Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)

1985-12-23 / 302. szám, hétfő

ALKOTÓ MUNKÁVAL KÉSZÜLÜNK A CSKP XVII. KONGRESSZUSÁRA TAPASZTALATOK - JAVASLATOK - VÉLEMÉNYCSERE - BÍRÁLAT ÚJ szú 1985. XII. 23. Amióta megjelent a tudomá­nyos-műszaki haladás fogalma életünkben, soha annyit nem fog­lalkoztak vele a társadalomban, mint éppen napjainkban. Ennek egyik törvényszerű velejárója a gazdasági élet fejlődésének in­tenzívebbé válása. Ha nem is volt túl gyors eddig ez a folyamat az építőiparban, napjainkban azzá válik, és ez a tény jelentősen meg­változtatja az építőgépgyártás ter­melési-szervezési struktúráját. Az egyre növekvő igények mindin­kább megkövetelik az építőgép- gyártásban is a termelés intenzí­vebbé tételét, s az pedig elképzel­hetetlen fejlett gépipari tudomá­nyos-kutatási háttérbázis nélkül. Ugyancsak a szerkezeti válto­zások hatására - amelyek a beru­házási politika új vonásaiból kö­vetkeznek - az építőiparban az eddiginél sokkal nagyobb mérték­ben kell majd foglalkozni a re­konstrukció kérdéseivel, az pedig elképzelhetetlen új szerkezetű géppark, építőipari kisgépek nél­kül. Ennek az igénynek a teljesíté­se az építőgépgyártásra vár, s nem képzelhető el az eddigit messze meghaladó fejlődési dina­mika nélkül, aminek meg kell mu­tatkoznia a termékfelújítás folya­matában éppúgy, mint a termelési alapbázisban. Ez a követelmény pedig a termelési folyamatok me- chanizált és automatizált gócaiban magas szintű szabványosítást és egyesítést tételez fel, s ugyanez vonatkozik a gyártmányokra- ezúttal az építőipari gépekre- is. Jelenleg azonban még az épí­tőipar kutatási-fejlesztési bázisa nem egységes, ráadásul szétszórt az egyes építőipari vállalatoknál és termelési-gazdasági egysége­ken belül, megfelelően összehan­golt együttműködés hiányában. Ezen kívül nincs meg a kapcsolata az építőgépgyártással sem, ez pe­dig azt eredményezi, hogy a gyár­tott - gépiparban használatos- gépi berendezés sok esetben nem éri el a kívánt színvonalat. Ezért ez idáig az a nézet az ural­kodó, hogy az építőgépgyártás tu­lajdonképpen az építőipar szolgál­tató ágazata. Ez a nézet pedig a jelenlegi időszakban helytelen, hiszen eme szemlélet érvényesí­tésével nem lehet olyan építőipari berendezéseket gyártani, amelyek napjainkban szükségesek. Mivel­hogy a gépgyártás és termékei jellegüknél fogva is a termelőerők leghaladóbb alkotóelemei kellene hogy legyenek. Az ipari fejlődésre jelenleg az a jellemző, hogy a nagyobb haté­konyság érdekében a fokozott in­tegráció irányába halad. Ez a ma­gasabb társadalmi célok megvaló­sításának szándéka nélkül elkép­zelhetetlen, mint ahogy az sem, hogy az eddiginél sokkal jobban ki kell használnunk a rendelkezé­sünkre álló alapeszközöket. Mind­ezt a gépek legújabb generációjá­tól várjuk, s ezek viszont 6-10- szer drágábbak a korábbiaknál, igaz, hogy gyakran ennél többszö­rösen nagyobb hatékonysággal, s a minőségi követelmények foko­zottabb megtartásával dolgoznak. Ha viszont csak a gépipar egé­szét nézzük, akkor láthatjuk, hogy a sorozatgyártást lehetővé tevő termékek jelentik számára a célt a termékszerkezet kialakításakor. Azt viszont le kell szögeznünk, hogy az építógépgyártásban ez az irányvonal ma még nem lehet a meghatározó még akkor sem, ha itt is döntő szempont az integ­ráció. Ez az integrációs követelmény az építőgépgyártásban a jövőben még inkább meghatározó lesz, s ebből következik, hogy olyan termékek előállítására kell össz­pontosítanunk, amelyekkel rugal­masan alkalmazkodhatunk az épí­tőipar igényeihez. Már az alábbiakból is kitűnik, hogy az építőgépgyártás a jellegét tekintve tulajdonképpen más (gép- és elektrotechnikai) ipará­gak termékeiből teremt sajátos céljainak megfelelő gépegysége­ket, amelyek minősége és para­méterei nemcsak az új önálló ter­mék szerkezetétől függnek, ha­nem annak valamennyi részegy­sége minőségétől. Ez pedig azt jelenti, hogy a jövőben még inkább el kell mélyülnie ezen a területen is a nemzetközi munkamegosz­tásnak. Bármennyire is érvényesek az eddig elmondottak, és bármennyi­re is elmélyüljön a nemzetközi munkamegosztás, azt minden­képpen ki kell hangsúlyozni, hogy a termelési alapegységnek to­vábbra is az üzemnek kell marad­nia. Annak azonban rugalmasnak kell lennie! A Montostroj nemzeti vállalat szenei (Senec) üzeméből munkálkodunk, egyúttal felnő az új szakembergárda is, s közülük töb­ben máris vezető beosztásban dolgoznak. Elmondhatjuk, hogy a gépesítés és az automatizáció szintjének emelésével, bizonyos munkafolyamatok robotizálásával a termelési folyamat már most is attraktívvá kezd válni, még ha a termelés hatékonysága nem is éri el azt a szintet, amely felé törekszünk. Az elért eredmények alapján azonban már most megle­hetősen pontosan látjuk az 1989- ben elkezdődő második szakasz követelményeit, amely elsősorban az automatizáció jegyében zajlik majd. Tudatosítanunk kell ugyan­is, hogy az előrejelzések alapján az ezredfordulón minden munka­folyamat 30 százaléka automati­zált lesz, s mintegy ötven év múlva száz százalékos automatizáltsá­got feltételeznek. Erre pedig már ilyen rugalmasan alkalmaszkodó termelési alapegységet akarunk kialakítani. Az ilyen üzemnek a termelési feladatai adottak. Mégpedig az építőipar számára kell különböző gépeket, gépi berendezéseket gyártania a jövőben és az egyes beruházási egységek rekonstruk­ciójánál kell hatékony segítséget nyújtania a lehető legrövidebb gyártási illetve szerelési idó alatt, magas műszaki színvonalon, elfo­gadható költségek mellett. Ennek megvalósítását két szakaszban akarjuk a szenei Montostrojban megoldani. Az első szakasz tulajdonkép­pen nem beruházási jellegű: meg­találni a célszerűbb és leggazda­ságosabb anyagellátási módot és azt számítógépes módszerrel irá­nyítani. Ennek a szakasznak a kö­zepén vagyunk. Ami a második szakaszt illeti, az jelentős beruházást igényel. Abban a szakaszban kell kialakí­tanunk a rugalmasan alkalmazko­dó gyártási egység műszaki felté­teleit. Ezt a jelenleg ismert maxi­mális szintű gépi ellátottság és az automatizált-robotizált termelés jellemzi majd. Célja: biztosítani a munkaerő és a termelőeszközök lehető legjobb kihasználásának lehetőségét. Közben azonban nem szabad megfeledkezni olyan tényezőkről sem, mint a munkakö­rülmények magas fokú kulturáltsá­gi szintjének biztosítása. S az ál­tal, hogy a dolgozókat így fokoza­tosan megkíméljük a munkatárgy- gyal való közvetlen érintkezéstől, tulajdonképpen a fizikai és szelle­mi munka közeledéséről szóló marxi tézisnek is eleget teszünk. Egyúttal megoldjuk, magasabb szintre emeljük a termelési folya­mat irányítását, a kiszolgáló ter­melési tevékenység irányítását a számítástechnika segítségével. Ez a szakasz jelentősen befolyá­solja a munka termelékenységét, csökkenti az anyagmozgatási és raktározási igényeket, egyszerűsí­ti az egyes technológiai csomó­pontok anyagellátását. Miközben ennek a megoldásán ma készülnünk kell, lehetőleg ké­sedelem nélkül. Nagyjából tehát itt tartunk. Egy rekonstrukciós szakasz közepén, az elméleti ismeretek fokozatos érvényesítésének folyamatában. Azonban számunkra is adott a je­len feladata, amelyet manapság úgy szoktunk jellemezni: biztosíta­ni az idei terv feladatainak teljesí­tését, hogy az elkövetkező ötéves tervidőszak rajtjához megfelelő in­dulási alapot biztosítsunk. Nem tévesztve szem elől a még távo­labbi jövőt. JURAJ KOVAČIČ, a bratislavai Montostroj szenei (Senec) üzennének igazgatója nával növelik majd a termelést. A geszteteiek vállalásuknak az idei - a termesztés szempontjából nem túl kedvező esztendőben - is eleget tettek. Az említett pénz­alapból a jövőben akár több gaz­daságot is segíthetnénk, ám en­nek fejében megköveteljük a na­gyobb produkciót. A mennyiségi követelmények mellett természe­tesen az alapanyag jó minőségét is elvárjuk. Néhány nap múlva üzemünk­ben is értékeljük az idei gazdasági évet, sőt az egész ötéves tervidő­szakot. Munkánk eredményessé­gét a feladatok határidő előtti telje­sítése is bizonyítja, persze tudatá­ban vagyunk, hogy a jövőben en­nél is többre lesz szükség. A kö­vetkező tervidőszakban a gyár körzetében 750 hektáron foglal­koznak majd a dohánytermesztés­sel, évi 1015 tonnás átlagtermésre számítva. A korábbi tervidőszak­hoz viszonyítva ez 25 százalékos növekedésnek felel meg. A Rimaszombati járás nagyüze­meiben már elfogadták a követke­ző időszak fejlesztési programját, a Losonci (Lučenec) járásban még egyeztetnünk kell elképzelésein­ket. A feladat - különösen ha fi­gyelembe vesszük a 7. ötéves tervidőszak 13 százalékos növe­kedési tempóját - rendkívüli, ám teljesíthető, s teljes mértékben összhangban van pártunk és az iparág önellátási törekvéseivel. Jelenleg mezőgazdaságunk a szükséges (a különböző dohány­áruk formjában eladott) meny- nyiségnek csupán mintegy 38-40 százalékát állítja elő, s több mint 60 százaléka importból, nem ke­vés tőkés behozatalból származik. A hazai termesztés fokozása mel­lett szólnak mezőgazdasági üze­meink természeti adottságai és a gazdaságossági tényezők is. Közép-Szlovákiában máris jó eredménnyel termesztik a virginiai fajtát, melyből a legkeresettebb, legjobb minőségű cigaretták ké­szülnek. A termelés fokozásával nemcsak a behozatalt csökkent- hetnénk, hanem - a hazai fo­gyasztás kívánatos csökkentése esetén - kivitelre is gondolhat­nánk. VITÁRIUS LAJOS mérnök, a dohánygyár igazgatója A rimaszombati (Rimavská So­bota) dohánygyár dolgozói a hete­dik ötéves terv első négy eszten­dejének valamennyi fontos terv­mutatóját teljesítették, s adottak a feltételek az egész ötéves terv­időszak feladatainak teljesítésé­hez is. S nem csupán a mennyisé­gi előirányzatnak teszünk eleget, hanem az egyre szigorúbb minő­ségi követelményeknek is. A dohánytermesztésnek és -fel- dolgozásnak hazánkban immár egyre inkább importkiváltó szere­pe van, s a jövőben ez az irányzat várhatóan tovább erősödik. Ezért van rendkívüli jelentősége a ter­melőkkel való szoros együttműkö­désnek. Az SZSZK Mezőgazda­sági és Élelmezésügyi Minisztéri­uma a dohányipart bízta meg egy korszerű termesztési rendszer ki­dolgozásával és ennek gyakorlati alkalmazásával, felügyeletével. Mint a rendszer gazdái immár má­sodik éve tekintjük szívügyünknek nemcsak a felvásárlást és a feldol­gozást, hanem a termesztést is. Tapasztalataink nagy' általános­ságban kedvezőek, ám sok még a megoldásra váró probléma. A legelső helyen a munkaerőkér­dést kell megemlítenem. Mező­gazdasági üzemeinkben egyre ke­vesebb a munkáskéz, márpedig a dohánytermesztés köztudottan sok élőmunkát, törődést és hozzá­értést követel. A kialakult helyzetből kiindulva kutatóintézetünkkel karöltve a ha­ladó termelési módszerek mielőb­bi bevezetésére, gyakorlati alkal­mazására törekszünk. Már az idén öt termelőüzembe juttattuk el a legújabb bolgár gépsorokat. A korszerű technika alkalmazását az érintett gazdaságok egyelőre csak az ültetésnél vezették be, ám jövőre már a többi munkafolyamat végzésében is kihasználják a mű­szaki haladás nyújtotta lehetősé­geket Az elmúlt két esztendőben jelentősen javult a vegyszer és műtrágyaellátás is. Ebben az evDen a dohányipar integrált fejlesztési béralapjából félmillió koronát nyújtottunk a gesztetei (Hostice) egységes földműves-szövetkezetnek annak reményében, hogy a következő ötéves tervidőszakban a korábbi­hoz viszonyítva évenként 10 ton­Tapasztalatcsere - országos találkozón Milyen úton halad tovább a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás? Nemrégiben tartották meg a bratislavai Technika Házában azt az országos találkozót, ame­lyen a szakemberek a brigádrend­szerű munkaszervezés és java­dalmazás fejlesztésében szerzett tapasztalataikat összegezték. A különböző járásokból szerzett ismereteink arról tanúskodnak, hogy a brigádrendszerben dolgo­zók száma és az általuk elvégzett munka minősége különböző szin­ten mozog. Bratislavában 280 dol­gozókollektíva alkalmazza, a Po­važská Bystrica-i járásban 250, valószínű azonban, hogy Bratisla­vában kevesebb brigád működik csak formálisan. A Bratislavai Szakszervezeti Tanács is megál­lapította: javult a brigádok tevé­kenysége, jobbak az elért ered­mények, főleg a munkaszervezés területén. A brigádrendszerű munkaszer­vezés és javadalmazás bevezeté­sének jelenlegi időszakában szin­te elkerülhetetlen a tapasztalat- csere. Ott tartunk, hogy a brigádok alapvető szükségletei üzemen- ként-vállalatonként megoldottak, így van alapszabályzatuk, szer­ződésük, kidolgozták a jutalma­zás és a kollektív kereset differen­ciált elosztásának feltételeit. Több brigádban már továbbléptek, s a munkaszervezés folyamán az eredmények tudatos befolyásolá­sán töprengenek. Sajátos gond például a géppark elhasználódott- sága és műszaki állapota, amely módosítja a brigád gazdasági eredményeit. Minél öregebb a be­rendezés, annál nehezebb üze­melési megbízhatóságának meg­állapítása. Ha a meghibásodást nem a brigád okozza, emiatt nem rövidíthetik tagjainak kollektív pré­miumát. Gondot okoz a normázás színvonala is. Eddig minden bri­gád megoldotta a prémiumelosz­tás formáit, felszámolta az egyen- lósdit, viszont elvétve dolgoznak csak - száz közül egy-kettő - új feltételek között. Mondogatják, hogy a brigádok üvegházi feltételek között tevé­kenykednek. Lehetséges, hogy némelyek igen. A felmérések azonban azt mutatják: egyre keve­sebb az ilyen brigád, a dolgozó­kollektívákban egyre inkább meg­honosodik az önálló elszámolás. Ugyanis az elvégzett munka mennyisége az igazságos jutal­mazás alapvető követelménye és feltétele. A dolgozókollektívákban javul a szervezési és műszaki kér­désekhez való hozzáállás, a bri­gád tagjai arra kérik a gazdasági vezetést, hogy hozzon intézkedé­seket az ellátás javítására, a koo­peráció leegyszerűsítésére, az éves terv pontosítására. A brigá­dokat egyre inkább érdekli ered­ményeik pontos összegezése. Kedvező tapasztalataink vannak e téren a ružomberoki Liptona ipa­ri szövetkezetben. A CSSZSZK és az SZKT 1985. márciusában közzétett idevonat­kozó alapelvei javasolták az önel­számolási rendszer következete­sebb kihasználását. Egy felmérés ugyanis azt bizonyítja, hogy Brati­slavában a brigádrendszerben te­vékenykedő dolgozókollektívák­nak mindössze 18 százaléka önel­számoló. Más járásokban ez az arány még alacsonyabb. A brigádrendszerű munkaszer­vezés és javadalmazás bevezeté­sének további programját a kor­mány és az SZKT alapelvei irá­nyozzák elő. Gyakorlati tapaszta­latok bizonyítják: a legközelebbi időszakban a hangsúlyt az önel­számolás alkalmazásának kibőví­tésére és a termelés szervezési kérdéseire kell helyezni. IVAN KLAČANSKÝ, a bratislavai Szociális és Munkaügyi Kutatóintézet munkatársa Változtatni kell az építőiparban is Import helyett hazait A dohánytermesztés és -feldolgozás kedvező lehetőségei Az üzem termelőcsarnoka (Gyökeres György felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents