Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)
1985-12-20 / 300. szám, péntek
A nyerészkedés mestere Karol Benický, negyvenöt éves Banská Bystrica-i fotóművészt igen tehetséges, fiatalon befutott, sokat publikáló és jól fizetett alkotóként tartották számon eddig országszerte a hivatásos fényképészek. Fekete-fehér és színes technikával készített legsikerültebb tájképeit, portréfelvételeit, valamint a dolgozó emberek, kollektívák életének különféle mozzanatait hatásosan megörökítő riportképeit több - főleg szakmai körökben - élénk érdeklődést keltett kiállításon is bemutathatta a nagyközönségnek. A tárlatok látogatói közül rendszerint nem hiányoztak azok a műértő szakemberek sem, akiknek a szocialista gazdálkodó szervezetek megbízásából a megvásárlásra érdemes művészeti értékű legújabb alkotások felkutatása, kiválasztása, valamint az üzletkötések feltételeinek megtárgyalása a feladatuk. Benický, mint „szabadúszó“ művész a Szlovák Képzőművészeti Alap közvetítésével legálisan értékesíthette képeit, amelyek jövedelméből átlagon felüli anyagi viszonyok között élhetett. Kezdettől fogva elismert élvonalbeli művésznek híresztelte magát, és minden alkalmat megragadott annak hangoztatására is, hogy munkájával milyen nagy érdemeket szerzett szocialista társadalmunk és kultúránk fejlesztésében. Első sikerei után viszont nemcsak az öntömjénező dicsekvés lett az egyedüli csúnya tulajdonsága. A legtöbben, akik kapcsolatba kerültek vele, hamar felismerték benne a mindenáron nyerészkedni akaró, pénzért vagy egyéb előnyökért akár szélhámosságokra is képes ember jellemző vonásait. Nemrég például az árusítással egybekötött bratislavai kiállításának lehető legnagyobb anyagi sikere érdekében a csalástól sem riadt vissza. Alkotásait jó előre reklámozva, olyan meghívókat és szórólapokat nyomtatott ki, amelyeken szembetűnő nagy betűkkel a kiállítás egyik társrendezőjének a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége Banská Bystrica-i Kerületi Bizottságát tüntette fel - éppen a legilletékesebbek tudta és beleegyezése nélkül. A szövetség kerületi szervezete azonnal tiltakozott, hiszen Benickýt rossz emberi tulajdonságai miatt nem tartották érdemesnek arra, hogy felvegyék tagjaik sorába, s így nem lehetett okuk kiállítást rendezni a műveiből. Benický önkényeskedésével másoknak szintén kisebb-na- gyobb keliemetlenségeket szerzett. Valódi és vélt érdemeire gondolva egyre inkább azt hitte, hogy neki bármit szabad. A még több pénzszerzés érdekében legutóbb már bűncselekmény elkövetésére vetemedett. Több mint két évvel ezelőtt, 1983 januárjában felkereste a Banská Bystrica-i Számítástechnikai Üzemek szakszervezeti művelődési házának egyik vezető beosztású dolgozóját, és ,.előnyös“ ajánlatot tett 12 színes diafelvételen bemutatott alkotásának eladására. Bár az intézmény akkor éppen nem bővelkedett anyagi eszközökben, Benický pontosan kitervelt útmutatásai alapján 1983. február elsején - az intézmény igazgatójának tudta nélkül - papírra került a 75 000 koronás vásárlásra szóló megrendelés a Szlovák Képzőművészeti Alapnak címezve. Még ugyanaznap, ugyanott, egy másik megrendelést is tollba mondott a jóhiszemű, de felelőtlen dolgozónak a művész. Ezzel megbízást adtak a libereci Fotografia termelőszövetkezetnek a megvételre kiválasztott 12 diapozitív-felvétel Ci- bachrome eljárással való 70x70 centiméter méretű kinagyítására. Benický jól tudta, hogy ezért a munkáért 24 000 koronát fog majd számlázni a Fotografia termelőszövetkezet a művelődési háznak, miközben a kért nagyítások majd az ó címére érkeznek meg. A megrendelést kiállító dolgozónak mégis azt mondta, hogy ezt a számlát majd a képekért kiegyezett 75 000 koronából a Szlovák Képzőművészeti Alap egyenlíti ki. A hamarosan elkészült nagyítások műértékét és eladási árát előbb persze egy szakértő bizottságnak kellett elbírálnia. Benický minden eshetőségre számítva kibúvóról is gondoskodott. Fontos művészi elfoglaltságára hivatkozva, konkrét meghatalmazással egyik ismerősét küldte el a bizottság elé, amelynek tagjai mit sem tudva a szerző Banská Bystrica-i csalásáról, a már eladásra kész bekeretezett képeket természetesen nem diapozitívoknak tekintették. így jóval nagyobb lett az áruk is. A tizenkét színes fénykép összesen 68 160 koronájába került a művelődési háznak. A pénzt ugyan nem volt könnyű hirtelenjében elókeríteni, de a számlát határidőben rendezték az intézmény jó hírnevének megőrzése érdekében. Nem sokkal ezután megérkezett a libereci Fotografia termelő- szövetkezet 24 000 koronás követelése is, aminek teljesítését viszont megtagadta a művelődési ház vezetősége, hiszen onnan ők semmit sem kaptak. Többszöri sürgetés, hivatalos levélváltás és eredménytelen tárgyalás után gazdasági döntőbírók, majd az ügyészség vádemelése alapján a Banská Bystrica-i Járásbíróság büntető tanácsa elé került a kínos ügy. Benický elsó kihallgatásától kezdve mindvégig konokul tagadta bűnösségét. Főleg azzal érvelt, hogy a művelődési házban a megrendelés elkészítésekor - ugyanúgy, mint korábban több más termelővállalatnál és intézménynél- pontosan ismertette az üzletkötés feltételeit. Köztük azt is, hogy a nagyítások árát a vásárlónak kell kifizetnie, hiszen ő egyébként semmit sem keresne ezen a bolton. A Szlovák Képzőművészeti Alap érvényes előírásai - ezeket pedig nagyon jól ismeri Benický- szerint viszont a már befejezett állapotban elbírálásra és értékesítésre felkínált képzőművészeti alkotások összes előállítási költségét a szerzőnek kell viselnie, mert a honoráriumokat eleve magasabb összegben állapítják meg, hogy ezekből megtérüljenek a kiadások is. A perben kihallgatott tanúk szintén a vádlott ellen vallottak. Benický azonban semmiképpen nem lett hajlandó belátni, hogy bűncselekményt követett el a szocialista társdadalmi tulajdon kárára. Konok tagadásán kívül felháborodást keltő viselkedésével is állandóan nehezítette a bíróság munkáját. Az elsó tárgyalásra kapott idézésre „hirtelen megbetegedése, személyes ügyeinek sürgős rendezése és készülőfélben lévő újabb alkotásainak halaszthatatlan befejezése“ okából elna- polási kérelemmel válaszolt. Egyben panaszt tett a járásbíróság elnökénél a büntető tanács „személye iránti elfogultságáról“, ennek elutasításakor pedig megtagadta az újabb idézések átvételét. Amikor a bíróság elrendelte a rendőri előállítását, újabb panaszokkal árasztotta el a hatóságokat. Az elsőfokú ítélet - három évig tartó feltétel nélküli szabadságvesztés és a Fotografia termelőszövetkezetnek okozott 24 000 korona kár teljes összegű megtérítése - kihirdetésekor, meg sem várva az indoklást és a tárgyalás befejezését, kirohant a bíróságról. Az ítélet szintén körülményes kikézbesítésekor azonnal fellebbezett, és a vád alóli teljes felmentését követelte. Fellebbezését a Banská Bystrica-i Kerületi Bíróság mint megalapozatlant elutasította és jogerőre emelte a járásbíróság ítéletét. Benický közben panasszal fordult az SZSZK Legfőbb Ügyészségéhez és az Igazságügyi Minisztériumhoz is. Mindkét helyen behatóan foglalkoztak az ügyével, de mind a járás-, mind a kerületi bíróság eljárását tökéletesen törvényesnek találták. Igy Karol Benický, bár megtagadta a börtönbe való bevonulásra kapott parancs teljesítését, nem kerülheti el megérdemelt büntetését. LALO KÁROLY KOMMENTÁLJUK -------■ ........... A sviti Tatrasvit vállalat rozsnyói (Rožňava) üzemének SZISZ-tagjai is alkotó tettekkel köszöntik a CSKP XVII. kongresszusát. Bár az üzem tervfeladatait az elmúlt 11 hónapban több mint 640 ezer koronával túlszárnyalta, a SZISZ- tagok mégis önkéntesen 17 órával segítik a termelést. Ezzel akarnak hozzájárulni az idei terv még nagyobb arányú túlteljesítéséhez. A képen Lőrinc Edit SZISZ-tag látható, aki az ötéves terv feladatait már január 14-én teljesítet(Jozef Veselý felvétele - ČSTK) Határidő előtt (ČSTK) - A Magasépítő Vállalat kelet-szlovákiai üzemeinek dolgozói, akik Uzsgorodban a gáztávvezeték mentén a Turbogaz javítóüzemet építik, teljesítették közös szocialista kötelezettségvállalásukat, amelyet hazánk felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére tettek. Ezekben a napokban adták át - a tervezett határidő előtt - az építmény egy részét; a 300 méteres szerelőcsarnokot, raktárhelyiségeket, a korszerű egészségügyi központot és más szociális létesítményeket. A szovjet fél az átadáskor megállapította, hogy a csehszlovák építőipari dolgozók kitűnő munkát végeztek. Tárt ajtók és ablakok A napokban a szlovák főváros egyik takarékpénztárába mentem és tárt ajtó fogadott. Lám, milyen figyelmesek az ügyfelekkel szemben - gondoltam de aztán rádöbbentem, hogy december közepén ez azért mégis túlzás, hiszen a hőmérő higanyszála kúszott néhány millimétert a nulla fölé. Bent kiderült, hogy nem az ügyfélvárási buzgalom, hanem az elviselhetetlen hőség miatt tárták sarkig az ajtót. Nem egyedi esetről van szó, aznap több helyen a lakótelepi házak ablakait is nyitva tartották. Annyira gazdagok lennénk, hogy már az utcákat is fűtjük? Aligha. A fűtőanyagok kitermelése költséges, előteremtésük feltételei mind bonyolultabbak, éppen ezért jobban gazdálkodhatnánk velük. Sokszor lehetünk tanúi - sőt szenvedő alanyai is - annak, hogy a kazánházak dolgozói rugalmatlanul dolgoznak, közömbösek az időjárás változásai iránt. Hidegben vagy melegben ugyanazt a szénmennyiséget döntik a fűtőműbe. Országos viszonylatban ezzel tetemes károkat okoznak, nem is szólva arról, hogy amit ma feleslegesen eltüzelnek, holnap - vagy a későbbiek során - még jó lenne. Tegyük hozzá, hogy a tüzelőanyag értékét növeli az a tény, hogy az ipari termelés hazánkban nagyon energiaigényes, ezért akik az utcákat fűtik, képletesen szólva jelentős értékeket dobálnak , a Dunába. Különösen kell (kellene) ügyelni a hőtermelés maximális gazdaságosságára, mert az felemészti az elsődleges energetikai erőforrásokból származó hazai fogyasztásnak közel 40 százalékát. Ezt Ľubomír Štrougal elvtárs hangsúlyozta a dukovanyi atomerőmű építőinek egy korábban megtartott aktívaértekezletén. Jobban, ésszerűbben kell gazdálkodnunk a tüzelőanyagokkal és az energiával, mert a tél még úgyis próbára tesz bennünket. December vége felé a vállalatoknál és az üzemekben is nagyobb a fogyasztás, mert sok helyen a terv teljesítése érdekében túlóráznak és a szokásosnál hosszabb ideig világítanak a lámpák, forognak a gépek, nem is szólva arról, hogy éjszaka is szükséges fűteni ott, ahol harmadik műszakot szerveztek. Naponta kapunk híreket, tudósításokat a bányászok munkaeredményeiről, azokról a hősies erőfeszítésekről, melyeket a föld mélyében dolgozó becsületes emberek tesznek a terv túlteljesítéséért. Nemcsak egyszeri csúcsteljesítményekről, hanem hosszú időszakra szóló kötelezettségvállalásokról van szó. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Bányavállalatánál Pavol Hatiák, Miroslav Nátera és Ivó šiška kollektívájának tagjai elhatározták, hogy a jövő év március húszadikáig folyamatosan túlteljesítik termelési tervüket. Nagyon meg kell dolgozniuk azért, hogy a CSKP XVII. kongresszusát teljesített vállalással köszönthessék. A terv túlszárnyalása a többi bányásztól és energetikai dolgozótól is maximális teljesítményt igényel, ezért senkinek sincs joga ahhoz, hogy ezeket az értékeket elfecsérelje. A párt- és az állami szervek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a 8. ötéves tervidőszakban csaknem 15 százalékkal csökkenjen a nemzeti jövedelem tervezett szintjének eléréséhez szükséges energiamennyiség felhasználása, éppen ezért a lakótelepet hővel, meleg vízzel ellátó fűtőművek dolgozói is tartsák szem előtt a takarékosság fontosságát és a külső hőmérséklettől függően rakják meg a kazánokat tüzelőanyaggal. KOMLÓSI LAJOS ORVOSI TANÁCSADÓ A húgykő A kőképzödés a vizeleti rendszer nagyon gyakori betegsége. Az iparilag fejlett országokban a lakosságnak kb. 10 százaléka hordoz magában egy vagy több húgykövet. Ebből a 10 százalékból azonban vannak olyan esetek is, amelyeknél a vesekő nem okoz bántalmakat (úgynevezett néma kövek), s így az egyén nem is tud betegségéről. A húgykövesség leggyakoribb a középkorúaknái, de előfordul a fiatalok, gyerekek és az időskorúak körében is. Mi az oka a húgykőképződés- nek? A betegség gyakori előfordulása szorosan összefügg az egyén mindennapos elégtelen folyadék- felvételével, rendszertelen táplálkozásával (gyakori túlságos jólla- kás) és a rendszeres testmozgás hiányával. Maga a kőképzódés nagyon bonyolult folyamat. A vesekéregben kiválasztott vizelet nem más mint különböző szerves és szervetlen anyagok túltelített oldata. Ha valamilyen oknál fogva a vizelet folyadéktartalma, vagy a vizeletben normális körülmények között lévő kikristályosodást gátló anyagok töménysége csökken, vagy felszaporodik a húgy- sav, oxalát, kalcium, megváltozik a vizelet kémhatása, s esetleg bizonyos öröklődő betegségek következtében is a vizelet alkotó részei könnyen kikristályosodhatnak. Ilyen kiváltó okok a húgysav, oxanált, cisztin anyagcserezavara, továbbá egyes hormonzavarok, melyek a kalcium és foszfor vérszintjének növekedéséhez, s ezáltal a vizeletben való kicsapódásához vezetnek, idegrendszeri zavarok, melyek változásokat eredményeznek a vese vérellátásában s így a vizeletkiválasztásban is, a vese elsősorban gyulladásos betegségei, a vizelet pangása a vesemedencében vagy a húgyvezetékben, ami szintén elősegíti a kristályok kicsapódását. A húgykő összetétele lehet: kalcium-oxalát, kalcium-foszfát, húgysav, magnézium-ammónium- foszfát, ritkábban cisztin, xantin. különböző formájuk, színük vegyi összetételüktől és kialakulási helyüktől függ. Mennyiségük egytől több tucatig változhat. A húgykő azért veszélyes, mert hirtelen vagy fokozatosan a vizeleti utak elzáródását okozhatja, ami már magában, de sokszor még gyulladással is párosulva a veseműködés megszűnéséhez és a vese szöveti szerkezetének szétroncsolásához vezethet. A húgykő általában a vesemedencében alakul ki, ahonnan könnyen lecsúszhat a húgyvezetéken keresztül a húgyhólyagba. Ilyen módon a kisebb kövek eltávozhatnak a vizelettel együtt, ami azonban legtöbbször erős fájdalmakkal jár. A vesegörcsöt azok a kövek váltják ki, melyek már elég nagyok ahhoz, hogy a húgyvezeték valamelyik részén megakadjanak s elzárják a vizelet útját. A veseköves rohamot általában a test olyan mozgása okozza, amelynél a húgykő megmozdul, lecsúszik a húgyvezetékbe és beszorul (hirtelen mozdulatok, ugrálás, rázkódás vonaton, autóbuszon való utazáskor stb.). Hirtelen megjelenő, nagyon erős deréktáji fájdalommal kezdődik, amely fokozatosan az alhasba sugárzik, egészen a külső nemi szervekbe és a comb belső felére. A beteg sápadt, bőre hideg, verítékes és különböző testhelyzeteket vesz fel, hogy enyhítse fájdalmát. A tünetek közé tartozik még a hányinger, hányás, vizelési inger és az érverés gyorsulása. A vesegörcs lehet néhány perces, de eltarthat napokig is. A gyógyszerekkel csak néhány órára szüntethető és újra visszatérő roham annak a jele, hogy a húgyvezetékbe szorult kő nem tud tovább mozdulni, és ilyenkor a beteg szenvedésén csak a húgykő sebészeti úton való eltávolítása segíthet. A húgykövesség kórismézése ma már nem okoz problémát. Röntgenfelvétel segítségével a kő helyzete, nagysága, esetleges mozgása könnyen kimutatható. A betegség gyógyítása elsősorban a kő vegyi összetételétől, helyzetétől és nagyságától függ. Minden veseköves beteg számára fontos, hogy napjában egyenletesen elosztva annyi folyadékot fogyasszon, amennyiből 24 óra alatt legalább két liter vizeletet választ ki, hogy megelőzze a vizelet besű- rűsödését és a köveket alkotó szervetlen anyagok kicsapódását. A kalcium-oxalát köveknél nem ajánlatos a sóska, spenót, egres, hüvelyesek, csokoládé, kakaó, mák, tej, tejtermékek fogyasztása. Az italok közül ajánlott a csipke- és hárstea, ásványvizek (Rudolf- ka, Santovka). Megengedett az alacsony szesztartalmú sör is. A húgysavkő esetében a velő, máj, vese, vadhúsok, gomba fogyasztását ajánlatos korlátozni. Az ásványvizek közül a lúgosak (Bí- linská kyselka, Fatra) ajánlottak. A foszfátkövek esetén csökkenteni kell a tojás, tej, tejtermékek, hüvelyesek, hús fogyasztását. Az italok közül az orvos által ajánlott különböző gyógyteák a leghatásosabbak. Dr. RÁCZ GÁBOR ÚJ szú 4 1985. XII. 20
