Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)
1985-12-19 / 299. szám, csütörtök
ALKOTÓ MUNKÁVAL KÉSZÜLÜNK A CSKP XVII. KONGRESSZUSÁRA TAPASZTALATOK - JAVASLATOK - VÉLEMÉNYCSERE - BÍRÁLAT A helyi kulturális intézmények integrációja - gondok és eredmények tükrében ÚJ SZÚ 1985. XII. 19. A fejlett szocialista társadalom építése - a GSKP XVI., valamint az SZLKP kongresszusának határozatai alapján, amelyek a gazdasági, szociális és kulturális fejlődés fő feladatainak meghatározásában döntő szerepet töltenek be - mind nagyobb igényeket támaszt szocialista kultúránkkal, kulturális intézményeink tevékenységével szemben is. A kulturális-politikai célok megvalósításában jelentős feladatokat látnak el a nemzeti bizottságok is, amelyek a vonatkozó törvények alapján kötelesek kellő feltételeket teremteni a helyi közművelődéshez. A helyi kulturális intézmények fejlődése, műszaki színvonala, valamint az a tény, hogy a kulturális intézmények száma, munkájuk hatékonysága, és anyagi lehetőségük járásonként változó - miként a nemzeti bizottságoknak a kulturális intézményeket irányító és ellenőrző munkája sem egyforma - szükségessé tette, hogy fokozatosan közös nevezőre hozzuk eljárásunkat társadalmi életünknek ebben a szférájában is. A változásokat a nemzeti bizottságok jogkörét bővítő törvény elfogadása és gyakorlati végrehajtása is indokolta, s nem utolsósorban az a tény, hogy hasonló ésszerűsítő intézkedések más területen is végbementek: iskolákat, egységes földműves-szövetkezeteket vontak össze, nemzeti bizottságokat körzetesítettek. Ezek a társadalmi körülmények, valamint a helyi kulturális élettel szemben támasztott igények megérlelték a szükséges változásokat, amelyeknek legfontosabb célja a kulturális-népművelő munka ésszerűsítése és színvonalának emelése. A Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériuma 1979-ben A helyi kulturális központok megalakításának és tevékenységének alapelvei címmel olyan koncepciót hagyott jóvá, amely a kulturális intézmények összevonását, új típusú helyi kulturális központok létrehozását irányozza elő. Ennek a jóváhagyott koncepciónak a gyakorlati megvalósítása nem ment egykönnyen, sőt a végrehajtást sok gond, nehézség kísérte és kíséri ma is. Sok felelős tisztségviselő nem tudott megszabadulni az irányítás, a tervezés, a költségvetés tervezésének, merítésének megszokott formáitól, mások várakozó álláspontra helyezkedtek, több helyen pedig hiányzott a kellő bátorság az összevonás előkészítéséhez és végrehajtásához. Természetesen számos objektív tényező, többek között az anyagi lehetőségek .csökkenése, a hivatásos népművelők viszonylag alacsony száma is késleltette az említett koncepció megvalósítását. Idővel azonban megteremtették az összevonás jogi és Szervezési feltételeit is. A helyi kulturális központok létrehozását az SZSZK 1981. évi 35. számú kormányhatározata rögzítette. Egy évvel később, egy másik kormányhatározat alapján az SZSZK Kulturális (■Minisztériuma kiadta a kulturális központok minta-statútumát, amely 1983-ban a minisztériumi közlöny 8. számában napvilágot is látott. Ugyancsak kormányhatározat foglalkozott a mozik társulásáról az integrációhoz, s egyéb intézkedés is igyekezett zökkenőmentessé tenni az összevonásokat. E fontos intézkedések és egyéb erőfeszítések ellenére nyíltan el kell mondanunk, hogy sok még a tisztázatlan, a megválaszolatlan kérdés, s nem kevés az elvek félreértelmezéséből adódó átgondolatlan intézkedés. Több helyen az összevonás után sem sikerült ésszerűsíteni a munkát, nem alakítottak személyzeti osztályt, s emiatt például továbbra sincs lehetőség a kulturális intézmények munkatársai bérének számítógépes feldolgozására. Komoly - olykor központi határozatra váró gondot jelent számos anyagi kérdés, főleg a béreszközök és az egyéb személyi költségek keretének meghatározása. A kulturális intézmények összevonásában minden nehézség ellenére már túlléptünk a kísérletezések időszakán, most már itt az ideje átgondoltan cselekedni. Az összevonás kérdéseivel, gondjaival számos alkalommal foglalkoztak, legutóbb Vágsellyén (Šaľa) tanácskoztak a nemzeti bizottságok kulturális osztályainak vezetői. Ezen a megbeszélésen megállapították, hogy a gondok főleg a népkönyvtárak bevonásával kezdődtek. Mára már a fölmerült nehézségek nagy részét orvosoltuk, s példákkal győztük meg a könyvtárak igazgatóit arról, hogy nem csak a művelődési házak vezetőit lehet kinevezni az új kulturális központok élére. Ha a könyvtár igazgatója politikai és szakmai szempontból a legmegfelelőbb erre a tisztségre, akkor nincs semmi akadálya, hogy ő legyen a vezető. A gyakorlatban találkozunk olyan esetekkel is, amikor csupán beszélnek az összevonásról, vagy tessék-lássék módon oldották meg az integrációt. Például a nemzeti bizottságok több helyen a kulturális központ gondjaira bízták a mozit, de annak vagyonát- épület, technikai felszerelés stb.- jogilag nem rendezték kellőképpen A mozielőadásokból származó bevétel továbbra is a nemzeti bizottság költségvetésébe kerül, viszont a mozi működésével kapcsolatos kiadások a kulturális központot terhelik. Ilyen helyeken a kulturális központokra csupán a gond és a felelősség hárul. A mozik bevonásával az integrációba számos tulajdon- és munkajogi jellegű nehézség merült föl. Főleg akkor jelentkezett sok gond, amikor a munkatársak nyugdíjba készültek. Ugyanis'kiderült, hogy a nemzeti bizottságok a mozi számos alkalmazottját szerződéses alapon foglalkoztatták, nem a béralapból fizették őket, vagyis nem voltak munkaviszonyban, vagy legalább másodállásban, s így ezek a bevételek nem számítottak be a nyugdíjalapba. Több probléma akadt a kulturális intézmények munkatársairól való szociális gondoskodás terén is. Késve fizették ki a különféle szociális juttatásokat, nem használták fel rendeltetésszerűen a kulturális és szociális alapot. Végezetül most sem árt megismételni, sőt hangsúlyozni, hogy a jóváhagyott elvek alapján a kulturális intézmények integrációját elsősorban a központi községekben kellene végrehajtani, és csak ott, ahol erre megvannak a kellő személyi, anyagi s más nélkülözhetetlen feltételek. Ugyancsak fontos megismételni, hogy az összevonás folyamatot jelent, nem pedig kampányfeladatot. A járási szerveknek alaposan mérlegelniük kell az integráció helyét, idejét és fokozatait, s akkor járnak el helyesen, ha ezeket a jóváhagyott határozatokat következetesen, és átgondoltan hajtják végre. Helyénvaló az is, hogy az integráció fokozatos végrehajtásához a naptári év kezdetén és nem év közben látnak hozzá. Az említett és egyéb meglévő nehézségek ellenére bízvást elmondhatjuk: a kulturális intézmények összevonása hozzájárult a kulturális-népművelő munka hatékonyságának, színvonalának az emeléséhez, pártunk kulturális politikájának következetes megvalósításához. Ott, ahol ésszerűen hajtották végre az összevonást és kellő létszámú hivatásos népművelő dolgozik, a változások után rendszeresebb, összehangoltabb lett a munka. Jobban kihasználják a rendelkezésre álló épületeket, helyiségeket, nagyobbak lettek a tevékenységből adódó bevételek. Növekedett az új amatőr művészeti csoportok száma, jobb lett az együttműködés a hivatásos népművelők és az amatőr csoportok között. összegezésképpen megállapíthatjuk, hogy az összevonással keletkezett helyi kulturális központok javuló tevékenységükkel szavatolják a helyi kulturális rendezvények eszmei és szakmai színvonalát, s mind nagyobb mértékben járulnak hozzá dolgozóink szabad idejének aktív eltöltéséhez, ideológiai, esztétikai és nevelő céljaink megvalósításához. Dr. MILAN DROBNÝ, az SZSZK Kulturális Minisztériuma nemzeti bizottságok osztályának vezetője A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban a jövő év elejétől kezdődik a kulturális intézmények integrálása. Ennek megfelelően a gabčí- kovói népkönyvtár Is a helyi kulturális központ része lesz. A könyvtár tulajdona jelenleg 18 ezer kötet, ebből 4 ezer a vízi erőmű munkásklubjában található. Felvételünkön Végh Erzsébet, a könyvtár vezetője (jobbról) könyveket ajánl az egyik olvasónak. (Gyökeres György felvétele) Új utakon - közösen Az oktatásügyben, a mezőgazdaságban és az államigazgatásban végbemenő változások a mi járásunkban is kihatottak a kulturális-népművelési intézmények munkájára, egyúttal változtatásokat sürgetve ez utóbbi szférában is. Az integrálás első feltételét tulajdonképpen a kulturális-népművelési dolgozók felkészítése, továbbképzése jelentette, amelyet részben már 1977-ben sikerült megvalósítanunk. Ez azonban önmagában még nem volt elegendő ahhoz, hogy megfelelően legyenek kihasználva a kulturális-nép- művelési intézmények, amiképpen ahhoz sem, hogy kellő mértékben aktivizálják a lakosságot. A problémák különösen azokban a falvakban jelentkeztek, ahol megszűnt a nemzeti bizottság, az iskola, ahonnan elköltözött az efsz vezetősége. Mindez visszatükröződött a művelődési intézmények munkájában. Ezért 1982-ben fokozatosan megkezdtük integrálásukat. A horizontális integrációnak ez a formája jól bevált Rimaszombatban (Rimavská Sobota), Kle- novecben, Rimaszécsen (Rimavská Seč), Korlátiban (Konrádov- ce), Rimavská Pílában, Hrachovó- ban, Jesenskében, Šafárikovó- ban, Tisovecben, Csízen (Číž), Hrnčiarská Vesben, Hanván (Cha- nava), Ozsgyánban (Ožďany), Veľké Teriakovcében. Kevésbé sikerül megvalósítanunk a vertikális integrációt, amellyel Hrnčiarske Zalužanyban kísérleteztünk. Sok probléma merült fel, főként a tevékenység összehangolásában, ezért el kellett tekintenünk a további próbálkozásoktól. De csak egyelőre, ugyanis a 8. ötéves tervidőszakban tervezzük ennek az integrálási formának a bevezetését, és nemcsak azokra z intézményekre gondolva, amelyek a nemzeti bizottság hatáskörébe tartoznak, hanem azokra is, amelyek a földműves szövetkezetek keretében működnek majd. Járásunkban 1985-ig nem volt egyetlen szövetkezeti és üzemi klub sem. Ebben az évben, a pártszervek aktív közreműködésének köszönhetően, sikerült egy-egy üzemi és szövetkezeti klubot létrehozni, Hnúšťában, illetve Gömöralmá- gyon (Gemerský Jablonec). Szeretnénk, ha ezek a klubok koordináló szerepet is vállalnának azokban a községekben, amelyek az említett települések nemzeti bizottságainak a hatáskörébe tartoznak. Szükségesek ezek a változások, hiszen ha a kulturális-népművelési intézmények csupán a nemzeti bizottságokhoz kötődnének, a gondok továbbra sem szűnnének meg. A községeinkben az ötvenes-hatvanas években aránylag sok helyütt épült művelődési ház, amelyeknek a még jobb kihasználása érdekében megoldást kell találni. Ezt hivatott elősegíteni az integráció. Lebonyolítását nem tudjuk elképzelni a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságának és a járási szakszervezeti tanácsnak az aktív közreműködése nélkül. Bízunk abban, hogy az integrálási folyamatot sikerült olyan módon megvalósítanunk, hogy eredményei hamarosan megmutatkoznak majd az emberek magatartásában, gondolkodásában, cselekvésében. Tulajdonképpen erről is van szó ELENA HRONCOVÁ, a Rimaszombati Járási Népművelési Központ igazgatója A FOLYAMAT MÉG TART A Tőketerebesi (Trebišov) járásban, így Királyhelmecen (Kráľ. Chlmec) is 1985. január 1-én kezdődött meg az egy területi egységen belül, esetünkben a városunkban működő művelődési intézmények összevonása, amely nem kevés gonddal járt, sőt van problémánk ma is. Amikor most szeretném röviden összefoglalni az elmúlt tizenegy hónap tapasztalatait, teszem ezt abban a reményben is, hogy talán némi segítséget tudok nyújtani mindazoknak, akik csak ezután látnak hozzá e komoly feladatok megoldásához. Hangsúlyoznám, hogy saját, a mi feltételeink között szerzett tapasztalatokról van szó. A múlt év decemberében, nemzeti bizottsági határozat alapján, megszüntettük, mint önálló egységet, a művelődési házat, a könyvtárat és a mozit. Ugyanakkor a határozat jóváhagyta egy, az említett intézményeket összefogó új kulturális szervezet, a városi művelődési központ kialakítását. Megkaptuk az új alapszabályzatot, megismerkedtünk az ilyenkor legfontosabb tudnivalókkal: mi lesz a központ fő feladata, milyen a szervezeti felépítése, struktúrája, hogyan alakulnak a belső viszonyai és kifelé, például a felsőbb kulturális szervek felé irányuló kapcsolatai, milyen előírások szabályozzák a gazdálkodást stb. Gondjaink ott kezdődtek, hogy aránylag kis létszámú intézményeket kellett egyesítenünk, olyanokat amelyek addig az állami takarékpénztárhoz kötődtek. Ezt gyors ütemben meg kellett szüntetni, és át kellett térni a pénzügyi kapcsolatoknak egy új formájára, immár az állami bankkal. Következésképpen belecsöppentünk egy új könyvelési formába is, amelyhez azonban nem volt szakemberünk, új munkaerőt pedig nem alkalmazhattunk erre a területre, minthogy nem bővíthettük a létszámot, a béralap sem engedte ezt meg. Az új bélyegzőkre is több hónapot kellett várnunk. Az egyes részlegek élére új vezetőket neveztünk ki, a meglévő keretből; meghatároztuk hatáskörüket, feladataikat, az egymáshoz, valamint a város különböző szerveihez és szervezeteihez való viszonyukat. Szeretném megjegyezni, hogy ez a rendkívül igényes átszervezés rengeteg adminisztrációval jár, ami különösen akkor nehéz, ha nincs adminisztratív munkaerőnk, aki az ügyintézés folyamatát fel tudná gyorsítani. Nem volt máról holnapra megoldható feladat például a leltározás, hiszen csak a könyvtárban 45 ezer kötet van. Komoly problémát okoz továbbra is, hogy hiányosak a mozira, illetve az ott dolgozók munkájára vonatkozó irányelvek és szabályok, akárcsak az, hogy az egyes részlegek a város különböző pontjain vannak, külön-külön épületben. Nehézségeink adódtak továbbá abból, hogy nem ismertük kellőképpen az egyes részlegek egymástól lényegesen eltérő munkáját. Azt már csak ne is említsem, hogy az intézkedés a művelődési ház és a mozi alapos felújítási munkálatai közben ért bennünket. Persze, másként is alakulhatott volna a helyzet, ha van elegendő időnk a felkészülésre, ha idejében elkészülnek a dokumentumok, ha van mód a munkatársi kör bővítésére, adminisztratív munkaerő alkalmazására, az idejében történő leltározásra (főként, ha személyi változásra is sor kerül), a várható módosulások megismertetésére, még mielőtt megkezdjük az átszervezést. Egyébként szerencsésebb megoldásnak találom, ha előbb a művelődési házat és a könyvtárat egyesítjük, mert ezek működése-múködtetése sok tekintetben hasonlít egymásra, és csak ezután integráljuk a mozit, ahol jóval több az eltérő tényező. Nem könnyű év van tehát mögöttünk, de reméljük, hogy az integrálás előnyei hamarosan több örömre adnak okot, mint bosszúságra. Elsősorban az, hogy gazdasági, szervezési, tervezési és kivitelezési szempontból bővülnek a lehetőségeink, mozgásterünk, így az eddigieknél igényesebb feladatokat tudunk megvalósítani. Röviden: nagyobb perspektíva nyílik a kulturális élet minden területén. LÁZÁR LÁSZLÓ, a Királyhelmeci Művelődési Központi igazgatója
