Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)

1985-12-19 / 299. szám, csütörtök

„Robotcsaládok“ a láthatáron I pari robotok, manipulátorok, automatizált gyártási folya­matok - új szavakat, új fogalmakat tanult meg a huszadik század em­bere. Mindennapi életünkben egy­re nagyobb szerepet kapnak a gé­pek, a termelés korszerűsítése óriás léptekkel halad előre. Gyára­ink, vállalataink szupermodern gépsorokról, mindentudó robot­komplexumokról álmodoznak. Gazdaságpolitikánk egyik straté­giája a termelés hatékonyságának fokozott növelése, amely a gyártá­si folyamatok további optimalizálá­sa és automatizálása nélkül egy­szerűen elképzelhetetlen. Hazánk ipari életében húsz évvel ezelőtt kezdődött egy új fejezet, amelynek minden bekezdése, minden ki­emelt sora az automatizálásról szól. Húsz év nagy idő, főleg a tu- dományos-műszaki haladás terén nagy. De hol tartunk ma? És hol tart a világ a termelés korszerűsí­tésében? Miről beszélnek a szá­mok és miről tudósítanak a követ­kező évek tervfeladatai? Ezekre a kérdésekre kaptunk választ azon a sajtótájékoztatón, amelyet a prágai Kovoprojekta és a prešovi Fémipari Kutatóintézet szakem­berei tartottak néhány nappal eze­lőtt. Jirí Kroupától, a Kovoprojekta igazgatóhelyettesétől, aki a közel­múltban két jelentős nemzetközi robotkiállításon is részt vett, a kö­vetkező helyzetjelentést kaptuk:- A jövő ipari robotja, amelyet japán és amerikai szakemberek akarnak kifejleszteni, már nem­csak dolgozni - dönteni is fog. Tehát amellett, hogy felszabadítja a dolgozót a nehéz, érdektelen, monoton munka alól, maga hatá­roz majd olyan kérdésekben, amelyekre eddig az ember kere­sett választ. S hogy ezek a robo­tok a világ minden országában otthon érezzék magukat, 1990-től a gyártók 50 százaléka standard programozási nyelvre tanítja meg „gépembereit“. És most nézzük, mi a helyzet a legfejlettebb robot­gyártó országokban. A legfrissebb jelentések szerint 1983 végéig 42 ezer robot dolgozott a világban; 450 cég 600 féle „gépembere“. S bár az első robotok az Egyesült Államokban születtek, ma Japán áll az első helyen a legmodernebb gépek kifejlesztésében. A felkelő nap országában 16 500 robot mű­ködik, az USA-ban 8000, az NSZK-ban 4800, ezt követi Fran­ciaország és Nagy-Britannia. A legnagyobb robotgyár Európá­ban található: a svédországi ASEA 1984-ben 6500 „gépem­bernek“ adott életet, s ennek 90 százalékát exportálta. Az NSZK- ban 70 cég gyárt robotokat; 1983- ban a Volkswagen üzemeiben 1100 robot működött, amelyek a ponthegesztésben és a szerelé­si munkálatokban helyettesítették a dolgozókat. Nagy előrelépést ér­tek el a svájciak: robotkocsijaik 650 méteres útszakaszon közle­kednek, s még a legbonyolultabb műveletek elvégzését is könnyű­szerrel végrehajtják.' Hogy mi a helyzet a KGST- országokban? Vladimír Kavečanský, a prešovi Robot munkatársa:- A Szovjetunióval való tudo­mányos-műszaki együttműködé­sünk 1978-ban kezdődött tudomá­nyos ismeretek, információk cse­réjével. Szerződéskötésre csak később, a nyolcvanas évek első felében került sor, amikor hazánk és a Szovjetunió három jelentős gazdasági egyezményt írt alá az ipari robotok és a manipulátorok fejlesztése terén. Legnagyobb ko­operációs partnereink moszkvai, voronyezsi és ogyesszai vállala­tok. A 7. ötéves tervidőszak első évében hozott határozatok értel­mében a csehszlovák robotizáció távlati fejlesztésének második idő­szakában 3000 ipari robot és 1500 automatizált munkahely üzembe helyezésével számoltunk. Hogy a terv nem maradt csupán terv, az elsősorban a KGST-tagországok- kal (a Szovjetunióval, az NDK-val és Bulgáriával) való együttműkö­désnek köszönhető. Nem kis eredményeket értünk el azzal is, hogy 1984-ben Moszkvában ha­zánk és a Szovjetunió Robot né­ven nemzetközi tudományos-mű­szaki egyesülést alapított, amely­nek egységes célkitűzése a gép­ipar és a robotizált technológiájú komplexumok további fejlesztése. Az 1986-1990-es években három fő területre irányul a Robot-egye­sülés tevékenysége: a tudomá­nyos-kutatási és a konstrukciós­fejlesztési, valamint a tervezési és technológiai feladatok közös kidol­gozására, s a gyártási program fontos meghatározására. Ján Búza és Michal Havrila, a prešovi Fémipari Kutatóintézet munkatársainak beszámolója az 1986 - 1995-ös évek robotizációs tervét vázolta, amely szerint a 8. ötéves tervidőszakban a 05-ös ál­lami célprogram irányítja a roboti­záció fejlődését.. Ami máris kitűnik ebből a programból: a jövőben több tagú „robotcsaládok“ ipari alkalmazása a cél, tehát gyáraink­ban nemcsak manipulátorok dol­goznak majd, hanem bonyolult ro­botkomplexumok is. A technológi­ai folyamatok robotizálásával tovább emelkedik a gyártási felté­telek mű szaki-gazdasági színvo­nala, akárcsak a munkatermelé­kenység, ugyanakkor tovább csökken a termelés önköltsége és jelentős mennyiségű munkaerőt is megtakarítunk. 1986-1990 között 3725 munkahely robotizálását kell végrehajtani 6960 ipari robot és manipulátor üzembe helyezésé­vel. A jövő nagyipari munkahelye tehát a „robotcsaládokkal“ felsze­relt gyárrészleg, ahol a legigénye­sebb munkafeladatokat is játszi könnyedséggel hajtják végre a gé­pek. (szabó) A jobb jövőért így hívják az érsekújvári (Nové Zámky) Tesla üzemének azt a szocialista munkabrigádját, melynek Stanislav Klobučník a ve­zetője. Hogy miért pont ezt a nevet kapta, arra a szívesen filozofálga­tó brigádvezetó ezúttal tömören válaszolt.- Nem lehet az ember elégedett azzal ami van. Ezért választottuk ezt a nevet. Aztán azt fejtegette, hogy az elnevezés olykor a véletlen műve is lehet. A rádióban hallott egy érdekes adást, melyből például megtudta, hogyan született meg a népszerű szovjet vicclap, a Kro- kogyil neve. Névadói már órákon át töprengtek az újság címén, szívták egyik cigarettát a másik után, hogy szinte a könnyeik foly­tak. Ekkor valaki azt mondta: ezek krokodilkönnyek. A krokodil szó elhangzása pedig egyben a meg­oldást is jelentette, ez lett a lap neve. Helyes alapelv- Kollektívánknak alapelve, hogy nem lehetünk elégedettek azzal, amit elértünk - kanyarodik vissza a brigád nevéhez. A vezetővel együtt huszonkét tagja van a termelési részlegen tevékenykedő brigádnak. Idetar­toznak egyebek közt a termelési részleg vezetői - mesterek, disz­pécserek. Ezen a részlegen villany- égőket gyártanak, például gyer­tyaalakú díszégóket, autóégőket, féklámpákban használatos égő­ket, varrógépekbe való égőket, karácsonyfaégóket. Autóégőket nemcsak a hazai és a szocialista piacra, hanem a tőkés országokba is szállítanak, példáuľaz NSZK-ba és Angliába. A halogén lámpákat kivéve az újváriak hazánkban az autóégók egyedüli gyártói.- Mi az égők fém részét gyárt­juk - tájékoztat a 48 éves Stanis­lav Klobučník, aki gazdasági tiszt­ségét tekintve a gyártáselókészí- tés fő mestere. — Mivel drága szí­nesfémekről van szó, egyáltalán nem mindegy, hogyan takarékos­kodunk az anyaggal. Takarékosan- Milyen lehetőségeik, illetve eszközeik vannak a spórolásra?- kérdem.- Először is az odafigyelés, a megfontolás - válaszolja, de sokat takarítunk meg újításokkal is. A kollektívából nyolcán tagjai a kommunista pártnak. A brigád­vezető a második részlegszerve­zet tagja.- Pártbizottságunk figyelemmel kíséri a brigádok munkáját- mondja. - Ügyel a tevékenysé­gükre. A brigádtanács évente két­szer értékeli a kollektívák munká­ját, s az értékelés eredményeiről természetesen a-pártbizottságot is tájékoztatja. Én brigádunk minden egyes tagjáról csak jót tudok mon­dani. Kollektívánk a féléves érté­kelésekkor általában az elsők közt van. Legutóbb a harmadik helyen végeztünk. Szerintem erősségünk a termelési feladatok teljesítésére való állandó törekvés. Tizenöt­éves üzem vagyunk, ami nem túl hosszú idő ahhoz, hogy felnőjünk a feladatokhoz. Nagy-nagy aka­rással, igyekezettel értük el, hogy most többszörösen annyi villany- körtét termelünk, mint kezdetben. Ez tehát nemcsak annak köszön­hető, hogy ma már több a gép, a berendezés az üzemben. Mindebben jelentős szerepet játszik a kollektíva nevelő ereje is. Közös rendezvények- Havonta találkoznak egymás­sal a brigádtagok-folytatja Klobuč­ník elvtárs -, amikor értékeljük termelési eredményeinket. Kötele­zettségvállalásaink igen különbö­zőek. Vannak, melyek a termelés­sel, a spórolással kapcsolatosak, mások viszont a munkakörnyezet rendben tartására, szépítésére irányulnak. Ilyen a tavaszi és az őszi nagytakarítás. Kulturális ren­dezvényeink közül említést érde­mel a tavasszal szervezett brati­slavai kirándulás, amikor a Szlo­vák Nemzeti Színházban jártunk. Az üzem által szervezett prágai kiránduláson voltak közülünk né- hányan. Ott a Libuša című operát tekintették meg. Nem feledkezik meg a brigád az olyan eseményekről sem, mint például a házasságkötés. Ez ért­hető is, hiszer. a kollektíva tagjai­nak átlagéletkora mintegy 30 év. A- különböző eseményeket a bri­gád krónikája örökíti meg. Ponto­sabban Kővágó Mária, a krónika vezetője. Vannak, akik tanulnak is a brigádból. Egyik tagja például tavaly végezte el, levelezési tago­zaton, a közgazdasági főiskolát. Vajon mi lehet a kívánsága egy ilyen kollektíva vezetőjének? Ami­kor ezt kérdeztem beszélgetésünk végén Stanislav Klobučníktól, kis­sé eltűnődött, majd így válaszolt:- Az, hogy mindig olyan anya­gokat kapjunk, amelyekből kiváló minőségű termékeket gyártha­tunk. FÜLÖP IMRE Gazdagabb lesz a kínálat A hefedik ötéves tervidőszak eredményeiről a Strojsmaltban Közeledik az év vége. A mér­legvonások időszaka ez, amikor számba vesszük az elmúlt hóna­pok eredményeit, tartozásait. Ám bármennyire nyilvánvalónak, szükségesnek is tartjuk ezeket a minden évben megismétlődő ér­tékeléseket, nem szabad, hogy csupán statisztikai kimutatásokká váljanak. Szerepük ennél sokkal fontosabb: rá kell mutatniuk a hi­bákra, fogyatékosságokra, hogy a jobb, színvonalasabb munka biztos alapjaként szolgálhassa­nak. Hiszen a feladatok egyre igé­nyesebbek, de - mint ahogy azt az SZLKP legutóbbi ülése is hangsú­lyozta - valamennyit teljesíteni kell. Ebből adódóan a Strojsmalt ter­melési-gazdasági egységnek arra kell törekednie, hogy a gépipari fogyasztási cikkek választéka a le­hető leggazdagabb legyen. A 7. ötéves tervidőszak értékeléseként egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a tröszt vállalatai jelentősen csökkentették a hiánycikkek szá­mát, ami egyben karácsonyi árukí­nálatunk jellemzője. Ezt igazolja többek között az, hogy a húsdará­ló, amely hosszú ideig a listán szerepelt, ma már kapható. Ugyan­megfelelóen módosítsuk. Újdon­ságnak számít az is, hogy az üze­melést fény jelzi. Például az M 70.1 típusú mélyhűtő esetében hibátlan üzemeléskor a zöld lám­pa világít, ha emelkedik a hőmér­séklet, akkor a piros, fagyasztás esetén pedig a sárga fény gyullad ki. Kisebb energiafogyasztásra tö­rekedtek a tervezők a FIKOTERM 2 E 4 típusú akkumulációs kályha esetében. A fil’akovói Kovosmalt terméke egyesíti az akkumulációs és villanykályhák előnyeit: az áramforrás feltölthető éjszakai (ol­csóbb) árammal, miközben a kály­ha nappal fűt. Ugyancsak a Ko­vosmalt vállalatnál fejlesztették ki a FIKO 1 D 80 típusú szilárd fűtőanyaggal (barnaszénnel) üze­melő konyhai tűzhelyet, amelyből még az idén 2500 darabot szállíta­nak az üzletekbe. Az elmúlt időszakban sok szó esett az automata mosógépekről. Különösen az ötéves tervidőszak elején ért miattuk jogos bírálat bennünket. Bár még mindig van mit javítanunk, tökéletesítenünk ezeken a háztartási gépeken, mégis elmondhatjuk, hogy a minő­ség, a megbízhatóság terén na­AzM- 70. 1 mélyhűtő üzemelését zöld, piros és sárga fény jelzi. (A szerző felvétele) ezt mondhatjuk el a csaptelepek­ről és a szerszámokról. A zomán­cozott edények esetében hasonló­an kedvező változásról számolha­tunk be. Napjainkban már nem­csak drága edénykészletek kap­hatók, hanem olcsók is, sót min­den egyes darabot külön is meg­vásárolhatunk. A kínálatot import­ból származó edények bővítik. A fém fülű bögréket, a fedővel ellátott lábasokat, a kávéscsészé­ket, a tálakat Jugoszláviából hoz­zuk be. Egyébként Jugoszláviából az idén háromszáz darab moso­gatógépet vásároltunk, amelyek rövid idó alatt elkeltek. Jövőre is­mét kaphatók lesznek a bol­tokban. Ha az elmúlt öt évet értékeljük, nem tagadhatjuk le, hogy a mély­hűtők hiánycikkek voltak és ma­radtak. Jóllehet, az idén az év végéig összesen 142 ezer darab kerül a boltokba, a kínálat még korántsem fedi a keresletet. A gyártó - a Zlaté Moravce-i Calex - kapacitása azonban már tovább nem bővíthető, ezért behozatalból pótoljuk a hiányzó mélyhűtőket. Ezzel kapcsolatban tudatosíta­nunk kell, hogy nem lehet csak egy termékre - adott esetben a mélyhűtőkre - összpontosítani, mert akkor a hűtőszekrények vál­nak hiánycikké. Tehát ennek meg­felelően a jövő esztendőben a gyártó 215 ezer kompresszoros és 25 ezer abszorpciós hűtőszek­rényt, valamint 145 ezer mélyhűtőt szállít a hazai piacra. A feltételek­ből kiindulva azonban várhatóan csak 1988-ban tudjuk ezekből a termékekből kielégíteni a keres­letet. Az említett gyártmányok in­novációja nemcsak a funkciók és a kivitelezés javítására irányul, ha­nem és elsősorban a villamos áram megtakarítására. A C 275.1 típusú kompresszoros hűtőszek­rény és az M-180 tipusú mélyhű­tő, amely 1986-ban kerül piacra, teljes mértékben megfelel ezek­nek a törekvéseknek, sót a jobb jellemzőkön túl lehetőség van ar­ra, hogy a hűtő és mélyhűtő ajtaját a jobbra vagy balra nyitásnak gyot léptünk előre. Tény, hogy az oldalról tölthető mosógépek iránti keresletet ki tudjuk elégíteni, a fe­lülről tölthetők esetében viszont még adósak vagyunk. Ha már ka­rácsony előtt nem is, de a követ­kező évben ez irányban jelentő­sen javul a helyzet, mert a gyártó- a poprádi Tatramat - 86 ezer darabot gyárt majd a hazai piac számára. Ez a mennyiség az idei­vel szemben 7,5 százalékos növe­kedést jelent. A mosással kapcso­latban szólnunk kell a lapos vil­lanyvasalókról, amelyek meg­könnyítik a munkát, egyszerűsítik a vasalási műveleteket és lerövidí­tik a vasalás időtartamát. A Strojsmalt tröszt karácsonyi árukínálatában a myjavai Szlovák Szerelvénygyár csaptelepei is megtalálhatók. Olyan új típusúak- ról van szó, amelyeken az eddigi­ektől eltérően egy kar van, s a csapból folyó víz hőfoka ezzel szabályozható. Ezek a csaptele­pek ugyan drágábbak, mint a ré­gebbi típusok ám élettartamuk- 500 ezer ciklus javítások nélkül- és egyszerű kezelésük csakha­mar meggyőzi a fogyasztót arról, hogy ez esetben nem érdemes fukarkodni a pénzzel. Népgazda­sági szempontból is jelentősek ezek az egykarú csaptelepek, mert az ivóvíz 30 százalékos meg­takarítását teszik lehetővé. Tehát a karácsonyi piac és a következő esztendő árukínálata- néhány hiánycikk ellenére is- gazdagabb lesz, mint az elmúlt időszakban volt. A tröszt vállalatai olyan intézkedéseket foganatosí­tottak, amelyekkel a termékek jobb minőségét, magasabb mű­szaki színvonalát, megbízhatósá­gát kívánják elérni, valamint azt, hogy alkatrészekből is legyen elég. Hiszen csak így tudják sza­vatolni, hogy a fogyasztók ne csak karácsony elótt, hanem az év min­den szakaszában elégedettek le­gyenek a kínálattal. KLÁRA KOZÁKOVÁ mérnök, a bratislavai Strojsmalt tröszt munkatársa ÚJ SZÚ 6 1985. XII. 19.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents