Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)

1985-12-17 / 297. szám, kedd

Erősödő kapcsolatok, sokrétű tevékenység A bratislavai Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ 35 évéről Rég lebontották Bratislavában a Dunaj áruház és a televízió székháza közötti épületet, azt a házat, ahol harmincöt évvel ez­előtt, 1950. szeptember 1-én megnyílt a mai Lengyel Tájékozta­tó és Kulturális Központ elődje, az Új Lengyelország. Egyetlen helyi­ségből állt csupán, s szükség sze­rint változott át könyvtárrá, olvasó­teremmé, kiállítóhelyiséggé, mozi­teremmé - attól függően, mikor milyen szerepet kellett betöltenie. A szerény körülmények között, de szerteágazó tevékenységet folyta­tó központ iránt Bratislava lakos­sága roppant nagy érdeklődést ta­núsított, lévén hogy mindig érde­kes műsorral várta a közönséget (híres írókat, előadóművészeket látott vendégül). Az érdeklődés évről évre nőtt, mind többen lettek kíváncsiak a kiállításokra, szeret­ték volna többen látni a háborús tematikájú filmeket, főleg a doku­mentumfilmeket, nemcsak Brati­slava, hanem a vidék is. Néhány év elteltével a párt- és állami szer­vek támogatásával új helyre költö­zött a kulturális központ, a jelenle­gi székhelyének egy részét kapta meg a Szlovák Nemzeti Felkelés téren. 1963-ban igen erős együtt­működés indult meg a lengyel kul­turális központ és a Szakszerve­zetek Szlovákiai Tanácsa között, minek eredményeként a kulturális központ felvette a kapcsolatot a szlovákiai művelődési házakkal. 1972-ben újabb helyiségekkel bő­vült a központ, és a következő évtől fogva már mint Lengyel Tájékoz­tató és Kulturális Központ szere­pel. Bővültek a két ország kapcso­latai, s ebben az intézmény nem kis részt vállalt. Szlovákia több városában rendezték meg 1974- ben a lengyel kultúra napjait, illet­ve hetét, neves lengyel művészek és együttesek közreműködésével. A Lengyel'Tájékoztató és Kul­turális központ harmincöt éves múltjáról beszélgetünk Ryszard Juchr 3wicz igazgótóval. Szép születésnapi ajándékot kapott a központ, a két évvel korábbi döntés értelmében megkapta a Bratislava-vidéki Járás Nemzeti Bizottság helyiségeit, így 150 négyzetméternyi területtel na­gyobb helyen működik. Mit jelent ez?- Végre van olvasóterem - mondta nem titkolt örömmel Ryszard Juchniewicz ahol nyu­godt körülmények között, ülni le­het, nem pedig fél lábon olvasni, mint azelőtt, a földszinti olvasóte­remben. Azzal, hogy az olvasóterem és a könyvtár külön helyiséget kapott (a könyvtár több mint 8000 köte­tes, főleg szépirodalmi műveket tartalmaz), nagyobb lett a bolt és tágasabb a kiállítóterem.- Ennek nagyon örülünk, bár elkelne még egy terem, egy kon­certterem, 100-150 férőhelyes, ahol hangversenyeket, kis színhá­zi előadásokat tarthatnánk, mert a mozitermünk igen kicsi, mind­össze harminc ülőhely van benne. Ez már maga volna a tökéletes boldogság. De nagyon örülünk an­nak, ami van, és igen hálásak vagyunk a bratislavai szerveknek.- A kiállítóterem tágas. Nem le­hetne kihasználni esetleg koncer­tek megrendezésére is?- Nehéz. Szoborkiállítás eseté­ben például ez már megoldatlan. Ugyanis nem lehet a hangverseny idejére likvidálni a kiállítást. Azon­kívül ez a terem nagyon zajos, az utcáról behallatszó zaj élvezhetet­lenné tenné a zenehallgatást. Hangversenyek megrendezésére gyakran vesszük igénybe a Mo- zarteumot.- Többek véleménye, hogy a kulturális központ rendezésében ritkán kerül sor művészegyüttesek fellépésére...- Személy szerint ellene va­gyok, hogy a kulturális központ szervezzen fellépéseket. Ez a Slovkoncert, a Pragokoncert, il­letve a lengyelországi Pagart ha­táskörébe tartozik. Azonkívül több tagú művészegyüttes vendégsze­repeltetése sokba is kerül. Más lapra tartozik a szólisták hangver­senye. Idén, a bratislavai kulturális nyár rendezvénysorozatában is fellépett két lengyel művész, orgo­na, illetve gitárhangversenyt ad­tak. Magam is úgy vélem azon­ban, hogy ez ideig kevés volt a hangverseny. A jövőben szeret­nénk havonta egyszer, vagy itt a központban, vagy a Mozarteum- ban koncertet rendezni. A bratislavai lengyel kulturális központ sokrétű tevékenységét nemcsak a főváros lakossága is­meri - hanem túlzás nélkül kije­lenthetjük, hogy egész Szlovákia lakossága, hiszen csak november hó folyamán tizenkilenc városban láthatók a kiállításai. S rendsze­ressé váltak a járási székhelyeken megrendezésre kerülő lengyel na­pok - amikoris kiállítások, előadá­sok várják az érdeklődőket. A fő­városban újdonságnak számít a szombat délelőtti filmvetítés - gyerekek számára. Sokan bekukkantanak ide átla­pozni a folyóiratokat, megnézni egy kiállítást (a jövőben esetleg meg is venni egy szép festményt, mert szeretnék bővíteni az eladás­sal egybekötött tárlatok számát), lemezt, valami ízléses ajándéktár­gyat venni - vagy csak egyszerű­en körülnézni, tájékozódni. K. Cs. Három nemzedék megszólaltatói Fiatal szovjet előadók a Szlovák Filharmónia hangversenyén Zenei korszakokat kapcsolt egybe az a hangverseny, amelyet a szovjet kultúra napjainak kereté­ben a Szlovák Filharmóniában rendeztek. A legfiatalabb zene­szerző-generáció képviselőjének, Alekszandr Csajkovszkij alkotásá­nak a bemutatása után egy husza­dik századi modern komponista- Szergej Prokofjev - és egy múlt­századbeli zenei forradalmár- Mogyeszt Petrovics Muszorgsz­kij - egy-egy művét adták elő. Ez a fordított időrendi dramaturgia el­sősorban a hangversenylátogatók feltételezett ízlését, nem pedig a zene korszakos fejlődését vette figyelembe. Felfigyeltetó, hogy a Szlovák Filharmónia műsorán gyakran jelennek meg kortárs ze­neszerzők alkotásai, de rendsze­rint egy feltételezett közönségíz­lésre sandítva, a koncertek elején. Pedig az ezúttal bemutatkozó Alekszandr Csajkovszkij A naphoz című oratóriuma sem minden ele­mében ún.- mai zene. A Fjodor Ivanovics Tyutcsev múlt századi klasszikus orosz költő verseire a zene modernsége kihívóan felel- get. A filharmónia zenekarát és kórusát Valerij Gergijev leningrádi karmester vezényelte. Róla el kell mondani, hogy a Herbert von Ka­rajan karmesterverseny győztese, s jelenleg a leningrádi Kirov Opera és Balett tagja. Az oratórium tolmácsolásakor elsősorban az egyes részek kie­gyensúlyozott előadására ügyelt. Igy az áriák, a capella kórusok és a zenekari részek azonos szin­ten szólaltak meg. Zenei felfogá­sára jellemző a dinamizmus, ame­lyet ennek az oratóriumnak a tol­mácsolásakor is messzemenően érvényesített. A közreműködő szólisták közül elsősorban Anatolij Szafiulin baritonista tűnt ki, hang­jának és elóadóművészetének egyszerűségével, könnyedségé­vel. A tenorszólamot éneklő Alek­szej Martinov olykor küzdött a ze­nei anyaggal, hangjának drámai- sága néhányszor, erőltetettnek tűnt. Az oratórium líraibb zeneisé- gú részeinek szólóit kiválóan tol­mácsolta. Az előadott zenemű egészét tekintve kitűnően szere­pelt a Szlovák Filharmónia kórusa, amelyet ezúttal Pavol Baxa kar­nagy készített fel. Szergej Prokofjev I. (Desz-dúr) zongoraversenyét (Op. 10) Mihail Pletnyov adta elő. A zeneszerző közismert virtuozitása ugyanilyen eredményeket követel az előadó­művésztől is. Pletnyov ezt a korai műalkotást pontosan tagolta, tol­mácsolásával hűen követte a kife­jező ritmust, s magávalragadó technikával tette plasztikussá a zenét. A zenekar és a szólista teljes összhangját a karmester jó érzékkel teremtette meg. A világ hangversenylátogatói­nak „slágerként“ kedvelt darabja Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij és Maurice Ravel Egy kiállítás ké­pei című szvit. Az ismert,, történet- sor'", amely egy kiállítóterem képei előtt ,,elevenedik meg“, a nagy orosz zeneszerzőnek eredetileg zongoradarabhoz szolgált alap­anyagul. Majd a zongora-szvitet Ravel mesteri hangszereléssel ír­ta át nagyzenekarra. Muszorgszkij zenei lírája a nagy francia zene­szerző értő beavatkozása után így tovább gazdagodott. A Valerij Gergijev vezényelte zenekar ezút­tal is jól valósította meg a karmes­ter elképzelését. A főtémát, az ún. Sétát minden alkalommal a követ­kező képek hangulatai előkészíté­seként játszották. Az egyes tételek aztán pontos plaszticitással követ­ték egymást. A hallgatónak az volt a benyomása, hogy a karnagy korosztályának világfelfogásához közelítette a zenét. Pátosztól mentes, hangzásában a realista és a filozófikus elemeket hangsú­lyozó volt. Mindenképpen élmény volt hal­lani a fiatal szovjet előadóművé­szeket, akik érdeklődésük, előadói felfogásuk sokszínűségét igazol­ták. Művészetünknek ugyanúgy szerves része a hagyományápo­lás, mint a kortárs zeneszerzők útkereső törekvéseinek támogatá­sa. Az esten bebizonyították, hogy miként lehet klasszikusokat mo­dern felfogásban, és maiakat a hagyományokra is építő szel­lemben tolmácsolni. SZÚNYOG JUDIT Dokumentumfilm Chiléről Miguel Littin chilei filmrendező Chilében, illegális munkakörülmé­nyek között, dokumentumfilmet készített, amely az ország mai helyzetét ismerteti. A haladó né­zeteket valló rendező Pinochet tá­bornok 1973-ban végrehajtott ka­tonai puccsa óta önkéntes számű­zetésben, külföldön él s ott is dol­gozik. A forgatás három hónapig tar­tott. Körülményeiről és az ennek során szerzett tapasztalatokról Buenos Airesben számolt be Lit­tin. ,,Chilében egyelőre még a fé­lelem uralkodik, de a diktatúra épülete már omladozófélben van - jelentette ki. - A film felvételei­nek elkészítése politikailag, művé­szileg egyaránt kalandos vállalko- zás volt, s bízvást remélem, hogy alkotásom szerény mértékben elősegíti a latin-amerikai és a chi­lei felszabadulás ügyének sikerét. A rendező, miközben hazájá­ban a film forgatásán dolgozott, a körülményektől függően üzlet­embernek, vállalkozónak, turistá­nak, esetleg munkásnak adta ki magát. Csak azt nem vallhatta be, hogy ő a neves művész, Miguel Littin. A chilei társadalom vala­mennyi rétegének tagjait sikerült megszólaltatnia, kamerájával még az igazságügyi minisztérium épü­letébe, valamint az elnöki palotába is bejutott. A mintegy négyórás dokumentumfilm összekötő része­it Littin az argentin fővárosban ké­szítette el. Eredeti szándéka az volt, hogy az emigrációban élő chileiekről készít játékfilmet - a si­keres chilei forgatás azonban ter­vének megváltoztatására késztet­te. Miguel Littin újabban számos filmet készített a latin-amerikai né­pek szabadságharcáról. Ó ren­dezte az Alsino és a keselyű című, kubai-nicaraguai koprodukcióban forgatott játékfilmet, amely nagy sikert aratott a környező orszá­gokban. - (g) ÚJ FILMEK A bég csapdájában (szovjet) Kaland, izgalom, feszültség jel­lemzi ezt a szovjet-tadzsik filmet, mely Juszup Juszupov rendezé­sében készült. Cselekménye a polgárháború sújtotta Tádzsi­kisztánban játszódik, ahol pestis üti fel a fejét. A szörnyű járványt az ellenség igyekszik saját politikai céljaira kihasználni: pusztítják a kórházakat, megölik az egész­ségügyi személyzetet, s lecsapná­nak a külföldről vásárolt gyógy­szerszállítmányra is. Szerencsére sikerül elfogni egyik vezérüket, akit a katonák túszként magukkal visznek, remélve, hogy így meg- menekedhetnek a támadástól azon a vad hegyvidéken, ahol út­juk vezet. De sikerül-e eljuttatniuk az oltó­anyag-szállítmányt rendeltetési helyére? Kalandfilmról lévén szó, biztosak lehetünk abban, hogy a gyógyszer sima úton nem jut el az orvosok kezébe. Bravúros ro­hamok, hajsza, lövöldözés, hősi­es, önfeláldozó harc s a műfaj megannyi jellegzetes kelléke teszi a történetet fordulatossá, melyben a kis csekista osztag és az ellen­séges baszmacsok mellett feltűnik a bég és hasonmása is, hogy feltartóztassa a karavánt. S mire elhallgatnak a fegyverek, már csak hárman maradnak talpon... Szolid munka A bég csapdájá­ban című film; a rendező amire vállalkozott, azt tisztességgel va­lóra is váltotta. Alkotásának legna­gyobb erénye a következetes mű­faji tisztaság. Ez pedig nem kevés. Jelenet a szovjet-tadzsik kalandfilmból Holnap Alabamában (NSZK) Korunk égető kérdésével, a ter­rorizmussal és az éledező neoná- cizmussal foglalkozik ez az NSZK film, amelyet Norbert Kückelmann rendezett. Neve kevésbé ismert, legalábbis számunkra, talán azért is, mert Kückelmann valahogy mindig „új hullámos“ pályatársai­nak az árnyékában dolgozott, s nem volt olyan termékeny, mint ók. Munkássága bizonyára azért is szerényebb, mert a rendező civilben ügyvéd, s ezzel a hivatá­sával ma sem hagyott fel! Viszont ennek megvan az előnye is: Kückelmann filmjeinek a témáját ugyanis ügyvédi gyakorlatából meríti, a törvényszék világa, a jog, az igazság gyakran egymásnak ellentmondó parancsai izgatják, de nem a hatáskeltés, hanem a társadalombíráló szándék veze­ti. Számára a bűneset csupán ok arra, hogy felvesse a felelősség kérdését. Mindig a mondanivalót tartja fontosnak, kevésbé a for­mát, így filmjei hitelességük ré­vén valósággal dokumentumjel­leget öltenek. Most látható alkotásának cse­lekménye a nyolcvanas évek elején a Német Szövet­ségi Köztársa­ságban játszó­dik. Egy tizen­nyolc éves ifjú látszólag ok nél­kül ráló egy tö­meggyűlésen szónokló minisz­terre. Pánik tör ki. A fiatalembert letartóztatják. Ki­hallgatása során azt állítja, hogy a világnak csupán jelt akart adni. Semmilyen csoport nem áll mö­götte, egyéni elhatározásból haj­totta végre tettét. A védelmével megbízott ügyvéd kezdetben egy­kedvűen, különösebb érdek nélkül foglalkozik az üggyel, a fiatalem­bert és környezetét jobban megis­merve azonban egyre elszántab- ban nyomoz, hogy közelebb kerül­jön az igazsághoz, s feltárja az akció indítékait, társadalmi és poli­tikai összefüggéseit. Az ügyvéd ugyanis mind világosabban látja, hogy a fiatalember egy szélsősé­ges jobboldali terrorista szervezet utasítására követte el tettét, s fel- tételezését egy újabb merénylet egyértelműen alátámasztja. Az alkotás nem is annyira a fia­talemberre, mint inkább védőügy­védjére irányítja a néző figyelmét. A rendező ugyanis a Maximilian Schell megformálta ügyvéd által juttatja kifejezésre a saját nézeteit, nyugtalanságát a neofasizmus mi­att, s figyelmeztet arra, milyen ve­szélyt jelentenek ezek a szélsősé­ges elemek, csoportok, különösen a fiatalokra gyakorolt befolyásuk­kal. Norbert Kückelmann nem arra törekszik, hogy bemutassa a bíró­Maximilian Schell, a jeles színész-rendező (balra) az NSZK-fiímben sági tárgyalást, munkája inkább az igazságszolgáltatás lehetőségei­ről ad képet, s megpróbálja felde­ríteni a terrorizmus gyökereit. Mert mint mondja, a történet ugyan a mai NSZK-ban játszódik, de ját­szódhatna Párizsban vagy akár Bolognában, Rómában vagy Amszterdamban, de holnap akár Alabamában is... -ym­ÚJ SZÚ 4 1985. XII. 17

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents