Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)

1985-12-17 / 297. szám, kedd

Energia a télben B ármennyire is időszerű egész évben az energia­kérdés, leggyakrabban általában télen esik róla szó, hiszen akkor érint mindenkit - munkahelyen vagy otthonában. Ettől függetlenül azonban a téli időszak az energe­tikai dolgozók számára nagyon nehéz és igényes próbát is jelent. Ugyanis ekkor nyilvánul meg az is, hogy az energiaigényesebb év­szakra műszaki és szervezési szempontból miként készült fel az ágazat. Ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt esztendő téli időszaka egyike volt az utóbbi évtized leg­nehezebbjeinek - és az energeti­kai szakemberek mégis jelesre vizsgáztak -, azt kell feltételez­nünk, hogy jó kiindulóalapot bizto­sítottak erre a télre is, és az elmúlt évihez hasonló módon állnak helyt. Még annak ellenére is, hogy a nyári - kora őszi időszakban számos olyan jelentős felújítást, generáljavítást kellett elvégezniük legjelentősebb energiatermelő ÚJ SZÚ 1985. XII. 17. (Gyökeres György felvétele) egységeinken, amilyenekre példá­ul egy évvel korábban nem volt példa. KEZDET Ugyan sem a meteorológiai, sem a csillagászati tél nem kezdő­dik december előtt, az energetikai dolgozók nem igazodhatnak a naptárhoz. Például ha a fűtési időszakot vesszük alapul, ez pon­tosan fél évig, október 15-től ápri­lis 15-ig tart. Ha azonban a meteo­rológiai intézetben rögzített ada­tokból indulunk ki, akkor az elmúlt esztendő novemberének második keddje (1984. nov. 13-a) és az idei év novemberének második keddje (ezúttal november 12.) már ugyancsak téli átlaghőmérsékletet jelzett. Tavaly az említett napon mínusz 5 Cesius-fok volt, ez idén pedig mínusz 1 Celsius-fok. Ha összehasonlítjuk a napi energiai­gényt, akkor érdekes számadato­kat kapunk. A maximális fogyasz­tás mindkét esetben 17 óra tájban következett be, és tavaly 3713 megawattot mértek, ebben az esztendőben pedig 56 megawattal többet. Tavaly a napi minimális fogyasztás éjjel 3 órakor 2971; megawatt volt, idén egy órával később mérték a minimumot, de 73 megawattal többet. Ha az egésznapos fogyasztást vesszük alapul, akkor is az idei érték a na­gyobb. A múlt esztendőben 77 ezer 316 megawattóra volt az egésznapos fogyasztás, 1985. nov. 12-én pedig 80 758 mega­wattóra. A szakemberek ezt a kü­lönbséget nemcsak azzal magya­rázzák, hogy több új termelőüzem kezdte meg működését az elmúlt 12 hónap alatt és nőtt a háztartá­sok energiaigényes gépi felsze­reltsége, hanem azzal is, hogy a hosszú ideig tartó meleg őszből hirtelen hidegre váltott az időjárás, s eltartott pár napig, amíg az em­berek nagy többsége akklimatizá- lódott. ALAPÁLLÁS Amint a fentiekből kitűnik, az energetikai dolgozók felkészültsé­ge sohasem maradhat meg az egy évvel korábbi szinten, hiszen a fo­gyasztás tulajdonképpen még ak­kor is nő, ha a takarékosság javul, mert újabb és újabb fogyasztók bekapcsolásával kell számolniuk. Az idei téllel kapcsolatos energia­kérdések ügyében kerestük fel Karol Holant, a Szlovákiai Energe­tikai Művek főmérnökét. Minde­nekelőtt azért, hogy megtudjuk, mit várhatunk az energetikai ipar­tól az idei tél folyamán.- Akárcsak más iparágakban, az energetikai iparban is érvé­nyes: a terveket az év végén érté­keljük. Tekintve, hogy az idei esz­tendő a 7. ötéves tervidőszak utol­só éve, a mi feladatunk is adott: Úgy teljesíteni az idei tervet, hogy megfelelő alapot biztosítsunk a 8. ötéves tervidőszak rajtjára. Ez az energetikai iparban azt jelenti, hogy olyan együttműködést kell kialakítanunk fogyasztóinkkal, ami biztosítja az idei tél folyamán a ki­egyenlített ener­getikai mérleget. Vagyis kellő összhangban kell lennie az energiatermelés­nek az energia­felhasználás va­lamennyi formá­jában. így az elektromos ener­gia termelése te­rén éppúgy, mint a hőtermelésben és - leginkább az ipari üzemek részére - a gőz­szolgáltatásban. Egyre fontosabb, hogy a földgáz- fogyasztásban minél inkább megvalósuljanak a lehető leggaz­daságosabb fo­gyasztás feltéte­lei is. • A zavarta­lan energiatermelés az energiater­melő egységek megbízható üze­melését is feltételezi.- Ugyancsak döntő fontosságú kérdés volt, hogy a tervezett gene­ráljavítások és rekonstrukciók za­vartalanul és idejében megvaló­suljanak még mielőtt a téli energe­tikai csúcsfogyasztás elkezdődik. Ezúttal a tervezettnél jobban sike­rültek ezek a munkálatok, és vala­mennyi javításunkat több napos előnnyel sikerült befejeznünk. Pe­dig nem kis feladatok álltak előt­tünk, hiszen a Fekete-Vágon épült vízi erőműben éppúgy, mint a Jas­lovské Bohunice-i Atomerőműben jelentős karbantartási munkákat végeztünk. Ami pedig az erőmű­vek zavartalan működését illeti, a széntüzelésű villanyerőművek esetében a legfontosabb feladat, hogy biztosítsuk a megfelelő széntartalékot. Azonban azt is el kell ismernünk, hogy a fajlagos energiaszükséglet terén nem tud­tuk tervünket teljesíteni. TERVTELJESÍTÉS- A villamos energia termelése terén a tervmutatókat mindeddig megtartottuk, és háromnegyed év során 14 ezer 190 gigawattóra elektromos energiát állítottunk elő, ami azt jelenti, hogy 109,6 száza­lékra teljesítettük tervünket. A hő­termelést tekintve ugyancsak jó a mérlegünk: 104,9 százalékos volt a tervteljesítés mértéke. • Milyen hatással volt a már említett fajlagos energiaszükség­let túllépése a terv teljesítésére?- A Szlovákiai Energetikai Mű­vek keretében ez a kérdés nem oldható meg egyértelműen. A faj­lagos energiaszükséglet mutatóját számos külső tényező befolyásol­ja. Ilyenek például a felújítások keretében történő próbaüzemelé­sek, amikor keressük a legjobb hatásfokú ,,szénégetést“. Minél tovább, annál inkább rosszabb mi­nőségű szenet vagyunk kénytele­nek felhasználni hőerőműveink­ben. A Nováky A és a Nováky B hőerőművekben például olyan szénből készül villamos energia, amilyet az ország egyetlen más hőerőművében sem használnak fel. így történhetett meg, hogy a fajlagos energiaszükséglet szempontjából az első félév tervét csak 99,57 százalékra teljesí­tettük. FELKÉSZÜLÉS Ahogy a fentiekből is kitűnt, az összkép az igazi tél beállta előtt tulajdonképpen kedvező. Ezt an­nak is köszönhetjük, hogy az év végéig befejezi próbaüzemelését a Jaslovské Bohunice-i Atomerő­mű negyedik reaktorblokkja, és így tovább nőhet a Szlovákiai Energetikai Művek hatáskörébe tartozó erőművek összteljesít­ménye. • Mi a helyzet jelenleg? Milyen összteljesítményre képesek az energetikai művek az egyes ener­giaformák előállításában?- Egész pontos számadatokkal tudok szolgálni. Hőerőműveink­ben, ahol a gőz energiáját hasz­náljuk fel villanyáram-termelésre, 2184 megawatt a kapacitásunk. A vízi erőművek összteljesítménye 1540 megawatt, az atomerőmű­vek pedig 1320 megawatt energia előállítására képesek. Igaz, ebben nincs benne a Jaslovské Bohuni­ce-i Atomerőmű negyedik blokkjá­nak teljesítménye, ebben most fo­lyik a próbaüzemelés. Az év vé­gén azonban már hozzáadhatjuk a 440 megawattot, vagyis a szlo­vákiai erőművek beépített össztel­jesítménye a 8. ötéves tervidőszak rajtjánál 5075 megawatt lesz. Hogy kiegészítsem a felkészülés­ről megalkotandó összképet, hoz­zá kell tennem, hogy a Szövetségi Tüzelőanyag és Energetikai Mi­nisztérium számunkra 225 ezer tonnányi szénkészletet írt elő, a valóságban ennél több, mintegy 250 ezer tonna szenünk volt az erőművek lerakataiban. El kell mondanunk azt is, hogy az éves terv teljesítését december 15-e körül vártuk. Az év végéig pedig mintegy 1450 gigawattórával ter­melünk többet a következő meg­oszlásban: az atomerőművekben mintegy 800, a hőerőművekben 300, a vízi erőművekben pedig körülbelül 150 gigawattórával lép­jük túl a tervezett mennyiséget. A lighanem helyénvaló az energetikai szakemberek bizakodó hangulata. Ők most a tél elején állítják, hogy a korábbi években gyakorta megjelenő energiaproblémák ezúttal nem for­dulnak elő. Sőt, azt is hangsúlyoz­zák, hogy a jelenlegi magasabb felkészültségi szint folyamatos, tervszerű munka eredménye. Számukra nem divatos szóhasz­nálat, amikor kijelentik: azért dol­goztak eddig, hogy a 8. ötéves tervidőszak megnövekedett fela­datai teljesítéséhez megfelelő ki­indulási alapot teremtsenek. A je­lek szerint megtartották szavu­kat MÉSZÁROS JÁNOS Osztályharcos elszántsággal A dél-szlovákiai mezőgazdasági proletárok 1920-as decemberi sztrájkharcának 65. évfordulója A nagy októberi szocialista for­radalom győzelmén fellelkesült cseh és szlovák proletariátus örömmel üdvözölte az új állam megalakulását, s abban a re­ményben élt, hogy a politikai és szociális jogok fokozatos kiter­jesztésével szocialista állammá válik. A Magyar Tanácsköztársa­ság, majd a Szlovák Tanácsköz­társaság megalakulását a prole­tárdiktatúra felé vezető út egyik fontos állomásának tartották, és sokan fegyverrel is harcoltak a ta­nácshatalom győzelméért. Acseh és a szlovák burzsoázia képviselői nem nézték tétlenül a számukra rendkívül veszedelmes eszmék terjedését s a forradalmi helyzetet hatalmi szóval igyekeztek megol­dani. A tanácsköztársaságok leve­rése után egyre fokozódott a szlo­vákiai proletariátus elégedetlensé­ge, amire a burzsoá Csehszlovák Köztársaság hatalmi szerveinek fokozott mozgósításával válaszolt. Ezzel akarta megfélemlíteni a Szociáldemokrata Munkáspárt marxista balszárnya által vezetett proletár tömegeket, akik egyre ha­tározottabban sürgették a nagy­üzemek államosítását és aföldosz- tást. Ez az utóbbi követelés fellel­kesítette a dél-szlovákiai magyar nemzetiségű szegényparasztokat, a mezőgazdasági cselédek és az agrárproletárok hatalmas töme­geit. 1920 tavaszán, az áprilisra kiírt első parlamenti választásokat megelőző hónapokban a helyzet válságosra fordult, s mikor a vá­lasztásokban elsöprő fölénnyel győző Szociáldemokrata Munkás­párt ütőképessége nem volt ele­gendő a meghirdetett s a tőle elvárt szociális program megvaló­sításához, a tagok közül egyre többen csatlakoztak a párt marxis­ta balszárnyához. Ennek a vezetői nem alkudoztak a burzsoá állam- hatalom képviselőivel, nem men­tek bele a szerintük kilátástalan parlamenti véleménycserébe és elítélték a szociáldemokrata jobb­oldal egyre erősödő egyezkedési politikáját. De az osztály- és szociális ellentétek kiéleződésé­nek időszakában a marxista balol­dal még szervezetlen volt, még nem volt saját pártja, s ilyen körül­mények között kellett irányítania az 1920 nyarán kirobbant töme­ges ellenállásokat. Ezek a sztrájkok és tüntetések az új csehszlovák állam polgári jellegének elítélése mellett felve­tették a proletárhatalom kérdését. A szovjetek hatalma mellett elkö­telezett szlovákiai elégedetlenke­dők ellen kivonultak a készenlét­ben tartott csendóregységek, és 1920. március 26-án Rumanová- ban, auguszus 18-án Hlohovec- ben lőttek a tüntetők közé. A szociáldemokrácia jobbszár­nyát megrémítette a baloldali erők gyors növekedése és ellenállása, A világ 44 országába exportál A Kelet-szlovákiai Vasműnek egyik fontos üzeme, a már 20 esztendeje működő meleghenger- de. Itt végzik az acélbugák lemez­zé formálását. A több mint ezerki- lencszáz embert foglalkoztató hengerdében - vezetője Šte­fan Király kandi­dátus - folyama­tosan sikerrel tel­jesítik a feladato­kat. Az elmúlt két évtized alatt több mint 57 millió tonna acéltuskó- ból 42 millió ton­nát meghaladó lemezt készítet­tek. A hazai szükségletek ki­elégítésén kívül a termékek csaknem 48 százalé­kát a világ 44 országába expor­tálják. A CSKP XVI. kongresszusának záródokumentumai értelmében 1982 óta - a folyamatos termelés érdekében megkezdték a henger­sor korszerűsítését. Ez a munka 1989-ben fejeződik be, így az évenkénti kapacitás meghaladja majd a 3,2 millió tonnát. A felaján­lással jelentősen javult a termékek minősége is. A jubiláló meleghengerde kol­Szállításra kész lemeztekercsek (Tibor Orlovský felvétele) s az államhatalom képviselőivel való megegyezés után nyílt harcra kényszerítették a baloldal képvi­selőit. Nagy publicitással tették fel a kérdést: Kié legyen a prágai Népház? S mikor ezt maguknak követelték, a Csehszlovák Szo- ciál-demokrata Munkáspárt bal­szárnya általános sztrájkot hirde­tett. A felhívásnak nagy vissz­hangja volt a szlovákiai munkások körében is. A párt szlovákiai Akci­ós Bizottsága külön felhívást adott ki s kiemelte, hogy az általános sztrájkban tovább kell lépni, fel kell vetni a szocializmus győzelmének a kérdését is Már két éve élünk demokratikus köztársaság­ban - állapította meg a felhívás -, de az államhatalom szervei nem lőttek agyon egyetlen spekulánst, gonosztevőt vagy feketézőt sem, nem kobozták el a törvénytelenül szerzett vagyonokat, de amikor a munkásság kezdte követelni a jogait, alattomosan megtámad­ták, közéjük lövettek és bebörtö­nözték őket...“ A felhívás újabb lendületet adott az elégedetlenkedőknek. Ebben az időben különösen nagy volt a politikai elkeseredés a dél­szlovákiai mezőgazdasági prole­tariátus soraiban, akiknek hosszú harcot kellett vívniuk a kollektív szerződések megkötéséért. Itt a decemberi felhívás már tapasz­talt harcosokat mozgósított. 1920. december 11 -én sztrájk­ba léptek a hlohoveci munkások, a következő napon a Verebély (Vráble) környéki mezőgazdasági munkások. A sztrájkhullám de­cember 13-ára elöntötte az érsek­újvári (Nové Zámky), lévai (Levi­ce), Zlaté Moravce-i és topoľčanyi járásokat, ahol gyors egymás­utánban kezdtek megalakulni a for­radalmi munkástanácsok és bi­zottságok. Megkezdődött a nagy­birtokok kisajátítása, s ekkor az államhatalom villámgyorsan intéz­kedett. Csendőrségekkel tömte te­le a forrongó járásokat. A telefon­összeköttetések megszakításával elszigetelte egymástól a sztrájkoló csoportokat, akik erre futárszolgá­latot szerveztek. A dél-szlovákiai mezőgazdasá­gi munkások a politikai hatalom megszerzéséért indultak harcba. Élükön a Szociáldemokrata Mun­káspárt baloldalának verebélyi já­rási titkára, Štefan Infer elvtárs állt. Röpiratokat szerkesztettek, ame­lyekben kiemelték szolidaritásukat a prágai elvtársakkal. Nem vették tudomásul a statáriumot, sem a készültségbe helyezett csendőri és katonai alakulatok jelenlétét. Egymást érték a tüntetések. A központi nagygyűléseket de­cember 17-ére Verebélyre hívták össze, de a polgári államhatalom képviselői másként határoztak. December 16-ától 17-ére virradó éjjel letartóztatták és bebörtönöz­ték a sztrájkbizottságok vezetőit. A nagygyűlésre készülő tömege­ket semmi sem tartotta vissza. Megindultak a város felé. Zárt so­rokban közeledtek s meghátrálás­ra kényszerítették a kisebb kato­nai egységeket. A verebélyi híd előtt már felfűzött szuronyú csend­őrök várták őket, s tüzet nyitottak a közeledőkre. Megöltek három tüntetőt, egy asszonyt súlyosan megsebesítettek. A tragikus eseményektől meg­rendült tüntetők meghátráltak, de mások álltak a helyükbe. Az újabb csoportok egyikének az élén me­netelt a nagyhindi (Veľké Chyndi- ce) fiatal tanító, Major István is, aki a terror elleni következetes harcra hívta fel a résztvevőket. De már nem jutottak be a katonai és csei id- őri egységekkel körülzárt vá­rosba. A terror és az erőszak nem törte meg a nyomorgó mezőgazdasági munkások forradalmi lendületét. A megmozdulások csak december 25-ére csendesedtek el. Az 1920- as decemberi dél-szlovákiai sztrájkolok bebizonyították, hogy a mezőgazdasági proletariátus az egységes munkásosztály része­ként bármikor kész harcba lépni a forradalmi, szociális eszmék megvalósításáért. Dr. VADKERTY KATALIN kandiátus lektívájának sikeres munkáját bi­zonyítja, hogy a termékek minősé­gével elégedettek a partnerek, a gyártmányoknak 0,05 százalé­kát reklamálták. Eredményes munkájukért 12-en állami, 19-en ágazati, 25-en szakszervezeti, 125-en vállalati kitüntetésben ré­szesültek. (kulik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents