Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)

1985-11-14 / 269. szám, csütörtök

A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1986-1990-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra ÚJ SZÚ 7 % 985. XI. 14. (Folytatás a 6. oldalról) használt gépek gyártásánál elő kell készíteni olyan gépegységek és rendsze­rek kifejlesztését és gyártását, amelyek szavatolják a könnyű- és az élelmiszer- iparban a termelés teljes gépesítésére és automatizálására való áttérést. Bővíteni kell a nagy hatékonyságú, ro­bottechnikával és mikroprocesszorokkal ellátott gépek és berendezések gyártását. Megközelítőleg a hatszorosára kell növelni az ömlesztett élelmiszerek adagolására szolgáló automatikus gépsorok előállítását. Meg kell szilárdítani a tervező-, a konstruk­ciós és a termelési bázist. Jelentősen szélesíteni kell a kereskedel­mi és közétkeztetési vállalatok számára az egyes berendezések gyártását. Növelni kell a fényszedésű elektronikai technika, a nagy teljesítményű automatizált ofszet­gépek és a nyomdaipari gépsorok gyár­tását. A konstrukciós anyagok gyártá­sakor javítani kell az ilyen anyagok szer­kezetét és minőségét, s ugyanakkor az új, progresszív technika kifejlesztésével összefüggő feladatokból, valamint a gaz­daságfejlesztési erőforrások takarékos fel- használásából kell kiindulni. Gyorsított ütemben kell bővíteni a fémtakarékos ter­mékek, szintetikus és más korszerű anya­gok gyártását; bővíteni kell a konstrukciós anyagok választékát, javítani kell műszaki­gazdasági paramétereiket és fokozni kell szilárdságukat. A vaskohászatban 1990-ig 116-119 tonnára kell emelni a hengerelt anyagok gyártását anélkül, hogy emelkedne a nyersvastermelés, s ugyanakkor a kokszfelhasználást lényegesen csökken­teni kell. Javítani kell a fémtermelés szer­kezetét. Biztosítani kell legkevesebb 50 millió tonna hengerelt lemez, 20-21 millió tonna gyengén ötvözött acélból készült hengerelt anyag és hőkezelés útján történt szilárdítással előállított hengerelt áru gyár­tását. Bővíteni kell a kőolaj- és gázveze­tékcsövek gyártását, egyéb rozsdaálló be­vonatú csövek, valamint fémtermékek gyártását. A hengerelt anyagok legkeve­sebb 500 új fajtáját kell bevezetni. Felgyorsítani a termelés műszaki felújí­tását. Az acéltermelés 30-40 százalékos növelését oxigénbefúvásos konverterek és elektromos olvasztókemencék felhaszná­lásával kell elérni, a folyamatos acélöntést legkevesebb száz százalékkal, a fémporok gyártását pedig több mint a kétszeresével kell emelni. Fokozott mértékben törekedni kell az ipari technológiák közvetlen alkal­mazására a vasgyártásban és a teljesen új fajta fémek előállításában. A munkatermelékenységet 13-15 szá­zalékkal kell növelni, a termelési önköltsé­get pedig 2-3 százalékkal csökkenteni. A színesfémkohászatban ki­emelten kell feljeszteni az ércbázist, az alumíniumfeldolgozó ipart, a volfrám-, a molibdén-, a nemesfém-, az ónfeldolgo­zó ipart, az arany- és gyémántkitermelést és a fémporok gyártását. Legkevesebb 300 újfajta termék gyártását kell megkezdeni. Komplexebb módon kell kihasználni az érceket. 1990-ig a színesfémhulladék hasznosítása alapján növelni kell a színes­fémek termelését, s legkevesebb 1,9 millió tonnányit ki kell használni az eddig fel nem használt, nehezen feldolgozható nyers­anyagokból. 150-200 százalékkal emelni kell a csa- polásos acélgyártást, a réz-, az ólom- és a nikkelgyártás 35 százalékát gazdaságos autogén eljárások alkalmazásával kell biz­tosítani. Az ötéves tervidőszakban csök­kenteni kell a tüzelőanyag-energetikai for­rások felhasználásának normáit és legke­vesebb 3 milliárd kilowattóra villamos ener­giát és egymillió tonna fajlagos tüzelőanya­got kell megtakarítani. A munkatermelékenységet 6-7 száza­lékkal kell emelni. A vegy- és petrolkémiai iparban 30-32 százalékkal kell emelni a termelés volumenét, bővíteni kejl a választékot és javítani kell a minőséget. Az ipari műtrá­gyák gyártását 1990-ig 41-43 millió tonná­ra, a gyomirtószerekét 440 000 - 480 000 tonnára, a műgyantáét és műanyagokét 6,8 - 7,1 millió tonnára, a műszálakét 1,85 millió tonnára, a szintetikus kaucsukét 2,7 - 2,9 millió tonnára kell emelni. Biztosítani kell a korszerű konstrukciós műanyagok és egyéb polimérek, könnyű­vegyipari termékek gyorsított ütemű gyár­tását mindenekelőtt a finom organikus szintézis termékeinek, valamint a növényi- olaj-pótlók és a műszaki célokra hasznosí­tott élelmiszerek előállítását. Rendkívül szilárd és rugalmas műszálakat és fonala­kat kell kifejleszteni és meg kell kezdeni gyártásukat. Bővíteni kell az acélkordos radiálgumi­abroncsok, nagy szilárdságú, nem gyúlé­kony szállítószalagok és műszaki gumiból készült más termékek gyártását. Hozzáve­tőleg meg kell háromszorozni a többször használható polimér csomagolóanyagok gyártását. A munka termelékenységét 29-31 szá­zalékkal kell emelni, ugyanakkor 7-9 szá­zalékkal csökkenteni a termelési önkölt­séget. A fa-, fafeldolgozó és papíripar­ban biztosítani kell a nyersanyagok jobb kihasználását, mindenekelőtt a komplex fafeldolgozás szélesítésével, fásítással, fa- kitermeléssel és feldolgozással foglalkozó üzemek létesítésével. Előnyben kell részesíteni a nyersfa vegyi és vegyi-mechanikus feldolgozását, min­denekelőtt a fakitermelés körzeteiben. Nö­velni kell 15-18 százalékkal a cellulózgyár­tást, 11-15 százalékkal a papírgyártást, 17-20 százalékkal a farostlemezek, hoz­závetőleg 30 százalékkal a papírlemez és a faforgácslemezek gyártását. 1990-ig 65-70 millió köbméterre kell emelni a lomblevelúek puha faanyagának feldol­gozását, 70-75 millió köbméterre pedig a fahulladék kihasználását. A bútorgyártást 33-35 százalékkal kell növelni, javítani kell a bútor minőségét és választékát. Jelentős mértékben bővíteni kell a papíripari termékek és tapéták, vala­mint az árucsomagoláshoz használt kar­tonpapír és papírlemez, továbbá a háztar­tási csomagolópapírok gyártását. Hozzá­vetőleg 70 százalékkal kell növelni a cso­magolásra használatos papírlemez terme­lését. A munka termelékenységét 14-16 szá­zalékkal kell növelni, a termelési önköltsé­get pedig 2-3 százalékkal csökkenteni. Az építőanyag-gyártásban 1990-ig 140-142 millió tonnára kell emelni a ce­mentgyártást és javítani kell a minőséget. Szélesíteni kell a hatékony építőanyagok előállítását. Jobban fel kell használni a fel­színre hozott kísérő anyagokat, a másodla­gos nyersanyagokat, a más ágazatokban keletkezett hulladékot az építőanyagok gyártására. Következetesen át kell térni az előregyártott épületelemek gyártására és szállítására. Szélesíteni kell a lakosságnak szánt jó minőségű termékek választékát és a szállítmányok volumenét. A munka termelékenységét 16-18 szá­zalékkal kell emelni, a termelési önköltsé­get pedig 4-5 százalékkal csökkenteni. Tüzelőanyag-energetikai komp­lexum. A tüzelőanyag-energetikai komplexum­hoz tartozó ágazatok fejlesztését annak a feladatnak kell alárendelni, hogy garan­tálja az ország szükségleteinek kiegyensú­lyozott biztosítását mindenfajta tüzelő­anyag- és energiaforrásból, méghozzá ki­termelésük és gyártásuk növelésével a népgazdaság minden ágazatában és szférájában az energiatakarékosságra irá­nyuló céltudatos politika tervszerű megva­lósítása mellett. A villamosenergia-termelésben 1990-ig 1840-1880 millió megawattórára kell emelni a villamos energia előállítását, ebből 390 millió kilowattórát atomerőmű­vekben kell elóllítani. Jelentősen csökken­teni kell a fűtőolaj tüzelőanyagként történő felhasználását, mindenekelőtt a hőerőmű­vekben. Biztosítani kell az energetikai kapacitá­sok szerkezetének a további tökéletesíté­sét. Az ország európai részében és az Uralon nagy atomerőművek és az ország keleti területein 4000-6000 megawattos egységnyi teljesítményű kondenzációs hő­erőművek és vízi erőművek épülnek. Meg kell gyorsítani a gyorsreaktoros atomerő­művek építését és kész energetikai kapaci­tásokat kell létrehozni. Le kell szerelni a 10 ezer megawatt teljesítményű elavult beren­dezéseket, a legkevesebb 25 ezer mega­watt teljesítményű energetikai berendezé­seket korszerűsíteni kell. Tovább kell központosítani a hószolgál­tató berendezések építését, elsősorban a szerves és nukleáris tüzelőanyagok fel- használásával működő nagy hőerőművek­ben, nukleáris fútóházakban és nagy ka­zánházakban. Folytatni kell az ország egységes ener­getikai rendszerének építését, meg kell építeni az elektromos vezetékeket az egyes, 500, 750 kilovoltos váltakozó fe­szültségű és az 1150 kilovoltos váltóára­mú, valamint az 1500 kilovoltos egyenára­mú rendszerek között, illetve az elosztóhá­lózatot. A munkatermelékenységet 21-23 szá­zalékkal kell emelni, a villamos és hőener­gia előállításának önköltségét pedig 4-5 százalékkal csökkenteni. A kőolajipar­ban 1990-ig 630-640 millió tonnára kell növelni a kőolaj- és földgázkondenzátu­mok kitermelését. Tovább kell fejleszteni a kőolajipart Nyugat-Szibériában, Ka­zahsztánban és az ország európai részé­ben az északi területeken. Meg kell kezde­ni a Kaszpi-alföldön a mélyebben található kőolajlelőhelyek ipari kiaknázását. Meg kell gyorsítani a kőolaj- és földgázlelóhelyek ki­használását a kontinentális talpazaton és a szükséges termelési-műszaki bázis lét­rehozását. A fúrómunkák technológiájának tökéle­tesítésével, műszaki ellátottságának javítá­sával, a lelőhelyek kitermelési haszna nö­velését eredményező korszerű módszerek és technológiai eljárások széles körű alkal­mazásával, s nem utolsósorban ésszerű eljárások érvényesítésével a lelőhelyek ki­használásánál fokozni kell a kóolajkiterme- lés hatékonyságát. El kell érni, hogy az olajkutak üzemelése két javítás között 40-80 százalékkal meghosszabbodjék. A földgáz kihasználását 1990-ig legke­vesebb 90 százalékra kell emelni. A kőolajfeldolgozó iparban biztosí­tani kell az alaposabb kóolajfeldolgozást és a vegyi, petrolkémiai és mikrobiológiai ipar számára az üzemanyagok és nyersanya­gok lényegesen nagyobb mértékű előállítá­sát. Növelni kell a kenőolajok gyártását és javítani kell minőségüket. A szállítási költ­ségek jelentős csökkentése érdekében folytatni kell a kőolajszármazékokat gyártó üzemek racionális telepítését és a szállítá­sukra szolgáló csővezetékek szélesebb körű építését. A munka termelékenységét 9-11 száza­lékkal kell emelni. A gáziparban 1990-ig 835-850 milli­árd köbméterre kell emelni a gázkiterme­lést. Meg kell gyorsítani a jamburgi, kara- csagani, asztrahányi és további földgázle­lóhelyek üzembe helyezését. A Jamal-fél- szigeten el kell végezni a gázkitermelés megszervezésével összefüggő teendőket. Meg kell kezdeni a Kaszpi-síkság lelőhe­lyein az ipari kitermelést és erre alapozva létre kell hozni a nehéz-gázvegyipari kiter­melést. Széles körben alkalmazni kell az automatizált blokkrendszereket, többek kö­zött a földgáz és a földgázkondenzátumok komplex előkészítésére használatos nagy egységnyi teljesítményű berendezéseket. A munkatermelékenységet legkevesebb 40 százalékkal kell emelni. A szénbányászatban 1990-ig a ki­termelést 780-800 millió tonnára kell emel­ni. A termelés egész növekményét a mun­katermelékenység növelésével kell elérni. A kuznyecki, ekibasztuzi, a kanszk- acsinszki és más szén medencéket Kelet- Szibériában és a Távol-Keleten tovább kell fejleszteni. Javítani kell a szén minőségét és feldol­gozásának volumenét. Bővíteni kell a kok­szolható szénkoncentrátumok, az osztá­lyozott szén és a háztartásokban használt szénbrikettnek a gyártását. Előnyben kell részesíteni a modern kül­színi fejtésú szénkitermelés bővítését, fo­kozni kell részarányát az összkitermelés- ben legkevesebb 46 százalékkal. Lénye­gesen bővíteni kell a rotoros kotrógépek, mint olyan kitermelő rendszerek alkalma­zását, amelyek kiiktatják a szállítást és meg­oldják a meddőhányók kérdését, valamint a folyamatos és ciklikusan folyamatos eljá­rásokat a kőbányákban. Nagyobb mértékben kell alkalmazni a bányákban és a dúsítókbán az automati­zált rendszereket. 78-80 százalékra kell növelni a komplex módon gépesített fejtö- helyeken kitermelt szén részarányát és 48-50 százalékra a szénkombájnokkal végzett tárnahajtást. Ásványinyersanyag-bázis Biztosítani kell az ország nyersanyagbá­zisának a további megszilárdítását és bőví­tését, növelni kell a hatékonyságot és ala­posan elő kell készíteni a haszonásványok feftárt készleteinek a kihasználását. Meg kell gyorsítani a kőoiaj- és a föld­gázkutatást Nyugat- és Kelet-Szibériában, a Kaszpi-síkságon, a Szovjetunió európai részének északi területein, Közép-Ázsiá- ban és a Távol-Keleten, valamint a külszíni kitermelésre alkalmas kokszolható és energetikai szénlelőhelyek feltárását. Szélesíteni kell a már működő bánya­üzemek nyersanyagbázisát. Megkülönböz­tetett figyelmet kell szentelni a vas- és színesfémkohászat számára rendkívül jó minőségű érceket, az ipari műtrágyák és építőanyagok előállításához nyersanyago­kat biztosító lelőhelyek megkeresésének és feltárásának, valamint fel kell deríteni újabb földalatti édesvíztartalékokat. Meg kell gyorsítani a haszonásványok felderítése és felhasználása legkorszerűbb módszereinek alkalmazását. Javítani kell a tudományos prognosztizálás és a haszon­ásványok lelőhelyei geológiai-gazdasági értékelésének színvonalát. Szélesebb kör­ben és hatékonyabban kell alkalmazni a feltárás geofizikai és geokémiai módsze­reit, a földfelszín és a föld mélyének kutatá­sa céljából a légi és kozmikus eszközöket. Biztosítani kell a geológiai kutatómunka tervszerű műszaki rekonstrukcióját, a ha­szonásványok fellelésére és felkutatására alkalmas szakosított, magas fokon gépesí­tett és automatizált eszközök fejlesztését és alkalmazását, többek között a kontinen­tális talapzaton és a világóceánokon talál­ható természeti források kutatását és ipari hasznosítását. Javítani kell a geológiai ku­tatásom korszerű közlekedési eszközökkel történő ellátását. VI. A mezőgazdasági-ipari komplexum fejlesztése és az élelmiszerprogram teljesítése A mezőgazdasági-ipari komple­xum legfontosabb feladatai közé tartozik a mezőgazdasági termelés stabil növekedésének az elérése, az ország élelmiszerekkel és mező- gazdasági termékekkel való meg­bízható ellátása, valamint a komp­lexum minden ágazatának össz­pontosított törekvése a magas szintű végeredmények elérésére a Szovjetunió élelmiszerprogram­jával összhangban. Szükségszerűen szervezési-gazdasági intézkedéseket kell foganatosítani avégett, hogy a mezőgazdasági-ipari komplexumot minden szinten egyetlen egészként irányít­sák, tervezzék és finanszírozzák. Fokozni kell a mezőgazdasági-ipari egyesülések szerepét a komplexum minden láncszeme gazdasági tevékenységének irányításá­ban, valamint felelősségét a lakosság élel­miszer-ellátásáért. El kell mélyíteni az integrációt az egysé­ges mezőgazdasági-ipari komplexum ke­retében a mezőgazdaság és az illetékes ipari ágazatok, valamint az agrártudomány és a termelés között. Élénkíteni kell a kol­hozok és szovhozok közvetlen kapcsola­tait a feldolgozó ipar, a kereskedelem és a közétkeztetés vállalataival. Fokozni kell a felvásárló szervezetek és a gazdaságok kölcsönös felelősségét a szerződéses kö­telezettségeik teljesítéséért. Javítani kell a termékek minőségét, fel kell számolni a veszteségeket a termelés és az értékesítés minden szakaszában. Javítani kell a feldolgozó ipari üzemek területi elhelyezését, hogy azok közelebb legyenek a nyersanyagbázishoz. Nagyobb mértékben kell alkalmazni ipari és hulla­dékmentes termelési technológiákat, javí­tani kell a termékek szállításának, feldolgo­zásának és raktározásának megszervezé­sét. Gyorsabb ütemben kell alkalmazni a legkorszerűbb hűtőberendezéseket és bővíteni kell a hűtóhálózatot. A komple­xumhoz tartozó ágazatokat széles körben el kell látni hűtógépkocsikkal, és a termékek szállítására, tárolására alkalmas konténe­rekkel. Következetesen meg kell szilárdítani a mezőgazdasági-ipari komplexum anya­gi-műszaki bázisát, a forrásoknak a tudo­mányos-műszaki haladás legfontosabb irányaira való összpontosításával az ága­zatok összehangolt fejlesztésére, valamint az egész technológiai ciklusban, a terme­léstől kezdve egészen a termékek eladá­sáig a szűk keresztmetszetek eltávolításá­ra kell törekedni. Lényegesen javítani kell a mezőgazdasági-ipari komplexum rendel­kezésére bocsátott források kihasználásá­nak hatékonyságát. A mezőgazdaságban 14-16 száza­lékkal kell növelni a bruttó termelés átlagos évi volumenét, elsősorban a fejlesztés in­tenzív tényezőivel, a legújabb tudományos és műszaki ismeretek alkalmazásával, a legjobb gyakorlati tapasztalatok haszno­sításával s a termelési potenciál hatékony kihasználása alapján. Folytatni kell a tudományosan megala­pozott gazdálkodási rendszerek követke­zetes bevezetését, a talajkíméló műve­lési módszerek szélesebb körű elterjeszté­sét és a földerózió ellen foganatosított intézkedések megvalósítását. Jelentősen növelni kell a növénytermesztés termelé­kenységét és kiegyensúlyozottságát, s e célból komplex intézkedéseket kell foganatosítani a talaj termőképességének (Folytatás a 8. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents