Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)

1985-11-14 / 269. szám, csütörtök

A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1986-1990*es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra A tervezetet megvitatja a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa Országunk történelmileg rövid idő alatt az ősi elmaradottságból a társadalmi hala­dás magas szintjére emelkedett, és kima­gasló eredményeket ért el az élet minden területén. A szovjet társadalom a fejlett szocializmus szakaszába lépett. A szovjet emberek nemzedékeinek munkája által hatalmas gazdasági, tudo- mányos-műszaki és kulturális potenciál jött létre. A Szovjetunió jelenleg magasan kép­zett káderekkel és hatalmas iparral, fejlett, gépesített mezőgazdasággal és sokoldalú­an fejlett infrastruktúrával rendelkezik. A tudomány és a technika fejlődésének számos irányában országunk vezető he­lyet foglal el a világban. Szüntelenül emel­kedik a lakosság életszínvonala, tökélete­sedik a szocialista életmód és mind telje­sebben valósul meg a szociális igazságos­ság elve. A válság, a nyomor és a munkanélküli­ség, az osztály- és nemzetiségi ellensé­geskedés, amely a kapitalista rendszer sajátja, visszafordíthatatlanul a múlté. Ér­vényesült az emberek egyenlősége, együttműködése, kölcsönös segítségnyúj­tása és a valódi demokrácia. Mind teljeseb­ben mutatkoznak meg a tervszerű gazdál­kodás rendszerének és a szocialista népi önigazgatásnak az előnyei és a dolgozó tömegek alkotó lehetőségei. Erősödik a testvéri szocialista országok közössége - a béke és a társadalmi haladás védő­pajzsa. A kommunista párt rendíthetetlenül telje­síti Lenin üzenetét és biztonsággal vezeti a szovjet népet a szocializmus tökéletesí­tése, a szovjet társadalomnak a kommu­nizmus irányában történő további előreha­ladása útján, az ország szociális és gazda­sági fejlesztése meggyorsításának kon­cepciója alapján, amelyet az SZKP KB 1985 áprilisi ülése dolgozott ki. Társadal­munk fejlődésének forrásai - a szovjet emberek szabad és nagyfokú termelő munkája, nagyfokú politikai öntudata és társadalmi aktivitása - kimeríthetetlenek. A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1986-1990-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra meghatározzák a konkrét, tervezett felada­tokat az SZKP programja céljainak megva­lósítása érdekében. I. A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő eredményei az 1981 - 1985-ös években Az SZKP XXVI. kongresszusa határoza­tainak teljesítése során új jelentős lépés történt a szovjet emberek életszínvonalá­nak emelése és a gazdaság valamennyi ágazatának fejlesztése terén. Jelentős mértékben megnövekedett or­szágunk gazdasági potenciálja. A nemzeti jövedelem az 1980-as évhez viszonyítva 17 százalékkal nőtt. A népgazdaság anya­gi-műszaki bázisának megszilárdítására, lakások, járulékos és más létesítmények felépítésére több mint 840 milliárd rubelt fordítottunk. Több mint ezer új, korszerű ipari vállalatot helyeztünk üzembe. Aktivizálódott a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására, a jelenlegi ter­melés műszaki korszerűsítésére és re­konstrukciójára irányuló munka. Több mint 19 ezer újfajta gép, berendezés, műszer gyártását vezettük be. Számos olyan tech­nológiai eljárás és géprendszer alkalmazá­sát kezdtük meg, amelyeknél a termelési hulladék elenyésző vagy egyáltalán nincs, illetve, amelyek takarékosan használják ki az energiát és az anyagot. Pozitív eredményeket értünk el a terme­lés intenzívebbé tételében és hatékonysá­gának növelésében. A társadalmi munka termelékenységének növekedésével értük el a nemzeti-jövedelem növekményének csaknem 90 százalékát. Javult a termelési fegyelem, csökkentek a munkaidő-veszte- ségek. Gazdaságosabban kezdtük kihasz­nálni az anyagi forrásokat. Csökkentek a termelési ráfordítások az iparban és a ráfordítások az építkezési munkákban. Tovább fejlődött a főbb gazdasági ága­zat - az ipar, termelésének növekménye 20 százalék volt. A fogyasztási cikkek (,,B‘‘ szektor) termelése gyorsabban nőtt, mint a termelőeszközök termelése. Teljesítjük a Szovjetunió energetikai programját. Gyors ütemben fejlődött az atomenergia-ipar, amely az országban gyártott összes elektromos energia egyti- zedét állítja elő. A Szovjetunió, amely már azelőtt a kőolajtermelésben elsó helyen állt a világon, erre a helyre lépett elő a jelenlegi ötéves tervidőszakban a földgáztermelés­ben is. Negyvennyolcezer kilométer hosz- szú gáztávvezeték épült. Következetesen valósult meg a párt me­zőgazdasági politikája, és folyamatosan teljesült a Szovjetunió élelmiszerprogram­ja. A kolhozok és szovhozok, az egész agráripari komplexum anyagi-műszaki bá­zisának megszilárdítására irányozták elő az összes beruházások egyharmadát. Erő­södik a kolhozok és a szovhozok gazdasá­ga. Fejlődnek a vállalatok és szervezetek mezőgazdasági melléküzemei csakúgy, mint a városi és vidéki lakosság kisegítő gazdaságai. Vidéken gyors ütemben folyt a lakások és a járulékos létesítmények építése. Nőtt az alapvető mezőgazdasági termé­kek termelése és felvásárlása. A bruttó mezőgazdasági termelés évi átlagos volu­mene 6 százalékkal nőtt, és elérte a 131 milliárd rubel értéket. A hústermelés a 10. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva 10 szá­zalékkal, a tojástermelés 18 százalékkal nőtt. Jelentős mértékben megnövekedett a betakarított zöldség és gyümölcs meny- nyisége. Az áruszállítás volumene 15 százalékkal nőtt. Megkezdődött a közlekedés a Bajkál- Amur vasútvonalon, amely rendkívül je­lentős Szibéria és a Távol-Kelet fejlődése szempontjából. A gazdaság fejlődésének és hatékony­sága növekedésének alapján nőtt a nép életének anyagi és kulturális színvonala. Az egy lakosra számított reáljövedelem 11 százalékkal nőtt. A munkások és más dolgozók átlagos havi bére 13 százalék­kal nőtt, és 1985-ben elérte a 190 ru­belt. A kolhozparasztok munkadíja a kö­zös gazdaságokban 29 százalékkal emel­kedett és meghaladja a havi 150 rubelt. A munka javadalmazása területén jelen­tős központi intézkedések léptek érvénybe. Nőtt a széniparban dolgozó munkások és a többi dolgozó, valamint a mezőgazda- sági dolgozók jelentős hányadának bére. Az oktatásügyben dolgozók fizetésének növelésére irányuló intézkedések megva­lósulnak. A könnyű- s az élelmiszeriparban dolgozók több kategóriájában bérkiegészí­tésre került sor. A ledolgozott évek utáni jutalmat vezettünk be a vasúti és folyami közlekedésben, az építőipari szállító szer­vezeteknél és néhány más ágazatban. Ezeknek az intézkedéseknek a megvalósí­tása révén több mint 20 millió ember mun­kadíja növekedett. A társadalmi fogyasztási alapból juttatott kiegészítések 25 százalékkal nőttek, és 1985-ben egy lakosra számítva elérték a mintegy 530 rubelt. Javultak a nagy honvédő háború egykori résztvevőinek és az elesett katonák csa­ládjainak anyagi és életkörülményei. Emel­kedtek a munkások, alkalmazottak és kol­hoztagok legalacsonyabb nyugdíjai, vala­mint a munkások és alkalmazottak azon nagyszámú csoportjának a nyugdíjai, akik több mint 10 évvel ezelőtt mentek nyugdíj­ba. A munkahely-változtatás nélküli szol­gálati évekért további nyugdíjpótlékokat vezettünk be. A gyermekes családokat és a dolgozó anyákat segítő jelentős intézkedéseket ve­zettünk be. Részlegesen fizetett gyermek- gondozási szabadságot vezettünk be az anyák számára a gyermek egyéves korá­nak eléréséig, és növeltük a gyermekek születésekor folyósított egyszeri segély összegét. A gyermekintézményekben és a bentla­kásos iskolákban nőttek az étkeztetésre fordított kiadások normái és az általános iskolák diákjai térítésmentesen kapják a tankönyveket. Növekedtek a pionírtábori elhelyezéshez való hozzájárulások. A szovjet emberek életszínvonalának növelését célzó új intézkedésekre fordított állami kiadások az 1985-ös költségvetés­ben elérték a 16 milliárd rubelt. A lakosság minden évben törlesztette az állami kölcsönöket. Teljesebben kezdtük kielégíteni a lakos­ság igényeit számos árucikk és szolgálta­tás esetében. Nőtt a zöldség, a gyümölcs, a tojás, a hús és más, az élelmezés szempontjából legértékesebb élelmiszerek fogyasztása. A kiskereskedelmi forgalom 16 százalékkal és a lakossági szolgáltatá­sok volumene egyharmadával nőtt. Folya­matosan megoldódik a lakásprobléma, összesen több mint 550 millió négyzetmé­ter volt az átadott lakások területe, ami több mint 50 millió ember lakáskörülmé­nyeit javította. Javult a lakások felszerelt­sége is. Javultak az egészségügyi ellátás és a dol­gozók pihenésének feltételei. Fontos intéz­kedések születtek a környezet védelmére. Fejlődött az iskolarendszer, és megkez­dődött az általános és szakiskolák reform­jának a megvalósítása. Fejlődött a kultúra és a művészet, töké­letesebbé vált a kulturális és oktatási intéz­mények, valamint a tájékoztató és propa­gandaeszközök tevékenysége. Tervszerűen növekedett a szövetségi köztársaságok gazdasága, és mindegyikük nagyobb mértékben járult hozzá az orszá­gos feladatok teljesítéséhez. Újabb nagy területi-termelési komplexumok alakultak és fejlődtek. Gyorsított ütemben használ­ták ki az ország keleti és északi területei­nek természeti kincseit. Az országban ter­melt kőolaj kétharmadát, a földgázterme­lésnek több mint a felét jelenleg Nyugat- Szibéria adja. Nagy jelentőségűek voltak az irányítás és a gazdálkodás tökéletesítését, a fegye­lem és a szervezettség megszilárdítását célzó intézkedések a népgazdaság vala­mennyi szakaszán. Az iparban, a mezőgazdaságban és más ágazatokban bevezetett gazdasági kísérletek célja a gazdasági önállóság bő­vítése, a társulások és a vállalatok felelős­ségének növelése, s ennek alapján a na­gyobb termelési eredmények elérése. Erő­södik az önelszámolási rendszer. Elterjed­tek a munka kollektív szervezésének és ösztönzésének hatékony formái és mód­szerei, amelyek elsősorban a brigádokkal kötött szállítási szerződéseken alapulnak. A gazdasági és kulturális fejlődésben megnövekedett a tanácsok, a szakszerve­zetek és a Komszomol szerepe. Bővült a dolgozók részvétele az irányításban, s jó­váhagyásra került és érvényesül a dolgo­zókollektívákról szóló törvény. Növekedett a tömegek munkaaktivitása és tökélete­sebbé vált a szocialista versenymozgalom szervezése. Országunk mind aktívabban vesz részt a nemzetközi munkamegosztásban. Jelen­tős mértékben szilárdult a Szovjetunió együttműködése a KGST tagállamaival és más szocialista országokkal s elmélyült a szocialista gazdasági integráció. Végre­hajtottuk a KGST-tagországok felsőbb szintű gazdasági értekezletén hozott hatá­rozatokban foglalt intézkedéseket. Növekedett a külkereskedelmi forgalom és bővültek a külgazdasági kapcsolatok. A Szovjetunió jelenleg 145 országgal tart fenn kereskedelmi kapcsolatokat. A népgazdaság fejlődésében megmu­tatkozott a fejlesztési ütem lelassulása is, elégtelenül valósult meg a termelés inten­zifikálása, a tern.elési szerkezet, az irányí­tás és a gazdálkodás módszereinek átépí­tése. Az új technika és technológia beve­zetése nem haladt kellő gyorsasággal. Számos termék, így a fogyasztási cikkek színvonala és minősége elmarad a jelenle­gi követelmények mögött. Előfordultak a szerződéses termékszállítási fegyelem megsértésének esetei. Néhány köztársa­ság, minisztérium, társulás és vállalat nem érte el az ötéves tervben meghatározott szintet a termelés volumenét, a munkater­melékenységet, a termelés és a munka önköltségeit, az anyagi forrásokkal való takarékos gazdálkodást és a kapacitások üzembe helyezését illetően. A mezőgazdasági termelés és felvásár­lás volumene kisebb volt a tervezettnél, ezért az élelmiszer-ipari termékek importjá­nak céljaira pótlólagos exportforrásokat és devizaeszközöket kellett biztosítani. A nemzetközi helyzet kiéleződésére való tekintettel a Szovjetunió kénytelen volt to­vábbi erőfeszítéseket tenni azért, hogy kel­lő szinten tartsa védelmi képességét, s biz­tosítsa a szovjet nép békés életét. Az elmúlt öt évben elért eredmények tanúsítják, hogy országunk további előre­haladást ért el a gazdasági és szociális fejlődés valamennyi irányában. II. A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai és feladatai a 2000-ig terjedő időszakra A következő 15 esztendő, amelybe or­szágunk lép, kiemelkedő történelmi idő­szak a szocializmus tökéletesítése és a kommunizmus építése szempontjából. A párt gazdasági stratégiájának legfőbb célja a nép anyagi és kultu­rális színvonalának szüntelen eme­lése volt és az is marad. Ha a követ­kező időszakban el akarjuk érni ezt a célt, meg kell gyorsítani a társa­dalmi-gazdasági fejlődést, és a tu- dományos-műszaki haladás alap­ján a termelést intenzívebbé és ha­tékonyabbá kell tenni. Minőségileg új szintre kell emelni a termelőerőket és a ter­melési viszonyokat, alapvetően meg kell gyorsítani a tudományos-műszaki hala­dást, biztosítani kell a gyors előrehaladást a gazdaság fejlődésének stratégiai irányai­ban és olyan termelési potenciált kell létre­hozni, amely hozzávetőlegesen az összes korábbi év alatt létrehozott potenciállal len­ne egyenlő. Ennek alapján a 2000-ig terjedő idő­szakban: Biztosítani kell a lakosság min­den rétege és szociális csoportja életszínvonalának további emelé­sét, és mélyreható változásokat kell végrehajtani a munka területén és az emberek életkörülményeiben. Erősíteni kell a gazdaságfejlesztés szociá­lis orientációját, s el kell érni, hogy ez a személyiség harmonikus fejlődéséhez és a szocialista életmód megszilárdításához szükséges lehető legjobb feltételek létre­hozására irányuljon. Széles körű szociális programot kell megvalósítani. Az egy lakosra eső reáljö­vedelmet 60-80 százalékkal kell növelni. Növelni kell a lelkiismeretes, a kiváló minőségű munka és a szakismeretek tár­sadalmi tekintélyét. A munkatermelékeny­ség növekedésével egyidőben kell emelni a munkadíjazást és tökéletesíteni kell for­máit. Megkülönböztetett figyelmet kell for­dítani a dolgozókollektívák és az egyének nagyobb erkölcsi ösztönzésére. Aktívab­ban el kell mélyíteni minden emberben azt a tudatot, hogy lelkiismeretesen kell dol­gozni valamennyiünk hasznára, azt a tuda­tot, hogy az egyén személyes felelősséget visel a társadalommal szemben munkájá­nak eredményeiért. Biztosítani kell a lakosság teljes és ész­szerű foglalkoztatását. Lényegesen javíta­ni kell a munkakörülményeket, törekedni kell a kétkezi munka gyorsabb ütemű kor­látozására és részarányát a termelési szfé­rában 15-20 százalékra kell csökkenteni. Bővíteni kell minden állampolgár alkotó képességei fejlesztésének és érvényesíté­sének a lehetőségeit. Teljesebben ki kell elégíteni a szovjet emberek növekvő szükségleteit a kiváló minőségű és gazdag választékú árucikkek és szolgáltatások iránt. Az áruk jelentős körében el kell érni az élelmiszerek és más alapvető cikkek ésszerű fogyasztása tudo­mányosan indokolt normáinak szintjét, s a többi árufajta esetében maximálisan közelíteni kell ehhez a szinthez. Mintegy 80 százalékkal növelni kell az állami és szö­vetkezeti kereskedelem kiskereskedelmi forgalmának volumenét. A szolgáltatások magasan fejlett iparát kell létrehozni, és ezzel összefüggésben lényegesen csök­kenteni kell a háztartás munkaigényessé­gét. Elő kell segíteni, hogy növekedjen a fogyasztási kultúra, hogy a szocialista életmódnak és a személyiség harmonikus fejlődésének megfelelő, ésszerű szükség­letek alakuljanak ki, s növekedjenek az emberek szellemi igényei. Következetesebben kell teljesíteni a rendkívül fontos szociális feladatot - gya­korlatilag minden családnak önálló lakást vagy saját házat kell biztosítani. Annyi lakást kell átadni, hogy területük összesen legkevesebb 2 milliárd négyzetméter le­gyen. Javítani kell a városok és a vidék ellátottságát, és meg kell hosszabbítani a lakásalap élettartamát. Továbbra is összpontosítani kell a társa­dalmi-fogyasztási alapok gyors ütemű nö­vekedésére, amelyek a térítésmentes népi oktatásügy, az egészségügyi és szociális ellátás országos rendszerei további fej­lesztésének és a dolgozók pihenési feltéte­lei javításának fontos eszközei. Ezen ala­pok volumenét hozzávetőleg a kétszeresé­re kell növelni. Olyan népesedéspolitikát kell folytatni, amely jobban figyelembe veszi az ország különböző területeinek sajátosságait. Sok­oldalúan kell hozzájárulni az átlagéletkor növeléséhez és a lakosság munkaaktivitá­sának meghosszabbításához, a család (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents