Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)

1985-11-13 / 268. szám, szerda

ALKOTÓ MUNKÁVAL KÉSZÜLÜNK A CSKP XVII. KONGRESSZUSÁRA _________________TAPASZTALATOK - JAVASLATOK - VÉLEMÉNYCSERE - BÍRÁLAT Kö nyveink és az olvasó Az olvasóról az olvasóhoz szó­lunk ismét, ahhoz az olvasóhoz, akit bár nem mindig ismerünk, mégis mindent érte és miatta te­szünk. Az írónak, az irodalomnak és a könyvkiadásnak az olvasó az a megfoghatatlan és mégis min­denütt jelenlevő partnere, aki nél­kül munkája és eredményei ér­vénytelenek és feleslegesek. A Madách Könyv- és Lapkiadó gondja e téren annál élőbb és jelenvalóbb, hogy tudjuk: lehetsé­ges olvasóközönségünk számbe­lileg is erősen körülhatárolt, bázisa a valamivel több mint félmilliós csehszlovákiai magyar nemzeti­ség. Ezért nemcsak társadalmi fe­lelősségünk és kötelességünk, hanem a szó szoros értelmében létkérdésünk is, hogy rendszere­sen keressük és építsük az olva­sóinkhoz vezető utakat. Szerkesztőségeinkben ez az útkeresés már a kiadói munka ele­jén, a tervezéskor és a kiadandó művek megválasztásakor kezdő­dik. Az eredeti magyar irodalom szerkesztőségének célkitűzése az, hogy lehetőségei szerint gaz­dag tematikai és műfaji változa­tosságban próbálja kielégíteni az olvasók igényeit. Ezen a téren munkája kétoldalú, egyrészt inspi­rálja és a válogatás értékrendjével irányítja, vagy legalábbis befolyá­solja az irodalmi alkotófolyamatot, másrészt a különféle szintű és mondanivalójú könyvekkel hat az olvasókra, fejleszti, műveli gondol­kodásukat, életérzésüket. A nem­zetiségi irodalom terméséből min­denekelőtt a költészet és a szép­próza eredményeit kínáljuk az olva­sóknak. Sokszor és sok helyen elmondtuk már, hogy a hazai ma­gyar könyvkiadás alapja és bizto­sítéka a szlovákiai magyar vers, elbeszélés, novella és regény, amely a csehszlovák társadalom kontextusában különös figyelem­mel foglalkozik a magyar nemzeti­ség életével, múltjával, jelenével és jövőjével. Harminc év termése legjavának a kiválogatása és mint­egy „klasszicizálása“ céljából évekkel ezelőtt elindítottuk a Csehszlovákiai Magyar írók so­rozatot, amely napjainkban legje­lentősebb költőink életművét mu­tatja be. A szépirodalmi művek törvényszerűen és óhatatlanul előhívják kritikai visszhangjukat, tehát az elméleti-kritikai irodalmat, melynek évente megjelenő há­rom-négy kötete az olvasók tuda­tát és öntudatát, kritikai érzékét és értékrendjét is hivatott pallérozni. Irodalmat szervezünk tehát, de közben az olvasók érdekeit tartjuk szem előtt, a legkisebbekről sem feledkezve meg. Az utóbbi évti­zedben örvendetesen megerősö­dött a hazai gyermekirodalom, amely újabban évente három­négy művet is produkál. Értékes eredmény ez, mert ezek a gyer­mekeinkhez szóló könyvek a ha­zai valóságból, a magyar nyelv és a képzelet világából táplálkoznak és így ez az egyre fejlődő hazai irodalmi műfaj mintegy a szülő és gyermek viszonylatában érintke-' zik kis olvasóival. Az olvasói igény örvendetes növekedésével kap­csolatban pedig elmondhatjuk azt a jóleső tényt, hogy például a gyermekirodalmi sorozatunk­ban, az Elsőosztályosok Ajándék- könyve sorozatban megjelenő kö­tetek ma már jóval tízezren felüli példányszámban kerülnek - a ha­zai piacra. Irodalmi törekvés és olvasói ér­dek még egy fontos területen talál­koznak, ez pedig a helytörténeti, néprajzi és munkásmozgalmi iro­dalom. Ezeknek a könyveknek a kiadásával a Madách Kiadó le­hetőséget nyújt a vidéken élő szakembereknek, kulturális dolgo­zóknak és jó szándékú amatőrök­nek, hogy munkáikkal érvényesül­jenek, s egyben mintegy bekap­csolódjanak az országos szellemi építómunkába és a valóságfeltá­rás folyamatába. Ugyanakkor könyveikkel olyan olvasmányt adunk olvasóink kezébe, amely közvetlenül róluk és hozzájuk szól, szülőföldjüket, falujukat, népi kö­zösségeiket fedezi fel. Olvasónk azonban, bár nemze­tiségi létformában él, ugyanakkor alkotó része egy sokkal nagyobb, változatosabb és gazdagabb népi egységnek, a csehszlovák szocia­lista társadalomnak. Ebből követ­kezik, hogy amiként a hazai ma­gyar irodalom szellemi közösség­ben és intézményes egységben él a szlovák és a cseh nemzeti, vala­mint a többi nemzetiségi irodal­makkal, ugyanúgy olvasónk is egy szélesebb körű kulturális közeg­ben mozog és napról napra talál­kozik annak értékeivel. Ami az irodalmat illeti, ezeket az értéke­ket, a nyelvi különbözőségek okán, közvetíteni kell olvasóink­nak. Ezt a közvetítómunkát végzik a Madách Kiadó szlovák és cseh fordításirodalom szerkesztőségei, melyek a két nemzeti irodalom legjobb kortárs és klasszikus mű­veinek kiadását valósítják meg. Ez a fordítói és kiadói tevékenység több mint három évtizedes múltra tekint vissza. Könyvkiadásunk kezdeteitől fogva hivatásként vál­lalta a szlovák és a cseh iroda­lom magyar nyelvű tolmácsolását. Eredményei ezen a téren kézzel­foghatóak és jelentősek: a magyar nemzetiségi fordításirodalom és könyvkiadás következetes mun­kájának eredményeképpen ma a cseh és a szlovák irodalom jelen­tős műveinek döntő többsége ol­vasható magyar nyelven. Néme­lyek több kiadást is megértek. Ezen irodalmak legjobb, klasszi­kus műveinek újrakiadását szol­gálja két sorozatunk, a Szlovák Irodalom Könyvtára és a Cseh Irodalom Könyvtára. A Kiskönyv­tár sorozat pedig ezeknek az iro­dalmaknak a kisebb terjedelmű prózai gyöngyszemeit - regényeit- teszi az olvasók asztalára. Ez a kiadói tevékenység - mint más tevékenységünk is - más irányban is hat, nevezetesen, élő kapcsola­tokat létesít a szlovák és cseh irodalommal, ezen irodalmak felé közvetíti nemzetiségi irodalmunk és létünk tényét és mélyíti együtt­élésünk humánus kereteit. Tevékenységünk harmadik fon­tos területéről sem feledkezhetünk meg, amely szinte teljes egészé­ben az olvasók érdekeit szolgálja. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság és a Magyar Népköztársaság közötti közös könyvkiadási egyez­ményről van szó, melynek kereté­ben a Madách-könyvek figyelem­reméltó példányszámokban jutnak el Magyarországra, cserében pe­dig évente behozzuk a magyar irodalom színe-javát jelentő leg­jobb kortárs és klasszikus műve­ket. A behozott könyvmennyiség jelentős, évente átlag 180-200 könyv - illetve címszó tekinté­lyesnek mondható, 500-tól 5000- ig terjedő példányszámban. így jutnak el olvasóinkhoz nemzeti klasszikusaink: Balassi, Csoko- nay, Petőfi, Vörösmarty, Ady, Ba­bits, József Attila és mások, így a nyugatosok, a népi írók, a leg­jobb kortárs írók, továbbá közér­dekű történelmi és ismeretterjesz­tő művek, a szórakoztató iroda­lom, az ifjúsági és gyermekiroda­lom. A szlovákiai magyar olvasó- közönség igényeinek kielégítésé­ben kiadónk behozatali tevékeny­ségének döntő szerepe van. Nem ismerjük hát az olvasót- olvasónkat de tudjuk, hogy van, figyel ránk és értékeli mun­kánkat, mert könyveink elfogynak. DUBA GYULA, érdemes művész, a Madách Kiadó főszerkesztője CÉLTUDATOSABB MUNKÁVAL ÚJ SZÚ 1985. XI. 13. Somorján (Šamorin) négy éve adták át a minden tekintetben kor­szerű városi művelődési otthont. Természetes, hogy az elsó évben szinte minden rendezvényen telt ház volt, mindenki gyönyörködni akart az új létesítményben, s örült annak, hogy városunk és környé­ke lakosságának egyik régi álma valóra vált. Az új művelődési otthonban számos vonatkozásban köny- nyebb, bizonyos értelemben pedig nehezebb lett a hivatásos népmű­velő munkája. Könnyebb, mert összehasonlíthatatlanul jobb felté­telek között dolgozhattak, egy­szersmind nehezebb is, hiszen a korábbinál sokkal céltudatosabb munkával kellett eleget tenni a nö­vekvő társadalmi igényeknek és a lakosság sokrétű igényeinek. Mindez napjainkban nem egy­szerű feladat, s ezt bizonyítja a mi esetünk is. Az elsó esztendő után rendezvényeinkről bizony el-el- maradoztak a nézők, különösen a színházi előadások iránti érdek­lődés csappant meg. Mi azonban nem kerestünk kibúvót, az itt-ott megnyilvánuló érdektelenséget nem fogtuk a televízió elszívó ha­tására, hanem a városi párt- és állami szervek segítségével mély­rehatóan elemeztük a helyzetet. A városi nemzeti bizottság taná­csában és más szervek ülésein is arra a megállapításra jutottak, hogy a városi művelődési otthon­ban is céltudatosabb szervező, irányító és propagációs munkára van szükség. A hivatásos művészegyüttesek repertoárját természetesen nem tudjuk befolyásolni, de szeretnénk a jövőben jelezni nekik, hogy a kö­zönség miként fogadta műsorai­kat. Ezért például a Magyar Terü­leti Színház művészeti vezetősé­gével megegyezve, januártól megalakítjuk a színházbarátok klubját, s egy-egy előadás után a rendező és a színészek jelenlé­tében kerekasztal-beszélgetést rendezünk a látottakról. Ez a be­szélgetés meggyőződésünk sze­rint jól szolgálja majd a dolgozók esztétikai nevelését, és közelebb hozhatja az alkotókat, a művésze­ket a közönséghez. Az idei szín­házi évadban egyébként bérletet hirdettünk a Magyar Területi Szín­ház hat somorjai előadására. Tovább szeretnénk javítani kap­csolatainkat a Slovkoncert ügy­nökséggel is. Városi művelődési otthonunk­ban néhány társadalmi szervezet és a Csemadok helyi szervezeté­nek aktív munkájának eredmé­nyeképpen rendszerint hetente többször is van kulturális rendez­vény. Példaként az elmúlt hetet említem. Megemlékeztünk a nagy októberi szocialista forradalom év­fordulójáról, megnyitottuk Lórincz Zsuzsa grafikai tárlatát. A Csema­dok művelődési klubjának vendé­ge az egyik Kodály-tanítvány volt. A hét végén a szovjet kulturális napok alkalmából városunkban lé­pett föl a szovjet Iveria-együttes. Próbált a Híd vegyeskar, a Csalló Népművészeti Együttes, a Csali gyermektánc-csoport, folytatódott a német nyelvtanfolyam, a gép- és gyorsírás oktatása, két estét töltöt­tek itt a sakkozók és az asztaliteni- szezök is. Az író-olvasó találkozó vendége pedig ezúttal Ordódy Ka­talin volt. Mindez azt jelenti, hogy több százan az elmúlt héten is valóban hasznosan töltötték el szabad idejük egy részét. Mi azonban még ennél is több embert iparkodunk aktivizálni. Ezért újra szerveztük a városi művelődési otthon tanácsát. A ta­gok a helyi iskolák és társadalmi Egy-egy tanévben sok gyermekszínházi előadás készül iskoláinkban is, gyerekek ezreinek a közreműködésével, akikben a közös alkotómunka során erősödik a közösségi érzület; formálódik ízlésük, esztétikai érzékük többek között. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Duna Menti Tavasz gyermek- fesztiválon - ahová a legjobb csehszlovákiai magyar gyermek színjátszó­csoportok, klsszínpadok, bábegyüttesek, vers- és prózamondók jutnak el - évről évre nagy érdeklődés kíséri az eseményeket, még, mint Gyökeres György felvétele Is bizonyítja, a szüneteket kitöltő más jellegű produkciók­nak Is van közönségük. A mozilátogatás ma már lakossá­gunk természetes kulturális igényei kö­zé tartozik. Szlovákiában jelenleg 800 mozi működik, s a Szlovák Filmköl­csönző Vállalat feladata az, hogy esz­mei és művészi szempontból egyaránt megfelelő, témájában, műfajában pedig változatos filmekkel keltse föl s elégítse ki a látogatók érdeklődését. Vállalatunk évente körülbelül 200 egész estét betöltő játékfilmet és há­romszor ennyi rövidfilmet forgalmaz. Ezenkívül lehetőség nyílik mintegy 1700 játékfilm és több ezer rövidfilm újbóli vetítésére, ha az érdeklődés úgy kívánja. örömmel állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt években jelentős mértékben megnőtt a szocialista országok filmjei, s ezen belül a hazai produkciók iránti érdeklődés is. A Betonon legeltetett lovak című szlovák filmet Szlovákiában 456 ezren, Az ezeréves méhet pedig 1 millió 346 ezren tekintették meg, s főleg ez az utóbbi adat a mi körülmé­nyeink között szinte csillagászati számnak számít. A cseh filmek közül a legnagyobb látogatottsága a Stopos lányok halála című produkciónak volt, amelyet a szlovákiai országrészben 337 ezren nézték meg. Több cseh film nézőszáma is megközelítette az átla­gon felülinek mondható 300 ezret. Nagy érdeklődés kísérte a Moszkva nem hisz a könnyeknek (230 ezren tekintették meg), és a Katasztrófa égen, földön című szovjet (232 ezer néző), a Szexmisszió (eddig 372 ezer néző), valamint A kuruzsló című len­gyel filmet (282 ezer néző). A kapitalista országok produkcióinak vetítésénél meglehetősen egészségte­len jelenség ütötte fel a fejét. Sajnálat­tal tapasztaljuk, hogy különösen a fia­talok csupán a szórakoztató filmeket tekintik meg. A film színvonalához, szervek képviselői, akik a tervek szerint havonta értékelik a rendez­vényeket, s javaslatokat terjeszte­nek elő, hogy miképpen lehetne pezsgőbb, változatosabb kulturá­lis műsorokat szervezni. Tudjuk azt is, hogy a rendezvé­nyek látogatottsága, sikere milyen nagy mértékben függ a kellő pro­pagálástól. Éppen ezért havonta kiadjuk A hónap kulturális és tár­sadalmi rendezvényeinek műso­rát, s ezt a füzetet megküldjük a város és környéke minden intéz­ményének, üzemének. Rövidesen a délutáni vásárlási csúcsidőben az áruházban hangos híradóban hívjuk fel a lakosság figyelmét ren­dezvényeinkre. Városunk és kör­nyéke forgalmasabb helyein pedig esztétikusabb, vonzóbb falraga­szokkal is iparkodunk majd több nézőt szerezni műsorainkra. Re­méljük, hogy erőfeszítéseink ered­ményeképpen nemcsak tartalma­sabbak és változatosabbak, ha­nem az eddiginél is látogatottab- bak lesznek intézményünk ren­dezvényei, s így jobban szolgáljuk majd a lakosság tartalmas műve­lődését és szórakozását. BÁRDOS GÁBOR, a Somorjai Városi Művelődési Otthon igazgatója mondanivalójának értékéhez képest aránytalanul nagy az érdeklődés pél­dául Bud Spencer és Terence Hill film­jei iránt, mint például a Xanadu vagy a Te majom! volt. Ugyanakkor több városban és más helyen félig üres, vagy csaknem üres nézőtér előtt vetí­tünk olyan kiemelkedő filmeket, mint a Ligabue, Vándormozi, A feltaláló, Bolwieser. E jelenség fölött nem huny­hatunk szemet, s valamennyiünknek - szülőnek, pedagógusnak, népműve­lőnek - céltudatosabb munkával kell formálnunk a fiatal nemzedék ízlését, érdeklődési körét, amelyben természe­tesen helye van a szórakoztató filmek­nek is, de nemcsak azoknak. A mozilátogatottságot nagy mérték­ben növelik a különböző nagyszabású rendezvények, melyek közül ki­emelkedik a dolgozók filmfesztiválja. Nyáron főleg szórakoztató filmeket, vígjátékokat, kalandfilmeket, krimiket vetítünk, a téli időszakban pedig a magvas gondolatokat tartalmazó, nemzetközi sikereket elért alkotásokat mutatjuk be. Az elmúlt években nálunk is nagy sikerrel vetítették a Vassza, a Szerelmi varázs, a Mefisto, a Veroni­ka Voss vágya és az Egyszerű embe­rek című alkotásokat. A jövő év elején a dolgozók filmfesztiválján is több ér­dekes és tartalmas produkciót muta­tunk be: többek között a Kérem a szikét és az Utolért az éjszaka című cseh, a Láss és nézz című szovjet, valamint az ismert svéd alkotást, a Fanny és Alexandert, s az amerikai ítéletet. Növekszik az érdeklődés a Filmta­vasz elnevezésű rendezvényünk iránt, melynek során elsősorban a falusi né­zők érdeklődését szeretnénk fölkelteni, hozzájuk közel álló tematikájú, vagyis falusi környezetben játszódó alkotások vetítésével. Hagyományos rendezvényünk év vége felé a gyermekfilmek fesztiválja. Műsorát évről évre nagy körültekintés­sel állítjuk össze, hiszen ezen a feszti­válon gyermekeink ízlését formáljuk, a jövő potenciális mozilátogatóit ne­veljük. Vállalatunk tekintettel van arra is, hogy Szlovákiában viszonylag sok ma­gyar nemzetiségű lakos él és dolgozik, s ezért a magyar játékfilmeket nem szinkronizáljuk, csupán szlovák felira­tokkal látjuk el. Az elkövetkező időszakban ránk is nagy feladatok várnak. Mi is készülünk a CSKP XVII. kongresszusára, pártunk megalakulása 65. évfordulójának mél­tó megünneplésére és más fontos tár­sadalmi eseményre. Mozijainkban olyan filmeket vetítünk, amelyek méltó­ak az említett és egyéb fontos politikai, társadalmi események jelentősé­géhez. Napjainkban minden dolgozó, min­den vállalat és intézmény munkájával szemben nőnek a követelmények. Ezek a mind nagyobb elvárások ránk is teljes mértékben érvényesek. Mi is iparkodunk jobban dolgozni, tartalma­sabb és változatosabb filmeket vetíte­ni, hogy bátran nézhessünk azok sze­mébe, akikért dolgozunk, s tovább nö­vekedjék az érdelődés a magvas gon­dolatokat tartalmazó, a bókéért és a társadalmi haladásért a művészet eszközeivel síkraszálló filmek iránt. MARTIN FILÍPEK, a Szlovák Filmkölcsönzö Vállalat igazgatója Többet a mozi nézőért

Next

/
Thumbnails
Contents