Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)

1985-11-09 / 265. szám, szombat

Szükség van a békeerök egységére és aktivitásuk növelésére (Folytatás az 1. oldalról) ideológiai és vallási nézetek eltérő voltára. Ezzel összefüggésben Gustáv Husák nagyra értékelte Willy Brandtnak mind az SPD és a Szocialista Internacionálé elnö­kének a személyes hozzájárulását a leszerelésre és a béke megőrzé­sére tett konstruktív és pozitív erő­feszítésekhez. A találkozón a kölcsönösen elő­nyös csehszlovák-NSZK kapcso­latok továbbfejlesztésének lehető­ségeit is áttekintették. Gustáv Hu­sák hangsúlyozta, hogy Csehszlo­vákiának hosszú távon is érdeke e kapcsolatok pozitív fejlesztése, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatairól 1973- ban Prágában aláírt szerződés alapján. Kiemelte, hogy Willy Brandt az NSZK kancellárjaként jelentősen hozzájárult e szerző­dés megkötéséhez, valamint az NSZK és a szocialista országok kapcsolatainak normalizálódá­sához. Vasil Biľak tegnap Prágában díszebédet adott Willy Brandt tisz­teletére. Jelen voltak: Karel Hoff­mann, Josef Kempný és Josef Korčák, a CSKP KB Elnökségé­nek tagjai, Jan Fojtík, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titká­ra, Michal Štefaňák, a CSKP KB osztályvezetője, Jaromír Obzina szövetségi miniszterelnök-helyet- tes, Bohuslav Kučera és Jaros­lav Srb, a Szövetségi Gyűlés alel- nökei, valamint más politikai és közéleti személyiségek. Ott volt Werner Schattmann, az NSZK csehszlovákiai nagykövete is. A díszebéden Vasil Biľak és Willy Brandt beszédet mondott. Vasil Bil’ak beszéde Vasil Biľak szívélyesen üdvö­zölte a vendéget és kíséretét Csehszlovákiában. Kijelentette: a látogatásra olyan időben került sor, amely minden korábbinál na­gyobb mértékben megköveteli a felelős személyiségektől, hogy konstruktív párbeszédet folytassa­nak a jelenkor alapvető kérdései­ről, s ezzel hozzájáruljanak a béke és a biztonság megőrzéséhez, minden állam együttműködésé­hez, tekintet nélkül politikai és tár­sadalmi rendszerükre. Ebből az alkalomból - mondot­ta Biľak elvtárs - megemlítjük 1936. évi prágai tartózkodását, amikor a Csehszlovák Köztársa­ság önnek és számos más aktív német antifasisztának menedék­helye lett a hitleri militarizmussal és a háborús tervekkel szemben. Az akkori nem könnyű időkben is minden erejét a béke megőrzésé­re és a háborús katasztrófa mega­kadályozására fordította. Egész sokéves, elkötelezett te­vékenysége jelentős hozzájárulás a nemzetközi munkásmozgalom fejlődéséhez, amelynek ön egyik élenjáró személyisége. Nagyra értékeljük állandó hűsé­gét a béke, az enyhülés és a köl­csönös megértés politikájának eszméi iránt, amelyeket most is fáradhatatlanul követ politikai te­vékenységében a Német Szociál­demokrata Párt és a Szocialista Internacionálé elnökeként. A „keleti politika“ kialakítása során kifejtett tevékenységét szo­ros kapcsolatban látjuk azzal a re­alista irányvonallal, amely a hetve­nes években megnyitotta az utat a Német Szövetségi Köztársaság és az európai szocialista államok jelentős szerződéskomplexumá­nak megkötéséhez. Nagyra be­csüljük elkötelezettségét a köztár­saságunkhoz fűződő kapcsolatok normalizálása mellett, ami az álla­maink kapcsolatait szabályozó szerződés aláírásához vezetett. Bizonyára egyetértünk abban, hogy a békés kapcsolatok megszi­lárdítása és a kölcsönösen elő­nyös együttműködés - amelynek alapjait ez a szerződés rakta le - fejlesztése megfelel mindkét or­szág népe létérdekeinek és elkép­zeléseinek. Teljes összhangban a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatait szabá­lyozó 1973. évi szerződés és az 1978. évi közös nyilatkozat szelle­mével és betűjével a jószomszédi kapcsolatok gyümölcsöző fejlesz­tését hasznosnak tartjuk mindkét ország, valamint az európai és a szélesebb körű nemzetközi eny­hülési folyamat szempontjából. Ma a Német Szövetségi Köztársa­ságot új koalíciós kormány képvi­seli. Bár pártjuk jelenleg ellenzék­ben van, befolyásának az ország­ban és a Nyugaton a haladó erők­nek a béke és a biztonság megszi­lárdításáért folytatott küzdelmére rendkívüli jelentősége van. Cseh­szlovákia továbbra is következe­tes híve annak, hogy Európa a bé­ke földrészévé váljon, olyan világ­résszé, ahol minden állam együtt­működik, a Német Szövetségi Köztársaságot is beleértve, s e cél elérése érdekében kész mindent megtenni, amire képes. Egyúttal azonban látnunk és hallanunk kell, hogy a Német Szövetségi Köztár­saságban egyesek becsmérlik a politikai enyhülés eredményeit, és inkább a destrukciót választják, mint a valóban békés, kooperatív kapcsolatok konstruktív építését. Amikor jó viszonyra törekszünk pártjukkal, nálunk senki sem pró­bál szakadást előidézni a kor­mánykoalíciójukban vagy elszige­telődést a szocialista államokkal fenntartott kapcsolatokban. Cseh­szlovákia tiszteletben tartja azt a kormányt, amelyet a nép válasz­tott meg. De az is tény, hogy a Német Szövetségi Köztársaság helyzetét tekintve a világ élenjáró államai közé tartozik. Adottak szá­mára tehát ahhoz is a feltételek, hogy politikai, gazdasági, kulturá­lis és intellektuális potenciálját - főleg ebben a történelmi idő­szakban - teljes mértékben fel­használja a nemzetközi kapcsola­tok konstruktív fejlesztésére és a béke megszilárdítására. E téren bizonyára egyetértünk abban, hogy korunk kategorikus parancsa a katonai fölény megszerzésére tett kísérletek beszüntetése, a há­ború utáni európai területi és politi­kai realitásoknak az erő pozíciójá­ból történő felülvizsgálása céljából született politika érvényesítésére tett kísérletek beszüntetése; ép­pen ellenkezőleg: keresni kell az égető nemzetközi problémák ha­ladéktalan megoldásának reális útjait, mégpedig elsősorban a lá­zas földi fegyverkezés megszün­tetésével, a világűr militarizálásá- nak megakadályozásával és a nukleáris apokalipszisnek és ve­szélyének elhárításával. A jelenlegi bonyolult nemzetkö­zi helyzetben rendkívüli politikai felelősségtudatra és tettekkel alá­támasztott kölcsönös jóakaratra van szükség. Ez a szellem hatja át a szocialista államok javaslatait, amelyeket a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének nemrég Szófiában tartott ülésén elfogadott nyilatkozat tartalmaz, s amelyek valóban reális platfor­mot képeznek ahhoz, hogy pozitív fordulatot érjenek el az európai és a nemzetközi ügyekben. Ez az ülés logikus és reális programot hirdetett meg, amely­nek vezéreszméje a feszültségnek a helyettesítése politikai enyhülés­sel, a konfrontációnak közeledés­sel és tárgyszerű tárgyalásokkal, s a lázas fegyverkezésnek minél alacsonyabb fegyverzeti szinten teremtett azonos biztonsággal, a békés kapcsolatoknak Európá­ban és az egész világon történő megszilárdítása és a kölcsönösen előnyös együttműködés érde­kében. Hinni akarunk abban, hogy ez Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának és Ronald Rea- gannek, az Egyesült Államok el­nökének genfi tárgyalásain is megnyilvánul. A világ ezt akarja. Ugyanezt a célt követi a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársa­ság kormányának közös javaslata is, hogy vegyifegyvermentes öve­zetet hozzanak létre Közép-Euró­pában Ezt a javaslatot, amelynek kezdeményezéséhez pártjuk je­lentős mértékben hozzájárult, nemrég a Német Szövetségi Köz­társaság kormánya elé terjesztet­tük. E javaslat a vegyi fegyverek egész világra szóló betiltása szempontjából jelentős, s különö­sen most válik lényegesen fontos­sá. Sajnos tény azonban, hogy a szövetségi kormányban nem ta­láltunk ugyanilyen érdeklődést mutató partnerra. Ennek ellenére hiszünk abban, hogy a szövetségi kormány jelenlegi állásfoglalása nem az utolsó szó. Mostani látogatása, valamint Gustáv Husák elvtárssal, a CSKP KB főtitkárával, köztársaságunk elnökével folytatott megbeszélései fontos mérföldkövet jelentenek Csehszlovákia Kommunista Párt­jának és a Német Szociáldemok­rata Pártnak az eddigi kapcsolata­iban. Hiszünk abban, hogy ez hozzájárul a mindkét fél érdeklődé­sére kölcsönösen számot tartó te­rületeken kifejtett együttműködés intenzívebbé tételéhez és a jobb kölcsönös megismeréshez, örü­lök annak, ITogy közösen megálla­píthatjuk: a békeharc alapvető kérdéseiben azonosak a néze­teink. Eddigi kapcsolatainkat mindig ez az egyértelmű politikai akarat irányította, és irányítja a jövőben is. Es hozzá kell tenni, hogy már sikerült megteremteni azokat a fel­tételeket, amelyekre a jövőben tá­maszkodhatunk. Ebből a szem­pontból eltérő ideológiai nézeteink nem jelenthetnek akadályt. Állan­dóan tudatában kell lenni, hogy az eltérő társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élésé­nek nincs ésszerű alternatívája. Végezetül Vasil Bil’ak kifejezte meggyőződését, hogy Willy Brandt és az egész SPD velünk együtt mindent megtesz korunk e legnemesebb céljának elérésé­re. Egyúttal további kellemes tar­tózkodást kívánt a vendégnek szocialista hazánkban. Willy Brandt beszéde Beszédében Willy Brandt, az SPD elnöke köszönetét mondott Vasil Biľaknak a baráti szavakért, és örömét fejezte ki csehszlová­kiai látogatásával kapcsolatban. Ezt követően kijelentette: Fon­tosak és szükségesek két olyan állam politikusainak találkozói és eszmecseréi, amelyek határosak és népeik különféle módon már évszázadok óta kapcsolatban áll­nak egymással. Ez annál is inkább így van mindazt követően, amit számunkra, de főleg számukra a második világháború és követ­kezményei hoztak. Ezzel kapcso­latban emlékezem 1973 decem­beri látogatásomra - és nem az volt az első látogatásom orszá­gukban -, amikor a Német Szö­vetségi Köztársaság és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság nemcsak a teljes értékű diplomá­ciai kapcsolatok felvételéről, ha­nem arról is megállapodott, hogy a kétoldalú kereteken kívül támo­gatni fogja a feszültségenyhülés politikáját és az európai együttmű­ködés elmélyítését. Amikor most kapcsolatainknak er­re a szakaszára gondolok, amely már csaknem történelem, azt hi­szem, hogy megállapíthatom: elő­ször - akkor ezt jelentősen meg­nehezítettük, másodszor - ennek ellenére pozitív eredményeket ér­tünk el. Bizonyára sok minden hasznosabb lehetett volna a két fél számára, ha a nagy nemzetközi porondon a fejlemények nem okoztak volna súlyos nehézsége­ket a béke megszilárdításának fo­lyamatában, de sajnos ez történt. Éppen ezen oknál fogva várják izgatottan és reménykedve bará­taim velem együtt az Amerikai Egyesült Államok elnökének és az SZKP KB főtitkárának küszöbön álló találkozóját. Tudom, hogy az emberek egész Európában, tekin­tet nélkül arra, hogy milyen társa­dalmi rendszerben élnek, vagy mi­lyen szövetségi rendszerhez tar­toznak országaink, a genfi találko­zót jelentősnek és fontosnak tart­ják saját életük számára. Nekünk, európaiaknak a fegyverkezési ver­seny miatt nagy a tét, és senki sem vonhatja kétségbe, hogy eh­hez nagy érdekünk fűződik. Az elnökükkel ma reggel folyta­tott megbeszélés megerősítette azt a nézetemet: nincs ésszerű al­ternatívája annak, hogy türelmesen törekedjünk a béke megőrzésére és az érdemi együttműködésre, amely az időnkénti balsikereket is áthidalja Tudom, hogy a keleti és a nyu­gati pártok kapcsolatai nem pótol­hatják azt, ami csak a kormányok dolga. Azt is világosan tudatosíta­nunk kellene, ami egyrészt össze­kapcsol, másrészt pedig elválaszt bennünket. Naiv dolog lenne, ha ezt leplezni akarnánk. De felelőt­lenség lenne, ha nem igyekez­nénk közösen támogatni az olyan terveket, amelyek népeink javára válnak és elősegíthetik az enyhü­lés új szakaszát, az Európa egyes részei közötti együttműködés el­mélyítését. A tudatlanság és az előítéletek gátolják az együttmű­ködésre tett erőfeszítéseket, ugyanúgy, mint az egyoldalúság és a konokság. Annak elősegíté­se, hogy az emberek találkozza­nak és hozzájáruljanak a bizal­matlanság megszüntetéséhez, ez is olyan feladat, amelyet a felek­nek minden különbségük ellenére vállalniuk kell. Ezért örülök azok­nak a megbeszéléseknek, ame­lyeket az év elején önnel folytat­hattam titkár úr, Bonnban, s ame­lyeket ezekben a napokban itt, országuk vezetőségével folytat­hatok. A német szociáldemokraták a kelet-nyugati feszültségeny­hülés politikájának második sza­kaszára törekszenek. A hetvenes évek elején megkezdett első fázis­ban fel kellett számolni a hitleri háború szörnyű maradványait, s mindenekelőtt le kellett rakni a sikeres együttműködés alapjait az elidegenedés és a hidegháború évtizedei után. Az akkor megkötött szerződéseink érvényesek, és senkinek sem szabad kétségbe vonnia őket. Az összes többi dolog alapját képezi. Most, a nyolcvanas években három dologra törek­szünk. Először, meg kell kezdeni a leszerelés folyamatát, s nekünk, Európát valóban meg kellene pró­bálnunk a béke övezetévé változ­tatni. Európának olyan békeöve­zet létrehozásával kellene hozzá­járulnia a világpolitika stabilizálá­sához és a világ jövő békés elren­dezéséhez, amely egyetlen más hatalom számára sem lehetne a feszültség forrása. Másodszor, rendszeresen javí­tanunk kellene az európai államok gazdasági kapcsolatait, annak el­lenére, hogy ezekben az államok­ban nagyon is eltérő gazdasági rendszerek vannak, és ezek az országok különböző gazdasági szervezetek és tömörülések tag­jai. Akit egybekapcsolnak a közös gazdasági érdekek, az nagyobb mértékben törekszik az együttmű­ködésre. És mivel ma már egyes államokban vannak olyan közös gazdasági tervek, amelyek meg­valósításában a Kelet és a Nyugat egyaránt részt vesz, már vannak olyan példák, amelyek továbbfej­lesztése valóban értelmes dolog. És harmadszor, kijelentem, hogy az öreg Európa nemcsak a nyugati, hanem egyben a mo­dern kultúra és civilizáció bölcsője. Nemcsak történelmére és művé­szeti kincseire, hanem széles kul­turális és műveltségi hagyomá­nyaira való tekintettel is ez az öreg kontinens még mindig nem csak a népek nagy kulturális értéke, ha­nem bizonyos kulturális igényt is megtestesít. Erősítenünk kellene országaink kulturális kapcsolatait, összefogni Európa alkotóerőit és lehetővé tenni számukra, hogy közvetlenül hozzájáruljanak e földrész kulturális identitásához. Ezért szállók síkra éppen a mi két országunk széles és szabad kultu­rális kapcsolatai mellett. A német szociáldemokraták tartják magukat a saját nemzetkö­zi hagyományokból eredő kötele­zettségükhöz, hogy mindazokkal közösen járnak el, akik erre ké­szek, eszmecserét folytatnak ar­ról, hogyan lehet jobban megőrizni a békét és fejleszteni a kölcsönö­sen előnyös együttműködést. Titkár úr, ön ismeri az e téren tett egyes erőfeszítéseinket. Re­mélem, mostani megbeszéléseink elősegítik azt, hogy kissé tovább jussunk. A mai világ nagy feladatai- itt nemcsak a fegyverkezés ve­szélyességére, hanem a harmadik világban éhező százmilliók mér­hetetlen szenvedéseire is gondo­lok - közvetlenül megkövetelik, hogy a társadalom elrendezéséről vallott eltérő nézetek ne gátolják az emberiség megmentésével kapcsolatos közös elmélkedése­ket. Az észak-déli párbeszéd, az iparilag fejlett államoknak a har­madik világgal kifejtett konstruktív együttműködése a Keletnek és a Nyugatnak egyaránt feladata. Szívélyes légkörű megbeszélések Willy Brandt és Vasil Bil’ak tegnap megbeszéléseket folyta­tott. A felek áttekintették a CSKP és az SPD kapcsolatait, egyetér­tettek e kapcsolatok hasznossá­gában és kifejezték azt a szándé­kukat, hogy továbbfejlesztik őket a békéért és a biztonság megszi­lárdításáért vívott közös harc, va­lamint a csehszlovák-NSZK kap­csolatok továbbfejlesztése érde­kében. Vasil Biľak tájékoztatta vendé­gét, a CSKP közelgő XVII. kong­resszusának előkészületeiről és Csehszlovákia további szociális­gazdasági fejlesztésének tervei­ről. Mélyenszántóan foglalkoztak a külpolitikai kérdésekkel és azok­kal a konkrét lépésekkel, amelyek elvezetnének a nemzetközi fe­szültség további enyhítéséhez és a leszereléshez. Kiemelték az atomfegyvermentes övezetek lét­rehozásának hasznosságát - Eu­rópa atomfegyverektől való meg­szabadítására tett erőfeszítések részeként. Egyetértettek annak szükségességében, hogy sok­oldalúan fejleszteni kell a békés együttműködést, meg kell szilárdí­tani a bizalmat és a biztonságot az európai földrészen. Méltatták a CSKP és az SPD környezetvé­delmi együttműködését, amelyet hozzájárulásnak tekintenek a két ország érdeklődésére kölcsönö­sen számot tartó kérdések megol­dásához. A szívélyes légkörben lezajlott megbeszéléseken az SPD részé­ről jelen volt még Peter Glotz, az SPD szövetségi titkára, Hans Eberhard Dingels, az SPD nem­zetközi titkára, Kari Heinz Klär, az SPD elnöke titkárságának vezető­je, csehszlovák részről pedig Mi­chal Štefaňák, a CSKP KB osz­tályvezetője, Radoslav Klein, a CSKP KB helyettes osztályveze­tője és Jaromír Johanes, külügy­miniszter-helyettes. Ľubomír Štrougal fogadta Willy Brandtot Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök tegnap a prágai Hrzán-palotában fogadta Willy Brandtot. A találkozón a két politikus ki­emelte Csehszlovákia és az NSZK politikai és kulturális élete képvi­selői közötti kapcsolatok további bővítésének, a gazdasági és a tu­dományos-műszaki együttműkö­dés elmélyítésének és a külkeres­kedelmi forgalom terjedelme nö­velésének jelentőségét. Miniszterelnökünk tájékoztatta a vendéget azokról a fő gazdasági célokról, amelyek elérésére Cseh­szlovákia 1986 és 1990 között fog törekedni, s ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy kölcsönösen hasznos lesz a gyártásszakosítás és a kooperáció intenzifikálása, valamint a harmadik országok pia­cán kifejtett együttműködés továb­bi lehetőségeinek keresése. A szomszédos országokra néz­ve reménytkeltónek és szüksé­gesnek nevezték a környezetvé­delmi problémák megoldásával, továbbá a környezetszennyezés csökkentésével, a vizek tisztasá­gának növelésével és az ipari hul­ladékok megsemmisítésével kap­csolatos hatékony eljárások és is­meretek felhasználása területén kifejtett együttműködésről folyta­tott államközi tárgyalásokat. A fogadáson részt vett Michal Štefaňák, Jaromír Johanes, Peter Glotz és Hans Eberhard Dingels. ÚJ SZÚ 2 1985. XI. 9.

Next

/
Thumbnails
Contents