Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)

1985-11-09 / 265. szám, szombat

Jozef Lenárt elvtárs beszéde új szú 1985. XI. 9. (Folytatás az 1. oldalról) becsületes munka követendő pél­dája. Elvtársak! A Duklai Hősök hídja fontos része államunk autópálya-prog- ramjának. Üzembe helyezésének nagy hazai és nemzetközi jelentő­sége van. A Dunát átszelő korsze­rű híd az európai Észak-Dél útvo­nalon fekszik, amely egyúttal fon­tos útvonala a KGST-országok együttműködésének. Ma, amikor testvérországaink a gazdasági kapcsolatok elmélyítésére és az együttműködés intenzitásának nö­velésére törekednek, rendkívüli je­lentősége van közúti és vasúti közlekedésünk racionalizálásának és javításának gyorsítása és a költségek csökkentése érdeké­ben. Ez a híd a KGST-országok megállapodásai értelmében ezek­nek a céloknak a gyakorlati meg­valósítását jelenti. Kialakulnak és az úthálózat további építésével tovább javulnak a szállítási lehető­ségek az árucseréhez, a legjelen­tősebb csehszlovákiai ipari köz­pontok termékeinek kiviteléhez és behozatalához és jobbak lesznek a feltételek a belföldi és a külföldi turizmus fejlesztésére. A Duklai Hősök hídja, amelyet ma ünnepé­lyesen átadunk, jelentős létesít­mény, amellyel a szocialista Csehszlovákia hozzájárul az euró­pai nemzetek kapcsolatainak fej­lesztéséhez és megszilárdításá­hoz, azon törekvésük egyesítésé­hez, hogy békében, egyetértés­ben és együttműködésben él­jenek. A Duklai Hősök hídja közúti és vasúti kapocs a két part között, a gyalogosok és kerékpározók is igénybe vehetik, és fontos a köz­műhálózata is. Természetesen létfontosságú jelentősége van vá­rosunk, Bratislava, az SZSZK fő­városa fejlődése szempontjából. A tranzitközlekedés átirányításá­val megváltozik a helyzet a brati­slavai utcákon, javul a tömegköz­lekedés, jobb lesz a légkör és a környezet a városközpontban. Rendkívüli jelentősége van a hídnak a petržalkai városrész számára, mivel összeköti a város életével és eseményeivel, örü­lünk, hogy az elmúlt tíz év alatt a Duna jobb partján új városne­gyedet építettünk, ahol ma már több mint százezer ember él. Nem tagadjuk azonban, hogy hiányos­ságok is vannak, főleg az egész­ségügyi és szociális létesítmények építésében és nem kis gondok merülnek fel a közlekedésben és a távközlésben. Mivel többnyire fiatal emberek, fiatal házaspárok élnek ott, céltudatosabban és ha­tározottabban kell elérnünk a lakó­telep járulékos ellátottságát, az emberek elégedettsége és jó élet- feltételei érdekében. A közeljövő­ben többek között átadják rendel­tetésének az új egészégügyi köz­pontot, megkezdődött egy nagy kórház építése és jelentős létesít­mény ez az új híd is. Meggyőző­désünk, hogy a problémák gyor­sabb megoldásához a központi párt és állami szervek törekvésén kívül hozzájárul az a döntés is, hogy megalakul Bratislava V. vá­roskerületi nemzeti bizottsága, a politikai és társadalmi szervek és szervezetek városkerületi szer­vei, amelyek révén a lakosok be­kapcsolódhatnak a fejlesztési és városszépítési feladatok megoldá­sába. Emlékeztetni akarunk azon­ban arra, hogy a hivatalok nem önmagukért létesülnek, hanem azért, hogy az embereket szolgál­ják, segítsenek gondjaik megoldá­sában. Kedves barátaink! Engedjék meg, hogy ebben az ünnepélyes, emlékezetes pillanat­ban, amikor ez az új híd teljes mértékben teljesíteni kezdi felada­tát, az SZLKP KB, a Szlovák Szo­cialista Köztársaság kormánya és az egész közvélemény nevében őszinte köszönetét mondjak építő­inek. Elismerés illeti a Dopravopro- jekt dolgozóit, akik a Vítkovicei Vasművek és az Állami Közleke­dési tervezőintézet munkatársai­val együtt egyedülálló létesítményt építettek. Mély tiszteletünket és forró kö­szönetünket fejezzük ki a Dopra- stav munkásainak, tervezőinek, technikusainak, művezetóihek és irányítóinak, akik az építés folya­mán tanújelét adták áldozatkész­ségüknek, az új iránti fogékonysá­guknak és szakmai tudásuknak. Szívélyes jókívánságainkat fejez­zük ki a Doprastav kollektívájának, amely ebből az alkalomból megér­demelten megkapta a Munka Ér­demrendet, ezt a magas állami kitüntetést. A szállítók közül külön köszöne­tét akarok mondani a Vítkovicei Klement Gottwald Vasműnek és Gépgyáraknak, az acélkonstruk­ció szállítóinak, valamint az ostra­vai Kohóipari Szerelóvállalatnak, amely a nem könnyű feltételek között idejében és megbízhatóan összeszerelte a konstrukciót. Jo­gosan állapíthatjuk meg, hogy ez a kiváló alkotás - ugyanúgy, mint a prágai barrandovi híd, amelyet a Doprastav dolgozói is építettek - a csehországi és szlovákiai munkakollektívák nagy erejét, pél­dás együttműködését és elvtársi segítségét tanúsítja, a csehek, szlovákok és a hazánkban élő nemzetiségek testvéri szövetsé­gét és szilárd egységét bizonyítja. A sikerhez nagymértékben hoz­zájárultak az irányító szervek, élü­kön a Szövetségi Közlekedési Mi­nisztériummal, amely rugalmasan megoldotta a problémákat és szervezte a feladatok teljesítését. Nagy elismerés illeti Bratislava, az SZSZK fővárosának nemzeti bizottságát, amely gondoskodott arról, hogy a hidat összekapcsol­ják a város közúti rendszerével. Ugyanígy nagyra tartjuk az autó­pályák igazgatóságának erőfeszí­téseit, amely igényesen és követ­kezetesen teljesítette beruházói feladatait. Kiemeljük és nagyra tartjuk azt a tényt, hogy a közös szocialista felajánlást teljesítő vállalatok és szervezetek együttes erőfeszítése eredményeként a hidat két évvel ezelőtt részben átadhatták és az egész művet két hónappal előbb helyezték üzembe, mint ahogyan azt a terv előirányozta. Tudatosítjuk, hogy a híd előnyei és hasznossága teljes mértékben akkor nyilvánul meg, ha befejezik a hozzátartozó úthálózat építését, beleértve a főiskolai diákszállók térségében az új dunai hidat is, amelynek építését már megkezd­ték. Meggyőződésünk, hogy a ter­vezők, a beruházók és az építők kihasználják a tapasztalatokat az egész autópálya-hálózat idejében való felépítése érdekében. Engedjék meg, tisztelt baráta­im, hogy örömmel nyugtázzam, ma újjáépítés után ismét megindul a forgalom a legendás Vörös Had­sereg hídon. Köszönet mindazok­nak, akik ehhez hozzájárultak. Elvtársak! Az új hidat abban az időben adjuk át, amikor fokozott erőfeszí­téseket teszünk az idei feladatok és az egész 7. ötéves terv ered­ményes teljesítésére. Nagyra tart­juk, hogy az üzemekben, a föld­műves-szövetkezetekben, a kuta­tóintézetekben, az építkezéseken, a többi munkahelyen egyre több kollektíva kiváló munkával, jobb eredményekkel köszönti a CSKP XVII. kongresszusát, örülünk, hogy több bratislavai kollektíva élen jár ebben a törekvésben. Bra- tislavától példamutatást várunk el a hatékonyságért, a jó minőségért és az intenzifikálásért folytatott küzdelemben, mivel Bratislava ma valóban jelentős gazdasági és tu- dományos-múszaki erőt képvisel. Míg Bratislava lakossága álla­munk produktív korú lakosságá­nak 2,7 százalékát képezi, ipari termelése az országos termelés 6 százaléka, a vegyipar termelése 14,2 százalékkal, az elektrotech­nikai ipar termelése 4,5 százalék­kal, a gépipari termelés 2,4 száza­lékkal, az élelmiszeripari termelés 10 százalékkal részesedik az or­szágos termelésben. Bratislavá­ban dolgozik a csehszlovák tudo­mányos kutatási alap dolgozóinak 11,5 százaléka, jelentős hozzájá­rulásukkal találkozhatunk olyan fontos területeken mint a számí­tástechnika, robotika, biotechnoló­gia, vegyipar stb. Ezt az alkotó törekvést még kezdeményezőbben és kitartób­ban kell folytatnunk mind Bratisla­vában, mind egész Szlovákiában. meg kell gyorsítanunk a népgaz­daság intenzifikálását és növel­nünk kell Szlovákia hozzájárulását az egész csehszlovák gazdaság hatékonyabb fejlődéséhez. Min­denekelőtt javítanunk kell a munka és a termékek minőségét, a tudo­mány és technika teljesebb ki­használása alapján fokoznunk kell a rentabilitást, ki kell használnunk a szocialista gazdasági integráció és főleg a Szovjetunióval folytatott együttműködésünk előnyeit. A munkásosztály, az összes dol­gozó és valamennyiünk létérdeke, hogy így cselekedjünk, mivel csak ily módon teremthetjük meg a for­rásokat az életszínvonal további emelkedéséhez és javításához, városunk további fejlődéséhez és az autópálya-rendszer oly szüksé­ges összekapcsolásához, amiben ennek a hídnak fontos szerepe van. Tisztelt bratislavaiak! Ez a híd ugyanúgy, mint min­den elképzelésünk és tervünk meggyőzően bizonyítja béke-eró- feszítéseinket. Amint az SZKP új szerkesztésű programja is hang­súlyozza, a béke a szocializmus eszméje, szükséglete és jövője. Ezért fáradhatatlanul harcolunk a háborúk nélküli világért, a békés egymás mellett élésért, és amikor az imperializmus a világűr felfegy­verzésével veszélyezteti az embe­riséget, fokozzuk erőfeszítésein­ket. Ezt tanúsítják azok a javasla­tok, amelyeket Gorbacsov elvtárs párizsi látogatása alatt terjesztett elő, s amelyeknek megvalósítása elhárítaná a világűr militarizálásá­nak veszélyét és megállíthatná a lázas fegyverkezést. Ennek jegyében adott hangot a józan észnek a Varsói Szerző­dés tagországainak szófiai ta­nácskozása, amely rámutatott a fenyegető katasztrófából kiveze­tő útra, az európai és a nemzetkö­zi helyzet megmásításához vezető útra. Mi, Csehszlovákiában teljes mértékben egyetértünk a javasla­tokkal. Azt akarjuk, hogy az Egye­sült Államok fogadja el a Szovjet­unió javaslatát, hogy kössenek megállapodást a csapásmérö űr- fegyverek teljes betiltásáról, és a nukleáris fegyverek radikális csökkentéséről és a szovjet javas­lat értelmében kössenek megálla­podást az európai nukleáris fegy­verek csökkentéséről, függetlenül a más fajta fegyverektől, a straté­giaiakat is beleértve. Támogatjuk, hogy a szovjet javaslatok értelmé­ben a két nagyhatalom szüntesse be a nukleáris kísérleteket és fa­gyassza be fegyverzetét. Ezek a javaslatok megfelelnek nemzeteink létérdekeinek és azon törekvésének, hogy megvédjék a szabadságukat, és szavatolják további fejlődésüket. Támogatjuk őket, mivel összhangban állnak az összes nemzet, az egész emberi­ség érdekeivel és szükségleteivel. Azért is támogatjuk őket, mert gá­tat vetnek az imperializmus legre- akciósabb erőinek és világuralmi terveinek. A siker fő biztosítékának tartjuk a szocialista országok szilárd egy­ségét. Ezt az egységet bizonyítot­ták a szófiai tanácskozás eredmé­nyei. Rámutattak a testvérorszá­gok eltökéltségére, hogy továbbra is közösen lépnek fel a nemzetkö­zi porondon, következetesen ér­vényesítik az osztályszempontot, nem tesznek engedményeket az imperialista erópolitikának és nem engedik meg, hogy az Egyesült Államok megbontsa a katonai­stratégiai egyensúlyt. Ezért az egység érdekében to­vábbra is összehangoljuk külpoliti­kánkat és megszilárdítjuk barátsá­gunkat a Szovjetunióval és a többi baráti országgal. Még nagyobb mértékben hozzájárulunk a szo­cialista közösség politikai tekinté­lyének, gazdasági, tudományos és műszaki erejének és védelmé­nek megszilárdításához, ahhoz, hogy a békeeróknek még nagyobb szavuk legyen a világban. Erősítsen minket ebben az eltö­kéltségünkben, drága barátaim, bratislavai polgártársaim, a duklai hősök szent hagyatéka, az a ha­gyaték, amelyről a mai és a jövő nemzedékek sohasem feledkez­nek meg, az a hagyaték, amelyet ez a híd is jelképez. A kulcsfontosságú kérdésekre elmaradt a válasz A moszkvai Pravda az amerikai elnök interjújáról (ČSTK) - Vszevolod Ovcsiny- nyikov, a moszkvai Pravda kom­mentátora a lap tegnapi számá­ban ismét azzal az interjúval fog­lalkozott, amelyet Ronald Reagan amerikai elnök adott a négy szov­jet újságírónak. Leszögezi, hogy a kérdésekre adott válaszokra mindenekelőtt az ellentmondásos­ság volt a jellemző. Az interjú sajnos nem adott átfogó és meg­győző választ azon kérdésre, amely a legjobban érdekli a szov­jet és a világközvéleményt, vagyis arra, hogy az amerikai kormány a szovjet javaslatokra adandó vá­laszként milyen kezdeményező lé­péseket kíván tenni. Mint ismere­tes, a Szovjetunió a nukleáris há­ború elhárítását célzó egész sor kezdeményezést tett. Reagan ehelyett az ún. „straté­giai védelmi kezdeményezést“ propagálta. Szóbeli válaszaiban többször ismételte az elnök, hogy nem áll szándékában telepíteni a „kozmikus pajzsot“ mindaddig, amíg az USA és a Szovjetunió fel nem számolja a nukleáris támadó fegyvereket. A valóságban azon­ban a „csillagháborús“ program­mal párhuzamosan rohamosan növelik az USA atomeröinek szá­mát. A Pentagon a stratégiai hor­dozóeszközök öt új típusát fejlesz­ti ki. Az elnök szavai mindezen túlmenően bizonyos kavarodást okoztak a washingtoni hatalmi kö­rökben, s a Fehér Ház szóvivője később lényegében tagadta az el­nök szavait, amikor kijelentette, hogy az USA nem hajlandó feladni támadó potenciálját. Reagan szavai szerint a „stra­tégiai védelmi kezdeményezés“ olyan rendszert jelent, amely a ra­kétákat fenyegetné, nem az em­bereket. Ezen túlmenően azt állí­totta, hogy hajlandó más országok rendelkezésére bocsátani ezt a technikát, ha az USA-nak sikerül kifejleszteni. Amikor annak idején az Egyesült Államok kifejlesztette az atombombát, nemcsak hogy a Szovjetunió előtt titkolta - amely a háború idején a közös ellenség elleni küzdelemben a szövetsége­se volt hanem még Nagy-Bri- tannia előtt is, pedig az angol tudósok a Manhattan-terv kidolgo­zásához jelentős mértékben hoz­zájárultak. Nem felel meg a valóságnak az az állítás sem, miszerint az USA a háború utáni elsó években nem törekedett arra, hogy atommono­póliumának birtokában nyomást fejtsen ki a Szovjetunióra. (Más dolog az, hogy nem sikerült neki országunkat zsarolni és ránk kényszeríteni akaratát - jegyzi meg Ovcsinnyikov.) 1945 őszétől fogva a hivatalos washingtoni do­kumentumokban a Szovjetunió nemcsak lehetséges ellenségként szerepel, hanem az atomtámadás objektumaként is. Ezt cáfolhatat­lan bizonyítékok támasztják alá, mint például a később közzétett Halfmoon és Dropshot terv. Ezek már akkor tartalmazták az Egyesült Államok jelenlegi katonai doktrínájának fő elemeit: az elsó csapás mérését és az előretolt eszközöket. A kommentátor a továbbiakban megemlíti, hogy az USA egész támaszpontrendszerrel vette körül a Szovjetuniót, s e támaszponto­kon 555 ezer katonát állomásoz- tat. Elmondtuk az elnöknek - foly­tatja -, hogy az amerikai katonai támaszpontokat feltüntető térkép szemléletesen bizonyítja, ki kit akar bekeríteni, vagyis hogy ki fenyegeti a másikat. Reagan sze­rint az Egyesült Államok állítólag azért tart fenn külföldön támasz­pontokat és katonákat, hogy telje­sítse a szövetségeseivel szembe­ni kötelezettségeit. Pontosabbak úgy lehetne fogalmazni, hogy a katonai tömböket éppen azért hozták létre, hogy külföldön le­gyen hol elhelyezni az amerikai fegyveres erőket, hogy a világ stratégiailag fontos térségeiben megteremthessék a támaszponto­kat, s az amerikai atomfegyvere­ket a mi területeink közelében te­lepíthessék. Az elnök válaszai hasonlítottak arra a beszédére, amit a közel­múltban mondott az ENSZ-köz­gyűlés jubileumi ülésszakán. Is­meretes, ezt a beszédét számos országban úgy értékelték, hogy el akarja karülni a kulcsfontosságú problémák megoldását (az atom­fegyverek radikális csökkentését és a világűr militarizálásának megakadályozását), s ehelyett egyes regionális konfliktusokról kí­ván vitát folytatni - természetesen figyelmen kívül hagyva a közel- keleti és a dél-afrikai helyzetet. A hírmagyarázó ezzel kapcso­latban figyelmeztet az elnök azon állításának tarthatatlanságára, mi­szerint az USA sohasem töreke­dett arra, hogy erőszakkal kény­szerítse más országokra akaratát, s csak ahhoz nyújt segítséget hogy megteremtsék a demokráci­át ezekben az országokban. Mind­ennek ellentmond az amerikai katonai intervenciók hosszú listája Vietnamtól kezdve egészen Gre- nadáig. Az elnökkel és legközelebbi ta­nácsadóival megvalósult találko­zón sokkolt bennünket az, hogy a Fehér Ház milyen könnyen ferdí­ti el az általánosan ismert ténye­ket, hogy milyen mélyen gyökere­zik az a meggyőződése, hogy az egész világnak Washington pro- paganda-sztereotípiái szemszö­géből kell tekintenie a valóságra, s meg kell feledkeznie arról, vagy nem észrevennie azt, ami az USÁ vezető köreinek nincs az ínyére, írja Vszevolod Ovcsinnyikov. Fogadás a Kremlben a nagy október évfordulóján (ČSTK) - A Szovjetunió kormánya a nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulója alkalmából fogadást adott a Kreml kongresszusi palotájá­ban. Jelen voltak a szovjet párt és állam vezető képviselői, a párt és tár­sadalmi szervezetek és a tanácsok képviselői, katonai prancsnokok, a párt érdemes tagjai, a háborús veteránok, kiváló dolgozók, a tudomány és a kul­túra képviselői, valamint a Szovjetunió űrhajósai. A fogadáson részt vettek továbbá a kommunista és munkáspár­tok kimagasló képviselői és más külföl­di vendégek. A fogadáson beszédet mondott Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Többek között rámutatott: A párt tisztelettel őrzi a lenini hagyo­mányokat és mindig emlékezetében tartja a forradalom vezérének hagyaté­kát, azt, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a megoldatlan feladatoknak, annak, amit még meg kell tenni. Most a párt a XXVII. kong­resszusára készül. Közzétetteprogram- dokumentumait, amelyekben rámutatott céljaink nagyságára, kitűzte az eléré­sükhöz vezető reális utakat és az egész emberiség előtt megmutatta, hogy az SZKP programja az ország­építés és a béke programja. A haladáshoz vezető utat a társadalom szociális-gazdasági fejlődésének meg­gyorsításában, a nép alkotó erőinek, kezdeményezése és energiája feltá­rásában, valamint abban látjuk, hogy a dolgozók milliói érdekeltek legyenek valamennyi társadalmi átalakulásban. Kötelességünknek tartjuk megszilár­dítani szolidaritásunkat mindazokkal, akik nemzeti és szociális felszabadulá­sukért harcolnak. Éppen ez a konkrét internacionalizmus, amelyre Lenin ta­nította pártunkat A nemzetközi politi­kában irányvonalunk változatlan ma­rad. Ez a béke megőrzésének és a nemzetközi politikai légkör radikális javításának orientációja. E célokat tel­jesen reálisnak és elérhetőnek tartjuk. Létfontosságú, hogy a bizalmatlanság, az ellenségeskedés és a gyanakvás megszűnjön a nemzetközi kapcsola­tokban. A politikában a konstruktív párbeszéd és a kölcsönösen előnyös megállapo­dások keresése mellett vagyunk. Ez vonatkozik az Egyesült Államokkal va­ló kölcsönös kapcsolatainkra is. Ami a Szovjetuniót illeti az ő jóakarata nem tagadható. Ezt az akaratát tettekkel nyilvánítja ki. Ha túlsúlyba kerül az alkotó konstuktív hozzáállás - és mi erre készen állunk akkor a közelgő genfi találkozó eredményekkel járhat és hozzájárulhat a nemzetközi helyzet javulásához. Az emberek szerte a világon éppen ezt várják, azt, hogy a háborútól való félelem eltűnjék életükből, hogy győze­delmeskedjenek a béke, az igazságos­ság és az együttműködés elvei.

Next

/
Thumbnails
Contents