Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)

1985-11-06 / 262. szám, szerda

A GENFI CSÚCSTALÁLKOZÓ ELŐTT ÚJ SZÚ 1985. XI. 6. (Folytatás a 4. oldalról) Banditák Washington zsoldjában Washington már másfél milliárd dollárt adott fegyverekre azoknak a katonai bandáknak, melyeket közvetlenül azokból a kiképzőtá­borokból szállítanak Afganisztán­ba, amelyekben amerikai tisztek arra tanítják az ellenforradalmáro­kat, hogyan kell felgyújtani az af­gán iskolákat a tanulókkal együtt, hogyan kell lelőni a tanítókat, akik olvasni és írni tanítják a paraszto­kat, hogyan kell legyilkolni a mul- lahokat, akik úgy vélik, hogy Afga­nisztánban a népi kormány a dol­gozók, nem pedig a feudális urak érdekeit szolgálja. Természetes, hogy a feudálisok és kiszolgálóik ellenzik Afganisztán népi rendsze­rét. Ugyancsak természetes, hogy vissza akarják szerezni a földeket és a nép feletti középkori uralmat. Mi köze van azonban ehhez Washington eskütételeinek, hogy csak a demokrácia erőit támogat­ja? Nem lehet figyelmen kívül hagyni Washington - enyhén szól­va, - sajátos politikai szótárát: ha törvényes segítséget nyújtanak a szabadság útját választó nem­zeteknek, akkor ezt Washington „megszállásnak" nevezi, holott az USA érdekében végrehajtott hata­lomátvételeket készségesen „fel­szabadításnak“ minősíti. Nem rejthetjük el felháborodá­sunkat amiatt, hogy az USA elnö­ke nem felejtette el megemlíteni azt az alávaló rágalmat, hogy állí­tólag Afganisztánban a szovjet emberek játékformájú robbanó­szerkezetet használnak, és ezek­kel gyerekeket nyomorítanak meg. Emlékeztessünk azonban arra, hogy ezek a játékok amerikai talál­mányok, és már Indokínában is használták őket. Most pedig az amerikai zsoldosok ugyanezt al­kalmazzák Afganisztánban. Visszájára fordított történelem A nemzeti felszabadító és forra­dalmi mozgalmat úgymond a „marxisták-leninisták“ tényke­désével lehet magyarázni (erről szólt az elnök az ENSZ-közgyűlés ülésszakán mondott beszédében- a szerz. megj), a Szovjetunió és a szocialista Kuba káros „beavat­kozásával “ezeknek az országok­nak a belügyeibe. Ha veszik ma­guknak a fáradságot, és vissza­emlékeznek a történelemre lega­lább az alapiskolai tananyag kere­tében, azonnal felmerül a kérdés:' milyen „marxisták-leninisták“ kényszerítették a nicaraguai népet arra, hogy harcoljon az USA ten­gerészgyalogosai ellen, akik az évszázad elején jöttek be ebbe az országba? Akkor még nem léte­zett sem a Szovjetunió, sem a szocialista Kuba. Ellenben épp az USA tengerészgyalogsága vitte hatalomra Nicaraguában Somoza diktatórikus családi klánját. Wa­shington pedig fölöttébb aktívan támogatta mindaddig, míg Somo­za hatalmát és vele együtt az amerikai monopóliumok hatalmát Nicaraguában 1979-ben meg nem döntötte a forradalom. Azóta az Egyesült Államok va­lódi háborút folytat a fiatal köztár­saság ellen. Az amerikai tanácsadók utasí­tásai szerint a somozista bandák amerikai fegyverekkel az utóbbi években 12 ezer embert öltek meg Nicaraguában. Ha ezeket a szá­mokat átvetítenénk az USA mére­teire, akkor az egymillió amerikai meggyilkolását jelentené (ami két­szer annyi, mint az USA vesztesé­ge a második világháború idején- a szerz. megj.). Nicaraguában megöltek és megsebesítettek 3500 gyereket, elhurcoltak 246 ta­nulót és tanítót, 360 iskola nem működhet, mivel állandóan ki van téve azon bandák támadásainak, amelyeket amerikai katonai tábo­rokban képeztek ki Hondurasban, Floridán és Kaliforniában. Figyelemre méltó a banditák céljainak „egybeesése“ Afganisz­tánban, Nicaraguában és Angolá­ban: Háború az iskolák, háború a kórházak ellen - háború a műve­lődés és az egészség ellen. Két évvel ezelőtt az USA nica­raguai nagykövete egyikünknek így magyarázta Washington ezen akcióit: „A sandinisták demokráci­át ígértek, de nem rendeztek vá­lasztásokat. Ha választásokat tar­tanának, Amerika akciói megvál­toznának!" Az elmúlt év novemberében Ni­caraguában szabad és demokrati­kus választások voltak. Ezeken rekordszámban vettek részt a vá­lasztók, a jelöltek különböző pár­tok képviselői voltak. A sandinis­ták meggyőző szavazattöbbség­gel nyertek. De a választások után Wa­shington távolról sem hagyott fel ugyanannak a politikának a folyta­tásával a nicaraguai néppel szemben. Az USA érve nagyon egyszerű. „A nicaraguai választások nem voltak szabadok, nem voltak de­mokratikusak". Washington ugyan­ilyen eredménnyel igazolhatja Ni­caragua elleni bandita-akcióit, be­leértve a légitámadásokat és a ki­kötők elaknásítását azzal, hogy kinn esik, vagy ellenkezőleg, szá­razság van. Mellesleg még néhány szó az USA „gondoskodásáról*a vá­lasztásokról és demokráciáról. 1970. Chilében a választáso­kon a volt szenátor, az ország­szerte ismert személyiség, Salva­dor Allende győz. Győzelmét Ku­ba és a Szovjetunió „katonai" se­gítsége nélkül szerzi meg. Azért győz, mert azt ígéri, hogy megsza­badítja az országot az amerikai monopóliumok uralmától és javít a dolgozók életén. Amikor hata­lomra kerül, azzal a programjával összhangban kezd eljárni, ame­lyért a chilei nép megválasztotta. Senki sem vonta kétségbe a vá­lasztások törvényességét. Senki sem vette akkor a lelkére, hogy azt állítsa, Allende a „nemzetközi po­litikai terrorizmus központjává" változtatta Chilét. A chilei elnököt azonban megölték! Megölték a fa­siszta puccs során, amelyet Wa­shington szervezett meg. Az or­szágban a kisebbség fasiszta re- zsimjét hozták létre, amelyet külső katonai erővel támogattak, és má­ig is támogatnak. Ellentmondásokkal teli interjú Szeretnénk ismerni az USA el­nökének véleményét arról, miért nem segíti Washington a Chile szabadságáért harcolókat, a har­cosokat a fasizmus ellen, amelyet Washington kényszerített erre az országra. Még azt is szeretnénk megtudni az elnöktől: mit tart az „idegen ideológia kívülről való rá- kényszerítésének" - talán az USA gaztetteit, amelyeket Chile, Gre­nada, Nicaragua, Salvador, Gua­temala, Afganisztán, Vietnam, Eti­ópia és a világ számos térségének több más országa ellen követett és követ el? Jegyzeteinket szeret­nénk mégis optimista szellemben befejezni, az élet megy tovább, az emberek mindenütt békét akar­nak, s ezt könnyű volt megállapí­tani Washingtonban is az alatt a néhány nap alatt, amit ott töltöt­tünk a Reagan elnökkel való be­szélgetés előtt. Az interjú tele volt ellentmondá­sokkal. Szép szavak a békéről, a Szovjetunióval való megállapo­dásra törekvésről, s mellettük ott álltak az alaptalan vádaskodások országunk külpolitikája ellen. Úgy tűnik, nehéz leküzdeni az ideológi­ai előítéletek gátját. Ennek ellené­re a széles körű szovjet-amerikai párbeszéd szükségességének csupán maga a tudata is pozitív jelenség. A szavak ideje lejár. El­jött a tettek ideje. Szeretnénk hin­ni, a Szovjetunió készsége arra, hogy a szovjet-amerikai kapcso­latokban alapvető fordulatot érje­nek el Genfben a jobb irányában, az amerikai fél konstruktív vála­szával találkozik. Éppen ezt várja a világ. (Alcímek: Új Szó) SZLOVÁKIAI AKTÍVAÉRTEKEZLET POVAŽSKÁ BYSTRICÁBAN A munkaszervezés meghatározó módja lesz A munka és a javadalmazás brigádrendszerü formája alkalmazásának néhány tapasztalata Küszöbére értünk a nyolcadik ötéves tervidőszak­nak és következésképpen a korábbiaknál jóval igé­nyesebb feladatok teljesítésének. Nyilvánvaló, hogy ez a termelésben, a munka szervezésében, az anyag- és az energiatakarékosságban és más viszonylatban is új megközelítést követel. A stratégiai törekvés, a cél világos: növelni a munka hatékonyságát és mindenütt, minden vonatkozásban javítani a minősé­get. Az általános intenzifikálás egyik fontos és új elemeket magába foglaló módja a brigádrendszerü munkaszervezés és a javadalmazás. Nem vitás, hogy kitűnő eszközévé válhatna az egyéni és a csoport- érdek összehangolásának a társadalmi érdekkel. A termelési kollektívákat ugyanis anyagilag érdekeltté teszi - az eddigi mozgalmaknál és versenyformáknál átfogóbb, célravezetőbb jelleggel - a munka tökélete­sítésében, a jobb eredmények elérésében. Ezt a for­mát az 1982-1984-es években alkalmazták kísérleti­leg az erre kijelölt termelési egységekben. Mintegy fél éve a szövetségi kormánynak és a Szakszervezetek Központi Tanácsának alapelvei szabályozzák. Jelentős mennyiségi fejlődés A múlt hét derekán e forma alkalmazásának tapasztalataival és továbbfejlesztésének kilátásai­val foglalkoztak Považská Bystri­cában a Szlovák Szakszervezeti Tanács, az SZSZK Munka- és Szociálisügyi Minisztériuma, vala­mint a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága által megrendezett szlovákiai aktívaértekezleten. A tartalmasnak, élénknek és hasz­nosnak bizonyult tanácskozáson részt vettek egyes tárcák, vezér- igazgatóságok, vállalatok és üze­mek vezető képviselői, valamint a szakszervezetek, az ifjúsági szervezetek tisztségviselői, s ter­mészetesen az új rendszerben dolgozó kollektívák vezetői, illetve tagjai is. Nagy Kázmér, az SZSZK mun­ka- és szociálisügyi minisztere vi­taindító beszámolójában tüzete­sen és mélyenszántóan elemezte ennek a mozgalomnak nemcsak az eredményeit, hanem a hiá­nyosságait is, rámutatva a tovább­lépés módjára. Elsősorban szá­mot adott a méreteiben figyelem­reméltó mennyiségi fejlődésről. Nevezetesen arról, hogy a brigád- rendszerű munkaforma gyakorlati alkalmazásában jelenleg a CSSZSZK-ban 7200 kollektíva vesz részt 175 ezer dolgozóval, akiknek túlnyomó többsége mun­kás. Ez az alaptermelésben dol­gozóknak csaknem a tíz százalé­ka. Ebből a szlovákiai hányad 3320 brigád 82 ezer dolgozóval. A számok tanúsága szerint tehát e tekintetben Szlovákia eredmé­nyesebb a CSSZK-nál. Az ágaza­tok közül - amint azt a miniszter megállapította - listavezető az építőipar, amelyben a részvétel eléri a 28 százalékot. Leselkedik a formalizmus veszélye Csakhogy a mennyiség még nem minden - ez kitűnt a főbeszá­moló további részéből. Noha tény és való, - s ezt a tanácskozás résztvevői számos adattal tá­masztották alá hogy ez a mun­kaforma nem kis mértékben segíti stratégiai céljaink elérését, s eb­ben természetesen szerepe van a mennyiségi tényezőnek is, elő­fordulnak benne olyan hiányossá­gok, amelyek kerékkötőjévé vál­hatnak. Nagy Kázmér főleg a for­malizmustól óvott, amely kivált­képp abban nyilvánul meg, hogy egyes termelési egységekben, gazdálkodó szervezetekben csak az ilyen brigádok számának gya­rapítására törekednek, miközben háttérbe szorulnak a minőségi kö­vetelmények. ,,lgen sok függ a gondos előkészítéstől is" - hangsúlyozta a miniszter. Más szóval, semmiképp sem hanya­golható el a műszaki-szervező, s nemkülönben a tömegpolitikai munka, amely megalapozza e mozgalom sikeres fejlődésének nélkülözhetetlen előfeltételeit. A brigádok fejlesztésében, a moz­galom keretei tágításában szük­ségszerű a nagyobb tervszerűség. Az pedig magától értetődő, hogy a brigádok tagjainak tisztában kell lenniük kötelességeikkel és joga­ikkal. Ebben az esetben megfelelő mederbe terelhetóek a még elő­forduló téves elképzelések, hogy a brigádtagság automatikusan „többet hoz a konyhára". Ez csak­is a megfelelő termelési eredmé­nyek alapján jogos elvárás. A mi­niszter így fogalmazott: ,,Nem ér­dekünk ennek a mozgalomnak népgazdasági hozammal nem járó fejlesztése. “ Több figyelmet a munka szervezésére Ebből következik egyebek kö­zött az is, hogy tökéletesíteni kell a munkafelhasználás normázását. Továbbá nyomatékos hangsúlyt kell helyezni a munka és a java­dalmazás brigádrendszerű formá­ja gazdasági eredményeinek pon­tos és tárgyilagos felmérésére. Ál­talában pedig az irányítás és a szervezés tökéletesítésére, va­lamint arra, hogy necsak a köny- nyen feltárható tartalékokra össz­pontosuljon a figyelem, hanem- elsősorban a tudomány és a technika vívmányainak alkalma­zásával — a magasabb rendű in- tenzifikációs tényezők hasznosítá­sára. Ennek fontosságára egyébként az is utalt, amit az aktívaértekezlet további előadója, Ottó Moncman, a Szlovák Szakszervezeti Tanács titkára mondott beszédében. Egy kutatóintézeti felmérés tanúsítja, hogy jelenleg az új mozgalom megszabott feltételeinek teljes egészében a résztvevő kollektí­váknak csupán egytizede tesz ele­get, míg 60-65 százalékuk a gaz­dasági önelszámolásnak csak egyes elemeit alkalmazza. Ez ter­mészetesen beszűkíti a munka- szervezés javításának lehetősé­geit. ,,Hiszen - amint leszögezte- ma már nem elegendő csupán a munkaidő jobb kihasználása, a munkafegyelem szilárdítása, esetleg több munkahivatás tudni­valóinak elsajátítása. A munka- szervezés tökéletesítésével, az érdem szerinti javadalmazás érvé­nyesítésével meg kell teremteni a kezdeményezés különféle for­mái fejlesztésének előfeltételeit“. A bizonyításon van a sor Ezt a követelményt különben az élénk vita több felszólalója is ki­emelte. Elhangzott például, hogy a rendszer gyakorlati bevezetésé­nek előkészületei legalább fél­vagy egy évet követelnek. Többen hátráltató tényezőként jelölték meg az anyagutánpótlás akado­zását. Elhangzott olyan megjegy­zés is, hogy az e rendszerben dolgozó kollektíváknak ugyan biz­tosítani kell a munkavégzés ked­vező körülményeit, de nem a többi brigád számlájának terhére, vala­miféle „üvegházi" feltételeket te­remtve. A trnavai Figaro vállalat egyik mestere ezt így fogalmazta meg: „Be akarjuk bizonyítani, hogy azonos feltételek mellett a többi kollektívánál jobb eredmé­nyeket érünk el“. Elejét kell venni továbbá annak, hogy az eredmé­nyek felméréséhez, nyilvántartá­sához szükséges ügykezelő ap­parátus túlméretezetté váljon. A kassai (Košice) Kerámiaművek dolgozója a nagyobb bérdifferen­ciálás igényére és lehetőségére hívta fel a figyelmet, mondván azt, hogy nálunk az azonos feladato­kat végző, az azonos tarifaosz­tályba sorolt munkások között a munka minősége és eredmé­nyessége szerint nem ritkaság az 500 koronás havi bérkülönbség. A topoľčanyi Béke Üzem dolgozó­ja pedig felszólalásában kiemelte, hogy ebben a .-brigádrendszerü formában feleleveníthető és fel­használható a minőségi szint emelése egyik módjaként az önel­lenőrzésre épülő szaratovi moz­galom és annak tapasztalatai. Nagy Kázmér miniszter zársza­vában tágabb értelmezésben úgy­szintén hangsúlyozta ezt a köve­telményt: ,,A mennyiségi fejlődés is szükséges, de többet tehetünk és kell is tennünk a minőség javí­tásáértAnnál is inkább, mert- amint azt megállapította- a munka és a javadalmazás alkalmazásának brigádrendszerü formája a 8. tervidőszak végéig kell hogy a munkaszervezés meg­határozó módjává váljon. GÁLY IVÁN Példásan fejlődik a kassal (Košice) Kelet-szlovákiai Vasmű egyes számú kokszgyártó részlegét építők felajánlási mozgalma. Megígérték, hogy lerövi­dítik a régi berendezések leszerelésének és a bontási munkáknak a határide­jét, s meggyorsítják az építőmunkát. A képen Michal Barzak (baloldalt) és Ondrej Hlavatý, az OstravaI Kohóipari Szerelővállalat lakatosai láthatók. (Jozef Veselý felvétele - ČSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents