Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)
1985-11-06 / 262. szám, szerda
A GENFI CSÚCSTALÁLKOZÓ ELŐTT ÚJ SZÚ 1985. XI. 6. (Folytatás a 4. oldalról) Banditák Washington zsoldjában Washington már másfél milliárd dollárt adott fegyverekre azoknak a katonai bandáknak, melyeket közvetlenül azokból a kiképzőtáborokból szállítanak Afganisztánba, amelyekben amerikai tisztek arra tanítják az ellenforradalmárokat, hogyan kell felgyújtani az afgán iskolákat a tanulókkal együtt, hogyan kell lelőni a tanítókat, akik olvasni és írni tanítják a parasztokat, hogyan kell legyilkolni a mul- lahokat, akik úgy vélik, hogy Afganisztánban a népi kormány a dolgozók, nem pedig a feudális urak érdekeit szolgálja. Természetes, hogy a feudálisok és kiszolgálóik ellenzik Afganisztán népi rendszerét. Ugyancsak természetes, hogy vissza akarják szerezni a földeket és a nép feletti középkori uralmat. Mi köze van azonban ehhez Washington eskütételeinek, hogy csak a demokrácia erőit támogatja? Nem lehet figyelmen kívül hagyni Washington - enyhén szólva, - sajátos politikai szótárát: ha törvényes segítséget nyújtanak a szabadság útját választó nemzeteknek, akkor ezt Washington „megszállásnak" nevezi, holott az USA érdekében végrehajtott hatalomátvételeket készségesen „felszabadításnak“ minősíti. Nem rejthetjük el felháborodásunkat amiatt, hogy az USA elnöke nem felejtette el megemlíteni azt az alávaló rágalmat, hogy állítólag Afganisztánban a szovjet emberek játékformájú robbanószerkezetet használnak, és ezekkel gyerekeket nyomorítanak meg. Emlékeztessünk azonban arra, hogy ezek a játékok amerikai találmányok, és már Indokínában is használták őket. Most pedig az amerikai zsoldosok ugyanezt alkalmazzák Afganisztánban. Visszájára fordított történelem A nemzeti felszabadító és forradalmi mozgalmat úgymond a „marxisták-leninisták“ ténykedésével lehet magyarázni (erről szólt az elnök az ENSZ-közgyűlés ülésszakán mondott beszédében- a szerz. megj), a Szovjetunió és a szocialista Kuba káros „beavatkozásával “ezeknek az országoknak a belügyeibe. Ha veszik maguknak a fáradságot, és visszaemlékeznek a történelemre legalább az alapiskolai tananyag keretében, azonnal felmerül a kérdés:' milyen „marxisták-leninisták“ kényszerítették a nicaraguai népet arra, hogy harcoljon az USA tengerészgyalogosai ellen, akik az évszázad elején jöttek be ebbe az országba? Akkor még nem létezett sem a Szovjetunió, sem a szocialista Kuba. Ellenben épp az USA tengerészgyalogsága vitte hatalomra Nicaraguában Somoza diktatórikus családi klánját. Washington pedig fölöttébb aktívan támogatta mindaddig, míg Somoza hatalmát és vele együtt az amerikai monopóliumok hatalmát Nicaraguában 1979-ben meg nem döntötte a forradalom. Azóta az Egyesült Államok valódi háborút folytat a fiatal köztársaság ellen. Az amerikai tanácsadók utasításai szerint a somozista bandák amerikai fegyverekkel az utóbbi években 12 ezer embert öltek meg Nicaraguában. Ha ezeket a számokat átvetítenénk az USA méreteire, akkor az egymillió amerikai meggyilkolását jelentené (ami kétszer annyi, mint az USA vesztesége a második világháború idején- a szerz. megj.). Nicaraguában megöltek és megsebesítettek 3500 gyereket, elhurcoltak 246 tanulót és tanítót, 360 iskola nem működhet, mivel állandóan ki van téve azon bandák támadásainak, amelyeket amerikai katonai táborokban képeztek ki Hondurasban, Floridán és Kaliforniában. Figyelemre méltó a banditák céljainak „egybeesése“ Afganisztánban, Nicaraguában és Angolában: Háború az iskolák, háború a kórházak ellen - háború a művelődés és az egészség ellen. Két évvel ezelőtt az USA nicaraguai nagykövete egyikünknek így magyarázta Washington ezen akcióit: „A sandinisták demokráciát ígértek, de nem rendeztek választásokat. Ha választásokat tartanának, Amerika akciói megváltoznának!" Az elmúlt év novemberében Nicaraguában szabad és demokratikus választások voltak. Ezeken rekordszámban vettek részt a választók, a jelöltek különböző pártok képviselői voltak. A sandinisták meggyőző szavazattöbbséggel nyertek. De a választások után Washington távolról sem hagyott fel ugyanannak a politikának a folytatásával a nicaraguai néppel szemben. Az USA érve nagyon egyszerű. „A nicaraguai választások nem voltak szabadok, nem voltak demokratikusak". Washington ugyanilyen eredménnyel igazolhatja Nicaragua elleni bandita-akcióit, beleértve a légitámadásokat és a kikötők elaknásítását azzal, hogy kinn esik, vagy ellenkezőleg, szárazság van. Mellesleg még néhány szó az USA „gondoskodásáról*a választásokról és demokráciáról. 1970. Chilében a választásokon a volt szenátor, az országszerte ismert személyiség, Salvador Allende győz. Győzelmét Kuba és a Szovjetunió „katonai" segítsége nélkül szerzi meg. Azért győz, mert azt ígéri, hogy megszabadítja az országot az amerikai monopóliumok uralmától és javít a dolgozók életén. Amikor hatalomra kerül, azzal a programjával összhangban kezd eljárni, amelyért a chilei nép megválasztotta. Senki sem vonta kétségbe a választások törvényességét. Senki sem vette akkor a lelkére, hogy azt állítsa, Allende a „nemzetközi politikai terrorizmus központjává" változtatta Chilét. A chilei elnököt azonban megölték! Megölték a fasiszta puccs során, amelyet Washington szervezett meg. Az országban a kisebbség fasiszta re- zsimjét hozták létre, amelyet külső katonai erővel támogattak, és máig is támogatnak. Ellentmondásokkal teli interjú Szeretnénk ismerni az USA elnökének véleményét arról, miért nem segíti Washington a Chile szabadságáért harcolókat, a harcosokat a fasizmus ellen, amelyet Washington kényszerített erre az országra. Még azt is szeretnénk megtudni az elnöktől: mit tart az „idegen ideológia kívülről való rá- kényszerítésének" - talán az USA gaztetteit, amelyeket Chile, Grenada, Nicaragua, Salvador, Guatemala, Afganisztán, Vietnam, Etiópia és a világ számos térségének több más országa ellen követett és követ el? Jegyzeteinket szeretnénk mégis optimista szellemben befejezni, az élet megy tovább, az emberek mindenütt békét akarnak, s ezt könnyű volt megállapítani Washingtonban is az alatt a néhány nap alatt, amit ott töltöttünk a Reagan elnökkel való beszélgetés előtt. Az interjú tele volt ellentmondásokkal. Szép szavak a békéről, a Szovjetunióval való megállapodásra törekvésről, s mellettük ott álltak az alaptalan vádaskodások országunk külpolitikája ellen. Úgy tűnik, nehéz leküzdeni az ideológiai előítéletek gátját. Ennek ellenére a széles körű szovjet-amerikai párbeszéd szükségességének csupán maga a tudata is pozitív jelenség. A szavak ideje lejár. Eljött a tettek ideje. Szeretnénk hinni, a Szovjetunió készsége arra, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatokban alapvető fordulatot érjenek el Genfben a jobb irányában, az amerikai fél konstruktív válaszával találkozik. Éppen ezt várja a világ. (Alcímek: Új Szó) SZLOVÁKIAI AKTÍVAÉRTEKEZLET POVAŽSKÁ BYSTRICÁBAN A munkaszervezés meghatározó módja lesz A munka és a javadalmazás brigádrendszerü formája alkalmazásának néhány tapasztalata Küszöbére értünk a nyolcadik ötéves tervidőszaknak és következésképpen a korábbiaknál jóval igényesebb feladatok teljesítésének. Nyilvánvaló, hogy ez a termelésben, a munka szervezésében, az anyag- és az energiatakarékosságban és más viszonylatban is új megközelítést követel. A stratégiai törekvés, a cél világos: növelni a munka hatékonyságát és mindenütt, minden vonatkozásban javítani a minőséget. Az általános intenzifikálás egyik fontos és új elemeket magába foglaló módja a brigádrendszerü munkaszervezés és a javadalmazás. Nem vitás, hogy kitűnő eszközévé válhatna az egyéni és a csoport- érdek összehangolásának a társadalmi érdekkel. A termelési kollektívákat ugyanis anyagilag érdekeltté teszi - az eddigi mozgalmaknál és versenyformáknál átfogóbb, célravezetőbb jelleggel - a munka tökéletesítésében, a jobb eredmények elérésében. Ezt a formát az 1982-1984-es években alkalmazták kísérletileg az erre kijelölt termelési egységekben. Mintegy fél éve a szövetségi kormánynak és a Szakszervezetek Központi Tanácsának alapelvei szabályozzák. Jelentős mennyiségi fejlődés A múlt hét derekán e forma alkalmazásának tapasztalataival és továbbfejlesztésének kilátásaival foglalkoztak Považská Bystricában a Szlovák Szakszervezeti Tanács, az SZSZK Munka- és Szociálisügyi Minisztériuma, valamint a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága által megrendezett szlovákiai aktívaértekezleten. A tartalmasnak, élénknek és hasznosnak bizonyult tanácskozáson részt vettek egyes tárcák, vezér- igazgatóságok, vállalatok és üzemek vezető képviselői, valamint a szakszervezetek, az ifjúsági szervezetek tisztségviselői, s természetesen az új rendszerben dolgozó kollektívák vezetői, illetve tagjai is. Nagy Kázmér, az SZSZK munka- és szociálisügyi minisztere vitaindító beszámolójában tüzetesen és mélyenszántóan elemezte ennek a mozgalomnak nemcsak az eredményeit, hanem a hiányosságait is, rámutatva a továbblépés módjára. Elsősorban számot adott a méreteiben figyelemreméltó mennyiségi fejlődésről. Nevezetesen arról, hogy a brigád- rendszerű munkaforma gyakorlati alkalmazásában jelenleg a CSSZSZK-ban 7200 kollektíva vesz részt 175 ezer dolgozóval, akiknek túlnyomó többsége munkás. Ez az alaptermelésben dolgozóknak csaknem a tíz százaléka. Ebből a szlovákiai hányad 3320 brigád 82 ezer dolgozóval. A számok tanúsága szerint tehát e tekintetben Szlovákia eredményesebb a CSSZK-nál. Az ágazatok közül - amint azt a miniszter megállapította - listavezető az építőipar, amelyben a részvétel eléri a 28 százalékot. Leselkedik a formalizmus veszélye Csakhogy a mennyiség még nem minden - ez kitűnt a főbeszámoló további részéből. Noha tény és való, - s ezt a tanácskozás résztvevői számos adattal támasztották alá hogy ez a munkaforma nem kis mértékben segíti stratégiai céljaink elérését, s ebben természetesen szerepe van a mennyiségi tényezőnek is, előfordulnak benne olyan hiányosságok, amelyek kerékkötőjévé válhatnak. Nagy Kázmér főleg a formalizmustól óvott, amely kiváltképp abban nyilvánul meg, hogy egyes termelési egységekben, gazdálkodó szervezetekben csak az ilyen brigádok számának gyarapítására törekednek, miközben háttérbe szorulnak a minőségi követelmények. ,,lgen sok függ a gondos előkészítéstől is" - hangsúlyozta a miniszter. Más szóval, semmiképp sem hanyagolható el a műszaki-szervező, s nemkülönben a tömegpolitikai munka, amely megalapozza e mozgalom sikeres fejlődésének nélkülözhetetlen előfeltételeit. A brigádok fejlesztésében, a mozgalom keretei tágításában szükségszerű a nagyobb tervszerűség. Az pedig magától értetődő, hogy a brigádok tagjainak tisztában kell lenniük kötelességeikkel és jogaikkal. Ebben az esetben megfelelő mederbe terelhetóek a még előforduló téves elképzelések, hogy a brigádtagság automatikusan „többet hoz a konyhára". Ez csakis a megfelelő termelési eredmények alapján jogos elvárás. A miniszter így fogalmazott: ,,Nem érdekünk ennek a mozgalomnak népgazdasági hozammal nem járó fejlesztése. “ Több figyelmet a munka szervezésére Ebből következik egyebek között az is, hogy tökéletesíteni kell a munkafelhasználás normázását. Továbbá nyomatékos hangsúlyt kell helyezni a munka és a javadalmazás brigádrendszerű formája gazdasági eredményeinek pontos és tárgyilagos felmérésére. Általában pedig az irányítás és a szervezés tökéletesítésére, valamint arra, hogy necsak a köny- nyen feltárható tartalékokra összpontosuljon a figyelem, hanem- elsősorban a tudomány és a technika vívmányainak alkalmazásával — a magasabb rendű in- tenzifikációs tényezők hasznosítására. Ennek fontosságára egyébként az is utalt, amit az aktívaértekezlet további előadója, Ottó Moncman, a Szlovák Szakszervezeti Tanács titkára mondott beszédében. Egy kutatóintézeti felmérés tanúsítja, hogy jelenleg az új mozgalom megszabott feltételeinek teljes egészében a résztvevő kollektíváknak csupán egytizede tesz eleget, míg 60-65 százalékuk a gazdasági önelszámolásnak csak egyes elemeit alkalmazza. Ez természetesen beszűkíti a munka- szervezés javításának lehetőségeit. ,,Hiszen - amint leszögezte- ma már nem elegendő csupán a munkaidő jobb kihasználása, a munkafegyelem szilárdítása, esetleg több munkahivatás tudnivalóinak elsajátítása. A munka- szervezés tökéletesítésével, az érdem szerinti javadalmazás érvényesítésével meg kell teremteni a kezdeményezés különféle formái fejlesztésének előfeltételeit“. A bizonyításon van a sor Ezt a követelményt különben az élénk vita több felszólalója is kiemelte. Elhangzott például, hogy a rendszer gyakorlati bevezetésének előkészületei legalább félvagy egy évet követelnek. Többen hátráltató tényezőként jelölték meg az anyagutánpótlás akadozását. Elhangzott olyan megjegyzés is, hogy az e rendszerben dolgozó kollektíváknak ugyan biztosítani kell a munkavégzés kedvező körülményeit, de nem a többi brigád számlájának terhére, valamiféle „üvegházi" feltételeket teremtve. A trnavai Figaro vállalat egyik mestere ezt így fogalmazta meg: „Be akarjuk bizonyítani, hogy azonos feltételek mellett a többi kollektívánál jobb eredményeket érünk el“. Elejét kell venni továbbá annak, hogy az eredmények felméréséhez, nyilvántartásához szükséges ügykezelő apparátus túlméretezetté váljon. A kassai (Košice) Kerámiaművek dolgozója a nagyobb bérdifferenciálás igényére és lehetőségére hívta fel a figyelmet, mondván azt, hogy nálunk az azonos feladatokat végző, az azonos tarifaosztályba sorolt munkások között a munka minősége és eredményessége szerint nem ritkaság az 500 koronás havi bérkülönbség. A topoľčanyi Béke Üzem dolgozója pedig felszólalásában kiemelte, hogy ebben a .-brigádrendszerü formában feleleveníthető és felhasználható a minőségi szint emelése egyik módjaként az önellenőrzésre épülő szaratovi mozgalom és annak tapasztalatai. Nagy Kázmér miniszter zárszavában tágabb értelmezésben úgyszintén hangsúlyozta ezt a követelményt: ,,A mennyiségi fejlődés is szükséges, de többet tehetünk és kell is tennünk a minőség javításáértAnnál is inkább, mert- amint azt megállapította- a munka és a javadalmazás alkalmazásának brigádrendszerü formája a 8. tervidőszak végéig kell hogy a munkaszervezés meghatározó módjává váljon. GÁLY IVÁN Példásan fejlődik a kassal (Košice) Kelet-szlovákiai Vasmű egyes számú kokszgyártó részlegét építők felajánlási mozgalma. Megígérték, hogy lerövidítik a régi berendezések leszerelésének és a bontási munkáknak a határidejét, s meggyorsítják az építőmunkát. A képen Michal Barzak (baloldalt) és Ondrej Hlavatý, az OstravaI Kohóipari Szerelővállalat lakatosai láthatók. (Jozef Veselý felvétele - ČSTK)
