Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)
1985-11-29 / 282. szám, péntek
A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának határozata a genfi találkozóról és a nemzetközi helyzetről (CSTK) - A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa szerdán meghallgatta és megvitatta Mihail Gorbacsov jelentését a genfi legfelsőbb szintű szovjet-amerikai találkozó eredményeiről és a nemzetközi helyetről, s ezzel kapcsolatosan határozatot fogadott el: A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa teljes mértékben jóváhagyja Mihail Gorbacsov elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége tagjának a Szovjetunió lenini békeszere- tó külpolitikája érvényesítésére irányuló tevékenységét a Ronald Reagannel, az USA elnökével Genfben 1985. november 19-e és 21-e között megtartott találkozón. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa megállapítja, hogy a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi döntó szakaszában, amikor az emberiség a túlélés vagy a pusztulás fenyegetése közti választás elé - került, a legmagasabb szinten megtartott szovjet-amerikai találkozó szükséges és hasznos volt. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, figyelembe véve a Szovjetunió és az USA különös felelősségét a béke megőrzéséért, nagy jelentőséget tulajdonít a két hatalom vezető képviselői kölcsönös megegyezésének, ami kifejezésre jutott a szovjet-amerikai közös nyilatkozatban, miszerint a nukleáris háborút sosem szabad kirobbantani és nem lehetnek győztesei. Elvi jelentőségű az a tény is, hogy mindkét fél elismeri az egymás elleni mindenfajta - nukleáris vagy hagyományos - háború elhárításának fontosságát és annak a tézisnek a jelentőségét, hogy nem fognak törekedni a katonai fölény megszerzésére. A genfi találkozón nem sikerült megoldást találni a lázas fegyverkezés megállítása és a béke megszilárdítása feladatával összefüggő fölöttébb fontos kérdésekre, s a Szovjetunió és az Egyesült Államok között fennmaradnak a jelentős nézet- különbségek az elvi problémákra vonatkozóan, ám a találkozó eredményei lehetővé teszik a veszélyes konfrontáció jelenlegi helyzetéről való átállást a szovjet-amerikai kapcsolatok normalizálásához és az egész nemzetközi helyzet javításához vezető utak konstruktív keresésére. Ehhez kell hozzájárulnia a megállapodásoknak a Szovjetunió és az USA vezető képviselői közti találkozók folytatásáról, a más szinteken való párbeszéd aktivizálásáról, a kétoldalú kapcsolatokról és cserékről és arról, hogy meggyorsítják a munkát a genfi tárgyalásokon a nukleáris és űrfegyverekról, a lázas fegyverkezésnek a világűrre való kiterjesztésének megakadályozása és a földön való megállítása érdekében, továbbá arról, hogy a fegyverzetkorlátozás és -csökkentés más szféráiban új ösztönzést kell adni az erőfeszítéseknek. A Szovjetunió erejéhez mérten mindent megtesz annak érdekében, hogy ezek a tárgyalások gyakorlati tettekké változzanak, s reményét fejezi ki, hogy az Egyesült Államok is hasonló felelősségteljes hozzáállást tanúsít. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa úgy véli, hogy most valóban szükség van a kölcsönös önmérsékletre és minden olyan akcióról való lemondásra, Új belga kormány (ČSTK) - Brüsszelben tegnap hivatalosan bejelentették, a keresztény és liberális pártok koalíciós kormányának összetételét. A jobbközép kormány elnöke ismét Wilfried Martens, aki 1980 óta már hatodszor tölti be ezt a tisztséget. A külügyminiszter Leó Tindemans maradt, míg Freddy Vrevent Francois-Xavier de Donnea váltotta fel a had ügyminiszteri székben. Az új belga kormány az október 13-án megtartott rendkívüli parlamenti választások nyomán alakult meg. amely gátat vetne a tárgyalások útjába, szükség van a fegyverzetcsökkentés terén érvényben levő megállapodások szigorú és becsületes megtartására, elsősorban a Szovjetunió és az USA között 1972-ben a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról kötött időben nem korlátozott szerződés megtartására, amely a stratégiai stabilitás, s a fegyverzetkorlátozás és -csökkentés egész folyamatának fontos alapja. A fegyverek nélküli világűr megőrzése döntő jelentőségű a nukleáris fegyverek számának radikális csökkentéséről és távlatilag az arról szóló megállapodás szempontjából, hogy valamennyi atomhatalom teljesen felszámolja ezeket a fegyvereket. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa megerősíti a Szovjetunió készségét annak a moratóriumnak a meghosszabbítására, amelyet minden atomrobbantásra elrendelt azzal a teltétellel, hogy az USA hasonló lépést tesz, s ugyancsak kész azonnali tárgyalásokat kezdeni nemzetközi szerződés megkötéséről a nukleáris kísérletek teljes és általános betiltására vonatkozóan. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa kijelenti, hogy a Szovjetunió továbbra is szilárdan és céltudatosan fogja érvényesíteni elvi politikáját, amely a nukleáris veszély elhárítására és a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésére irányul a békés egymás mellett élés és az enyhülés szellemében. A nemzetközi ügyekben a pozitív fordulat eléréséért vívott küzdelemben a Szovjetunió továbbra is szorosan együttműködve fog eljárni a Varsói Szerződésbeli szövetségeseivel és a szocialista közösség valamennyi országával, minden eszközzel elő fogja segíteni egységük, felzárkózottságuk és szolidaritásuk megerősítését, sokoldalú együttműködésük bővítését és tökéletesítését. A Szovjetunió hű marad a baráti együttműködés politikájá(ČSTK) - Az SZKP KB székházában csütörtökön aktívaértekezletet tartottak a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságai, valamint a területi és kerületi pártbizottságok első titkárainak részvételével. A tanácskozáson megvitatták a párt- szervezetek legfontosabb feladatait a következő időszakban, amely minőségileg új szakasza lesz a szovjet társadalom fejlődésének. Az értekezleten beszédet mondott Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. A tanácskozáson többek között alapos elemzésnek vetették alá hoz azokkal az országokkal, amelyek felszabadultak, s amelyek mind nagyobb mértékben járulnak hozzá a világbéke megőrzéséhez. Rokonszenve teljes mértékben azoké a nemzeteké, amelyek harcolnak arra irányuló elvitathatatlan jogaik érvényesítéséért, hogy önállóan és szabadon dönthessenek saját sorsukról, harcolnak függetlenségükért, s a társadalmi haladásért. A Szovjetunió a valamennyi állam közti bizalom elmélyítésének és egyenjogú, kölcsönösen előnyös és konstruktív együttműködése fejlesztésének meg- gyóződéses híve, tekintet nélkül az országok eltérő társadalmi és politikai rendszerére. A Szovjetunió következetesen törekszik a feszültséggócok felszámolására és elhárítására abból kiindulva, hogy a legkiéle- zettebb és a legbonyolultabb problémákat is politikai eszközökkel és tárgyalásokkal lehet és kell megoldani. Ez a politika, amely erőteljesen megnyilvánult a szovjet delegáció tevékenységében a genfi szovjet-amerikai találkozón, élvezi a szovjet emberek forró támogatását, a Szovjetunió barátainak és szövetségeseinek egyhangú egyetértését, széles korú megértésre talál a felelős állami és politikai személyiségek körében és reményre jogosítja az egész világ népeit. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának mély meggyőződése, hogy a szovjet nép, amely az ország életének fontos eseményére, az SZKP XXVII. kongresszusára készül, kitartó munkával új csúcsokat ér el a szocializmus építésében, hazája gazdasági és védelmi ereje megszilárdításában, a társadalom szociális és gazdasági fejlesztésében. Ez a Szovjetunió békepolitikájának megbízható alapja. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa reményét fejezi ki, hogy minden kormány, minden parlament és nép megsokszorozza erőfeszítéseit a lázas fegyverkezés ellen, elsősorban a világűr militarizálása elhárításáért, a békéért és a nemzetközi biztonságért vívott harcban. Pártaktíva az SZKP KB-n a pártszervezetek tevékenységét a gazdasági és társadalmi építés irányításában. ‘Hangsúlyozták, lényegesen javítani kell a gazdaság valamennyi láncszemének tervezését és irányítását. Az SZKP XXVII. kongresszusát megelőző pártkonferenciákon és évzáró taggyűléseken a pártszervezetek politikai akcióképességének további erősítésére, munkájuk javítására, a párt és a nép iránti felelősség fokozására kell törekedni. Következetesen kell folytatni a harcot a negatív jelenségekkel szemben - állapították meg az értekezleten. González: lesz népszavazás (ČSTK) - A spanyol kormányfő kijelentése szerint továbbra is számol azzal, hogy megtartják a Spanyolország NATO-tagságáról ígért népszavazást. Felipe González madridi sajtó- értekezletén Manuel Fraga jobboldali ellenzéki vezér azon kijelentésére reagált, miszerint a szocialista párti kormány inkább hajlik idő előtti választások kiírására, sem mint a referendum megtartására. „A kormánynak egyáltalán nincs szándékában soron kívüli választások kiírása“ - mondotta González. A kormány egyébként a „zsúfolt programra“ hivatkozva ismét januárra vagy februárra halasztotta az ország kül- és biztonságpolitikai kérdéseiről tervezett vitát, amelynek végén bejelentették volna a nyilvánosságnak a népszavazás időpontját és azt a kérdést, amelyre a spanyoloknak a referendumon választ kellene adniuk. A vitát eredetileg áprilisra tervezték, majd júniusra, végül pedig decemberre halasztották. A halogatás nyomán a sajtóban és politikai körökben kétségek hangzottak el azzal összefüggésben, hogy a kormánynak valóban szándékában áll-e a népszavazás megtartása, amelyet hatalomra jutása előtt megígért a választóknak Jugoszlávia nemzeti ünnepén Forradalmi és történelmi fordulat A szocialista Jugoszlávia létrehozásáért vívott harcok történelmi krónikájában a mai nap a jugoszláv nép kettős ünnepe. 1943-ban a Jugoszláv Nemzeti Felszabadí- tási Antifasiszta Tanács a második ülésén hozott politikai döntésekkel- amelyek a Szovjetunió területén kívül a megszállt Európa legszélesebb körű ellenállási mozgalmának jellegéből eredtek - megteremtették az új, társadalmi és nemzetiségi szempontból igazságos Jugoszlávia alapjait. Ugyanezen a napon két évvel később - már szabad országban- az alkotmányozó nemzetgyűlés deklarációt fogadott el arról, hogy Jugoszláviát szövetségi népköz- társasággá nyilvánítják. Négy évtizeddel ezelőtt ezzel a törvényhozási aktussal tulajdonképpen megszilárdult Jugoszlávia népeinek győzelme a fasiszta megszállók és a belső reakció ellen vívott hősi harcban, amely a Jugoszláv Kommunista Párt felhívására már 1941 nyarán megkezdődött. 1941. június 22-én, vagyis a Szovjetunió ellen indított hitleri támadás napján a kommunisták nemzeti felszabadító harcra szólították fel a népet, és a kommunista párt vezetősége július 4- én már konkrét határozatokat fogadott el a szervezett fegyveres felkelés megindításáról. Az Uzsi- cáért, Kozarért, Nyeretváért és Szutjeszkáért vívott harcok a második világháború antifasiszta küzdelmének legdicsőbb fejezetei közé tartoznak. Jugoszlávia nemzeti felszabadító alakulatai a háború egész ideje alatt 30-55 ellenséges fasiszta hadosztályt kötöttek le, nagy területeket szabadítottak fel és 1945 tavaszán ezek az egységek a fasiszták üldözése során egészen Triesztig, Klagenfurtig is eljutottak. Joszip Broz Tito, az alakulatok főparancsnoka 1944 szeptemberében különleges parancsában történelmi jelentőségű pillanatnak minősítette azt, amikor a szovjet hadsereg elérte Jugoszlávia határait, és hangsúlyozta, hogy a szovjet katonák „segítenek nekünk végső csapást mérni a népek elátkozott ellenségére és megtisztítani vérrel öntözött országunkat a gyűlölt fasiszta hordáktól“. A vörös hadsereg tagjai és a jugoszláv katonák közös offenzívával 1944. október 20-án felszabadították Belgrádot. A háborúban Jugoszlávia lakosságának csaknem 11 százaléka életét vesztette és a Szovjetunió, valamint Lengyelország mellett ennek az országnak okozott legnagyobb megpróbáltatásokat és károkat a fasizmus őrjöngése. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programja leszögezte: „Jugoszláviában a nemzeti felszabadító harc nem lett volna olyan erőteljes és sikeres, ha a népi tömegek a fasizmus feletti győzelem távlatán kívül nem látták volna maguk előtt a régi gyűlölt burzsoá rendszer feletti győzelem perspektíváját is. A fegyveres küzdelemben mind nyilvánvalóbb volt az új szocialista társadalmi rendszer megteremtésére irányuló törekvés.“ A háború utáni helyreállítás és az új társadalom építésének folyamatában ezek a törekvések szabad teret kaptak. Jugoszlávia az elmaradott agrárországból ipari- mezőgazdasági állammá változott. A nyolcvanas évek elején a bruttó társadalmi termék 86 százalékát a népgazdaság társadalmi szektorában hozták létre, ebből 41 százalék esik az iparra (1947-ben csak 18 százalék) és 20 százalék a mezőgazdaságra (1948-ban 68 százalék). A háború befejezése óta az egy lakosra eső társadalmi termék nagysága az ötszörösére emelkedett. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (1963-ig nevezték Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaságnak) fejlődése nem volt könnyű és ma sem az. A jelenlegi nehészégek hosszú távon ható okokban gyökereznek, ezek közé sorolhatók azok, amelyeket a hetvenes évek elején gyakran bírált Tito elvtárs: a politikai életben meghonosodtak a fejlődés valamiféle automatikusságára vonatkozó elképzelések az önigazgatási rendszer keretében, amelyben a kommunisták mintha mentesülnének a szocialista fejlődés iránti közvetlen felelősségüktől, fetisizálták a gazdaságban a piaci kapcsolatokat és lebecsülték a nacionalizmust és egyáltalán az osztályellenfelek aktivitását. Jelenleg a szociális és a gazdasági szférában a legnagyobb gondot a magas infláció, a Nyugattal szembeni nagyfokú eladósodottság - ennek összege meghaladja a 18,5 milliárd dollárt -, a munka- nélküliség (a Belgrádban megjelenő NIN hetilap adatai szerint a munkaképes lakosság 15 százalékát sújtja, vagyis hozzávetőleg egymillió személyt, s ezeknek 77 százaléka 30 éven aluli). Logikus, hogy mindez az életszínvonal csökkenését eredményezi és politikai jellegű következményekkel jár. A JSZSZK államelnöksége e heti nyilatkozatában rendkívül aggasztónak nevezte a helyzetet. Hangsúlyozta, hogy 1986-nak az infláció csökkentése, a termelés, mindenekelőtt a munkatermelékenység és az export növelésének évévé kell válnia, továbbá konszolidálni kell az országban kialakult pénzügyi helyzetet és nem utolsósorban meg kell kezdeni az egységes gazdasági és technológiai fejlesztési stratégia bevezetését. Ezekkel a problémákkal, továbbá a JKSZ munkájával és a politikai rendszer működésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak ezekben a hetekben és hónapokban a széles körű és kritikus vitákon, mindenekelőtt a kommunisták, akik a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége 1986 júniusában sorrakerüló XIII. kongresszusára készülnek. A negyven évvel ezelőtti forradalmi és történelmi fordulat napjainkban tartós érvényű ösztönzést jelent az új szocialista rendszer formálásával összefüggő bonyolult feladatok megoldásához, felhívás arra, hogy nem szabad meghátrálni a problémák előtt, hanem keresni kell és meg kell találni a belőlük kivezető utat. Jugoszláviának a többi szocialista országgal - beleértve Csehszlovákiát is - fenntartott sokoldalú együttműködése, ennek magas foka és új minősége szintén támaszt jelent jugoszláv barátaink és elvtársaink számára a nehézségek leküzdéséért és a fejlődés új távlatainak eléréséért folyó küzdelmében. LÓRINCZ P. GYULA A MOSZKVAI PRAVDA CIKKE A szovjet-albán kapcsolatokról Alsóházi szavazás (ČSTK) - A brit parlament szerdán este nagy szavazattöbséggel jóváhagyta az Észak-írországról szóló megállapodást, amely az ír kormánynak bizonyos tanácsadó szerepet biztosít Észak-írország ügyeiben. A megállapodást nemrégen írta alá Nagy-Britannia és az ír Köztársaság kormányfője. A két napig tartó viharos alsóházi vita után megtartott szavazást követően az Észak-írországi Demokratikus Unionista Párt két vezetője lan Paisley és Peter Robinson bejelentette, hogy az egyezmény elleni tiltakozásul lemond parlamenti mandátumáról. (ČSTK) - A fasizmus elleni közös harcokban a szovjet és az albán nép között megszilárdult barátság a háború utáni időszakban hozzájárult Albániának a szocialista építés terén elért sikereihez és a nemzetközi színtéren a fiatal köztársaság helyzetének a megszilárdításához. Erre mutatott rá tegnapi számában'a moszkvai Pravda abból az alkalomból közölt cikkében, hogy Albánia ma ünnepli a fasiszta megszállás alóli felszabadításának 41. évfordulóját. Albánia viszonylag rövid időszak alatt jelentős eredményeket ért el a szociális, gazdasági fejlődésben, miközben a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal fenntartott sokoldalú együttműködésre támaszkodott Jelenleg is a proletár internacionalizmus elveihez hű szovjet emberek őszinte barátságot éreznek az albán nép iránt. A Szovjetunió a valamennyi szocialista országhoz fűződő kapcsolatok javítását célzó elvi irányvonalból indul ki és következetesen arra törekedett és törekszik, hogy a szovjet-albán kapcsolatokban a hatvanas évek elején keletkezett nehézségeket áthidalják. A Szovjetunióban sosem tekintettük az országaink közötti elhidegülést normálisnak - szögezi le a cikk. A szovjet emberek jókívánságaikat fejezik ki az albán dolgozóknak nemzeti ünnepükön, kinyilvánítják őszinte ro- konszenvüket és a szocialista építésben sok sikert, az albán népnek pedig békét kívánnak - írja végezetül a Pravda.
