Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)

1985-11-28 / 281. szám, csütörtök

Elsőrendű feladat a béke megszilárdítása ÚJ szú 1985. XI. 28. (Folytatás a 2. oldalról) hozzáállásában a tartózkodás és konstruktivitás kinyilvánításával. Kezdeményező javaslatainkkal - és ezekből nem kevés volt - vi­lágosan megmutattuk, mire törek­szünk a nemzetközi színtéren, mi­re szólítjuk fel az USA-t és szövet­ségeseit. A Szovjetuniónak ezek az akciói a nemzetközi közvéle­mény mély egyetértésével talál­koztak és nagyra értékelte őket számos ország kormánya. E tényezők hatására Washing­ton kénytelen volt manőverezni. Az amerikai kormány nyilatkozata­iban megjelent a demonstratív bé­keszeretet hangja. Nem támasz­tották alá tettek, de jellemző volt már az is, hogy megjelent. Kezdeményezésünkre az év elején megállapodás született a Szovjetunió és az USA közti új tárgyalásokról, amelyeknek át kell fogniuk kölcsönös összefüggé­sükben a kozmikus és atomfegy­verek egész komplexumát, s ezek célja a lázas fegyverkezés világ­űrre való kiterjesztésének mega­kadályozása és a földön folyónak megállítása kell hogy legyen. A szovjet-amerikai kapcsolatok légköre és bizonyos mértékig az USA eljárása is a nemzetközi színtéren változni kezdett, amit természetesen szintén nem hagy­hattunk figyelmen kívül, amikor la­tolgattuk a legfelsőbb szintű talál­kozó lehetőségét. A döntés meghozatalakor kö­vetkezetesen abból indultunk ki, hogy a tanácskozáson a fó helyet azoknak a kérdéseknek kell elfog­lalniuk, amelyek meghatározzák kapcsolatainkat és a világ helyze­tét is - a biztonság kérdéseinek. Eközben figyelembe vettüK Euró­pa és a világ politikai és hadászati realitásait, barátaink és szövetsé­geseink nézeteit, számos ország kormányának és közvéleményé­nek álláspontját, a Szovjetunióhoz arra vonatkozóan intézett nyoma­tékos felhívásaikat, hogy erejéhez mérten tegyen meg mindent a leg­felsőbb szintű találkozó megvaló­sításáért. Megértettük, hogy az egész világon milyen nagy re­ményt fűztek ehhez a találkozóhoz és konkrét lépéseket tettünk a nemzetközi légkör javításáért és azért, hogy ez a légkör a lehető legkedvezőbb legyen a találkozóra nézve. A nukleáris és űrfegyverekről szóló genfi tárgyalásokon konkrét és radikális javaslatokat terjesztet­tünk elő. Mi ezek lényege? Elsősorban javasoltuk, hogy tel­jes mértékben tiltsák be a csapás­méró űrfegyvereket. Ezt azért ja­vasoltuk, mivel a lázas fegyverke­zés megkezdése a világűrben, sót, már rakétaellenes rendszerek elhelyezése a föld körüli térség­ben senkinek a biztonságát sem fokozná. Az „űrpajzzsal“ védett támadó nukleáris eszközök még veszélyesebbek lesznek. A csapásméró űreszközök lét­rehozása a jelenlegi stratégiai egyensúlyt stratégiai káosszá vál­toztathatja, minden irányban elői­dézheti a lázas fegyverkezést és alááshatja korlátozásának egyik legfontosabb alapját - a rakétael­hárító rendszerek korlátozásáról szóló megállapodást. Ezáltal foko­zódni fog az országok közti bizal­matlanság, míg a biztonság jelen­tős mértékben csökken. Továbbá: a csapásméró úrfegy­verek teljes betiltása mellett java­soltuk a Szovjetunió és az USA valamennyi, a másik fél területét elérni képes nukleáris eszköz felé­re való csökkentését és az atom­töltetek számának mindkét olda­lon maximálisan 6 ezer egységre való korlátozását. Ez radikális csökkentés, amely többezer nuk­leáris töltetet érint. Ez a hozzáállás helyes. Magá­ban foglalja a stratégiai erővi­szonyt alkotó minden eszközt és lehetővé teszi a nukleáris fenye­getettség mértékének figyelembe vételét, amely fenyegetés reálisan fennáll minden fél számára, tekin­tet nélkül arra, mivel és honnan szállítják területére az atomtöltete­ket - rakétákkal vagy repülőgé­pekkel, saját területéről vagy szö­vetségesei területéről. A Szovjetunió és az USA nukle­áris eszközei számának felére va­ló csökkentését kezdetnek tekint­jük. Készek vagyunk tovább men­ni, egészen a nukleáris fegyverek teljes felszámolásáig, természete­sen a nukleáris fegyverekkel ren­delkező további országok részvé­telével. A lázas nukleáris fegyverkezés érthetően rendkívüli aggodalmat vált ki az európai népekben. Ezt a nyugtalanságot nagyon is meg­értjük. Európa nukleáris eszkö­zökkel telített. A Szovjetunió síkra­száll azért, hogy Európából teljes mértékben eltávolítsák a nukleáris fegyvereket, a közepes hatótávol- ságúakat és a taktikaiakat egy­aránt. Az USA és NATO-partnerei azonban elutasítják ezt. Ezért ja­vasoltuk legalább az ideiglenes megoldás megkezdését és azután a további csökkentésre való törek­vést. Meggyőződésünk, hogy ja­vaslataink megfelelnek az európai nemzetek azon reményeinek, hogy enyhül a nukleáris fenyege­tettség és megszilárdul az európai biztonság. Szeretném hangsúlyozni a do­log elvi oldalát. A tárgyalások há­rom témakörében - az ürfegyve- rekról, a stratégiai támadó fegyve­rekről és a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről semmi olyat nem javasolunk az Egyesült Álla­moknak, ami csökkentené bizton­ságát. Sót, javaslataink lehetővé teszik olyan kérdések megoldását is, melyeket az amerikai fél „kü­lönleges gondjai“ közé sorol. Sokat beszélnek például a szovjet interkontinentális ballisz­tikus rakétákról. Javasoljuk, hogy csökkentsék ezeknek a rakéták­nak a számát és korlátozott legyen robbanófejeik aránya a nukleáris töltetek összmennyiségét tekintve. Vagy vegyünk egy másik példát. Nyugaton sok az izgalom a szov­jet SS-20-as rakéták körül. Ja­vasoljuk lényeges csökkentésüket az európai közepes hatótávolságú nukleáris eszközök problémája megoldásának keretében. Nagy-Britannia és Franciaor­szág nukleáris eszközei jelentik az ütközőpontot. Azt mondják, hogy ezeket az eszközöket nem lehet megítélni a szovjet-amerikai tár­gyalásokon, mi viszont e téren is készek vagyunk megoldások ke­resésére. Javasoljuk a közvetlen párbeszéd megkezdését ezekkel az országokkal, nukleáris fegyver­zetükről. A szovjet javaslatok széles kö­rű, pozitív visszhangot váltottak ki a világban. E javaslatok mögött áll a Varsói Szerződés tagországai­nak tekintélye, ezek az országok egyöntetűen támogatják konstruk­tív hozzáállásunkat. A mi megkö­zelítésünknek sok tekintetben megfelel a hat ország - Argentína, Mexikó, Tanzánia, India, Svédor­szág és Görögország - vezetői­nek közös felhívása. A szovjet kezdeményezést egyetértéssel és reményekkel fogadták a kommu­nista és munkáspártok, több föld­rész és számos ország jelentős társadalmi szervezetei, a világ ne­ves tudósai, politikusai és katonai személyiségei. Kedvező vissz­hangra találtak a Szocialista Inter­nacionálé pártjainak többségénél is. Nem beszélek a szovjet és más állampolgárok többezer aláírásá­ról, ezeket a genfi tárgyalások elő­estéjén és idején nekem küldték. Ezt az alkalmat akarom kihasznál­ni arra, hogy e levelek szerzőinek köszönetét mondjak jókívánságai­kért, tanácsaikért és támogatásu­kért, a béke megőrzése iránti mély és őszinte gondoskodásukért. A találkozó előestéjén az ame­rikaiak előterjesztették ellenjavas­lataikat. Ez a tény önmagában véve pozitív. Számos kezdemé­nyezésünk közül egyre kedvező visszhang érkezett. Az ellenjavaslatok lényegéről sokat írt a sajtó. Nem kívánom megismételni a tartalmukat. Csu­pán azt akarom elmondani, hogy ezek félmegoldások, és sok tekin­tetben igazságtalan javaslatok. Az egyoldalú megközelítés jellemzi őket, s nyilvánvalóan azon igyeke­zet diktálta, hogy az USA és az egész észak-atlanti tömb megsze­rezze a katonai fölényt. A legfőbb viszont az, hogy az amerikai álláspont nem feltételezi a kozmikus csapásmérő eszközök létrehozásának betiltását. Ellen­kezőleg, kifejlesztésüket törvé­nyesíteni akarják. Az amerikai fél „csillagháborúval“ kapcsolatos álláspontja jelenti a fó akadályt a fegyverzetellenőrzési megálla­podás megkötése előtt. Ez nem csak a mi véleményünk. Francia- ország, Dánia, Norvégia, Görög­ország, Hollandia, Kanada és Ausztrália kormányai elutasították az ún. „stratégiai-védelmi kezde­ményezésben“ való részvételt. A genfi találkozó előestéjén az ENSZ-közgyúlés határozatot ha­gyott jóvá, amely felszólította a Szovjetunió és az USA vezetőit, „dolgozzanak ki hatékony megál­lapodást a lázas űrfegyverkezés elhárítására, és megállítására a földön.“ S csupán az Egyesült Államok és néhány szövetségese tartotta lehetetlennek támogatni a világszervezetnek ezt az egyér­telmű felhívását. Amint mondani szokás, ez olyan tény, amelyhez nem kell kommentárt fűzni. Meg kell említeni azt is, hogy az Egyesült Államokban színre léptek olyan befolyásos politikai erők, amelyek mindent megtettek annak érdekében, a lehető legszűkebb határok közé szorítsák a találkozó tartalmát, és legalább csökkent­sék a jelentőségét, ha már nem sikerült teljesen meghiúsítani. Úgy vélem, sokak emlékezetében élénken élnek az olyan akciók, mint a múholdromboló rendszerrel végzett kísérlet, az lowa hadihajó útja a Balti tengeren, amely nagy hatótávolságú robotrepülógépek- kel van felszerelve, a Pershing- rakéták gyorsított ütemű telepíté­se az NSZK-ban, a bináris vegyi fegyverek gyártásának megkez­déséről szóló döntés, az új rekord­nagyságú katonai költségvetés jó­váhagyása stb. S nemcsak ez. Az elnök már útban volt Genf felé, amikor nyil­vánosságra hozták az USA had­ügyminiszterének levelét. Ebben követelte, hogy Reagan ne kössön semmilyen megállapodást a Szov­jetunióval, amely megerősítené a stratégiai fegyverek és a rakéta­elhárító fegyverek korlátozásáról szóló szerződést. Más szóval; hogy az Egyesült Államok a lázas fegyverkezés minden területén, a földön és a világűrben egyaránt megőrizhesse a teljes cselekvési szabadságát. Mindez azonban csak a Pentagonból indult ki? Fi­gyelmünket nem kerülte el az az „utasítás“ sem, amelyet az USA szélsőséges jobboldali körei ideo­lógiai stábjuk - a Heritage Foun­dation - közvetítésével adtak az amerikai elnöknek. Előírták neki: folytassa a lázas fegyverkezést, s ne adjon a Szovjetuniónak lehe­tőséget arra, hogy eszközeit a szociális és gazdasági progra­mok megvalósítására fordíthassa. S végül arra törekedjék, hogy ki­szorítsa a Szovjetuniót a nemzet­közi politika színteréről. Ezek az urak olyan messzire mentek, hogy feladatul adták az USA kormányá­nak: kényszerítsen bennünket rendszerünk és alkotmányunk megváltoztatására! A motivációk ismertek. Ehhez hasonlót már nemegyszer hallottunk. Röviden: épp elég támadást indítottak. Ennek ellenére, az USA elnö­kével való találkozó mellett döntöt­tünk. Mégpedig azért, mert nem volt jogunk figyelmen kívül hagyni akár a legkisebb lehetőséget is a világhelyzet veszélyes alakulá­sának megállítására. így döntöt­tünk, mert tudatosítjuk, ha most nem sikerül megteremteni a köz­vetlen és nyílt dialógust, akkor ez holnap már százszor nehezebb lesz, s lehet; már nagyon későn lesz. Jóváhagyták a Szovjetunió jövő évi társadalmi-gazdasági fejlesztésének tervét és költségvetését Vitathatatlan, hogy a közöttünk lévő ellentétek rendkívül nagyok! De a mai világban, ugyanilyen nagy a kölcsönös összefüggés, és a függőség egymástól. A jelen pillanat kiélezettsége a Szovjet­unió és az USA vezetői, népei számára nem hagy más alternatí­vát, csak azt: tanuljuk meg a nagy művészetet - együtt élni. (A beszéd befejező részét hol­nap közöljük.) (Folytatás az 1. oldalról) reményét, hogy az USA ugyani­lyen felelős hozzáállást tanúsít. A Mihail Gorbacsov beszámo­lóját követő vitában felszólalt Vla­gyimir Scserbickij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az Ukrán KP KB elsó titkára, Jevge- nyij Velihov, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiájának alelnöke, Szergej Ahromejev, a szovjet­unió fegyveres erőinek vezérkari főnöke, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének elsó helyettese, Csingiz Ajtmatov író, és mások. A felszólalók a genfi találkozót a nemzetközi élet legfontosabb politikai eseményének minősítet­ték. Hangsúlyozták, hogy a genfi megbeszélések eredményei pozi­tív hatással lehetnek a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok politikai és lélektani légkörének megválto­zására, megjavításukra és csök­kenthetik az atomháború kitörésé­nek veszélyét. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa két kamarája külügyi bizott­ságainak nevében Jegor Liga- csov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára előterjesztette a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa hatá­rozatának javaslatát a genfi leg­magasabb szintű szovjet-ameri­kai találkozó eredményeiről és a nemzetközi helyzetről. A képvi­selők a határozatot egyhangúlag jóváhagyták. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának ülésszaka ezzel befeje­ződött. Baráti légkörű találkozó Miloš Jakeš magyar ifjúsági küldöttséget fogadott (ČSTK) - Miloš Jakeš, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB tit­kára tegnap Jindrich Poledník- nak, a CSKP KB titkárának jelen­létében fogadta a magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottságának küldöttségét, amely Hámori Csabának, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ KB első titkárá­nak vezetésével a SZISZ KB meg­hívására a két ifjúsági szervezet 1986-1990. évi együttműködési egyezményének aláírása alkalmá­ból tartózkodik hazánkban. A szívélyes, baráti légkörű talál­kozón áttekintették az ifjúsági szervezetek munkájának időszerű kérdéseit, hozzájárulásukat az MSZMP XIII. és a CSKP XVI. kongresszusán elfogadott határo­zatok teljesítéséhez, továbbá a KISZ és a SZISZ együttműködé­se fokozásának fó területeit. A fogadáson részt vett Lubomir Procházka, a CSKP KB osztály- vezetője, Jaroslav Jenerál, a SZISZ KB elnöke és Kovács Béla, a Magyar Népköztársaság csehszlovákiai nagykövete. A magyar ifjúsági küldöttség az esti órákban befejezte csehszlo­vákiai hivatalos baráti látogatását és hazautazott. Támogatjuk a béketörekvéseket (ČSTK) - Ülést tartott tegnap Brnóban a csehszlovákiai egyházi vezetők bizottsága, amely az 1983-ban Prágában tartott békevi­lágtalálkozó támogatására alakult. Az összes csehszlovákiai egy­ház és vallási közösség képviselő­it tömörítő bizottság aktívan támo­gatja a világ becsületes emberei­nek béketörekvéseit. Most Brnó­ban értékelte eddigi munkáját a római katolikus egyház címzetes és megyés püspökeinek, a protes­táns egyházak, a pravoszláv egy­ház, a zsidó hitközösségek, vala­mint további egyházak, vallási kö­zösségek, s a teológiai karok ve­zető képviselőinek aktív támoga­tásával. Foglalkozott a Csehszlo­vákia népe nemzeti felszabadító harca betetőzésének és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadí­tásának 40. évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségek lezajlá­sával. Ugyancsak értékelte a jú­niusban Prágában tartott VI. Ke­resztyén Békegyűlést és Metód halála 1100. évfordulójának ün­nepségeit. Ezenkívül elemzett számos javaslatot és ajánlást a bi­zottság 1986-ban, abban az esz­tendőben kifejtendő béketevé­kenységével kapcsolatban, ame­lyet az ENSZ békeévvé nyilvání­tott. Az ülés résztvevői nagyra érté­kelték a Genfben tartott szovjet­amerikai csúcstalálkozó jelentősé­gét és óriási szerepét a nemzetkö­zi kapcsolatok javítása, az atom­háború veszélyének csökkentése, a lázas űrfegyverkezés megaka­A becsületes helytállásért (ČSTK) - Josef Beneš fűtő­anyag- és energiagazdálkodási miniszterhelyettes és Vladimír Polednik, a Bánya- és Energia- ipari Dolgozók Szakszervezete Központi Bizottságának elnöke tegnap átadta Karéi Nývlta, Ja­roslav Pavlis és Rudolf Zvérina bányászoknak A becsületes helyt­állásért kitüntetést, amelyet a köztársasági elnök adományo­zott a Kladnói Kószénbánya Kon­szernhez tartozó Stahanovi Bá­nyaüzem mentóalakulata három tagjának. A kitüntetettek ez év ja­nuárjában határozottságukkal a bányában kitört tűzvész során 82 bányász életét mentették meg. dályozása, valamint a földi fegy­verkezési verseny megállítása, majd a fegyverkezés lényeges csökkentése szempontjából. Hangsúlyozták, hogy a csehszlo­vákiai egyházak és vallási közös­ségek nagyra értékelik a Szovjet­unió áldozatos békeerőfeszítéseit és konkrét javaslatait, s támogat­ják a háborús veszély kiküszöbö­léséért folytatott küzdelmet. Hozzá akarnak járulni a haza fejlesztésé­hez, állampolgáraink boldogságá­hoz és fejlődéséhez. Erre hívtak fel minden csehszlovákiai hívőt.-Jindrich Polednik, a CSKP KB titkára tegnap fogadta Simon Reyest, a Bolíviai Kommunista Párt Központi Bizottságának elsó titkárát, aki a CSKP KB meghívá­sára látogatáson tartózkodik ha­zánkban. A szívélyes légkörű ta­lálkozón a CSKP és a Bolíviai KP képviselői tájékoztatták egymást a két testvérpárt tevékenységéről és fő feladatairól. Ezenkívül esz­mecserét folytattak a nemzetközi helyzetről, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről.- Stanislav Svoboda külügy- miniszter-helyettes tegnap a prá­gai Černin-palotában bemutatko­zó látogatáson fogadta Jósé de Jesus Osiót, a Venezuelai Köztár­saság új rendkívüli és meghatal­mazott csehszlovákiai nagykö­vetét.- Tomáš Trávníček, a Nemzeti Front Központi Bizottságának el­nökhelyettese tegnap Prágában olasz közéleti személyiségekből álló küldöttséget fogadott. A dele­gációt Alberto Garocchio, az olasz Kereszténydemokrata Párt képvi­selője vezette. A vendégek az eu­rópai biztonsági és együttműködé­si csehszlovák bizottság meghívá­sára érkeztek hazánkba.- A CSSZSZK Nemzeti Front­ja Központi Bizottságának és az Afrikai, Ázsiai és Latin-amerikai Nemzetekkel Való Szolidaritás Csehszlovák Bizottságának meg­hívására tegnap hazánkba érke­zett Betancor Seregni, Uruguay Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának tagja.

Next

/
Thumbnails
Contents