Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)

1985-11-28 / 281. szám, csütörtök

VILÁGGAZDASÁG KOMMENTÁLJUK- ■ - ' A Baker-terv kedvezőtlen fogadtatása November elején a tőkés világ legfontosabb bankjai úgy döntöttek, hogy csak igen komoly feltételekkel hajlandók támo­gatni az amerikai kormány legújabb tervét az eladósodott orszá­gok problémáinak megoldására. A terv Baker amerikai pénzügy - miniszter nevét viseli, aki még a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank szöuli értekezletén arra szólította fel a kereskedelmi bankokat, hogy “20 milliárd dollárt rakjanak ki az asztalra és ennyivel növeljék az eladósodott fejlődő országoknak nyújtott hiteleket. A Baker-terv valóságos fordula­tot igényelne a nemzetközi keres­kedelmi bankok magatartásában. A Nemzetközi Fizetések Bankjá­nak legújabb jelentése szerint a kereskedelmi bankok éppenség­gel drasztikusan visszafogták a legnagyobb adósoknak nyújtott hiteleket. Az OPEC-en kívüli fejlő­dő országok 1985 első felében csak 3,7 milliárd dollár értékű köl­csönt kaptak ebből a forrásból. Ez kevesebb, mint a fele az előző félév kölcsönösszegének. Ugyan­akkor a legjobb pénzügyi helyzet­ben levő országok körében „a kölcsönvevók piaca“ alakult ki. Ezek tehát válogathatnak a ked­vező hitelajánlatok között. A Baker-tervet a világ 58 legna­gyobb kereskedelmi magánbank­jának zárt ajtók mögött tartott ta­nácskozásán most meglehetősen szkeptikusan fogadták. Kerül­ték ugyan a tervvel való konfrontá­ciót, de leszögezték: a fejlett ipari országok kormányainak is fokoz­niuk kellene hitelnyújtási tevé­kenységüket. A Baker-terv sajátos vonása éppen az, hogy elkerüli ezt a köte­lezettséget és a segítségnyújtás alapvető terheit a kereskedelmi bankok vállára akarja rakni. Ez Vita egy törvényjavaslatról A jugoszláv kormány a napok­ban törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, amely szerint az ország minden olyan állampolgá­ra, aki pénzt, felszerelést, anyagi javakat bocsát valamely vállalat, intézmény rendelkezésére, ott munkahelyet biztosíthat önmagá­nak, családtagjának, vagy egy ál­tala megjelölt személynek. Ez a javaslat törvényerőre eme­lése esetén lényegében csak részletesen szabályoz egy immár másfél évtizede meglevő gyakor­latot. Több tízezer, a nyugat-euró­pai államokból véglegesen haza­tért vendégmunkás helyezkedett már el oly módon, hogy megtaka­rított valutája egy részét átadva nyert állást. A tervezetet az elmúlt napok­ban vitatta meg a jugoszláv szak- szervezeti szövetség központi ta­nácsának elnöksége és megálla­pította, hogy a tervezetnek egész sor gyenge pontja van. Leszögez­te, hogy az új törvényt nem sza­bad átgondolt foglalkoztatási program nélkül életbe léptetni. Konkrétan meg kell határozni a beruházásokat, amelyekre csak a termelőágazatokban kerülhet sor. Továbbá mindenképpen el kell kerülni a munkanélküliek két csoportra - otthoniakra és külföld­ről hazatérőkre - történő felosztá­sát. Ki kell zárni azt a lehetőséget, hogy a vállalatok azok számára biztosítsanak elsősorban elhelye­zést, akiknek valutájuk van. Az elnökség úgy foglalt állást, hogy a törvénytervezetet vissza kell jut­tatni a szövetségi kormányhoz át­dolgozás céljából. Egészen pontos adatok a kül­földön munkát vállaló jugoszláv állampolgárokról nem állnak ren­delkezésre. Becslések szerint számuk hozzávetőleg 601 300 kö- A Szovjetunió gazdasági fejlődésének egyes jellemző adatai rülire tehető és a velük kint élő családtagjaik száma több mint 412 ezer. A hazatérőkre vonatkozó adatok sem teljesek. Becslések szerint 1975-1985 között 566 ezer személy tért haza. Közülük legtöb­ben kisebb műhelyekben helyez­kednek el, egy részük pedig olyan állami vállalatoknál, amelyek pénz­ügyi alapjához bizonyos összegű valutával maguk is hozzájárultak. Eddig ez az összeg általában 5000, 10 000, sőt egyes esetek­ben 30 000 nyugatnémet márka körül mozog. A hazatérő általában szerződést ír alá a befektetett pénzeszközök visszatérítéséről (ezt dinárban kapja vissza kama­tokkal együtt kb. öt év leforgása alatt), s ennek fejében meghatáro­zatlan időre szakképzettségének és képességeinek megfelelően ál­lást kap. A készülő törvénytervezet célja az, hogy egységesítse e téren az eljárást. A tervezet azzal számol, hogy a betét összegének meg kel­lene felelnie az új munkahely lét­rehozásával kapcsolatos átlagos költségeknek az adott vállalat­nál. (Svét hospodárstvo mindenekelőtt abban tükröződik, hogy a kereskedelmi bankoktól igényelt 20 milliárd mellett a Világ­bank hat, az Amerikaközi Fejlesz­tési Bank pedig mindössze 3 milli­árd dollár hitelt adnak. A terv egy másik jellegzetes vonása, hogy a kereskedelmi bankok szféráján belül is a nyugat-európai és japán bankoktól várná a legkomolyabb kezdeményezést. A 20 milliárd kétharmadát adnák ezek a pénz­intézetek, míg az amerikai ban­kok csupán az egyharmadot. Ba­ker érvelésének alapja, hogy a legsúlyosabban eladósodott or­szágok (Mexikó, Argentína, Brazí­lia, Chile, Venezuela, Uruguay, Ecuador, Kolumbia, Peru, Bolívia, Jugoszlávia, Fülöp-szigetek, Ni­géria, Elefántcsontpart, Marokkó) esetében az összes adósság 64 százaléka a magánbankokkal szemben áll fenn és ebből 34 százalék az amerikai pénzintéze­tek részesedése. A kereskedelmi bankok 1985 eleje óta tanúsított magatartása arra utal, hogy a washingtoni kor­mányzat új kezdeményezése ko­moly ellenállásba ütközik. Az amerikai pénzintézetek egy része az adósok országonkénti elbírálá­sát kívánja, ami óhatatlanul nem­csak gazdasági jellegű döntés- kényszert jelent, hanem politikait is. A nyugat-európai és japán pénz­intézetek általában a nagy ameri­kai bankok nagyobb teherviselési részesedését igényelnék. Az 58 nagy bank értekezlete után az az alapvető benyomás, hogy a veze­tő tőkés országok és mindeneke­lőtt az Egyesült Államok nagyobb szabású, kormányszintű áldozat- vállalására lenne szükség ahhoz, hogy a kereskedelmi bankok ezt követve ilyen óriási mértékben vállaljanak újabb kötelezettsé­geket. Már csak azért is a kormányok­nak kellene először lépniük, mert a legnagyobb adósoknak a jövő évben teljes exportbevételük több mint 25 százalékát kellene adós­ságszolgálatra fordítaniuk. Ez nö­veli az újabb nagyszabású hitel- nyújtás kockázatát, amelytől a ke­reskedelmi bankok megfelelő kor­mánykezdeményezés híján érthe­tően vonakodnak. (ge) 1910 IMI 1992 1963 1994 1989* 1990 1991 1991 1993 1994 A tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsításáért Mint lapunkban is beszámol­tunk róla, Moszkvában a múlt hé­ten került sor a KGST 117. ülésé­re, amelyen úgy döntöttek, hogy még az idén megtartják a szerve­zet soron kívüli, 41. ülésszakát, s ezen elfogadásra előterjesztik a tagállamok tudományos és mű­szaki haladása komplex program­jának tervezetét. Ennek elfogadására a KGST- országok legfelsőbb szintű gazda­sági értekezletének a döntése szellemében kerül sor, amelyen a résztvevők megállapodtak ab­ban, hogy ki kell dolgozni a tudo- mányos-müszaki haladás 2000-ig szóló komplex programját. A tudományos-műszaki fejlesz­tés meggyorsításának szükséges­ségét hangsúlyozta egyik legutób­bi elemző cikkében a moszkvai Pravda. A lap többek között meg­állapítja. „Az SZKP Központi Bi­zottsága ez év áprilisi teljes ülésé­nek történelmi jelentősége abban van, hogy meghatározta a társa­dalmi-gazdasági fejlődés meg­gyorsításának, a társadalmi élet minden irányú, minőségi átalakítá­sának irányvonalát. A XXVII. kongresszusra való felkészülés új szakaszát nyitotta meg az októberi plénum, amely jóváhagyta a kong­resszus előtti dokumentumok ter­vezetét. A gazdasági és társadal­mi fejlődés alapvető irányait meg­határozó tervezet lényegében a konkrét tervfeladatok nyelvére fordítja le az új szerkesztésű párt­programban megfogalmazott gaz­dasági célkitűzéseket.“ A cikk a továbbiakban rámutat arra, hogy mindezek fényében el­sősorban új, megbízható gépekre és berendezésekre van szükség. Jelenleg nagy károk származ­nak a gépek gyakori meghibáso­dásából, alacsony fokú megbízha­tóságukból. Nagy mennyiségű fé­met használnak fel a termelőesz­közök javítására, ez évente sok­szor 10 millió rubelt is felemészt. Az elavult technika nem segítő, hanem nyűg, már nem tudja bizto­sítani a megfelelő termelékeny­séget. A jelenlegi rendszerben már az sem állapítható meg mindig - írja a Pravda -, hogy ki a felelős az elavult termékek gyártásáért. A döntések sokszintú egyezteté­sének rendszere elszoktatta a gazdasági vezetők többségét at­tól, hogy felelősséget, vagy pedig igazolható kockázatot vállaljanak, feleljenek a termék műszaki szín­vonaláért, minőségéért. A tudományos-műszaki fejlesz­tés meggyorsítása a legfontosabb eszköz, ám nem szabad ölbe tett kézzel várni ennek eredményeit, figyelmeztet a Pravda. A rend, az állami, a szerződéses és a mun­kafegyelem megszilárdításával már most is jelentős eredmények érhetők el. Ami a fiatalokat illeti A pártalapszervezetek évzáró tagsági gyűléseinek, az üzemi pártkonferenciáknak a vitái és határozatai ékesen bizonyítják, hogy az idén, a nemzetközi ifjúsági évben, a fiatalok problémái mindenütt nagy hangsúlyt kaptak. Rész­ben úgy, hogy a kommunisták megvizsgálták, megvitatták az ifjúsági szervezet politikai tevékenységét. Másrészt pedig úgy, hogy a belső pártélet tényeit elemezve foglalkoztak a fiatal tagjelöltek, az ifjú kommunisták nevelésének kérdé­seivel. Gyakorta az utóbbiak tisztségbe való választásával is. Ezzel, a tisztségbe való jelöléssel és megválasztással kapcsolatosan találóan állapította meg a szögyéni (Svodín) földműves-szövetkezet pártelnöke, aki tőle fiatalabbnak adta át tisztségét, hogy csak ott okozhat meglepetést a tisztségvi­selők sorainak megfiatalítása, ahol nem foglalkoznak kellően a fiatal káderek nevelésével. Ahol tervszerű és folyamatos a fiatalok nevelése, felkészítése, ott nem jelenthet problémát tisztségbe való jelölésük, és megválasztásuk. Ami a fiatalokat, a tisztségbe kerülő ifjú kommunistákat illeti, a galántai (Galanta) járási pártbizottság titkársága ideológiai osztályának dolgozói és aktivistái megfigyelték: ahol a munkában eltöltött évek száma, a beosztás rangja helyett a tényleges teljesítmények szerint differenciálnak anyagilag is, tekintélyben is, ott a fiatalok, az ifjú kommunisták szívesebben vállalják a politikai tisztségeket, míg máshol inkább csak kötelességből. Ez persze olyan jelenség, mely további kérdéseket vet fel, amelyekről általánosságban nem lehet döntéseket hozni. Ám jelzi: az idősebbektől eltérő szakmai, mozgalmi és politikai tapasztalat alapján sajátos magatartást tanúsítanak a fiata­lok, az ifjú kommunisták is. Egyébként a fiatalok, az ifjú kommunisták sajátos, egyesek számára nehezen érthető magatartásának az is lényeges eredője és oka, hogy ők politikailag sokkal magabiztosabbak és képzettebbek, mint volt hasonló korában az előttük járó nemzedék. Ugyanakkor előfordul, amire a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) ifjú technikusok tanácskozásán utaltak: akad még eset, hogy képességeiket, felkészültségüket, szak­mai ismereteiket nem mindig tudják a munkahelyükön elkép­zelésük szerint kamatoztatni. Aligha lenne helyes figyelmen kívül hagyni mindezt, és hagyni, hogy az ilyesfajta vélekedések, tapasztalások nyo­mán a nézetkülönbségek megoldás nélkül csak halmozódja­nak. Az esetleges nézetkülönbségek kérdésével a megértés és a meggyőzés szándékával úgy kell foglalkozni, hogy a „kioktatás“ helyett inkább alkalmat, lehetőséget kell adni a fiataloknak a cselekvésre. Ami őket illeti: bizonyítsanak. HAJDÚ ANDRÁS Kerti zuhanyozó - napenergiával Szabályzat írja elő, hogy nagy- vállalatok is gyártsanak olyan köz­szükségleti cikkeket, amelyek a piacon keresettek és az azokat gyártó vállalatok nem képesek ki­elégíteni a piaci igényeket. Igy van ez a komáromi (Komárno) Steiner Gábor Hajógyárban is, azonban a kísérleti részleg műhelyében ezúttal nem hiánycikket készíte­nek a piacra. Ez pedig a napener­giával működő kerti zuhanyozó, amelynek elkészítésén jelenleg az egész műhelyben dolgozó kilenc szakmunkás serénykedik. Ha már zuhanyozóról beszé­lünk, annyi a laikus számára is világos, hogy kell hozzá egy víz­tartály, hőforrás és természetesen zuhany, amelynek vízadagolását egy csaptelepen keresztül kell megoldani. Tekintve, hogy ez a zuhanyozó mégiscsak különbö­zik a fürdőszobákban használtak­tól, alább bővebben ismertetjük. Mindenekelőtt a napenergia fel- használását kell megoldani, ezt pedig jelenleg a kísérleti műhely­ben az érsekújvári (Nové Zámky) Elektrosvitben készülő síkradiáto­rok segítségével teszik. Ez a radi­átor egyébként semmiben sem különbözik többi társától, csak­hogy ezt feketére festették, és hő­szigetelt burokban helyezték el, amelynek felső fala üveg. Erre az oldalára esik a napfény. Ahhoz, hogy a zuhanyozó működéséhez szükséges hőmennyiséget általa biztosítsuk, kettőre is szükség van belőlük. Ráadásul ezeket egy áll­ványra helyezve párhuzamosan kötik össze, és az állvány hajlás­szögét ötven fokban állapították meg, nagyjából ilyen hajlásszög alatt érhető el egész évben a nap­energia leggazdaságosabb felvé­tele az említett kollektorok által. A két radiátorban összesen 18 liter Solár 30 elnevezésű folyadék ke­ring a hó hatására, és ez melegíti a 125 literes tartályban levő vizet. Ez a 125 literes víztartály tulaj­donképpen nem más, mint vízme­legítő - ismertebb nevén bojler, csak éppen kissé módosítva. Tar­tályát ugyanis egy másik palást veszi körül, amely helyenként le­szűkül, hogy lassítsa a benne - és a tartály körül - keringő melegítő folyadékot. Ezután már csak a tar­tály hagyományos hőszigetelésé­re van szükség, és tulajdonkép­pen működhet a szabadban elhe­lyezett zuhanyozónk - ha a Nap is úgy akarja. Már a nyáron kísérleteztek ez­zel a tulajdonképpen egyszerű be­rendezéssel, és 2,5-3 óra alatt 55 Celsius-fokra melegedett a víz a tartályban. Még az éjszaka fo­lyamán sem csökkent a benne levő víz hőmérséklete sokkal, maximális különbség 5 C° volt. Ezután a tartályból kivezető csö­vet egy keverócsaptelepre kötjük, és hozzá hidegvizes-vezetéket is csatlakoztatunk. A keverócsap se­gítségével több mint 200 liter kel­lemes hőmérsékletű vizet kapha­tunk, így különösen az olyan he­lyeken számíthat e berendezés sikerre - ha sorozatgyártása is elkezdődne - ahol nehezen meg­oldható a fűtés és a vízmelegítés egyéb módja. Ottjártunkkor Kovács Miklós műhelyvezető irányításával Ma- gyarics Tibor, Mach Ferenc, Jan- csa András és Oravecz László dolgozott a készülőiéiben levő be­rendezésen. Egyébként az egész műhely mind a kilenc dolgozója kivette részét a munkából. Véle­ményük szerint még jobb hatásfo­kot tudnának elérni, ha esetleg a jelenleg használatos síküveg helyett valamilyen módon a Fres- nel-féJe síklencsével látnák el a hógyújtő Napra néző felületét. Meggyőződésünk, ha a vásárlók is megismerik ezt az egyszeri beru­házást igénylő kerti zuhanyozót, rövidesen keresett cikké válik. MÉSZÁROS JÁNOS ÚJ SZÓ 4 1985. XI. 28. \ VILAGGAZDASAG VILÁGGAZDASÁG

Next

/
Thumbnails
Contents