Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)
1985-11-28 / 281. szám, csütörtök
Elsőrendű feladat a béke megszilárdítása (Folytatás az 1. oldalról) műszaki haladást és a termékek minőségének javítását. Megszülettek az intézkedések a rekonstrukció meggyorsítására, a termelés megújítására és korszerűsítésére, az irányítás és a gazdasági mechanizmus tökéletesítésére. Számolunk a nép élet- színvonalának további emelésével. Elvtársak, fontos, hogy állandóan szem előtt tartsuk az 1986-ra szóló terv sajátosságait. Már az új tervidőszak elsó évében meg kell adni a pontos ritmust az egész ötéves tervidőszakra. Az 1986-os évre ezért a népgazdaság növekményét úgy kell meghatározni, hogy elérése az intenzitás fokozatos növekedése mellett az elkövetkező években biztosítsa az egész ötéves terv feladatainak a teljesítését. Ez lehetővé teszi a legutóbbi ötéves tervidőszakban előállt helyzet megelőzését, amikor az időszak első éveire alacsonyabb mutatókat szabtak meg, míg a lényeges növekményt a későbbi évekre irányozták elő. Közismert, hogy milyen negatív következményekkel járt ez a gyakorlat. A terv további jellegzetessége, hogy összeállítását a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása szükségességének maximális tudata hatotta át. Az SZKP KB júniusi tanácskozásának irányelvei alapján a tervbe elsősorban a tudományos-műszaki haladás meggyorsításával összefüggő feladatokat sorolták be, amelyeket a népgazdaság ágazataiban a tudomány és a technika legfontosabb irányainak fejlesztését megszabó határozatok tűzték ki célul. Sok tekintetben ezzel párhuzamosan felülvizsgálták a tervezés eddigi alapjait. A terv első ízben indul ki a tudományos-műszaki haladással összefüggő ágazatok legfontosabb általánosított mutatóiból és hatékonyságából. Ezeket a mutatókat azzal a céllal határozták meg, hogy aktivizálják a minisztériumoknak, egyesüléseknek és vállalatoknak a legkorszerűbb tudományos és műszaki eljárások fejlesztése biztosításával kapcsolatos konkrét munkáját. Az 1986-os terv további sajátossága, hogy a gazdálkodás intenzív módszereire való gyakorlati áttérés megvalósítását irányozza elő. Ezt maga az élet teszi szükségessé, a munkaerő és az anyagi források területén előállt nem könnyű helyzet, valamint a gazdasági növekedés extenzív tényezőinek a tulajdonképpeni kimerülése. Jövőre el kell érni, hogy a termelés növekményét lehető legnagyobb mértékben a források megtakarításával biztosítsuk. Más szóval: a gazdaságosság a gyakorlatban a termelés egész növekménye biztosításának legfontosabb forrásává válik. Ezt támasztják alá az alábbi számok: jövőre a nemzeti jövedelem növekményének 97 százalékát a munkatermelékenység emelésével kell elérni, miközben a fémfelhasználás 2,7 százalékkal, az energetikai igényesség pedig 3 százalékkal csökken. Végsósoron ez a gazdálkodás új, bevált módszereire való széles körű áttérést jelenti. 1986 januárjától az ipar termékeinek több mint felét új feltételek között dolgozó üzemek állítják elő. Általános irányvonalunk helyes. Most meg kell valósítanunk azt az ágazatok, köztársaságok, a határ- területek és kerületek, az egyesülések és vállalatok terveinek további átdolgozásával és természetesen a konkrét gyakorlati munkával. A feladatnak ezt az oldalát azért is hangsúlyozni kell, mivel nagyon sok dolgozó a központban és a fővároson kívül is, valamint a tervezési és gazdasági szervekben nem értette meg teljesen, milyen fontos újszerűen értékelni és megoldani az ország gazdasági, szociális és pénzügyi problémáit. A jelenlegi ülésszakra a kongresszus előtti nagyon felelősség- teljes időszakban került sor. A központi bizottság áprilisi ülése kitűzte a társadalom szociálisgazdasági fejlesztése meggyorsítását célzó irányvonalat, alapvető változásokat kezdeményezett a gazdasági és politikai feladatok megoldásához való hozzáállásokban, megadta a párt- és állami szervek, a tanácsok, a káderek és dolgozó kollektívák egész tevékenységének új ritmusát. A párt politikai irányvonala - a belpolitikai élet kérdéseiben ugyanúgy, mint a nemzetközi kérdésekben - a legteljesebben kifejezésre jutott azokban a legfontosabb elméleti és politikai dokumentumokban, amelyeket megvitatásra terjesztenek az SZKP XXVII. kongresszusa elé - az SZKP új szerkesztésű programjának és a párt szervezeti szabályzatában eszközlendö változások, valamint a Szovjetunió 1986-1990-es évekre és a 2000- ig terjedő időszakra szóló gazdasági és társadalmi fejlesztése fő irányelveinek javaslatában. A párt és a nép között kibontakozott nagy tanácskozás elsó eredményei arról tanúskodnak, hogy a megvitatásra bocsátott dokumentumok a szovjet emberekben mély elégedettséget váltanak ki. A párt stratégiai irányvonalának szavakkal és tettekkel való aktív támogatása forrása optimizmusunknak, a választott út helyességéről való meggyőződésünknek és annak, hogy amit kitűztünk, azt feltétlenül teljesíteni kell. Mint tudják, képviselő elvtársak, a párt központi bizottsága és a szovjet kormány az utóbbi időben több jelentős intézkedést hagyott jóvá a gazdaságnak az intenzív fejlődés útjára való gyorsabb átállítására és a népgazdaság irányítása hatékonyságának növelésére. Gyakorlati lépéseket teszünk a rend, a munka- és állami fegyelem megszilárdításában, a lehető legszigorúbb gazdaságosság rezsimjének megteremtése, valamint az italozás és az alkoholizmus elleni harcban. Más szóval, a társadalom életének minden területén kiterjedt és intenzív tevékenység bontakozott ki, amely már eredményeket hoz. Az az új, ami ma belép életünkbe, megmozgatta a szovjet embereket, aktivizálta alkotó erejüket és ismét megmutatta, milyen óriási tartalékokkal és lehetőségekkel rendelkezik a szocialista rendszer. Ma határozottan elmondhatjuk, hogy megkezdődött a helyzet javulása. Nagyobb a termelés növekménye és javulnak más gazdasági mutatók is. Tekintet nélkül a népgazdaság több ágazatában az év eleji csúszásokra, a szovjet emberek képesek voltak javítani a helyzeten és biztosítani, hogy a gazdaság elérje a tervezett célokat. Az ország mezőgazdasági szektorában is változások törtérinek a jobb irányába. Az eredmények elérésében óriási érdemei vannak hősi munkásosztályunknak, amely nem kíméli erejét és energiáját, leküzdi a nehézségeket és mindent megtett a kitűzött tervek teljesítésére. A pozitív eredmények a kolhoztagok és a mezógazdasá- gi-ipari komplexum minden dolgozója intenzív munkájának gyümölcsei. Sikereink a tudósok, a mérnökök és az értelmiségiek alkotó gondolkodásából fakadnak. Számos jelentős kezdeményezés úttörője volt a szovjet ifjúság, amely bátran és határozottan lát hozzá a nehéz s bonyolult feladatok teljesítéséhez, aktívan támogatja a társadalomban lejátszódó változásokat és ezekhez kapcsolja jövőjét. Ezeket a változásokat, a pártós szakszervezeti szervek, a tanácsok és minden káderünk tevékenysége aktivizálásával is összekapcsoljuk. Röviden: nem kevés az, amit teszünk. Helytelen lenne azonban mindezt túlértékelni, s ez ellenkezne hagyományainkkal is. A kitűzött út elején állunk - a bonyolult, igényes útnak, amely megköveteli az élet által támasztott feladatokhoz való alkotó hozzáállás összekapcsolását a céltudatossággal, a magas fokú fegyelemmel és áldozatkészséggel. Óriási tartalékaink és lehetőségeink vannak és nagy munka vár ránk a téren, hogy megkezdjük ezek kihasználását, mégpedig a lehető leghatékonyabban. Ezt meg kell tenni a gazdasági és kulturális fejlődés minden szakaszán, elsősorban ott, ahol a helyzet továbbra is bonyolult, s ahol a lemaradást csak lassan hidalját át. Most, az ötéves terv végén is alaposan kell dolgoznunk, hogy a jövő évtől megkezdhessük a meggyőző és dinamikus előrehaladást, biztosítsuk a kitűzött célok elérését és megteremtsük az előfeltételeket, az ország termelőerőinek további minőségi változásaihoz. Elvtársak! Az 1986. évi terv szemléletesen mutatja erőfeszítéseink békés, alkotó jellegét. A belpolitika ilyen békés irányzatával szoros kapcsolatban állnak külposára. A kérdés ma különösen kiélezett: felül kell emelkedni a korlátozott érdekeken és tudatosítani kell minden ország kollektív felelősségét az emberi társadalmat fenyegető veszély kapcsán a harmadik évezred küszöbén. A KB áprilisi ülése a külpolitika megvalósításához való éppen ilyen hozzáállásra hatalmazott fel minket. Az ilyen hozzáállás teljes mértékben megfelel a szovjet emberek és a szocialista országok népei érdekeinek, s amint arról meggyőződtünk, a világ más országaiban is megértéssel fogadják. Az ugyan nem hosszú, de jelentős nemzetközi eseményekben bővelkedő időszakban a Szovjetunió a béke érdekében Mihail Gorbacsov beszédét mondja a Legfelsőbb Tanács ülésszakán (Telefoto: ČSTK) litikai törekvéseink is és a szovjet állam nemzetközi politikája. A mostani időszak lenini külpolitikájának konkrét kifejezői lettek az SZKP KB áprilisi ülésének külpolitikai irányelvei. Az ülésszak hangsúlyozta: sokoldalúan aktivizálni kell a Szovjetunió békepolitikáját a nemzetközi kapcsolatok lehető legszélesebb frontján. Felszólított arra, tegyünk meg mindent azért, hogy ne kerüljenek fölénybe a militarizmus és az agresszió erői, hangsúlyozta a lázas fegyverkezés megállításának és a leszerelési folyamat aktivizálásának haladéktalan szükségességét, továbbá állást foglalt az államok közti kiegyensúlyozott, konkrét és civilizált kapcsolatok fejlesztése, a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok bővítése és elmélyítése mellett. Az SZKP KB ülésének ezeket az irányelveit a kor, a jelenlegi helyzet sajátosságai, valamint a béke és a haladás szocialista politikájának követelményei diktálták. A központi bizottság politikai bizottsága értékelésében abból indult ki, hogy a folytatódó lázas fegyverkezés következtében növekszik az eseménytek kiszámíthatatlanságának mértéke. A világűr militarizálásának lehetősége minőségileg új ugrást jelent a lázas fegyverkezésben és ahhoz vezetne, hogy eltűnne a stratégiai stabilitás fogalma, amely az atomkorban a béke megőrzésének alapja. Olyan helyzet jönne létre, amelyben az elvi fontosságú és következményeiben visszafordíthatatlan döntéseket lényegében elektronikus gépek hagynák jóvá, az emberi ész és a politikai akarat részvétele nélkül, figyelmen kívül hagyva az erkölcsi kritériumokat. Az események ilyen irányú fejlődése általános katasztrófához vezetne, még akkor is, ha ennek elsődleges kiváltója a rendkívül bonyolult számítógépes rendszer hibája, tévedése vagy műszaki meghibásodása lenne. Más szóval, az események fejlődése a világban elérte azt a határt, amikor különösen felelősségteljes döntésekre van szükség, amikor a tétlenség vagy a halogatás bűntényt jelentene, mivel ma a civilizációnak és magának az életnek a megőrzéséről van szó. Ezért tartottuk és tartjuk feltétlenül szükségesnek minden arra vonatkozó intézkedés megtételét, hogy megtörjük a lázas fegyverkezés bűvös körét, és ne veszítsünk el egyetlen lehetőséget sem a fejlemények jobb irányba való forditáigyekezett együttműködni az államok lehető legszélesebb körével. Abból indultunk és indulunk ki, hogy a veszélyes feszültséget egyedül valamennyi ország, a nagy és kis országok hozzájárulásával lehet feloldani. Az utóbbi hónapokban jelentősen aktivizálódtak és elmélyültek a szocialista közösség országainak politikai és gazdasági kapcsolatai. Kidolgozták a gazdaság és a tudományos-műszaki haladás terén való együttműködés hosszú távú programjait. Létrejött az operatív, konkrét kapcsolatok mechanizmusa és szilárdul a külpolitikai tevékenység egyeztetése. A testvéri országok legfelsőbb képviselőinek moszkvai, varsói, szófiai és prágai találkozói jelentős mérföldkövek voltak a szocialista közösség további összeforrottságához vezető úton. Fejlődnek és szilárdulnak kapcsolataink valamennyi szocialista országgal. Bővül együttműködésünk azokkal az országokkal, amelyek felszabadultak a gyarmati elnyomás alól és az el nem kötelezettek mozgalmához tartoznak. Jelentős lépések történtek a kapcsolatok fejlesztésére több országgal közülük. Ez nagyon jelentős tényező a mostani nemzetközi kapcsolatok háborgó tengerében, olyan tényező, amely a béke, a népek egyenjogúsága, szabadsága és függetlensége javát szolgálja. A Szovjetunió igyekszik javítani kapcsolatait a kapitalista országokkal is. Elsősorban a közelmúltban Párizsban megtartott szov- jet-francia találkozót említem, amelyen jelentős lépéseket tettünk a kétoldalú együttműködés továbbfejlesztése, az európai és a nemzetközi biztonság megszilárdítása, valamint az enyhüléshez való visszatérés felé. Külpolitikánkat továbbra is sokoldalú alapon, minden országgal a szilárd és stabil kétoldalú kapcsolatok alapján fogjuk építeni. Napjaink világának realitása azonban olyan, hogy vannak országok, melyeket katonai, gazdasági és tudományos-műszaki potenciáljukra, nemzetközi befolyásukra való tekintettel rendkívül nagy felelősség terhel a nemzetközi fejlemények jellegéért, az eseményekért és következményeikért. Ilyen felelősséggel - hangsúlyozom, nem privilégiummal, hanem felelősséggel - rendelkezik elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Ebből a szempontból a múlt héten megtartott szovjet-amerikai csúcstalálkozó a KB Politikai Bizottságának értékelése szerint kiemelkedő esemény nemcsak kétoldalú kapcsolatainkban hanem az egész világpolitikában is. Az USA elnökével folytatott tárgyalásainkon szerzett elsó benyomásaimról már beszéltem a genfi sajtó- konferencián. Ismert a találkozó záródokumentuma - a közös nyilatkozat is. Ma, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán a jelenlegi helyzet összefüggéseiben szeretném értékelni a genfi találkozó eredményeit és jelentőségét, figyelembe véve a múlt tapasztalatait és a jövő távlatait, valamint azokat a feladatokat, melyeket teljesítenünk kell. Elsősorban el kell mondanom, hogy számos ok miatt hosszú és nehéz volt az út a genfi párbeszédig. Az USA kormánya, amely a 80-as évek elején került hatalomra, nyíltan a konfrontációra összpontosított és elutasította a szovjet-amerikai kapcsolatok pozitív fejlődésének még a lehetőségét is. Úgy hiszem, most is mindenki emlékszik azoknak az éveknek a kiélezett szoyjetellenes retorikájára, az amerikai kormányzó körök akcióinak az „erőből” kiinduló jellegére. Feledésbe merült a sokéves és kétoldalú törekvés a szükséges minimális bizalom kialakítására ezekben a kapcsolatokban és a kétoldalú együttműködés szinte minden szálát elszakították. Magát az enyhülést valami olyannak minősítették, ami ellentétben áll az Egyesült Államok érdekeivel. Az USA kormánya, amely a Szovjetunióval szembeni katonai fölény megszerzésére összpontosított, hozzálátott az USA nukleáris és más fegyverzete korszerűsítésére irányuló programok megvalósításához. Nyugat-Euró- pában megkezdték az elsócsa- pásméró amerikai rakéták telepítését. Olyan helyzet alakult ki, amely jelentős katonapolitikai bizonytalansággal és az ezzel összefüggő kockázattal fenyegetett. Ráadásul megjelent a „csillagháborús“ program, az ún. stratégiai védelmi kezdeményezés. Washingtont egyenesen hatalmába kerítette ez a gondolat, és nem töprengett el túlságosan a megvalósításával feltétlenül velejáró súlyos következményeken. A világűr militarizálására irányuló terv szélsőségesen veszélyes kivétel nélkül a világ valamennyi nemzetére nézve. Tudtunk azonban valami mást is. Ennek az amerikai politikának feltétlenül a reális valóságba kell ütköznie. Ez be is következett. A Szovjetunió szövetségeseivel együtt világosan kijelentette, hogy nem engedi meg a vele szembeni katonai fölény megszerzését. Sőt, az USA szövetségesei között is megbomlott az összhang biztonsági érdekeiknek nyilvánvaló figyelmen kívül hagyása és amiatt, hogy a katonai fölény megszerzése utáni hajszában Washington hajlandó volt mindent egy lapra feltenni. Magában az Egyesült Államokban is komoly kétségeket váltott ki ez az irányvonal. A „csillagháborúra“ való felkészülés tervének meghirdetése valóságos figyelmeztető jelként hatott az egész világon. Elszámították magukat azok is, akik úgy vélték, hogy konfrontáci- ós irányvonaluk lesz a meghatározó a nemzetközi eseményekben. Ezzel összefüggésben talán hozzáfűzhetném, hogy a világuralomról szőtt álmok mindig is erkölcstelenek, s ez a célokra és eszközökre egyaránt vonatkozik. Hasonlóan, mint a perpetuum mobile létrehozásának tervei az elementáris természeti törvények ismeretének hiányából születnek, a világuralmi törekvések a reális valóságtól távol álló világképből fakadnak. Az USA-nak a katonai-stratégiai egyensúly megbontására irányuló orientációjával szembeni határozott ellenállását a Szovjetunió összekapcsolta nagy horderejű békekezdeményezéseinek előterjesztésével, a béke és a biztonság kulcskérdéseihez való (Folytatás a 3. oldalon) ÚJSXÚ 2 1985. XI. 28.
