Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)
1985-11-27 / 280. szám, szerda
A gazdálkodás tudományos alapjait építik Elemző beszámoló, tárgyszerű vita a pártalapszervezet évzáró taggyűlésén • A kutatóintézet laboratóriumai a mezőgazdasági üzemek • Mélyreható gazdasági elemzésekre van szükség A bratislavai Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Gazdasági Kutatóintézet kommunistái munkájuk időszerűségéből és társadalmi jelentőségéből kiindulva nagy felelősséggel készítették elő évzáró taggyűlésüket, amelyen az SZLKP Központi Bizottságának küldöttjeként jelen volt Ján Janovic, az SZSZK mező- gazdasági és élelmezésügyi minisztere, valamint Pósa Lajos, az SZLKP KB munkatársa. František Mach, a pártbizottság elnöke a beszámolóban részletesen elemezte az intézetben végzett kutatómunka színvonalát és eredményeit, s rámutatott a gazdasági kutatómunka hatékony fejlesztésének alapvető feladataira. Az intézet gazdag múltra tekinthet vissza, hiszen elődjét a prágai Mezőgazdasági Könyvelési és Vezetéstudományi Intézet bratislavai részlegeként még 1919-ben hozták létre. A történelmi helyzetekhez igazodó átszervezések során az intézet sokszor cserélt gazdát, s ennek megfelelően a gazdasági kutatómunka feltételei és feladatai is gyakran módosultak. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának önálló költségvetési szervezeteként 1977. január elseje óta működik, ezt megelőzőleg a Csehszlovák, majd pedig a Szlovák Mezőgazdasági Akadémiához tartozott. Az elmúlt évek és évtizedek folyamán az intézet dolgozói számos országos jelentőségű gazdaságtudományi probléma megoldásában vettek részt, beleértve a mezőgazdasági termelésben jelenleg érvényes tervszerű irányítási rendszer alapelveinek és egyes részleteinek a kidolgozását, valamint ezek rendszeres tökéletesítését. E munkák keretében az egyik legjelentősebb eredménynek tarthatjuk a különbözeti földjáradék kérdésének a hatvanas években bevezetett megoldását, aminek a termőterület éghajlati és földrajzi tagoltsága szempontjából főleg Szlovákiában van fontos szerepe. A jelenlegi időszakban hasonló jelentőségű feladatok szerepelnek az intézet munkatervében. Megemlíthetjük például a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum fejlesztésének az előrejelzését, az SZSZK természeti és gazdasági feltételeiből kiinduló tervezési rendszer, valamint a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban alkalmazott gazdasági szabályozók kidolgozását, a mezőgazdasági termelés gazdasági hatékonyságának a vizsgálását, a termőtalaj minősítését, a mezőgazdasági vállalatok szervezését és irányítását, a munka ésszerűsítését és normázását, az anyagi érdekeltség és a javadalmazás kérdéseit, továbbá a korszerű számítástechnikai rendszerek és módszerek alkalmazását az említett területeken. Amint a fenti felsorolásból is kitűnik, az intézet tevékenysége részben általános, országos jelentőségű, részben pedig vállalati vonatkozású, illetve vállalaton belüli kérdések megoldására irányul. Néhány évvel ezelőtt az utóbbiak voltak túlsúlyban, hiszen a fokozatosan kibontakozó, a fejlődés útjait kereső és gazdaságilag erősödő szocialista mezőgazdasági üzemeknek szükségük volt a kutatóintézet közvetlen segítségére és tanácsadására. Napjainkban a mezőgazdasági vállalatok szakvezetésének emelkedő színvonala minőségi változásokhoz vezet ebben a tevékenységben is, ezért egyre jobban előtérbe kerülnek az egymás munkáját segítő kölcsönös együttműködés elemei és formái. Az élenjáró, az új szervezési és érdekeltségi formákat bátran alkalmazó mezőgazdasági vállalatokhoz fűződő közvetlen kapcsolatok jó alapot biztosítanak az ún. makroszférában végzett kutatási munkához, az általános, országos érvényű tervezési, gazdaságirányítási és szabályozási rendszerek objektív fejlesztéséhez. A vita keretében többen is rámutattak, hogy a gazdasági kutatómunkának ez a két területe elválaszthatatlan egymástól. Ezek kölcsönösen feltételezik egymást, ezért mindkettőt arányos figyelemben kell részesíteni. A gyakorlattal való közvetlen együttműködés fontosságát felszólalásában Ján Janovic elvtárs is kiemelte. Mint mondotta, a mezőgazdasági kutatás laboratóriumai az egyes mezőgazdasági vállalatok, ezért egyre szorosabbra kell fűzni az együttműködés szálait a termelésben dolgozó gyakorlati szakemberekkel. A kutatóintézet dolgozói nagy segítséget nyújthatnak továbbá a lemaradozó vállalatok problémájának felszámolásához. Az intenzifikációs tervek jó minőségű kidolgozásával és végrehajtásával a következő tervidőszak folyamán ezt a kérdést véglegesen meg kell oldani. A miniszter a továbbiakban rámutatott a mélyreható gazdasági elemzések fontosságára, amelyek nélkül nem lehet pontos munkát végezni a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésével összefüggő kérdések megoldásában. Ugyancsak fontos feladatként említette a hasonló jellegű intézményekkel folytatott együttműködés elmélyítését, valamint a nemzetközi kapcsolatok hasznos és tevékeny kiszélesítését. Hangsúlyozta továbbá, hogy a kutatási munkát megfelelő időelőnnyel kell végezni, hogy a gyakorlat folyamatosan vehesse át és hasznosíthassa az eredményeket. Ezért a kutatóintézetnek a jelenlegi időszakban már a 9. ötéves tervidőszak előkészítésére kell összpontosítania a figyelmét, elsősorban olyan értelemben, hogy a kutatási munka a termelőerők fejlettségi szintjének megfelelő, minden tekintetben korszerű és hatékony irányítási rendszer kidolgozásához és érvényesítéséhez vezessen. A minisztérium az igényes feladatokból kiindulva megfelelő anyagi-műszaki feltételeket biztosít a kutatóintézet munkájához. Az utóbbi években ez a számítás- technikai fejlesztés területén is megnyilvánult, ami több vonatkozásban az elvárásoknak megfelelő szintre emelte a kutatási munkát. Komoly problémát jelent azonban a magas szinten képzett tudományos kutatók várható hiánya. A gazdasági kutatáshoz ugyanis tudományos minősítésű, az egyes szakterületeket jól ismerő, s politikailag magas színvonalon álló dolgozókra, ezek jól szervezett, összehangolt munkájára van szükség. Az intézet legtapasztaltabb tudományos munka-, társai közül a közeljövőben sokan mennek nyugdíjba, s pótlásukról nem lesz könnyű gondoskodni. Ezért a legközelebbi időszakban a pártalapszervezet kiemelt feladatai közé fog tartozni a kádermunka, valamint a gyakorlattal, a hazai és a KGST-országokban működő partnerintézetekkel való együttműködés elmélyítése, hogy az így szerzett tapasztalatok és ismeretek jobban elősegítsék a kutatóintézetre háruló nagy jelentőségű feladatok lehető legsikeresebb megoldását. MAKRAI MIKLÓS ★ A CSKP XVII. KOMMENTÁLJUK -----> "-MM* Hogy feleannyi legyen Népgazdaságunk zavartalan működéséhez korántsem kevés energiára van szükség. Ilyen tekintetben inkább azon országok közé sorakozunk, ahol nagymértékű a termelés és a kívüle eső szféra energiafogyasztása, ahol az elmúlt évtizedek iparosítási törekvései - mai megítélésünk szerint - az energiaforrások korlátlan kihasználására épültek, ha egyáltalán számításba vették ezt a szempontot. Idővel más irányba fordult a világ. Beszűkülő energiaforrásai, beszerzésük bonyolultabbá válása, a villamosgépek használóinak igényeiben bekövetkezett változások és más jelenségek idejekorán ráébresztették az élvonalbeli országokat az energiaigényesség visszaszorítására, mintegy jelzőlámpaként világították meg a járható utat. S ez nem más, mint a takarékosabb energiafelhasználás. Nem mondható, hogy népgazdaságunk energiaigényessége holtponton lenne. Annyi bizonyos: esztendők óta már nem növekszik. S annak ellenére sem, hogy minden évben újabb és újabb termelőkapacitásokkal bővül az ország, s az energiahálózat is minduntalan gyarapodik. Az energiaigényesség mégis csökken, s mind nagyobb mértékben. Amíg négy éve tizenkét hónap alatt közel egy százalékkal lett alacsonyabb, tavaly már 2,3 százalékkal. És még ez sem elegendő, mert aránylag gyakori országszerte a mértéktelenül sok energiát „faló“ üzem, gyár, népgazdasági ágazat. S ez mind együttvéve országos szinten olyan nagyságrendű tétel, hogy egyre nagyobb teherként nehezedik a népgazdaságra, előrehaladásunk fékezöjévé nyomult elő. Ezért is figyelemkeltő minden olyan próbálkozás, amely eredményességében felülmúlja az energiaigényesség csökkentésének országos átlagát. Megoldáskeresés és követendő példa ez mindenki előtt. Még akkor is - vagy éppen ezért -, ha olyan termelési-gazdasági egységek teszik, amelyeket a tüzelőanyag- és energiaforrások legnagyobb itthoni fogyasztói között tartanak számon. Tehát igazán van miből évenként „lefaragniuk“. Tizenegy kiválasztott tárca termelési-gazdasági egységei között tárcaközi szocialista munkaverseny folyik már esztendők óta. Tevékenységük megítélésének egyik alapvető kritériuma éppen az energiaigényesség csökkentését követeli meg. Ösztönző hatása pedig abban jelentkezik, hogy az utóbbi esztendők során az élvonalban végző szervezetek 10-25 százalékos energiaigényesség- csökentést érnek el, s ez már jóval az országos átlag fölött mozog. Mi rejlik ezen eredmények mögött? Ahány termelésigazdasági egység, annyi sajátos út. Például a fogyasztási elektronikát gyártó bratislavai Tesla konszern tavaly közel 2410 tonna kőszénegyenértékű tüzelőanyag megtakarításával 30 százalékkal múlta felül az állami tervet. Ebből a nižnái és a holešovicei vállalatok vették ki leginkább részüket. Az előbbi a Saturn tv-készülék innoválásával, az utóbbi az 50 és 100 Wattos fénycsövek gyártásának bevezetésével. A kazánalap korszerűsítése és felújítása pedig további ezer tonna fajlagos tüzelőanyagfogyasztás-csökkenést eredményezett. Szintén nem először végzett az élvonalban az olomouci Sigma konszern, ahol a termelés energiaigényességét a legutóbbi esztendő alatt 12,5 százalékkal szorították vissza. Sikerük titka a jól megszervezett egyéni, kollektív és vállalat- közi versenyben keresendő. Tehát nálunk sem áll fenn az a veszély, hogy az energiatakarékosság mellékvágányra kerül. Ľubomír Štrougal nemrégiben népgazdaságunk energiaigényességéről szólva egyebek között elmondta, hogy más fejlett országokban ez az érték csak feleannyi, mint nálunk. Itthoni csökkentésének lehetséges útjai között a tüzelőanyag és az energia alapvetően jobb hasznosítását, a legkorszerűbb technológiák, mérő- és szabályozó technika alkalmazását, s a tüzelőanyag- és energiagazdálkodás szerkezetének gyorsabb megváltoztatását jelölte meg. Felhozott példáink „gazdái“ már ezen az úton járnak. Fölöttébb szükséges lenne, ha minél több helyen szegődnének a nyomukba. J. MÉSZÁROS KÁROLY Majdnem teljes gőzzel Naponta kétezer tonna répából készül a cukor • A korszerűsítés ezekben a napokban sem szünetel Tóketerebesen (Trebišov) mostanában a cukorgyár környéke a legforgalmasabb. Reggel, délben és este külön autóbuszok szállítják az állandó alkalmazottakat, valamint a cukorgyártási idényre szerződtetett alkalmi munkásokat, s közben tehergépkocsik tucatjai sürögnek-forognak a gyár udvarán - hozzák a feldolgozásra kerülő nyersanyagot és viszik az értékes takarmányt, a répaszeletet. A kívülről régimódi - 73 esztendős ám belülről napról napra fiatalodó, illetve korszerűsödő üzemben ezúttal október 6-án kezdődött az idény, és azóta naponta kétezer tonna répát dolgoznak fel. A gépsorok valamivel többre is képesek lennének, ám a teljes üzemelést egyelőre akadályozza, hogy a termeléssel egyidőben tovább folytatódik a gyár műszaki berendezésének néhány évvel ezelőtt megkezdett s a tervek szerint jövőre befejeződő rekonstrukciója.- Az idén három járás cukorrépatermésével kell megbirkóznunk. A múltban a Kassa-vidéki (Košice- vidiek) járás is hozzánk tartozott, ám mivel nálunk még javában tartanak az üzemfejlesztési munkák, ezúttal csak a Tőketerebesi, a Michalovcei és a Vranovi járásból szállítják, illetve szállítjuk ide a répát - tájékoztatott a minap Imrich Stanislav igazgató. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy minden tekintetben alaposan felkészültek az idényre - van elég emberük, a technológiai berendezések jó állapotban kezdték ezt az idényt is így várható, hogy a rekordterméstől egy árnyalattal elmaradó 155-160 ezer tonnányi répát december végéig feldolgozzák. Mennyiségi szempontból jó közepesnek mondható az idei termés, míg a cukortartalma - a cukorgyári mérések alapján - meghaladja a tizenöt százalékot, s ez Kelet-Szlovákiában már tisztességes eredménynek számít. Ami pedig a szállítmányok tisztaságát illeti, az igazgató elégedetten jegyezte meg, hogy ezen a téren most sokkal jobb a helyzet, mint néhány évvel ezelőtt. Jobb, mert a termelők már tudatosították, hogy nem érdemes elhanyagolni a tisztítást, elvégre mindkét félnek érdeke, hogy a felvásárolt áruban minél kevesebb legyen a fű, a répalevél és a föld. Egyébként a cukorgyár körzetében a répafelvásárlás zavartalan. A kiszántás november elején mindenütt befejeződött, a szállítás pedig az ütemterv szerint halad. A gyár udvarán húzódó répahegyek szinte változatlanok, mert amennyit elnyel belőlük a feldolgozó gépsor, a tehergépkocsik annyit hoznak helyébe a gyár külső átvevóhelyeiról, illetve a termelőüzemekben létesített ideiglenes halmokból. Az igazgató elégedett a gyártási folyamattal. Elégedett, mert az emberek és a gépek szakszerűen végzik feladatukat, nincs üzemzavar, folyamatos a munka s a cukor minősége is megfelel a követelményeknek. Ján Dúc (középütt) szocialista munkabrigádja a főzőkatlanokat kezeli - a gyárigazgató szerint igazán szakszerűen (A szerző felvétele)- Mindez dolgozóink igyekezetének és helytállásának köszönhető. Ilyen téren az idősebbek jó példával állnak a fiatalok előtt, s a fiatalok sem akarnak szégyent vallani a munkában. Külön kiemelném a karbantartók Bartolomej Petričko vezette kollektíváját, továbbá a kilúgozóban dolgozó Juraj Danko vezette csoportot és Ján Dúcnak a főzőgépeket kezelő hattagú szocialista munkabrigádját. Amíg a cukorgyártók a répafeldolgozással vannak elfoglalva, ugyanakkor a hatalmas csarnokban „idegen“ munkások is szorgoskodnak. A humennéi Chem- kostav építési vállalat dolgozói kőművesmunkát végeznek, a Hradec Králové-i Győzelmes Február Művek szakemberei az új gépsorokat építik be, a prágai ČKD gyár alkalmazottai pedig az energetikai berendezéseket szerelik. A rekonstrukció tehát szintén javában tart, jóval nagyobb ütemben, mint két-három évvel ezelőtt. A régi gyárban folyó beruházások idei értéke év végéig eléri a 147 millió koronát. Ebben az esztendőben többek között elkészült egy légtisztító gépsor, új meszezó-berende- zés épült, új gépek dolgoznak, sűrítik a levegőt a kompresszorházban is. Kétségtelen, hogy itt a gyárfejlesztés csakúgy elnapol- hatatlan, mint a megtermelt répa feldolgozása. GAZDAG JÓZSEF ÚJ SZÚ 4 1985. XI. 27.
