Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)
1985-11-21 / 275. szám, csütörtök
A bérrendszerek gazdasági hatékonysága növelése programjának második szakasza A következetes folytatásért írta: Nagy Kázmér, az SZSZK munka- és szociálisügyi minisztere Népgazdasági feladataink teljesítésében kulcsszerepe van a dolgozók hatásos anyagi érdekeltségének. A bér nemcsak fontos gazdasági tényező, hanem egyben érzékeny politikai barométer is. Sokan munkájukban lemaradnak, teljesítményük átlagon aluli, nem teljesítik a normákat, nem tartják meg az előírt termelési és technológiai eljárást, munkájuk nem felel meg a szabványoknak. Az általuk okozott hiányt azután azoknak kell behozniuk, akiknek nagyobb a teljesítőképességük. Ezeknek javadalmazása azonban sok esetben azonos vagy csak elenyésző mértékben más. A dolgozók többsége ezért joggal igényli, hogy a javadalmazás igazságos értékelése legyen az elvégzett munkának. Vagyis a feladataikat felelősségteljesen teljesítő dolgozókat ennek megfelelően javadalmazzák s ezzel szemben a léhútés is tükröződjön a béren, a fizetésen. Fő célok és törekvések Annak érdekében, hogy a javadalmazásban megteremtsük az érdemek alapelve reális érvényesülésének előfeltételeit, 1981-től fokozatosan átépítjük bérrendszerünket. Ez szerves része a népgazdaság tervszerű irányításának tökéletesítésére hozott komplex intézkedéseknek. A bérrendszerek gazdasági hatékonysága növelése programjának megvalósítását két szakaszban tervezzük. Az első szakasz a fő termelési ágazatokban már az 1983-1984- es években befejeződött. Az idén fokozatosan hozzáfogtunk, mégpedig a legjobban felkészült vállalatoknál és gazdálkodó szervezetekben a második szakasz megvalósításához. Ennek fő céljait és törekvéseit röviden így foglalhatjuk össze:- következetesebben alkalmazzuk a munka javadalmazásában az érdemek alapelvét és a személyes anyagi érdekeltséget a gazdaságfejlesztés alapvető feladataira orientáljuk - a magas fokú hatékonyságra, minden munka jó minőségére és gazdaságosságára, a műszaki fejlesztésre és az exportra;- a bérintézkedések a lehető legszorosabban kötődjenek a teljesítmény és a társadalmi munkatermelékenység növeléséhez. Ezzel járuljunk hozzá a magas fokú igényesség légkörének kialakításához,'a termelési, a munka- és a bérfegyelem megtartásához, a munka és javadalmazás mértékének ellenőrzéséhez;- bővítsük és tökéletesítsük általában a normabázist, alkalmazzuk a hatásosan ösztönző bérformákat, és azokat a társadalmilag döntő fontosságú irányokba orientáljuk, fokozzuk a gazdálkodó szervezetek, a dolgozó kollektívák és az egyének cselekvő érdekeltségét;- mélyítsük el a tarifarendszerek szerepét - a képesítési és a bérezési tarifákét egyaránt - és hangoljuk össze őket a gazdaság- fejlesztés időszerű szükségleteivel;- szélesebb körben alkalmazzuk a munkásoknál és a műszaki- gazdasági dolgozóknál a személyi értékelést, hogy ezáltal elmélyítsük a jövedelmek differenciálását a hosszú távú és megbízható teljesítményeknek, a szakismeretek és a munkakezdeményezés hasznosításának megfelelően;- jobban értékeljük a termelést megelőző szakaszok képesített és sokoldalúan felkészült dolgozóit valamint a kiváló szakembereket, mégpedig közvetlen összefüggésben munkájuk és gazdálkodásuk eredményeivel;- egyszerűsítsük a bérrendszert, szilárdítsuk a vállalaton belüli önálló gazdasági elszámolást, folytassuk a munka és a javadalmazás szervezése brigádrend- szerű formájának bevezetését, aktivizáljuk a dolgozók részvételét az irányításban és fejlesszük a munkakezdeményezés és a szocialista munkaverseny for- magazdagságát. A szóban forgó program második szakasza magába foglal számos további feladatot is, miközben egyértelműen a figyelem homlokterébe állítja a munka és a szervezés hatékonysága növelésének és ennek közvetítésével az átlagkeresetek emeléséhez szükséges erőforrások megteremtésének célját. Gondos előkészítés A javadalmazás új, igényes feltételeit az SZSZK népgazdaságában az 1985. október 1 -i állapot szerint a fő termelési tárcák 139 gazdálkodó szervezete érvényesítette. Ezekben a szervezetekben a dolgozók száma 446 ezer. Ezek közül az SZSZK kormánya által irányított tárcák szervezeteinek száma 92, foglalkoztatott dolgozóiké pedig 217 ezer. A sokoldalú előkészítésért vagyis a politikai-szervezési biztosításért, a műszaki és a technológiai feltételek megteremtéséért, továbbá a dolgozók tájékozottságáért a kedvező politikai légkör megteremtéséért közvetlenül felelnek a gazdálkodó szervezetek vezetői. E tekintetben rendkívül fontos a szerepük a párt-, a szak- szervezeti és az ifjúsági szerveknek és szervezeteknek. A párt központi bizottságának és a kormányoknak határozatai feladatul tűzték ki ugyanis, hogy a bérrendszerek gazdasági hatékonysága növelése programja feladatainak teljesítéséhez csak az adott lehetőségek és feltételek szigorú számba vételét és a tüzetes előkészítést követően szabad hozzáfogni. E program nagy feladatai ugyanis csak úgy teljesíthetők, ha ismertetjük, megindokoljuk őket és a dolgozók azonosulnak velük. Ezért szükséges a dolgozók tájékoztatásában tapasztalható hiányosságot habozás nélkül megszüntetni. A vezetó dolgozók személyesen felelnek azért, hogy minden dolgozónak megmagyarázzák a munka és a javadalmazás új feltételeit. A program megvalósítása második szakaszának eddigi tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a vállalatok jelentős hányada nagyobb feladatokat vállalt főleg az olyan mutatókban, amilyen a nettó teljesítmény, a nyereség, a munkatermelékenység, az anyag- és az energiaköltségek csökkentése stb. Következetesen igazodtak ahhoz az alapelvhez, hogy meg kell tartani a munka termelékenysége és az átlagbérek növekedése közti, a tervben rögzített arányt. Nélkülözhetetlen a bérdifferenciálás Ugyanakkor a gazdaság- és a társadalomfejlesztés igényes feladatainak következetes teljesítése megkívánja, hogy az irányító mechanizmus minden láncszeme és szintje megfelelően érvényesítse a bérdifferenciációt is. Az első eredmények arra utalnak, hogy a közvetlen irányítás erre nem hat eléggé intenzíven. Hiszen az új javadalmazási feltételek között dolgozó 217 ezer személy közül havonta 200 vagy ennél több koronával csak 8 ezer dolgozónál emelkedett a kereset és csak 243 dolgozónak csökkent 100 vagy ennél több koronával a havi keresete. Emlékeztetek arra, hogy az új bérintézkedések célja se nem az átlagos bérek csökkentése, se nem általános emelésük, hanem a keresetek kívánatos és valós differenciálása a dolgozók és a kollektívák eredményeinek valamint érdemeinek megfelelően. Az új bérezési előírások kifejezetten szorgalmazzák a képesítés, a munka bonyolultsága, fáradságossága és a felelősség szerinti differenciálást. Igy például a műszaki-gazdasági dolgozók minden funkciója két tarifában is szerepel és a munkafeltételek szerint a fizetést differenciálni lehet. Az alkotó műszaki dolgozók besorolhatók magasabb tarifaosztályba. Nagy differenciálási lehetőséget biztosít az ún. személyi értékelés is. Ennek alkalmazásával a havi fizetéskülönbség elérheti az 1850 koronát, sót, a 12-13. fizetési kategóriában a 2300 koronát is. Persze ezekkel a lehetőségekkel élni kell. Egyelőre nem lehetünk elégedettek. A munkásoknál lassabb ütemben érvényesül a személyi értékelés, noha alkalmazásának kezdetei visszanyúlnak egészen 1973-ba. Ennek oka elsősorban a vezető dolgozók kezdeményezésének és készségüknek hiánya, hogy a gyakorlatban érvényesítsék ezt a hatásos, de igényes bérezési formát. A személyi értékelés során számba kell venni a dolgozó szaktudását, szakképesítését, ennek felhasználását, további hivatások elsajátítását és egyéb kritériumokat. Hangsúlyozom, hogy nem elég csupán a dolgozó képesítése, mivel ezt a kritériumot tekintetbe veszik már a bérosztályba történő besorolásánál. A diploma alapján önmagában még nem lehet igényt formálni a nagyobb keresetre. Javul a javadalmazás módja A bérrendszerek gazdasági hatékonysága növelése programja második szakaszának eddigi rövid távú gyakorlatából az következik, hogy fokozatosan javul a javadalmazás módja. A program általában kedvezően hat a dolgozók teljesítőképességére és munkájuk minőségére. Az elért eredményeket azonban nem becsülhetjük túl, mivel egyelőre a programot olyan üzemekben valósítják meg, amelyekben megteremtették a kedvező gazdasági előfeltételeket. A program következetes teljesítése éppen azoknak az igényes feltételeknek a megteremtésétől és azon kritériumok alkalmazásától függ, amelyek alapját képezik az új bérezés bevezetésének. Ide tartozik főleg a teljesítmény fokozása, a munkatermelékenység növelése és a gazdasági eredmények javítása. Azok a gazdálkodó szervezetek, amelyek képtelenek megteremteni az előírt előfeltételeket, kénytelenek lesznek elhalasztani ezt a lépést egészen addig, amíg meg nem felelnek a követelményeknek. A program megvalósítása semmiképp sem idézhet elő olyan helytelen elképzelést, hogy általában növelni kívánjuk a béreket, függetlenül a munka tényleges eredményeitől, a nagyobb teljesítőképességtől, a minőség és a hatékonyság javulásától. Más szóval, megengedhetetlen a bérek érdemek nélküli növelése. A bérrendszerek hatékonysága növelésének szándéka helyes. Ennek azonban tükröződnie kell az illetékes alakulatok munkaterveiben, konkretizálni kell a célokat, a felelősséget és a határidőket, valamint gondoskodni kell a teljesítés rendszeres ellenőrzéséről. A program előkészítésébe be kell vonni a tapasztalt munkásokat, újítókat, a haladó munkamódszerek megvalósítóit és további olyan személyeket, akik ösztönző javaslatokat tesznek a munka és a javadalmazás feltételeinek javítására. Ez a program nem egyszeri kampányfeladat, hanem fontos, hosszú távú ösztönzés, amelynek célja a bérrendszerek hatékonyságának növelése, a teljesítménynormák és az egyéb múszaki-gaz- dasági normák rendszeres objek- tivizálása és elterjesztése, valamint a keresetek differenciálása a dolgozók érdemeinek megfelelően. A program megvalósítása, összhangban a CSKP XVI. kongresszusa, az SZLKP kongresszusa és a Szakszervezetek Központi Tanácsa X. ülése határozataival, váljon minden szinten az irányító dolgozók munkája alapvető tartalmává. Csak így teljesítjük következetesen e program megvalósítása második szakaszának feladatait és céljait. Ünnepnapok Az egyik testvéri ország kultúrájának napjai egy másik testvéri országban... Milyen csodálatos lehetőség arra, hogy közelebbről megismerjük egy nép szellemi életét, nemzeti sajátosságait, lelkét. Nem meglepő, hogy az ilyen rendezvények hagyománnyá váltak a szocialista országok között. Úgy tűnik, csak most volt, amikor Moszkva, Leningrád, Kijev, Tallinn és más szovjet városok lakossága boldogan üdvözölte a csehszlovák kultúra napjainak követeit a Szovjetunióban. Most pedig a szovjet ország művészei és együttesei látogattak el Csehszlovákiába. A soknemzetiségű gazdag szovjet művészetet régi ismerősök, és új arcok képviselik Csehszlovákiában. Természetesen az volt a célunk, hogy a legjobbat, a legérdekesebbet, a legújabbat mutassuk meg abból, amire ma büszke a szovjet kultúra. A rendezvénysorozat egyik csúcspontját kétségkívül a moszkvai Nagyszínház balett-társulatának vendégszereplése jelenti. Elsó fellépésük november 12-én volt Prágában. Legújabb darabjaik egyikét, Dmitrij Sosztakovics Aranykor című balettjét mutatták be. Érdemes néhány szót szólni erről a balettről, mivel nagyon érdekes mű, s nem éppen szokványos a sorsa. A partitúra az első sikertelen bemutatók után harminc évig feküdt a zeneszerző archívumában. Maga Sosztakovics úgy vélte, hogy a sikertelenség oka elsősorban a rossz librettóban keresendő. Ezért aztán Jurij Grigorovics, a Szovjetunió nemzeti művésze, a Nagyszínház vezető balettmestere legelőször is egy új librettóról gondoskodott, amikor napjainkban hozzálátott a balett felújításához. Szükség volt a zenei rész kiegészítésére is. A zongorakivonatot kiegészítették olyan részletekkel, amelyeket Sosztakovics azokban az években írt, mint az Aranykort, s közel álltak a balett jellegéhez. Az Aranykor nagy sikert hozott a társulatnak s egyben új szakaszt nyitott Jurij Grigorovics, a kiemelkedő koreográfus alkotómunkájában. A táncművészetet a szovjet kultúra napjain nemcsak a balett képviseli. Több fellépést tartott a krasznojarszki állami táncegyüttes, Szibéria egyik vezető művészeti együttese. Sajátos stílusuk jellemző vonása, hogy táncukban csodálatosan ötvözik a folklór elemeit a modern táncelemekkel. A krasznojarszkiak programja miniatűrökből áll, melyek az északi nemzetek tánchagyományaira épülnek. Mindegyik egy-egy életkép, tele lírával és humorral. Megrajzolják a szibériai falu életét, de a temperamentumos táncok tükrözik a mai Szibéria - a nagyépítke- zések, a fiatalok élmunkája vidékének - ritmusait is. A színházművészetet ezúttal a Szovjetunió egyik vezető együttese, a moszkvai Szatirikus Színház képviseli, amely az idén hatvanéves és - mondhatjuk - irigylésre méltó a története. Nem köny- nyú, sót inkább nehéz, de ezzel együtt csodálatos korban alakúit, amikor a szovjetországban az új élet született, amikor minden épült, nőtt, erősödött. A témák élessége, naprakészsége, a kívánság, hogy felszámoljanak minden idejétmúltat, mindent, ami gátolja az előrehaladást, a színházi formák eredetisége vonzotta a figyelmet. A kulturális napok lehetővé teszik a Szovjetunió kulturális élete széles palettájának bemutatását. A bemutatott filmek a hitleri fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulóját tükrözik. De megismerkedhetnek a csehszlovák nézők az esztrádmüvészettel is, amely távolról sem áll utolsó helyen a sorban. Nem tértünk ki a szovjet kultúra napjainak valamennyi rendezvényére, valamennyi résztvevőjére, hiszen a program rendkívül gazdag, több száz előadást foglal magában. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy a szovjet nép kulturális vívmányainak seregszemléje jelentős hozzájárulás lesz az országaink közti barátság megszilárdításához. TATYJANA GABINSZKAJA (APN) ÉLETKORHOZ MÉRT FELADATOKKAL Az engedelmesség a kisgyerek legalapvetőbb erkölcsi tulajdonsága. A pedagógia nagy fontosságot tulajdonít a gyerekek engedelmességre nevelésének. Ha csemeténk engedelmes, könnyebb otthon rendet tartani, megtanítani az életkorához mért feladatokra, s kialakítani benne a társadalmilag elfogadott magatartás alapvető vonásait. Amint a kisgyerek kezdi megérteni a szülők kívánságát, természetes számára, hogy engedelmeskedik azoknak, akik gondját viselik. Az értelmi és fizikai fejlődés korai szakaszában, amíg nem került a kicsi bonyolult kapcsolatokba az őt körülvevő emberekkel, az engedelmesség a személyiség alapvető erkölcsi tulajdonsága. Ezért is fontos erre ránevelni már az első életévekben. Az engedelmességet sokszor szembeállítják az önállósággal, s benne az akaraterő fejlődésének akadályát látják. A gyereknek lehetőséget kell adni - mondják sokan hogy kipróbálhassa az erejét, hogy megtanuljon a maga feje szerint cselekedni, önállóan, nem ahogy mások megszabják. Ez helytelen vélekedés. Hisz az akaraterő és az önállóság csak a társadalmilag meghatározott keretek és lehetőségek között nyilvánulhat meg. A kisgyerek a legtöbb erkölcsi követelményt" nem érti, ezért ha nem kap megfelelő felnőtt vezetést, akkor nem magabiztos, hanem önfejű lesz magaviseletében. Az engedelmesség egyébként az akarat nevelésében is alapvetően fontos dolog. Hisz ebben kifejeződik a készség és megértés a szükséges magatartásbeli elvárások iránt. A kisgyerek nem érti sokszor, hogy miért azt kell tennie, amit kérünk tőle, csak azt tudja, hogy a saját kívánságainál fontosabb, amit mi kérünk tőle. Az engedelmes gyermek természetesen fegyelmezett is. Hisz a nevelés során azok a tulajdonságok is kifejlődnek benne, amelyek szükségesek az öntudatos fegyelemhez. Az ilyen gyerek könnyen igazítja magatartását a társadalmi normákhoz és a közösség elvárásaihoz. A gyerekek szívesen engedelmeskednek azoknak az embereknek, akikben bíznak, akik cselekedeteikkel nem okoztak csalódást nekik. Ebéd után az édesanya megkéri a gyerekeket, hogy szedjék le az asztalt. Ám a lurkókat már várják a barátaik az udvaron. A mama szidja őket, s végül maga szedi le az asztalt. A gyenge akaratú szülőnek engedetlen és fegyelmezetlen gyerekei vannak. Hogyan is neveljünk engedelmességre? Nagyon fontos, hogy olyat kérjünk, amit a gyerek életkoránál fogva megért, és meg is tud tenni, (gy szívesen mozgósítja erejét, legyőzve saját kívánságait, míg végre nem hajtja a feladatot. Fokozatosan válik erős akaratúvá, öntudatossá, magabiztossá. Hiszen az engedelmesség az önállósággal, a tevékenységgel, az életörömmel harmonikusan fejlődik. Megtanulva az engedelmességet a hozzá közelállóhoz, a gyerek könnyebben sajátítja el a közösségben való viselkedés szabályait. Természetesen ettől az öntudatos, fegyelmezett magatartás még messze van, még sok mindent meg kell értenie, amíg a kollektíva cselekvő és öntudatos tagja lesz. De ez már a közös cselekvés folyamatában alakul ki. Makarenko írja ezzel kapcsolatban, hogy a fegyelem nem a nevelés feltétele, hanem az eredménye. A jó értelemben vett gyermeki engedelmesség nem egyenlő az idegen akarat gondolkodás nélküli végrehajtásával, hanem azonosulás, az öntudat, a tudatosság szintjén való közös cselekvés. ÁTÁNYI LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 6 1985. XI. 21.
