Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)
1985-11-18 / 272. szám, hétfő
ADDIG JÁR A KORSÓ A KÚTRA, MÍG EL NEM TÖRIK A korrupció vékony jegén Az Ostravai Kerületi Bíróság szenátusa elé kilenc vádlott került. Többnyire az ostrava-kunčicei Klement Gottwald Új Kohónak és a prágai székhelyű Ferromet külkereskedelmi vállalatnak alkalmazottjai. Művelt emberek, jó társadalmi pozícióban. Hogyan is kerülhettek szembe a törvénnyel? ÚJ SZÚ 3 Hosszú történet ez, gyökerei visszanyúlnak legalább az 1978-1981-es évek időszakába. Azokban az években, amint azt az egyik ellenőrzés megállapította, hét külföldi cég a Ferromet külkereskedelmi vállalat közvetítésével mintegy 176 ezer tonna alacsonyabb minőségi osztályba sorolt acélt rendelt a Klement Gottwald Új Kohótól. Ennek a minőségnek azonban ténylegesen csupán 21 598 tonna felelt meg, míg a hátralevő hányad jóval jobb minőségű volt. Ezt a jobb minőségű acélt azonban a kevésbé jó árán értékesítették. Ennek következtében a társadalmi tulajdonban levő vagyon számlájára a kár meghaladta a 16 millió koronát. A termelővállalatban ugyanis nem igazodtak a megrendelések igényeihez, hanem az éppen raktáron levő acélmennyiséggel kereskedtek. Ezt azután jól kihasználta néhány külföldi közvetítő. S nemcsak ők. Nem volt tiszta a vállalat felelős dolgozóinak lelkiismerete sem. Az ügy kivizsgálása során egyes műszaki és technológiai dolgozói állásfoglalásukban utólag igyekeztek megindokolni, hogy objektíve miképp is vált lehetővé a minőségi osztály „összetévesztése“. Sót, a vállalati technológus ezt a gyakorlatot utólag megkísérelte törvényesíteni. Évente 40 ezer tonna acélról volt szó, ez volt a minőségileg helytelenül kategorizált külföldre exportált acél mennyisége. Egy tonnáért egy márka Tisztességtelen szándékai megvalósításában éppen ezzel élt JUDr. Alois Nekola, a vállalat értékesítési főelőadója. A termelés kérdéseiben kitűnően kiismerte magát, s ugyanez vonatkozik az értékesítési terv teljesítésére is. Tisztjéből következően szoros kapcsolatban állt a Ferromet 12. kereskedelmi csoportjával, valamint a külföldi cégek képviselőivel is. Rábizonyították, hogy három nyugati cég tulajdonosával magánegyezséget kötött, miszerint megrendelésük alapján magasabb minőségi osztályba tartozó acélt szállíttat számukra. Egy tonna acélért provízióként egy nyugatnémet márka ütötte a markát, így értékesített csaknem 20 ezer tonnát. A külföldi cégek csak ennek az ügyletnek köszönhetően legalább 300 ezer márkát nyertek, dr. Nekola pedig 20 ezer nyugatnémet márkát vágott zsebre. Ezen felül a külföldi megrendelőktől arany ékszert és egyéb „ajándék- tárgyakat“ kapott, amelyeknek értékét utólag több mint másfél millió koronában állapították meg. A törvényellenesen szerzett valutát csehszlovák állampolgároknak eladta. A vádlott azzal védekezett, hogy amit kapott, abból semmi sem tekinthető csúszópénznek. Álszent módon jutalmakról, ajándékokról és egyéb figyelmességekről beszélt, amelyeket a külföldi partnerekkel fenntartott „jó baráti kapcsolatainak“ köszönhetett. Cselekvése megfontoltságáról tanúskodik azonban alábbi vallomása: „A cserenehézségek miatt számomra a valutánál értékesebbek voltak az arany ékszerek". A külföldi elővette a pénztárcáját... Nekola felettesére, Jan Kučerá- ra, a vállalat kohászati gyártmányokat értékesítő osztálya vezetőjére is vonatkozott a korrupció vádja. Bizonyítást nyert, hogy a külföldi cégektől megvesztegetésként több mint 97 000 koronát fogadott el. Elsősorban az általa betöltött posztnak köszönhetően. Erről az alábbi eset is tanúskodik, amelyet ó maga is beismert. Egyszer belépett abba az irodába, amelyben Nekola tanácskozott a külföldi cég képviselőjével és Josef Zedníkkel, a Ferromet munkatársával. Az utóbbi ebben a pillanatban felszólította a külföldi látogatót, hogy adjon valamit Kučerának is, hiszen ó a vezető. A külföldi elővette a pénztárcáját és Jan Kučerának átadott nyolc százmárkás bankjegyet. A több mint 16 millió koronás kárért felelősséggel tartozik Jirí Socha mérnök, a vállalat 11. sz. üzemének fókohásza is. Tudott a minőségi „csereberéről“ és nem lépett fel ez ellen. Bizonyítást nyert, hogy ő is csúszópénzt fogadott el a külföldi megrendelőktől. A kivizsgálás során fény derült arra, hogy amint már említettük, nem maradt tiszta a keze a Ferromet néhány dolgozójának sem, elsősorban Josef Zedníknek és munkatársának Zlata Melicharo- vának. Mind a ketten népgazdaságunk olyan rendkívül érzékeny területén működtek, amelyen különösképpen sok függ a becsületes hivatásgyakorlástól. Zedník a Ferromet 12. kereskedelmi csoportja ellátó- és értékesítő osztálya vezetőjeként nem lépett fel az olyan szállítási levelek kiállítása ellen, amelyeken alternatív módon tüntették fel a minőségi osztályt és a méreteket. Az ilyen szállítási leveleket ellenőrizte, nyilvántartotta és aláírta. Ezáltal társfelelős csaknem hat millió korona kárért. Ó maga megvesztegetésként elfogadott több mint 55 ezer korona értékű árut, ékszert és valutát. Zlata Melicharová, aki eleinte kereskedelmi, majd később önálló kereskedelmi előadó volt, gondatlanságért és korrupcióért került a bíróság elé. Ó is aláírta a már említett szállítási leveleket, más dolgozókkal együtt, s mindig a külföldi cégek javára, helytelenül számlázott. Ezáltal hozzájárult csaknem nyolc millió korona vagyoni kárhoz s a csehszlovák devizagazdálkodásnak okozott több mint 800 ezer korona kárt. Ót több mint 167 ezer korona értékű áruval, ékszerrel és valutával vesztegették meg. „Fekete“ képviselő A kivizsgálás során megállapították és bebizonyították Václav Uhlímak, a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság volt pilótájának, későbbi rokkantjáradékosnak bűntevékenységét is. Néhány éven át a „fekete“ képviselő szerepében fejtett ki külkereskedelmi tevékenységet. Az acélvásárlás közvetítéséért a külföldi cégektől legalább három és fél millió korona értéket meghaladó valutát kapott „hálapénzként“, s ezzel a valutával azután üzérkedett. (gy például a külföldi számláira utalt összegből (egy ilyen számláján csaknem 600 ezer nyugatnémet márka szerepelt) attraktív árut vásárolt és azt a CSSZSZK-ban felárral értékesítette. Két prágai házát és fényűző hétvégi házát méretre készült bútorral rendezte be. Ily módon szerzett be két autót, ebből a pénzből fedezte családjának nyaralását a Földközitenger Mallorca-szigetén, Kenyában, Görögországban... A biztonsági szervek akadályozták meg abban, hogy a karácsonyt szándékának megfelelően Szenegálban töltse. A bíróság színe előtt Az Ostravai Kerületi Bíróság a cikkünkben említett személyeket igazságosan megbüntette. Alois Nekolát 12 évi szabadságvesztésre, vagyonának és a bűncselekményeiből származó tárgyaknak elkobzására. Jan Kučerát 12 havi szabadságvesztésre, 20 ezer korona pénzbüntetésre és a törvény- ellenesen szerzett tárgyak elkobzására. Jiŕi Socha nyolc hónap szabadságvesztési büntetést, 3000 korona pénzbüntetést kapott és elítélték a törvényellenesen szerzett tárgyak elkobzására. Josef Zedník 18 havi szabadságvesztési büntetést kapott, ezen kívül 10 ezer korona pénzbüntetést és tőle is elkobozzák a törvényellenesen szerzett tárgyakat. Zlata Melicharová büntetése kétévi szabadságvesztés, a külkereskedelemben végzett munkától való háromévi eltiltás, 30 ezer korona pénzbüntetés, valamint a tisztességtelen módon szerzett tárgyak elkobzása. Václav Uhlíŕt hét és félévi szabadságvesztésre, vagyonelkobzásra s a jogtalanul szerzett tárgyak elkobzására ítélték. Az ítélet még nem jogerős, mivel az ügyész az összes említett esetben fellebbezett a Cseh Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához. A vádlottak is fellebbeztek. Ebben a perben további három személyt bűnpártolásért ítéltek el. Nemcsak a vádlottak A bűnüldöző szervek 1981 végén kezdtek foglalkozni ezzel a szerteágazó esettel. Több mint két évig tartott a tüzetes kivizsgálás és a bizonyító eljárás. Ezt követte az első fokú bíróság előtti igényes és hosszan tartó per. A kivizsgálás során megállapítást nyert, hogy nemcsak a vádlottak, hanem a Klement Gottwald Új Kohómú és a Ferromet számos további dolgozója is durván megszegte az előírásokat, a szocialista társadalmi tulajdon védelmének alapelveit. Egyesek közülük ezt önző szándéktól vezérelve tették, mások viszont felelőtlenül jártak el. Nagyjából másfél évvel ezelőtt a Klement Gottwald Új Kohó és a Ferromet vezetőségének figyelmét felhívták a búntevékenység kivizsgálása során feltárt súlyos fogyatékosságokra. Erre a figyelmeztetésre a két vállalat a törvény szabta határidőben adott választ. A Klement Gottwald Új Kohó vezetősége tájékoztatott arról, hogy már 1983-ban olyan előírásokat léptettek érvénybe, amelyekkel meg akarják gátolni a jogtalan nyerészkedést és ennek megfelelő szervezési intézkedéseket is foganatosítottak. Részletesebb választ adott a Ferromet azzal kapcsolatban, hogy kiépítették és tökéletesítették az ellenőrzési rendszert. Ezzel egyidejűleg foglalkoztak a megállapított fogyatékosságokkal kapcsolatos felelősség kérdésével és ebből levonták a személyi következtetéseket. A Legfelsőbb Bíróság letárgyalja ezt az esetet és végérvényesen lezárja. Viszont már most teljesen világos az a tanulság, hogy a rendetlenség, a felelőtlenség, a laza, illetve - jobban mondva - a nem létező ellenőrzés és az irányítás hiányosságai tették lehetővé olyan emberek búntevékenységét, akik Csáki szalmájaként kezelték a társadalmi tulajdont, nyerészkedtek, tollasodtak és népgazdaságunknak jelentős károkat okoztak. A CSKP KB Elnökségének a párt szerveihez és szervezeteihez intézett levele a szocialista törvényesség, erkölcs és fegyelem elvei megszegése elleni harc hatékonyságának elmélyítéséről hangsúlyozza, hogy minden munkahelyen és egész társadalmunkban elsőrendű feladat a fegyelem és a rend megszilárdítása. Ez a kedvezőtlen jelenségekkel szembeni hatékony harc alapvető előfeltétele. A párt minden szervezete és a vezető dolgozók is felelősséggel tartoznak a pártnak és a társadalomnak, hogy adott hatáskörükben ennek a követelménynek feltétlenül érvényt szerezzenek. Aki szembe kerül a jogrenddel, annak számolnia kell minden törvényes következménnyel. KAREL WALTER A Chomútovi Csóhengerde és Vasműben most próbálják ki azt az új automata gépsort, amelyet az acéidrótmaratás során alkalmaznak majd. A berendezés 120 millió korona befektetést igényel, és lehetővé teszi napi 200 tonna drót kimaratását emberi munka nélkül. Ezenkívül fémeket és savat is megtakarít, üzemelését számítógép irányítja. A képen Alexander Balog a gépsor tartályába helyezi a maratásra szánt acéldrótot. (Libor Zavoral felvétele - ČTK) Felzárkózni - ez a célunk Reflektorfényben az elektronika Hol tart, merre halad hazánk elektrotechnikai ipara? Melyek azok a területek, ahol jelentős sikereket mondhatunk magunkénak, és hol szorít a legjobban a cipó? Milyen eredménnyel zárjuk a 7. ötéves tervidőszakot, és mit várhatunk a következő évektől? Növekszik-e a felújított elektrotechnikai cikkek száma, és lesznek-e egészen új típusú rádiók, televíziók, magnetofonok? Fellendül-e a képmagnók és a digitális lemezjátszók gyártása? - Ezekre a kérdésekre kaptunk választ néhány nappal ezelőtt azon a sajtó- tájékoztatón, ahol a kérdezett Milan Kubát, hazánk elektrotechnikai ipari minisztere volt. Az elmondottak alapján ismét bebizonyosodott, hogy az elektrotechnikai ipar népgazdaságunk egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata. Ezt jelzi az a tény is, hogy a 7. ötéves tervidőszak termelési tervét várhatóan 150 százalékra teljesíti. A termelés gyors növekedése, a műszaki színvonal emelkedése és az elektronikai cikkek minősége azt eredményezte, hogy az elektronika nemcsak a társadalmi termelés szféráiban, hanem a mindennapi életben is pótolhatatlan szerepet játszik. Népgazdaságunk elektronizálási programjának felgyorsítását épp a legdinamikusabban fejlődő ágazatok (az elektronika és a mikroelektronika alkatrészállománya, a mérő-, a regulációs és a számítástechnika) segítik elő. A legnagyobb előrelépést a mikroelektronikai alkatrészállomány terén értük el; ha összehasonlítjuk az 1980-ban és az 1985- ben gyártott nyomtatott áramkörök mennyiségét, megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy idén három és félszer gyártottunk többet, mint öt évvel ezelőtt. Nem véletlen az sem, hogy az iparon kívül ma már a mezőgazdaságban, a kultúra, az oktatás és az egészségügy terén is hódít az elektronika. Középiskoláink és felsőfokú intézményeik számítástechnikai berendezésekkel való ellátása a következő években sem szorulhat háttérbe, hangsúlyozta Milan Kubát, hiszen szocialista társadalmunk nemcsak az ipar továbi fejlesztését, hanem a szakemberképzést is legfontosabb feladatai között tartja számon. A České Velenlce-i (Dél-csehországi kerület) vasútijármü-ja- vító üzem és gépgyár tizennégy vasútlko- csi-típus nagyjavítását végzi. Az idén négyszáznegyven felújított kocsi került ki az üzemekből. Dolgozói ezenkívül villany- mozdony-alvázakat is javítanak. Képünkön egyikük, Vladimír Kopper látható. (Jaroslav Sýbek felvétele - ČSTK) Hogy miről beszélnek a 8. ötéves tervidőszak feladatai? Elsősorban innoválásról és korszerűsítésről. Több tévé- és rádiókészülék felújítása várható, több mini- és mikroszámítógép jelenik majd meg a hazai piacon, hozzáférhetővé válnak a képmagnók is, amelyek átjátszó szerkezetét a Szovjetuniótól kapjuk. Az itthon gyártott színes televízióból 1990-ig ötszázezer darab kerül az üzlethálózatba, és bővül a digitális lemezjátszók gyártási programja is. Ami pedig az alkatrészállományt illeti: behozatallal segítünk majd magunkon. A Szovjetuniótól a következő öt év alatt ötvenmillió rubel értékű integrált áramkört és rádió- csatornát veszünk, de e téren nem szakad meg az üzleti kapcsolatunk az NDK-val sem. Szó volt az exportfeladatok teljesítéséről is. Milan Kubát nem titkolta: amíg a termelesi költségek olyan magasak lesznek, mint manapság, a tőkés országokba való kivitel tervét továbbra is csak kemény küzdelmek árán tudjuk teljesíteni. Ezzel magyarázta azt is, hogy a 7. ötéves tervidőszak elsó két évében nem sikerült maradéktalanul teljesítenünk a tőkés kiviteli tervet, s 83-84-ben is csak megfeszített erővel. De nem állhatunk meg egy percre sem! A tőkés országoktól vett lincencekért nekünk is valutával kell fizetnünk, ezért az exportfeladtok teljesítése fokozott figyelmet követel. A szocialista országokkal szembeni üzleti kötelezettségeinket maradéktalanul teljesítettük, de mivel a jövőben még többet várnak tőlünk, a termelést továbbra is fokoznunk kell. Annak idején, amikor a 7. ötéves tervidőszak feladatait írtuk elő, sokan hitték, sót, állították, hogy a célok túlontúl magasak, jegyezte meg a miniszter. 1985-re kiderült, hogy a tervet nem 140,2 százalékra teljesítettük, ahogy azt a hetvenes évek végén megszabtuk, hanem 150 százalékra. Ebből is látható: elektrotechnikai iparunk egyre többre képes. S ha fel akarunk zárkózni a világ legjobb elektronikai cikkeket gyártó országaihoz, akkor addig kell igyekeznünk, amíg a hátrány behozható. Legjelentősebb beruházási akcióink ezért az alkatrészállomány bővítését, valamint az ipari robotok és manipulátorok gyártását segítik elő. Az 1986-90-es években kétszer any- nyit fordíthatunk beruházásokra, mint a 7. ötéves tervidőszakban. A költségek háromnegyede a reszort gépparkjának felújítására irányul, ennek következtében a közeljövőben majdnem háromszorosára nő a munkatermelékenység. Ezzel egyidejűleg csökkenni fog több elektronikai alkatrész és gyártmány ára is, tehá t ami ma még sok családban elérhetetlen vágy, az pár év múlva már ott lehet a szobában. (szabó)
