Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)
1985-11-16 / 271. szám, szombat
KIS _______ NYELVŐR Eg y hét a nagyvilágban November 9-töl 15-ig Szombat: Moszkvában szovjet-etióp külügyminiszteri tárgyalásokra került sor • Az amerikai elnök „szovjet hallgatóknak“ szánt rádióbeszédet mondott • Szófiában befejeződött az UNESCO közgyűlése Vasárnap: Willy Brandt, a nyugatnémet SPD elnöke elutazott Prágából • Spanyolországban tiltakozó napot tartottak a NATO-tagság ellen Hétfő: Romániában személyi változásokra került sor a kormányban • Éhségsztrájkot kezdtek a fokvárosi börtön politikai foglyai • Előrelépés nélkül ért véget az indiai-kínai határtárgyalások 6. fordulója Kedd: Erich Honecker fogadta Alois Indrát, az NDK-beli látogatáson tartózkodó csehszlovák parlamenti küldöttség vezetőjét • Lengyelországban megalakult az új kormány • Budapesten időszerű nemzetközi kérdésekről és az ötéves terv irányelveiről tárgyalt az MSZMP Központi Bizottsága • Daniel Ortega közölte: országa nem ért egyet a Contadora-csoport módosított béketervével Szerda: Mihail Gorbacsov fogadta a Nobel békedíjasok konferenciájának küldöttségét • Berlinben befejeződött a Varsói Szerződés katonai tanácsának ülése • Canberra után Wellingtonban kezdett tárgyalásokat Bohuslav Chňoupek külügyminiszter Csütörtök: Libériában leverték a puccskísérletet • Az ENSZ- ben az űn. afgán-kérdés vitájában az afgán bel- ügyekbe beavatkozást jelentő határozatot szavaztak meg Péntek: Budapesten folytatódott az európai kulturális fórum • Brazíliában általános választásokat tartottak Berlinben a héten kétnapos ülést tartott a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek katonai tanácsa. Felvételünk az ülésen készült. (ČSTK-felvétel) Finisben a csúcselőkészületek A héten zárószakaszukhoz érkeztek a világszerte nagy érdeklődéssel várt jövő heti genfi szovjet-amerikai csúcstalálkozó előkészületei. Moszkvában és Washingtonban az utóbbi napokban is újabb állásfoglalások, nyilatkozatok és lapvélemények hangzottak el Gorbacsov és Reagan találkozójának közeledtével, annak kimenetelét és az esetleges megállapodások lehetőségét latolgatva. Az amerikai elnök az elmúlt hét végén szokásos rádióbeszédét az előzetes közlések szerint a „szovjet hallgatóknak“ szánta. Az Amerika Hangja rádióhálózat az elnök rendszeres rádióbeszédei terjedelmét kétszer meghaladó szöveget egyidejűleg sugározta oroszul és 47 egyéb nyelven is, főként a Szovjetunió népeinek nyelvén. Az ünnepélyes hangvételűnek szánt beszédben Reagan ismét védelmébe vette az űrfegyverkezési szándékát. A továbbiakban nyomatékosan hangsúlyozta: reméli, hogy a genfi eszmecserék gyümölcsözőek lesznek, és további találkozókhoz vezetnek. „Nemcsak magunknak akarunk békét, hanem mindazoknak, akik e kis bolygón élnek“ - jelentette ki rádiós nyilatkozatában. Meglehetősen kétes értékű e kijelentésének hitele annak ismeretében, hogy egy nappal korábban látta el kézjegyével azt a dokumentumot, amely a jövő pénzügyi évre 302 milliárd dollárt biztosít a Pentagon fegyverkezési céljaira. Ismét úgy nyilatkozott, hogy „Az Egyesült Államok nem viseltetik ellenséges szándékkal a Szovjetunió iránt. Küldöttségeink Genfben kemény munkát végeznek azért, hogy áttörést érjenek el“, mondotta végül. A TASZSZ szovjet hírügynökség kommentárban foglalkozott Reagan rádióbeszédével, s leszögezte: A genfi csúcstalálkozó küszöbén a Fehér Ház propagandagépezete növeli a világ különböző térségeinek szánt elnöki nyilatkozatok számát. Az elnök környezete megpróbálja békeszólamokkal helyettesíteni az egyébként nem túlságosan építő jellegű amerikai álláspontot a biztonság és a leszerelés kérdéseiben. A TASZSZ arra a következtetésre jut, a beszéd alapján nem várható, hogy az amerikai kormányzat kész megtenni a Szovjetunió irányába az út rá eső felét, illetve hogy hajlandó lenne hozzájárulni az űrfegyverkezés megakadályozásához és a földön felhalmozott fegyverkészletek jelentős csökkentéséhez. Moszkvában a Reagan-beszéd kapcsán arra hívják fel a figyelmet, az elnök úgy beszélt mintha az amerikai politika alapját mindig is a béke és a más államok belügyei- be való be nem avatkozás elvei alkották volna. A hírügynökség végezetül leszögezte, hogy a szovjet fél a konstruktív párbeszédért, s kölcsönös megállapodások kereséséért száll síkra, mert a dialógusnak csak ebben az esetben van politikai értelme és értéke. A csúcstalálkozó közeledtével mind több tekintélyes szakértő és politikus foglal állást. Georgij Arbatov akadémikus, az Amerika- kutató intézet igazgatója az ABC tévéhálózatnak nyilatkozva leszögezte: hazája azt szeretné, ha a genfi legfelsőbb szintű eszmecsere fordulópontot jelentene. Egyébként a leghatározottabban cáfolta azokat a washingtoni állításokat, hogy a Szovjetunió a genfi megbeszélések előestéjén megváltoztatta volna álláspontját az űrfegyverkezésről. Kijelentette, továbbra is érvényes az a Time hasábjain korábban már kifejtett Gorbacsov-megállapítás, hogy Moszkva elképzelhetőnek tart laboratóriumi kísérleteket, de a leghatározottabban ellenzi a kozmikus eszközök kipróbálását és telepítését. Moszkvában pár nappal Genf előtt változatlanul úgy vélik, eredményes lehet, s a nemzetközi helyzet javulását szolgálhatja a csúcstalálkozó, ha a tárgyszerű, konstruktív magatartás kerekedik felül. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hat ország vezetőjének felhívására válaszolva is megerősítette, szovjet részről azt várják, hogy az eszmecsere konkrét megállapodásokat eredményezzen, amelyek elősegítik a nemzetközi biztonság és bizalom erősítését. A szovjet elemzők arra emlékeztetnek, hogy a hat és fél év óta első csúcstalálkozót világszerte a béke megszilárdításának, a nagyobb biztonság és a nemzetközi ügyekben való kedvező fordulat reményéhez kapcsolják. A Novoje Vremja a várakozásokat összegezve úgy véli: bármennyire bonyolult, kiélezett is a nemzetközi helyzet, bármilyen nehéz is a megoldások felkutatása, a Szovjetunió határozottan úgy véli, hogy van reális lehetőség a helyzet javítására, s ezt nem szabad elmulasztani. Brandt prágai tárgyalásai A héten nemzetközi tekintélyű bonni vendége volt Prágának Willy Brandt, az SPD és a Szocialista Internacionálé elnökének személyében. Az NSZK-ban most ellenzékben működő Szociáldemokrata Párt vezére legutóbb 12 évvel ezelőtt kancellárként járt Prágában, amikor megállapodtak a két ország teljes értékű diplomáciai kapcsolatainak felvételéről. A tiszteletére adott fogadáson elhangzott beszédében szintén utalt erre, hozzáfűzve: egyetértés jött létre abban is, hogy mindkét ország támogatni fogja az enyhülési politikát és az európai együttműködés elmélyítését. A megbeszéléseken a pártközi kapcsolatokról és a nemzetközi helyzetről egyaránt szó esett. A bonni ellenzéki politikus úgy vélte, hogy a keleti és a nyugati pártok kapcsolatai nem pótolhatják azt, ami csak a kormányok hatáskörébe tartozik. Azt az álláspontját juttatta kifejezésre, hogy e pártok közötti ideológiai ellentéteket félretéve vannak .olyan kulcsfontosságú feladatok - elsősorban az enyhülés és a leszerelés kérdése - amelyeket a feleknek a köztük levő - más kérdésekben megnyilvánuló - nézeteltérések ellenére vállalniuk kell. A prágai megbeszéléseken a felek egyetértettek abban, meg kell állítani a nukleáris fegyverkezést, és mindenképpen meg kell akadályozni, hogy átterjedjen a világűrre. Brandt hasznosnak tartotta, hogy e kérdésben részletesebben megismerhette a Varsói Szerződés egyik tagországának véleményét, s ezt különösen értékesnek minősítette azzal összefüggésben, hogy prágai útja után Washingtonba repült, és tájékoztatta Ronald Reagant álláspontjáról, várakozásairól és Genffel kapcsolatos aggodalmairól. Brandt egyébként úgy vélekedett, hogy a bonni kormány nem utasította el egyértelműen Csehszlovákia és az NDK javaslatát a közép-európai vegyifegyver- mentes övezet létrehozására. Az indítványt tartalmazó jegyzéket a hét folyamán nyújtották át Prágában az NSZK csehszlovákiai nagykövetének. Az erre adott bonni válaszból egyértelműen az derül ki, hogy Bonn ugyan „üdvözli“ a kezdeményezést, ám úgy véli, hogy előnyben kell részesíteni a vegyi fegyverek világméretű betiltását az ilyen fegyverektől mentes övezetek létrehozásával szemben. P. VONYIK ERZSÉBET Vajkrém és bontott csirke Bizony bajban vagyunk, ha egy-egy új fogalommal találkozunk mindennapi életünkben, mert a szlovák nevét tudjuk ugyan- hiszen ezen a néven ismerjük meg a fogalmat de a magyar nevét nincs, aki megmondja nekünk. Igy aztán vagy a szlovák nevén emlegetjük, vagy lefordítjuk e nevet magyarra, ahogy tudjuk; természetesen nem mindig jól. Néhány évvel ezelőtt megjelent boltjainkban egy tejtermékfajta, amelynek fő alkotóeleme a vaj és a sajt. Általában kenyérre vagy péksüteményre kenve fogyasztják; a cseh és a szlovák neve is ezt a tényt akarja kifejezni: pomazankové maslo, nátierkové maslo. Akármelyiket fordítjuk le szó szerint, az eredmény ez: kenővaj. Magyarországon hiába érdeklődtem annak idején, mi is a neve ennek a tejterméknek, mert ott ez akkor nem volt. Most azonban - 1985 nyarán - már felfedeztem az élelmiszerboltokban; dobozán ott volt a magyar neve is vajkrém. A magyar nyelv tehát egy kicsit más szempontból nevezte meg a terméket, mint a cseh vagy a szlovák: nem egy vajfajtát látott benne, amelyet valamire kenve fogyasztanak, hanem egy’vajszerű krémet. De mint tudjuk, a krémet is kenni szokás, tehát a két megnevezési forma egyformán jó, csak természetesen mindegyik a maga helyén. Hogy a szlovákban sem idegen ez a szemléletmód, bizonyítja, hogy az egyik tejfeldolgozó üzem termékének dobozán a nátierkové maslo mellett megtalálható ez a kifejezés is: maslová nátierka. Ez pedig inkább vajkrém-nek fordítható, mintsem vajke- nócs-nek, mert kenőcs-nek a kenésre használatos kozmetikai és gyógyszereket, valamint a szerkezetek mozgó alkatrészeit síkosabbá tevő anyagokat nevezzük, a kenhető élelmiszert nem. Ezután ha erről az árucikkről lesz szó akár a mindennapi társalgásunkban, akár a szakma vagy a sajtó nyelvében, nevezhetjük ezt bátran vajkrém-nek. Az élelmiszernél maradva megemlítjük, hogy a hús- vagy élelmiszerboltokban kapható csirkét, kacsát, vagyis baromfit sem igen szoktuk nevén nevezni, legalábbis nem a magyar nevén. Ezek között általában két fajtát szoktunk megkülönböztetni; egyiknek a neve ez: fagyasztott baromfi, a másiké: hűtött baromfi. Ezzel csupán a tartósítás módja alapján neveztük meg ezt a húsárut. Márpedig a baromfit mint árucikket először más, fontosabb szempont alapján osztályozhatjuk aszerint, hogy milyen formában kerül a vevőhöz: élve, levágva és megko- pasztva, avagy a hasznavehetetlen belső szerveitől is megtisztítva. Az élve piacra kerülő baromfinak - mint tudjuk is - élő baromfi a neve; a levágott és tollaitól megtisztítottnak vágott baromfi. De hogy hívják a harmadik formában árusítottat? Ezt bizony kevesen tudják nálunk. A csomagolókartonjukon található szlovák felirat szerint pitvané kurča, pitvaná kačica stb. Csakhogy mi még ennek alapján sem merjük boncolt csirké-nek vagy boncolt kacsá-nak nevezni a csomag tartalmát, mert tudjuk, hogy a boncol ige - amely általános megfelelője a szlovák pitvať igének- nem illik az árusítandó baromfival végzett műveletre. A boncol ugyanis a testnek tudományos vizsgálódás céljából való részekre darabolását jelenti. Az eladandó baromfi esetében pedig valóban másról van szó; csupán felbontásról és kibelezésról. Az egyetemes magyar nyelvben ennek a baromfinak bontott csirke, bontott kacsa stb. a neve. A magyarban ugyanis a bont ige jelentése illik rá a baromfival végzett említett műveletre. A magyar nyelv értelmező szótára szerint egyik jelentése, illetve jelentésárnyalata ez: „(leölt és megtisztított állatot) felmetszve, felnyitva belső részeit egymás után kiszedi.“ Ezek a példák szerepelnek a szótárban: csirkét bont, disznót bont, halat bont, őzet bont. JAKAB ISTVÁN Kilónyi vagy kilósnyi? Egy derék horgász azzal dicsekedett, hogy fogott egy háromki- lósnyi pontyot. Állapítsuk meg mindjárt, hogy kilósnyi képzett szavunk nincs, mint ahogyan nincs literesnyi, méteresnyi stb. szavunk sem. Miért? A helyes válaszhoz először is tisztázzuk, mi is az a -nyi toldalék. A -nyi névszóhoz járuló melléknévképző, amely .ténylegesen vagy körülbelül, hozzávetőleg olyan nagyságú, mértékű' jelentésben használatos. Pédául: pohárnyi, ujjnyi, tenyérnyi, kanálnyi, lépésnyi, stb. Tegyük még hozzá, hogy a -nyi, melléknévképző főnévhez .járul - például: méternyi, malomkeréknyi, szikrányi esetleg birtokos személyragos főnévhez is - öklöm- nyi -, ezen kívül pedig számnévhez - például: ezernyi, milliónyi. Az idézett mondatban levő háromkilósnyi tehát hibás képzésű, mert az alapszó, a háromkilós melléknév, a -nyi, képző pedig melléknévhez nem járul. Azt mondhatná erre valaki: ha a háromkilósnyi nem jó, akkor javítsuk ki, legyen a jelző háromkilónyi, így már ugye, minden rendben van. A háromkilónyi valóban szabályosan képzett szó, ám ez még nem jelenti azt, hogy akárhová, tehát a mi mondatunkba is illik. Tudnunk kell, hogy a mértéket jelölő főnevekből- mint például kiló, liter méter stb. - -nyi képzővel alkotott melléknevek leginkább mennyiségjelzóként használatosak. S ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy mint mennyiségjelzők a jelzett fogalom mennyiségét többnyire csak hozzávetőlegesen, kevésbé pontosan határozzák meg. Például: egy liter tej pontosan tíz deciliter, egyliternyi tej azonban lehet egy liternél valamivel több vagy kevesebb is. De térjünk vissza a kifogásolt mondathoz. Helyes volna-e így: fogtam egy háromkilónyi pontyot? Nem volna helyes, mert egy pontyról lévén szó, ide nem mennyiségjelzó kell. Egy ponty lehet háromkilós, közel háromkilós, több mint háromkilós, csak éppen háromkilónyi nem lehet, összefogott vagy tízkilónyi pontyot - ez a mondat jó, ebben a tízkilónyi mennyiségjelző, több kisebb-nagyobb hal együttes mennyiségét jelöli. Hogy még világosabb legyen a dolog, nézzünk meg néhány további példát. Ha egy ló súlya öt mázsa, akkor az a ló ötmázsás, nem pedig ötmázsányi. Ha a kihizlalt sertés két mázsát nyom, akkor kétmázsás. Azt persze már mondhatjuk, hogy a kétmázsás sertésből negyvenliternyi zsírt olvasztottak ki, mert a zsír anyag, s ennek az anyagnak a megközelítően pontos mennyiségét határoztuk meg. MAYER JUDIT ÚJ SZÚ 4 1985. XI. 16.
