Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)
1985-11-16 / 271. szám, szombat
Üzenet az amerikai olvasókhoz Az Egyesült Államokban kiadták Mihail Gorbacsov beszédeit (ČSTK) - Az amerikai Richardson and Steirman könyvkiadó a szovjet APN könyvkiadóval közösen kiadta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára könyvét, melynek címe: „Elérkezett a békés építés ideje“. A könyv Mihail Gorbacsov 1985 márciusa, az SZKP KB főtitkárává történt megválasztása óta elhangzott beszédeit tartalmazza. Mihail Gorbacsov a könyv bevezetőjében üzenetet intéz az amerikai olvasókhoz. Ebben a következő áll: Ez a könyv 1985 márciusa és októbere közötti beszédeimet foglalja magában, azt az időszakot öleli fel, amely az SZKP KB főtitkári tisztségébe történt megválasztásommal kezdődött. Ezek a beszédek tükrözik gondolataimat és kollégáim gondolatait a múltról és a jelenről, a jövőről, illetve a legkülönbözőbb emberekkel - gyárigazgatókkal és munkásokkal, mezőgazdasági munkásokkal és tudósokkal, más országok politikusaival, barátaimmal és bírálóimmal folytatott beszélgetések során fogantak. A gyűjtemény, természetesen, az adott történelmi helyzetet tükrözi, amely felvázolja, de gyakran diktálja is a megfelelő hozzáállást a Szovjetunió előtt álló problémákhoz, s úgyszintén meghatározza megoldásuk módját. Korunk azonban olyannyira tele van eseményekkel és változásokkal, hogy néha egyetlen nap egy egész korszaknak felel meg a döntéseket és annak jelentőségét illetően, amit meg kell tenni a mai nemzedékért és a jövő nemzedékeiért. Ezt meggyőzően bizonyítják bármelyik ország tapasztalatai. Az, amit mondtam, jelentős mértékben érvényes államunk belső feladataira is, amelyek a szovjet vezetés figyelmének középpontjában állnak. Jelentős sikereket értünk el, de nem kevés a megoldatlan probléma is, amelyek közül néhány komoly. Nem szeretném itt ezeket felsorolni, elég részletesen szólnak róluk a gyűjteménybe foglalt beszédeim. Csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy az az ország, amely legfőbb feladatának a nép élet- színvonalának emelését, az élet minőségének javítását tartja, szükségszerűen a békére, a normális nemzetközi helyzetre és a kölcsönösen előnyös együttműködésre törekszik. Külpolitikánk a belpolitika szerves és logikus folytatása. A világban kialakult helyzet a szovjet emberek körében komoly aggodalmakat kelt. Úgy vélem, hogy hasonlóan vélekedik sok amerikai is. Az emberiség történetének legkomolyabb választása előtt áll, s ezt ma kell megtenni, másként késő lehet. Ez pedig a feszültség további fokozása és az enyhülés, a lázas fegyverkezés egészen kozmikus méreteket öltó fokozása és a korlátozás, a konfrontáció és az együttműködés közötti választás. A közös veszély a nemzetektől mindig közös erőfeszítéseket követelt meg. így született meg szövetségünk a fasizmus elleni háborúban. A veszély most még nagyobb: az általános nukleáris pusztulás. Vajon rendelkezünk-e elegendő bölcsességgel, türelemmel, kitartással és bátorsággal ahhoz, hogy ezt a szörnyű veszélyt közös erőfeszítésekkel hárítsuk el? A történelem és maga az élet különösen nagy felelősséget hárít országainkra, mindkét állam politikai vezetésére. Szilárdan arra töCiprusi felszólalás Stockholmban (ČSTK) - A stockholmi konferencia tegnapi ülésén Papadopu- losz, a ciprusi küldöttség vezetője új dokumentumot terjesztett elő, amely magában foglalja a semleges és el nem kötelezett országok javaslatait az európai bizalom és biztonság erősítését célzó intézkedésekre. A javaslatban jelentős helyet kapnak az erő alkalmazását kizáró, az ezzel kapcsolatos kötelezettségvállalásokat konkretizáló kitételek. A dokumentum katonai területen is számos bizalomerősítő intézkedéssel számol. A ciprusi küldött kijelentette, a javaslat célja a stockholmi fórumon megkezdett konkrét tárgyalások ösztönzése. rekszünk, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok visszatérjenek a normális kerékvágásba, a kölcsönös megértéshez, az együttműködéshez, valamennyi vitás kérdés tárgyalóasztal melletti megoldásához. A Szovjetunió kész keresni és megtalálni a közös nyelvet a leszerelés és a nemzetközi helyzet javítása kérdéseiben. Anélkül azonban, hogy az USA is erre törekedne, ezt nem lehet elérni. Gondolom, ez világos. A béke, a békés egymás mellett élés, az egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés alkotják külpolitikánk alapetveit. A Szovjetuniónak nincs szüksége idegen területekre, sem idegen erőforrásokra. Mindenünk megvan. A szovjet nép emellett jól tudja, mi az a háború, milyen szörnyűségekkel és tragikus következményekkel jár, mivel ezt saját bőrén tapasztalta. Épp erről, a béke szükségességéről és a hozzá vezető útról van szó könyvemben. Szeretném az amerikai olvasóknak elmondani a következőket. Országunk sosem volt ösztönzője, kezdeményezője a lázas fegyverkezésnek. Nem létezik olyan fegyverfajta, amelyet elsőként mi kezdtünk gyártani. A Szovjetunió kötelezettséget vállalt arra, hogy nem lép fegyverekkel a világűrbe, amíg a másik fél nem teszi meg ezt. Nem hajtunk végre atomkísérleteket és robbantásokat, ha az USA csatlakozik az általunk meghirdetett moratóriumhoz. Az volt a kívánságunk, hogy ez legyen az elsó lépés a nukleáris fegyverek korlátozásához, majd felszámolásához vezető úton. Szeretnénk emlékeztetni nemrég tett javaslatainkra is, nevezetesen arra, hogy csökkentsük 50 százalékkal a másik fél területét elérni képes nukleáris fegyverek számát azzal a feltétellel, hogy mindkét fél számára teljes mértékben be lesznek tiltva a csapásmé- ró űrfegyverek. Ettől függetlenül ugyancsak indítványoztuk az Európában levő közepes hatótávolságú atomfegyverek számának lényeges csökkentését. Mindezt, természetesen, az egyenlő biztonság elvének szigorú megtartása és a tárgyalásokon lefektetett szükséges ellenőrzési elvek tiszteletben tartása mellett. Végezetül szeretném elmondani, országunk sosem robbant ki háborút. Ilyen a szovjet vezetés álláspontja, ez a szovjet emberek millióinak véleménye, akik békés építő munkával foglalkoznak. Szerzőként szeretnék köszönetét mondani a Richardson and Steirman kiadónak a könyv megjelentetéséért. Ha az amerikai olvasók jobban megértenék terveinket és szándékainkat, s megértenék békevágyunkat s azt, hogy az együttműködésre törekszünk, feladatom teljesítve lenne. Ószintén kívánok az amerikai olvasóknak boldogságot és békés jövőt. * * * A Szovjetunió washingtoni nagykövetségén csütörtökön ünnepséget rendeztek Mihail Gorbacsov könyvének kiadása alkalmából. Ezen Anatolij Dobrinyin nagykövet meggyőződését fejezte ki, hogy a könyv az amerikai olvasók széles köre számára lehetővé teszi az SZKP és a szovjet állam lenini politikája elveinek jobb megértését. Stewart Richardson, az amerikai kiadóvállalat egyik vezetője hangsúlyozta, Mihail Gorbacsov könyvét áthatják a béke és az alkotó munka eszméi. Amerikában a könyvet mindazok elolvassák, akik aggódnak bolygónk jövőjéért, a béke és a nemzetközi biztonság sorsáért, a Szovjetunió és az USA viszonyának alakulásáért, s azok, akik hozzájárulnak a békéért, a veszélyes lázas fegyverkezés megszüntetéséért vívott harchoz. Remélem, eljön az idő, amikor az USA valamelyik elnöke hasonló eszmékkel áthatott könyvet ír - mondotta Richardson, s nagy megelégedését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Mihail Gorbacsov könyve az USA-ban egy olyan jelentős esemény előtt jelent meg, mint a küszöbönálló szovjet-amerikai csúcstalálkozó. GENF ELŐTT Reagan nem a kulcsproblémákra összpontosít Washington a leszerelés kérdésében nem vár nagy eredményeket (CSTK) - Ronald Reagan amerikai elnök csütörtöki rádió- és tévé beszédében kijelentette, „békeüzenettel“ utazik Genfbe, a Mihail Gorbacsowal való találkozójára. Reményét fejezte ki, hogy ez a találkozó a két ország közötti hosszú párbeszéd kezdete lesz, bár az alapvető ellentétek nem változtak közöttük. Az ovális elnöki irodából közvetített beszédben Reagan arról biztosította hallgatóságát, hogy jó szándék vezérli, s azt is beismerte, az atomfegyverek a legnagyobb veszélyt jelentik az emberiség számára. Ugyancsak „örömét fejezte ki“ a legutóbbi szovjet javaslatokkal kapcsolatban, ám új indítványokkal nem állt elő. Jelezte, hogy a genfi csúcstalálkozótól nem vár semmiféle nagy šikert a fegyverzetellenőrzés területén. Csak tömören szólt a fegyverkezés ellenőrzésének kérdéseiről és óvatos reményét fejezte ki, hogy a jövőben haladást lehet elérni. Megállapította, az USA kész 50 százalékkal csökkenteni nukleáris fegyvereinek „összehasonlítható“ rendszereit, s hogy olyan csökkentésre törekszik, amely ellenőrizhető lenne és amely biztosítaná az állandó egyensúlyt a Szovjetunió és az USA között. Reagan újból védelmébe vette „csillagháborús“ koncepcióját, amelyről - a tényekkel ellenkező módon - úgy beszélt, mint a „senkit sem fenyegető, nem nukleáris rendszerről“. Az amerikai elnök - akárcsak az ENSZ-ben mondott beszédében, amely bíráló visszhangot váltott ki - kiemelte, Genfben a regionális konfliktusok megvitatására és az emberi jogok kérdésére akar koncentrálni. Tizenkilenc perces beszédében Reagan kerülte a korábban rá jellemző éles szovjetellenes kirohanásokat. Ugyanakkor azonban jelezte, a genfi találkozóhoz nem fűz nagy reményeket. Mint mondotta „naivitás lenne azt várni, hogy egyetlen csúcstalálkozó tartós békét teremthet“. Ronald Reagan megállapította, a két nagyhatalom közötti mély és tartós ellentétek ellenére lehetséges és szükséges annak megakadályozása, hogy a köztük folyó nemzetközi versengés erőszakba csapjon át. Mindkét országnak meg kellene találnia azokat a területeket, amelyeken polgáraik gyümölcsöző együttműködést folytathatnának az egész emberiség érdekében. Jelezte, hogy a kulturális csere felújításáról és bővítéséről, illetve az iskolaügyi együttműködésről szóló megállapodáshoz igen közel áll a két ország. A genfi csúcstalálkozó előtt néhány nappal George Shultz amerikai külügyminiszter kétségbe vonta annak lehetőségét, hogy alapvető változás következik be a leszerelés kérdéseiben. Washingtoni sajtókonferenciáján azt állította, Genfben csak a szovjetamerikai kapcsolatok néhány szempontját tekintve érhető el haladás. Kijelentette, az USA nem fogadja el az atomrobbantások moratóriumának szovjet javaslatát. Cáfolta a New York Times azon értesülését, miszerint az USA és a Szovjetunió megállapodást köt a vegyi fegyverek terjesztésének megakadályozásáról. A közelgő szovjet-amerikai csúcstalálkozóra való tekintettel a genfi gyerekek külön postaládát nyitottak a világ minden gyermeke számára: ide címezhetik azokat a leveleket, amelyekben kifejezik a béke és biztonságos élet utáni vágyukat. A postaláda ünnepélyes megnyitásán szovjet, amerikai és svájci gyerekek vettek részt. (Telefoto: ČSTK) A nukleáris háborút el lehet hárítani Csehszlovák-új-zélandi külügyminiszteri eszmecsere (ČSTK) - Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter, aki hivatalos látogatáson Új-Zé- landon tartózkodik, Frank O’Flynn külügyminiszterrel véleménycserét folytatott a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Bohuslav Chňoupek többek között tájékoztatta partnerét az európai helyzetről, a stockholmi konferenciáról, a bécsi leszerelési tárgyalásokról, s főleg a szocialista országok legutóbbi békekezdeménye- zéseiról. Az új-zélandi miniszter tájékoztatta vendégét kormánya külpolitikai elveiről. Hangsúlyozta, Új-Zéland arra törekszik, hogy a Csendes-óceán déli része atommentes övezetté váljon. A tárgyaló felek véleménye megegyezett abban, hogy a nukleáris háborút el lehet hárítani. Pozitívan értékelték az ENSZ- közgyűlés 40. ülésszakának eredményeit. Reményüket fejezték ki, hogy a közelgő szovjet-amerikai csúcstalálkozó hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Bohuslav Chňoupek Welling- tonban megbeszélést folytatott Warren Cooperral, az ellenzék külügyi kérdésekben illetékes képviselőjével is. Szovjet képviselők aggodalma Dél-Afrika és az amerikai indiánok sorsa miatt (ČSTK) - A Szovjetunió parlamenti csoportja, amely a Legfelsőbb Tanács valamennyi képviselőjét tömöríti, felhívást intézett az amerikai Kongresszus képviselőihez. A felhívásban a szovjet parlamenti képviselők az Afrika déli részén tapasztalható veszélyes helyzettel összefüggésben fejezik ki aggodalmukat. A felhívás hangsúlyozza, a világ nem nyugodhat bele, hogy az ENSZ-határozatokat és a nemzetközi jog általánosan elismert normáit hosszú évek óta tagadó, az ún. frontállamokkal szemben az erőszak és az állami terrorizmus politikáját folytató Dél-afrikai Köztársaság akadályozza Namíbia függetlenségének megadását, s fokozza a terrort saját lakosságával, az apartheid-rendszer ellen harcolókkal szemben. Úgy véljük - áll a felhívásban -, hogy nem hasznos a fajüldözők nyugtatgatásának a politikája. A szovjet parlamenti csoport teljes mértékben támogatja az ENSZ által több alkalommal támasztott követelést, hogy az Alapokmány hetedik fejezetével összhangban kötelező szankciók lépjenek érvénybe a Dél-afrikai Köztársaság ellen. A szovjet parlamenti képviselők sürgetően felszólítják amerikai kollégáikat, ítéljék el Pretoria szörnyű bűntetteit, s követeljék a fajüldöző rezsim felszámolását. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa képviselőinek egy csoportja üzenetet intézett az amerikai Kongresszus szenátusa és képvi- selóháza tagjaihoz, amelyben komoly aggodalmát fejezi ki az USA- ban élő indiánok helyzetével kapcsolatban. A dokumentum emlékeztet arra, az amerikai indiánok rendszeresen kérelmekkel fordulnak az ENSZ-hez, hogy védjék meg őket az üldöztetésektől és a fizikai megsemmisítéstől, ami az Egyesült Államokban fenyegeti őket. Még 1979-ben felállították a nemzetközi jogászokból álló bizottságot, vizsgálja felül az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok megsértéséről (az amerikai börtönökben) előterjesztett tényeket. Ezeket az adatokat az USA-ban élő nemzetiségi kisebbségek szervezetei közölték az ENSZ- szel. Az említett bizottság megállapította: a jogsértések valóban megtörténtek, s konkrétan megnevezte az amerikai indiánok azon vezetőit - küztök Leonard Peltiert akik a törvénytelenség áldozatai lettek. A szovjet parlamenti képviselők rámutattak, mindezt az amerikai szenátus és képviselóház tagjai is tudják. Például az amerikai indiánok manifesztumából, amelyet a Fehér Háznak és a Kongresszusnak címeztek. Ez a dokumentum megállapítja: az Egyesült Államok őslakossága ellen „a népirtás politikáját folytatják“. A szovjet képviselők dokumentuma felszólítja az amerikai honatyákat, vessék latba minden tekintélyüket az amerikai őslakosságnak nyújtandó hatékony segítség, polgári, politikai és szabadságjogaik megadása érdekében. Konferencia Chicagóban A szovjet-amerikai kereskedelmi kapcsolatokról (ČSTK) - A szovjet-amerikai kereskedelmi kapcsolatokról Chicagóban megtartott konferencia megerősítette, hogy az amerikai kereskedelmi körök képviselői a két nagyhatalom kereskedelmi kapcsolatainak a bővítését szorgalmazzák. A résztvevők határozottan elítélték a Szovjetunióba irányuló kivitelre elrendelt korlátozó intézkedéseket és a legkülönbözőbb embargókat. Elsősorban az amerikai vállalkozók fizetnek rá arra, hogy a Fehér Ház a kereskedelmet a külpolitikai nyomás eszközeként hasznába fel a Szovjetunióval szemben. Az üzletemberek úgy vélték, hogy a Szovjetunió fejlett ország, amely kiváló sikereket ért el a tudomány és a technika fejlesztésében és ezzel összefüggésben figyelmeztettek azoknak a számításoknak a megalapozatlanságára, hogy a kétoldalú kereskedelem fékezése negatívan befolyásolja a Szovjetunió gazdasági fejlődését. James Gitten, a két ország közötti kereskedelmi és gazdasági tanács elnöke kijelentette, hogy ellenséges politikai légkörben nem virágozhat a kétoldalú kereskedelem. Ezért sürgette a diszkriminációs törvények hatálytalanítását.
