Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)

1985-11-02 / 259. szám, szombat

KIS _______ NYELVŐR Eg \) hét a nagyvilágban Október 26-tól november 1-ig Szombat: Moszkvában közzétették az SZKP újjászerkesztett programjának tervezetét • Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára találkozott Radzsiv Gandhi indiai kormányfővel, aki az ENSZ-böl hazautazva szakította meg útját a szovjet fővárosban Vasárnap: Pekingbe érkezett Hans-Dietrich Genscher nyugatné­met külügyminiszter • Magyar-osztrák külügymi­niszteri megbeszélések kezdődtek Budapesten • Iz­rael palesztin célpontokat bombázott a libanoni Bekaa-völgyben Hétfő: Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára a magyar fővárosba érkezett munkalátogatásra • Ammanban kezdett megbeszéléseket Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke Kedd: Befejezte kubai baráti látogatását a szovjet külügymi­niszter • A hatok a genfi csúcstalálkozó előtt felhí­vással fordultak az SZKP KB főtitkárához és az amerikai elnökhöz • Brüsszelben megkezdődött a NATO nukleáris tervező csoportjának kétnapos ülése Szerda: Lengyel-román kormányfői tárgyalások kezdődtek Varsóban • Egyhónapos fogság után Bejrútban ki­szabadult az elrabolt három szovjet állampolgár Csütörtök: Kádár János, az MSZMP főtitkára háromnapos hiva­talos látogatásra Londonba érkezett • India-szerte megemlékeztek Indira Gandhi meggyilkolásának első évfordulójáról Péntek: A Kremlben megkezdődtek a Mihail Gorbacsov és Mengisztu Hailé Mariam, etióp vezető közti tárgyalá­sok • Összeült a holland kormány, hogy döntsön a 48 amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakéta telepítéséről az ország területén Előjátékok A genfi szovjet-amerikai csúcs- találkozó közeledtével egyre in­kább felgyorsulnak az előkészüle­tek, szaporodik a nyilatkozó, állást foglaló politikusok, testületek szá­ma. Az előkészületek utolsó felvo­nása lesz George Shultz amerikai külügyminiszter hétfőn kezdődő moszkvai látogatása. Viszont már csütörtökön Washingtonba érke­zett négy szovjet újságíró a Prav­da és az Izvesztyija napilapok, a TASZSZ és az APN hírügynök­ségek képviseletében, hogy inter­jút kérjenek Reagan elnöktől. Washingtonban közölték, már elkészült a hivatalos amerikai vá­lasz Mihail Gorbacsov Párizsban előterjesztett nagy horderejű ja­vaslataira. A válasz részleteit nem közölték, de az amerikai fél emiatt kérte a genfi tárgyalások mostani fordulójának meghosszabbítását. Az eddig elhangzott nyilatkoza­tok, a múlt heti New York-i Se- vardnadze-Shultz - hasznosnak minősített - találkozó alapján Moszkvában mégis eléggé hatá­rozottan bírálják mindazt, amit Washington eddig ,,felkészülés“ címén tett. A komolyságot hiányol­ják, s főleg azt, hogy az Egyesült Államok makacsul ragaszkodik a ,,csillagháborús“ programhoz. Keményen bírálták Reagan ENSZ-beszédét is, amelyben sok mindenről szólt, elsősorban az úgynevezett regionális ügyekről, a fegyverzetkorlátozás témáját vi­szont teljesen figyelmen kívül hagyta. A TASZSZ ezzel össze­függésben idézett olyan amerikai véleményeket is, hogy az elnök csak azért nem fejtette ki állás­pontját a leszerelési kérdésekről, mert kormányának egyszerűen nincs fegyverkorlátozási politi­kája. Brüsszelben kedden és szer­dán tanácskozott a NATO nukleá­ris tervező csoportja, amelyet a hadügyminiszterek alkotnak, Franciaország és Izland hadügy­minisztere nélkül. A tanácskozás célja az volt, hogy megvitassa Weinberger amerikai hadügymi­niszter tájékoztatóját a szovjet­amerikai csúcstalálkozó és a genfi tárgyalások új szakaszának előké­születeiről. Az európai NATO-tag- államok ugyanis sürgették Wa­shingtont, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés új javaslataira az Egyesült Államok és a NATO dolgozza ki saját válaszát, s a csúcstalálkozón az amerikai fél törekedjen kompromisszumra, szintúgy a genfi tárgyalásokon is. Nyugat-európai partnerei azt is szemére vetették Washingtonnak, hogy erről a kérdésről nem kon­zultált-velük, csak a leggazdagabb országokkal. A brüsszeli tanácskozáson a miniszterek - Weinberger min­den győzkodése ellenére - az új szovjet javaslatokat mind a csök­kentés mértéke, mind ellenőrizhe­tősége szempontjából igen figye- lemreméltóaknak nevezték. Kije­lentették: megfelelő megállapodás esetében a NATO kész leállítani vagy módosítani az eurorakéták telepítési programját, sőt le is sze­relni a már telepítetteket. Nem szabad, hogy bárkit is megtévesz- szen ez a hangvétel, hiszen Wein­berger megismételte Shultz két héttel korábbi kijelentését, misze­rint Washingtonnak nincs más ja­vaslata, mint amit az év elején Genfben megtett. Ennek ellenére az ülésről kiadott közlemény hangsúlyozza: Reagan elnök a NATO-szövetségesek teljes tá­mogatását élvezi a genfi csúcsta­lálkozón. A szovjet szakértők óvakodnak a túlzott optimizmustól, de úgy vélik, hogy megfelelő amerikai szándék esetén létrejöhet egy el­vi megállapodás a csapásméró nukleáris fegyverzetek korlátozá­sáról és a világűr militarizálásának megakadályozásáról. A párizsi ja­vaslatokkal a Szovjetunió lénye­gében megtette a megállapodás­hoz vezető út reá eső részét. Az Egyesült Államoknak kell most lépnie, mégpedig a helyes irány­ban. Már csak napok kérdése, hogy megismerjük és megítélhes­sük az amerikai álláspontot. Tárgyalni - kivel? Az elmúlt szombat este tért vissza Bagdadból Ammanba Husszein jordániai király. Szad- dam Husszein iraki elnökkel - ugyanúgy, mint néhány nappal korábban Mubarak egyiptomi ál­lamfővel - a közös arab fellépés erősítésének szükségességéről tárgyalt az arab jpgok, egészen konkrétan a palesztin jogok érvé­nyesítése végett. Az uralkodó ugyanerről a témáról tárgyalt Jasszer Arafattal, a PFSZ elnöké­vel is, aki hétfőn érkezett Am­manba. r Még az ezt megelőző napon a jordániai tájékoztatási miniszter ismételten kijelentette, hogy or­szága nem kezd közvetlen tárgya­lásokat Izraellel a már négy évti­zede fennálló hadiállapot meg­szüntetéséről, élvet minden olyan javaslatot, amely egy részleges vagy különutas rendezésre irá­nyul. Egy héttel korábban ugyanis éppen ezt indítványozta Simon Peresz izraeli miniszterelnök. Peresz ENSZ-ben tett javaslata annyi haszonnal járt, hogy ezúttal azonos álláspontra hozta az egyébként nem valami jó viszony­ban levő Ammant és Damasz­kuszi: Hafez Asszad szíriai elnök- országa elvi álláspontjával össz­hangban - elutasította Peresz in­dítványát. Izrael, mint ismeretes, ,,előfeltételek nélküli“ tárgyalá­sokra szólította fel az arab államo­kat, míg ő maga hallani sem akart a megszállt arab területek kiüríté­séről. Washington is sürgeti a Camp David-i irányvonal folyta­tását, s gyakorlatilag megzsarolta a hasemita uralkodót, amikor 2 milliárd dollár értékű hadianyag leszállítását attól tette függővé, hogy Jordánia a jövő év márciusá­ig megkezdi-e különtárgyalásait Izraellel. Közben az izraeli parlament kedden meg is szavazta Peresz ENSZ-beli kezdeményezését, amelyről - mint azt a Haarec izra­eli lap közölte - előre tájékoztat­ták, természetesen titkos csator­nákon, a jordán uralkodót. Peresz szóvivője mindezt cáfol­ta, de az ügy mégis rányomta bélyegét Arafat ammani tárgyalá­sainak légkörére. Bár a megbe­szélésekről valójában semmi lé­nyegeset sem közöltek, a szűk­szavú sajtótájékoztatók és kiszi­várogtatások alapján arra lehet következtetni, hogy a jordán-pa- lesztin viszony, egészen ponto­san Husszein és Arafat viszonya már nem a régi, elég messzire került az idén február 11 -én szüle­tett megállapodástól, melynek alapja a „ területért békét“ elv, csak éppen palesztin részvétellel. A közelmúlt palesztinoknak tulaj­donított terrorcselekményei Husz- szein - és Mubarak - véleménye szerint sokat ártottak a PFSZ, s fő­leg a különutas tárgyalásokra haj­ló Arafat tekintélyének. A tárgyalásokat - ilyen vagy olyan formában, de lényegében mégis csak a különtárgyalásokat- szorgalmazza Washington, Tel Aviv, Kairó, Amman és Arafat is. Tárgyalni bőven lenne miről - más kérdés, ki tudnak-e munkálni egy mindenki számára elfogadható tárgyalási alapot. A fogas kérdés azonban hosszas erőfeszítések után változatlanul az, ki tárgyaljon és kivel? GÖRFÖL ZSUZSA Bejrútban szerdán kiszabadult az emberrablók fogságából az a három szovjet állampolgár, akiket egy hónappal ezelőtt raboltak el. A negyedik elhurcolt személyt időközben meggyilkolták. Röviddel szabadon bocsá­tásuk után Nyugat-Bejrút úgy nézett ki, mintha kitört volna a legsúlyo­sabb csata. Az itteni baloldali szervezetek tagjai a levegőbe lövöldöztek a szovjet állampolgárok szabadulásának üdvözlésére. Ez a spontán ünneplés a legjobban fejezte ki a terrorcselekmény általános elítélé­sét. (Telefoto - ČSTK) Néhány határozós szószerkezet használatáról A határozós szószerkezet kérdésével nem először foglalko­zunk. A használatukban vissza-visszatéró hibák indokolják kér­désük ismételt napirendre tűzését. Bizonyos igék, igenevek vonzata ingadozóvá vált. Ennek oka lehet két rokon jelentésű szerkezet egymásra hatása, nyelvtani műszóval: interferenciája. Ez figyelhető meg a szentel ige vonza- taiban; ma már nagyon gyakran használt az efféle szerkezet: „figyelmet szentel valamire“ a „figyelmet szentel valaminek“ mellett. Például: „A kor európai irodalmára 3 tanítási órát szentelhetünk." Nyilván a fordíthatunk ige vonzata keveredett a szentelhetünk mellé, ugyanis csaknem azonos a jelentése, ha így mondjuk: ,,A kor európai irodalmára 3 tanítási órát fordíthatunk.“ A fordít ige tehát -ra, -re; a „szentel“ -nak, -nek, ragos névszót vonz: „A kor európai irodalmának 3 órát szentelhetünk.“ A megértést számottevően nem befolyásoló különbségek ezek; minek egyáltalán foglalkozni velük? - kérdezhetné bárki. A nyelvművelés egyik sarkalatos alapelve azonban kimondja: meg kell akadályozni, hogy egyik nyelvi elem, alakulat a másik rovására terjeszkedjen, mert az a nyelv szegényedését idézi elő. Az igekötővel bővült ige vagy igei származékszó jelentése általában annyira megváltozik, hogy az ugyanazzal a raggal ellátott névszót már nemigen lehet hozzákapcsolni. Tanúsítja ezt a következő példa is: „A gazdasági fejlődés színvonalának emelése és a terv sikeres teljesítése méltó megemlékezés lesz ezekre az eseményekre..Az emlékezés az eseményekre vagy a megemlékezés az eseményekről kapcsolat egyaránt helyes, keverésük azonban nyelvhelyességi hiba. Az idézet tehát így helyes: „A gazdasági fejlődés színvonalának emelése és a terv sikeres teljesítése méltó megemlékezés lesz ezekről az esemé­nyekről...“; de nem kevésbé helyes így is: „Agazgasági fejlődés színvonalának emelése és a terv sikpres teljesítése méltó emlé­kezés lesz ezekre az eseményekre...“ Vannak határozós szószerkezeteink, amelyek ugyan nem tartoznak a szorosan vett állandó szókapcsolatok közé, mégis bizonyos állandóságot mutatnak. Tagjaik fölcserélése ugyan­olyan nelyvhelyességi hiba, mint az állandó szókapcsolatok keveredése. Tanúsítja ezt a következő mondat: ......a terv jövőre 1, 7 milliárd koronával nagyobb beruházásokkal számít az elői­rányzottnál...“ A magyaros nyelvhasználat hagyományai szerint, ami megvan, vagy biztosan meglesz, azzal számolunk, ha csupán várunk, remélünk valamit, arra számítunk. Az idézetből ez a különbség nem tűnik ki egyértelműen. Értelmezhetjük úgy, hogy: „... a terv jövőre 1,7 milliárd koronával nagyobb beruházásokra számít...“; és úgy is, hogy a terv jövőre 1,7 milliárd koronával nagyobb beruházásokká/ számol...“ Hasonló problémát vet föl ugyanannak a cikknek ez a mondata: „Számolhatunk azzal, hogy ebben az évben a szlovákiai gazda­ság beruházásainak volumenjét hozzávetőleg 2 miliárd koronával túlszárnyaljuk.“ A mondatból nyilvánvaló, hogy számításról, reményről van szó, amely esetleg beteljesül, de nem föltétlenül. A szóban forgó szerkezet ebben tehát így helyesebb: „Számítha­tunk arra, hogy ebben az évben a szlovákiai gazdaság beruházá­sainak összegét hozzávetőleg 2 milliárd koronával túlszárnyal­juk...“ MORVAY GÁBOR Van-e világjárta ember? Azt mondták valakiről, aki sokat utazott, sokfelé megfordult, hogy világjárta ember. Vajon helyes-e ez a világjárta összetétel, melyet esetünkben az ember jelzójeként használtak? Állapítsuk meg mindjárt, hogy ez az összetétel helytelen; s nézzük meg, miért. A magyar nyelvben számos olyan szókapcsolat és összetétel van, melynek előtagja puszta főnév, utótagja személyraggal ellátott szó, úgynevezett igenévi-igei alakulás. Ilyen szókapcsola­tok például: munkás készítette, szél fodrozta, hullámok sodorta stb., s ilyen összetételek például: madárlátta, széljárta, véráztatta, dérütötte, stb. Ezek a mondatban rendszerint jelzői szerepet töltenek be. Tehát például: szél fodrozta hullámok, hullámok sodorta csónak, illetve madárlátta kenyér, széljárta dombok, véráztatta föld, dérütötte avar stb. Miért nem illik ezek közé a jelzős szerkezetek közé a világjárta ember? Azért, mert az előbb felsorolt szókapcsolatok és összetételek mind alanyos szókapcsolatok és összetételek, a világjárta pedig nem helyes alanyos összetétel. Mindjárt világosabb lesz a dolog, ha felbont­juk az előbb felsorolt szerkezeteket: a madárlátta kenyér, - olyan kenyér, melyet a madár látott, a széljárta dombok - olyan dombok, amelyeket a szél jár, a véráztatta föld - olyan föld, amelyet vér áztatott stb. Látjuk tehát, hogy a jelöletlen alanyos összetétel főnévi előtagja mindig alany, ha a jelzőként használt összetételt átalakítottuk jelzői mellékmondattá. És most nézzük meg a világjárta ember szerkezetét! Az összetétel formájából ez az értelem következnék: olyan ember, akit a világ bejárt, pedig a fordítottját akarná jelenteni: olyan embert, aki világot járt. (gy is kellett volna helyesen mondani: világot járt ember, vagy ha már mindenképpen össze­tett szóval akarja valaki a jelzőt itt kifejezni, akkor így: világlátott ember. Aki a világjárta helytelen összetételt használta, azt nyilván az zavarta meg, hogy van például széljárta összetételünk, és van világot járt szókapcsolatunk. Ismerhette a világlátott jelöletlen tárgyas összetételt is, talán ezért gondolta, hogy jelöletlen össze­tétellel is kifejezheti, amit mondani akar. Csak arra nem gondolt, hogy tárgyas szókapcsolatból lehet ugyan jelöletlen tárgyas összetétel - például: világot látott ember - világlátott ember, de ha az utótagként szereplő szó személyragos, akkor az összetétel csakis alanyos összetétel lehet. A világlátta összetétel, ha hasz­nálatos volna, olyan dolgot jelentene, amit a világ látott, nem olyan valakit, aki a világot látta. MAYER JUDIT ÚJ szú 4 1985. XI. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents