Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-14 / 242. szám, hétfő

A z V. moszkvai könyvvásár látogatóinak százezres se­rege több mint 200 ezer könyvet láthatott, bár aligha volt egyetlen olyan vendége is a kiállításnak, aki mindent megnézhetett. Ennek el­lenére összességében is nagy él­ményt jelentett mindazt látni, amit a világ „a haladás és a béke szolgálatában“ jelszó szellemé­ben a könyvekben is közölni akar. Leginkább az egyes országok nemzeti sajátosságait is tükröző kiadványok nyűgözték le a látoga­tókat. Elég volt néhány perc, hogy fellapozzák például az indiai mű­vészetet bemutató gyönyörű albu­kiállított kötetnél, azt azonban lát­hattuk, hogy méltóképpen képvi­seltük könyvkultúránkat, irodal­munkat. A nyomdai kivitelezés, a tipográfia és az illusztráció érté­ke ugyanolyan figyelemfelkeltő volt, mint a bennük foglalt humá­nus gondolatok. Egy ilyen világ­méretű összehasonlítást is kiállt mindaz, ami a tárlókba, a polcokra került. Annak külön örülhetünk, hogy ifjúsági kiadóink - a Mladá fronta és a Smena - az idei moszkvai könyvkiállításról és -vá­sárról a Lenini Komszomolnak a baráti szocialista országok fiatal­jai kommunista nevelésében elért eredményekért adományozott ok­levelével térhettek haza. Amíg a látogatók a kiállítás pol­cai között szinte bábeli nyelvzavar közepette nyüzsögtek, addig a csendes tárgyalófülkékben a különböző országok kiadói szak­emberei, üzletemberei és írói ta­lálkoztak. Megvitatták, mérlegel­ték mindazt, amit érdemes és fon­tos megvásárolni, eladni, kicserél­ni. Ehhez a moszkvai könyvvásár kiváló feltételeket teremtett, hi­szen amint azt az egyes országok Nagykunsági krónika Györffy István könyvéről Könyvünnep után A moszkvai könyvvásár csehszlovák mérlege mokat, s néhány pillanat tartalmá­ig az egzotikus országban érezzék magukat. Ugyanígy utazhattak a könyvek segítségével Egyiptom­ba, Madagaszkárra, az arab or­szágokba, Latin-Amerika, Japán vagy Kína tájaira. De nemcsak ezek a könyvek érdekelték a láto­gatókat, hanem a modern tudo­mány és technika eredményeit közreadó kiadványok, a szépiro­dalom és a politikatudomány leg­újabb eredményei is. Szép számú érdeklődőt és szakembert vonzott a csehszlovák kiállítási részleg, amely a vásár legnagyobbjai közé tartozott. Kb. 6 ezer könyv volt látható a tárlók­ban, a polcokon, s ezeket a 21 cseh és 16 szlovákiai kiadó az utolsó két évben jelentette meg. Nem hiányoztak innen a Madách Kiadó könyvei sem. Kiemelkedő színvonalat képviseltek azok, amelyeket a „legszebb könyv“ cí­mért kiirt versenyben díjaztak a szakemberek. Mind a látogatók, mind a szakemberek körében élénk érdeklődést váltott ki az a társadalom- és politikatudomá­nyi irodalom, amelyet a felszaba­dulás 40. évfordulójára jelentettek meg. Ezek közül elsősorban A szlovák nemzeti felkelés törté­nete című ötkötetes történelmi monográfiát emelnénk ki. Ugyan­akkor a szépirodalmi feldolgozás értékével is büszkélkedő politikai munkák közül Bohuslav Chňou­pek Pecséttörés és Viliam Plevza -Jozef Bob Felkelési történet című alkotásai után érdeklődtek. Nagy visszhangja volt a Smena kiadó­ban napvilágot látott A szabadság útjai című kötetnek, amelyben a fi­atal olvasók a hazánkat felszaba­dító szovjet katonák életével is­merkedtek meg. Természetesen nem állhattunk meg valamennyi képviselői elmondták, az informá­ció és az irodalom szabad áramlá­sát tették lehetővé. Ezt a lehetősé­get teljes szélességében kihasz­nálták a csehszlovák kiadók, ke­reskedők és a szerzői jogokkal foglalkozó intézmények, a Dilia és a Lita. Jelentős üzleteket kötöttek az Artia és a Slovart külkereske­delmi vállalatok. Például a Mezs- dunarodnaja knyiga szovjet külke­reskedelmi vállalattal 4 millió 770 ezer rubeles könyvexportban egyeztek meg, s hazánkba 2 millió 10 ezer rubel értékű könyvet kül­denek. A szlovákiai kereskedé­sekben rövidesen megjelennek a szovjet szerzők könyvei, első­sorban a kortárs próza és líra, de a közkedvelt tudományos-fan­tasztikus és a mindig keresett mű­szaki, illetve tudományos irodalom is. A vásár ideje alatt a Slovart és az Artia üzletkötői számos ország kereskedőivel tárgyaltak. Jelen­tősnek számítanak a magyar Kul­túrával, a lengyel Ars Polonával, az NDK-beli Buchverlanggal, a bolgár Hemusszal kötött szerző­dések. Fontos az is, hogy a tőkés országok cégei közül a brit Perga- mon és az NSZK-beli Chemiever- lag is érdeklődött a kétoldalú lehe­tőségek iránt. Ugyanakkor a Dilia és a Lita is számos szerződést kötött eredeti művek kiadására. A szovjet szerzők műveinek hazai kiadására 340, a csehszlovák szerzők alkotásainak ottani lefor­dítására 154 jogi szerződést kö­töttek. Kétségtelen, hogy a moszkvai könyvvásár megfelelt a várakozá­soknak, s nemcsak a szakem­berek, üzletemberek, hanem a lá­togatók is megtalálták mindazt, ami érdekli őket. DANA JARJABEKOVÁ A XIII. században, amikor a ta­tárok feldúlták Kunországot, Kut- hen kun király mintegy negyven­ezer családból álló népével Ma­gyarországra menekült. IV. Béla az Alföldre telepítette őket. Sokáig úgy élt a köztudatban, hogy a ku­nok az ország „termékeny róna- ságán“ kaptak helyet. Györffy Ist­ván kiváló néprajzkutató korrigálta az egykori történetíró tévedését: az 1922-ben megjelent Nagykun­sági krónikában többek közt az alábbiakat írta. „Most meg már egy másik kérdés merült fel előt­tem: Hogy lehetett ezen a vízjárta földön és homoksivatagon egy népnek hat száz évig élni, mikor jó földön sem maradhatott meg az ember a török, tatár, sót a testvér magyar dúlásai miatt“. Hogy az ellenség elől menekült nép mégis új életet teremtett a ki­etlen földön, századokon át szem­be tudott nézni a sors csapásaival, szívós munkájának és alkalmaz­kodóképességének köszönhető. Aki mindezzel közelebbről is meg akar ismerkedni, annak feltétlen kézbe kell vennie Györffy Króniká­ját, s „részint régi írásokból, ré­szint a szájhagyomány alapján egybeszerkesztett“ kismonográfi- át, a szerző „legszebb vallo­mását“. A kötet a régebben megjelent három kiadás ellenére is könyvé­szeti ritkaságnak számított. A múlt évben azonban a szerző születé­sének centenáriumára a Hatkun­ság városainak - Karcag, Kunhe­gyes, Kunmadaras, Kisújszállás, Túrkeve és Kunszentmárton - anyagi hozzájárulásával, a lokál­patriotizmus szép szimbóluma­ként ismét napvilágot látott Györffy könyve. Az első két fejezetben minde­nekelőtt arra a „másik kérdésre“ kapunk választ, amely már ötven egynéhány évvel ezelőtt a szerző előtt is „felmerült“. Megismerked­hetünk többek közt a szilaj pászto­rok számunkra szokatlan életével, a „rétes emberek“ egykori világá­val. De kik is voltak ők tulajdon­képpen? A „szilajok“ esztendőkön át kint éltek a gondjaikra bízott jószággal a rétségben, a lápokon. Télen- nyáron a szabad ég alatt tartóz­kodtak, még kunyhót sem építet­tek maguknak. Volt olyan pásztor, aki harminc évig nem fordult meg a nagyobb településeken. Az ősi pogány hit így a kemény kötésű pásztorok lelkében élt legtovább. A honfoglalás óta viseletűk is alig változott: köldökig érő inget, bő gatyát, bocskort, kacagányt, kun­süveget és ujjatlan subát hordtak, „ágra befont“ hajat viseltek. A gyékény lisztes gumóját, a har­matkását és a ló húsát fogyasztot­ták, kancatejet ittak. És ki minden­kiből lehetett még ilyen pásztor? Bujdosóból, bűnt elkövetőkből, a katonaság elől menekülőkből egyaránt. Mert a rét ugyan ke­mény élethez szoktatta embereit, ugyanakkor azonban védelmet ife jelentett számukra. Hisz, ahogy Györffy írja: ,.Csendbiztos, pan­dúr, zsandár hatalma a rét szélén megszűnt. Ha üldözési céllal be­merészkedett, többé ki nem jött. “ S mit tudhat meg az olvasó a szóbanforgó könyvet lapozgatva a „rétes“ emberekről? Azt példá­ul, hogy ezek halászó, vadászó honfoglaló őseink utódai voltak. Csíkászok, pákászok, darvászok, solymászok, békászok, méhészek és piócaszedők tartoztak népes táborukba. Az ő életük sem volt könnyű, de a földesúri adó alól mentesültek, jobbágyi szolgálatot nem teljesítettek. Erre büszkék is voltak, s olykor ,.inkább éhen hal­tak, mintsem paraszti munkára adják fejüketViláguk a „kotú“, a róna és a láp volt. A kietlen vidéken való forgolódás mások számára könnyen jelenthette vol­na a halált is. Ok azonban magas cölöpökre font vesszőkből házat is emeltek ide. Olyat, amellyel az ár sem tudott mit kezdeni. A nagykunsági krónikából az elmondottakon kívül sok minden­ről értesülhetünk még. A „szépen megírt, irodalmi értékeket is felvo­nultató könyvben Györffy néhány népmondát, a szájhagyomány út­ján fennmaradt babonás történetet is közzétesz. Olvashatunk ezenkí­vül izgalmas boszorkánytörténete­ket, szólásmagyarázatokat is. CSAKY KAROLY UJ KÖNYVEK Zs. Nagy Lajos: Rendetlen napló A kötet szerzőjét az olvasók elsősorban költőként ismerik (né­hány évvel ezelőtt jelent meg válo­gatott verseinek gyűjteménye, a Cudar elégia). Pedig Zs. Nagy Lajos több műfajú író. Költői, vala­mint újságírói működése, lírája és Ablak a világra Könyvkiállítás nyílik Budapesten Az ősszel Budapesten megren­dezendő Európai Kulturális Fórum idején könyvkiállítás nyílik meg a budai Várban levő Munkásmoz­galmi Múzeumban. Az Ablak a vi­lágra című tárlaton a helsinki záró­okmányt aláíró államok népeinek irodalmából Magyarországon megjelent kötetek közül, illetve az ezen országokról szóló, magyar szerzők tollából származó írások Esszék a fogyasztói társadalomról Gore Vidal: írók, gengszterek, professzorok A jelenkori amerikai irodalom egyik „legszínesebb“ egyénisé­gének Gore Vidalhak a köteteiben szereplő írásokból jelentetett meg egy esszéválogatást az Európa Könyvkiadó. A válogató Osztovics Leventét (akit az angol nyelvű „irodalmak“ kiváló ismerójeként tartanak számon), ezúttal is csak dicsérni lehet. A kötetben két feje­zetcím alatt (írók, gengszterek, professzorok és a Politika, törté­nelem, paranoia) tizennégy „villo­gó“ Vidal-esszé olvasható, Kiss Zsuzsa és Novák György fordítá­sában. A történelmi regényeiről, színdarabjairól, film- és tv-film-for- gatókönyveiról híres Vidal, nagy feltűnést keltő pamflet-esszéivel, a hatvanas években jelentkezett először az amerikai sajtóban. A könyv hátlapján pontos megfo­galmazásban olvashatjuk: ,,Gyil­kos iróniájából bőven kijut csopor­toknak és jelenségeknek is, példá­ul az irodalmi gengsztereknek titu­lált kritikusfajtának vagy a formai újításokkal bíbelődő, egymásnak és ítészeiknek nem olvasni-, ha­nem taglalni és oktatnivalót írók­nak (az Egyetem firkászaí).“ De ha figyelmesen áttanulmányozunk még egy-két esszéjét (A szent család, Egy amerikai sajtókirály, A négy Adams-nemzedék), azon sem lepődünk meg, hogy a politi­kus és közíró Vidal akkor sem fogja vissza tollát, amikor az ötve­nes és a hatvanas évek Ameriká­járól ír. A kor politikai és kulturális labirintusaiban is „fenegyerek­ként“ és javíthataltan „gézengúz­ként“ igazodik el - és mondja ki vádjait, leplezetlen képet festve exelnökökról (Truman, Eisenho­wer, Kennedy, Johnson, Nixon) és befolyásos személyiségekről. Az elmondottak ellenére, az utószó szerzője, Sükösd Mihály nagy ráérzéssel jegyzi meg, hogy „Gore Vidal nem akkor nyújtja legjobb esszéírói teljesítményét, amikor az úgynevezett nagypoliti­káról és az úgynevezett magas irodalomról értekezik", hanem (...) „amikor a kifogyhatatlan amerikai középértékekról elmélke­dik, arról a ragyogó selejtról, ame­lyet a fentebb említett amerikai tókés társadalmi mechanizmus termelt ki és ad tovább, évtizedről évtizedre, nemzedékről nemze­dékre, egyre látványosabb techni­kai díszletek között." Gore Vidal tehát ízig-vérig ame­rikai író és amerikai, aki mélysé­geiben is ismeri hazáját; foglalkoz­tatja annak sorsa és jövője, (gy már könnyebben megérthetjük, hogy pamfletjeiben miért is osto­rozza oly kíméletlenül a fogyasztói társadalom betegségeit és az amerikai irodalom - számunkra talán olykor fel sem fogható - visz- szás jelenségeit. Mert a világosnál is világosabb, hogy írónkat a min­denkori Amerikából leginkább „a mechanizmus és a rítus érdekli"­Az a könyvbarát, aki elolvassa G. Vidal könyvét sok mindent megtudhat belőle a tőkés Ameri­káról, és a gazdag jegyzet-anyag (Tóth Csaba összeállításában) át- lapozásával jelentősen kibővítheti ismereteit az amerikai irodalomról és alkotóiról. VÖRÖS PÉTER publicisztikája mellett éppen hu­moros, szatirikus írásaival aratott nagy közönségsikert, amikor Em­berke, küzdj! címen néhány esz­tendeje kötetbe gyűjtötte őket. Folytatásként pedig a szatírának sajátos, Zs. Nagy Lajos-i változa­tát alakította ki a Hét című képes­lap hasábjain megjelenő sorozatá­ban: a szabálytalan, „rendetlen“ naplót. E sorozat anyagának javát tartalmazza e kötet, kiegészítve az író néhány humoros elbeszélésé­vel. Zs. Nagy Lajos szatirikus nap­lójegyzeteit és karcolatait az kü­lönbözteti meg mások hasonló műfajú írásaitól, hogy minduntalan felbukkan bennük a szerző jelleg­zetes öniróniája, valamint a gro­teszk, nem mindennapi helyzetek és események iránti vonzódása. V. P. Borovička: Híres politikai merényletek közül látható reprezentatív válo­gatás. Magyarország politikai, tár­sadalmi, gazdasági és kulturális életét 900 könyv mutatja be. A 3100 kötetet felvonultató kiállí­tást a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése ren­dezi. A mai Magyarország életével megismertető - magyar és idegen nyelven magyarországi könyvmű­helyekben készült - alkotások mellett száz, az Országos Szé­chényi Könyvtár gyűjteményében őrzött bibliofil kiadvány is helyet kap a tárlaton, amelyek a magyar könyvkiadás, könyvkultúra folya­matosságát, évszázados tradíció­ját szemléltetik. A záróokmányt aláíró országok irodalmi és kulturális értékeivel, művészeti és tudományos életével kétezer külföldi kiadvány ismerteti meg a látogatókat. A tárlatot a kö­zös kulturális kapcsolatokat is be­mutató fotók egészítik ki. A képek külföldi államfők, neves közéleti személyiségek magyar kulturális intézetekben tett látogatásait ele­venítik fel. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése állítja össze azt a könyvkiállítást is, amely a Vizuális kultúra Magyar- országon című tárlat részeként a Budapest Kongresszusi Köz­pontban nyílik meg ugyancsak a kulturális fórum idején. Ezen magyar képző-, ipar- és népmű­vészeti kiadványokat, Magyaror­szág tájairól készült fotóalbumokat is tárnak a delegátusok elé. (MN) Az emberiség történelmének útját az ókortól napjainkig politikai gyilkosságok szegélyezik, a me­rénylet a politikai gyakorlatban mindig is alkalmazott eszköz volt. Gyilkosság elkövetésére vállal­kozni azonban nem könnyű. Aki a harcnak ezt a szélsőséges esz­közét választja, annak hinnie kell az eredményben, és meg kell len­nie győződve arról, hogy célja elé­réséhez más út nem vezet. Haltu- rin, Karakozov, a romantikus Charlotte Corday vagy Gavrilo Princip képesek voltak a legna­gyobb áldozatra is, mert hitték, hogy tettükkel sikerül megváltoz­tatniuk a társadalmi rendet. A merénylők közt persze van­nak bűnözők, sőt olykor bérgyilko­sok, pszichopaták, eszelős fan­taszták, látványos, reflektorfényes halálra áhítozó közvetett öngyilko­sok és elvakult fanatikusok is, aki - két gyűlölet, bosszú, esetleg túlfű­tött becsvágy vagy a hatalomszer- zés csalóka reménye sarkall. Hősök-e hát, vagy gyilkosok? Erre a kérdésre keres választ a szerző lebilincselően érdekes, biztos történelmi tudással megírt könyvében. S bár saját bevallása szerint elsősorban olvasmányos könyvvel, politikai gyilkosságok egyfajta pitavaljával akar szolgál­ni, valójában ennél sokkal többet nyújt: rávilágít a történelem nem egy drámai epizódjára, amelyek a kor tükreként segítenek megér­teni a nagy történelmi összefüggé­seket. ÚJ SZÚ 4 1985. X. 14.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents