Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1985-10-12 / 241. szám, szombat
KIS ______ NY ELVŐR Egv) hét a nagyvilágban Október 5-töl 11-ig Szombat: Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára befejezte hivatalos franciaországi látogatását • A Biztonsági Tanács - az USA tartózkodása mellett - elítélte Izraelt a tuniszi palesztin főhadiszállás bombázásáért Vasárnap: Parlamenti választásokat tartottak Portugáliában • Hazaérkezett New Yorkból Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter • Olaszországban impozáns békemenetet tartottak Perugiából Assi- siba, melynek résztvevőit üzenetben üdvözölte Mihail Gorbacsov Hétfő: Ünnepi megemlékezés volt Berlinben az NDK megalakulásának 36. évfordulóján • Hazánkba érkezett hivatalos baráti látogatásra Hafez Asszad szíriai államfő • Az NSZK hadügyminiszterének tokiói látogatása során a két ország között katonai megállapodás jött létre Kedd: Október második felére Szófiába összehívták a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülését • A bolgár fővárosban megnyílt az UNESCO közgyűlése • Kínába érkezett a román államfő Szerda: Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, miniszterelnök Varsóban választási gyűlésen mondott beszédet • Prágában aláírták a csehszlovák -sziriai barátsági és együttműködési szerződést Csütörtök: Budapesten megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka • Francois Mitterrand francia elnök egynapos látogatást tett Nyugat-Berlinben Péntek: Moszkvában folytatódott Moamer Kadhafi legfelsőbb líbiai vezető hivatalos baráti látogatása • Befejeződött az ENSZ-közgyűlés általános vitája Az NDK vezetői az ország megalakulása 36. évfordulóján rendezett katonai díszszemlét nézik végig. Igen is meg nem is Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának a múlt szombaton befejeződött franciaországi látogatása, a vizit során előterjesztett nagy horderejű leszerelési javaslatai, a címzettek - az USA és NATO-beli szövetségeseinek- reagálásai ezekre a javaslatokra a héten a nemzetközi érdeklődés középpontjában álltak, és minden valószínűség szerint így lesz ez az elkövetkező napokban is. A helyzet ugyanis az, hogy sem az amerikaiak, sem nyugateurópai partnereik nem adtak még mindig egyértelmű, hivatalos választ a szovjet kezdeményezésre. Igen is meg nem is (de inkább nem)- így értelmezhetők a nem hivatalosnak szánt, de annak felfogható nyilatkozatok, a kiszivárogtatott vélemények, a mintegy mellesleg tett megjegyzések. Ez a tétovázás, tanácstalanság - nagyon valószínű - annak a jele, hogy a világméreteket öltött békemozgalom, a biztonságra vágyó milliók üdvözölték a szovjet javaslatokat, amelyek valóban átfogóak, a konfrontáció radikális csökkentését célozzák, messzemenően figyelembe veszik a másik fél biztonságának érdekeit, így tehát egyértelmű elutasításuk óriási felháborodást váltana ki. Viszont konstruktív, ésszerű ellenjavaslatai sem az USA-nak, sem partnereinek nincsenek. A NATO-fővárosokban a javaslatokat egyelőre - állítólag - komolyan tanulmányozzák. Pedig inkább tanulni kellene belőlük - komoly tárgyalási és megállapodási készséget, felelősségérzetet. Ehelyett kibúvókat keresnek az érdemi választás alól, arra összpontosítják erőfeszítéseiket, hogy sikerüljön ügyesen becsomagolniuk elutasító válaszukat, és a Szovjetunióra hárítani a felelősséget, ha ezúttal sem történik haladás a leszerelés terén. Az amerikai sajtó a washingtoni politikusok reagálásait értékelve már a hét elején megállapította, hogy Reagan és kormánya saját propagandájának csapdájába esett, hiszen a fegyverkorlátozási tárgyalások feltételeként azt szabta meg, hogy a Szovjetunió egyezzen bele a nukleáris arzenálok jelentős csökkentésébe. Most viszont nem tudják, mit kezdjenek az ilyen tartalmú szovjet javaslattal, hogyan használják fel a tárgyalásokon a szovjet javaslatok Washington szempontjából „pozitív elemeit", és hogyan utasítsák el azokat, amelyeket „negatívnak“ tartanak. Neves amerikai politikai személyiségek - többek között Averell Harriman, az USA volt moszkvai nagykövete, Arthur Schlesinger, a néhai Kennedy elnök különtanács- adója, George Ball volt külügy- miniszter-helyettes - közös felhívásban követelték a kormánytól, hogy adjon választ a Szovjetunió által előterjesztett leszerelési javaslatokra, s csatlakozzon a Moszkva által meghirdetett atomrobbantási moratóriumhoz is. Lord Carrington, a NATO főtitkára Reagan elnökkel és Shultz külügyminiszterrel folytatott megbeszélései után kijelentette, az új szovjet javaslatok jelenlegi formájukban ugyan „elfogadhatatlanok az Egyesült Államok és a Nyugat számára, de alapot jelenthetnek egy hosszú tárgyalássorozathoz, amelyben mindkét félnek lehet és kell is engedményeket tennie“. Genfben viszont kiszivárogtatták Max Kampelmannak egy magán- beszélgetését amerikai üzletemberekkel, s ezen a küldöttségvezető kiemelte, kormánya mindent elkövet a katonai szembenállás csökkentéséért, viszont hangsúlyozta: küldöttsége továbbra is szilárdságot tanúsít és mindaddig nem jut megállapodásra, amíg nem teljesítik az amerikai követeléseket. Vagyis a washingtoni „talán“ után Genfben elhangzott a „nem“. A moszkvai Pravda tegnapi számában tehát nem előzte meg az eseményeket, amikor az amerikai fél felemás nyilatkozatait egyértelműen elutasításként értékelte. Tűzszünet és terror Libanon második legnagyobb városában, Tripoliban szeptember közepe óta dúltak a véres harcok a rivális muzulmán milíciák között. A múlt héten Damaszkusz közvetítési erőfeszítései nyomán létrejött tűzszüneti megállapodás értelmében a szíriai csapatok vasárnap megkezdték bevonulásukat a kikötővárosba. A további súlyos vérontások elkerülése érdekében a szembenálló felek a szíriaiaknak átadták nehézfegyvereiket. A mintegy 800 főnyi szíriai kontingens elfoglalta a város 8 stratégiai fontosságú pontját, s ezzel lehetővé tette a helyzet fokozatos normalizálását. Lassan visszatérnek a lakosok is. A harcok idején ugyanis a 700 ezer lakosú városból mintegy félmillió ember elmenekült. A bejrúti sajtó üdvözölte a tripoli fejleményeket, s több lap úgy vélte, a tripoli jó példát kellene követni az ország más területein kialakult feszült helyzet megoldására is. Damaszkusz több ízben hangsúlyozta, hogy kész a legmesz- szebbmenőkig segíteni a libanoni belső megbékélést, de talán mégis az lenne a helyesebb, ha a libanoni felek végre saját erejükből és saját jószántukból, az ország helyzetéért való felelősségük teljes tudatában önállóan, erőfeszítéseiket egyesítve maguk látnának hozzá a belpolitikai helyzet normalizálásához. Libanon gondjait, problémáit végül is a libanoniaknak kell megoldaniuk, nem lehet mindig a szíriaiakkal oltatni a tüzet, amit ők maguk szítanak. Ezzel megakadályoznák az olyan megbocsáthatatlan bűncselekmények előfordulását is, mint a négy szovjet diplomata elrablása és egyikük barbár meggyilkolása. A terrorcselekményekre nem mentség a közel-keleti helyzet rendezésének kilátástalansága sem, ami viszont Izrael és az ót támogató USA vétke. Az imperializmus és a cionizmus mesterkedései ellen nem lehet ártatlan emberek elrablásával és gyilkolásával harcolni, mert a terror csak terrort szülhet. Szomorú példa erre a ciprusi akció, amely három izraeli állampolgár életébe került, és az ezt „megtorló“ tuniszi bombázás, amelynek viszont már hetven áldozata volt. A „terrortájkép“ része az Achille Lauro olasz személyszállító hajó Alexandriában történt elrablása is. A túszdráma ugyan szerdán lezárult, a négy merénylő megadta magát. A kalózakció nem járt emberáldozat nélkül: állítólag a hajórablók egy amerikai állampolgárt megöltek. A válasz: a túszaik elengedéséért menteimet kapott merénylőket szállító repülőgépet egy amerikai légikötelék kényszerítette leszállásra egy szicíliai támaszponton, hogy lehetőség nyíljon „példás megbüntetésükre“. GÖRFÖL ZSUZSA A tripoli milíciák leadták nehéz- fegyvereiket a szíriai csapatoknak. (ČSTK-telefoto) Miből lesz a képzavar? ,,Fel kéne oldanunk ezeket a tilalomfákat“ - javasolta nemrégiben egy rádiós vitaműsor egyik részvevője. Kijelentése joggal kelthetett derültséget a nézők körében, ugyanis feloldani legfeljebb tilalmakat lehet, a tilalomfákat ledönteni kell! A nyelvi képek stílushatása abból fakad, hogy egyszerre két síkban mozgatják a tudatot: a képletesen használt szó vagy kifejezés nem veszti el teljesen a szokásos értelmét, de az adott beszédhelyzetben - alkalmilag - valami mást is jelent. A köznyelvivé vált szóképekben egy idő múlva megszűnik ez a kettőség, kétsíkúság: a kép megkopik, szemléletessége elillan. Az eredeti jelentés elhomályosulása következtében a képet olyan szövegöszefüggésbe is könnyű szívvel behelyezzük, amelybe az a tulajdonképpeni értelme miatt semmiféleképp sem illik bele. így keletkezik a képzavar. Az ellentmondást többnyire a közvetlen szövegkörnyezet „ugratja ki“ azáltal, hogy életre kelti az elhomályosult szókép eredeti jelentését. Egy késő őszi labdarúgó-közvetítésben azt hallottuk a sportriportertől, hogy „a pálya talaja nehezen emészthető a játékosok számára“. Amit nem könnyű megérteni, ami nehéz feladat elé állít bennünket, azt nevezhetjük átvitt értelemben nehezen emészthetőnek. De itt a szövegösszefüggés olyannyira felidézi a szókép eredeti értelmét, hogy a nehezen emészthető talajra vonatkozó megjegyzés, bár szellemesnek szánták, végül is inkább nevetségessé válik. Egy másik példa ugyanerre, szintén a sportnyelvből. Azt kérdezik egy újságcikkben: „ Vannak-e még sportolók, akik nem kívánnak gazdagabb, szebb színekben pompázni, hanem maradnak inkább a fakó mezben, mert az nőtt a szívükhöz?" Hiába ismeri az olvasó a szívükhöz nőtt jelentést, hiába tudja, hogy e szókapcsolat azt fejezi ki. „ragaszkodnak hozzá, nem akarnak lemondani róla", ki tehet neki szemrehányást, ha benne a játékos szívéhez nőtt mez mégsem a klubhűség, hanem a Nessus-ing képzetét kelti fel? Gyakran megesik, hogy két elszürkült köznyelvi szókép kerül egymás mellé a mondatban, méghozzá két olyan kép, amely valamilyen okból nem fér meg egymással. Ilyenkor épp a kontraszt, az ellentmondás erősíti fel az átvitt értelmű szavak, szószerkezetek konkrét tartalmát. Ez is egy fajtája a képzavarnak! ,,Nagy a csábítás arra, hogy minden bajunkat, gondunkat egy ügyes huszárvágással annak a nyakába varrjuk, aki vétett a társadalmi normák ellen" - állapítja meg egy cikkíró. Az illető aligha érzékeli a huszárvágás és a nyakába varr kifejezésekben rejlő képet, máskülönben hogy is akarhatna vágással - varrni?! Az is okozhat képzavart, hogy a fogalmazó - maga is érezvén az elcsépelt szókép közhelyszerűségét - megpróbál változtatni rajta, de a vállalkozás balul üt ki, mert a kép nincs összhangban a mondat többi részével. Lássunk egy példát erre is: „Galántai Ambrus tanár volt a kezdet kezdetén a bábája a polbeat együttesnek“. Arra a személyre, aki hathatósan közreműködött valaminek a létrejöttében, csakugyan mondhatjuk, hogy bábáskodott körülötte, de azért mégiscsak furcsa egy férfiembert bábának neV6Zni KEMÉNY GÁBOR Fokozni is tudni kell! Egy vendéglátóipari ellenőrző vizsgálat után az illetékesek így foglalták össze a tapasztalataikat. ,.Megállapítjuk, hogy a jelenleginél minőségibb kiszolgálásra van szükség." A minőségi melléknév „kiváló minőségű“ jelentése meglehetősen új keletű. Még sokunk nyelvérzéke berzenkedik ellene, pedig úgy hiszem, ma már a maga területén (sajtónyelv) bízvást megbékélhetünk vele. Amint azonban fokozásra kerül a sor, jobbap teszünk, ha a jó minőségű, kiváló minőségű egyenérté- kesektől kérünk segítséget, és így fejezzük ki magunkat: jobb (vagy kiválóbb) minőségű és legjobb (vagy legkiválóbb) minőségű. Szakszövegeinkben nem ritkák az ilyesfajta kifejezések: a legoptimálisabb módszer; a legminimálisabb hibaszázalék; a legmaximálisabb hatékonyság. - Mivel az optimális, minimális és maximális latin eredetű szavaink azt jelentik, hogy a legkedvezőbb, a lehető legkisebb, illetve a lehető legnagyobb, ha már ragaszkodunk a használatukhoz, ajánlatos beérnünk a fokozás nélküli formákkal (optimális módszer, minimális hibaszázalék, maximális hatékonyság), hiszen a felsőfokot tovább fokozni furcsa dolog. Persze, sokkal szebb megoldás a legkedvezőbb módszerről, a lehető legkisebb hibaszázalékról és az elérhető legnagyobb hatékonyságról beszélni, de az is igaz, hogy szakszövegekben gyakran nem kerülhetjük el a latin eredetű alakok használatát. Egy tárlatról szóló színes beszámolóból való ez az idézet: ,,Megforrósul a kép körül a levegő, mennyivel másabb, mint az Elmúlás zordsága..." - A riport olvasójában bizonyára felötlik, hogy a „legmásabb“ mégiscsak az lenne, ha a tudósító egyszerűen így írt volna: ... milyen más ez, mint... vagy így: ... mennyire más ez, mint... ROZSLAY GYÖRGY Helyreigazítás Rovatunkban az elmúlt héten nyomdai hiba miatt értelmetlenné váltak Jakab István „Levonom a következményeket" című írásának első mondatai. Ez a rész helyesen így hangzik: „Többször felhívtuk már a figyelmet arra, hogy a szólások kötött szókapcsolatok. Csak a maguk eredeti formájában teszik szemléletessé közlésünket.“ Olvasóink szíves elnézését kérjük.
