Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1985-10-11 / 240. szám, péntek
Csaknem 37 000 Jawa mopedet exportált a 7. ötéves tervidőszak kezdetétől 14 nem szocialista országba a Klement Gottwald Vág Menti Gépgyár kolá- rovói üzeme. A mopedek szerelését 1976-ban kezdték meg. Abban az évben 14 000 hagyta el a szerelógépsort, az idén viszont már 60 ezret gyártanak. (Vlastimír Andor felvétele - ČSTK) Fiatalkorúak bűnözése A közbiztonság és a közrend szociális biztonságérzetünknek igen fontos tényezője. E tekintetben nincs okunk a harangok félreverésére. Bátran állíthatjuk, hogy jogállamban élünk. Olyan országban, amelynek szocialista gazdasági viszonyai, de nemkülönben az illetékes szervek és intézmények következetes munkássága s a társadalmi légkör is háttérbe szorítja a különféle rendbontásokat és a bűnözést. Ezek a kedvezőtlen társadalmi jelenségek azonban, noha sötét hátterükben a népességnek csak tört része húzódik meg, elvitathatatlanul léteznek és veszélyességüknél, a közérzetünkre gyakorolt negatív hatásuknál fogva szüntelen figyelmet parancsolnak. A bűncselekmények tendenciái alakulásának vizsgálatában a bűnüldöző és az egyéb párt- és állami szervek kiemelten foglalkoznak a fiatalkorúak bűnözésével. Ez érthető. Elsősorban is azért, mivel jövőt féltő gondoskodással törekszünk annak elhárítására, hogy a felnövekvő új nemzedékre fokozottan hasson a különben kis arányban jelentkező rossz példa. Hiszen egészséges, jelle- mes, törvénytisztelő fiatalokat akarunk felkészíteni a holnap igényes feladatainak teljesítésére. Ezt a körültekintő figyelmet továbbá az is magyarázza, hogy a ma fiatalkorú, vagyis a 15-18 éves bűnözők tartalékát, potenciális „utánpótlását“ képezik a jövő felnőtt bűnelkövetőinek. Nem riasztó, de nem is megnyugtató* Mi e tekintetben a jelen helyzet? A kérdést egy mondatban így válaszolhatjuk meg: nem riasztó, de megnyugtató sem. Boncolgatásában segítségünkre vannak az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának adatai. Ezek szerint az 1979-1984-es években Szlovákiában a fiatalkorú bűnözők részaránya az összbűnözésben 7,4-8,5 százalékos volt. Ez a hányad a társadalmilag kevésbé veszélyes vétségek esetében elérte a 9,7-12,5 százalékot. Abszolút számokban a bűncselekményekért elítélteknél ez éves átlagban hozzávetőleg kétezerszáz fő, a vétségekért elítélteknél pedig ennek valamivel több mint a fele. A számok tehát bizonyítják: a fiataloknak csupán elenyésző része tanúsít olyan magatartást, amely maga után vonja a törvényes ellenintézkedéseket. Főleg mi ellen irányul a fiatalkorú bűnözés? Leggyakrabbak a vagyon elleni bűncselekmények. Közülük is listavezető a lopás, továbbá a szocialista tulajdon megkárosítása, főleg betörések formájában. Ezt követik a fokozódó társadalmi ve- szélyességü testi sértések, a garázdaság. Fel kell figyelnünk arra is, hogy egyes bűncselekményeknél a fiatalkorú bűnelkövetők hányada növekszik. Ez vonatkozik például a rablásra, a nemi erőszakra, a megrontásra és egyéb bűncselekményekre, köztük az idegen gépkocsi jogtalan használatára. A vétségek közül a legtöbb volt a társadalmi és a személyi tulajdon terhére elkövetett. Ehhez hozzátehetjük, hogy a fiatalkorúak a bűncselekményeknek csak kis hányadát követik el ketten vagy csoportosan. Változatlan okok A legfontosabb, vagyis a háttérben meghúzódó okok lényegében évek óta változatlanok. Igen sok esetben szerepet játszik a szülői háttér hiánya, illetve a rendezetlen családi állapotok. Gyakran csúsznak lejtős útra az elvált szülők gyermekei. Rohanó világunkban a nevelés követelményeinek elhanyagolása is nem ritkán olyan következményekkel jár, amelyek meglepik a szülőket, noha - visz- szagondolva - számolhattak velük. Aránytalanul sok a bűnelkövető a cigány fiatalkorúak körében. Egy részük, szüntelenül csökkenő számban ugyan, de még mindig halmozottan veszélyes, bűnre csábitó helyzetben él és ennek következetében nehezebb a társadalmi beilleszkedése. Az alacsony műveltség is jellemzi a fiatalkorú bűnelkövetők jelentős hányadát, noha közismert, hogy vannak köztük nem kevesen olyanok is, akiknek nemcsak az anyagi háttere biztosított, hanem az iskolázottsága is viszonylag magas. S végül szólni kell arról, hogy a dolgozó fiataloknak sem szentelnek minden munkahelyen megfelelő figyelmet, gondoskodást, nem mindig vezetik rá őket következetesen a becsületes életvitelre. Mi több, az is előfordul, hogy a felnőttek rossz példája téríti le őket az egyenes útról. Ebben nemegyszer szerepe van az italozásnak is. Legfontosabb a megelőzés A helyzet javítására társadalmunk fokozatosan számos lépést tett és tesz, mégpedig intézményes szervezeti keretek között. Elsősorban a megelőzést szolgálják az általában jól működő gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények. Az eddiginél többet kell tennünk - a gyermekes családok anyagi helyzetét javító kormányzati intézkedéseken túl - abban is, hogy bővítsük a nevelőotthoni, a javítóintézeti és a nevelőszülői hálózatot, tökéletesítsük a különben színvonalas gyermekegészségügyi szolgálatot. S a megelőzést szolgálná az is, ha a bűnüldöző, az ügyészi és az igazságügyi szervek még konkrétabban határoznák meg a napi munkában ezzel kapcsolatban megoldást váró feladatokat. A dél-csehországi kerületben például nagyon bevált az, hogy a fiatalkorú bűnözés ügyeivel foglalkozó bírósági szenátusok elnökei közvetlen kapcsolatot létesítettek azoknak a szakmunkásképző intézeteknek, illetve munkahelyeknek vezetőivel, ahol a fiatalkorú bűnelkövetők tanulnak, illetve dolgoznak. így a helyszínen mérhetik fel, hogy a feltételesen elítéltre diák- vagy munkatársai, a SZISZ-szervezet stb. milyen befolyást gyakorolhat, milyen segítségben részesítheti stb. A fiatalkorúak bűnözésének megelőzésében és visszaszorításában azonban továbbra is meghatározó követelmény a család, az iskola és a társadalmi szervezetek egységes, összehangolt nevelőmunkája. Ennek egyebek között rendkívül fontos célja az alapvető erkölcsi és etikai értékek be- lepalántálása a gyermek- és a fiatalkorúak tudatába. így aztán az egész társadalom és mindannyiunk érdekének megfelelően az eddiginél kevesebb teher hárul az utolsó instanciára, a bűnüldöző, az ügyészi és az igazságügyi szervekre és töretlenebbé válik a fiatal nemzedékünk nevelése. GÁLY IVÁN Kapacitásgondok Gyakran olvashatjuk-hallhatjuk különösebb indoklás nélkül: az új termelési kapacitás nem éri el a tervezett paramétereket. Magyarán: nem termel annyit, ahogy elvárjuk, ameny- nyivel a beruházás megvalósítása nyomán méltán számoltunk. Hol hiányzó tonnákról, hol kifogásolható minőségi összetevőkről van szó. De minden esetben olyan adósságcsomagról, amely az idő múlásával mindinkább nagyobbodhat az érintett vállalat, tárca s az egész népgazdaság kárára. S tervekre alapozott gazdasági kapcsolatrendszerünkben valahol minden bizonnyal hiányzik majd. További feldolgozójánál, a kereskedelemben vagy éppen a külföldi értékesítésben. Általában véve tehát elmarasztalandó, ha a termelés valós szintje nem éri el a tervezettet. Mi a magyarázata ennek a helyzetnek? Már maga a beruházási folyamat hosszadalmas időtartama is sejtet valamit, hiszen, ha az elképzelés megszületésétől a próbaüzem végéig évek telnak el, nem biztos, hogy ezalatt minden változatlan marad. Sőt inkább az ellenkezője a jellemző, vagyis, hogy megváltoznak a körülmények, mást követel a megrendelő, mint korábban, mert különben nem tudna érvényesülni a piacon, raktárra meg igazán luxus lenne a termelés. Nem beszélve arról, hogy a haladás egy percre sem áll meg, s a termelés felfuttatásának idejére - vagyis az új kapacitás beindulásának végső szakaszában - az eltelt 7-8 esztendő alatt számos olyan tényező kerülhet előtérbe, amellyel a beruházás gondolatának megszületése pillanatában nem is számoltak, illetve fontosságának nem tulajdonítottak különösebb figyelmet. Így aztán a beinduló új termelőegységnek a megváltozott feltételekhez is kell igazodnia. Mindinkább gazdasági megfontolásokból. Pedig az újonnan felépült üzemegység „életre hívása“ már eleve alapos előkészületet követel meg, hogy aztán lépésről lépésre, pontos ütemterv szerint s a legtöbbször feszített tempóban végzett munka nyomán induljon be a termelés, s határidőben érje el a tervezett szintet. De mi van akkor, ha ez nem így történik? Gyakorlati példákból tudjuk, hogy ilyenkor különféle akadályok játszhatnak közre. Nemegyszer éppen az emberi tényező alábecsülése okoz fennakadásokat. Elkészül az új beruházás, de nincs elegendő munkaerő, mert korábban, amikor a munkaerőforrások felmérését végezték a környéken, nem dolgoztak kellő alapossággal. Ilyen helyzet állt elő például a vranovi Bukózában. Más szempontból, de ugyancsak munkaerőgondok merültek fel a ružomberoki Északszlovákiai Cellulóz- és Papírgyár új cellulózgyártó üzemében. E mintaberuházás megvalósítása után a termelés beindulása és felfuttatása nem úgy alakult, ahogy azt elképzelték. És ebben nem kis része volt annak, hogy a régi üzemből átcsoportosított szakemberek nem részesültek olyan felkészítésben, amilyet a korszerű termelési berendezések kezelése megkövetelt. Egyébként az SZSZK Iparügyi Minisztériuma, amelynek hatáskörébe Szlovákiában nem egy, a tervezettnél alacsonyabb szinten termelő kapacitás tartozik, gyakorlati megfontolásokból ezeket három csoportba osztotta. Vannak olyan új üzemegységek, amelyek a határidőre még nem termelnek teljes kapacitással, de belátható időn belül elérhetik ezt a szintet. Más helyeken, mint például a királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) bútorgyárban a piaci igények megváltozása hatott vissza a termelés volumenének alakulására. Sajnos, vannak olyan üzemegységek is, amelyekben különböző okok miatt a termelés csak akkor érheti el a tervezett szintet, ha újabb beruházással javítunk mai helyzetükön. Iparunk teljesítőképességét csökkenti, ha egyes kapacitásaink a tervezettnél kevesebbet termelnek. Az érintett tárcákon belül ez szinte állandó napirendi kérdés. Megoldáskeresés kettős feladattal: alapos helyzetfelismeréssel és mihamarabbi cselekvéssel. J. MÉSZÁROS KÁROLY ORVOSI TANÁCSADÓ Biztosan mindenkivel előfordult már, hogy székletürítési rendellenessége: hasmenése, székrekedése volt. A székrekedés nem más, mint nagyon kemény széklet nehézkes ürítése a normálisnál hosszabb időközönként. A széklet mennyisége függ az elfogyasztott étel mennyiségétől, minőségétől, a bélben a tápanyagok felszívódásától és még további tényezőktől, melyek szerepet játszanak a belek ürítésében. Nem létezik olyan kóros állapot, amelynek a kis mennyiségű, visz- szatartott széklet állandó tünete lenne. A székletet normálisnak tartjuk akkor is, ha a székletürités- re csak 2-3 naportként egyszer kerül sor, amennyiben a széklet normális (se nem túl lágy, se nem túl kemény). A naponkénti kemény széklet, amely ürítéskor kellemetlen feszítést, fájdalmat okoz viszont már székrekedést jelent. A széklet mennyiségére és gyakoriságára vonatkozó nézetek különbözőek és gyakran helytelenek. Egyes emberek nagyon keveset esznek, vagy olyan táplálékot fogyasztanak, melynek alkotóelemei nagyrészben felszívódnak, s igy csak kevés emészthetetlen anyag marad belőlük. Tévesen azt hiszik, hogy székrekedésük van, mondván hogy nincs minden nap székletük. Ezért különböző hashajtókat használnak, amelyek következtében beleik kitisztulnak ugyan, de megfeledkeznek arról, hogy a beleknek, normális étrend mellett is bizonyos időre van szükségük, hogy megteljenek és újra székletüritésre kerülhessen sor. A hashajtók mindennapos alkalmazásával a beleket állandó ürítésre kényszerítik, aminek következtében a bél belső falán gyakran gyulladások keletkeznek, melyeket legtöbbször a belekben fokozott gázképződés - fújódásér- zettel, feszítő fájdalommal - kísér. A beteg ezeket a tüneteket is tévesen a székrekedés rovására irja. A székrekedésnek több formáját ismerjük. Heveny székrekedés a belek hirtelen elzáródásakor (bélcsavarodás) keletkezik, melynek kísérőtünetei az erős fájdalom mellett a hányás, gyengeség, esetleg ájulás. Ez a fajta székrekedés azonnali sebészeti beavatkozást igényel. Az idült székrekedés különböző bélbetegségek kisérőtünete, de más szervek megbetegedéseinél is rendszeresen előfordul, igy pl. az epe, a pajzsmirigy megbetegedéseinél. A székrekedés egészséges embernél is előfordul, általában a megszokott életvitel felbomlása következtében (környezetváltozás, étrendváltozás, utazás stb.). A hosszú ideig fekvő betegeknél a székrekedés a mozgáshiány és a kisebb mennyiségű táplálékfelvétel következménye. Egyes emberek gyerekkoruk óta szenvednek székrekedésben. A széklet a végbélben felhalmozódik, ahonnan a beteg nem képes kiüríteni. Nehézségek akkor támadnak, amikor a végbél olyan nagy mennyiségű széklettel telítődik, melynek ürítése már erős fájdalmat okoz. Gyakori a hasfájás, teltségérzet, fejfájás, székletüri- téskor a végbél sérülése, ami nagyon fájdalmas és az ettől való félelem a széklet további visszatartását váltja ki. Az ilyen fajta székrekedésnek általában ideg- rendszeri és étrendi okai vannak. Vannak emberek akik rossz szokásból nem járnak rendszeresen székletre és gyakran sokáig visszatartják ezt a természetes ingert. Ennek kiküszöbölése érdekében fontos már kisgyermek korban megszokni a rendszeres székletürítést. Ne kezdjen senki a székrekedés megszüntetéséhez, gyógyításához anélkül, hogy ismerné annak okát. Forduljunk orvoshoz, aki segít a baj okának megkeresésében és annak alapján ad tanácsot, gyógyít. Először is mindig a napirendet kell ésszerűsíteni: rendszeres étkezéssel, testmozgással, pihenéssel. Sok esetben a székletürítés már ilyenkor is, gyógyszerek nélkül, rendeződik. Amennyiben a székrekedés továbbra is tart, úgy különböző ásványvizek és gyógyszerek alkalmazása ajánlatos, természetesen orvosi előírás alapján. Az ételek közül a rostos növények, gyümölcs (szilva, füge, narancs, alma, grepfruit, befőttek) méz, dió stb., az italok közül elsősorban a sör segítik elő a bélmű- • ködést. Dr. KOZÁK PETER ÚJ SZÚ 4 1985. X. 11. A székrekedés
