Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-29 / 255. szám, kedd

Megnyitásával bővülnek a lehetőségek (Gyökeres György felvétele) Otthona a kulturanak Nincs még esztendeje, hogy ebben a községben jártam, akkor a tájház átadásának alkalmából. Most ismét itt vagyok, egy nappal a helyi népművelési központ ün­nepélyes megnyitása előtt. Sürgés-forgás mindenütt az épületben, asszonyok súrolnak, ablakot mosnak, férfiak kalapál­nak, szőnyeget fektetnek. Látható, holnapra itt minden rendben lesz, a kivilágított színházterem már most hatásos látványt nyújt, mennyezetének korszerű kivitele­zésével, berendezéseinek színei­vel^, amelyek azonban helyenként túl élénkek szememnek. Néhány percre elhagyom az épületet, mely a község, Gabčíko- vo, központjában áll; körbejárom, miközben azon tűnődöm, akár­csak ideérkezésem pillanatában, hogy valahol láttam én már ezt a vakítóan fehér, sajátos formájú létesítményt. De hol? Hamarosan kiderül a főnöknő (így mondták az emberek) irodájában. Amíg Sakin Irénre, a népművelési központ igazgatójára várok, akinek ugyan­csak sok az intéznivalója ezekben az órákban, a szekrénysor egyik polcán felfedezem a község tör­ténetéről szóló helytörténeti kiad­ványt. Ismerem,- annak idején, a tájház átadásának napján kap­tam is belőle egy példányt. Nos, ennek a kiadványnak a borí­tóján látható az épület. Ugyanaz a külső, mint ma. Magától értető­dően kínálkozik a kérdés: ha már a kiadvány szerkesztésének ide­jén, tehát másfél-két évvel ezelőtt kész volt az épület, akkor miért csak most lesz az átadása.- Valóban, két éve áll az épület - mondja Sakin Irén -, de nem lehetett átadni,' mert belül üres volt, azaz hiányzott a berendezés. Erre kellett várni. Göröngyös uta­kon mentünk végig, amíg idáig jutottunk. Az enteriőr 2 millió 700 ezer koronába került, az egész épület 13 millióba. Z-akcióban in­dult az építése, állami beruházás­ként fejeződött be. Ami a felszere­lést, a tárgyi feltételeket illeti, jó­nak mondhatók, bár vannak még hiányosságaink. ígéretet kaptunk a Kulturális Minisztériumtól, hogy a még hiányzó műszaki brendezé- sekre különpénzt utalnak ki. Sze­retnénk hangversenyzongorát, filmvetítőgépet, színes tévét-'töb- bek között. Ezután végigjárjuk az épületet, melyben a már említett 300 férő­helyes színháztermen kívül három klub- és négy irodahelyiség talál­ható, továbbá konyha, színészöl­töző, díszlettároló, és természete­sen előcsarnok, ruhatárral. A kü­lönböző geometriai alakzatú klub- helyiségek is berendezve, egye­bek között pompás fotelokkal, hogy inkább hasonlítanak repre­zentációs helyiségre, mint olyan­ra, amelyben valamilyen gyakorla­ti munkát lehet végezni. Persze, bizonyos klubjellegű tevékenysé­gekre - beszélgetésekre, találko­zókra - megfelelő, sőt, rangos környezet valamennyi.- Sajnos, az épület nem egé­szen felel meg a követelmények­nek - mondja Sakin Irén. - Az a hibája ennek is, mint általában a művelődési házaknak, hogy ter­vezői nem gondoltak kellő számú klubhelyiséggel. Ami van, kevés az amatőr csoportok működteté­séhez is. Itt nem állandó színház­ról van szó. Szeretnénk az eddigi­eknél jobban aktivizálni az embe­reket, kielégíteni a lakosság kultu­rális igényeit, minden korosztályra gondolva. Külön hangsúlyt helye­zünk az ifjúság nevelésére. Már létrehoztuk az ijfúsági klubot, amely ezután itt működik majd. Rendszeres munkára törekszünk, megfelelő, elsősorban ismeretter­jesztő és művelődési programot biztosítva a fiatalok számára. De a szórakoztatásukról sem feledke­zünk meg. Egyfajta esztétikai ne­velés is lesz, ha ezeket a progra­mokat sikerül magas színvonalon rendeznünk. Zenei tanfolyamunk már folyik, három hangszeren, és működik a hangszórósok köre. Terveink között szerepel például amatőr művészeti csoportok létre­hozása, dzsesszbalett-csoport, természetbarát-kör kialakítása, és a fúvószenekar felújítása. Jöhet már a Magyar Területi Színház is, amely eddig nem sze­repelhetett itt, a megfelelő körül­mények hiánya miatt.- Szeretnénk rendszeresíteni a MATESZ-elóadásokat, sajnos, nyolcvanhatra csak hármat kap­tunk. Talán még a Thália Színpad­nál elérhetünk valamit. Én úgy képzeltem, hogy egy- vagy kétha- vonként látogattak volna el hoz­zánk, hogy kinevelhessünk egy törzsközönséget. Persze, a kö­zönség igényét ma még nem is­merem, attól is függ majd a jövő, hogyan alakul ez az igény. A népművelési központ meg­nyitásával bővülnek a lehetőségek a helyi Csemadok-szervezet szá­mára is, amely rendezvényeit a korábbi időszakban részben A világirodalomban olvas­/» hatunk éneklő kutyáról, számolni tudó kutyákkal is talál­kozhatunk az arénákban, sót a mozihósök között nem egy világhírű kutyasztár is szerepel. A potyautas Az utazó kutya fogalma azon­ban még meglehetősen újnak számít - a civilizáció terméke. A minap a villamoson utaz­tam, amikor az egyik megálló­ban új utasokkal gyarapodtunk. Az egyikük többünk figyelmét magára vonta. Az illető ápolt, csillogó bundájú - hölgy vagy úr? - az egyszerűség kedvéért Kutya volt. Kíséret nélkül, csak úgy egymagában. Nem ült le. Kényelmesen a középső ajtóhoz sétált, hegyezte a fülét, s tekinte­tével figyelmesen követte az ab­lak mögött suhanó tájat. A követ­kező megállónál határozottan ki­ugrott. Megvárta az elrobogó au­tókat, s gyalogosan folytatta az útját. Nem kétlem, hogy bizo­nyára hamarosan, s a tervezett­nél rövidebb idó alatt, el is érte a célját. Akarva-akaratlanul felme­rült bennem a kérdés. Ha az elkövetkezendőkben esetleg au- tóbuszozni szottyan kedve, s több járat között válogatni kényszerül, esetleg útitársai eli­gazítására szorul, vajon mi lesz a megoldás? A kutyafáját! Felesleges ag­godalmak. Egy civilizált kutya számára ez igazán nem jelent­het problémát. Majd megkérdezi! TARICS ADRIENN a saját klubhelyiségében, rész­ben, a többi társadalmi szervezet­hez hasonlóan, az állami gazda­ság munkásotthonában bonyolí­totta le.-Teljes mértékben támogatjuk a Csemadokot, nagyon jól megva­gyunk együtt. Az egységes kultu­rális tervben természetesen az ő programjuk is szerepel, termeink pedig a rendelkezésükre állnak. Ezután talán sikerül több fiatalt megnyerni a Csemadok-munká- nak is. De van itt még egy fontos feladat számunkra. Néhány ezer ember, főként szlovák anyanyel­vű, dolgozik a vízlépcsőrendszer építésén. Nem feledkezünk meg róluk sem, tudatosítottuk, hogy az ő kulturális igényeik kielégítése szintén ránk vár. Művelődési köz­pontunkban nekik is biztosítunk programot. Tekintve, hogy a hét­végeken hazautaznak, aktív kul­turális tevékenységre nem na­gyon számíthatunk részükről. A Hydrostavval már kötöttünk egyezményt, ók kifizetik a progra­mot, a mi feladatunk kiválasztani és megszervezni a lebonyolítását. Nem lesz könnyű, minthogy az ilyen hatalmas közösségben nagy különbségek vannak a műveltségi szintben, és rendkívül különböző­ek az igények. Ilyen szempontból bizonyára könnyebb lesz a hely­zetünk, ha elkészül a vízlépcső- rendszer építőinek saját kulturális központja, amely már épül. Moziról és könyvtárról még nem beszéltünk.- Az ismerős integrációs folya­mat eredményeképpen néhány hónapon belül hozzánk tartozna a mozi is, a könyvtár is, amely elég rossz állapotban van. Sajnos, ide nem tudtuk elhelyezni, máshova kell, és a mostaninál méltóbb kö­rülmények közé. Jó lenne ennek a munkáját is másképpen csinálni. Nem fognak tehát unatkozni az új művelődési központ munkatár­sai, ha valamennyi tervüket valóra akarják váltani. És itt eszembe jutnak Gróf Árpádnak, a helyi nemzeti bizottság elnökének a szavai, melyeket a tájház átadá­sakor mondott e sorok írójának:- Ezért az ötezer emberért megéri dolgozni. Reméljük a Csemadok-szerve- zetnek úgyszintén új lendületet adnak azok a lehetőségek, melyek a központ átadásával nyílnak szá­munkra (is).- örülünk neki - mondja Hor­váth Mária, a szervezet elnöke.- Lesz hol fellépni, eddig ugyanis nem volt megfelelő színpadunk. Talán megalakul végre a színját- • szócsoport, mely állandóan teríté­ken szerepel. Bizakodással né­zünk az együttműködés elé. Jó lenne, ha a SZISZ-szervezettel is sikerülne kialakítani eredményes kapcsolatot. A helyi nemzeti bi­zottság részéről minden segítsé­get megkapunk. Azért, hadd val­lom be, fölmerült bennem a minap egy kérdés. Most, hogy már hiva­tásos népművelőink vannak, meg­becsülik-e majd a mi munkánkat az emberek? Mindenesetre, mon­dom, örülünk a központnak. Teg­nap este segítettünk mi is, Cse- madok-tagok, a takarításban. Né­hány fiatal jött lefelé a lépcsőn, akkor jutott eszembe, milyen jó lesz, ha ide fog járni a fiatalság, ha majd jó műsorok várják őket. A helyi népművelési központ időközben átesett a tűzkeresztsé­gen, az Ifjú Szívek fellépésével. BODNÁR GYULA UJ FILMEK Falusi Rómeó és Júlia (NDK) Klasszikus tökélyű novella, Gottfried Keller kiemelkedő svájci német író (1819 - 1890) Falusi Rómeó és Júlia című műve ihlette Siegfried Kühn NDK-beli rendezőt filmjének elkészítésére. A svájciak és minden németek nagy realista elbeszélője, a „polgári demokrá­cia klasszikusa“ csak a valóság világát ismeri el, a valóságban élő, természetes, hús-vér ember érté­keit tárja fel, hadat üzenve minden emberfelettinek, természetfeletti­nek, minden előítéletnek és min­denfajta mesterkélt idealizmus­nak. Műveiből meleg érzés árad és az emberi természetből, nem pedig szabályokból fakadó er­kölcs, amely az emberi közösség­nek is belülről ad formát. A társa­dalmi lét szövevényes problémáit illúziók nélkül és oly avatott kézzel boncolgatja, mint német földön előtte csak Goethe és utána Tho­mas Mann. Gottfried Keller világképét egyik legjobb novellája, a Falusi Rómeó és Júlia is tükrözi. Az írót a halha­tatlan veronai szerelmesek tragé­diája inspirálta a mű megírására. Alkotásának cselekménye a múlt század közepén játszódik, s a szerelmi történet hősei atyáik gyűlölködése miatt épp úgy a ha­lálba menekülnek, mint a Shakes- peare-tragédia szerelmesei. A konfliktus a két parasztember csökönyössége, földhözragadtsá- ga, kisszerű birtoklási vágya miatt robban ki, s fajul kölcsönös gyűlöl­ködéssé, ádáz ellenségeskedés­sé. Fabian és Veronika szerelmét azonban a szülők viszálykodása sem akadályozhatja meg. S in­kább a halált választják, minthogy lemondjanak egymásról. Siegfried Kühn adaptációjában az időtálló motívumokat domborí­totta ki, a tiszta emberi érzések, a szerelem elpusztíthatatlanságát hangsúlyozva. Érdeme, hogy kor­hű atmoszférát teremtve érzékel­tetni tudta a múlt század dereká­nak megkövesedett paraszti vi­szonyait, az emberi kapcsolatokat, magatartásformákat mozgató kapzsiságot, keménységet, nyer­seséget. Finom érzékkel, de túl romantikusra hangolva ábrázolta a két fiatal szerelmét s ez a Fábi­ánt és Veronikát megszemélyesítő két pályakezdő művész teatrális alakításához vezetett. Ennek elle­nére a novella filmváltozata kultu­rált, részleteiben átgondolt, de kis­sé vontatott. Jelenet az NDK-filmből, balró Rómeó és Júlia A krupié (spanyol) Vígjátékba oltott krimi ez a spa­nyol film, importáruk, főleg olasz és amerikai bűnügyi történetek szabványelemeiból építkezik. Bár Alvaro Sáenz de Heredia forgató- könyvi ró-rendező jó tempóban, látható élvezettel kormányozza a filmet a végkifejletig, munkája nem tartalmaz semmi újat: a jól bevált sablont kínálja spanyol cso­magolásban, így keltve eredeti ha­tást. A pályakezdő rendező a játék- kaszinók, a szerencsejátékosok és csalásokkal gyorsan gyarap­szik vagyonkája. A forgatókönyv jóvoltából tevékenysége során életveszélyes helyzetekbe kerül és sorsa állandóan egyetlen vé­kony - rendszerint női hajszálon - függ. Kaland kalandot követ, a feszült helyzetek humoros szituációkkal váltakoznak, Freddy és társa jó adag aljassággal és szélhámos­sággal rendre kopasztja a játék- barlangok vendégeit; a sötét bűn­banda marcona figurái vérbeli pro­A spanyol bűnügyi film egyik jellegzetes kockája világába kalauzolja el a nézőt; a történet 1977-ben kezdődik, amikor Spanyolországban legali­zálták az addig csak különböző pinceklubokban titokban létező, de annál virágzóbb és jövedelme­zőbb hazárdjátékot. Egy kiterjedt és befolyásos bűnszövetkezet, hogy megszabaduljon a konku­renciától, véres összetűzést pro­vokál és leszámol egy kis kaszinó tulajdonosával. Freddy apja halála miatt bosszút forral. Hogy pénzt szerezzen, a család régi barátjá­val vakmerő vállalkozásokba kezd fik, s ugyanilyen profimunkát vé­gez a rendező is, és ez kell is ahhoz, hogy hőse állandó borot­vaélen táncoló kalandsorának a hitelességében ne kételkedjünk. A bosszú útja közben öldöklő küz­delmekbe keveredő szélhámos si­ker-sztorija egy jól ismert filmsé­ma ki tudja hányadik változata. De mert jó színészek játsszák, hatá­sosan van megcsinálva, ezúttal is végigdrukkoljuk és csupán utána töprengünk el: jó, jó, de egy szót sem hiszünk el belőle.-ym­ÚJ SZÚ 4 1985. X. 29.

Next

/
Thumbnails
Contents