Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1985-10-29 / 255. szám, kedd
Megnyitásával bővülnek a lehetőségek (Gyökeres György felvétele) Otthona a kulturanak Nincs még esztendeje, hogy ebben a községben jártam, akkor a tájház átadásának alkalmából. Most ismét itt vagyok, egy nappal a helyi népművelési központ ünnepélyes megnyitása előtt. Sürgés-forgás mindenütt az épületben, asszonyok súrolnak, ablakot mosnak, férfiak kalapálnak, szőnyeget fektetnek. Látható, holnapra itt minden rendben lesz, a kivilágított színházterem már most hatásos látványt nyújt, mennyezetének korszerű kivitelezésével, berendezéseinek színeivel^, amelyek azonban helyenként túl élénkek szememnek. Néhány percre elhagyom az épületet, mely a község, Gabčíko- vo, központjában áll; körbejárom, miközben azon tűnődöm, akárcsak ideérkezésem pillanatában, hogy valahol láttam én már ezt a vakítóan fehér, sajátos formájú létesítményt. De hol? Hamarosan kiderül a főnöknő (így mondták az emberek) irodájában. Amíg Sakin Irénre, a népművelési központ igazgatójára várok, akinek ugyancsak sok az intéznivalója ezekben az órákban, a szekrénysor egyik polcán felfedezem a község történetéről szóló helytörténeti kiadványt. Ismerem,- annak idején, a tájház átadásának napján kaptam is belőle egy példányt. Nos, ennek a kiadványnak a borítóján látható az épület. Ugyanaz a külső, mint ma. Magától értetődően kínálkozik a kérdés: ha már a kiadvány szerkesztésének idején, tehát másfél-két évvel ezelőtt kész volt az épület, akkor miért csak most lesz az átadása.- Valóban, két éve áll az épület - mondja Sakin Irén -, de nem lehetett átadni,' mert belül üres volt, azaz hiányzott a berendezés. Erre kellett várni. Göröngyös utakon mentünk végig, amíg idáig jutottunk. Az enteriőr 2 millió 700 ezer koronába került, az egész épület 13 millióba. Z-akcióban indult az építése, állami beruházásként fejeződött be. Ami a felszerelést, a tárgyi feltételeket illeti, jónak mondhatók, bár vannak még hiányosságaink. ígéretet kaptunk a Kulturális Minisztériumtól, hogy a még hiányzó műszaki brendezé- sekre különpénzt utalnak ki. Szeretnénk hangversenyzongorát, filmvetítőgépet, színes tévét-'töb- bek között. Ezután végigjárjuk az épületet, melyben a már említett 300 férőhelyes színháztermen kívül három klub- és négy irodahelyiség található, továbbá konyha, színészöltöző, díszlettároló, és természetesen előcsarnok, ruhatárral. A különböző geometriai alakzatú klub- helyiségek is berendezve, egyebek között pompás fotelokkal, hogy inkább hasonlítanak reprezentációs helyiségre, mint olyanra, amelyben valamilyen gyakorlati munkát lehet végezni. Persze, bizonyos klubjellegű tevékenységekre - beszélgetésekre, találkozókra - megfelelő, sőt, rangos környezet valamennyi.- Sajnos, az épület nem egészen felel meg a követelményeknek - mondja Sakin Irén. - Az a hibája ennek is, mint általában a művelődési házaknak, hogy tervezői nem gondoltak kellő számú klubhelyiséggel. Ami van, kevés az amatőr csoportok működtetéséhez is. Itt nem állandó színházról van szó. Szeretnénk az eddigieknél jobban aktivizálni az embereket, kielégíteni a lakosság kulturális igényeit, minden korosztályra gondolva. Külön hangsúlyt helyezünk az ifjúság nevelésére. Már létrehoztuk az ijfúsági klubot, amely ezután itt működik majd. Rendszeres munkára törekszünk, megfelelő, elsősorban ismeretterjesztő és művelődési programot biztosítva a fiatalok számára. De a szórakoztatásukról sem feledkezünk meg. Egyfajta esztétikai nevelés is lesz, ha ezeket a programokat sikerül magas színvonalon rendeznünk. Zenei tanfolyamunk már folyik, három hangszeren, és működik a hangszórósok köre. Terveink között szerepel például amatőr művészeti csoportok létrehozása, dzsesszbalett-csoport, természetbarát-kör kialakítása, és a fúvószenekar felújítása. Jöhet már a Magyar Területi Színház is, amely eddig nem szerepelhetett itt, a megfelelő körülmények hiánya miatt.- Szeretnénk rendszeresíteni a MATESZ-elóadásokat, sajnos, nyolcvanhatra csak hármat kaptunk. Talán még a Thália Színpadnál elérhetünk valamit. Én úgy képzeltem, hogy egy- vagy kétha- vonként látogattak volna el hozzánk, hogy kinevelhessünk egy törzsközönséget. Persze, a közönség igényét ma még nem ismerem, attól is függ majd a jövő, hogyan alakul ez az igény. A népművelési központ megnyitásával bővülnek a lehetőségek a helyi Csemadok-szervezet számára is, amely rendezvényeit a korábbi időszakban részben A világirodalomban olvas/» hatunk éneklő kutyáról, számolni tudó kutyákkal is találkozhatunk az arénákban, sót a mozihósök között nem egy világhírű kutyasztár is szerepel. A potyautas Az utazó kutya fogalma azonban még meglehetősen újnak számít - a civilizáció terméke. A minap a villamoson utaztam, amikor az egyik megállóban új utasokkal gyarapodtunk. Az egyikük többünk figyelmét magára vonta. Az illető ápolt, csillogó bundájú - hölgy vagy úr? - az egyszerűség kedvéért Kutya volt. Kíséret nélkül, csak úgy egymagában. Nem ült le. Kényelmesen a középső ajtóhoz sétált, hegyezte a fülét, s tekintetével figyelmesen követte az ablak mögött suhanó tájat. A következő megállónál határozottan kiugrott. Megvárta az elrobogó autókat, s gyalogosan folytatta az útját. Nem kétlem, hogy bizonyára hamarosan, s a tervezettnél rövidebb idó alatt, el is érte a célját. Akarva-akaratlanul felmerült bennem a kérdés. Ha az elkövetkezendőkben esetleg au- tóbuszozni szottyan kedve, s több járat között válogatni kényszerül, esetleg útitársai eligazítására szorul, vajon mi lesz a megoldás? A kutyafáját! Felesleges aggodalmak. Egy civilizált kutya számára ez igazán nem jelenthet problémát. Majd megkérdezi! TARICS ADRIENN a saját klubhelyiségében, részben, a többi társadalmi szervezethez hasonlóan, az állami gazdaság munkásotthonában bonyolította le.-Teljes mértékben támogatjuk a Csemadokot, nagyon jól megvagyunk együtt. Az egységes kulturális tervben természetesen az ő programjuk is szerepel, termeink pedig a rendelkezésükre állnak. Ezután talán sikerül több fiatalt megnyerni a Csemadok-munká- nak is. De van itt még egy fontos feladat számunkra. Néhány ezer ember, főként szlovák anyanyelvű, dolgozik a vízlépcsőrendszer építésén. Nem feledkezünk meg róluk sem, tudatosítottuk, hogy az ő kulturális igényeik kielégítése szintén ránk vár. Művelődési központunkban nekik is biztosítunk programot. Tekintve, hogy a hétvégeken hazautaznak, aktív kulturális tevékenységre nem nagyon számíthatunk részükről. A Hydrostavval már kötöttünk egyezményt, ók kifizetik a programot, a mi feladatunk kiválasztani és megszervezni a lebonyolítását. Nem lesz könnyű, minthogy az ilyen hatalmas közösségben nagy különbségek vannak a műveltségi szintben, és rendkívül különbözőek az igények. Ilyen szempontból bizonyára könnyebb lesz a helyzetünk, ha elkészül a vízlépcső- rendszer építőinek saját kulturális központja, amely már épül. Moziról és könyvtárról még nem beszéltünk.- Az ismerős integrációs folyamat eredményeképpen néhány hónapon belül hozzánk tartozna a mozi is, a könyvtár is, amely elég rossz állapotban van. Sajnos, ide nem tudtuk elhelyezni, máshova kell, és a mostaninál méltóbb körülmények közé. Jó lenne ennek a munkáját is másképpen csinálni. Nem fognak tehát unatkozni az új művelődési központ munkatársai, ha valamennyi tervüket valóra akarják váltani. És itt eszembe jutnak Gróf Árpádnak, a helyi nemzeti bizottság elnökének a szavai, melyeket a tájház átadásakor mondott e sorok írójának:- Ezért az ötezer emberért megéri dolgozni. Reméljük a Csemadok-szerve- zetnek úgyszintén új lendületet adnak azok a lehetőségek, melyek a központ átadásával nyílnak számunkra (is).- örülünk neki - mondja Horváth Mária, a szervezet elnöke.- Lesz hol fellépni, eddig ugyanis nem volt megfelelő színpadunk. Talán megalakul végre a színját- • szócsoport, mely állandóan terítéken szerepel. Bizakodással nézünk az együttműködés elé. Jó lenne, ha a SZISZ-szervezettel is sikerülne kialakítani eredményes kapcsolatot. A helyi nemzeti bizottság részéről minden segítséget megkapunk. Azért, hadd vallom be, fölmerült bennem a minap egy kérdés. Most, hogy már hivatásos népművelőink vannak, megbecsülik-e majd a mi munkánkat az emberek? Mindenesetre, mondom, örülünk a központnak. Tegnap este segítettünk mi is, Cse- madok-tagok, a takarításban. Néhány fiatal jött lefelé a lépcsőn, akkor jutott eszembe, milyen jó lesz, ha ide fog járni a fiatalság, ha majd jó műsorok várják őket. A helyi népművelési központ időközben átesett a tűzkeresztségen, az Ifjú Szívek fellépésével. BODNÁR GYULA UJ FILMEK Falusi Rómeó és Júlia (NDK) Klasszikus tökélyű novella, Gottfried Keller kiemelkedő svájci német író (1819 - 1890) Falusi Rómeó és Júlia című műve ihlette Siegfried Kühn NDK-beli rendezőt filmjének elkészítésére. A svájciak és minden németek nagy realista elbeszélője, a „polgári demokrácia klasszikusa“ csak a valóság világát ismeri el, a valóságban élő, természetes, hús-vér ember értékeit tárja fel, hadat üzenve minden emberfelettinek, természetfelettinek, minden előítéletnek és mindenfajta mesterkélt idealizmusnak. Műveiből meleg érzés árad és az emberi természetből, nem pedig szabályokból fakadó erkölcs, amely az emberi közösségnek is belülről ad formát. A társadalmi lét szövevényes problémáit illúziók nélkül és oly avatott kézzel boncolgatja, mint német földön előtte csak Goethe és utána Thomas Mann. Gottfried Keller világképét egyik legjobb novellája, a Falusi Rómeó és Júlia is tükrözi. Az írót a halhatatlan veronai szerelmesek tragédiája inspirálta a mű megírására. Alkotásának cselekménye a múlt század közepén játszódik, s a szerelmi történet hősei atyáik gyűlölködése miatt épp úgy a halálba menekülnek, mint a Shakes- peare-tragédia szerelmesei. A konfliktus a két parasztember csökönyössége, földhözragadtsá- ga, kisszerű birtoklási vágya miatt robban ki, s fajul kölcsönös gyűlölködéssé, ádáz ellenségeskedéssé. Fabian és Veronika szerelmét azonban a szülők viszálykodása sem akadályozhatja meg. S inkább a halált választják, minthogy lemondjanak egymásról. Siegfried Kühn adaptációjában az időtálló motívumokat domborította ki, a tiszta emberi érzések, a szerelem elpusztíthatatlanságát hangsúlyozva. Érdeme, hogy korhű atmoszférát teremtve érzékeltetni tudta a múlt század derekának megkövesedett paraszti viszonyait, az emberi kapcsolatokat, magatartásformákat mozgató kapzsiságot, keménységet, nyerseséget. Finom érzékkel, de túl romantikusra hangolva ábrázolta a két fiatal szerelmét s ez a Fábiánt és Veronikát megszemélyesítő két pályakezdő művész teatrális alakításához vezetett. Ennek ellenére a novella filmváltozata kulturált, részleteiben átgondolt, de kissé vontatott. Jelenet az NDK-filmből, balró Rómeó és Júlia A krupié (spanyol) Vígjátékba oltott krimi ez a spanyol film, importáruk, főleg olasz és amerikai bűnügyi történetek szabványelemeiból építkezik. Bár Alvaro Sáenz de Heredia forgató- könyvi ró-rendező jó tempóban, látható élvezettel kormányozza a filmet a végkifejletig, munkája nem tartalmaz semmi újat: a jól bevált sablont kínálja spanyol csomagolásban, így keltve eredeti hatást. A pályakezdő rendező a játék- kaszinók, a szerencsejátékosok és csalásokkal gyorsan gyarapszik vagyonkája. A forgatókönyv jóvoltából tevékenysége során életveszélyes helyzetekbe kerül és sorsa állandóan egyetlen vékony - rendszerint női hajszálon - függ. Kaland kalandot követ, a feszült helyzetek humoros szituációkkal váltakoznak, Freddy és társa jó adag aljassággal és szélhámossággal rendre kopasztja a játék- barlangok vendégeit; a sötét bűnbanda marcona figurái vérbeli proA spanyol bűnügyi film egyik jellegzetes kockája világába kalauzolja el a nézőt; a történet 1977-ben kezdődik, amikor Spanyolországban legalizálták az addig csak különböző pinceklubokban titokban létező, de annál virágzóbb és jövedelmezőbb hazárdjátékot. Egy kiterjedt és befolyásos bűnszövetkezet, hogy megszabaduljon a konkurenciától, véres összetűzést provokál és leszámol egy kis kaszinó tulajdonosával. Freddy apja halála miatt bosszút forral. Hogy pénzt szerezzen, a család régi barátjával vakmerő vállalkozásokba kezd fik, s ugyanilyen profimunkát végez a rendező is, és ez kell is ahhoz, hogy hőse állandó borotvaélen táncoló kalandsorának a hitelességében ne kételkedjünk. A bosszú útja közben öldöklő küzdelmekbe keveredő szélhámos siker-sztorija egy jól ismert filmséma ki tudja hányadik változata. De mert jó színészek játsszák, hatásosan van megcsinálva, ezúttal is végigdrukkoljuk és csupán utána töprengünk el: jó, jó, de egy szót sem hiszünk el belőle.-ymÚJ SZÚ 4 1985. X. 29.
