Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1985-10-28 / 254. szám, hétfő
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Október 28 E napon - hatvanhét évvel ezelőtt - létrejött a Csehszlovák Köztársaság. Fennállásának két évtizede nagyon is szemléletesen bizonyította a burzsoá osztályjellegéböl következő ellentmondásosságát. Noha a többi utódállamhoz képest minden tekintetben fejlettebb volt, nem oldotta és nem is oldhatta meg a cseh és a szlovák nemzet létfontosságú problémáit, nem hozta meg a szociális felszabadulást, és nem számolta fel a nemzetiségek elnyomását sem. A jót és a rosszat osztálydifferenciálódása szerint eltérő méretekben és formákban mérhette le tapasztalatain az új államhatárok közé került népes magyar kisebbség is. A szegény embert az ág is húzza - így a közmondás - s az itt élő magyarság javarészt szegény ember, munkájából élő vagy élni kívánó munkás, paraszt, zsellér és alkalmazott volt. Nem álltak az élet napsütötte oldalán. A töke jármának súlyát esetünkben e soknemzetiségű államban tetézték a burzsoázia nemzetiségi politikájának fonákságai. S mégis, a polgári demokrácia, noha munkanélküliséget, nyomort, mellőzést és csendőr- sortüzet is jelentett - összehasonlíthatatlanul különb volt a Horthy-Magyarország viszonyainál. Főleg ez a magyarázata annak, hogy mikor a végveszély viharfelhői tornyosultak az első köztársaság egére, a magyar kisebbség haladó része a kommunista párt vezetésével nyilvánosan és tömegesen a védelmére kelt a terjeszkedő fasizmussal szemben. A Szovjetunió fasizmus feletti győzelme és felszabadulásunk merőben új fejezetet nyitott országunk életében. Visszanyertük állami függetlenségünket és a munkásosztály első ízben lett a hatalom részese. Igaz, még három, számunkra sok vonatkozásban zord esztendőnek kellett eltelnie 1948 jégtörő februárjáig, amikor a munkásosztály és a dolgozó nép javára végérvényesen eldőlt a hatalom kérdése, s ez folyamatosan meghozta a magyar nemzetiség jogait is. Csakhogy minden korábbi keserű tapasztalat és minden nemzetiségi sérelem ellenére ennek, a számunkra kiváltképp becsült fordulatnak is a felszabadulás volt a nélkülözhetetlen előfeltétele. Ennek ugyanis - nemzetiségtől függetlenül - az életünket, vagy legalábbis a szolgasors elkerülését köszönhettük. S ezen túlmenőn ez lett a gránitalapja egy új gazdasági és társadalmi rend megteremtésének is. Ennek folyamatában kiemelkedő határkő volt 1945 október vége. A négy évtizeddel ezelőtti időkre, az államosítást megelőző pergő, lázas eseményekre ma már természetesen csak az idősebbek emlékezhetnek, akik jócskán túl vannak az ötödik ikszen. Ezért is szükséges az új nemzedékek okulására szólnunk róluk. A hatalomban részes burzsoázia akkoriban foggal- körömmel védekezett kommunista pártunk követelményének megvalósítása ellen, hogy gyakorlattá váljon a Kassai Kormányprogram XII. fejezete. Ez a fejezet előírta a pénz- és a hitelrendszer, a kulcsipar, a betegbiztosítás, a természeti és az energia erőforrások államosítását. S pártunk nem vihette volna dűlőre a burzsoáziával vívott harcát, ha nem nyerte volna meg a népi tömegek támogatását. Számtalan tüntetés, népgyűlés, határozat késztette csupán a polgári pártokat a meghátrálásra. Eduard Beneš köztársasági elnök kénytelen volt az államosítási dekrétumokat aláírni és azokat 1945. október 25-én a prágai Vencel-téren több mint százezer főnyi népgyűlésen nyilvánosságra hozták. Forradalmi változás volt ez a javából. Az ipari alkalmazottak több mint hatvan százalékát foglalkoztató mintegy háromezer olyan vállalatot államosítottak, amelyeknek 150-500 dolgozójuk volt, és amelyek az ország ipari termelésének hozzávetőleg a háromnegyedét produkálták. Ugyanezen a napon Klement Gottwald a Rudé právoban megjelent cikkében előrelátóan állapította meg: „Az államosítási dekrétumok tehát nagy dolog, de mégis, csak a kezdet. Most az állami szektor, az államosított gazdaság szervezésének roppant nagy feladata, a megfelelő emberek megfelelő posztokra állításának roppant nagy feladata áll előttünk...“ Ennek a feladatnak a teljesítése tulajdonképpen még ma is időszerű. Sikere pedig nem kis mértékben attól függ, ami negyven évvel ezelőtt is győzelemre vitte pártunkat. Nevezetesen attól, hogy amiképp a tömegek annak idején felismerték, a „miénk“ egyet jelent az „enyémmel“, úgy most is ezt a gondolatot kell az eddiginél még mélyebben beágyaznunk az emberek tudatába. Hogy mindenki mindenütt a közös népi vagyonnal, a szocialista társadalmi tulajdonnal úgy sáfárkodjon, mint a saját javaival. Még egy jelentős évfordulóról emlékezünk meg ezen a napon. Tizenhét évvel ezelőtt jött létre a csehszlovák államszövetség, amely azóta kiállta az idők próbáját. Szilárd alapja lett az ország fejlődésének, nemzetei és nemzetiségei élete harmonikus kibontakozásának. Ebből az alkalomból szólnunk kell az 1968. október 27-i alkotmánytörvényről is, amely szabályozta a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek helyzetét. Közös államunkban a szocialista demokrácia és az internacionalizmus szellemében biztosítja a nemzetiségek sokoldalú fejlődésének lehetőségeit és eszközeit. Ez a törvény a képviseleti testületekben és az egyéb választott szervekben szavatolja a magyar nemzetiség létszámának megfelelő képviseletet is. S ezen túlmenően további jogokat. Például a nyelvünkön való művelődésnek, a sokoldalú kulturális fejlődésnek jogát, a nemzetiség lakta területen a hivatalos érintkezésben nyelvünk használatát, a nemzetiségi kulturális-társadalmi szervezetekben való társulásnak, a saját nyelvű sajtónak és tájékoztatásnak jogát, amelyet törvények szabályoznak. E jogok gyakorlati megvalósulása természetesen kötelez is bennünket. Arra, hogy országéprtő tettekkel és állampolgári magatartásunkkal továbbra is bizonyítsunk: szocialista szövetségi köztársaságunknak, a két itt élő nemzettel és a többi nemzetiséggel együtt, rendíthetetlen hívei vagyunk. GÁLY IVÁN HETFO 1985. október 28. XXXVIII. évfolyam 254. szám ★ Ára 50 fillér 1945. október 24-én írta alá az akkori köztársasági elnök az államosítási dekrétumot. Október 25-én a prágai Vencel-téren tömeges felvonulás volt, amelyen a dekrétumot ünnepélyesen kihirdették. Ebből az alkalomból Klement Gottwald mondott beszédet (A ČTK archívumi felvétele) Viktor Misin sajtótájékoztatója (ČSTK) - A Lenini Komszomol küldöttségének csehszlovákiai látogatása végén Viktor Misin, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tagja, a Komszomol Központi Bizottságának első titkára újságírókkal találkozott. Rámutatott arra a széles körű kezdeményezésre, amellyel a szovjet ifjúság az SZKP közelgő XXVII. kongresszusát köszönti. Kedvezően értékelte a küldöttség csehszlovákiai látogatását. Sevardnadze Havannában (ČSTK) - Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter, aki New Yorkban tartózkodik, szombaton megbeszélést folytatott Helmut Kohl nyugatnémet kancellárral. A találkozón a szovjet fél hangsúlyozta, az NSZK nagymértékben hozzájárulhatna a nemzetközi helyzet alapvető javításához, a béke és a biztonság megszilárdításához. A két fél sikraszállt a szovjet-nyugatnémet együttműködés további fejlesztéséért. A konstruktív szellemben lezajlott találkozón részt vett Hans-Diet- rich Genscher nyugatnémet külügyminiszter. A szovjet diplomácia vezetője megbeszélést folytatott Miguel d’Escoto nicaraguai külügyminiszterrel is. A TASZSZ szovjet hírügynökség közölte, hogy a Kubai Kommunista Párt és a kubai kormány meghívására Sevardnadze vasárnap Havannába utazott. A lázas nukleáris fegyverkezés ellen Nagyszabású (ČSTK) - London központjában szombaton mintegy 100 ezren tüntettek a lázas nukleáris fegyverkezés ellen. A Nagy-Britanniában rendezett idei legnagyobb ilyen jellegű megmozdulást a Kampány a Nukleáris Leszerelésért (CND) nevű mozgalom és más brit békeszervezetek szervezték. A Hyde Parkban gyűlések és felvonulások egész sora zajlott le, s ezek résztvevői ,,EI a Tri- dentekkel!“, „Nem akarjuk a ro- botrepülógépeket!“, „Nem akarunk csillagháborút!“, „Zárják be az amerikai támaszpontokat!“ jelszavakat hirdető transzparenseket emeltek a magasba. Még a szombati felvonulás előtt a CND fiatal tagjainak egy csoportja egész éjszakai békeőrséget tartott az amerikai nagykövetség épülete előtt. A tüntetésen főleg fiatalok vettek részt, de több háborús veterán is jelen volt. A záró nagygyűlésen ismert békeaktivisták, továbbá a Qreenham Common-i és a mo- lesworth-i béketáborok képviselői szólaltak fel. Bruce Kent, a CND elnöke beszédében többek között azt hangsúlyozta, a nukleáris fegyverzetek felhalmozott mennyisége rendkívüli veszélyt rejt magában. Kiemelte a legutóbbi szovjet békekezdeményezéseket, s hangsúlyozta, a nyugati országoknak is követniük kell a Szovjetunió példáját. A holland fővárosban ugyancsak nagyszabású békeakcióra került sor az amerikai rakéták hollandiai telepítése ellen. A hágai Houtrust csarnokban húszezren békeakciók Londonban és Hágában gyűltek össze és a szónokok bírálták a kormánynak a rakétatelepítésekkel kapcsolatos álláspontját. Sinie Strikwerd, a rakétatelepítés elleni bizottság elnöke közölte a nagygyűlésen, hogy csaknem 4 millió aláírást sikerült gyűjteni a telepítést elutasító nyilatkozat alá. A szónok hangsúlyozta, Hollandia történetében eddig ez volt a legkiemelkedőbb békeakció. Felhívta a kormány figyelmét, ne siesse el a döntést, s várjon legalább a novemberi szovjet-amerikai csúcstalálkozó eredményeire. Mint ismeretes, a holland kormány november elsején hozza meg végleges döntését a 48 amerikai ro- botrepülógép telepítése ügyében. A hágai parlament a múlt héten olyan határozatot hozott, amely a rakétatelepítést nem minősíti alkotmányellenesnek. Ruud Lubbers miniszterelnök, akit a csarnokban füttykoncert fogadott, kifejtette, kormánya kész beleegyezését adni az amerikai rakéták hollandiai rendszerbe állításához. Mihail Gorbacsov és Radzsiv Gandhi találkozója Moszkvában (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a Kremlben szombaton megbeszélést folytatott Radzsiv Gandhival, az indiai kormány elnökével, aki útban hazafelé töltött néhány órát Moszkvában. A találkozón véleménycserét folytattak a szovjet-indiai kapcsolatok néhány kérdéséről, illetve a mindkét felet érdeklő időszerű nemzetközi problémákról. Gorbacsov és Gandhi megelégedéssel állapították meg, hogy a Szovjetunió és India kapcsolatai magas szintet értek el, s a hagyományos barátság és sokoldalú együttműködés elvei alapján tovább bővülnek. Mihail Gorbacsov a megbeszélésen felhívta a figyelmet a Szovjetunió legutóbbi konstruktív békekezdeményezéseire, amelyek megvalósítása hozzájárulna a nemzetközi viszonyok javításához, a lázas fegyverkezés megszüntetéséhez. Az SZKP KB főtitkára tájékoztatta az indiai miniszterelnököt a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének múltheti szófiai üléséről. Gorbacsov nagyra értékelte India hozzájárulását a béke és biztonság megszilárdításához. Radzsiv Gandhi kijelentette, országa elkötelezett híve a béke és a haladás ügyének, a népek függetlenségének és az államok egyenjogú együttműködésének. Kiemelte a világűr militarizálásának megakadályozására irányuló szovjet javaslatok jelentőségét. A megbeszélés baráti légkörben, a kölcsönös megértés jegyében zajlott le. Az indiai miniszter- elnök ezt követően hazautazott. A repülőtéren Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, szovjet kormányfő és más hivatalos személyiségek búcsúztatták.
