Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1985-10-26 / 253. szám, szombat
A történelem különleges felelősséget ruházott a szocialista országokra Mihail Gorbacsov beszéde a szófiai bolgár - szovjet barátsági nagygyűlésen (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára csütörtökön ellátogatott a fémmegmunkáló gépeket gyártó szófiai kombinátba. Itt megismerkedett a termelési eredményekkel, majd bolgár-szovjet nagygyűlésen találkozott a gyár dolgozóival. Ebből az alkalomból Gorbacsov elvtárs a következő beszédet mondta: Elvtársak! Őszintén köszöntőm önöket, s tolmácsolni szeretném a szovjet kommunisták, a szovjet emberek mély internacionalista érzelmeit a testvéri Bulgária népe és bevált élcsapata, a Bolgár Kommunista Párt és annak Központi Bizottsága iránt, amelynek élén Todor Zsivkov elvtárs áll. Nagy örömmel fogadtam a meghívást a fémmegmunkáló gépeket gyártó szófiai kombinátba, s hogy találkozhatok az önök kollektívájával, amely a bolgár munkásosztály egyik élvonalbeli alakulatának számít. A munkásosztályhoz kapcsolódnak azok a rendkívül mély társadalmi és gazdasági változások, amelyekre az önök országában sor került. A munkásosztály a kommunisták pártjával az élen megbízhatóan vezeti Bulgáriát a szocializmus további felvirágoztatásának útján, melynek egyedüli célja az ember jóléte és a béke. Ez, drága barátaim, közös út, amely összekapcsolja országainkat és népeinket. Az utóbbi időben sokszor találkoztam dolgozó kollektívákkal. Bárhol is beszélgettünk a munkásokkal és szakemberekkel - Moszkvában vagy Le- ningrádban, Ukrajnában, Szibériában vagy Kazahsztánban - az emberek mindenütt lelkesen támogatták az SZKP irányvonalát, amely a szocialista országokhoz fűződő barátság elmélyítését, a velük folytatott együttműködés fejlesztését, bolygónk békés jövőjének biztosítását célozza. Hasonló gondolatokat fogalmaztak meg ma is az önök kombinátjában s a nagygyűlésen. Az ilyen találkozók ösztönöznek, új erőt adnak, s lehetővé teszik, hogy ellenőrizzük értékeléseink és döntéseink helyességét. Ismét alátámasztják, hogy testvérpártjaink és népeink létérdekei elválaszthatatlanok. A Szovjetunió és a népi Bulgária közösen építi az új életet, közösen védelmezi a békét a nemzetközi színtéren. Elhatározásunkat, hogy továbbra is kéz a kézben haladunk, megerősítették a Zsivkov elvtárssal és a bolgár vezetés más tagjaival e napokban folytatott tárgyalásaink. Tájékoztattuk egymást országaink fejlődéséről, elvtársiasan - amint mondani szokták, anélkül, hogy megkerültük volna a problematikus kérdéseket- véleményt cseréltünk arról, miként küzdjük le a jelenlegi nehézségeket, s megtárgyaltuk a szocialista és kommunista építés jelenlegi szakaszának közös gondjait. Ismeretes, hogy milyen jelentősége van a rendszeres vélemény- és tapasztalatcserének. Különösen fontos ez ma, amikor pártjaink a kongresszusaikra készülnek. Mivel készülnek a szovjet kommunisták a XXVIf. kongresszusra? Az SZKP abból indul ki, hogy a kor minden téren megköveteli a határozott javulást, a szovjet emberek munka- és életkörülményeinek minőségi javulását. E céloknak rendeltük alá terveinket, ezt szolgálja az ország társadalmi és gazdasági fejlődésének meggyorsítása. Pártunk mindenekelőtt azt a feladatot tűzi ki, hogy az intenzifikálás és a tudományos-műszaki fejlődés ismereteinek aktívabb kihasználásával növeljük a gazdaság hatékonyságát. E célból kívánjuk továbbra is javítani az irányítást, a gazdasági mechanizmust és a beruházások struktúráját, s meggyorsítani a gépipar, a vegyipar, az elektronikai és elektrotechnikai ipar, valamint népgazdaságunk több rendkívül fontos ágazatának fejlesztését. Ennek köszönhetően a Szovjetunió az elkövetkező évszázad kezdetéig olyan termelési potenciált fog létrehozni, amely nagyságát tekintve egyenlő lesz azzal, amilyet a szovjet hatalom eddigi, csaknem 70 esztendeje alatt hoztunk létre. S mindezt a munkatermelékenység növelésével kell elérni. Határozott intézkedéseket foganatosítunk annak érdekében, hogy jobban kihasználjuk mindazt, amivel már rendelkezünk. Bevezetjük a rendet és megszilárdítjuk a fegyelmet. Növeljük a tömegek munkaaktivitását és érdekeltségüket az összes társadalmi változásban. Különös szorgalommal keressük a tudományos-műszaki fejlődés sikerei kihasználásának optimális módszereit. önök, gépipari dolgozók jól megértik, hogy a termelés hatékonyságának lényeges növelése egyedül a műszaki korszerűsítéssel és a progresszív technológia széles körű alkalmazásával lehetséges. Ez azt jelenti, olyan körülményeket kell teremteni, amelyek rákényszerítik a gazdasági mechanizmus minden láncszemét -arra, hogy ilyen irányban .Végezzék - a munkát- a központi tervező szervektől kezdve egészen a vállalatokig, az igazgatótól minden szakemberig és munkásig. Emeflett ösztönözzük a kezdeményezést és az alkotókészséget, s el akarjuk távolítani az olyan jelenségeket, mint a bürokrácia, a felesleges papírmunka, a reszortszemlélet és a lokálpatriotizmus, amelyeknek - minek is titkolnánk - mély gyökerei vannak. Röviden szólva: az élet megköveteli az új hozzállást a problémák megoldásához, a mély pszichológiai változásokat minden szinten. Ez pedig a legnehezebb feladatok egyike. A társadalmunkra váró feladatok sikeres megoldását mindenekelőtt abban látjuk, hogy aktívan bevonjunk minden szovjet polgárt, minden dolgozó kollektívát az alkotó és kezdeményező munkába. Mi kommunisták, nagy műhöz láttunk hozzá, új társadalmi rendszert építünk, amely a nép élő és alkotó munkáján alapul. Munkánk értelmét az adja, hogy a szocializmus leghumánusabb alapelveire és magas értékrend- szerére támaszkodva átépítsük a társadalmi viszonyokat. S éppen ezeknek az alapelveknek és értékeknek kell a lelkiismeretes munkára ösztönözni az embereket, formálni azt az érzést, hogy saját államuk gazdái, teret nyitni a tehetségek, a személyiség fejlődése előtt - a közös ügy érdekében. A szocialista országok messze előrehaladtak ezen az úton, s joggal büszkék társadalmi sikereikre, arra, hogy nálunk az ifjú nemzedék előtt minden életút nyitva áll, s az embereknek nem kell félniük, hogy munka, orvosi ellátás és öregségi gondoskodás nélkül maradnak, hogy nem lesz tető a fejük felett. Jogosan lehetnek büszkék arra, hogy a dolgozó ember részt vesz saját kollektívájának és az egész társadalomnak az irányításában. Semmi ilyesmi nincs és nem is lehet egyetlen kapitalista országban sem, bárhogy is dicsérik saját burzsoá demokráciájukat. Büszkék vagyunk arra, amit elértünk, s mindent megteszünk, hogy a szocializmus alapelvei még teljesebb mértékben megvalósuljanak, hogy azoknak a szociális és politikai jogoknak, amelyeket társadalmunk minden tagjának megad, még erőteljesebb tartalma legyen. Most, amikor országunkban hatalmas termelőerőket hoztunk létre, szakképzett kádereket neveltünk és értékes tapasztalatokat gyűjtöttünk, lehetőségünk és szükségünk is van a további előrelépésre. És minél jobban megszervezzük munkánk összehangolását, annál reménytelibb lesz ez az előrelépés. A testvéri együttműködésnek dicső történelme és jó hagyományai vannak. Állandóan szilárdult és fejlődött, új területekkel gazdagodott. Ma az emberek milliói váltak aktív résztvevőivé. Megsokszorozódott a kölcsönös árucsere, létrejöttek és erősödtek a gazdasági kapcsolatok magasabb formái. A testvéri országok együttműködésének mélyítésével szemben támasztott új követelmények feltételezik gazdaságaink fejlettségét, a tudományosműszaki haladást. Nem lehet haladó technológiát alkalmazni az anyagi és intellektuális eszközök koncentrációja, hatékony szervezés nélkül. Egyszerűen fogalmazva: egyetlen ország sem képes egyedül a szükséges mértékben erre, vagy pedig legalábbis időt veszítene. Az idő pedig ma döntő tényező. Ezért olyan fontos a közös igyekezet, s szükséges, hogy ezt helyesen és ügyesen irányítsuk, tekintetbe véve minden résztvevő tapasztalatait és lehetőségeit. A gyártásszakosítás és a termelési kooperáció kerül az előtérbe. A KGST-országok múlt évi moszkvai gazdasági értekezletén, valamint a testvéri országok vezetőinek további találkozóin meghatározták ennek a munkának az elkövetkező időszakra szóló legfontosabb irányvonalait. A megfelelő vezérfonalat rögzítik a mikroelektronikára és robotok gyártására vonatkozó sokoldalú megállapodások, valamint a 2000-ig szóló szovjet-bolgár gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési program is. Elkerülhetetlenül szükségesek az együttműködés hatékonyabb, merészebb és rugalmasabb módszerei. Tegnap írtuk alá a kormányközi megállapodást két szovjet-bolgár tudományos-műszaki egyesülés létrehozásáról. Az egyikhez tartozik az önök kombinátja is a szovjetunióbeli ivanovi fém- megmunkáló gépeket gyártó üzemmel. Úgy vélem, hogy ez az együttműködés perspektivikus formája. Mint minden új dolog, a nemzetközi tudományos-termelési egyesülések is igénylik a testvérpártok és kormányok, sok minisztérium és hivatal figyelmét és támogatását. De azoknak van döntő szavuk, akik közvetlenül biztosítják a termelést, amire olyan nagy szükségük van országaink népgazdaságainak, a munkásoknak, a szakembereknek. Saját tapasztalatukból is jól tudják önök, hogy a szakosítás és termelési együttműködés állandó magas műszaki színvonalat követel meg, a termelés megbízhatóságára és kiváló minőségére van szükség. A szakosítás és együttműködés elképzelhetetlen a termelés ritmusának és a kölcsönös szállításoknak a szigorú megtartása nélkül. szovjet kollégái Ivanovban felkészülnek arra, hogy jó minőségben és időben megtegyenek minden szükségeset. A sokrétű alkotói feladatok teljesítését, az új világ építését nem egy tudományos laboratórium steril feltételei között kell végeznünk, hanem a reális, az életben tapasztalható ellentétek ellenére is, a bonyolult, s időnként robbanásveszélyes nemzetközi helyzetben. Tekintsünk csak a háború óta eltelt 40 évre. Nekünk vagy önöknek volt-e olyan, akárcsak rövid időszakunk is, amikor nyugodtan foglalkozhattunk volna a saját ügyeinkkel? Nem. Atombombákkal és robotrepülógépekkel ijesztgettek bennünket, most pedig az űrfegyverekkel. Mennyi erőt, eszközt és munkát voltunk kénytelenek arra fordítani, hogy megvédjük népeink szent jogát arra, hogy megválaszthassák saját életük útját. Ma sem lazíthatunk, nem csökkenthetjük éberségünket. A világhelyzet továbbra is feszült, a háború veszélye nem múlt el. A történelem különleges felelősséget ruházott a szocialista országokra. Valóban, nincs más olyan hatalmas erő, amely képes lenne megállítani az imperializmus agresszív köreit, s nem megengedni, hogy az atomháború szakadékéba taszítsák az emberiséget. Ez a képesség természetesen a testvéri országok egyesített védelmi erejétől, valamint attól is függ, hogy milyen következetesen és pontosan értékeljük a világhelyzetet, mennyire helyesen szabjuk meg a politikai irányvonalat, s hogy azt milyen következetességgel valósítjuk meg. E feladatok teljesítéséhez jelentős mértékben járult hozzá a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének szófiai ülése. A Varsói Szerződés országainak nyilatkozata világos választ ad arra a kérdésre, hogy országaink miként értékelik a jelenlegi világhelyzetet, s véleményük szerint mit kell cselekedni. Ennek a fontos politikai dokumentumnak a gondolatai kétségkívül élő visszhangra találnak Európa és más földrészek népeinél. Szeretném remélni, hogy figyelmesen beleolvasnak a Nyugat politikusai is. Ma senkinek nincs joga kivonni magát a legfontosabb kérdés rendezéséből: merre halad a világ a lázas fegyverkezés fokozása és a világűrre való kiterjesztése felé, vagy pedig a katonai arzenálok nagyszabású korlátozása, az egész nemzetközi légkör javulása felé. A Szovjetunió Kommunista Pártjának és minden szovjet embernek a nevében határozottan kijelenthetem, senki és soha nem kényszerít rá bennünket arra, hogy beletörődjünk a lázas fegyverkezés őrületébe, a háború elkerülhetetlenségének gondolatába! Bulgáriával és más szocialista országokkal, minden békeszerető néppel együtt a Szovjetunió továbbra is kitartóan fogja védelmezni a békét, minden gondolatunkat és cselekedetünket az építés nemes munkájának szenteljük, ebben látjuk az emberi élet legmagasabb értelmét. Az ENSZ jelentős tényezője a nemzetközi kapcsolatok rendszerének Eduard Sevardnadze beszéde az ünnepi ülésen Eduard Sevardnadze, a Szovjetunió külügyminisztere az ENSZ ünnepi ülésén csütörtökön mondott beszédet. Bevezetőben felolvasta Mihail Gorbacsovnak az ENSZ főtitkárához és az ülés résztvevőihez intézett üzenetét. Az Egyesült Nemzetek Szervezete annak köszönheti megszületését, hogy a szabadságszerető népek győzelmet arattak a fasizmus és a militarizmus felett - hangoztatja az SZKP főtikárának üzenete. Az ENSZ Alapokmányának kezdő sorai kifejezésre juttatják az Egyesült Nemzeteknek azt az elhatározását, hogy az elkövetkező nemzedékeket megszabadítják a háború borzalmaitól, türelmet tanúsítanak egymás iránt és békésen, jó szomszédokként kívánnak együtt élni. Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya, amely 1945. október 24-én lépett hatályba, kiállta az idő próbáját. A világszervezet jelentős tényező lett a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. Az elmúlt negyven év során az emberiségnek sikerült elkerülnie az újabb világháborút, s az ENSZ hozzájárult ehhez. Az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt fő feladat azonban még nem valósult meg: még nem értük el a tartós és szilárd békét. Ma minden eddiginél nagyobb szükség van a nemzetek és az emberek közös erőfeszítésére, azért, hogy megmentsük az emberiséget a nukleáris katasztrófa fenyegetésétől. A gyakorlatban ez mindenekelőtt azt követeli meg, hogy vessünk véget a fegyverkezési versenynek a földön és akadályozzuk meg azt a világűrben. Új erőfeszítésekre van szükség annak érdekében is, hogy felszámoljuk a feszültség regionális melegágyait és megszüntessük a gyarmati rendszer maradványainak minden megnyilvánulását. Az Egyesült Nemzetek előtt számos más sürgető feladat is áll: valódi leszerelési intézkedésekkel kell megkönnyí- tenie az erőforrások újraelosztását az alkotó célok megvalósítására, arra, hogy felszámoljuk az elmaradottságot és az éhezést, a betegségeket és a nyomort. Ugyanezt a célt kell szolgálnia a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos és demokratikus alapokon történő átalakításának, annak, hogy biztosítsák a valódi emberi jogokat és szabadságjogokat, mindenekelőtt a békében megvalósított élet jogát. A Szovjetunió, amely az ENSZ egyik alapító tagja és állandó tagja a Biztonsági Tanácsnak, az eddigiekhez hasonlóan továbbra is minden módon hozzájárul a világszervezet sikeréhez, ahhoz, hogy teljesíthesse hatalmas feladatát az Alapokmány szigorú tiszteletben tartásának alapján - hangzik Mihail Gorbacsov üzenete. A szovjet külügyminiszter ezután a következőket mondta: A nemzetközi élet naptárában az Egyesült Nemzetek Szervezete megalakulásának 40. évfordulója különleges dátum. Ismét visszavezet minket az emberiség tragédiájához és nagy győzelméhez, arra ösztönöz bennünket, hogy még figyelmesebben vegyük szemügyre a környező világot és mélyebben gondolkodjunk el afelett, hogyan tehetnénk és hogyan kell ezt a világot biztonságossá és igazságossá tenni. Szervezetünk létrejötte egy népi szokásra emlékeztet. Amikor valaki házat kezd építeni, az egész falu segíti. Az alaptól a tetőig a ház a férfiak és nők, az idősek és a gyerekek közös erőfeszítéseinek köszönhetőn növekszik, és a segítők joggal feltételezik, hogy egyedül ilyen építménybe költözhet be örökre a béke és a boldogság. Ilyen szokás számos országban van, s ebben nagy humanista értelem rejlik, amely megerősíti az egyszerű igazságot, hogy az életben sokkal több olyan dolog van, ami összeköti az embereket, mint ami megosztja őket. Negyven évvel ezelőtt a világközösség bölcsességet tanúsított és erőt talált magában ahhoz, hogy felépítse a béke és az általános biztonság házát Ez az Egyesült Nemzetek Szervezete. Büszkék vagyunk arra, hogy a Szovjetunió aktívan részt vett alapjai kiépítésében, büszkék vagyunk arra a hozzájárulásra, amellyel országunk, a szocialista és más békeszerető államokkal együtt elősegítette az ENSZ Alapokmánya nemes céljainak elérését. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét olyan emberek építették, akik a legkegyetlenebb háború mérhetetlenül nehéz terhét viselték vállukon. A mai nemzedékek, akiknek a háború ugyancsak fájdalmat és szenvedést okozott, egy olyan világot kötelesek átadni utódaiknak, amelyben nincsenek robbanótöltetek, melyek teljes pusztulással fenyegetnek, mint azt Mihail Gorbacsov hangsúlyozta, ebben rejlik a mai nemzedékek fő küldetése. Éppen így járnak el a nemzetközi színtéren a szocialista közösség országai. Ennek bizonyítéka az a nyilatkozat is, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének Szófiában éppen befejeződött ülésén fogadtak el. Az évforduló napján törvényszerű, hogy össze akarjuk foglalni az eltelt évek egyes eredményeit. Miben rejlik a fő eredmény? A válasz egyszerű és tömör: Ebben az időszakban nem volt világháború. Ebben érdemei vannak az ENSZ-nek is - az államok világfórumának, az egyedülálló szervezetnek, amely nélkül egyáltalán nem tudjuk elképzelni a mai nemzetközi kapcsolatokat. Mondjanak bármit - néha nem is megalapozatlanul - a hiányosságokról, sikertelenségekről vagy megvalósulatlan reményekről, vitathatatlan a tény, hogy az ENSZ tekintélye és súlya általánosan elismert és nagy. Az ember nehéz helyzetbe kerül, ha egyedül van. Ezt a gondolatot kiterjeszthetnénk egész nemzetekre is. A hely, ahol reménykedhetnek, az ENSZ. Semmilyen történelmi dátum sem vonatkozik csak a múltra. Az évforduló megünneplésére a legjobb mód, ha a megoldatlan kérdésekre összpontosítunk. Irányítsuk kollektív figyelmünket azokra a problémákra, melyek sajnos lehetetlenné teszik annak kijelentését, hogy a gyakorlatban teljes mértékben és mindenütt megvalósulnak az ENSZ Alapokmányának követelései és elvei. Fennáll a fő probléma - a mostani és az eljövendő nemzedékek számára a béke megőrzésének problémája. Ráadásul sürgetőbb mint bármikor korábban. Bolygónkat ma kétségek gyötrik. A legsúlyosabb terhet az emberek vállára azonban a lázas fegyverkezés helyezi, amely könyörtelenül a szakadék szélére sodorja az emberiséget. Kötelességünk megállítani és végül korlátozni anélkül, hogy megengednénk kiterjesztését a világűrre. A „csillagháborúk“ koncepciójával szembe a Szovjetunió a „csillagbéke" és a tartós földi béke koncepcióját helyezte Mihail Gorbacsov a közelmúltban kifejtette a Szovjetunió programját a lázas fegyverkezés korlátozására és az egész nemzetközi helyzet javítására vonatkozóan. A Szovjetunió javasolja az űrfegyverek nélküli világot. A Szovjetunió javasol egy olyan világot, amelyben radikálisan csökkentik és később teljesen felszámolják a nukleáris fegyvereket. A Szovjetunió olyan világot javasol, amelyben az USA-val együtt példát mutat a többi nukleáris hatalomnak minden atomrobbantás leállítására. A Szovjetunió olyan világot javasol, amelyben a Szovjetunió és az USA lemond az új nukleáris fegyverek fejlesztéséről, befagyasztja arzenáljait, betiltja és felszámolja műholdromboló rendszereit. Az európai közepes hatótávolságú nukleáris eszközökre vonatkozóan radikális megoldást javasoltunk és kivontuk a harckészültségből az európai területünkön levő közepes hatótávolságú rakétáink egy részét. Ha megszületik a megfelelő megállapodás, nem fogjuk növelni ezeknek a rakétáknak a számát az ország ázsiai részében sem, feltéve ha nem változik meg a hadászati helyzet. Azt mondjuk, hogy a nukleáris fegyverkezés területén a radikális lépéseket a katonai enyhülés és a bizalom megszilárdítására vonatkozó konkrét intézkedések széleskörű komplexuma kell hogy kísérje. Mindezt szigorú és megbízható ellenőrzés mellett. Ott, ahol a nemzeti műszaki intézkedések segítségével az ellenőrzés nem nyújtaná a biztonság megfelelő fokát, készek vagyunk azt kiegészítő, kölcsönösen egyeztetett eljárásokkal megerősíteni. Ezt azért mondjuk teljes bizonyossággal, mivel egyesek arról szeretnék meggyőzni a világ közvéleményét, hogy a Szovjetunió állítólag ellenzi az ellenőrzést. Ezt azok mondják, akik új, technológiailag rafinált fegyverfajtákra gondolnak és tudatosan titkolják az igazságot, hogy minél több fegyver van a világon, annál nehezebb az ellenőrzés. Ezt azok állítják, akik új fegyvereket fejlesztenek ki, melyekkel kezdettől fogva nehezíteni akarják az ellenőrzést. Válaszul feltesszük a kérdést: Hajlandók önök a fémhulladékba küldeni rakétáik és repülőgépek százait és nukleáris harci robbanófejeik ezreit, ahogyan készek vagyunk mi ezt megtenni? Mondjanak igent és bizonyára sikerül megállapodnunk az ellenőrzésről. Nem kevésbé fontos a már aláírt szerződések megtartása. Az ENSZ Alapokmánya szavaival élve - tiszteletet tanúsítani irántuk, vagyis nem megengedni egyoldalú, önkényes értelmezésüket Nem szabad például a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló megállapodást úgy magyarázni, mintha megengedné egy kiterjedt rakétaelhárító rendszer létrehozását, rá(Folytatás a 7. oldalon)
