Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-23 / 250. szám, szerda

APRÓHIRDETÉS Meddig lesznek „ingyenlakók“? Többségünk természetesnek veszi, hogy a lakáshasználatért, illetve az ezzel összefüggő szolgáltatásokért havonta fizetünk. Szép számmal akadnak viszont olyanok, akik erről az alapvető kötelességükről megfe­ledkeznek és a figyelmeztetések ellenére sem hajlandók ezen a téren a javulás útjára lépni. Az állami és a szövetkezeti lakások lakói között egyaránt vannak ,,ingyenlakók" és az utóbbi években nemigen sikerült számukat csökkenteni. A FŐVÁROS A LEGROSSZABB A bratislavai Večerník rendsze­resen foglalkozott a nem fizetők­kel, talán azzal a céllal is, hogy a kérdés boncolgatása segít a helyzet megoldásában. A kívül­állónak úgy tűnt, a nem fizetés a főváros egyik betegsége, talán vidéken méö nem terjedt el. A Szlovákiai Lakásszövetkezetek Szövetségének munkatársai vi­szont az ellenkezőjéről tájékoz­tattak. Érdemes azonban még néhány sor erejéig visszatérni a bratislavai helyzetre. Az itt működő öt lakás- szövetkezetnek több mint 11 625 000 koronával tartoznak a tagok. Ez az összeg a szlovákiai hátralék mintegy 21 százalékát te­szi ki, viszont a szövetkezeti laká­soknak csupán 17 százaléka van a fővárosban. Az elmúlt év végén a notorikus nem fizetők száma (olyanok, akiknek tartozása meg­haladja a 10 000 koronát) 165-re emelkedett. Ók összesen több mint 2 080 000 koronával adósak a szövetkezeteknek. A lakásszövetkezetek városi bi­zottsága rendkívüli figyelmet szentel a probléma megoldásá­nak. Együttműködik a városi és a városkerületi bíróságokkal és a fővárosi nemzeti bizottsággal. A nemzeti bizottság néhány ala­csonyabb kategóriájú lakást bo­csátott rendelkezésükre, hogy ezekbe költöztessék a kötelesség- szegőket. Bizottságokat hoztak létre, amelyek behatóan foglalkoz­nak a nem fizetőkkel, és a pontos nyilvántartást a számítástechnika segítségével végzik. Mégis úgy tűnik, a bűvös körből nincs kiút. VIDÉKEN SEM RÓZSÁS A HELYZET A lakásszövetkezetek tagjai ta­lán nem is tudatosítják, mennyire fontos a lakbér rendszeres fizeté­se. A szövetkezetek ugyanis ebből az összegből fizetik vissza az álla­mi banknak a beruházásokra adott kölcsönt és a szolgáltatásokat, a hőt és a melegvizet, valamint az ivóvizet is ebből térítik. A javítások és a felújítási munkák költségeit szintén ebből fedezik. Ezt minden lakónak tudnia kellene és ezért is érthetetlen magatartásuk. Felesle­ges gondot, sok-sok dolgozót megterhelő adminisztratív munkát okoznak. Annak ellenére, hogy a Szlová­kiai Lakásszövetkezetek Szövet­sége és az alacsonyabb szintű szervek is az elmúlt években több határozatot hoztak a nem kívána­tos jelenség visszaszorítására, a várt eredmény sajnos nem szü­letett meg. Sőt, az 1982-ben, illet­ve 1983-ban tapasztalt némi javu­lás után 1984-ben újra emelkedett a tartozások összege s az év vé­géig több mint 55 millió koronát tett ki. Az összeg nagyságának érzékeltetésére talán annyi is ele­gendő, hogy Szlovákiában az egy szövetkezeti lakásra eső átlagos tartozás 1981-ben 193 korona, 1984-ben pedig 201 korona volt. AZ OKOK Vajon kik azok, akik elhanya­golják kötelességük teljesítését? A szövetség elemzése szerint há­rom csoportba oszthatók a nem fize­tők. Az első csoportba a szociális eseteket sorolják. Szűkös anyagi­akkal rendelkező fiatal házasok, egyedül élő elvált nők, gyermekü­ket magányosan nevelő anyák, esetleg nyugdíjasok tartoznak ide. Tehát a lakosságnak az a része, amely hosszabb-rövidebb ideig olyan kevés pénzzel rendelkezik, hogy nem tudja a havi lakbért tör­leszteni. Indokolt esetekben viszont a nemzeti bizottság anyagi támo­gatást nyújthat az arra rászorulók­nak. A második csoport tagjai azért kerültek a nem fizetők listá­jára, mert így akarják elégedetlen­ségüket kifejezni. Nem tartják megfelelőnek a szolgáltatások színvonalát, vagy a hibák eltávolít- hatatlanságára, illetve egyéb okokra hivatkoznak. Viszont ezek orvoslásának megvan a járható útja s ez semmiképp sem lehet a fizetés megtagadása. Ugyanis a szövetkezeti lakás használójá­nak joga van kérni a szövetkezet­től, hogy csökkentse a térítés összegét, ha a meghatározott szolgáltatásokat valóban nem kapja meg. A gyakorlat azt mutat­ja, hogy a szövetkezetek eleget tesznek az indokolt, megalapozott kérdéseknek. Bár a szolgáltatások javításában nekik is és a társválla­latoknak is van még mit tenniük. A harmadik csoportba a rendsze­res nem fizetők tartoznak. Több­ségük nem él rendezett körülmé­nyek között, vannak, akik bünteté­süket töltik. A vagyonjogi rende­zés hiányában sokszor a volt há­zastársak egyike nem hajlandó lakbért fizetni, de vannak olyan esetek is, amikor a válás idején is mindkét fél megfeledkezik erről. Sajnos, a munkaerő stabilizálá­sának negatív következményei is vannak. A munkáltatók révén olyanok is hozzájutnak szövetke­zeti lakáshoz, akiknél nincsenek A prágai vállala­toknak a CSKP XVII. kongresszu­sa tiszteletére tett felhívásához csatlakozók közé tartoznak a sviti Tatrasvit dolgozói is. Kezdeménye­zésük főleg a to­vábbi innováció­ra, termékeik mi­nőségének foko­zására, a munka ésszerűsítésére, a nyersanyag­megtakarításra és a luxustermékek gyártásának a fo­kozására irányul. A képen: Mária Homolová látható munka közben. (Jozef Veselý felvétele - ČSTK) meg a feltételek, hogy a tagsággal járó alapvető kötelességnek, a lakbér fizetésének eleget tegye­nek. Ilyen szempontból mielőbb mérlegelni kell a helyzetet, hisz jelenleg az összes szövetkezeti lakás mintegy 75 százaléka az ún. stabilizációs. Az említett 55 millió koronás tartozásból a Nyugat­szlovákiai kerületben 22, a Közép­szlovákiai kerületben 33, a Kelet­szlovákiai kerületben 40 százalé­kot tesznek ki a stabilizációs laká­sokban élők hátralékai. A munkál­tatóhoz, mely szövetkezeti lakást adott dolgozójának, sok esetben hiába fordulnak a lakásszövetke­zetek a tartozás miatt, mert nem tudják, volt dolgozójuk melyik vál­lalathoz, üzemhez szegődött. MIT LEHET TENNI? Rengeteg adminisztrációt igé­nyelnek a havi, illetve a negyedévi írásbeli figyelmeztetések. Ezenkí­vül az önkormányzatoknak és a házbizalmiaknak is elküldik a nem fizetők névsorát. A listákat kifüggesztik az egyes lépcsőhá­zakban vagy személyesen is fi­gyelmeztetik a lakókat kötelessé­gükre. Aztán a munkáltatóhoz for­dulnak, hogy segítsenek a térítés behajtásában. Ha az adós a má­sodik írásbeli figyelmeztetésre sem hajlandó fizetni, a bíróság foglalkozik az esettel. Ha a bírósá­gi döntés sem elég figyelmeztetés a tartozó számára, javaslatot kül­denek a döntés végrehajtására. Ha ez sem segít, a szövetkezet a nemzeti bizottságot kéri fel, hogy szüntesse meg a lakáshasználati jogot. De még ezzel sem fejeződik be a feltételek sora. Ugyanis a la­kónak nemigen tudnak az alapve­tő követelményeknek megfelelő pótlakást adni. A szövetkezetnek nincsenek régebbi lakásaik, a nemzeti bizottságok pedig a sa­ját tartozóikat helyezik el az ala­csonyabb kategóriájú lakásokban. A nem fizetők problémája már túlnőtt a lakásszövetkezetek ha­táskörén. Azok az erőfeszítések, melyeket az irányítás valamennyi szintjén a szövetkezetek kifejte­nek, kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy megállítsák a tartozás növe­kedését. Csupán a rendele­tek módosításával nyílna mód ar­ra, hogy hatásosabban büntessék meg azokat, akik indokolatlanul nem fizetnek. Hisz a becsületesen dolgozók százai várnak új lakásra, olyanok, akik örömmel és rend­szeresen teljesítenék kötelessé­güket. DEÁK TERÉZ KÖSZÖNTŐ ■ Október 23-án ünnepli 60. születés­napját Illés Béláné, Fördös Gizella Kolárovóban. E szép évforduló alkal­mából szeretettel gratulálnak, további jó egészséget és boldogságot kí­vánnak szerető testvérei, Kalmi, Manci, Irén, Eta, Joli családjaikkal. Ú-2841 ■ Október 23-án ünnepli 60. születés­napját a szerető, drága jó férj, Böjti József Ipolyságon (šahy). E szép ünnep al­kalmából szívből gratulálnak, nagyon jó egészséget, hosszú, boldog életet és minden jót kívánnak sok szeretettel szerető felesége, Ilonka, apósa és szülei. Ú-2842 ■ 1985. október 23-án ünnepli 80 születésnapját Kassán (Košice) a drá­ga jó édesanya, nagymama és déd- nagymama, özv. Világi Jánosné Czető Erzsébet. E szép ünnep alkalmából szívük szere- tetével köszöntik, erőt, egészséget kí­vánnak szerető fiai, lányai, menyei, unokái, dédunokái. Ú-2867 ■ Október 23-án ünnepük házasság- kötésük 55. évfordulóját Vágfarkasdon (Vlčany) Molnár Ferenc és neje, Szőcs Eszter. E szép jubileum alkalmából szívből gratulálnak, és kívánnak jó erőt, egész­séget és még hosszú, boldog életet fiuk, menyük, nászasszonyuk, uno­káik: Ibolya, Sándor feleségével s a két dédunoka: Andrea és Ale­xandra. Ú-2930 ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, jó barátnak, a brigádtagoknak, valamint Béres elv­társnak a búcsúszavakért, a munkatár­saknak és mindazoknak, akik 1985. szeptember 17-én elkísérték utolsó út­jára a csatai temetőbe a 49 éves korá­ban tragikusan elhunyt drága jó férjet, édesapát, nagyapát, apóst és vöt, Breza Istvánt. Köszönjük mindazoknak, akik koszo­rúkkal, virágokkal, jelenlétükkel és őszinte részvétnyilvánításukkal enyhí­tették soha el nem múló fájdalmunkat örökké gyászoló családja Ú-2941 ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1985. szept. 17-én elkísérték utolsó útjára a gabčíkovói temetőbe a szeretett jó férjet, édes­apát, apóst, nagyapát és testvért, Fodor Andrást, akit a halál 57 éves korában ragadott ki családja köréből. Köszönjük a szép koszorúkat, virágokat, a búcsúbeszé­det és részvétnyilvánításokat, ame­lyekkel enyhíteni igyekeztek mély fáj­dalmunkat. Szerető felesége, és családja Ú-2942 MEGEMLEKEZES KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak, ismerő­söknek, szomszédoknak, a falu lakos­ságának, akik 1985. szeptember 7-én elkísérték utolsó útjára a kaposkele- csenyi (Kap. Kľačany) temetőbe a fe­lejthetetlen, szerető férjet, fiút, dolgos kezű édesapát, nagyapát és apóst, B. Tóbiás Istvánt, akit a halál rövid, súlyos betegség után búcsúszó nélkül, 55 éves korában ra­gadott ki szerettei köréből. Köszöne- tünket fejezzük ki a hnb elnökének és a szövetkezet vezetőségének a meg­ható búcsúbeszédért, továbbá minda­zoknak, akik koszorúikkal, virágokkal, részvétnyilvánításukkal igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-2937 ■ 1984. okt. 23-a életünk legfájdalma­sabb, leggyászosabb napja marad. Ezen a napon, 41 éves korában rövid, súlyos betegség után ragadta ki a halál szerettei köréből a legdrágább férjet, édesapát, fiút, testvért, vöt, sógort, Bognár Lászlót (Hroboňovo). Akik ismerték, szerették, emlékezze­nek rá ezen a szomorú, első évfor­dulón. Emlékét örökké őrzi felesége, gyer­mekei, Gabika és Lacika, szülei, testvérei és az egész rokonsáq. U-2878 Bányászsiker (ČSTK) - A nagykürtösi (Veľký Krtíš) Dolina Bányában a Pavel Gazdík vezette 9 tagú kollektíva tegnap újabb rekordot állított fel folyosóhajtásban. A szocialista munkabrigád 31 munkanap alatt 4-PU típusú szovjet kombájnnal 286 méter bányafolyosót hajtott ki. Ez 8,65 méteres napi átlagot je­lent. A kollektíva tagjai a pártkong­resszus tiszteletére tett kötelezett­ségvállalásukat 20 folyóméterrel teljesítették túl. A Dolina vájárai eddig 102,3 százalékra teljesítet­ték a tervfeladatokat. LÁTOGASSÁK MEG A LÉVAI (LEVICE) NAGYVÁSÁRT 1985. OKTÓBER HÓ 25., 26. ÉS 27-ÉN ÚP-137 ÚJ SZÚ 6 1985. X. 23.

Next

/
Thumbnails
Contents