Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-23 / 250. szám, szerda

Kombájnok a kukoricaföldön Minőségi szempontok az anyagi érdekeltségben KOMMENTÁLJUK A falvakat járva lépten nyo­mon silótakarmánnyal, cukor­répával, kukoricával, zöldség­gel, almával stb. megrakott pótkocsikkal és teherautókkal találkozik az ember. Az utakon tapasztalható csúcsforgalom a bizonyítéka annak, hogy a földeken teljes erővel folyik a munka. A tényt Husvéth László, a felbári (Horný Bar) Csallóköz Efsz fóagronómusa is megerősítette.- Minden munkára képes erőnk mozgásban Van - fogalmazta meg tömören a gazdaságra jellemző októberi állapotot. - Éppen befe­jeztük a búza vetését, ami embe­reinket minden korábbinál jobban megizzasztotta. Nemcsak azért, mert ilyen meleg, napsütéses őszi vetésre még nem volt példa, ha­nem azért is, mert a magágy csak a negyedik, sót az ötödik fogaso­lás után vált elfogadhatóvá. A be­fejezett munka helyébe új lépett, a cukorrépa betakarítása. Az asz- szonyok egy csoportja Berta Júlia irányításával a dohányt töri, má­sok pedig az almát szedik. Igye­kezni kell, hiszen a tervezett 360 tonna helyett 550 tonnás rekord- terméssel számolunk. Párhuza­mosan megkezdtük az őszi talaj­munkákat. A korábbiakhoz viszo­nyítva ebből is több a feladat, mivel vettünk egy taíajlazítót, és a mélyszántást követően 150 hek­táron, a jövő évi cukorrépa és részben a szemes kukorica terüle­tén negyven centiméter mélységig talajlazítást is végzünk. A jövő évi termés megalapozá­sától visszatértünk a betakarítási munkákhoz, mivel gépkocsinkkal időközben elhagytuk a falut, és egy hatalmas kukoricatáblához ér­keztünk. Nagyobb részén már csak a félbevágott kukoricaszárak meredeztek az égnek. A földről a fóútra érkező pótkocsis traktor frissen morzsolt rakománya bizo­nyította, hogy a gépek javában törik, morzsolják a kukoricát.-Ez a harma­dik fordulóm- mondta Abszo- lon Antal, trakto­ros, miután gé­pével Duna- szerdahely (Du­najská Streda) irányába fordultľ- Az átvétel fo­lyamatos, eddig egyszer sem kel­lett sorba állnom. Úgy számítom, hogy ma még a negyedik fuvart is elviszem. De ez még csak a kezdet. Ha kombájnosaink teljes erővel fog­nak dolgozni, na­ponta hétszer, nyolcszor is meg kell tenni az utat a felvásárló köz­pontba. Olyankor persze már a ké­só estébe, sót az éjszakába is belenyúlik a munkanap.- Látom, zsákkal bélelt a pótko­csi, és a raktér sincs túltetézve. Nem szóródik a szem.- Még csak az hiányozna! Ha­bár az elszállított tonnák után ka­pom a fizetésemet, de akkor se lehet túlrakni a pótkocsit. Az el­vesztett prémium a többletrako­mányért járó összegnél többet tenne ki. A traktoros elköszönt és elin­dult, mi pedig az utolsó mondatai­nál folytattuk a beszélgetést.-A munkanorma arra ösztönzi a betakarítókat, hogy a lehető leg­többet végezzék el, de ugyanakkor a minőségre is ügyeljenek. A jutal­makat ugyanis a munka minősé­gétől tettük függővé. A termést szállító traktoros ezért maximális mértékben ügyel arra, hogy ne szóródjon a szem. A kombájnosok csak csökkentett ütemben szed­hetjük. Közben megérkezett a két kom- bájnos. Az agronómus kérésére Horena Imre és Kázmér Miklós is leállította gépét, hogy közösen el­lenőrizhessék a morzsolás minő­ségét, nincsenek-e törött szemek. Az eredmény jó volt, máris indul­hattak tovább. A tábla nagyobb részén már csak félbevágott kukoricaszárak meredez­tek az égnek is igyekeznek, hogy a lehető leg­nagyobb területről takarítsák be a termést, de a jó munkára is anyagiak ösztönzik őket. A kombájnok felé indultunk, s közben az agronómus konkrétan is bizonyította szavait. Útközben többször rálépett egy-egy csuhé- csomóra. Ezek rendre összelapul­tak a lába alatt, mivel egyikben sem volt kalász. Csak némi keres­gélés után találtunk egy olyan csutkatöredéket, amelyen vagy tíz-tizenöt szemet lehetett össze­számolni.- Értik a szakmájukat, nyolc, ti­zenöt éve törik a kukoricát - nyug­tázta elégedetten Husvéth László, miközben a távolodó kombájnokat figyelte. - Mindketten gépjavítók, gépeiket gondosan rendbe tették. A termés jónak ígérkezik, minden feltétel adott, hogy a tervezett hat és fél helyett hét tonnás átlagos hozamot takarítsunk be. A betaka- rítókkal megbeszéltük a feladato­kat, és mindenkivel tudatosítottuk, hogy a termés sorsa most már elsősorban az ó kezükben van. Az emberek ezt megértették, s ennek megfelelő igyekezettel és felelős­séggel dolgoznak. Sokat bizonyít például, hogy eddig a felvásárló üzemben átvett kukoricában még minden egyes esetben három százalék alatt volt a törmelék. EGRI FERENC Verseny - vesztesek nélkül Az elmúlt héten nemzetközi tudományos diákköri konfe­renciát tartottak a Bratislavai Közgazdasági Főiskolán. Hazánkon kívül hat szocialista ország összesen 152 főiskolai hallgatója nevezett be a versenybe. Nemcsak a részvétel, hanem a témakörök - politikai gazda­ságtan, bel- és külkereskedelem, a termelő ágazatok és vállalatok irányítása, számítástechnika az irányításban - is jelzik, hogy több szempontból is jelentős találkozóról, ha úgy tetszik versenyről van szó. A diákköri konferencián részt vevők szakdolgozataikat a kötelező tananyagon felül egy- egy témában írják, s így - részben önképzés útján, részben a tanárok segítségével - alaposabban megismerkedhetnek szakterületükkel. Igaz, a nemzetközi versenyre csak kevesen jutnak el, de ez mit sem változtat azon, hogy a tudományos diákköri konferencia a sikeres oktatói-nevelői munka szem­pontjából jelentős esemény. A közgazdászjelöltek találkozójának a gyakorlatban is nagy jelentősége van. Ez a megállapítás különösen az idei versenyre érvényes, hiszen a szakdolgozatok 54 százaléka a gazdaságirányítás kérdéseivel foglalkozott. Terítékre kerül­tek a vállalatok önelszámolási rendszerének lényeges kérdé­sei, a normák, a készletgazdálkodás problémái, Bratislava üzlethálózata kiépítésének gondjai s egyéb problémák. Volt olyan szakdolgozat is, amely az ipari robotok és manipuláto­rok gazdasági hatékonyságának értékelési módszerét vizs­gálta a Poprádi Vagongyár konszernvállalatnál. Mivel ennél a vállalatnál a robotokat és a manipulátorokat csak nemrég vezették be, a vállalat a Prešovi Fémipari Kutatóintézet által javasolt értékelési módszert a szakdolgozat alapján fenntar­tások nélkül elfogadhatja. Kétségtelen, a nemzetközi találkozó oktató-nevelő, vala­mint gyakorlati szempontból egyaránt jelentős. Mégis elgon­dolkodtató az a tény, hogy a szakdolgozatok csupán 54 százaléka foglalkozik gyakorlati kérdésekkel. Ez az arány kedvező akkor, ha számításba vesszük, hogy a 123 dolgozat­ból körülbelül 66 - a hazai főiskolákon készült 53 munkából 28 - foglalkozik a gazdaságirányítás gyakorlati kérdéseivel. Ha viszont arra gondolunk, hogy a versenyt az idén már 16. alkalommal rendezték meg, akkor az 54 százalékos aránnyal nem lehetünk elégedettek. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a vállalatoknál, amelyek számára a dolgozatok készültek, mennyi időt, energiát és pénzt takarítottak meg azzal, hogy a főiskolások önszorgalomból, bármilyen anyagi jutalom nélkül elemezték, sót sok esetben meg is oldották a vállalati problémákat. Hogy a „csak 54 százalékért“ ki a felelős? Valószínűleg a főiskolák és a vállalatok egyaránt. Az előbbieket terheli a felelősség akkor, ha nem keresték a vállalatokkal való együttműködés lehetőségeit, s a vállala­tokat, amennyiben a felkínált együttműködést felelőtlenül el­utasították. Mégis arra a következtetésre jutunk, hogy ennek a ver­senynek nincsenek vesztesei. Hiszen a hallgatók megtanul­nak önállóan dolgozni, ügyesen eligazodni a szakirodalom­ban, s némi tapasztalatot szereznek abban is, hogyan kell átadni, s példákkal igazolni ismereteiket. Ez pedig nem csekélység. KOVÁCS EDIT A szárazság ellenére nincs lemaradás ELÉGEDETTEK A RÉPA CUKORTARTALMÁVAL Husvét László fóagronómus a szemek minőségét ellenőrzi Horena Imre és Kázmér Miklós kombájno- sokkal (A szerző felvételei)-Az idén ez gyakoribb eset, a magas nedvességtartalom miatt van - magyarázta, miközben le­morzsolt néhány szemet, ame­lyekből nyomás után elóbuggyant a tejes belső. - Több mint két hetet késik a kukorica érése. Ez a nyári szárazság következmé­nye, amikor hetekre szinte leállt a növény fejlődése. A szem ned­vessége általában 35 százalék fe­lett van. Az átvevő helyeken nem győzik szárítani, ezért egyelőre Bútorgyártás kooperációban (Tudósítónktól) - A Spišská No­vá Ve,s-i Nový domov bútorgyártó vállalat és a magyarországi máté­szalkai Szatmár Bútorgyár együtt­működési szerződést kötött. A szerződő felek meggyőződése, hogy ‘a két gyár szakembereinek tapasztalatcseréje,hozzájárul a ki­váló minőségi és esztétikailag íz- % lésesebb bútorok gyártásához, nem utolsó sorban a vásárlói igé­nyek jobb kielégítéséhez. A szerződés értelmében a koo­perációban készülő bútorok aszta­losmunkáját a Nový domov szak­emberei, a kárpitozást pedig a Szatmár Bútorgyár dolgozói fog­ják végezni. Mindenekelőtt ülőgar­nitúrák, valamint a Savana-bútor- család közös gyártásáról van szó. A kárpitozott Savana-bútorok a magyarországi üzletekben már karácsony előtt megjelennek, míg a hazai üzletekben a jövő év elejé­től lesznek kaphatók. (-szák) Az Ipolygalsai (Holiša) Május 1. Egységes Földműves-szövetke­zet búzatábláján hosszasan go- molygó porfelhőket kavarnak a ve­tőgépek csoroszlyái. Száraz a ta­laj. Több mint két hónapja hiába vár esőt a Losonci (Lučenec) járás legtermékenyebb határa. A kevés­ke hajnali harmat pedig sehogy- sem elég a csírázás megindításá­hoz vagy a szántók munkájának megkönnyítéséhez.- A megint idejekorán bevetett parcellákat látva könnyen azt hi­hetik az erre járók, hogy még min­dig zsákokban, raktáron tartjuk a vetőmagot - kesereg Nyeste Kálmán elnök. - Tavaly ilyenkor ugyanis már szépen sorolt az őszi takarmánykeverék, szemet gyö- nyörködtetően fejlődött az árpa, és a talajból szintén hamar kibújt a búza. Bár az idei magágyak készítésekor sem dolgoztunk rosszabbul, most csupán az őszi takarmánykeverék húsz százalé­ka mutatja egy nedvesebb parcel­larészen, hogy ott jártak a vetőgé­pek. Az árpa és a búza kelése egyre többet késik a szárazság miatt. A kiváló gazdálkodásukról is­mert ipolygalsai földműveseknek ezúttal csak az őszi terménybeta­karítást könnyítette meg az időjá­rás. Gondosan szervezett munká­val jó feltételek között és gyorsan tető alá került a termés legna­gyobb része. Az ötven hektáros kertészetben már nincs több gond a paprika és a hagyma szedésé­vel, az elmúlt hét végén pedig a kukoricatörést is befejezték nagy teljesítményű gépeikkel a kombáj­nosok. Jelenleg a 110 hektáros cukorrépatáblán szorgoskodnak a gépkezelők.- A szárazság következménye­ként nem nagy a hozam - kalauzol oda az elnök. - A tábla első feléről hektáronként 3,4 tonnát takarítot­tunk be, de ezúttal örvendetesen igen magas, átlagosan 18,5 szá­zalékos a répa cukortartalma, amire még egyszer sem volt példa nálunk. Az elmúlt években legfel­jebb 17 százalékos cukortartalom lett a gondos termesztői munka és az időjárási hatások együttes eredménye. Most azonban való­színűleg a termés mennyisége is jóval meghaladná a hektáronkénti 3,4 tonnát, ha az ígért időben, vagyis augusztus végéig tényleg elkészült volna az a nagy területen és több gazdaságnak épülő öntö­zőberendezés, amelytől szövetke­zetünk 400 hektár földjén várjuk a talajnedvesség folyamatos után­pótlását. Sajnos, a ružinái víztáro­lónál különféle nehézségek miatt még nem indult be a szivattyúállo­más, és így előreláthatólag legko­rábban csak a jövő év tavaszán vesszük hasznát négymillió koro­nánk befektetésének. A szakemberek számítása sze­rint az öntözőberendezés árát már a nyolcadik ötéves tervidőszakban visszatérítik a szövetkezetnek a megnövekedő terméshozamok. A berendezések üzembe helyezé­sét követően a zöldségkertésze­ten kívül a szántóföldi takarmány- növények és a cukorrépa sem fog­ja többé megsínyleni a szárazsá­got. Ezen kívül a talajművelés is könnyebbé' válik majd a szükség szerint öntözhető parcellákon.- A legutóbbi hetekben a csa­padékhiány következtében sok bajunk volt a magágyak előkészí­tésével - panaszolja az elnök. - A keményre szikkadt földeken a megszokottnál lassabban, nehe­zebben ment a szántás, a simító­zás, a boronálás. Az egyik lucer­natáblánkat, ahol már kiöregedett a növényzet, az olyannyira várt legközelebbi esőig fel sem lehet szántani, hiszen a sűrű gyökérzet­tel átszőtt talajba biztosan beletör­ne az eke. A többi táblában pedig azzal lett több a traktorosok dolga, hogy gyakrabban kell kicserélni a tompuló ekevasakat és a meg­kopott boronafogakat. Ugyanak­kor mind a szántásnál, mind a magágykészítés többi munkála­tánál érezhetően megnövekedett az erőgépek üzemanyag-fogyasz­tása. A gázolajtöbbletet csak a melléküzemági teherfuvarozá­sok minimálisra csökkentésével tudják kigazdálkodni. Ebből ugyan pénzügyi veszteségek származ­hatnak, de a határ semmiképpen sem maradhat felszántatlanul vagy bevetetlenül. A rendkívül száraz talaj ellenére a táblákon szorgoskodó gépkeze­lők a lehető legjobban készítik elő a talajt a gabonavetéshez. Igyeke­zetük nyomán az elmúlt hét végén már magágyban volt a búza több mint 70 százaléka. A maradék néhány hektáron pedig egy-két napon belül utolsót fordulnak a ve­tőgépek. így a továbbiak folyamán már csak a cukorrépaszedés be­fejezése és a mélyszántás lesz a traktorosok legfontosabb felada­ta. Az utóbbi munkában nincs le­maradás, hiszen Kovács János, Berze István, György Béla, Szojka János, Pálmai Teodor, valamint a nappali vagy éjszakai műszakok végén a nagy teljesítményű erő­gépek nyergében őket felváltó tár­saik szinte megállás nélkül szapor rítják a most még nehezen hasadó barázdákat. LALO KÁROLY ÚJ SZÚ 4 1985. X. 23.

Next

/
Thumbnails
Contents