Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-22 / 249. szám, kedd

A szocializmus megbízható védőpajzsa A moszkvai Pravda a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének üléséről (ČSTK) - A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ma kezdődő szófiai ülésével kapcsolatos cikket közölt a moszkvai Pravda tegnapi száma. A lap rámutat, az elmúlt évtize­dek egyértelműen igazolták, hogy a Varsói Szerződés Szervezete a népek békéjének és biztonságá­nak megbízható pajzsa volt és az napjainkban is. A szocialista or­szágok internacionalizmusa, szoli­daritása és egysége volt nem egy esetben az a döntó eró, amely meghiúsította az imperializmus­nak és szövetségeseinek agresz- szív terveit. A testvérországok szövetségének hatékonysága an­nak az eredménye, hogy ezek az országok szorosan összehangol­ják erőfeszítéseiket. A Varsói Szerződés keretében jól működó mechanizmust hoztak létre, s ezen keresztül alakítják ki és valósítják meg a nemzetközi téren követett koordinált irányvonalat. A Politikai Tanácskozó Testület a tagországok egységét, szuvere­nitását testesíti meg. A testület rendszeresen tartja üléseit, mindig más tagország fővárosában. A Politikai Tanácskozó Testület különös jelentőségét az adja meg, hogy munkájában a testvérorszá­gok legmagasabb párt- és állami vezetői vesznek részt. Az e testületben folytatott elv­társi véleménycsere során alakít­ják ki a közös hozzáállást a nem­zetközi kapcsolatok kulcsfontos­ságú problémáival kapcsolatosan. Azokról a kérdésekről van szó, amelyek a testvérpártok, azok központi bizottságainak, valamint a tagországok kormányai figyel­mének homlokterében állnak. A Politikai Tanácskozó Testület nagy tekintélyét bizonyítja, hogy számtalan olyan kezdeménye­zést, amelyeket az utóbbi években tett, hagy nemzetközi fórumok is a magukévá tettek, azokra alapoz­ták határozataikat. Ezenkívül a PTT javaslatai az államok közötti kétoldalú aktusok részét is ké­pezték. Az összehangolt politika kereté­ben a Varsói Szerződés tagálla­mai egyrészt kollektív akciókat, másrészt önálló kezdeményezé­seket tesznek az ENSZ-ben, to­vábbá a stockholmi tanácskozá­son, a genfi leszerelési konferen­cián vagy a bécsi tárgyalásokon. A szocialista közösség országai a kölcsönösen előnyös kapcsola­tok fejlesztésére törekednek a ka­pitalista és a fejlődő országokkal,- beleértve a politikai kapcsolato­kat is, s ezt az irányvonalat követ­kezetesen valósítják meg. A Var­sói Szerződés országai, a kom­munista és munkáspártok határo­zottan síkra szállnak az állampk békés egymás mellett éléséért, az egyenjogúság alapján folytatott becsületes és konstruktív tárgya­lásokért. Most a nyugati országok, s min­denekelőtt az USA vezetőin van a sor. A nemzetközi közösség konkrét és gyakorlati lépéseket vár, amelyek a tartós békéhez ve­zetnek. Itt az ideje annak, hogy felhagyjanak „a szocializmus szi­lárdságának“ próbálgatásával. Ugyanis a történelem nemegyszer bizonyította, hogy az ilyen kísérle­tezések nem vezetnek semmihez. A Varsói Szerződés és hatalmas katonai, gazdasági ereje a szocia­lista közösség biztonságának megbízható alapja. A tagországok szilárd biztonságát garantálja had­seregeik magas politikai és erköl­csi színvonala, valamint a közös védelmi törekvés. A haditechnika eredményei, a tehetséges és a nagy eszmékhez hú katonák megbízhatóan védelmezik a szo­cialista közösség határait, írta teg­napi számában a moszkvai Pravda. A JÓL VÉGZETT MUNKA, A JÓ MINŐSÉGŰ TERMÉK - KORPARANCS (Folytatás a 4. oldalon) rekhez, ki kell küszöbölnünk a ma még nem ritka bürokratizmust és formalizmust. Ez vonatkozik a kezdeményező tervezésre, a kollektív szerződésekre, a ter­melési értekezletekre és általában az embereknek az irányításban való részvételére. Ezzel párhuzamosan tovább kell racionalizálnunk a szocialista versenyt, főleg annak érdekében, hogy még gyümölcsözőbben járul­jon hozzá a kiváló minőség, haté­konyság és rentabilitás elérésére vonatkozó stratégiai irányvonal megvalósításához, mindenekelőtt a tudomány és technika gyors gyakorlati alkalmazásával, a fe­gyelem megszilárdításával és a végeredményekért vállalt fele­lősség növelésével. Úgy gondolom, hogy ebben a törekvésben határozottabban és bátrabban kell kihasználnunk a közös szocialista felajánlások jó példáit. Ezek a felajánlások egye­sítik a végtermékeket előállító munkahelyek és a szállítók azon erőfeszítéseit, hogy növeljék a ter­mékek hatékonyságát, javítsák minőségüket, gyorsan elsajátítsák az új termékek gyártását, a terve­zett időpontban és jó minőség­ben adják át a beruházásokat. Szükségünk lenne arra, hogy egy­re több ilyen felajánlás tömegmoz­galommá váljon a kiváló minősé­gért, hatékonyságért és rentabili­tásért. Ezen a téren jelentős lehetősé­gek vannak a mezőgazdaságban is. A Nyugat-szlovákiai kerület koo­perációs körzeteinek tapasztalatai azt mutatják, hogy a körzetek kia­lakítása hatékony módja a jobb eredmények elérésének. A versenyeknek a fó felada­tokra való irányításában ösztönző­leg hat a tudomány és technika eredményeinek gyors gyakorlati alkalmazására vonatkozó prágai felhívás. A Nyugat-szlovákiai ke­rület 15 vállalata és kutatóintézete helyesen reagált erre a felhívásra, az jntenzifikáció 1990 jelmondat jegyében a leningrádi példát köve­ti. A prágai példa ösztönzőleg hat a bratislavai kutató és termelő kol­lektívák azon törekvésére, hogy hasznosítsák a tudomány és tech­nika gyors gyakorlati alkalmazá­sára vonatkozó kijevi tapasztala­tokat. Figyelemre méltóak a Kö­zép-szlovákiai kerület kollektívái­nak tapasztalatai és további el­képzelései a szovjet vállalatokkal a gépipari technika fejlesztésében és gyártásában folytatott közvet­len együttműködés fejlesztésé­ben. Követendő példát jelent a Ke­let-szlovákiai kerület kutató és ter­melő kollektíváinak a Szovjetunió élenjáró kollektíváival a robotok fejlesztésében, gyártásában és al­kalmazásában folytatott eredmé­nyes együttműködése. Az ő kez­deményezésük eredményeként született meg a már említett RO­BOT tudományos-műszaki tár­sulás. Meggyőződésünk, hogy a he­lyes irányvonalú munkakezdemé­nyezés pártszervezetek általi tá­mogatása elősegíti az idei felada­tok teljesítését és megnyilvánul az 1986. évi, valamint az egész 8. ötéves terv kidolgozásában is. • A dolgozóknak a CSKP XVII. kongresszusa tisztele­tére született hazafias tettei­vel éles ellentétben áll a fe­gyelem, a törvényesség és a rend megsértése. így van ez, és nagyon helyes, hogy erre rámutatnak. A fejlett szocialista társadalom a szerve­zettség, az öntudat, az erkölcs magasabb szintjét feltételezi, olyan tulajdonságokat követel meg, amelyek ellentétben állnak a szocialista együttélés szabályai­nak és a törvényeknek a megsér­tésével. (gy tehát nem véletlen, hogy az utóbbi időben a lakosság valamennyi rétege, az egész köz­vélemény bírálóbban ítéli el a fe­gyelem, a szocialista állam törvé­nyeinek megsértését, a társadalmi és a magántulajdon megkárosítá­sát, a szocialista etika és a szociá­lis igazság elveinek megsértését. A fejlett szocialista társadalom számára idegen jelenség a lopás, a csalás, a jogtalan előnyszerzés, a hanyagság okozta balesetek ép­pen úgy, mint az italozás a munka­helyeken, az irodákban és a raktá­rakban. Közismert, hogy a CSKP KB Elnökségének a levele, amellyel a közelmúltban a pártszervekhez és -szervezetekhez fordult, foglal­kozik ezekkel a negatív jelensé­gekkel és az ellenük folytatott elv- szerű harc szükségességével. A becsületes állampolgárok- kommunisták és pártonkívüliek- körében nagy figyelmet keltett ez a fontos dokumentum, amely a CSKP politikájának következete­sebb érvényesítésére, a szocialista erkölcs, fegyelem és rend alapelve­inek elsajátítására és megtartásá­ra, valamint a szocialista állam törvényeinek szigorú respektálá­sára ösztönöz. Ez megnyilvánul abban, hogy a dolgozó kollektívák­ban nagyobb igényesség érvénye­sül, nyíltabban fellépnek azok ellen, akik a társadalom megkárosítása árán akarnak gazdagodni. Nyíltan meg kell azonban mon­danunk, hogy nem uralkodik min­denütt ilyen szellem, egyelőre a közös védelme, a rend és a fe­gyelem megőrzéséről való gon­doskodás nem vált minden párt­alapszervezet életének és munká­jának szerves részévé. Ezért is­mételten hangsúlyozom, minde­nütt halaszthatatlanul ki kell alakí­tani és meg kell szilárdítani a kol­lektív gazdagság védelmének rendszerét, mindenütt pontos nyil­vántartást kell vezetni, rendszere­sen ellenőrizni és érvényesíteni kell azt az elvet is, miszerint min­denkinek, aki irányít, ellenőriznie is kell. Nem bízhatunk abban, hogy a gyárakban, az építkezése­ken és az üzletekben csak a köz- biztonsági szervek fogják védel­mezni a társadalmi tulajdont. Szi­gorúan fel kell lépni azok ellen, akik megsértik a törvényeket, de felelősségre kell vonni azokat is, akik kötelességeik elhanyagolásá­val, elnéző álláspontjukkal lehető­vé teszik a törvénysértést. Meggyőződhetünk arról, hogy a CSKP KB Elnökségének levelé­ben meghatározott feladatok nem rövid lejáratúak, kampányszerűek, megoldásuk összekapcsolódik társadalmunkban a szocialista vi­szonyok elmélyítésével. Korpa­rancs, hogy a kommunisták az évzáró gyűléseken a párt pozíció­in állva felelősségtudattal állást foglaljanak ezekben a kérdések­ben, állapodjanak meg a követke­ző eljárást illetően, és az egész dolgozó kollektíva támogatásával ezen a téren is érjenek el hala­dást. • Ezzel kapcsolatban mit mondana el a párttagok és a tisztségviselők felada­táról? Korunk, a megoldandó felada­tok és problémák fokozott követel­ményeket támasztanak a kommu­nistákkal szemben, szükségessé teszik személyes példamutatásu­kat. Nagyon időszerűek Husák elvtárs szavai, hogy mi, kommu­nisták nem akarunk és nem is szabad hogy különbözzünk a többi dolgozótól, csupán abban, hogy nagyobb a felelősségtudatunk, öntudatunk, munkaszeretetünk és áldozatkészségünk... Egyedüli ki­váltságunk, hogy a szocializmus további fejlesztéséért, a kommu­nizmusért folytatott harc élén áll­hatunk. A pártszervezetek egész életé­nek az ilyen tulajdonságok formá­lására, tökéletesítésére kell irá­nyulnia. Erre kell irányulnia a pár­ton belüli demokrácia, a bírálat és önbírálat fejlesztésének, a mun­kastílusnak és természetesen an­nak is, hogy minden párttag és tagjelölt önművelődésre törekszik. Amikor ilyen követelményeket állítunk fel, nem törődhetünk bele abba, hogy vannak pártszerveze­tek, amelyek megtűrik, hogy mun­kahelyeiken nagy fogyatékossá­gok vannak, és nem teljesítik a párt irányvonalát. Az ilyen állapotot ha­tározottan meg kell változtatnunk, mindenütt el kell érnünk, hogy az alapszervezetek a dolgozókollek­tívák forradalmi, harci élcsapatai­ként dolgozzanak, szavatolják a párt politikájának megvalósítá­sát. Ez csak úgy érhető el, ha valóban nagy igényeket támaszta­nak a gazdasági vezető beosztás­ban dolgozó kommunistákkal, a pártbizottság tagjaival szemben, és megteremtik így a feltételeket ahhoz, hogy a kommunisták pél­dát mutassanak a többieknek. Nyugtalanít bennünket, hogy egyes szervezetekben a pártbi­zottsági és a tagsági gyűléseken nem vetik fel és nem oldják meg azokat az égető kérdéseket, ame­lyek foglalkoztatják az embereket. Ez helytelen. A pártszervezetek számára a társadalom, a kollektí­va és a dolgozók érdekei jelentik a legfontosabb kérdést, és nincsen olyan probléma, amely ,,tabu“ lenne számukra. Egyes szervezetekben önálló­an kellene megközelíteni a problé­mákat, főleg ha - amint mondani szokás - a gazdasági vezetők be­folyása alatt állnak. Vannak bizo­nyos szakmai kérdések, amelyek kizárólag a műszaki vezetők ha­táskörébe tartoznak, de a társa­dalmi érdekekkel kapcsolatos kér­désekben az elvi álláspontokat és munkamódszereket illetően pártos álláspontra kell helyezkedni, saját nézetet kell alkotni. A párt programjának és határo­zatainak következetesebb teljesí­tése érdekében sokkal élesebb, elvszerűbb és határozottabb esz­közként kell hatnia a pártellenőr­zésnek. Fel kell figyelnünk arra, hogy egyelőre nem érvényesül elég hatékonyan ez az eszköz, éppen a népgazdaság intenzifiká- lására kifejtett törekvésben nem egyszer szinte hatástalan ebben a valóban bonyolult és kemény küzdelemben. Ebben az összefüggésben a pártalapszervezetek harci kész­ségének fokozására kifejtett tö­rekvésben is szükségessé válik, hogy az évzáró gyűléseken olyan elvtársakat válasszanak meg az élre, akik kompromisszum nélkül küzdenek az újért, a haladóért, minden rendetlenség ellen, és ké­pesek arra, hogy előre lendítsék a dolgokat. • Belső fejlődésünk problémáinak megoldása szorosan összefügg a nem­zetközi helyzettel. A nemzet­közi helyzetnek milyen vo­natkozásait kell kiemelni az évzáró gyűléseken? A nemzetközi helyzet egyre fe­szültebb. Ez összefügg azzal, hogy az Egyesült Államok nyíltan militarizálja a világűrt és ismétel­ten hangoztatja, hogy terveiről nem hajlandó lemondani. Fokoz­zák a csapást mérő úrfegyverek­kel kapcsolatos munkákat és amint tudjuk, már megvalósították az elsó kísérleteket. Céljuk nyil­vánvaló. Meg akarják félemlíteni a Szovjetuniót, engedményekre akarják kényszeríteni képviselőit a genfi tárgyalásokon és egy olyan szerződés megkötésére, amely az Egyesült Államok számára elő­nyös. A politikai nyomással és a Reagan kormány zsarolásával együtt gazdasági nyomást gyako­rol és diszkriminációt érvényesít sok országgal, köztük a szocializ­mus országaival szemben. Pártunk a bonyolult nemzetközi helyzetben levonta és le is vonja a következtetéseket. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy változatlanul a háborús katasztrófa veszélyé­nek elhárítására, a nemzetközi fe­szültség enyhítésére, a különböző társadalmi rendszerű országok egyenjogú gazdasági együttmű­ködésének megszilárdítására tö­rekszünk. Lelkesen támogatjuk az eddigi és az újabb nagy jelentősé­gű javaslatokat, amelyeket a béke és az együttműködés érdekében Gorbacsov elvtárs, az SZKP KB főtitkára terjesztette elő franciaor­szági látogatása során. A béke veszélyeztetésére azzal adhatjuk meg a leghatásosabb választ, ha minden erőnket a gazdaság gyors, hatékony fejlesztésére, az ország védelmi erejének megszilárdításá­ra mozgósítjuk. Az a tudat, hogy felelősek va­gyunk a békéért, népünk és az egész emberiség létéért, arra kell, hogy ösztönözze a kommu­nistákat: példamutatásukkal és hatásukkal serkentsék a dolgozó­kat, fokozzák erőfeszítéseiket ha­zánk további fejlesztésére, azért, hogy a szocialista Csehszlovákia a szocialista közösség - a béke, a haladás és a szocializmus bás­tyájának - még erősebb része legyen. • Befejezésül: Vélemé­nye szerint, hogyan kell a pártszerveknek és- szerve­zeteknek az új igényes fela­datokhoz, a fejlett szocialista társadalom építése követke­ző időszaka céljainak meg­valósításához viszonyul­niuk? Az elmondottakból az követke­zik, mindent meg kell tenni célunk megvalósításáért - az ország gaz­dasági és szociális fejlesztésének fokozásáért, a gazdaság intenzifi­kálásának és a társadalmi viszo­nyok színvonalának emelése út­ján. Ez szükségszerű a szocializ­mus további győzelmei, a béke megszilárdítása és legmagasabb célunk megvalósítása - az embe­rek anyagi- és szellemi szükségle­tei egyre jobb kielégítése, a kollek­tívák és az ember személyisége sokoldalú fejlesztése érdekében. Mindez megköveteli, hogy kez- deményezóen, offenzíven, a dol­gok ismeretében és halaszthatat­lanul cselekedjünk. Meg kell mon­danunk, hogy azok, akik egy hely­ben topognak, akik megmaradnak az adott tények reprodukálásánál, nemcsakhogy elvesztik forradalmi lelkesedésüket és a szocialista társadalom dinamikus fejlődésé­nek távlatát, hanem álláspontjuk végeredményben teret ad a jobboldali veszély számára, amely - pártunk és társadalmunk tapasztaltaiból tudjuk, — a konzer­vatív irányzatokon, az opportunista passzivitáson élősködik. Az új feladatok megoldása bi­zonyára igényes. Nem egyszer harcot kell folytatni a maradiság ellen. Nem érhetünk el azonban sikert, ha az elvszerú alkotó, az új időszaknak megfelelő megoldá­sok helyett régi, már elavult példá­kat követünk, bármilyen divato­saknak is tűnnének azok. Az ilyen megoldások alkalmazásának pél­dáival is találkozhatunk. Abból, amit elmondottunk, logi­kusan következik, hogy számunk­ra ma is élő és időszerű dokumen­tum a Tanulságok... Arra ösztönöz bennünket, hogy legyünk éberek a jobboldali veszéllyel szemben, fokozzuk az ideológiai hatást. Ennyi azonban nem lenne elegen­dő. A döntő az, hogy következete­sen és tántoríthatatlanul a lenini úton haladjunk, még céltudato­sabban sajátítsuk el és érvénye­sítsük a leninizmust, mint a prob­lémák forradalmi megoldásának elméletét és módszertanát a fejlő­dés mai szakaszában. Ez vonato­zik a pártra mint egészre, de vo­natkozik minden egyes pártszerv­re és -szervezetre, valamennyi­ünkre. Ebben a törekvésünkben ösz­tönző útmutatást jelentenek szá­munkra pártunk 65 éves harci út­jának tapasztalatai, az a felisme­rés, hogy mindig, amikor a lenini úton haladtunk, sikereket értünk el. Törekvésünkben, még többet fogunk meríteni a lenini Szovjet­unió Kommunista Pártja tapaszta­lataiból, főleg abból, hogy milyen bátran újszerűen, valóban lenini módon oldja meg a szovjet társa­dalom gyors haladásának kulcs- fontosságú kérdéseit. Azt kívánjuk, hogy ebben a szellemben folyjanak az évzáró gyűlések és pártkonferenciák, amelyek mindig a párt erejének, problémamegoldó-képességének, a nép érdekei és a szocializmus ügye iránti hűségének bizonyíté­kai voltak.

Next

/
Thumbnails
Contents