Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-21 / 248. szám, hétfő

Hány billentyűn játszanak? ÉPÍTŐMÜVÉSZETÜNKRŐL EGY ÉRTÉKELÉS NYOMÁN „Képzeljenek csak maguk elé egy zongorát, amelynek hatvan­négy billentyűje közül mindössze négyen-ötön lehetne csupán lejátszani a kottában szereplő zeneművet. Ugye, furcsa hangsoro­kat hallanának, s talán rá sem lehetne ismerni az eredeti alko­tásra...“ Gyakran jut eszembe ez a talá­ló hasonlat a hazai építőművészet helyzetével kapcsolatban. Egy szakmabeli szájából hallottam, aki ezzel a lényegére tapintott az épí­tőművészek és a beruházási fo­lyamat résztvevői - tervező, beru­házó, kivitelező - közti szerep- osztás arányaira. S tette ezt gya­korlati tapasztalataiból kiindulva. Hisz nem titok, sőt lassan már közismert, hogy idehaza az építő­művészet és a településfejlesztés nincs annyira jelen az emberek tudatában, mint azt elvárnánk. Mindkettő hátrányos helyzete és azáltal irányadó szerepük lefoko­építőmüvészeti alkotásokban a mennyiségi követelmények mel­lett fokozatosan helyet szorít ma­gának az életünk minden területén annyira megkívánt minőség. Ez a követelményváltás új korszakot nyit az építészetben is. Követendő példáink pedig már ma is vannak, hiszen napjaink szovjet, magyar, jugoszláv vagy éppen román épí­tészete figyelemkeltő eredményei­nek híre hozzánk is eljutott már. Itthoni mérlegünk Szlovákiára szűkítve így fest. Az elkészült épü­letek kategóriájában a bratislavai S stúdió és a kubai konzulátus épülete, valamint a galántai (Ga­zása éppen abból adódik, hogy a beruházási folyamat tele van útvesztőkkel, s így kiszorulnak fontos szerepkörükből. Pedig az építőművészet mindenkori rangja nagyon is rányomja bélyegét épü­leteink külalakjára, és sok mindent elárul arról, hogy időnként milyen elvek szerint építjük környezetün­ket. Jelenleg az lenne a kívánatos, ha építőművészetünknek rango­sabb hely és befolyásosabb sze­rep jutna beruházási értékrend- szerünkben. Ennek érdekében a Szlovákiai Építőművészek Szövetsége olyan tevékenységre ösztönzi tagjait, amelynek során alkotásaikkal ma­radandó, de legfőképp emberkö­zeli értékeket hoz(hat)nak létre. Szervezi, kétévenként kiértékeli és be is mutatja (idén az 1982-83- as esztendők termését láthattuk) az építőművészeti munkákat, ösztönző és egyéb értékmérő szerepe is van ennek a felmérés­nek. Akárcsak a szövetség továb­bi belső versenyformáinak, ame­lyeknek külön-külön is tartós he­lyük van a szervezet életében. Szinte természetes elvárás az építőművészekkel szemben, hogy megelőzzék a kort, amelyben él­nek, hogy a jövőbe lássanak, leg­alább három ötéves tervidőszak­ban gondolkodjanak előre. Leg­többször azonban a jelen hétköz­napjainál sem jutnak tovább. Töb­bek között azért, mert nehezen találnak közös hangot a kivitelezé­si szférával, s az építmény majda­ni használóival. Holnapokba vetí­tett elképzeléseik megvalósítását gyakran a ma realitásai tartják vissza. Ezért aztán, ha egy-egy időszak hazai építészeti ,,termé­sét“ tesszük nagyító alá, minden­képpen látnunk kell benne jelenle­gi beruházási lehetőségeinket is. Sőt: az elért eredmények kereszt- metszete, épületeink külalakja vol­taképpen csak visszatükrözi a ki­vitelezési szféra s az egész beru­házási terület helyzetét. Milyen is ez a tükörkép? Szak­emberszemmel nézve kedvező irányba mutat. Egyre nagyobb az elhajlás az elmélet felé, s az egyes Az ember csak keresi magát benne (Gyökeres György felvétele) lanta) kórház és rendelőintézet tartozik a legsikerültebbek közé. E kategória új vonása a szokatlan megoldások keresése egyszerre több funkció összekapcsolásával. A korábbinál jobban kidomborodik rajtuk az épület megálmodójának elképzelése, ami bizonyítja, hogy bármilyen korlátjai is vannak a megvalósításnak, az életképes gondolat nem veszthet értékéből. S ez már előrelépés, kiút a szürke egyhangúságból. Kár, hogy nyo­mai egyelőre csak az egészség- ügyi és kulturális létesítmények egy-egy példáján tapasztalhatóak Kívülállókban talán meglepe­tést keltett, hogy a díjazottak kö­zött található a bratislavai Dvory V és VI lakótelepek tervezete. Ko­rábban ugyanis ilyen nem fordult elő, ezért a nagyobb odafigyelés. Városaink építése lassan új sza­kaszába lép, befejeződik a telepü­lések köré épült lakótelep-koszo­rúk bővítése, s mindinkább az áté­pítés és a foghíjak felszámolása kerül napirendre. Vagyis visszaté­rünk a városközpontokba. Ezeket a feladatokat csak tipizált tervek­kel nehéz lenne megoldani, szük­ség van tehát más, egyedi megol­dásokra is. S itt jut szerephez az építőművész, aki egyéni meglátá­saival új értékekkel gazdagítja épített környezetünket. Még olyan területen is, mint a tömeges lakás­építés. Mindenesetre az Imrich Ehrenberger és Tárta Košťáková szerzőpáros dvoryi tervezete még csak az első fecske. Ezzel együtt is a felmérés alap­vető tanulsága: az építészeti szempontból sikeres épületek egyelőre csak külön megrendelés­re készültek, inkább csak célépít­mények, lakótelepeken tömeges kivitelezésben, s a komplex lakás­építés terén nem is lehet látni belőlük. Telepü­lésfejlesztésünk feladata a falvak és városok át­építése. Valójá­ban azonban még messze va­gyunk ennek megvalósításá­tól. Először talán azt kellene elér­nünk, hogy az emberekben iga­zán gyökeret eresszen a „mi­énk“ tudata. S ez a legnehe­zebb út. Nem be­szélve arról, hogy az építőipar lehetőségei és a gazdaságos- sági elvek ugyancsak korlá­tokat szabnak. A következő években az épí­tőművészek mégis némi vál­tozást, javulást remélnek. Külö­nösen Prágában és Bratislavában. Koncentrációról és intenzifikációról beszélnek. Évekkel ezelőtt hallottuk először: Bratislava-Petržalkában olyan be- építettségi sűrűséget kell elérni, hogy egy hektárra 400 lakos jus­son. A valóságban ennél valami­vel kisebb ez az érték, de az ország legnagyobb újjonnan épí­tett városrészén ez nemigen vál­toztat. Betonrengeteg már így is, egyhangú, mindinkább fakuló szí­neivel. Az ember csak keresi ma­gát benne, ezt a környezetet alig­ha érezheti otthonának. Építőművészektől hallottam: Petržalka sem teljesen úgy nézett ki a rajzasztalon, mint most a való­ságban. Mások rögvest hozzáte­szik: más a tervezet és más a megvalósítás. Nekem meg ez azt a zeneművet juttatja újfent az eszembe, amelyet 64 billenytű he­lyett mindössze négyen-ötön ját­szanak végig a zongorán. J. MÉSZÁROS KÁROLY Legyen hatékony Pártoktatási célok egy alapszervezetben Szeptember és október hónapokban a pártalapszervezetek munkájá­ban kiemelt feladat az új pártoktatási év előkészítése és megnyitása. A Holíči Len- és Kendergyár sládkovičovói üzemében a szeptemberi taggyűlésen nemcsak az oktatás tartalmi és szervezési kérdéseit vitatták meg, hanem a tanévnyitót is megtartották, mivel az első előadás megelőzi az októberi taggyűlést. Sebők Szilveszterrel, a pártalapszerve- zet elnökével arról beszélgettünk, hogy az új oktatási évben milyen célokat tűztek maguk elé.- A CSKP KB Titkárságának ide vonatkozó határozataival összhangban pártoktatásunkban fő feladat az elmélet és a gyakorlat szoros kapcsolata, s ezáltal, vala­mint más feltételek biztosításával a hatékonyság további növelése. Céljaink eléréséhez adottak a fel­tételek. A pártoktatás hallgatóit differenciáltan osztottuk be. Nagy gonddal és körültekintéssel vá­lasztottuk ki az előadókat és az eredményes munkájukat segítő propagandistákat. Részletesen át­gondoltuk az alapszervezet veze­tőségének pártoktatás-ellenőrzó tevékenységét, hogy az esetleges hiányosságokat idejében meg­szüntethessük. Az 1985-86-os pártoktatási év politikai-szervezési munkaterve teljes mértékben igazolja az elnök szavait. Az 50 kommunista 3 kü­lönböző oktatási alakulatba van beosztva. Legtöbben a fejlett szo­cialista társadalom építésének időszerű kérdéseit tanulmányoz­zák. Ebbe az alakulatba osztották be a pártonkívüli vezető gazdasá­gi dolgozókat és a szocialista munkabrigádok nem kommunista vezetőit is. A fiatal kommunisták iskolájába hatan járnak, hárman pedig a marxizmus-leninizmus alapjaival ismerkednek, hogy az iskola elvégzése után igényesebb tanulmányokat folytathassanak.- Meggyőződésünk, hogy az alapszervezetnek szüksége van képzett, a marxizmus-leninizmus és a pártpolitika alapelveit jól is­merő tagokra. Olyanokra, akik az eszmei politikai nevelésben meg­határozó szerepet tudnak vállalni, munkatársaiknak képesek meg­magyarázni a párt politikájának lé­nyegét, s ezzel az időszerű fela­datok vállalására és jobb munkára ösztönöznek. Az a kommunista, aki az ilyen tevékenységre nincs kellően felkészülve, munkatársai körében elveszti tekintélyét. Ezt tudatosítva minden évben küldünk hallgatókat a marxizmus-leniniz­mus esti egyetemére. Jelenleg az egyes évfolyamokban összesen 4 tagunk van. Az esti egyetem hallgatóit már tanulmányaik idején is igényesebb feladatokkal bízzuk meg, hogy a pártmunka gyakorlati oldalaiban is megfelelő ismerete­ket szerezzenek - mondta a párt­elnök, s egyben bemutatta Ta­kács Imrét. - Az esti egyetem elsőéves hallgatója, az alapszer­vezet vezetőségének a tagja, akit a pártoktatás irányításával bíztunk meg.- Nem lesz egy kicsit sok a fel­adat?- Úgy érzem, nem - felelte ha­tározottan az érdekelt. - A gyakor­lati munka számos elméleti kérdés megértését is megkönnyíti, és for­dítva, az új elméleti ismeretek a konkrét feladatok jobb teljesíté­séhez adnak majd megfelelő ala­pokat. Az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása mindig előnyök­kel jár. Nem véletlen, hogy ez pártoktatásunkban is napirenden tartott feladat. A tananyag vala­mennyi előadáson szoros kapcso­latban van az üzem és a munka­hely termelési feladataival és adott problémáival, hogy megvitathas­suk ezek megoldásának lehetősé­geit. Erre a követelményre akkor is gondolunk, ha más alapszervezet- ből hívunk előadót. Ilyenkor az előadásra mindig egyik saját pro­pagandistánk is felkészül, hogy a felmerülő üzemi és munkahelyi jellegű kérdésekre kielégítő vá­laszt adhasson.- A politikai-szervezési munka­terv részletesen kitér az ellenőr­zés formáira. Erről is hallhatnánk valamit?- Minden hiányzást külön elbí­rálunk. Először a pártcsoporton belül figyelmeztetjük az illetőt, ha ez nem segít, akkor a taggyűlésen nyilvánosan megrójuk, és ameny- nyiben a helyzet megkívánja, még a vezetőségi ülésen is elbeszélge­tünk vele. Az alapszervezeten kí­vül működő alakulatokba járók rendszeres időközönként beszá­molnak eredményeikről. Hiányzá­saikat éppoly szigorral elemezzük, mintha saját alakulatunk hallgatói lennének. Hangsúlyozni szeret­ném, hogy ellenőrzésünk lényege a felvilágosító munka. A puszta kényszer helyett elsősorban a ta­gok tudatára igyekszünk hatni, hogy az illető belássa a részvétel fontosságát.- Az alapszervezet munkájá­ban milyen konkrétumok bizonyít­ják, hogy valóban hatékony a párt­oktatás?- Elsődleges bizonyíték a párt­tagok növekvő aktivitása. Egy-egy előadást követően hárman-né- gyen, esetenként nyolcán is szót kérnek. Az, aki bekapcsolódik az előadást követő vitába, megfelelő gyakorlat után a taggyűlésen is könnyebben felszólal. Mindebben szerepet játszik a szélesebb látó­kör és a több konkrét ismeret. Saját tapasztalataink alapján mondhatom, hogy a pártoktatás a szocialista munkabrigádok tevé­kenységére is ösztönzően hat. Több brigádban a pártoklatáson hallottak megvitatása és elemzése alapján döntöttek úgy, módosítják vállalásaikat, hogy a termelési fel­adatok teljesítését még hatéko­nyabban segíthessék. De ugyan­így az is megtörténik, hogy az oktatáson elhangzottakkal a SZISZ-alapszervezet gyűlésén, vagy a szakszervezeti tanácsko­záson érvelnek egy-egy javaslat mellett a pártoktatásra járók. Mindez egyben azt is bizonyítja, hogy az oktatás hatékonyságára valóban nagyon oda kell figyel­ni. EGRI FERENC Mi lesz a hajómalom sorsa? A dunaradványi (Radvaň nad Dunajom) hajómalom műszaki műemlék, mellyel kapcsolatosan hivatalosan is feltették a kérdést: Hova kerülhetne? Kezdjük a történetet a leg­elején. Közel másfél évtizeddel ezelőtt, lapunk egykori munkáslevelezője, az idén nyáron elhunyt Suhai La­jos bácsi a Hazai Tükör rovatban többször is jelentkezett írásaival a hajómalmokról, a hajómolnárok életéről, majd ösztönzésükre elké­szítette a valamikori dunai hajó­malom kicsinyített mását. Méltó helyre, a komáromi (Komárno) Duna Menti Múzeum gyűjtemé­nyébe került. Lajos bácsi, aki inasként, majd segédként hosszú évekig hajó­malmon dolgozott, rendkívül jó megfigyelő volt, és kiváló kéz­ügyességgel rendelkezett. A nép­rajzzal és a műemlékek védelmé­vel foglalkozó szakértők is meg­bízható, hiteles adatközlőnek tar­tották, és egyre gyakrabban, egy­re több tanulmányban hasznosí­tották ismereteit. így aztán nem volt vitás, kire kell bízni a hajóma­lom hasonmása tervének elkészí­tését, amely alapján a járási nem­zeti bizottság műemlékvédelem­mel foglalkozó osztálya a hajó­gyárnál megrendelte az egykori dunaradványi hajómalom hason­mását. A dunaradványi hajómalom, ha nem is máról holnapra - de Lajos bácsi és több egykori hajómolnár közreműködésével - közel 5 millió koronás költséggel elkészült, felé­pítették a hajógyári ácsok. Ünne­pélyes átadásának eseményét a tévé is közvetítette. Az átadás ott történt, ahol most is megtalálható a hajómalom, Ko­máromban, a híd és a hajógyár közötti téli kikötőben. A felügyele­tet, amíg kijavították az átadáskor megállapított kisebb pontatlansá­gokat, a városi műszaki szolgálta­tás igazgatósága vette át. Villám­hárítót szereltek a hajómalom te­tejére, majd a tűzvédelmi és meg­előző intézkedések értelmében több tűzoltókészüléKet. Egyébként a működőképes, tehát őrlésre, da­rálásra alkalmas hajómalmot két őr, két nyugdíjas bácsi őrzi és gondozza. Megmutatják az érdek­lődőknek szívesen, mert hiszen elvben szabadon megtekinthető. Persze, mindenki tudja, hogy más, jobb sorsra érdemes ez a műszaki műemlék. Nem is cso­da, hogy a dunaradványi pártalap- szervezet kommunistái az egyik taggyűlésen így tették fel a kér­dést: Mikor kerül már végre haza, hozzánk az idevaló hajómalom? Több oka is van, hogy eddig miért nem került Dunaradványra. Nyilvánvaló azonban, hogy ha már elkészült, és műszaki műemlék­nek számító érték, másként kell kezelni, gondozni - netalán még hasznosítani is! -, mint most. A já­rási nemzeti bizottság művelődési osztályán ezt fontolgatva, így tet­ték fel a kérdést: Hova kerül­hetne? Erre válaszolva a jnb tanácsá­nak az idén, szeptember 17-én megtartott ülésén négyféle javas­latot terjesztettek elő. Az utolsó, a negyedik említi Dunaradványt. Ismerve az ottani helyzetet, tud­va, hogy a hajómalom tervezőjé­nek, Suhai Lajos bácsinak az is­merősei, barátai milyen elképze­lés megvalósítására vállalkoznak, ha helyére kerül a hajómalom, felkerestem az ügyben Varga Er­nő elvtársat, a járási nemzeti bi­zottság elnökét. Vitára, meggyőző érvelésre ké­szültem. Meglepett, mégpedig kel­lemesen, hogy egyetértésre talál­tam, mert a jnb elnöke kérdésem­re kérdéssel válaszolt: Hova más­hova kerülhetne? Egyszóval, a folytatás, a hajó­malom sorsának alakulása magu­kon a dunaradványiakon múlik. Igazán kíváncsiak most már er­re vagyunk, mert bárhol, bármikor nem látható már ilyen hajóma­lom. HAJDÚ ANDRÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents