Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1985-10-21 / 248. szám, hétfő
A Csemadok KB néptánc- csoportjáról, a Szőttesről, amely ebben az évben ünnepli megalakulásának 15. évfordulóját, már sokan és sokfélét írtak. Adatokat közölnek róla, felsorolják műsorszámait, kiemelik zenekarát, szólóénekesét, értékelik egy- egy produkcióját, de magáról a légkörről, az emberekről, akik ezt a közösséget alkotják, ritkán esik szó. Legyen bármilyen jellegű, minden csoportnak, amelynek tagjai rendszeresen találkoznak, van belső élete, vannak írott és Íratlan szabályai, szokásai. A tánccsokésőbb ide, a „nagy“ Szőttesbe kerültem Tizenhárom éves koromtól táncolok, és nem tudom elképzelni az életemet nélküle. Táncpedagógiára jelentkeztem, sajnos, nem vettek fel.- Ti hogyan kerültetek az együttesbe - kérdezem Mészáros Gábortól, Mede Venceltől, Bölcs Ferencről, Solymos Lászlótól.-Tulajdonképpen mi utáltuk a néptáncot - mondja nevetve, és mindnyájuk nevében, Mészáros Gábor. - Ha a tévében néptáncot adtak, csak derültünk rajta, vagy egyszerűen kikapcsoltuk a készüléket. A gimnáziumban egyszer fiúkat toboroztak a Szőttesbe. Véletlenül közéjük álltunk, és itt maradtunk. Most imádunk táncolni. A fiúk általában véletlenül kerülnek a csoportba. Valaki szól nekik, jöjjenek el próbára, tagfelvételre. Eljönnek, megtetszik nekik a tánc, és többségük marad. A lányok saját elhatározásból jelentkeznek. A beszélgetés során panasz is elhangzik.- Annak ellenére, hogy sokan elismernek meg szeretnek bennünket, nagyon rossz körülmények között dolgozunk - mondja Babszem Jankóval Zágrábban TALÁLKOZÁS PLASZKY TAMÁS BÁBMŰVÉSSZEL . Szőttesek a Szőttesről portok sajátos légköre abból adódik, hogy a ritmus, a mozgás felszabadítja, levezeti a fiatalokban a felhalmozódott feszültséget, miközben kiegyensúlyozottá, edzetté válnak. A kiegyensúlyozottságot á közösségi élet, az „egymásrautaltság“ érzése is fokozza. A táncos nemcsak magával törődik, hanem figyelembe veszi a többieket is, hiszen egyformán kell mozognia, egy ritmusra kell lépnie a másikkal. Megkérdeztük a Szőttes néhány tagját, számukra mit jelent a tánc.- Felszabadulást, örömet, ki- kapcsolódást - válaszolja Bojtos Andrea.- A színpad nekem a világot jelenti - mondja Botlik Ági. - Ilyenkor elfelejtem minden gondomat, bánatomat. Táncolni a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Csallóközi Dal- és Táncegyüttesben kezdtem - folytatja. - Ott ismerkedtem meg a Szőttes tagjaival, ók hívtak az együttesbe. Nagy álmom: hivatásom legyen a tánc. Három éve vezetem az Apró Szőttest, kimondhatatlanul szeretek foglalkozni a gyerekekkel, öröm látni, ahogy a csetló-botló kicsik táncossá fejlődnek.- A tánc nálunk családi hagyomány - vallja Fekete Ilona, a régebbi táncosok egyike. - Már gyerekkoromban el-eljárogattam a próbákra, nővérem ugyanis itt táncolt az együttesben. Én már akkor szívesen táncoltam volna, de az Apró Szőttes még nem létezett. Amint megalakult, beléptem; Andreánszky Éva. Társai igenlően bólogatnak.- Kevesen támogatnak, kicsi és nedves a próbatermünk - panaszolja Vencel.- Milyen érzés színpadon táncolni, együtt mozogni a többiekkel? - kérdezek tovább.-Tánc közben a partneremre figyelek - magyarázza Ági. -,A játékosságot próbálva hangsúlyozni, minden mozdulatára reagálok. Olyannal szeretek táncolni, akivel a magánéletben jól kijövök. Azt hiszem, ez a színpadon is tükröződik.- Szerinted milyennek kell lennie egy csoportnak? - kérdezem Varga Ervintől, az együttes vezetőjétől.- Ahhoz, hogy egy csoport jól működjék, először is tehetséges emberek kellenek, óriási kitartás, kemény munkafegyelem és jó közösségi szellem. A csoportnak szinte együtt kell lélegeznie. Egyetlen egy kívánságom van: nagyon szeretném, ha sikerülne megőriznünk mindazt, amit az utóbbi két évben létrehoztunk. Beleértve egymás megbecsülését is. Minden erőmmel azon dolgozom, hogy a csoportszellemet tovább erősítsem - válaszolja határozottan. K ülönböző emberekből álló közösség. Együttes erővel mégis létre tud hozni valamit, ami érték, ami örömet tud nyújtani másoknak is. Ebben az együttesben a tánc az összekötő erő, a mozgás a közös nyelv. Amelyet mindenki ért és szeret. (b-k) A hangulatos jugoszláv városban, Zágrábban tizennyolc éve minden esztendőben megrendezik a bábszínjátszók nemzetközi fesztiválját A találkozónak verseny jellege van, s külön érdekessége, hogy a bemutatásra kiválasztott műsorokat eszperentó nyelven kell előadni. A 18. zágrábi PIF-en (Popteatra Internacia Fes- tivalo) 14 országból 24 bábcsoport, illetve szólóbábos lépett közönség elé - hivatásos és amatőr bábművészek egyaránt. A mezőny erős volt, nagyon jól felkészült bábosok érkeztek a Szovjetunióból, Lengyelországból, Japánból, Kanadából, Hollandiából, Izlandról, Svédországból, Belgiumból, Franciaországból, Indiából. Csehszlovákia színeit a Ceské Budéjovice-i Kisszínpad (Mladé divadlo), valamint a kassai (Košice) Plaszky Tamás szólóbábos képviselte. Mikor Tamás közönség elé lépett - kezében gitárral, vállán tarisznyájával -, abban a pillanatban sokan összenéztek, s a tekintetekből az volt kiolvasható: hát ez csak így, minden előkészület és kellék nélkül jön? Tamás játszani kezdett, és hamar kiderült, sok minden van a tarisznyájában, s jó ötletek nyomán a gitárt is sok mindenre lehet használni. Mert lefektetve lehet az például ló; felállítva, a „fejére“ koronát téve király; ha meg, mondjuk, Babszem Jankót a hasába tesszük: börtön is, a húrok rácsok az ablakon. És így tovább, ahogy a mese kívánja.- Nagy élmény, öröm volt számomra ez a fesztivál - mondja Plaszky Tamás. - Hat előadást tartottam. Versenyszámom a Babszem Jankó volt, azaz eszperantóul a Jančjo Pizeto, de bemutattam a gegekre épülő A zongora szólója című műsoromat is, amely ugyancsak nagy siket aratott. Zágrábban az Opatovina kolostor udvarán épített szabadtéri színpadon léptem fel, de játszottam Veli- ká Goricában, valamint a sisaki és a dugavei óvodásoknak is. A fesztiválon nagy gondban volt a gyerekzsűri, hogy a fődíjat Tamásnak vagy az izlandi együttesnek adományozzák-e. Viszont a második díjat egyértelműen neki ítélte a nyelvi zsűri.- Megmondom őszintén, nem számítottam ekkora sikerre. Eszperantó nyelvű műsorral Zágrábban szerepeltem először közönség előtt. Igen örülök a második díjnak, nem kevésbé annak, hogy műsorom tetszett a gyerekeknek, noha az ő díjukat végül is az izlandi együttes kapta, akik óriásokról szóló mesékből alkottak izgalmas, élvezetes és látványos műsort. Jólesett az is, hogy bemutatkozásom után megkeresett a szakzsűri japán képviselője és meghívott a bábszínjátszók világ- fesztiváljára, amely Japánban lesz három év múlva.- Az eszperantó nyelvet mióta tanulod?- Néhány hónappal a verseny előtt kezdtem el. A Kassai Állami Filharmóniában van egy barátom, ő nagy eszperantista, ő szedett rá, mondván, érdemes tanulni ezt a nyelvet. Attól még messze vagyok, hogy tökéletesen beszéljem az eszperantót, de örülök, hogy elkezdtem tanulni.- A bábjátékot mikor szeretted meg?- Banská Bystricában születtem, az első bábszínházát ott láttam, még a Národný dómban. Abban a pillanatban sokan összenéztek Plaszky Marianna felvétele 1950-ben családunk Rimaszécsre (Rimavská Seč) költözött, ötéves voltam akkor. Világraeszmélésem, gyerekkorom millió meghatározó élménye ehhez a gömöri faluhoz kötődik. A bábszínjátszás varázsa is itt érintett meg, itt láttam a nagy mester, Dubsky, egyik vándoreló- adását, a János vitézt. Ekkor azonban még mindenáron cirkuszos akartam lenni. Otthon mindig voltak állataim: kutya, sündisznó, vércse, nyúl, bárány, kecske stb. Ha a fiúk leparittyáztak egy vadgalambot, és nem döglött meg, én hazavittem, meggyógyítottam. Egész állatkórházam volt. Kimondottan boldog voltam, amikor ezeknek a meggyógyított gerlicék- nek ott nálam, a „fogságban“, fiókáik születtek. Különben ezeket A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Népművelési Központ az idén nyáron hatodszor rendezte meg a nyárasdi (Topoľníky) képzőművészeti tábort. A legjobb munkákból a szervezőt ezúttal is összegyűjtöttek egy kiállításra való anyagot, amelyből október 10-én a csicsói (Čičov) művelődési házban nyílt tárlat. Huszonkilenc hivatásos és amatőr alkotó mutatkozott be a közönségnek. A fotósok alkotásai közül Kuky János A tovatűnt gyermekkor című, három képből álló ciklusát említeném elsőként. Bár nem a táj ihletésére készült, mint a többi fotó, szép, hangulatteremtő alkotás. A csallóközi tájat idézik Papp Ernő Reggel, Neurért Lajos Aratás és Fa című munkái, valamint Oroszlános György színes miniatűrjei. A kisplasztikák közül Ferdics Béla Táncospárja tetszett mindenekelőtt. Érezhető az összekapaszkodó pár fiatalos lendülete, összetartozása. Gódány Margit akvarelljei és Kovács Zsuzsa tusrajzai biztos, könnyed ecsetkezelésről árulkodnak, bár az utóbbi, úgy érzem, ismétli témáit. Almási Róbert Hangulat című négy olajképe közül a második tetszett a legjobban. A művésznek, a már önismétlésként ható fűzfa motívum alkalmazása helyett, végre Eljönnek az emberek Egy tárlat - és környéke sikerült megtalálnia a táj más elemeinek hangulatos együttesét. Szkukálek Lajos keleties tusrajzai, Alex Kraščenič Formák című olajképei, Petra Ferenc Csendélete mellett a legfontosabb alkotásnak Gódány Sándor Változó tájait érzem. O a kiállító művészcsoport egyetlen olyan tagja, aki a békés, nyugodt Duna menti tájban észreveszi az idegen testkén jelenlevő, a természet harmóniáját megbontó Gépet. x Miután megnéztem a tárlatot, szerettem volna még, vele kapcsolatban is, választ kapni néhány kérdésre, kiindulva abból, hogy faluhelyen rendezték. Vajon megéri-e a fáradságot efféle rendezvények szervezése, van-e érdeklődés a képzőművészet iránt? Balogh Béla, a művelődési ház igazgatója válaszol:- A megnyitón tele volt a terem, és a következő napokban is nagy volt az érdeklődés. Egy-egy tárlatot nálunk átlag négy-ötszáz ember tekint meg, némelyiket ennél jóval többen. Legsikeresebb kiállításunk néhány héttel ezelőtt volt. A nyárasdi táborhoz hasonlóan tavaly mi is szerveztünk képzőművészeti alkotótábort, a Komáromi (Komárno) Járási Népművelési Központ segítségével. Ezen tizennyolc fotós és tizennégy festő, illetve grafikus vett részt. Csak természetes, hogy a falu lakosait érdekelte közvetlen életterük művészi ábrázolása. Reméljük, a következő táborba még több alkotó eljön. Nagy siker volt az 1965-ös árvíz pusztítását, és az azóta végbement fejlődést bemutató tárlat is. Itt'részben a Csallóközi Múzeum dokumentumait, részben saját fotóskörünk tagjainak munkáit használtuk fel.- Egy, 1600 lelket számláló faluban szép eredmény ez. Bizonyára más programok is vannak a művelődési házban.- Gyakoriak a színházi előadások. Ezekre ugyan csak ötven- száz ember jön el, mégis meghívjuk a MATESZ-t, minden darabjával. Ennyi ember színházéhségét is ki kell elégíteni. Szeptemberben Boráros Imre adott önálló estet, a gyerekek pedig A lusta királyság című mesejátékot láthatták.- Mivel lehet még a lakosságot becsalogatni a művelődési házba?- Évenként szervezünk különböző tanfolyamokat, klubrendezvényeket. Az ifjúsági klub hétvégeken van nyitva. Tavaly jól működött az aerobik klub, a fiatal nők esténként szívesen tornáztak. Ezt az idén is megszervezzük. Ezenkívül, hagyományainkhoz híven, virágkötési, varró- és kézimunka tanfolyamot indítunk. Az ismeretterjesztő előadások közül az egészségügyi problémákkal foglalkozók a legnépszerűbbek.- Úgy tudom, a tájház is az önök hatáskörébe tartozik.- A tájházat tavaly novemberben adtuk át. A falu lakosai társadalmi ' munkában hozták létre. Nincs külön alkalmazottunk gondozására, ezért ez is a mi munkánk. így, sajnos, csak előre bejelentett csoportoknak tudjuk megmutatni. A helyzet talán javul, ha a természetvédők átveszik a védnökséget.- A tájház létrehozása arról tanúskodik, hogy a csicsóiak ragaszkodnak a hagyományokhoz.- így van. Éppen ezért az őszi munkák befejeztével, a megnyitás első évfordulójának alkalmából egész napos ünnepséget tervezünk. Például az idős asszonyok elvállalták, hogy az érdeklődőket megismertetik a kenyér- és kót- téssütés fortélyaival, de szeretnénk feleleveníteni a kukorica- fosztással kapcsolatos hagyományokat is. A műsort elképzelésünk szerint a komáromi Hajós népi együttes fellépése teszi majd színesebbé. CSÉFALVAY INGRID az állatokat nem csak a saját gyönyörűségemre tartottam. Idomítottam őket és cirkuszi bemutatókat tartottam a faluban. Később bábszínházát is kezdtem játszani, mozit nyitottam - diafilmeket vetítettem. Családunkban főleg nagyapám és anyám szerette az állatokat, valószínű, hogy ezt a vonást tőlük örököltem, a kézügyességet pedig kétségtelenül apámtól. Ó nemcsak farigcsálni, hanem kötni és horgolni is kiválóan tud. A bátyámnak csodálatos házi bábszínházát készített. Első bábszínházi bemutatóinkat ezzel a készletei csináltuk Rimaszécsen.- így szinte természetes, hogy életed szerves részévé vált a bábozás.- Lehet, hogy természetes, de egyértelműen azért nem állítanám. Apám hallani sem akart arról, hogy cirkuszos vagy komédiás legyek. Folyton azt hajtogatta: „Tanulni kell, biztos szakma legyen a kezedben!“ Kifogásnak nem volt helye, így hát tanulni kezdtem. Kohóipari szak- érettségit szereztem, majd a kassai műszaki főiskolára kerültem, hogy tovább folytassam a tanulmányaimat. Két évig bírtam, aztán feladtam. Dolgozni kezdtem. Először a vasműben, majd a gázgyárban, utána a Montostavnál. Amikor olvastam az újságban, hogy a kassai Állami Bábszínházba technikust és színpadmestert keresnek, otthagytam csapot-pa- pot, rohantam, nehogy valaki megelőzzön.- Ez mikor volt?- 1974-ben. Aztóta is ott dolgozom, gyártásvezetőként, illetve technológusként.- Pedig színész is lehetnél, hiszen az országos bábszínjátszó versenyt, Chrudímban, kétszer is megnyerted, és nemzetközi sikereid vannak.- Előttem sohasem az a mérvadó, hogy ezt vagy azt hivatásos vagy amatőr valaki csinálta-e. A lényeg az, hogy valóban érték, művészet legyen! Engem nem zavar, hogy amatőr vagyok. Persze csak a gyártásvezetői munka nem elégített ki, játszani is elkezdtem, a Kelet-szlovákiai Vasmű szak- szervezeti klubjának bábegyüttesében. Tizenkét évig dolgoztam ott. Szólóbábozással 1977-ben próbálkoztam először. A műsoraimat magam írom, a bábukat és eszközöket magam készítem, rendezőm sincs. Első számú kritikusaim: a fiam és a lányom, de a feleségem szavára is adok. Különösen szeretem a jó közösséget. örömömre szolgál, hogy Kassán a Kuzmány lakótelep kulturális központjában sikerült összehoznom - többnyire pedagógusokból - egy jó bábszínjátszó csoportot. Három éve minden hétfőn találkozunk évente átlag tíz előadást tartunk.- A legközelebbi és a távlati terveid?- A lényeg az, hogy továbbra is örömet, élményt szerezzünk a gyerekeknek, ugyanakkor a felnőtteknek is, mert nekik szintén játszunk. Ezután is szeretnék együtt dolgozni ezzel a csoporttal, közben folytatom a szólóbábozást. A repertoáromban négy műsor szerepel, és alakulgat az ötödik. Jövőre Svédországba, az eszperantó kultúra fesztiváljára van meghívásom, addig nagy örömmel teszek eleget az itthoni meghívásoknak. Végre Rimaszécsen is felépült az új művelődési ház, remélem, valamikor oda is eljutok. SZASZÁK GYÖRGY ÚJ szú 4 1985. X. 21
