Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-19 / 247. szám, szombat

Az élő szó ereje A fejlett szocialista társadalom építése a lektorok és a propagan­disták részéről megköveteli az eszmei-politikai művelődés komp­lex módszertani megközelítését. A tudományos-műszaki ismeretek alkalmazása során a gazdasággal egyidejűleg az emberek gondolko­dásmódját, tudatát is átalakítjuk. Ez a munka nem lehet öncélú, s az alkotó, a forradalmi tevékeny­ség képességének növeléséhez kell vezetnie. A tapasztalatok és ismeretek alátámasztották, hogy az eszmei-nevelő és propaganda- tevékenység függ attól is, milyen mértékben közelít a gyakorlathoz, mennyire ismeri nemcsak az ál­talános, hanem a konkrét problé­mákat is. A Kelet-szlovákiai kerület lekto­rainak és propagandistáinak több­éves tapasztalatai rámutattak, hogy a propagandatevékenység csak akkor lehet eredményes, ha a gondolkodást és a meggyőző­dést a gyakorlat fejlesztése moti­válja, s a gyakorlat kényszeríti az embert, hogy újszerúen, alkotó módon, aktívan és forradalmian gondolkodjék. Egy pillanatra sem feledkezhe­tünk meg arról, hogy semmilyen gazdasági folyamat - még objek­tív jellegű sem - nem valósul meg másképpen, csakis az emberi te­vékenység révén. Fontos, hogy minden ember munkája céltuda­tos, öntudatos és jó minőségű legyen. A lektoroknak, illetve a propa­gandistáknak minden tekintetben alaposan fel kell készülniük, ha találkoznak a hallgatósággal. Fon­tos ismerniük a hallgatóság összetételét, tekintettel a korra, nemre, politikai és szakképzett­ségre, politikai hovatartozásra. Az előadó sikerének objektív alapja a marxista-leninista tudo­mányos világnézet s a mély kom­munista meggyőződés. A konkrét és tárgyi tudáson kívül fontos saját meggyőződése, a gondolatokkal való azonosulás, s nem utolsósor­ban az aktív hozzáállás. Tudatosítani kell, hogy az ideo­lógiai munkában az előadó nem csupán mint beszélő szubjektum lép fel, hanem mindenekelőtt mint személyiség, aki konkrét feladatot teljesít. A marxista-leninista tudo­mányos világnézeten kívül elen­gedhetetlen a kommunista pártos­ság. A pártosság elve mindenkit kötelez, hogy a feladatok ismere­tében a legtalálóbban és legmeg­győzőbben hirdesse az igazságot a szocialista életmódról, könyörte­lenül ostorozza az antikommunis- ta propagandát, amely szolgai gondolkodásmódot próbál rákény­szeríteni a széles tömegekre, mi­szerint a termelőeszközök magán- tulajdonára épülő életforma vala­miféle „állapot“, amely megvál­toztathatatlan. Nyíltan le kell lep­leznie és rá kell mutatnia, hogy a világimperializmus - különösen az amerikai imperializmus - leg­nagyobb hazugságai közé tartozik napjainkban a nukleáris háborúra való készülődés indoklása. Szük­séges hangsúlyozni, hogy fenye­getésének elhárításához az atom­fegyverek megsemmisítése vezet. Az előadó pártos elvhüsége nemcsak a hallgatóval folytatott beszélgetés során nyilvánul meg, hanem mindennapi életében is. Nem lehet két véleménye - egy saját használatra, egy pedig a hallgatók számára. Egyszersmind a lenini bírálatot és önbírála­tot is tiszteletben kell tartania, és ezeket az eszközöket megalkuvás nélkül kell alkalmaznia. Példás dolgozónak, valamint minden új és haladó úttörőjének kell lennie. Rö­viden: társadalmi tevékenységé­ben és magánéletében egyaránt példakép legyen. A lektor és a propagandista jel­lemzője a becsületesség, az igaz­mondás, az öntudatos fegyelem, az agitációs és propagandamunka iránti állandó érdeklődés, a dolgo­zó nép iránti tisztelet és szeretet, a közvetlenség és a szerénység. Az őszinte emberi kapcsolatok, mások munkája és élete iránti ér­deklődés, a kapcsolatteremtés ké­pessége és a bizalom megszerzé­se a lektor és a propagandista tulajdonságai közé tartoznak. Kö­telessége, hogy az élő dialógus mestere legyen, vagy a problémák magyarázatával lekösse a hallga­tóság figyelmét. Csak így lehet a hallgatókkal folytatott beszélge­tésnek kellő eredményt hozó szí­vélyes és bizalmas társalgás jelle­ge. Ezzel kapcsolatban kívánatos, hogy kiegyensúlyozott legyen, azonnal reagáljon a kérdésekre, s szükség esetén további csopor­tos vagy egyéni konzultációkat ja­vasoljon a felvetett problémáról, amit különböző okok miatt nem válaszolhatott meg azonnal és ki­merítően. A lektornak és a propagandistá­nak ismernie kell a marxizmus-le- ninizmust, a párt politikáját, a nemzetközi és a belpolitikai helyzetet. Továbbá tisztában kell lennie a társadalmi jelenségek elemzésének marxista-leninista módszertanával, tudjon tájéko­zódni a jelen kor bonyolult és el­lentmondásos fejlődésében, a tár­sadalmi folyamatok eseményei­ben és jelenségeiben. Ismernie kell a kerület, a járás, a szövetke­zet, az intézmény életét, egyszó­val mindazt, ami a hallgatókat ér­dekli. Eredményes munkája szo­rosan összefügg az önképzéssel; ez elkerülhetetlen feltétele szemé­lyes fejlődésének. Ne elégedjék meg az elért eredményekkel, ál­landóan új módszereket és formá­kat keressen. Különösen fontos, hogy rögtönözni tudjon az egyes kérdések megválaszolásában. Az előadott problematika tökéletes is­merete a döntő. A szónok előadása elválasztha­tatlanul összekapcsolódik egyéni­ségével, jellemző tulajdonságai­val. A lektorral és propagandistá­val szemben támasztott objektív követelmények közé nemcsak az tartozik, hogy képes legyen -felké­szülni az előadásra, hanem töké­letesen bánjon a hangjával, gesz­tusaival, mimikájával, és helyesen reagáljon a hallgatók viselkedésé­re. A hallgatókkal folytatott beszél­getést mély eszmeiség és meg­győződés hassa át. Az előadói munkában nagy je­lentősége van annak, hogy a lek­tor, illetve a propagandista mindig valamely pártszerv vagy -szerve­zet nevében - amely delegálta -, tehát voltaképpen az egész párt nevében lép fel, s a párt ilyenkép­pen nagy felelősséget rótt rá. Az előadás, illetve beszélgetés alatt a lektornak lehetősége van pozitív irányban befolyásolni hall­gatóságát. Ugyanis a szónok ma­gabiztossága, őszintesége, szívé­lyessége és mély meggyőződése kedvező hatással van a hallgató­ságra. Ellenkezőleg, a bizonyta­lanság, a hamis hang azonnal fel­tűnik, és csökkenti az előadás ér­tékét. Az előadó összekapcsolja az érzelmi és racionális viszony elemeit, miközben az érzelmi kez­dés játszik döntő szerepet. Bizto­sítania kell a párt és a párt képvi­selőinek tekintélyét a dolgozók széles körében. Feltétlenül szük­séges, hogy ellenszenvet keltsen a nukleáris háború hívei, a világűr felfegyverzői ellen, s mindazok el­len, akik lázasan folytatják a fegy­verkezést. Dinamikusan fejlődő világunk­ban, ahol egyre bővülnek a tö­megtájékoztatási eszközök lehe­tőségei, az élő szó ereje rendkívül kifejező. A helyesen értelmezett személyes propaganda és politika agitáció nélkül nehéz, sőt lehetet­len közel jutni a dolgozó kollektí­vákhoz, munkabrigádokhoz. Az élő szó kifejező ereje lehető­vé teszi a közvetlen kapcsolat megteremtését szónok és hallga­tóság között, a szónoknak tehát lehetősége nyílik rá, hogy kom­mentálja, közelebbről megvilágít­sa és propagálja a fejlett szocialis­ta társadalom építésének legfon­tosabb feladatait. Dr. TAMÁS SÁNDOR kandidátus, a Kassai (Košice) Állatorvostudományi Főiskola marxizmus-leninizmus tanszékének tanára Bővülő szerepkörben új szú 1985. X. 19. A pártszervezetek számára idő­szerű feladat az évzáró taggyűlés előkészítése. Ami valójában azt jelenti, hogy a szervezési intézke­dések megvalósításával egyidejű­leg mindegyik pártbizottság elké­szíti a beszámolót: hogyan, milyen hatékonysággal valósultak meg a XVI. pártkongresszus határoza­tai a saját működési területén. Ez pedig nem egy-egy akció kérdése, hanem annak értékelése, hogy a mindennapok munkájában ho­gyan vettek részt a kommunisták, példamutatásukkal, politikai felké­szültségükkel miként mozgósítot­ták a feladatok megoldására a dol­gozókat. Megnövekedett a pártcsoportok szerepe is. Hidaskürt (Mostová) községben 22 tagja és 2 tagjelöltje van a falusi alapszervezetnek. Két pártcsoportban tömörülnek, az egyik vezetője Juhász Róbert, a másiké Rozsár Tibor, a hnb elnöke. Rozsár Tibor fontosnak tartja megemlíteni:- A legutóbbi tagsági gyűlésen csoportunk három tagját megbíz­ták, hogy készítsék el a beszámo­lót. De teljesíteni csak akkor tudják igazán, ha másokat is bekapcsol­nak a munkába, további nyolc, tíz tisztségviselő kommunistát. Párt­csoportunk a tagok munkakörének megfelelően az oktatás és nevelés helyzetével, a szolgáltatások szín­vonalával és bővítésével, szociális ügyekkel szokott foglalkozni. Leg­utóbb azonban az ifjúsági szerve­zet működését is napirendre tűz­tük, mert nem úgy dolgozik, aho­gyan szeretnénk. Huszonkét tagja van a SZISZ falusi szervezetének. Elnöke Mé­száros Borbála. A tagok zöme kö­zépiskolás, szakmunkástanuló, vagy gyárba bejáró munkás, tehát valójában regisztrált tag.- Ha valamire szükségük van, szólnak nekünk, és a kérés teljesí­tése érdekében készek a munkára is, de mi azt szeretnénk, ha a te­vékenységük rendszeres lenne, ha maguk is kezdeményeznének - mondja Rozsár Tibor. Pártcsoportunk két tagjelöltjét, Sárkány Magdát és Gölnicky Lászlót az ifjúsági szervezet akti­vizálásával bízták meg.- Okulva az eddigi tapasztala­tokból, rajtuk kívül két idősebb kommunista is feladatul kapta, hogy foglalkozzon a fiatalokkal. Időnként nekibuzdulnak, de kez­deményező kedvük hamar lelo­had, ösztönözni kell őket. A pártcsoport növekvő szerep­körét jelzi a pártbizottságnak az a kérése, hogy tárgyalják meg a nyugdíjasokról való gondosko­dást. Pártcsoportuk tagjainak ugyanis mintegy egyharmada nyugdíjas, tehát legilletékesebb ismerője ennek a sokakat érintő témakörnek. Varga Béla kőműves például már teljesítette a XVII. kongresszus tiszteletére tett, szo­katlan, de értékes felajánlást: egy idős, majdnem magatehetetlen néni háza előtt a téglából rakott rozoga kerítést átépítette.- Ugyancsak a mi pártcsopor­tunk kezdeményezte - közli Ro­zsár Tibor -, hogy a helyi nemzeti bizottság kisüzeme végezze el, mintegy tizennyolcezer koronás költséggel az egyik arra rászoruló család házának a tatarozását. Mi ugyanis fontosnak tartjuk a nyug­díjasok közvetlen támogatását ki­egészítő társadalmi juttatásokat. A esetleges hiányosság megál­lapításával, a helyzet elemzésé­vel, a szükséges változások, indít­ványok kérdésével a pártcsoport fog részletesen és érdemben fog­lalkozni.- Növekvő szerepkörünkben nemcsak ahhoz adunk jó alapot, hogy minősíthető legyen az egyes párttagok aktivitása, a pártmegbí­zatások teljesítése, hanem ahhoz is, hogy pártcsoportunk tagjai vé- leményt mondjanak a pártbizott­ság segítő, irányító, ellenőrző munkájáról, jelezzék, miben, mi­ként kellene előbbre lépni - fejezte be tájékoztatását a hnb-elnök. HAJDÚ ANDRÁS Terítéken Szlovákia cipőipara Mivel lehetne meghódítani a piacot? Divatos, kényelmes és az ala­csonyabb árkategóriákba tartozó cipőkkel. Olyan kínálattal, amely nemcsak a 18-20 éveseket elégíti ki, hanem az idősebb korosztályt is, sőt az anyukáknak sem okoz gondot, ha 4-5 éves gyerekeiknek szeretnének félcipőt, csizmát vagy szandált vásárolni. Az ilyen áruvá­lasztékra aligha panaszkodnának a fogyasztók. De a ma cipókínála­ta nincs összhangban a vásárlók igényeivel. Divatos cipőt ugyan ta­lálhatunk a boltok polcain, de ké­nyelmeset már kevésbé. Az ala­csonyabb árkategóriájú termékek meg teljesen kimaradtak a kínálat­ból, akár a gyermekcipők és az idősebb korosztály számára meg­felelő lábbelik. Szlovákia két cipőgyára- a bardejovi Jas és a partizánskej Augusztus 29. Cipőgyár - az Oga- ko tröszt vállalatai közé tartozik. Arra a kérdésre, hogy a jövőben miként alakul a cipők kínálata, a vezérigazgatóság illetékes dol­gozói válaszoltak.- Cipóvásárláskor az egyik leg­fontosabb szempont, hogy a láb­beli kényelmes legyen. Az utóbbi időben úgy tűnik, megnőtt a lá­bunk, kissé szélesebb és hosz- szabb lett - mondja Marian Grznárik mérnök, a tröszt termelési igazga­tója. - Például az E és F méretű lánykacipók már kicsinek bizo­nyulnak, a kereslet méretek szem­pontjából a női cipők kategóriájá­hoz közelít. A G méret, amely eddig általában mindenkinek meg­felelő volt, napjainkban már csak a vásárlók egy részét elégítik ki. összehasonlítva más országok­kal, nálunk a legnagyobb és leg­szélesebb az emberek lába. Ez ügyben mindenképpen intézkedé­sekre van szükség, hogy a cipők viselhetők, kényelmesek le­gyenek.- A gyárak kínálatából évek óta hiányzik az idősebb korosztály, különösen az 50-60 éves nők számára megfelelő cipő. Most, amikor az említett okokból intéz­kedésekre van szükség, várható végre pozitív irányú változás ezen a területen?- A gyártási programban az extra méretek nem szerepelnek. De hogy a piacon ebből se legyen hiány, az ipari szövetkezetek vál­lalhatnák magukra elkészítésüket- válaszolja a termelési igazgató.- Ók gyárhatnák például az átla­gosnál magasabb nők számára a csizmákat, vagy az átlagosnál ugyancsak szélesebb cipőket. Egyébként az idősebb nők számá­ra minden évben tervezünk né­hány modellt, de hát mi csak gyár­tók vagyunk. A termeléstől a cipó­boltig pedig nagyon hosszú még az út.- Ugyancsak régóta hiánycikk a gyermekcipő. E problémának a megoldása mikorra várható?- Az Ogako tröszt az országban gyártott gyermekcipők egyharma- dát készíti. A legutóbbi nagykeres­kedelmi árrendezés után azokban a műhelyekben, amelyekben bőr­ből készültek a gyermekcipők, le- állítottuk a termelést - mondja Mi­chal Hallo mérnök, a tröszt vezér- igazgatója. - Tudjuk, hogy ez a ter­mék hiánycikk, s bár tárgyaltunk már erről a kereskedelemmel, ezt a problémát mi nem tudjuk megol­dani. Arra, hogy a termelést a szó­ban forgó műhelyekben visszaál­lítsuk, nincs kapacitásunk. A ke­reskedelmi szerződésekből ránk háruló feladatokat teljesítjük, sót esetenként túl is teljesítjük, de et­től még a gyermekcipő nem kerül le a hiánycikkek listájáról. Egyébként is nincs olyan varró­műhelyünk, ahol két műszakban dolgoznának, s ez a kapacitás szempontjából nagy kiesés - foly­tatja. - A szalagszerú termelés nem nagyon vonzza az embere­ket, állandóan munkaerőhiánnyal küzdünk. Negyvennégy millió pár cipőt készítünk évente, de ebből a mennyiségből 10 milliót csak úgy tudunk előállítani, hogy a fel­sőrészeket és más félterméke­ket együttműködési szerződések alapján 35 egységes földműves- szövetkezetben, 7 ipari szövetke­zetben, 3 helyiipari vállalatnál, va­lamint Vietnamban és Mongóliá­ban készíttetjük. Ez nem éppen gazdaságos megoldás, de még mindig jobb és olcsóbb, mint ha munkaerőhiány miatt kevesebbet termelnénk.- Ha már a cipőgyártás problé­máira tértünk át, mindenképpen szólni kell arról, hogy a tudomá­nyos-műszaki fejlődés ezt az ipar­ágat mindig elkerüli - veszi át a szót Ladislav Szentkereszty mérnök, a tröszt műszaki fejlesz­tési igazgatója. - Programozható varrógépekre lenne szükségünk, és jó lenne, ha a mikroelektronika nálunk is meghonosodna. De a többi iparág kicsit mostohán bá­nik velünk. Nem kedvez nekünk a vegyipar és a gépipar sem lát el a szükséges gépekkel. Pedig a külföldön vásárolt gépek három­szor olyan drágák, mint amelyeket az országhatáron belül készí­tenek.- Igaz, minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy megold­juk a gondokat. A gépgyártó részlegeken számos olyan gépet kifejlesztettünk már, amelyek a határainkon túlra is eljutottak- egészíti ki Július Vlčko mérnök, a tröszt kereskedelmi igazgatója.- Csakhogy a gépgyártás a cipő­gyárakon belül nem sorozatban történik, ezért rendkívül növeli a termelés költségeit. Tehát sok­kal gazdaságosabb lenne, ha a gépeket a gépipartól kaphat­nánk.- Kétségtelen, hogy a cipőgyá­rakban nem éppen gondtalan a termelés. Viszont a fogyasztót ez nem túlzottan érdekli. Számára az a lényeges, hogy a boltban minden szempontból megfelelő le­gyen a választék. Ez azonban azt feltételezi, hogy a gyártó a lehető legtöbb modellt sorozatban készít­se. Csakhogy ez az a pont, amikor a vásárló és a gyártó érdeke telje­sen különböző.- Tudom, a sorozat nagyságára céloz - mondja Marian Grznárik mérnök de le kell szögeznem, hogy a gyártónak a fogyasztó kí­vánságára való tekintet nélkül közgazdásznak is kell lennie. Te­hát mindenekelőtt a gazdaságos­ságot kell szem előtt tartani. Egyébként idáig még eldöntetlen, hogy a fogyasztási cikkeket gyártó vállalatoknál termékenként milyen mennyiség az optimális. Nálunk egy sorozatban átlagban 18 ezer pár cipő készül. A vásárlónak- a választók szempontjából - ez bizonyára nem megfelelő. Az ta­pasztaljuk, hogy a jelen pillanat­ban a kereskedelem a cipók mennyiségével és választékával elégedett, de hát a kereskedelem nem egyenlő a fogyasztóval.- Ezek után mivel vigasztalhat­juk meg a vásárlókat?-Talán azzal, hogy 1986-ban a cipóválasztékra a színek gazdag skálája lesz a jellemző - mondja Július Vlčko mérnök. - A textíliá­ból készült cipókból a korábbinál többet küldünk a kereskedelem­nek, s arra törekszünk, hogy a láb­belik kényelmesek legyenek. A kí­nálatban szerepelnek majd 0,5 és 11 cm magas sarkú cipők is, de 80 százalékuknak a sarka nem lesz magasabb 4 centiméternél. A helyzet végül is változatlan marad. Továbbra is hiánycikk lesz a gyermekcipő, és az 50-60 éve­sek még jó néhányszor csalódot­tan távoznak az üzletekből. Ez utóbbiakon az ipari szövetkezetek talán segíthetnének - mint azt a gyártók ajánlották. Csakhogy azt a pénzt, amit a nem sorozatgyár­tásban készült cipókért elkérnek, csak kevesen tudják megfizetni. Arról nem is beszélve, hogy kissé igazságtalannak tartom, amikor a gyártási programban ezekről az emberekről egyszerűen megfeled­keznek. Ókét sajnos, jövőre sem hódítja meg a cipőipar. KOVÁCS EDIT

Next

/
Thumbnails
Contents