Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1985-10-19 / 247. szám, szombat
Az élő szó ereje A fejlett szocialista társadalom építése a lektorok és a propagandisták részéről megköveteli az eszmei-politikai művelődés komplex módszertani megközelítését. A tudományos-műszaki ismeretek alkalmazása során a gazdasággal egyidejűleg az emberek gondolkodásmódját, tudatát is átalakítjuk. Ez a munka nem lehet öncélú, s az alkotó, a forradalmi tevékenység képességének növeléséhez kell vezetnie. A tapasztalatok és ismeretek alátámasztották, hogy az eszmei-nevelő és propaganda- tevékenység függ attól is, milyen mértékben közelít a gyakorlathoz, mennyire ismeri nemcsak az általános, hanem a konkrét problémákat is. A Kelet-szlovákiai kerület lektorainak és propagandistáinak többéves tapasztalatai rámutattak, hogy a propagandatevékenység csak akkor lehet eredményes, ha a gondolkodást és a meggyőződést a gyakorlat fejlesztése motiválja, s a gyakorlat kényszeríti az embert, hogy újszerúen, alkotó módon, aktívan és forradalmian gondolkodjék. Egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy semmilyen gazdasági folyamat - még objektív jellegű sem - nem valósul meg másképpen, csakis az emberi tevékenység révén. Fontos, hogy minden ember munkája céltudatos, öntudatos és jó minőségű legyen. A lektoroknak, illetve a propagandistáknak minden tekintetben alaposan fel kell készülniük, ha találkoznak a hallgatósággal. Fontos ismerniük a hallgatóság összetételét, tekintettel a korra, nemre, politikai és szakképzettségre, politikai hovatartozásra. Az előadó sikerének objektív alapja a marxista-leninista tudományos világnézet s a mély kommunista meggyőződés. A konkrét és tárgyi tudáson kívül fontos saját meggyőződése, a gondolatokkal való azonosulás, s nem utolsósorban az aktív hozzáállás. Tudatosítani kell, hogy az ideológiai munkában az előadó nem csupán mint beszélő szubjektum lép fel, hanem mindenekelőtt mint személyiség, aki konkrét feladatot teljesít. A marxista-leninista tudományos világnézeten kívül elengedhetetlen a kommunista pártosság. A pártosság elve mindenkit kötelez, hogy a feladatok ismeretében a legtalálóbban és legmeggyőzőbben hirdesse az igazságot a szocialista életmódról, könyörtelenül ostorozza az antikommunis- ta propagandát, amely szolgai gondolkodásmódot próbál rákényszeríteni a széles tömegekre, miszerint a termelőeszközök magán- tulajdonára épülő életforma valamiféle „állapot“, amely megváltoztathatatlan. Nyíltan le kell lepleznie és rá kell mutatnia, hogy a világimperializmus - különösen az amerikai imperializmus - legnagyobb hazugságai közé tartozik napjainkban a nukleáris háborúra való készülődés indoklása. Szükséges hangsúlyozni, hogy fenyegetésének elhárításához az atomfegyverek megsemmisítése vezet. Az előadó pártos elvhüsége nemcsak a hallgatóval folytatott beszélgetés során nyilvánul meg, hanem mindennapi életében is. Nem lehet két véleménye - egy saját használatra, egy pedig a hallgatók számára. Egyszersmind a lenini bírálatot és önbírálatot is tiszteletben kell tartania, és ezeket az eszközöket megalkuvás nélkül kell alkalmaznia. Példás dolgozónak, valamint minden új és haladó úttörőjének kell lennie. Röviden: társadalmi tevékenységében és magánéletében egyaránt példakép legyen. A lektor és a propagandista jellemzője a becsületesség, az igazmondás, az öntudatos fegyelem, az agitációs és propagandamunka iránti állandó érdeklődés, a dolgozó nép iránti tisztelet és szeretet, a közvetlenség és a szerénység. Az őszinte emberi kapcsolatok, mások munkája és élete iránti érdeklődés, a kapcsolatteremtés képessége és a bizalom megszerzése a lektor és a propagandista tulajdonságai közé tartoznak. Kötelessége, hogy az élő dialógus mestere legyen, vagy a problémák magyarázatával lekösse a hallgatóság figyelmét. Csak így lehet a hallgatókkal folytatott beszélgetésnek kellő eredményt hozó szívélyes és bizalmas társalgás jellege. Ezzel kapcsolatban kívánatos, hogy kiegyensúlyozott legyen, azonnal reagáljon a kérdésekre, s szükség esetén további csoportos vagy egyéni konzultációkat javasoljon a felvetett problémáról, amit különböző okok miatt nem válaszolhatott meg azonnal és kimerítően. A lektornak és a propagandistának ismernie kell a marxizmus-le- ninizmust, a párt politikáját, a nemzetközi és a belpolitikai helyzetet. Továbbá tisztában kell lennie a társadalmi jelenségek elemzésének marxista-leninista módszertanával, tudjon tájékozódni a jelen kor bonyolult és ellentmondásos fejlődésében, a társadalmi folyamatok eseményeiben és jelenségeiben. Ismernie kell a kerület, a járás, a szövetkezet, az intézmény életét, egyszóval mindazt, ami a hallgatókat érdekli. Eredményes munkája szorosan összefügg az önképzéssel; ez elkerülhetetlen feltétele személyes fejlődésének. Ne elégedjék meg az elért eredményekkel, állandóan új módszereket és formákat keressen. Különösen fontos, hogy rögtönözni tudjon az egyes kérdések megválaszolásában. Az előadott problematika tökéletes ismerete a döntő. A szónok előadása elválaszthatatlanul összekapcsolódik egyéniségével, jellemző tulajdonságaival. A lektorral és propagandistával szemben támasztott objektív követelmények közé nemcsak az tartozik, hogy képes legyen -felkészülni az előadásra, hanem tökéletesen bánjon a hangjával, gesztusaival, mimikájával, és helyesen reagáljon a hallgatók viselkedésére. A hallgatókkal folytatott beszélgetést mély eszmeiség és meggyőződés hassa át. Az előadói munkában nagy jelentősége van annak, hogy a lektor, illetve a propagandista mindig valamely pártszerv vagy -szervezet nevében - amely delegálta -, tehát voltaképpen az egész párt nevében lép fel, s a párt ilyenképpen nagy felelősséget rótt rá. Az előadás, illetve beszélgetés alatt a lektornak lehetősége van pozitív irányban befolyásolni hallgatóságát. Ugyanis a szónok magabiztossága, őszintesége, szívélyessége és mély meggyőződése kedvező hatással van a hallgatóságra. Ellenkezőleg, a bizonytalanság, a hamis hang azonnal feltűnik, és csökkenti az előadás értékét. Az előadó összekapcsolja az érzelmi és racionális viszony elemeit, miközben az érzelmi kezdés játszik döntő szerepet. Biztosítania kell a párt és a párt képviselőinek tekintélyét a dolgozók széles körében. Feltétlenül szükséges, hogy ellenszenvet keltsen a nukleáris háború hívei, a világűr felfegyverzői ellen, s mindazok ellen, akik lázasan folytatják a fegyverkezést. Dinamikusan fejlődő világunkban, ahol egyre bővülnek a tömegtájékoztatási eszközök lehetőségei, az élő szó ereje rendkívül kifejező. A helyesen értelmezett személyes propaganda és politika agitáció nélkül nehéz, sőt lehetetlen közel jutni a dolgozó kollektívákhoz, munkabrigádokhoz. Az élő szó kifejező ereje lehetővé teszi a közvetlen kapcsolat megteremtését szónok és hallgatóság között, a szónoknak tehát lehetősége nyílik rá, hogy kommentálja, közelebbről megvilágítsa és propagálja a fejlett szocialista társadalom építésének legfontosabb feladatait. Dr. TAMÁS SÁNDOR kandidátus, a Kassai (Košice) Állatorvostudományi Főiskola marxizmus-leninizmus tanszékének tanára Bővülő szerepkörben új szú 1985. X. 19. A pártszervezetek számára időszerű feladat az évzáró taggyűlés előkészítése. Ami valójában azt jelenti, hogy a szervezési intézkedések megvalósításával egyidejűleg mindegyik pártbizottság elkészíti a beszámolót: hogyan, milyen hatékonysággal valósultak meg a XVI. pártkongresszus határozatai a saját működési területén. Ez pedig nem egy-egy akció kérdése, hanem annak értékelése, hogy a mindennapok munkájában hogyan vettek részt a kommunisták, példamutatásukkal, politikai felkészültségükkel miként mozgósították a feladatok megoldására a dolgozókat. Megnövekedett a pártcsoportok szerepe is. Hidaskürt (Mostová) községben 22 tagja és 2 tagjelöltje van a falusi alapszervezetnek. Két pártcsoportban tömörülnek, az egyik vezetője Juhász Róbert, a másiké Rozsár Tibor, a hnb elnöke. Rozsár Tibor fontosnak tartja megemlíteni:- A legutóbbi tagsági gyűlésen csoportunk három tagját megbízták, hogy készítsék el a beszámolót. De teljesíteni csak akkor tudják igazán, ha másokat is bekapcsolnak a munkába, további nyolc, tíz tisztségviselő kommunistát. Pártcsoportunk a tagok munkakörének megfelelően az oktatás és nevelés helyzetével, a szolgáltatások színvonalával és bővítésével, szociális ügyekkel szokott foglalkozni. Legutóbb azonban az ifjúsági szervezet működését is napirendre tűztük, mert nem úgy dolgozik, ahogyan szeretnénk. Huszonkét tagja van a SZISZ falusi szervezetének. Elnöke Mészáros Borbála. A tagok zöme középiskolás, szakmunkástanuló, vagy gyárba bejáró munkás, tehát valójában regisztrált tag.- Ha valamire szükségük van, szólnak nekünk, és a kérés teljesítése érdekében készek a munkára is, de mi azt szeretnénk, ha a tevékenységük rendszeres lenne, ha maguk is kezdeményeznének - mondja Rozsár Tibor. Pártcsoportunk két tagjelöltjét, Sárkány Magdát és Gölnicky Lászlót az ifjúsági szervezet aktivizálásával bízták meg.- Okulva az eddigi tapasztalatokból, rajtuk kívül két idősebb kommunista is feladatul kapta, hogy foglalkozzon a fiatalokkal. Időnként nekibuzdulnak, de kezdeményező kedvük hamar lelohad, ösztönözni kell őket. A pártcsoport növekvő szerepkörét jelzi a pártbizottságnak az a kérése, hogy tárgyalják meg a nyugdíjasokról való gondoskodást. Pártcsoportuk tagjainak ugyanis mintegy egyharmada nyugdíjas, tehát legilletékesebb ismerője ennek a sokakat érintő témakörnek. Varga Béla kőműves például már teljesítette a XVII. kongresszus tiszteletére tett, szokatlan, de értékes felajánlást: egy idős, majdnem magatehetetlen néni háza előtt a téglából rakott rozoga kerítést átépítette.- Ugyancsak a mi pártcsoportunk kezdeményezte - közli Rozsár Tibor -, hogy a helyi nemzeti bizottság kisüzeme végezze el, mintegy tizennyolcezer koronás költséggel az egyik arra rászoruló család házának a tatarozását. Mi ugyanis fontosnak tartjuk a nyugdíjasok közvetlen támogatását kiegészítő társadalmi juttatásokat. A esetleges hiányosság megállapításával, a helyzet elemzésével, a szükséges változások, indítványok kérdésével a pártcsoport fog részletesen és érdemben foglalkozni.- Növekvő szerepkörünkben nemcsak ahhoz adunk jó alapot, hogy minősíthető legyen az egyes párttagok aktivitása, a pártmegbízatások teljesítése, hanem ahhoz is, hogy pártcsoportunk tagjai vé- leményt mondjanak a pártbizottság segítő, irányító, ellenőrző munkájáról, jelezzék, miben, miként kellene előbbre lépni - fejezte be tájékoztatását a hnb-elnök. HAJDÚ ANDRÁS Terítéken Szlovákia cipőipara Mivel lehetne meghódítani a piacot? Divatos, kényelmes és az alacsonyabb árkategóriákba tartozó cipőkkel. Olyan kínálattal, amely nemcsak a 18-20 éveseket elégíti ki, hanem az idősebb korosztályt is, sőt az anyukáknak sem okoz gondot, ha 4-5 éves gyerekeiknek szeretnének félcipőt, csizmát vagy szandált vásárolni. Az ilyen áruválasztékra aligha panaszkodnának a fogyasztók. De a ma cipókínálata nincs összhangban a vásárlók igényeivel. Divatos cipőt ugyan találhatunk a boltok polcain, de kényelmeset már kevésbé. Az alacsonyabb árkategóriájú termékek meg teljesen kimaradtak a kínálatból, akár a gyermekcipők és az idősebb korosztály számára megfelelő lábbelik. Szlovákia két cipőgyára- a bardejovi Jas és a partizánskej Augusztus 29. Cipőgyár - az Oga- ko tröszt vállalatai közé tartozik. Arra a kérdésre, hogy a jövőben miként alakul a cipők kínálata, a vezérigazgatóság illetékes dolgozói válaszoltak.- Cipóvásárláskor az egyik legfontosabb szempont, hogy a lábbeli kényelmes legyen. Az utóbbi időben úgy tűnik, megnőtt a lábunk, kissé szélesebb és hosz- szabb lett - mondja Marian Grznárik mérnök, a tröszt termelési igazgatója. - Például az E és F méretű lánykacipók már kicsinek bizonyulnak, a kereslet méretek szempontjából a női cipők kategóriájához közelít. A G méret, amely eddig általában mindenkinek megfelelő volt, napjainkban már csak a vásárlók egy részét elégítik ki. összehasonlítva más országokkal, nálunk a legnagyobb és legszélesebb az emberek lába. Ez ügyben mindenképpen intézkedésekre van szükség, hogy a cipők viselhetők, kényelmesek legyenek.- A gyárak kínálatából évek óta hiányzik az idősebb korosztály, különösen az 50-60 éves nők számára megfelelő cipő. Most, amikor az említett okokból intézkedésekre van szükség, várható végre pozitív irányú változás ezen a területen?- A gyártási programban az extra méretek nem szerepelnek. De hogy a piacon ebből se legyen hiány, az ipari szövetkezetek vállalhatnák magukra elkészítésüket- válaszolja a termelési igazgató.- Ók gyárhatnák például az átlagosnál magasabb nők számára a csizmákat, vagy az átlagosnál ugyancsak szélesebb cipőket. Egyébként az idősebb nők számára minden évben tervezünk néhány modellt, de hát mi csak gyártók vagyunk. A termeléstől a cipóboltig pedig nagyon hosszú még az út.- Ugyancsak régóta hiánycikk a gyermekcipő. E problémának a megoldása mikorra várható?- Az Ogako tröszt az országban gyártott gyermekcipők egyharma- dát készíti. A legutóbbi nagykereskedelmi árrendezés után azokban a műhelyekben, amelyekben bőrből készültek a gyermekcipők, le- állítottuk a termelést - mondja Michal Hallo mérnök, a tröszt vezér- igazgatója. - Tudjuk, hogy ez a termék hiánycikk, s bár tárgyaltunk már erről a kereskedelemmel, ezt a problémát mi nem tudjuk megoldani. Arra, hogy a termelést a szóban forgó műhelyekben visszaállítsuk, nincs kapacitásunk. A kereskedelmi szerződésekből ránk háruló feladatokat teljesítjük, sót esetenként túl is teljesítjük, de ettől még a gyermekcipő nem kerül le a hiánycikkek listájáról. Egyébként is nincs olyan varróműhelyünk, ahol két műszakban dolgoznának, s ez a kapacitás szempontjából nagy kiesés - folytatja. - A szalagszerú termelés nem nagyon vonzza az embereket, állandóan munkaerőhiánnyal küzdünk. Negyvennégy millió pár cipőt készítünk évente, de ebből a mennyiségből 10 milliót csak úgy tudunk előállítani, hogy a felsőrészeket és más féltermékeket együttműködési szerződések alapján 35 egységes földműves- szövetkezetben, 7 ipari szövetkezetben, 3 helyiipari vállalatnál, valamint Vietnamban és Mongóliában készíttetjük. Ez nem éppen gazdaságos megoldás, de még mindig jobb és olcsóbb, mint ha munkaerőhiány miatt kevesebbet termelnénk.- Ha már a cipőgyártás problémáira tértünk át, mindenképpen szólni kell arról, hogy a tudományos-műszaki fejlődés ezt az iparágat mindig elkerüli - veszi át a szót Ladislav Szentkereszty mérnök, a tröszt műszaki fejlesztési igazgatója. - Programozható varrógépekre lenne szükségünk, és jó lenne, ha a mikroelektronika nálunk is meghonosodna. De a többi iparág kicsit mostohán bánik velünk. Nem kedvez nekünk a vegyipar és a gépipar sem lát el a szükséges gépekkel. Pedig a külföldön vásárolt gépek háromszor olyan drágák, mint amelyeket az országhatáron belül készítenek.- Igaz, minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy megoldjuk a gondokat. A gépgyártó részlegeken számos olyan gépet kifejlesztettünk már, amelyek a határainkon túlra is eljutottak- egészíti ki Július Vlčko mérnök, a tröszt kereskedelmi igazgatója.- Csakhogy a gépgyártás a cipőgyárakon belül nem sorozatban történik, ezért rendkívül növeli a termelés költségeit. Tehát sokkal gazdaságosabb lenne, ha a gépeket a gépipartól kaphatnánk.- Kétségtelen, hogy a cipőgyárakban nem éppen gondtalan a termelés. Viszont a fogyasztót ez nem túlzottan érdekli. Számára az a lényeges, hogy a boltban minden szempontból megfelelő legyen a választék. Ez azonban azt feltételezi, hogy a gyártó a lehető legtöbb modellt sorozatban készítse. Csakhogy ez az a pont, amikor a vásárló és a gyártó érdeke teljesen különböző.- Tudom, a sorozat nagyságára céloz - mondja Marian Grznárik mérnök de le kell szögeznem, hogy a gyártónak a fogyasztó kívánságára való tekintet nélkül közgazdásznak is kell lennie. Tehát mindenekelőtt a gazdaságosságot kell szem előtt tartani. Egyébként idáig még eldöntetlen, hogy a fogyasztási cikkeket gyártó vállalatoknál termékenként milyen mennyiség az optimális. Nálunk egy sorozatban átlagban 18 ezer pár cipő készül. A vásárlónak- a választók szempontjából - ez bizonyára nem megfelelő. Az tapasztaljuk, hogy a jelen pillanatban a kereskedelem a cipók mennyiségével és választékával elégedett, de hát a kereskedelem nem egyenlő a fogyasztóval.- Ezek után mivel vigasztalhatjuk meg a vásárlókat?-Talán azzal, hogy 1986-ban a cipóválasztékra a színek gazdag skálája lesz a jellemző - mondja Július Vlčko mérnök. - A textíliából készült cipókból a korábbinál többet küldünk a kereskedelemnek, s arra törekszünk, hogy a lábbelik kényelmesek legyenek. A kínálatban szerepelnek majd 0,5 és 11 cm magas sarkú cipők is, de 80 százalékuknak a sarka nem lesz magasabb 4 centiméternél. A helyzet végül is változatlan marad. Továbbra is hiánycikk lesz a gyermekcipő, és az 50-60 évesek még jó néhányszor csalódottan távoznak az üzletekből. Ez utóbbiakon az ipari szövetkezetek talán segíthetnének - mint azt a gyártók ajánlották. Csakhogy azt a pénzt, amit a nem sorozatgyártásban készült cipókért elkérnek, csak kevesen tudják megfizetni. Arról nem is beszélve, hogy kissé igazságtalannak tartom, amikor a gyártási programban ezekről az emberekről egyszerűen megfeledkeznek. Ókét sajnos, jövőre sem hódítja meg a cipőipar. KOVÁCS EDIT
