Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-19 / 247. szám, szombat

KIS _______ NY ELVŐR Egy hét a nagyvilágban Október 12-töl 18-ig Szombat: Az amerikai elnök rádióinterjújában megerősítette az űrfegyverkezési program folytatását • Li Hszi- en-nien, kinai államfő Pekingben szovjet parlamenti küldöttséget fogadott Vasárnap: Lengyelországban parlamenti választásokat tartot­tak • Phnom penhben megnyílt a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt V. kongresszusa • Toulouse- ban befejeződött a francia Szocialista Párt legfel­sőbb szintű tanácskozása • Előrehozott választá­sokra került sor Belgiumban Hétfő: Moszkvában a szovjet-libiai csúcsszintü tanács­kozások végén fontos dokumentumokat írtak alá • Londonba érkezett Radzsiv Gandhi indiai kor­mányfő • Az NSZK-ban akcióhét kezdődött tiltako­zásul a kormány szociális és munkaerőpolitikája ellen Kedd: Az SZKP Központi Bizottsága három fontos doku­mentumot hagyott jóvá • Budapesten megnyílt az európai kulturális fórum • Brüsszelben a NATO rendkívüli külügyminiszteri ülést tartott Genf előtt Szerda: Mihail Gorbacsov a függetlenségi nyilatkozat elfo­gadásának 25. évfordulóján üzenetben köszöntötte az ENSZ-közgyülés jubileumi ülését • Andrej Gro­miko szovjet államfő amerikai kongresszusi képvi­selőket fogadott • A nicaraguai kormány az ország egész területére meghosszabbította a rendkívüli állapotot • Az egyiptomi ellenzék a gépeltérítés nyomán az USA-hoz fűződő viszony átértékelését sürgette Csütörtök: Lubomir Štrougal kormányfő hivatalos baráti láto­gatásra Bukarestbe érkezett • Három republiká­nus miniszter kiválása miatt lemondott az olasz kormány • A Szocialista Internacionálé bécsi le­szerelési konferenciáján felszólalt Borisz Pono- marjov Péntek: Stockholmban befejeződött az európai leszerelés­ről, valamint bizalom és biztonságerősitő intézke­désekről tárgyaló konferencia 7. fordulója • Szófi­ában folytatódott az általános vita az UNESCO főkonferenciáján A kongresszusi előkészületek fontos szakasza Négy hónappal az SZKP jövő év februárjában esedékes XXVII. kongresszusa előtt a héten fontos, új szakaszukhoz érkeztek a szov­jet kommunisták legfelsőbb szintű tanácskozásának előkészületei. Az SZKP Központi Bizottságának keddi ülésén nagy jelentőségű, a februári pártkongresszus elé ke­rülő dokumentum-tervezeteket vi­tattak meg és fogadtak el, amelye­ket a napokban átfogó párton be­lüli és össznépi vitára bocsátanak. A jóváhagyott dokumentumok közül fontosságát tekintve ki­emelkedik az SZKP új szerkeszté­sű programjának tervezete. Az ed­dig érvényben levőt 1961 -ben fo­gadták el, s felülvizsgálásáról még az 1981-ben megtartott XXVI. kongresszus döntött. A program szerkesztésével összefüggő mun­ka jellegét az az elméleti és politi­kai jelentőségű következtetés szabta meg, amely szerint a jelen­legi feltételek között a szocializ­mus sokoldalú tökéletesítésén át vezet az út a kommunizmus felé. Az ülésen Mihail Gorbacsov pártfőtitkár röviden jellemezte az új programtervezetet, és nyomaté­kosan felhívta a figyelmet az SZKP elméleti és politikai alapté­teleiben mutatkozó folyamatos­ságra, aminek a párt elvi jelentő­séget tulajdonít. Az élet és a gya­korlat bebizonyította, hogy a párt jelenleg is érvényes harmadik programja alapjában véve helyes, hiszen végrehajtása során az or­szág messze előrelépett a kom­munista építés minden területén. A harmadik pártprogram alapvető elméleti és politikai megállapítása­it az új szerkesztésű változat is megőrzi. A pártfötitkár beszédében szólt arról is, hogy ugyanakkor a prog­ramot gazdagítva, tartalmát továbbfejlesztve a szerkesztés so­rán az illetékes bizottság kritiku­san átgondolta azokat a megfo­galmazásokat is, amelyek nem áll­ták ki az idő próbáját. A jóváhagyott programtervezet a marxista-leninista elméleten, az országban és világméretekben végbemenő folyamatok reális elemzésén alapszik. A Szovjet­unió fejlődésének kommunista távlataiból kiindulva pontosan és részletesen jellemzi a párt, az ál­lam és az egész nép munkájának fő stratégiai irányait. Az új szerkesztésű tervezet ab­ból indul ki, hogy a társadalom fejlődésében döntő szerepe van a gazdaságnak, ezenkívül a ko­rábbinál nagyobb figyelmet szen­tel a társadalompolitikának, ame­lyet fontos eszköznek tekint az ország gazdasági fejlődésének meggyorsításában, a tömegek munkahelyi és társadalmi aktivitá­sának fokozásában. A tervezet nagy hangsúlyt helyez a szocialis­ta demokrácia szélesítésére és olyan körülmények létrehozására, hogy minden dolgozó kollektíva és intézmény hatékonyan és tevéke­nyen részt vegyen az állami és a társadalmi élet kérdéseinek az eldöntésében. A programtervezet külpolitikai része a Szovjetuniónak a béke megerősítéséről, a társadalmi ha­ladásról és a népek nemzeti felsza­badulásáról alkotott koncepció­ját fejti ki, s ugyanakkor megfogal­mazza a szovjet külpolitika válto­zatlan alapelveit. Mihail Gorba­csov leszögezte, hogy a program Mihail Gorbacsov és Moamer Kad­hafi kézfogása a tárgyalások megkezdése előtt. A líbiai vezető el­sősorban a kétol­dalú kapcsolatok bővítéséről és az ismét feszültté vált közel-keleti helyzetről folyta­tott megbeszélé­seket az SZKP KB főtitkárával és más szovjet veze­tőkkel (Telefoto - ČSTK) világosan magába foglalja a szov­jet párt és állam nemzetközi politi­kájának céljait és megvalósításuk módját. ,, Ilyen értelemben politi­kánk tökéletesen kiszámítható, rejtélyektől és bizonytalansági té­nyezőktől mentes“ - mutatott rá. A központi bizottság ülésén el­fogadott másik két dokumentum - a társadalmi-gazdasági fejlődés következő öt évre és az ezredfor­dulóig érvényes fő irányainak, vala­mint a párt alapszabályzatában javasolt változások tervezete - fő gondolata szintén az, hogy meg kell gyorsítani a Szovjetunió társa­dalmi és gazdasági fejlődését. A dokumentumok elfogadásá­val tehát új szakaszba lépett az SZKP XXVII. kongresszusára való felkészülés. Az elkövetkező he­tekben a párt határozata szerint a kongresszust megelőző taggyű­léseken, pártkonferenciákon, a szövetségi köztársaságok párt- kongresszusain alaposan meg kell vitatni a tervezeteket Választások Lengyelországban Északi szomszédainknál az 1980-81 -es években kipattant tár­sadalmi és politikai válság óta va­sárnap első ízben tartottak parla­menti választásokat. A szejm négyszázhatvan képviselőjére voksoltak a szavazók. A vasárnapi szavazást megelő­zően országszerte több választási nagygyűlést tartottak. Ezeken a szavazók találkoztak a jelöltek­kel és megismerkedtek a Hazafias Nemzeti Újjászületési Mozgalom programjával. A választások előtti összejöveteleken tapasztalt nagy­arányú részvétel szertefoszlatta a külföldi és a hazai reakció az irányú reményeit, hogy egyes erők bojkottfelhívására hallgatva a sza­vazók tömegesen távolmaradnak az urnáktól. A választások épp az ellenkezőjét igazolták, s a nagya­rányú részvétel is önmagáért be­szélt. Az országos választási bizott­ság által közzétett választási vég­eredmény szerint a szavazásra jogosult több mint 26 millió válasz­tópolgár közül az országos listára 20 498 633 adta le voksát. Ez azt jelenti, hogy a részvétel 78,64 százalékos volt, vagyis maga­sabb, mint a tavalyi tanácsi vá­lasztásokon. A kerületi listákra 20 554 182-en szavaztak, vagyis a részvételi arány 78,86 százalé­kos volt. (A legfelsőbb törvényho­zó szervbe a korábbinál demokra­tikusabb szabályok szerint ugyan­is 410 képviselőt kettős jelölés alapján, ötvenet pedig az orszá­gos listáról választottak meg.) Jerzy Urban kormányszóvivő a választásokat értékelve sajtóér­tekezletén hangsúlyozta: a rész­vétel aránya azt mutatja, hogy a lakosság többsége helyesli a LEMP IX. kongresszusán elfo­gadott irányvonalat, az ennek megvalósítására törekvő kor­mánypolitikát, a szocialista megú­julás programját. A lengyel lapok kommentárjaikban higgadt hang­nemben könyvelték el, hogy két kisebb incidenstől eltekintve a szavazás nyugodt légkörben zajlott le, s hogy a társadalom többsége támogatja a LEMP irányvonalát. Míeczislaw Rakowski miniszter­elnök-helyettes nyilatkozatában azt emelte ki, a választási ered­mény egyúttal választ ad arra a kérdésre is, hogy Lengyel- országban milyen mélyen vert gyö­kereket a stabilizáció. Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára a szavazás előtt két 'nappal el­mondott beszédében úgy vélte, hogy a választásokon egyúttal ál­lampolgárságból is vizsgázik az ország. Az eredmények ismere­tében megállapítható, hogy a túl­nyomó többség az urnáknál jól vizsgázott, és a szocialista megú­julás programjára szavazott. P. VONYIK ERZSÉBET Hogyan fordítsunk? Az opatrenie szónak több jelentése van a szlovák nyelvben, jelentheti ezt: megszerzés, gondozás, megőrzés; továbbá ezt: ellátás, sőt ezt is: intézkedés, rendszabály. Bizony nemegyszer gondot okoz a fordítónak, melyik magyar szót válassza ki megfelelőjéül, mert még az itt felsoroltakon kívül mások is szóba jöhetnek, ezeknek a rokon értelmű párjai. A legtöbb gondot az opatrenie szónak az .intézkedés* jelentésben való használata okozza napjainkban az „Urobil som potrebné opatrenie“ mondat lefordítása még nem okoz különösebb gondot, hiszen a magyar­ban is régen használatos a hasonló szerkesztésű megfelelő: ,,Megtettem a szükséges intézkedéseket.“ Az intézkedik vagy az intézkedést foganatosít kifejezések is sűrűn fordulnak elő, külö­nösen a hivatalok nyelvhasználatában. Újabban azonban a szlo­vákban az opatrenie szó - rendszerint többes számban - gyakran fordul elő a prijať igével, például ebben a formában: prijali opatrenia. Ezt rendszerint akkor használják, amikor valamilyen problémát meg kell oldani, vagy keresik a kivezető utat valamilyen szorult, kellemetlen helyzetből. Gyakran fordítják ezt magyarra ezzel az ismert kifejezéssel: intézkedést foganatosítottak. Sajnos, amit ez jelent, az még nem foganatosítása az intézkedésnek. Akik tudatosítják ezt, azok szó szerint így fordítják le a szlovák szókapcsolatot: intézkedést fogadtak el (valamire vonatkozólag, valamire nézve). Például ezt a mondatot: ,,Prijali opatrenie na zvýšenie počtu čitateľov“, így halljuk vagy olvassuk magyarul: „Intézkedéseket fogadtak el az olvasók számának növelésére.“. Az intézkedést fogadtak el szókapcsolat idegenül hangzik a magyarban, logikailag is helytelen. Helytelen, mert az intézke­dés már tulajdonképpen valaminek a megtételére, elvégzésére, végrehajtására, megindítására kiadott kész utasítás, rendelke­zés. Ezt végre lehet hajtani, életbe lehet léptetni, esetleg meg lehet szegni, de elfogadni csak olyan értelemben lehet, hogy nem szegülünk ellene, kötelezővé tesszük a végrehajtását magunkra nézve. Márpedig a szlovák kifejezésben nem erről van szó, hanem arról, hogy úgy fogadtak el intézkedést (bizonyos szer­vek), hogy megállapodtak abban, mit tesznek a kérdés megoldá­sára. Ha figyeljük a hivatalos magyar szóhasználatot, ott is találkozunk ennek a műveletnek a megnevezőjével, talán csak még nem tudatosítottuk, hogy ez a szlovák prijať opatrenia magyar megfelelője. A magyarban ezek a kifejezések fordulnak elő a fogalom megnevezőjeként: intézkedési tervet készít, intéz­kedési tervet fogad el. Igen, azok nem intézkedések még, amelyeket közösen létrehoznak, megbeszélnek, s a végrehajtás szándékával elfogadnak, hanem intézkedési tervek. S az ezek­ben szereplő rendelkezések, utasítások válnak majd intézke­déssé, ha végrehajtásra, foganatosításra kiadják őket. Tehát az idézett szlovák mondat így hangzik helyesen magyarul: „Intézke­dési tervet készítettek (vagy: fogadtak el) az olvasók számának növelésére.“ S említsünk meg egy másik szlovák szót is, amellyel sokan nem tudnak mit kezdeni, ha magyarra kell fordítani. Ez az úradovať ige. Tudjuk, hogy az úrad megfelelője a hivatal, az úradné hodiny kifejezésé meg a hivatalos órák; mi sem látszik tehát természetesebbnek, mint hogy az úradovať igét így fordít­suk: hivataloskodni. Csakhogy a magyarban ez az ige inkább ilyen jelentésben fordul elő: hivatalban szokásos módon viselke­dik. A szlovákban az úradovať általában ilyen összefüggésben fordul elő: „Poobede úž neúradujú“, s ezzel mi gyakran így találkozunk a magyarban: „Délután már nem hivataloskodnak.“ A magyar nyelvben ilyen értelemben nem vagy esetleg csak tájnyelvi szinten fordul elő a hivataloskodik ige. Rendszerint más módon fejezzük ki azt, amit itt az úradovať: „Délután már nincs hivatalos óra“; „Délután már nincs félfogadás“; stb. JAKAB ISTVÁN Antikvariátus vagy antikvárium? Lépten-nyomon halljuk magyar polgártársainktól az ilyen mondatokat: „ezt a könyvet az antíkvariátusban vettem“; „Voltam az antíkvariátusban“; stb. Pedig magyarul a használt régi könyve­ket, térképeket, metszeteket árusító és vásárló üzletet helyesen antikváriumnak, a kereskedőt, aki régi könyveket vásárol és árusít, antikváriusnak nevezzük. Hogyan került a szlovákiai magyar nyelvhasználatba ez az imént említett antikvariátus szó? Minden bizonnyal úgy, hogy a szlovákban használatos antikvariát szót - amely egyként jelenti a régi könyveket árusító boltot, meg a régiségboltot is - egy -us végződéssel „megmagyarították“. Mert az általában köztudomású, hogy a latin eredetű idegen szavak végéről a szlovákban elhagyják az -us, -um, végződést, így lesz például a latin acfus-ból a szlovákban akt, a latin pactum- ból pakt stb. A magyarban az -us, -um végződés többnyire megmarad, tehát aktus-1, paktum-ot stb. mondunk. Ezért aztán sokan úgy vélik, hogy a szlovák antikvariát helyes magyar megfelelője csakis az antikvariátus lehet. Mint már említettük, nem így van: antikvariátus szavunk nincs, csak antikvárium van. Tegyük még hozzá, hogy a szlovák nyelvben is megvan az antikvárium szó, csak éppen más jelentésben. Szlovákul az antikvárium ókori és egyéb régiségek reneszánsz gyűjteményét jelenti. Ebből a példából is láthajuk, hogy az idegen szavak sok esetben más-más tartalommal élnek egyik vagy másik befogadó nyelvben. MAYER JUDIT ÚJ szú 4 1985. X. 19

Next

/
Thumbnails
Contents