Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1985-10-18 / 246. szám, péntek
ELÉRKEZETT A KONKRÉT TETTEK IDEJE A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke (ČSTK) - A moszkvai Pravda tegnapi számában Elérkezett a konkrét tettek ideje címmel szerkesztőségi cikket közölt. A cikkben a következők állnak: Az élet eddig sosem vetette fel ilyen sürgetően a kormányok, politikai pártok és vezetőik történelem előtt viselt felelősségének kérdését. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB éppen befejeződött ülésén mondotta, ,,a fejlődés a világban elérkezett ahhoz a határhoz, amelyet már nem lehet anélkül átlépni, hogy ne hozzunk rendkívül felelős döntéseket, amelyek gátat emelnének a lázas fegyverkezés előtt és megszüntetnék a háború felé sodródást. Ezeket a döntéseket nem halogathatjuk anélkül, hogy ne kockáztatnánk meg: elveszítjük az ellenőrzést'az emberiség létét fenyegető veszélyes folyamatok fölött. A militarizmus és a háború erőinek megfékezése, a tartós béke és megbízható biztonság garantálása - ez jelen korunk alapvető problémája“. I. tonai kiadások és a háborús fenyegetés súlyos terhétől. A lenini külpolitikai hagyományokhoz hűen a Szovjetunió a második világháború után több mint száz konkrét javaslatot terjesztett elő a béke megszilárdítására, a lázas fegyverkezés elhárítására és a fegyverzet, mindenekelőtt a rakéta- és nukleáris fegyverzet korlátozására és csökkentésére. E távlati jellegű javaslatok többsége érvényben van, így az általános és teljes leszerelés elvi kérdésére vonatkozó indítvány is. Ma, amikor földgolyónk fölött háborús felhők gyülekeznek, a Szovjetunió tovább fokozza erőfeszítéseit e veszély elhárítása érdekében. II. ÚJ szú 5 , 1985. X. 18. A Szovjetunió sohasem robbantott ki és nem is fog kirobbantani háborút. Ennek garanciája maga a szovjet állam társadalmi lényege, azok a hatalmas alkotó tervek, amelyeket országunk dolgoz ki és valósít meg. Minden józanul gondolkodó ember számára világos kell, hogy legyen: az ilyen tervek megvalósításának elsőrendű feltétele a tartós béke. A Szovjetunió békeakarata olyan konstruktív tettekben testesül meg, amelyek nem engedik meg az ellentmondó magyarázatokat. A Szovjetunió gazdasági és védelmi erejét a békéért vívott harc serpenyőjébe helyezi. Meggyőződésünk, hogy a szocializmus és a kapitalizmus közötti történelmi ellentétet nem szabad a fegyverek erejével megoldani. Az új gyilkos eszközök létrehozása nem vezet azoknak a feladatoknak a megoldásához, amelyek ma a világ népei előtt állnak. A Szovjetunió és szövetségesei felszólítják az Egyesült Államokat és NATO-beli partnereit, tegyék félre a meglévő ellentéteket. Elérkezett az ideje annak, hogy átértékeljük a berögzódött fogalmakat és megszűnjenek a hidegháború sztereotípiái, amelyek most rendkívül veszélyessé váltak. A rakéta- és nukleáris korszakban a béke alapját nem képezheti csupán a katonai erő és a fegyverek szüntelen felhalmozása. A dolgokra új, merész módon kell tekinteni, úgy, hogy az megfeleljen az új tényeknek mind katonai, mind politikai téren. A szovjet államtól idegen a népek és az országok egymás ellen uszításának politikája, alaptalan és értelmetlen az a nézet, amelyet bizonyos provokatórök kitartóan igyekeznek a nyugati közvéleménybe oltani, miszerint a Szovjetunió állítólag „éket" akar verni Nyugat-Európa és az Egyesült Államok közé. Valójában abból indulunk ki, a mai világ problémái any- nyira bonyolultak és annyira összefonódnak, hogy kizárólag valamennyi állam és nemzet közös erőfeszítéseivel lehet őket megoldani. Ma senki sem vonhatja ki magát a nukleáris háború fenyegetése elleni harcból. Különösen szükséges a kormányok, politikai pártok, társadalmi erők és azon mozgalmak aktív politikai párbeszéde, amelyeknek drága a nemzetközi biztonság. A Szovjetunió kész együttműködni mindazokkal, akik az ilyen kölcsönös megértésre és együttműködésre törekednek. Az SZKP és a szovjet állam nemcsak a széles körű nemzetközi együttműködésre irányuló politikai akarattal rendelkezik, hanem tudatában van annak a nagy felelősségnek is, amely reá hárul. Nem a mi hibánk, hogy az emberiséget a lázas fegyverkezés örvényébe hajszolták. A Szovjetunió sohasem kezdeményezte a pusztító eszközök gyártását, a szovjetek országának 68 éves léte az azért folytatott fáradhatatlan küzdelem 68 évével egyenlő, hogy a népek megszabaduljanak a kaA Szovjetunió kész radikálisan csökkenteni nukleáris fegyvereinek számát azzal a feltétellel, hogy teljesen betiltják a csapásmérő úrfegyvereket. E kérdés ilyen felfogása megfelel annak a megállapodásnak, amelyet a Szovjetunió és az USA külügyminisztere az idén januárban kötött. Az új szovjet kezdeményezés nem légüres térben született meg. Annak ellenére, hogy Washington nagy erőfeszítéseket tesz az enyhülés fonalának szétszaggatásá- ra, az elért eredmények közül sok minden megmaradt. A Szovjetunió és az USA között fennáll a katonai-stratégiai erőegyensúly. Érvényben van a korlátlan időre szóló szerződés a Szovjetunió és az USA között a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról. A gyakorlatban mindkét fél betartja a SALT-2 szerződést. Érvényben marad az atomsorompó-egyez- mény, továbbá a légköri, a kozmikus, és a víz alatti atomfegyverkísérletek betiltásáról szóló megállapodás. Ezek a korlátozások pozitívan hatnak. Ugyanakkor világos, hogy amennyiben az USA megvalósítja fegyvereinek a világűrben történő elhelyezésére vonatkozó tervét, akkor azon túlmenően, hogy ezek a korlátozások elveszítik hatékonyságukat, megkezdődik a lázas fegyverkezés újabb fordulója, mégpedig a csapásmérő úrfegyverek területén. A Szovjetunió arra törekedve, hogy valamennyi országot bevonja a tartós nemzetközi biztonság rendszere kialakításának folyamatába, ezzel egyidőben egyoldalú intézkedéseket hoz a béke megőrzésére és a lázas fegyverkezés megszüntetésére. A Szovjetunió 1982-ben egyoldalú kötelezettséget vállalt, miszerint elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvert, s felszólította az Egyesült Államokat, hogy kövesse példáját. Senkinek sem lehetnek kétségei afelől, hogy országunk nem lép elsőként fegyverrel a világűrbe. A Szovjetunió egyoldalúan megszüntette közepes hatótávolságú rakétáinak további telepítését és más európai válaszintézkedéseinek megvalósítását, s felszólította az Egyesült Államokat, hogy tegyen hasonló módon. A Szovjetunió 1985. augusztus hatodiki hatállyal megszüntette valamennyi atomrobbantását és felszólította az Egyesült Államokat, adjon ugyanilyen választ. Ez a felhívás természetesen a többi nukleáris hatalomnak is szól. Ha a másik fél kitér javaslataink elől és folytatja a lázas fegyverkezést, természetesen nem tehetünk a végtelenségig ilyen egyoldalú lépéseket. Azonban korlátlan időre szólhatnának, ha az USA követné a szovjet példát. A népeknek joguk van azt követelni más országoktól, mindenekelőtt az Egyesült Államoktól, hogy hozzanak radikális intézkedéseket a nukleáris fegyverek korlátozására, majd végül felszámolására. Épp ennek a célnak felelnek meg azok az új szovjet javaslatok, amelyeket Mihail Gorbacsov fejtett ki franciaországi látogatása alkalmával. Először: a Szovjetunió azt javasolta az amerikai kormánynak, kössenek olyan megállapodást, amely mindkét fél számára betiltaná a csapásméró úrfegyvereket, és amely szerint valóban radikálisan - ötven százalékkal - csökkenne a másik fél területét elérő nukleáris fegyvereik száma. A Szovjetunió azt javasolja, hogy a másik fél területét elérő nukleáris eszközök száma ne haladja meg az 1250-et, illetve az 1680-at. Ez azt jelenti, a Szovjetunió egyetért azzal, hogy az USA-nak bizonyos fölénye legyen a hordozók számának tekintetében. A Szovjetunió kész ezzel egyetérteni, mivel az atomfegyver-hordozók számának ötven százalékos csökkentése után mindkét fél azonos mennyiségű nukleáris robbanófejjel - 6000 egységgel - rendelkezne, ami által biztosítva lenne a hozzávetőleges hadászati erőegyensúly. A szovjet küldöttség Genfben ebben a kérdésben konkrét javaslatokat terjesztett elő. Ez a javaslat a Szovjetunió és az USA megállapodása értelmében létrejött genfi tárgyalások céljainak gyakorlati megvalósítására irányul. Nem csupán a lázas nukleáris fegyverkezés megszüntetéséről, hanem szintjének lényeges csökkentéséről, s egyben a lázas űrfegyverkezés elhárításáról is szó van. Ennek az intézkedésnek a megvalósítása megfelel minden állam létérdekeinek, mert a legradikálisabban erősítené a hadászati stabilitást és a kölcsönös bizalmat. Egészen nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió és az USA azon nukleáris és rakétaeszközeinek ötven százalékos csökkentése, amelyek képesek elérni a másik fél területét, csak abban az esetben lehetséges, ha megállapodás születik a csapásmérő kozmikus fegyverek teljes betiltásáról. Ez tisztességes és igazságos hozzáállás. A Szovjetunió kész a tárgyalásokra, ám nem az úrfegyverekről, nem arról, hogy e fegyverek milyen fajtáit lehet elhelyezni a világűrben, hanem a kozmikus térség militarizálásának az elhárításáról. A Szovjetunió Genfben javasolta, szülessen megállapodás a csapásméró úrfegyverek fejlesztésének - ideértve a kutatási munkálatokat is -, kísérleteinek és rendszerbe állításának betiltásáról. Az alapkutatásokról persze nincs szó, ilyen kutatások folynak, s ez így lesz a jövőben is. A legveszélyesebbek azok a munkálatok, amelyeket az USA- ban a Pentagon utasítására és szerződései alapján végeznek, mégpedig ezeknek is az a szakasza, amikor már szükségképp megjelennek a makettek, a kísérleti példányok és prototípusok, amikor már a laboratóriumon kívüli előkészületek és próbák folynak. A csapásméró űrfegyverek fejlesztésének, kísérleteinek és rendszerbe állításának betiltásáról szóló megállapodás megnyitná az utat a világűr békés kihasználása során folytatott széles körű nemzetközi együttműködés előtt, ahogy azt a Szovjetunió az ENSZ- ben javasolta. A „csillagháborús“ tervek helyett az egész emberiség számára hasznos „csillagbéke“ programja valósulna meg. Másodszor: a közepes hatótávolságú európai nukleáris eszközökről. Hogy könnyebb legyen a megállapodás ezek mielőbbi kölcsönös csökkentéséről, a Szovjetunió lehetségesnek tartja egy megfelelő különálló szerződés megkötését anélkül, hogy az közvetlenül kapcsolódna az űrfegyverek és a hadászati fegyverek kérdéséhez. Az ilyen hozzáállás praktikus lehet. Már kifejtették a Szovjetunió álláspontját azzal kapcsolatban, hogy Franciaország és Nagy-Britannia nukleáris potenciálja milyen helyet foglal el az európai erőegyensúlyban. Ez a potenciál gyorsan növekszik és nem lehet figyelmen kívül hagyni. A francia fél közölte, hogy nukleáris erejéről részvétele nélkül nem lehet tárgyalni. A Szovjetunió kész közvetlenül tárgyalni Franciaországgal, természetesen ugyanígy NagyBritanniával is. Emellett a lehető legnagyobb mértékben tekintettel lesz Franciaország és Nagy-Britannia biztonságának érdekeire. Harmadszor: Mihail Gorbacsov a francia parlamentben mondott beszédében emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió moratóriumot hirdetett közepes hatótávolságú rakétáinak európai telepítésére. Közölte, hogy az európai területen harckészültségben levő SS-20-as rakéták száma jelenleg 243 egység. Ez azt jelenti, hogy pontosan megfelel az 1984. júniusi szintnek, amikor megkezdték a szovjet rakéták pótlólagos telepítését, mint választ az amerikai közepes ható- távolságú rakéták Európában való telepítésére. A pótlólagosan telepített SS 20-as rakétákat most kivonták a harckészültségből és ezeknek a rakétáknak az indítóállásait a legközelebbi két hónapban szétszerelik. Ezt le lehet ellenőrizni. A Szovjetunió válaszintézkedései, melyek magának az Egyesült Államoknak a területét érintik, továbbra is érvényben maradnak. A szovjet fél kifejtette, hogy ebben az esetben az „európai zóna“ terminust a következőképpen értik: ez az a terület, amelyen azok a közepes hatótávolságú rakéták vannak elhelyezve, amelyek képesek elérni a Nyugat-Európa területén levő objektumokat, és ez a zóna az Ural mögé terjed, a nyolcvanadik délkörig. A Szovjetunió kivonta a hadrendből az SS 5-ös rakétákat és folyamatban van az SS 4-es rakéták leszerelése. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió európai részén a közepes hatótávolságú rakétahordozók száma most sokkal alacsonyabb, mint tíz, sőt tizenöt évvel ezelőtt. Amikor a Szovjetunió végrehajtja ezeket a korlátozásokat, az európai biztonság széles körű érdekeiből indul ki. Európának most joga van elvárni az Egyesült Államok megfelelő lépését - közepes hatótávolságú rakétái európai telepítésének leállítását. A Szovjetunió által javasolt program megvalósítása az emberiség számára lehetővé tenné, hogy közeledjék remélt célja eléréséhez - a nukleáris fegyverek betiltásához és teljes felszámolásához, valamint a rakétafenyegetés és a nukleáris háború veszélyének megszűnéséhez. III. Kizárólag azok az erők, melyeknek érdeke a nemzetközi feszültség megőrzése, nevezhetik „propagandának“ a Szovjetunió által előterjesztett békejavaslatokat. Ezek a javaslatok nagy nemzetközi visszhangot váltottak ki, a világ közvéleményének széles körei minősítik azokat a legradikálisabb és legjelentősebb szovjet javaslatok egyikének. Sokan elismerik, hogy ma a világban a leszerelés kérdését érintő minden vita elsősorban az új szovjet javaslatokra összpontosul. Az USA-ban - és nemcsak ott - ez sokaknak nincs az ínyére. Hogyan is lehetne! Hiszen a csalások „vasfüggönyén“, melyet az imperialista körök a Szovjetunió politikája köré emeltek és emelnek, újabb szakadás keletkezett. Az SZKP és a szovjet állam békeszerető céljairól szóló igazsággal az emberek milliói ismerkednek meg, azok az emberek, akiket a nyugati országokban kitartóan a „szovjet katonai fenyegetés" létezéséről igyekeznek meggyőzni. A nemzetközi együttműködés ellenzői tudatosítják, hogy a lázas fegyverkezésre irányuló politikájuk alapjaiban repedések keletkeznek. Sőt az USA-ban sokakat elfog a félelem, ha arra gondolnak, hogy a közelgő szovjet-amerikai csúcstalálkozón Genfben megszülethet az a megállapodás, amelyet a világ népei annyira várnak. A Szovjetunió a helyzet éppen ilyen fordulatára törekszik. Ennek ellenére az USA és más NATO-tagállamok egyes körei, amelyek összenőttek a lázas fegyverkezés politikájával, nem hagynak fel arra irányuló próbálkozásaikkal, hogy terjesszék a bizalmatlanságot az új szovjet békejavaslatok iránt. Az igazság azonban az ésszerűen mérlegelő erők oldalán áll. Vitathatatlan, hogy a lázas nukleáris fegyverkezés beszüntetése és később jelentős korlátozása, valamint a világűr militarizálásának megakadályozása nagymértékben csökkentené a feszültséget az egész világon, elsősorban az európai kontinensen. Konkrétan Európában a Szovjetunió egész sor intézkedést javasol arra vonatkozóan, hogy megerősödjék a katonai konfrontáció csökkentésének folyamata. Lehetőség van a hagyományos fegyveres erők állománya, valamint Közép-Európában a NATO és a Varsói Szerződés Szervezete fegyverzete csökkentésének elkezdésére, továbbá a szovjet és az amerikai fegyveres erők csökkentésének megkezdésére. Országunk kész minden lehetőt megtenni annak érdekében, hogy Közép-Európában létrejöjjön a vegyifegyver-mentes övezet. Az atomsorompó szerződés példájára a Szovjetunió javasolja, hogy dolgozzanak ki egy nemzetközi szerződést a vegyi fegyverek terjesztésének megállításáról azzal, hogy ezeket a jövőben teljesen betiltanák és felszámolnák a készleteket. A Szovjetunió támogatja az atomfegyver-mentes övezetek létrehozásának gondolatát Észak- Európában és a Balkánon, továbbá az atomfegyverektől mentes folyosó létrehozását a két katonaipolitikai csoportosulást elválasztó vonal mindkét oldalán. A Szovjetunió úgy véli, hogy azoknak az országoknak, amelyek nem rendelkeznek nukleáris fegyverekkel és nincsenek ilyenek a területükön, joguk van megbízható nemzetközi garanciákra biztonságukat és azt illetően, hogy velük szemben nem alkalmaznak nukleáris fegyvereket. A stockholmi konferencián - ahol kezdenek körvonalazódni a megállapodások az erő alkalmazásáról való lemondás elvének konkretizálásáról és ezen elv lehető legnagyobb hatékonyságának biztosításáról - a Szovjetunió támogatja egyes bizalomerősítő intézkedések elfogadását katonai téren, beleértve azt a javaslatot is, hogy kölcsönösen cseréljék ki bizonyos katonai tevékenységek évi tervét. A Szovjetunió és szövetségesei azt követelik, hogy a közelebbi vagy távolabbi jövőben megszűnjön Európa szembenálló csoportosulásokra való megosztása. A két tömb fennállásának feltételei között is van azonban lehetőség az olyan áthidaló megoldásra, amely elvenné a jelenlegi konfrontáció élét. Például nincs érvényben semmilyen örök tabu a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szövetség mint szervezetek közti kapcsolatok felvételének lehetőségére vonatkozóan. A biztonság és a bizalom légkörének kialakítása az európai kontinensen lehetővé tenné még szélesebb körben és még intenzívebben a Kelet és a Nyugat közti gazdasági kapcsolatok kibontakoztatását, az európai országok erőfeszítéseinek egyesítését a környezetvédelem terén és a kölcsönös információk bővítését a másik fél életéről, a kulturális cserét és az emberek közti kapcsolatok bővítését. Hasznos lenne a gyümölcsöző kapcsolatok felvétele is a KGST és a Közös Piac között. Ezzel együtt lehetséges lenne abban a mértékben, ahogy az EGK-tagországok mint „politikai egység“ lépnek fel, keresni velük a közös nyelvet a konkrét nemzetközi problémákban is. A Szovjetunió által előterjesztett intézkedések jelentősége messze túllépi az európai kontinens határait. A Szovjetunió radikális javaslatait aktívan támogatják a béke hívei valamennyi országban. A népek mindenütt reális lépéseket követelnek kormányaiktól a feszültség enyhítése és a konfrontáció jelenlegi időszakának leküzdése érdekében az egész világon.
