Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1985-10-16 / 244. szám, szerda
A párt politikája - gondoskodás a nép jólétéről, a békéről és a haladásról (Folytatás az 1. oldalról) záció - amelyet a szocialista rendszer testesít meg - lehetőségeit és előnyeit. Először az SZKP új szerkesztésű programjáról, amely az SZKP XXVI. kongresszusának ajánlásával összhangban készült el. A komoly és részletes munkát igénylő előkészítés során bonyolult elméleti és politikai kérdések merültek fel eddig megtett utunk eredményeinek magyarázatával és az ország továbbfejlesztése távlatainak kitűzésével kapcsolatban. Az utóbbi negyedszázadban, s mi ezt látjuk, országunkban jelentős, objektív jellegű gazdasági és szociális változások történtek. Ezek mélyreható elemzést kívántak, a mindennapi és a távlati célok pontosítására, s ezek elérése módszereinek meghatározására volt szükség éppúgy, mint a párt szervezői, társadalmi-gazdasági és ideológiai tevékenységéhez való új hozzáállásra is. A nemzetközi helyzet is megkövetelte a program téziseinek pontosítását. Új értelmezést kellett kidolgozni az osztály- és szociális síkon az erőviszonyok terén bekövetkező változásokkal kapcsolatban, valamint az államok közötti kapcsolatokban és a nemzetközi viszonyok összességében a béke elvének érvényesüléséért folyó harc vonatkozásában. Másszóval: nemcsak elvégzett munkánk eredményeit kellett összegezni, hanem világos és megalapozott akcióprogramot kellett kidolgozni az ember, a világbéke nevében. Mire szeretném ezzel kapcsolatban önöket figyelmeztetni? Mindenekelőtt az SZKP alapvető elméleti és politikai koncepcióinak folytonosságára. Ennek elvi jelentőséget tulajdonítunk. Az élet igazolta a párt harmadik programja fő tartalmának helyességét. Ennek megvalósítása során a kommunista építés minden irányában országunk messze előrehaladt. A harmadik pártprogram elméleti és politikai alapelveit az új szerkesztésű programban is megőrzi. A folytonosság kérdése az elmélet fejlődésében és a program- jellegü alapelveket tekintve a párt elméleti elvszerűségének és következetességének, a marxizmus -leninizmus iránti hűségének a kérdése. Az SZKP-nak nem lenne ilyen nagy tekintélye a világ kommunista mozgalmában, s nem élvezné ennyire a szovjet nép bizalmát, ha a saját elméleti következtetéseihez és politikai értékeléséhez kellő felelősségtudat nélkül közelítene. A következetesség és a folytonosság az elméletben egyidejűleg szükségszerűen feltételezi annak alkotó fejlesztését és gazdagítását a történelmi tapasztalatokkal összhangban álló elvi tanulságokkal. Ez egészen természetes is. Most jobb és világosabb elképzeléseink vannak a szocializmus tökéletesítésének módjairól, programcélunknak - a kommunizmusnak az eléréséről. Ennek kétségkívül kifejezést kellett nyernie és kifejezést is nyert a párt fő elméleti és politikai dokumentumában. A program tartalmának gazdagítása és fejlesztése mellett ezzel egyidejűleg kritikusan átértékeltük azokat a megfogalmazásokat, amelyek nem állták ki az idő próbáját. Ez összhangban van pártunk hagyományaival. Amint Lenin is megállapította, a program egyes formulációinak és pontjainak bírálata teljesen indokolt és szükség- szerű dolog minden élő pártban. E munka során a pártprogram kidolgozásának lenini alapelveiból indultunk ki. A programnak pontosan ki kell fejeznie a reális folyamatot, a fő nézeteket és politikai feladatokat, s nem szabad tartalmaznia semmilyen fölösleges részletkérdést, megalapozatlan fantáziát, sem' könyvízü túlzott okoskodást, s nem lehet a definíciókkal eljátszogatni. A program - világos és pontos kifejezése annak, amire a párt törekszik és amiért küzd. A Központi Bizottság Politikai ‘Bizottsága úgy véli, hogy az előterjesztett dokumentum ezeknek a követelményeknek teljes mértékben megfelel. A marxista-leninista elméletből, az országban és a nemzetközi színtéren lejátszódó folyamatok reális elemzéséből indul ki, pontos és részletes jellemzést ad a párt, a szovjet állam és az egész szovjet nép tevékenységének stratégiai irányvonalairól, s emellett az ország fejlesztésének kommunista távlataira alapoz. A harmadik pártprogram a jelenlegi szerkesztésben a szocializmus tervszerű és sokoldalú tökéletesítésének, a szovjet társadalom további, kommunizmus felé történő előrehaladásának - a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsítása alapján - a programja. A békéért és társadalmi haladásért vívott harc programja ez. Következetesen a kommunizmus felé orientálódunk, s emellett abból indulunk ki, hogy az egységes kommunista formáció két fázisa között nincsenek és nem is lehetnek éles határok. Nem lehet áttérni a kommunizmus magasabb szakaszába a szocializmus kihagyásával, s ugyancsak helytelen a szocializmust önálló formációnak tekinteni. A szocializmus kommunizmusba történő átmenetét a társadalom fejlődésének objektív törvényei határozzák meg. Amint a tapasztalatok mutatják, minden kísérlet az indokolatlan megelőzésre, vagyis a kommunista elvek bevezetésére úgy, hogy figyelmen kívül hagyják a társadalom anyagi és szellemi érettségének színvonalát, kudarcra van ítélve. Természetesen az időszerű változások megvalósításában és az új feladatok teljesítésében megengedhetetlen a halogatás, a lassúság. Az új szerkesztésű programban a szocializmus - mint az emberiség fejlődése új szakaszának, amely magasabb a kapitalizmusnál - történelmi sikereinek és előnyeinek a jellemzése gazdagabb lett. Vázolva vannak a gazdasági, társadalmi és politikai körvonalak s a szellemi életnek az a szintje, amelyet társadalmunknak a program megvalósításának eredményeként el kell érnie. Az ország gazdasági és szociális fejlesztésének meggyorsításával elérni a szovjet társadalom új minőségi szintjét - ez az a definíció, amely kifejezi a párt jelenlegi irányvonalának lényegét. A program abból indul ki, hogy a társadalom fejlődésében döntő szerepe van a gazdaságnak. A párt gazdasági stratégiája a tudományos-műszaki forradalom további mélyítésével összhangban lett meghatározva. A valóban történelmi léptékű változásokra irányul - a népgazdaság új műszaki rekonstrukciójának megvalósítására, az intenzív fejlesztésre való áttérésre, a szovjet gazdaság szervezésében és hatékonyságában a csúcsszínvonal elérésére. És mindezt az ember nevében, az ember jólétéért. Sokkal nagyobb figyelem lett szentelve a szociális szférának. Pártunknak szociálisan erős politikára van szüksége, amely felöleli egész szélességben az ember életét: a munka- és életfeltételektől kezdve az egészségügyön és szabadidőn keresztül egészen a szociális és osztály-, valamint nemzetiségi viszonyokig. Lenin is szólt arról, hogy figyelmet kell szentelni a szociális kérdéseknek, a tudománynak és a kultúrának. Azt írta: „Ez lesz a legjobb politika, ez lesz a legtakarékosabb gazdálkodás. Ellenkező esetben ugyanis néhány százmillió megtakarításával annyit veszthetnénk, hogy' azt milliárdokkal sem tudnánk pótolni.“ A javaslatban éppen e szempontokat figyelembe véve fogalmaztuk meg a szociális szféra iránti viszonyunkat. A párt a szociális politikát a gazdasági fejlődés meggyorsítása, a tömegek társadalmi és munkaaktivitása növelése fontos eszközének tekinti, továbbá a társadalom politikai stabilitását, az új ember formálását, a szocialista életmód megvalósítását befolyásoló fontos tényezőnek. Elvi jelentőséget tulajdonítunk a javaslat azon pontjainak, amelyek a szovjet társadalom politikai rendszerének fejlesztésére, a nép szocialista önigazgatása, mind teljesebb megvalósítására vonatkoznak. Elvtársak, a lehető legjobban hangsúlyozni szeretném, a szocialista demokrácia sokoldalú bővítése és mélyítése nélkül, vagyis anélkül, hogy létrehoznánk a feltételeket a dolgozók, kollektíváik és szervezeteik mindennapi aktív és hatékony részvételéhez a társadalmi és az állami élet kérdéseinek megoldásában, enélkül nem haladhatunk sikeresen előre. A.tö- megek kezdeményezésében, energiájában élő és alkotó tevékenységében az új rendszer építésének feladataihoz való öntudatos és érdekelt hozzáállásában látta Lenin a szocializmus erejének és életképességének legfontosabb forrását. Az igazi néphatalom fejlesztésének még nagyobb a jelentősége ma, amikor a termelés, a kultúra és az irányítás terén rendkívül bonyolult feladatokat kell megoldanunk. Értékes minden reális lépés a tájékozottság szélesítésében, a lentről jövő ellenőrzés szilárdításában, az összes állami és társadalmi szervezet tevékenysége demokratikus alapjainak szilárdításában. Röviden szólva: a lehető legjobban ki kell használnunk a szocializmus demokratikus lényegét, azt a létszükségletét, hogy a tömegek alkotó tevékenységéből kell élnie. A gazdasági és szociális fejlődés meggyorsításával a programnak az ideológiai munkára vonatkozó koncepciója is elválaszthatatlanul összefügg. Az embereket a marxista-leninista eszmék szellemében, igaz szavakkal és reális tettekkel kell nevelni, s a politikai népművelést és az eszmei ráhatást össze kell kapcsolni a dolgozók egyre bővülő részvételével a gazdasági és szociális kérdések megoldásában, az állam, a termelés és a társadalom ügyeinek irányításában. Egyedül a jól átgondolt gazdasági stratégia, az erős szociális politika és a céltudatos ideológiai nevelő munka segítségével - amelyek megbonthatatlan egységet alkotnak, - lehet aktivizálni az emberi tényezőt, amely nélkül egyetlen kitűzött feladatot sem lehet megvalósítani. Ma így vetődik fel ez a kérdés. Az új szerkesztésű programban a kellő mértékben kifejezésre jutnak a világfejlódés alapvető irányai. Ezek pedig a létező szocializmus pozícióinak további erősödése, tekintélyének és befolyásának növekedése, a néptömegek szerepének fokozódása, amelyek az élet igazságos elveken történő megváltoztatására törekednek. Ide tartozik továbbá a világban bekövetkezett pozitív változásokkal szembeni ellenállás fokozása az imperializmus reakciós és agresszív erői részéről. Ez a béke potenciáljának szilárdulá- sa, amely összeköti a szocialista országokat, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat, a fiatal független államok tucatjait és a széles körű háborúellenes demokratikus mozgalmakat. Korunkban éppen ezek összehangoltsága szabja meg a világfejlódés általános irányvonalát. Mindannyian látjuk, hogy a legnagyobb tőkés hatalmak politikájában nagyon veszélyes irányvonal jelent meg. Az eddigi fejlődés, az imperializmus, mindenekelőtt az USA gyakorlati tevékenysége egyre szemléletesebben feltárja ennek a politikának a lényegét: ez a szociális válaszadás a szocializmus feletti katonai fölény megszerzése útján, a haladó, felszabadító mozgalmak erőszakos elnyomása, a nemzetközi feszültség olyan szinten törté- . nő tartása, amely igazolná az állandóan új típusú tömegpusztító fegyverek gyártását és a világűr militarizálását. Ennek következtében a világ fejlődése olyan határhoz érkezett, amely nem léphető át anélkül, hogy fölöttébb felelősségteljes döntést ne hozzunk, amely gátat vethetne a lázas fegyverkezésnek, anélkül, hogy ne állítsuk meg a háború irányába történő sodródást. Az ilyen döntések elodázása azzal a kockázattal jár, hogy az emberiség létét fenyegető veszélyes folyamatok ellenőrzése kicsúszik a kezünk közül. A militarizmus és a háború erőinek a megfékezése, a tartós béke és megbízható biztonság elérése - ez napjaink alapvető problémája. A létfontosságú problémák megoldásához szükséges új megközelítések keresése - figyelembe véve a világban létező társadalmi és politikai erők rendkívüli sokrétűségét - megköveteli, hogy reálisan tekintsünk ezek érdekeire, amelyek néha eltérőek, sőt időnként összecsapnak; mindezt tekintetbe véve kell kidolgozni a helyes politikai irányvonalat. A Központi Bizottság Politikai Bizottságának meggyőződése, hogy az új szerkesztésű program e szempontból is jó útmutatással szolgál. Ez a szerkesztés átfogóan kifejezi a világbéke erősítésére, a társadalmi haladásra, a népek felszabadítására irányuló koncepciónkat, s tartalmazza annak a politikának az alapelveit - mondhatnám: fő pilléreit - amelyek változatlanok maradnak. Ugyanakkor tükrözi a program, hogy pártunk átfogó hozzáállást tanúsít a nemzetközi helyzet iránt, azt a képességét, hogy időben figyelembe tudja venni a helyzet változásait, elfogulatlanul tekint a valóságra, objektívan értékeli a történteket és rugalmasan reagál az adott pillanat követelményeire. Nyíltan beszélünk külpolitikánk céljairól és azokról a módszerekről, hogy ezeket miként érjük el. E szempontból politikánk teljesen egyértelmű, nincs benne semmi titokzatos, semmi bizonytalan! Ez a politika a két ellentétes rendszer békés egymás mellett élésének lenini gondolatán alapszik. Abból indulunk ki, hogy ellentétektől terhes évszázadunkban a világ sorsa iránti felelősséget tudatosító államok és pártok részéről egyedül a stabil és a megbízható politika felel meg. A haladó erők a programban a harcuk iránti változatlan szolidaritásunkat fogják látni, azt, hogy tiszteletben tartjuk véleményüket és magatartásukat, hogy hozzá kívánunk járulni egységük szilárdításához - a sokrétűségnek a dialektikus egységéhez, amely felöleli a létező szocialista világ, a munkás-, a kommunista és a nemzeti felszabadító mozgalom, a reakcióval és agresszióval szembenálló, a békéért és a haladásért küzdő mozgalom élő szövetét. S most a fő irányokról előterjesztett javaslathoz. Ennek konkretizálnia kell az SZKP programjának alapelveit, át kell ültetni a konkrét tervfeladatok nyelvére oly módon, hogy megfeleljen megvalósításuk olyan felelősségteljes időszakának, mint amilyen a 12. ötéves tervidőszak és a 2000-ig szóló időszak. Nagy munkát végeztünk. Nem volt sem könnyű, sem egyszerű. S nem csupán azért, mert nagyon bonyolult a tudományosan alátámasztott gazdaságfejlesztési perspektíva kidolgozása olyan hatalmas terjedelemben, mint amilyen a miénk, - főleg amikor minőségileg új feladatok merülnek fel. Figyelembe kellett venni az objektív tényezők egész komplexumát, amelyek ilyen vagy olyan mértékben hatással vannak a népgazdaság hatékonyságára, arányaira és ütemére. Más jellegű problémák is felmerültek, amelyeket az okozott, hogy még nem minden káderünk szabadult meg a berögződött, elavult sémáktól és az extenziv gazdálkodási mód érvényesítésére irányuló törekvésektől. Nem mindenki volt képes lélektanilag felkészülni az új feltételek közötti munkára, arra, hogy a 12. ötéves terv lefektesse az intenzifikálás és a minőség irányába tett fordulat alapjait. Az ilyen hangulatokat le kellett küzdeni, méghozzá szinte menet közben, amikor a munka a fő irányokat illetően már teljes ütemben folyt. Nagy szerepet játszott itt a dolgozó kollektívák bekapcsolása a tartalékoK feltárásába és az ötéves tei^/ igényes feladatainak kidolgozásába, s ugyancsak a pártszervezetek aktív hozzáállása, értem ez alatt a köztársasági, a határterületi, a kerületi és az alapszervezeteket egyaránt. így sok mindent sikerült helyrehozni, s a ma vitára bocsátott javaslat a KB Politikai Bizottságának véleménye szerint lényegében megfelel a párt programkövetelményeinek, amelyek a gazdasági növekedés meggyorsítására, s ugyanakkor az olyan stratégiai feladatok ezzel egyidóben történő megoldására vonatkoznak, mint a nép életszínvonalának emelése, a gazdasági potenciál erősítése, hazánk védelmi képességének a szükséges szinten tartása. Jelentős az a körülmény, hogy az új ötéves tervidőszakban a nemzeti jövedelem és valamennyi ágazat termelése növekményét első ízben teljes mértékben a munkatermelékenység növekedésével biztosítjuk. Az alapanyag-igényességnek az ötéves tervidőszakra előirányzott jelentős csökkentése lehetővé teszi, hogy a gazdaságosság a népgazdaság pótlólagos anyagigényessége kielégítésének a döntő forrása legyen. A korábbiaknál határozottabban valósul meg a jövőben a gazdaság szerkezetének átépítése, s a népgazdaság fejlesztése szempontjából prioritást élvező beruházások koncentrációja. A hangsúlyt elsősorban a műszaki korszerűsítésre és a meglevő vállalatok rekonstrukciójára helyezzük. Gyorsított ütemben fog fejlődni a gépipar, a vegyipar, az elektronikai és az elektrotechnikai ipar. Bővül a gépek és berendezések legújabb generációinak gyártása, valamint a progresszív alapanyagok és technológiák alkalmazása. Egyszóval, a 12. ötéves tervidőszak jelentős előrehaladást fog jelenteni a hatékonyság területén. Ahhoz azonban, hogy ez irányban alapvető fordulat következik be, nem szabad lankadni az erőfeszítésekkel. Ellenkezőleg, fokozni kell azokat. És itt elsőrendű jelentőséget kap a tökéletesebb tervezés és irányítás, a tökéletesebb gazdálkodási módszerek, a jobb munkaszervezés, a fegyelem és a felelősség megszilárdítása minden szakaszon és a tömegek alkotó kezdeményezésének sokoldalú fejlesztése. A hatékonyság irányában tett fordulatnak és a népgazdaság új műszaki korszerűsítésének az ütemétől függ a harmadik évezred elejéig kitűzött célok elérése. A következő 15 év során létre kell hozni azt a gazdasági potenciált, amely terjedelmét tekintve a szovjethatalom fennállása óta eddig eltelt évek során felhalmozott potenciállal lesz egyenlő. A nemzeti jövedelemnek és az ipari termelésnek csaknem kétszeresére kell növekednie. A munkatermelékenység 2,3-2,5-szeresére fog növekedni. Ez lehetővé teszi az emberek szükségleteinek kielégítésére szolgáló források megkétszerezését. Úgy vélem, az előterjesztett dokumentum indokolja, hogy leszögezzük: szociális programjának a megvalósítása a következő három ötéves tervidőszakban lehetővé teszi, hogy a szovjet emberek életszínvonalát minőségileg új szintre emeljük. Mind a belpolitikai, mind a nemzetközi politikai feladatok nagysága, mélysége és összetettsége új, magas követelményeket támaszt a pártirányítás színvonalával szemben, a pártmunka minden területén új hozzáállást követel meg. Mindennek természetesen tükröződnie kell az SZKP alapszabályzatában, a párt alaptörvényében, életünk pártkódexében. Miben rejlik az alapszabályzat javasolt változtatásainak elvi értelme? Tömören szólva, ez egyet jelent egyrészt a párt belső demokráciájának további elmélyítésével, a kommunisták, valamennyi pártszervezet, mindenekelőtt az alapszervezetek kezdeményezésének és aktivitásának fejlesztésével, másrészt a közös ügyek megoldásáért viselt felelősségük növelésével. Minél sokoldalúbb és gazdagabb a belső pártélet, minél mélyebb a demokrácia a kulcskér-' (Folytatás a 3. oldalon) ÚJ SZÚ 2 1985. X. 16.
