Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1985-10-15 / 243. szám, kedd
Történelem - dióhéjban Viliam Plevza: Harcban a máért című kötetéről N éhány hónapja jelent meg a kötet, időszerűségét azonban nemcsak a szlovák nemzeti felkelés eseményeit idéző vonatkozásai jelentik, hanem az a tény is, hogy a szerző lényegében felöleli az elmúlt negyven esztendő társadalmi történéseinek legfontosabb mozzanatait. Négy évtized történelmét kínálja, a rá jellemző adatgazdagsággal, világos, áttekinthető vonalvezetéssel. A fejlődés tényére mutat rá Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkárának bevezetője, aki az elmúlt esztendők eredményeiről szólva megállapítja: „A szocializmus tette lehetővé, hogy Csehszlovákia számos vonatkozásban utolérje és megelőzze azokat az iparilag fejlett országokat, amelyek a két világháború között jócskán megelőzték Csehszlovákiát." A fejlődés méreteire jellemző - írja Jozef Lenárt hogy míg hazánkban az ipari termelés „a háború előtti színvonal 13,5-szeresére növekedett, addig Nagy-Britanniá- ban csak 2,6-szeresére, a Német Szövetségi Köztársaságban pedig 6,6-szeresére." ,,A történelmi hagyományok a nép tudatának semmivel sem helyettesíthető alkotóelemét képezik" - állapítja meg Viliam Plevza a kötet elsó fejezetében. A cseh és a szlovák nép történetének kiemelkedő történelmi kútfor- rásaira utalva (Nagymorva Fejedelemség, a Premysl-ház, a husziták, a megújhodás kora, illetve szlovák vonatkozásban a štúri hagyományok politikai és eszmei értékei) behatóan foglalkozik a szlovák nép történelmének új fejezetével, a szlovák nemzeti felkeléssel. Ladislav Novomeský szavait idézi: ,,A felkelés nemzeti öntudatunkban arra tanít, hogy a szlovák nemzet érdekei a haladásért, a demokráciáért, a forradalom mellett s a szocializmusért vívott harc közben jutnak el a megoldásig. Sohasem ezekkel az erőfeszítésekkel ellentétben és végképpen nem velük szemben“ Gustáv Husák Tanúságtétel a szlovák nemzeti felkelésről című művének egyik megállapítását szinte mottónak is tekinthetjük: ,,Egyetlen forradalomra, egyetlen felkelésre sincs előre kész recept, amelyhez csak pontosan igazodni kellene". Lényegében e szavak logikáját követi a történész okfejtése is, rámutatva az előzmények és következmények szükségszerűségére, és felfedve az események távlatokat nyitó dialektikáját. ,,A szlovák nemzeti felkelés zászlajára tűzte az új csehszlovák népi demokratikus állam gondolatát, amelyben joggal látta a szlovák nemzet további sokoldalú fejlődésének és a nemzetiségek sajátos szükségletei kielégítésének legmegfelelőbb keretét“ - írja V. Plevza. A szabadságnak ez a szigete, a felkelési terület politikai rendszerének ,,népi demokratikus jellege a felkelési szerveknek a magyar nemzetiség helyzetéhez való mélyen demokratikus hozzáállásában is kifejezésre jutott". Utal a szerzó arra is, hogy az SZNT 1944. szeptember 6-i ren- delete számolt ,,minden 1938. október 6-a előtt létesült magyar elemi iskola megtartásával", s arról is ír, hogy a magyarokra vonatkozó gazdasági és szociális intézkedések a politikai magatartás szerint erősen differenciáltak voltak. A magyarságot súlyosan érintő intézkedésekről megállapítja: ,,Sem az SZLKP, sem a Demokrata Párt nem tűzte napirendre a kitelepítés kérdését“. Utal a továbbiakban arra is, hogy az SZNT 1945 februári keltezésű Kiáltványa, ,,az SZLKP és személy szerint Gustáv Husák határozott állásfoglalására" a magyar nemzetiségű lakosokkal kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy sorsuk majd attól függ“ (...) milyen lesz a viszonyuk a szlovák nemzethez, az új Csehszlovákiához, ennek demokratikus és szláv irányvételéhez..." Ezt az irányvonalat támasztotta alá később az is, hogy az SZNT 1945. február 5-i irányelveiben számoltak a köz- igazgatási szervekben (nemzeti bizottságokban) a demokratikus szemléletű magyarok együttműködésével, az SZNT Oktatásügyi Megbízott Hivatala pedig (1945 márciusi körlevél) a magyar nemzetiségű gyerekek anyanyelvi oktatásával. Nem érdektelen hangsúlyoznunk ezeket a vonatkozásokat, hiszen a történelemszemlélet időleges torzulásai idején elhallgatták ezeket a tényeket. F igyelmet érdemelnek azok a sorok is, amelyekben a szerző vitába száll azokkal, akik antikommunista alapállásból félremagyarázzák a felkelést. A felkelés - állapítja meg V. Plevza- nem tekinthető ,,szlovák ügy nek, melyben a szlovákok ,,levezekelték bűnüket" a köztársaság 1939 tavaszán történt szétzúzásáért (E. Beneš), hanem ,,lényegét tekintve csehszlovák volt, és- a cseh országrészek ellenállási mozgalmához hasonlóan - igyekezett megoldani Csehszlovákia népének további sorsát, a nemzetiségek demokratikus rétegeinek sorsát is beleértve". A továbbiakban arról ír, hogy a felkelés által életre hívott forradalmi eszméket nem semmisíthette meg a fasiszta csapatok támadása. Az eszme, a forradalmi célkitűzések a hegyekbe való visszavonulást kővetően is élt, és ahogy Gustáv Husák 1964-ben megállapította, ezek az eszmék döntő befolyással voltak a szovjet hadsereg által felszabadított területeken. A történelmi tények felmutatása, felsorakoztatása egyébként nyilvánvalóvá teszi azt is, nincs szó az események utólagos „felértékeléséről“, vagy a felszabadító szovjet hadsereg kimagasló hőstettei, mérhetetlen véráldozata „mellőzéséről“. A társadalmi felszabadulást a Vörös Hadsereg katonái hozták el számunkra éppúgy, mint Kelet-Kö- zép-Európa más nemzetei számára is. A nemzeti ellenállás keretében kibontakozó szlovák nemzeti felkelés történelmi érdemét az jelenti, hogy az események sodrában helyes utat követett, s a nemzeti felszabadulás érdekében a forradalmi megoldást választotta. Az ország népe (így a csehszlovákiai magyarság) számára 1948 jégtörő februárja, a politikai hatalom megszerzése teremtette meg a minőségileg új, a lenini nemzetiségi politika elveire épülő politikai gyakorlatot. Viliam Plevza kötetében (A győzelmes februárhoz vezető úton fejezetben) behatóan foglalkozik az 1945-1948-as évek bonyolult és ellentmondásos fejlődésével, a hatalmi politikai harc taktikájával, nem feledkezve meg a magyar nemzetiségű kommunisták és aktív antifasiszták szerepéről, akik ,,szorgalmazták az egész nemzetiség jogainak megújítását", s utal arra, hogy a párt képviselői „a Szlovák Nemzeti Tanács fórumán élesen felléptek az ellen, hogy az embereket pusztán anyanyelvűk miatt zaklassák". A CSKP tevékenységére összpontosítva tanúi lehetünk a nemzeti demokratikus forradalom esz- tendejei kiélezett politikai harcainak, a választási küzdelmeknek, a Nemzeti Frontban elmélyülő ellentéteknek, az államosítási és földreform-küzdelemnek stb., mígnem 1948 februárja meg nem nyitotta a szocialista társadalom építésének útját. Elemzését ígyzárja: ,,A munkásosztálynak a társadalmi élet minden területén elfoglalt vezető helyzete alapja és előfeltétele volt a munkásság és a többi dolgozó magasabb szintű dialektikus egységének, a csehek, a szlovákok és a köztársaságban élő nemzetiségek egységének, amelynek semmivel sem helyettesíthető szerepe volt és van a szocialista változásokért vívott küzdelemben." A kötet további fejezetei a szocialista építés egyes szakaszait mutatják be, utalva mindazokra a mélyreható változásokra, melyek Szlovákiában - a szocialista Csehszlovákia keretében - végbementek. Nem kerüli meg a kötet a fejlődés problémáit sem. A történelmi tények ismeretében a politikai előrelátás példájaként említhetjük Gustáv Husák elvtársnak 1964-ben elhangzott figyelmeztetését: ,.Annak tudata, hogy az új társadalom töretlen útjait és ösvényeit jártuk, tetteink szüntelen felülvizsgálására, minden tévedés és fogyatékosság, túlkapás és torzulás szigorú bírálatára, minden megrekedtnek, korhadtnak és maradinak, mára már túlhaladottnak az eltávolítására, széles társadalmi skálában a túlérett problémák megoldására késztet bennünket a kommunista mozgalom céljainak, az ember szabad fejlődésének, anyagi és kulturális szárnyalásának szellemében." Az1968/69-es évek társadalmi és politikai válságáról szólva a szerző nem megy el szó nélkül amellett sem, hogy ezekben a hónapokban ,.feléledtek a nacionalista előítéletek, főleg a cseh nemzettel és a magyar nemzetiséggel szemben, de a nemzetiségek jobboladali erői megkísérelték megzavarni a szlovák nemzethez való viszonyt". Megítélése szerint „a valóban meglevő problémák és nemzetiségi igények megoldása iránti érzéketlen és türelmetlen magatartás különösen az úgynevezett nyelvhasználati vitával összefüggésben váltott ki feszült helyzetet." A kialakult helyzetben, amikor az akkori párt- és állami vezetés elmulasztotta a következetes politikai megoldás keresését, a szövetségesek internacionalista segítsége tette lehetővé, hogy ,,politikai eszközökkel győzzék le a szocializmust veszélyeztető ellenforradalmi fenyegetést Csehszlovákiában ‘'. A szerző a továbbiakban foglalkozik a marxista-leninista erők politikájával, hangsúlyozottan szól az 1969. áprilisa utáni helyzetről, amikor a CSKP új vezetősége visszatért a pártélet lenini alapelveihez s az elkövetkezendő években vezérfonalává vált ezek következetes megvalósítása. Felvázolja a kötet a fejlett szocialista társadalom problémáját meghirdető XIV. kongresszus következtetéseit s azokat az eredményeket, melyeket a szocialista országok közösségében népünk azóta elért. Ezt a programot - beleértve a lenini nemzetiségi politika alkotó továbbfejlesztését is - a CSKP XV. és XVI. kongresszusán továbbfejlesztették. A szocialista társadalom építésének programjaként „a legnépesebb nemzetiség, a magyar nemzetiség sokoldalú fejlődésének“ is tanúi lehettünk, s kimagasló eredmények születtek „a magyar nemzetiség által is lakott déli és délkeleti“ területein. A CSKP XVII. kongresszusára készülve is hasznos szolgálatot tehet ez a kiadvány mindazoknak, akik az elmúlt esztendők történelmi fejlődése iránt érdeklődnek. A színes felvételekkel gazdagon illusztrált kötet Gály Iván gondos fordításában jelent meg. T örténelmi fejlődésünkből következően sugallja ez a kötet az „új, a kornak megfelelő tetteket“, azzal a felismeréssel, hogy csak a kiváló minőséget biztosító napi tevékenységünk lehet a kútforrása az ország további felvirágoztatásának. A Madách Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet joggal számíthat mindazok érdeklődésére, akiket társadalmi céljaink szolgálata egyben a jövő szövetségeseivé is tesz. ' FÓNOD ZOLTÁN Értékes dokumentumok A modem német irodalom és művészet múzeumot, illetve kutatóintézetet kap Berlinben. Az NDK Művészeti Akadémiájának irányításával még az idén megkezdi működését ,,A XX. századi német művészet és irodalom nemzeti ku- tató- és emlékhelye". Elsőként Arnold Zweig író, Konrad Wolf filmrendező és Otto Nagel festő hagyatékát készítik elő az életművet bemutató kiállításokra. A Művészeti Akadémia ezzel párhuzamosan A XX. századi művészetek múzeumát is megnyitja. Két író művészetének, irodalmi munkásságának bemutatására készülnek. Heinrich Mann és Anna Seghers hagyatéka ugyanis az intézmény tulajdonába került. (H) ÚJ FILMEK Szeretők (magyar) Szerelmi történetet forgatott Kovács András; az a rendező, akinek életműve éppenséggel nem a szerelmi történetekről ismert. Olyannyira nem, hogy legtöbb filmjében a szerelmi szál csak funkcionális, a történelemben mozgó, cselekvő személyiségek emberségét egészíti ki egy-egy vonással. Igen, Kovács Andrástól éppen azt szokhatta meg a néző, hogy a közösség az egész ország, talán a kor égető kérdéseire keres választ. Most meg ez a meglepő váltás. De fölróható-e Kovács is vállalná Verát, de tartozik annyival rokonszenves feleségének, hogy ne hagyja ott. Az ellentmondás tehát feloldhatatlan... A történet, a téma társadalmi realitása természetesen összetett, mert Vera „kitaszítva“ a házasság viszonylagos biztonságából, egyszer csak furcsa, légüres térben találja magát. A barátok, barátnők megfogyatkoznak. Ritkábban hívják társaságba, mintha „csökkent értékű“ lenne. De azt is tapasztalnia kell, hogy a korban hozzáillő férfiak már többnyire elkötelezték Kiss Mari és Cserhalmi György a magyar film főszerepében Andrásnak, hogy korábbi műveitől eltérően ezúttal a magánélet legmélyebb bugyraiba száll alá? Aligha. Annál kevésbé, mert a szerelem, házasság, válás, boldogság, boldogtalanság, a nő kiszolgáltatottsága nagyon is eleven kérdéssorozat, a társadalom életének égetően fontos problémái; a közélet kérdései is, mert a társadalom életétől elválaszthatatlanok, részei annak. Ráadásul a háttérben ott rejtezik az élet realitása. Korántsem elvont tehát a kérdés, hiszen százával-ezrével járkálnak köztünk hasonló gonddal küszködök, [gy fokozódó érdeklődéssel figyeljük a mozivásznon Vera hányattatását, a jómódú, a társadalmilag is megbecsült harminc körüli elvált mérnöknó történetét. Vera sikertelen házassága után megszeret egy nős férfit. Tamás kezdetben azonban nem hajlandó másra, csak bujkáló szeretkezésre; családja van, újabb gyereke születik, egy-két szabad órán túl semmit sem hajlandó feláldozni a szerelmi kapcsolatért. Vera ugyan vállalná az újabb házasságot, de tartozik azzal önmagának, hogy ne dúlja fel a másik ember családi életét. Később már Tamás magukat, vagy ha nőtlenek, akkor pedig a fiatal lányokat kedvelik. Vera többféle úton is próbálkozik. Az apróhirdetés csak olcsó kalandokat, vagy érzelem nélküli kapcsolatokat kínál. S a reménytelen próbálkozásoknál még mindig jobb Tamás szerelme. A ritka és kiszolgáltatott találkozás a hétvégi házban, amely legalább a „mégis van valakim“ illúzióját sugallja... őszinte és hiteles az alaptörténet, elgondolkoztató a film. összetett jellemek ütköznek benne. Tulajdonképpen mindenkinek megvan a maga igazsága, talán ezért is marad nyitva a történet befejezése, a nézőre bízva az ítélkezést. Kovács András ízlésesen, magamutogató erotikától mentesen ábrázolja a szerelmi kapcsolatot. Ebben persze közrejátszik Kiss Mari és Cserhalmi György kulturált, tehetséges alakítása is. Az epizódszerepekben Tábori Nóra és Borbáth Ottilia jeleskedik. Korántsem privatizáló film tehát a Szeretők, hiszen két harmincas értelmiségi közérzetéről rajzol árnyalt képet, a társadalom életétől elválaszthatatlan kérdéseket feszegetve. Ismét egy olyan film, amelyet a főszereplő „ad el“. Claude Zidi sejthetőleg nem is kívánt egyebet, mint olyan szórakoztató filmet forgatni, amely nem eredetibb, nem mulatságosabb az átlag vígjátékoknál, de parádés szerepelhetó- séget nyújt Coluche-nek, a neves komikusnak, (gy aztán a cselekmény visszaköszönő - és más filmekben már sokkal színvonalasabban megoldott elemekből épül föl, a film humora sem eredeti. Jutalomjáték ez a francia komédia; Coluche újra arról győzi meg a nézőt, hogy minden szerepében, minden filmjében önmagát adja. Nem idomul szerepéhez, inkább azt formálja saját hasonlatosságára. Hol sikeresen, hol kevésbé jól. Ezúttal egy biztosítási ügynököt játszik; olyan társaság alkalmazottja, amely külföldre utazó személyek baleset- és életbiztosításával foglalkozik. Elképzelhető, hogy ügyfelei révén ez a született balek milyen őrült helyzetekbe keveredik! Attraktív környezet, helyzetkomikumok sora, gyors tempó, valószínűtlennél valószínűtlenebb ötletek jellemzik ezt a bolondos vígjátékot. -ymA nézők rövidesen láthatják A nyomorultak cimú Victor Hugo-regény legújabb, francia filmváltozatát. A képen: jelenet a filmből ÚJ szú 4 1985. X. 15. Titokban Hongkongban (francia)
