Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-16 / 218. szám, hétfő
A földalatti kollektoroknak a nagyvárosokban számos előnyük van, mindenekelőtt segítségükkel könnyen és gyorsan .negtalálják a meghibásodott közművezetékeket, s a hibát operatívan el tudják távolítani az utak feltörése nélkül. Brno központjában is kollektorokat helyeztek el 25-70 méterre a felszín alatt, üzemelésükről a városi útigazgatő- ság gondoskodik. A képen: Oldŕich Ko- márek lakatos (baloldalt) és Jan Nečas villanyszerelő jelenti az ellenőrzés eredményeit a diszpécsernek. (Igor Zehl felvétele - ČTK) Főiskola után csapatszolgálat A sztahanovisták útján Otakar Boŕucký vallomása a neves szovjet bányász csehszlovák követőiről „Sztahanov Alekszej Grigorjevics (1905-1977), szovjet bányász- élmunkás, a sztahanovista mozgalom kezdeményezője 1935 augusztusának utolsó napján tizennégyszer több szenet jövesztett, mint ahogy azt a norma megszabta...“ Ezek a szavak állnak a lexikonban, amely a sztahanovista mozgalmat a szocialista munkaverseny magasabb formájaként jellemzi, mivel az a munkatermelékenység szüntelen növelését, a technológiai folyamatok újfajta szervezését és az új technika bevezetését szorgalmazza. ÚJ SZÚ 1985. IX. 16. Sztahanov rekordteljesítménye óta kerek 50 év telt el. Példája nemcsak a Szovjetunióban, a fel- szabadulás után nálunk is széles körű mozgalmat indított el a nagy teljesítmények elérésében. (Az ostravai Győzelmes Február Bánya egy része ma is Sztahanov bányamezőként ismert). A mozgalom követőinek kezdeményezése nagyban segítette a szénbányászatot, s hozzájárult a népgazdaság „kerekének“ beindításához. Követőkre talált más reszortokban is, gyarapodtak a versenyző kollektívák, s a jobb munkára való törekvés egyre több szocialista munkabrigádot ragadott magával. A sztahanovista mozgalom kezdeteiről a ma már nyugdíjas Otakar Boŕuckýval, a szocialista munka hősével, az egyik legjelentősebb hazai bányász-élmunkás- sal beszélgettem. „Azokban az időkben annyi szénre volt szüksége az országnak, mint még soha“ - emlékezik. „Semmiféle tartalékunk nem volt akkoriban, kevés volt a munkás, s azok, akik a háború alatt kényszerből dolgoztak a bányában, elmentek. Az újak közül viszont, akik brigádosként álltak közénk, csak kevésnek volt jó viszonya a munkához. Csak úgy gyarapodtak az igazolatlan hiányzások ... Abban az időben elsősorban a kommunisták és az öntudatos munkások tudták, hogy előbbre csak úgy jutunk, ha a háború nyomait becsületes munkával és magasabb munkatermelékenységgel számoljuk fel. A Több munkát az országnak - igy agitálunk jelszóval, amelyet a párt határozott meg, olyan aktivitás kelt életre, amilyet addig senki sem ismert. Ez már a háború utáni elsó munkaversenyekben, sztahanovista teljesítményekben is megmutatkozott. 1945 júniusában a Zárubek bányában kezdődött munkaverseny, ezt követték a Hubert, Evžen, Ludvík, Pokrok, Michal és a Hlubina akna bányászai. Igyekezetük az emlé- kezők szerint, a sportolókéhoz hasonlított, akik a verseny végén értékes dijakat kapnak. A ritkaságszámba menő áru ugyanis, például néhány ruhadarab, cigaretta, motorkerékpár többet jelentett akkoriban, mint a pénz. A kerületi szakszervezeti tanács és az ostrava-karvinái szénkörzet által meghirdetett munkaverseny 1945 utolsó negyedében zajlott le - kollektívák és egyének részvételével. A megsárgult korabeli újságok számai arról tudósítanak, hogy 5616 munkás kapcsolódott be a versenybe, amelynek során több mint 245 ezer tonna szénnel jövesztettek többet a tervezettnél. Hajna, Ja- šinský, Múller, Villar, Mrázek és a többi bányász teljesítménye már nagyban megközelítette a szovjet sztahanovistákét. A csúcsteljesítmények gyorsan nőttek. Viktor Gach azonban mindenkinél több szenet jövesztett 1945 novemberében. Ezek az óriási teljesítmények azt jelezték, mire képes egy szabad ország önfeláldozó népe, ha nemcsak erővel, hanem akarattal is többet kíván javítani a háborúban szétzilált népgazdaság helyzetén. Ezt elsősorban egyéni sikerek segítették elő. Viktor Gach azonban pontosan tudta: minden bányász nem nyújthat sztahanovi teljesítményt. Ezt különleges előkészületnek kell megelőznie. Otakar Boŕucký arra is emlékezik, hogy kezdett az ő aknabrigádja. 1948 győzelmes februárja után, amikor a Jeremenko marsall Bányában az ifjúsági szervezetet vezette. Akkor jelent meg az úgynevezett libčicai felhívás, amelyben az ifjúsági szervezet tagjai harcot indítottak az igazolatlan hiányzások ellen. Kötelezték magukat, hogy példával szolgálnak majd a munkafegyelem terén, és felhívták a többieket is, hogy kövessék őket. Otakar Boŕuckýnak tetszett ez a kezdeményezés, de volt egy megjelgyzése: az, hogy rendszeresen járunk munkába, nem lehet elég. Becsületesen kell dolgozni és szorgalmazni a munkatermelékenység növekedését. „Ha már a munkásosztály kezében a politikai hatalom - agitált lelkesen - kell, hogy jól is gazdálkodjon.“ (gy született meg a gondolat, hogy az aknában fiatalokból álló brigádot alakítsanak, amely folyamatosan növeli majd a teljesítményt. Tizenhárom fiatal alapította meg az új típusú brigádot. Közben arra kérték az üzem vezetőségét, hogy új fejtőhelyet kapjanak. így kezdtek el dolgozni a Natalie széntelepen. Fiatalok voltak és tapasztalatlanok. A legidősebb Jaroslav Urbánek volt, az élen Rudolf Miiek állt, aki után Boŕucký vette át a csoport vezetését. Küzdöttek a természettel, harcoltak az előítéletekkel - kezdetben lépten-nyomon azt hallották: mit akarnak ezek bebizonyítani! „Nem sokkal később azonban tudomásul kellett venniük bennünket“ - csillan fel Otakar Boŕucký szeme. „Az első siker az volt, hogy Cárból elvtárs kollektívája hivott versenyre bennünket. Igaz, az idősebb bányászoknak egy műszak alatt sikerült nyerniük. Mi, fiatalok néhány kocsival kevesebbet fejtettünk. De hiába is veszítettünk mosolyog még ma is a történteken, „számunkra ez igy is nagy győzelem volt“. A tapasztalt bányászok csoportja ugyanis az elkövetkező napokban ismét csak a régi normát teljesítette, mi viszont megtartottuk a versenyben elért eredményeinket. És ez lett a mi első sztahanovi eredményünk a fejtőhelyen.“ „Nem emlékszel véletlenül az első teljesítményetekre?“ - kérdeztem Boŕucký elvtársat. „De emlékszem", - bólintott ősz fejével. Egy műszak alatt két és fél kocsi szén - ez volt a kezdet. Fejenként két és fél kocsi. Ebből lett aztán öt, hét, nyolc, majd kilenc. Amikor a vetélytársaink átjöt- ( tek körülnézni a Natalieba, hogy vajon nemcsak ceruzával érjük-e el ezeket az eredményeket, maguk is láthatták, hogy becsületes munkát végzünk, hogy az „újoncok“ igen is jól dolgoznak. így ez volt az élmunkás-mozgalom kezdete az aknánkban. Később csatlakozott hozzánk Cárból, Hilser és Baláž kollektívája is. A verseny valósággal lángra kapott a körzetben. Mi pedig kétszeresen örültünk, amikor megtudtuk, hogy az első ilyen aknabrigádot hoztuk létre az országban. A következő év januárjában már az újság is megírta, hogy az ostrava-karvinái bányakörzetben háromszázhúsz hasonló aknabrigád dolgzik. A kezdeményezés tovább szélesedett. Már nemcsak a karok ereje volt a döntő a további nagy teljesítmények elérésében, a hagyományos fejtőkalapácsot háttérbe szorították az új gépek, berendezések. A karvinái bányászok még ma is emlékeznek azokra a szovjet Donbasz szénkombájnokra, amelyekkel új fejezet kezdődött a versengésben. Ezek a kombájnok kikényszerítették az új bányafolyosó-építési technika megjelenését. A mechanikus állványok helyett hidraulikusakat kaptak a kollektívák, majd hidraulikus dúcokat. Bizony, az is megtörtént, hogy még be sem indult a kombájn és a bányászok inkább a fejtökalapács után nyúltak. Dehát tanulni kellett, megszokni az újat. Az új technika betört a termelésbe, s nemcsak a technikusok, a bányászok is maguk keresték a progresszív módszereket és a jobb munkaszervezés lehetőségeit, ami az úttörő- mozgalom része volt. Ki ne emlékezne például a fejtőhelyi munka tökéletesített megszervezésére, amellyel például Jaroslav Miska, a szocialista munka hőse állt elő? A szénnel folytatott harcba „beszállt“ az új technika, az első sztahanovisták és élmunkások követői újra emelték a versenymozgalom színvonalát. Nehéz összeszámolni mindazt a vállalati, körzeti rekordot, a szénfejtésben, valamint az új bányafolyosók feltárásában élért eredményeket, amelyekhez a korszerű berendezések alkalmazása is hozzájárult. „Az elmúlt négy évtized alatt a bányászok mindig a munkakezdeményezés élvonalában álltak,“ mondta nemrég a bányászfiatalok ostravai ünnepi gyűlésén Josef Korčák elvtárs, cseh kormányelnök. A bányászok mindig példával szolgáltak a munkaszervezés és a szocialista munkaverseny új formáinak keresése és a gyakorlatba való megvalósítása terén. Köztük született meg a Nyújts többet és tarts ki elnevezésű mozgalom, új és új komplex racionalizációs brigádok jöttek létre... Tény és való: Az elektronika és a robotizáció sokat segít, de a szénbányászat sem nélkülözheti a szakképzett embereket, azok becsületes és alkotó munkáját...“ JOSEF JEŔICHA örültek, amikor először ölthet- ték magukra a néphadsereg vadonatúj tiszti egyenruháját. Feszesen álltak a tűző napon, az avatóünnepségen, amelyre ismerőseik, szüleik is eljöttek, hogy gratuláljanak. Aztán néhány hét gondtalan szabadság, az utolsó szünidő következett. Gyorsan múltak a napok, s elérkezett az az idő, amikor az újdonsült hadnagyoknak, tiszt- helyetteseknek el kellett foglalniuk szolgálati helyüket. Vladimir Ŕepa és Alfons Smolej hadnagyok, akik a Liptovský Mikuláš-i Csehszlovák-Szovjet Barátság Katonai Műszaki Főiskolán szereztek diplomát, az egyik légvédelmi egységhez kerültek.- Sok időnk még nem volt körülnézni. A laktanya melletti, egy éve elkészült helyőrségi szállóban kapunk szobát - mondja Smolej mérnök hadnagy. - Az ismerkedésre majd menet közben találunk időt. Az egységben, amelybe kerültek, nem lehet lazítani, az első naptól helyt kell állniuk. Nemcsak azért, mert a figyelem középpontjában vannak, hanem elsősorban azért, mert a magasabb egység, amely kötelékébe a kárpáti gépesített lövészegység is tartozik, a XVI. pártkongresszus óta a harci kiképzésben és a politikai nevelő munkában minden évben jó és kiváló eredményeket ért el.- A főiskolai tanulmányok ideje alatt többször voltunk ,.gyakornokok“ a különböző egységeknél. A mindennapi élet azonban más, tudjuk, hogy számos nehézségekkel kell majd szembenéznünk - vélekedik Vladimír Repa mérnök hadnagy. - Bízom abban, hogy az idősebb és tapasztaltabb tiszttársak majd segítenek az akadályok leküzdésében, nem utolsósorban abban, hogy mielőbb be tudjunk illeszkedni a kollektívába. Olyan városba, helyőrségbe jöttek szolgálni, amelyről ezelőtt nem is hallottak. Nem lepődtek meg, nem is zúgolódnak. S hogy a nehézségektől sem félnek, ezt bizonyítják Smolej hadnagy szavai is.- A katonai főiskolára gépészeti szakközépiskolából kerültem, vagyis az elektrotechnikához nem sok közöm volt, mégis sikeresen vettem az akadályokat, elsősorban azért, mert a katonai életpályát magam választottam. Az elsó hetekben, hónapokban minden bizonnyal lesznek nehézségeink, de mindent megteszünk, hogy bizonyítsunk. A köréjük gyúlt katonák figyelmesen hallgatták a két tiszt szavait. Tudják, rajtuk is múlik, hogy feletteseik mielőbb beilleszkedjenek az egység nagy családjába. Az egyik rajparancsnok sokat- mondóan megjegyzi.- A legénység igyekvő, jól megállta eddig is a helyét a harcászati és a közös hadgyakorlatokon. Ezután sem vallunk szégyent annak ellenére, hogy az ősszel többen leszerelnek közülünk. Aztán afelől érdeklődnek az újonnan érkezettektől, hogy kinek mi a hobbija. Amikor megtudják, hogy Répa hadnagy kedvtelései közé tartozik a fényképezés, szakkör megalakítását javasolják.- Hogy ilyen kiváló egységhez kerültünk, kitüntetés a számunkra. Igyekszünk, s talán a következő kiképzési évben a mi alegységeink is megszerzik a példás címet - önti szavakba gondolatait Smolej hadnagy. - Az erős akarat nagy tőke, sok mindenen átsegíti az embert. Ebből pedig nálunk nincs hiány. íme ketten azok közül, akik az első napokat töltik a főiskola elvégzése után a csapattestünknél. Még nem elég bátrak a parancskiadásnál, de ha elméleti tudásukat megfelelő gyakorlati ismeretekkel egészítik majd ki, példásan teljesíthetik a reájuk háruló feladatokat.- A fiatal tiszteknek a múltban is minden segítséget megadtunk, s a jövőben sem lesz ez másképpen - állítja az egység parancsnokának politikai helyettese. Bevonul az egység. A két tiszt egy ideig még a laktanyában tesz- vesz, benéznek a legénység körletébe. Amikor leszállt az est, városnézésre indulnak, de tíz óra felé már hazafelé veszik az útjukat, mert holnap korán kell kell- niük. Újabb kiképzési nap következik. N. J. Az év elején kezdték gyártani a české Budéjovice-i Délcsehországi Tejüzem protivíni üzemében a paprikával, köménnyel ízesített Blanica elnevezésű sajtot. Az üzem dolgozói az idén csaknem 580 tonnát szállítanak belőle a Délcsehországi kerületbe, Ostravába, Prágába és az Északcsehországi kerületbe. Még ebben az évben elkezdik a Bla- nica-sajt füstölt változatának gyártását. A képen Yveta Krá- lová (balról) és Kristýna Nováková látható munka közben. (Jaroslav Sýbek felvétele - ČTK)
