Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)

1985-09-16 / 218. szám, hétfő

R ajzfilmeket mutatunk be! Ezek a varázsszavak e műfaj gyerek és felnőtt rajongói­nak millióit vonzzák a tévéképer­nyők és a filmvásznak elé. A rajz­filmeket mindenki szereti. Habár keltették. Teljesen megváltozva jött ki onnan. De a lány megismer­te, mert szerette. Ennyi az egész. Egy „apróságot“ kivéve. Mind­ezeket az érzelmeket... autók él­ték át G. Bardin Országúti mese cimű rajzfilmjében. Szerelmes autók, földöntúli lé­nyek, beszélő állatok, virágok, fák füvek - a rajzfilmben semmi sem lehetetlen. A különösen népszerű figurák több évig élnek a vásznon, így például a Farkas és a Nyúl a No, megállj csak! soro­zatból. Vjacseszlav Kotyonocskin rendező elkészítette már a követ­kező, a 14. sorozatot is kalandjaik­ról. Érdekes, hogy néhány évvel ezelőtt, a nyolcadik sorozat után a rendező búcsút akart venni hő­seitől. Ahol csodák történnek A rajzfilmek mesés birodalmában még senki sem tudott válaszolni arra, mi is a rajzfilm? Vitatkoznak ezen filmszakemberek, rendezők, művészek, kritikusok. E szinteti­kus műfaj lényegét próbálják meg­határozni. Charlie Chaplin a kö­vetkezőket mondta: ,,Minden mű­vészet közül a rajzfilmé a jövő". Arról, hogy a rajzfilmen semmi sem lehetetlen, könnyen meggyő­ződhetünk, ha ellátogatunk a Szo- juzmultfilm stúdiójába. Moszkva. Kalejavszkaja utca 23/a. Amikor először látja az em­ber ezt a bástyaszerű épületet, gyanítani kezdi, hogy itt csodák történnek. Eleinte úgy tűnt, hogy itt egyáltalán nincsenek emberek. De az egyik félig nyitott ajtón ke­resztül megláttam egy szakállas férfit, aki egy tükör előtt ült és pofákat vágott, aztán lerajzolta ezeket egy vázlatfüzetbe. A rajzo­kon egy kis nyuszi hahotázott. A tükör előtt ülő ember rajzfilm- készítő volt. Jellegzetes ismerte­tőjegyeket rajzolt. Mert a rajzfilm hősének, legyen az egy mindenki által ismert nyuszi, vagy egy min­denki számára titokzatos állat, ha­sonlítania kell az emberre. De ez még nem minden! Egy másik szo­bában vidám zene szólt, két rajzo­ló pedig azon vitatkozott, hogyan mozogjanak a figurák erre a zené­re - ugrándozva vagy lassan? Mert a rajzfilmnél először a zene születik meg, aztán erre a zenére mozgatják a szereplőket, akik tán­colnak, szaladnak és még renge­teg különféle, legtöbbször szokat­lan dolgot művelnek. Miért szokatlan dolgokat? Mert csodák nélkül „nincs rajzfilm. Kép­zeljünk el egy egészen hétköznapi helyzetet. Egy ifjú találkozott egy lánnyal, megszerették egymást. De... Az életben nem feltétlenül szükséges ez a de, a mozivász­non azonban elengedhetetlen. Máskülönben a konfliktus hiánya fenyeget. Ezért aztán megjelent a harmadik. A felesleges. A pi­masz. 'A goromba fráter. A hős szerelme védelmére kelt és élete kockáztatásával megmentette a lányt. Kórházba került. Életre- Igen, megfogadtam, hogy nem lesz több sorozat - emlékszik vissza Kotyonocskin. - De egy előre nem látható dolog történt, kaptam egy levelet. Rövid volt, kategorikus: No megállj csak, Ko­tyonocskin! És aztán folytattuk a sorozatokat, egészen 13-ig. Bi­zonyára megérti, hogy a 13-as szám nem a legmegfelelőbb, ezért tovább kellett mennünk. A 14. film­ben a cselekmény az űrben ját­szódik. A hősök szerepet cserél­tek. Most a Nyúl üldözi a Farkast- Hogyan? Ragadozó lett a Nyúl?- Nem, hova gondol?! A Nyúl ugyanolyan vidám, kedves és jó­lelkű maradt. Ebben a sorozatban mindenféle szupertechnika enge­delmeskedik neki. A Farkas, ter­mészetesen, nagy tökfej. A Szojuzmultifilmnél körülbelül ötszáz ember dolgozik. Ez a leg­nagyobb rajzfilmstúdió Európá­ban. Alkotásait a világ sok orszá­gában ismerik. Több mint három­száz dijat nyertek filmjei országos és nemzetközi filmfesztiválokon. Egyedülálló díjak is vannak ezek között, igy például Franciaország­ban egy nemzetközi filmfesztivá­lon a Jean Vigo-dijat Vlagyimir Taraszov Kapcsolat című filmje kapta. Taraszov szeret fantaszti­kus filmeket forgatni. A Kapcsolat az ember és az űrből érkezett lények találkozásáról szól. Mit tud mondani az ember saját bolygó­lyáról az idegen lényeknek? Meg- találják-e a közös nyelvet? Erről gondolkodik Vlagyimir Taraszov. Több éve együtt dolgozik Tara- szovval Nyikolaj Kuskin grafikus. 13 filmet készítettek együtt. A Szojuzmultfilmnél gyakori, hogy a grafikus és a rendező elválaszt­hatatlan párost alkot.- Ahhoz, hogy hőseink megele­venedjenek a filmvásznon, a raj­zolóknak 40 ezer rajzot kell készí­teniük - mondja Kuskin. - És mindezt egy összesen tízperces filmhez. Szeretjük figuráinkat, és örülünk, ha a nézőknek is tet­szenek. A szovjet nézők körében na­gyon népszerűek a Hárman Aludt­tejországból című film szereplői- Matroszkin macska, Sárik kutya és F/odor bácsi. Habár Fjodor egy kisfiú, Matroszkin macskának ő bácsi.- Egy kisfiú megy a lépcsőn. Megy és szendvicset eszik A pár­kányon macska ül. így szól a macska a fiúhoz: Nem jól eszed azt a szendvicset, Fjodor bácsi. Te kolbásszal felfelé tartod, pedig le­felé kell a nyelvre helyezni. így sokkal finomabb lesz. - Mikor elol­vastam ezeket a sorokat egy gye­rekkönyvben, már láttam is leendő filmünket - mondta Vlagyimir Po­pov rendező. - Nemsokára már a negyedik filmet kezdjük el for­gatni Matroszkin macskáról, Fjo­dor bácsiról és Sárik kutyáról. Vlagyimir Po­pov érdekes, fi­nom humorú fil­meket készít, si­keres munkái közt találjuk a Ki­sokos és a Bobik vendégségben Barbosznál című alkotásokat. Vlagyimir Popov részt vett a Szojuzmultfilm és a buda­pesti Pannónia Filmstúdió közös munkájában, melynek során Egyik mese a másik után címmel elké­szítették a rajzfilmek gyűjtemé­nyét. A Szojuzmultfilmnél nemcsak rajz-, hanem bábfilmek is készül­nek. Az évente kibocsátott több mint harminc filmnek körülbelül egyharmada bábfilm. Egyébként a világ legelső bábfilmjét 1912- ben Oroszországban Vlagyiszlav Sztarevics forgatta, A nézők gyak­ran vitatkoznak: melyik a jobb- a rajz-, vagy a bábfilm? A rajz­film hívei Leonardo da Vinci sza­vaival érvelnek. Michelangelóval folytatott vitájában a térbeli kiter­jesztéssel és a rajzzal kapcsolat­ban kijelentette: Gömböt egy házi­asszony is könnyen formálhat tésztából. De próbáljon egy göm­böt lerajzolni. Ám, gondolom, ha a nagy festő megnézne egy mai bábfilmet, visszavonná szavát. Talán önök is látták Roman Ka- csanov Az egyujjas kesztyű című filmjét. Egy kislányról szól és egyujjas kesztyűjéről, amely egy régóta áhított, bájos kiskutyává változik. Vagy a Cseburaskáról és Gena krokodilról szóló filmsoroza­tot és még sok-sok, mindenki szá­mára kedves filmet. Ahhoz, hogy a bábuk megelevenedjenek a film­vásznon, hogy mindegyiknek saját jelleme, arca legyen, a grafikus tehetsége a filmstúdióban dolgo­zók áldozatos munkája szük­séges. \/égéhez közeledik utazásunk V a mesés csodák birodal­mában. A Szojuzmultfilm jövőre lesz 50 éves. Az eddig eltelt évek­ben körülbelül ezer film született itt. Az alkotók szívvel-lélekkel vég­zik munkájukat. A film, amely a vásznon néhány perc alatt lepe­reg, körülbelül egy évig készül. És ha azt mondanák nekik, hogy csi­náljanak valami szokatlant, ók... De miért kéne ezt mondani, ók igy is csodát hoznak létre - rajzfilme­ket. VLAGYISZLAV LISZTYEV Hat évtized romániai magyar elbeszélői Két héten ál: HHH A Magyarországra utazó cseh­szlovákiai turisták közül is mind többen tudják, mit jelent a címben föltüntetett rövidítés. Igen, a Hun­garoton Hanglemez Hetekeket. A Magyar Hanglemezgyártó Válla­lat immár hagyományosan szep­tember közepén rendezi meg - a jóval nagyobb hagyományok­kal büszkélkedhető ünnepi könyv­héthez hasonlóan - a hanglemez ünnepét. A rendezvény nem titkolt célja a zenebarátok táborának to­vábbi bővítése. A rendezvény si- kérének, növekvő népszerűségé­nek egyik titka minden bizonnyal az, hogy az ünnepi hanglemezúj­donságok évről évre értékesek, nem egy esetben a felfedezés erejével hatnak. A Hungaroton Hanglemez He­tek idei kínálata is méltó a szépen formálódó hagyományokhoz. Szé­les körű érdeklődésre tarthat szá­mot az a három lemez, amely Ferencsik János egyéniségét, mű­vészetét idézi föl. A tavaly elhunyt világhírű magyar karmester Haydn B-dúr miséjét, Beethoven III. (Esz dúr) szimfóniáját és Liszt Szimfó- nikus költeményeit vezényli. Köz­tudott, hogy különösen az utóbbi évtizedekben reneszánszukat élik, rendkívül népszerűek Bach művei. Az ünnepi kínálatban a háromszáz éve született kiváló zeneszerző több műve is megtalálható. A szakemberek, a vájt fülűek is találnak csemegét a komolyzenei hanglemezújdonságok között. Ezek közé tartozik Hándel csak­nem elfeledett operája, az Atlanta, amelyből most készült először a világon hanglemez-felvétel. Ugyancsak a ritkaságok közé tar­tozik Giovanni Paisello operájá­nak, A sevillai borbély-nak a hang­lemezfelvétele is. Most vásárolha­tó meg Richard Wagner operája, a Parsifal is, öt lemezen. A népzene hívei is találnak ked­vükre való lemezt. Négy lemezen, díszes gyűjtódobozban kapható az Észak-mezöségi magyar nép­zene című kiadvány. Az irodalom­kedvelők figyelmét minden bi­zonnyal a Szerelmes versek című két lemez kelti föl, amelyben az Ének énekétől a Tétova ódáig számos gyönyörű költemény hangzik föl neves magyar elődaó- múvészek méltó tolmácsolásá­ban. A szervezők gondoltak a leg­ifjabb lemezbarátokra is. Első­sorban nekik készült az Egyszer volt Budán kutyavásár című le­mez, amelyen Mátyás király törté­netei, tréfái elevenednek meg. A Hungaroton Hanglemez He­tek az elmúlt hét szombajtától ok­tóber elsejéig tartanak. Ezalatt az említett és más lemezújdonságo­kat kedvezményes áron árusítják. Ezért is érdemes tehát betérniük a lemezboltokba azoknak a turis­táknak, akik e két hét során a szomszédos Magyar Népköztár­saságban járnak. SZ. J. Korunk romániai magyar rövid prózájára jellemző, hogy sikerült már kialakítania sajátos, egyedi arculatát, melynek alapjait a ran­gos és gazdag hagyományok ké­pezik. Ezért is vettem kézbe öröm­mel az Egyszer mindenkit szólíta­nak - Romániai magyar elbeszé­lők című kétkötetes novellaantoló­giát, melyet az elmúlt év végén jelentetett meg a kolozsvári Dacia Könyvkiadó. A népszerű és nagy példányszámú Tanulók Könyvtára sorozat 253. és 254. köteteként kiadott gyűjtemény hatvan romá ­niai magyar író egy-egy novelláját tartalmazza, melyek 1919 és 1984 közt láttak napvilágot. Az antológia anyagának válo­gatója, az érdekes és tartalmas előszó szerzője, s a függelék - mely az egyes írókról illetve műveikről megjelent fajsúlyos kriti­kai kivonatokat mutat be - össze­állítója Nagy Pál irodalomkritikus és -történész. Tanulmányában ki­mutatja, hogy bár a romániai ma­gyar novella a II. világháború elótt is magas színvonalat ért el, mégis a nagy világégést követő immár negyven békés esztendőben vált teljesen éretté, sokszínűvé, tema­tikailag és stilisztikailag is nagyon változatossá. Hangsúlyozza, hogy a novellaírók mindig gyorsan és hatékonyan kívántak és kívánnak szólni az olvasóikhoz. Hitték és hiszik: szorongásokat oldanak, ha kimondják az igazat. Érdekes az is, amit a romániai magyar irodalom egészéről mond: ,,Folyóirat-köz­pontúnak (is) nevezhető irodal­munkban a műfajok jelenléte, ará­nya, egyik-másik írásformának az időnkénti előretörése vagy háttér­be szorulása természetszerűleg igazodik a pillanatnyi folyóiratel­várásokhoz - bár az is nyilvánva­ló, hogy az adott írói alkatok miné- músége, s nemkülönben az idők fuvallata, a művészi tájékozódást érintő divatok hatása ugyancsak érzékenyen belejátszik a lapok szépirodalmi arculatának formálá­sába... Gazdag novellairodal­munk kibontakozását és folyama­tos virágzását - úgy vélem - ez a körülmény nem kis mértékben magyarázhatja. “ Kiegészítéskép­pen szükségesnek érzem megje­gyezni, hogy több fontos lap ma­gas irodalmi-kulturális színvonalát a múltban olyan főszerkesztő sze­mélyiségek fémjelezték, mint Gaál Gábor (Korunk), Gáli Ernő (Ko­runk - új évfolyam), Kacsó Sándor (Brassói Lapok), Huszár Sándor (A hét) stb., akik maguk is jelentő- set alkottak az irodalom terén. A gyűjteménybe besorolt hat­van novella többségének témája Erdély magyar lakta vidékei, a fa­lu, a család és a kisember élete a legkülönbözőbb helyzetekben. Novellatípusok szerint túlsúlyban van a történet-központú, anekdoti- kus írás, bár a korszerű, az elbe­szélői magatartásra összpontosí­tó, pszichologizáló kispróza sem hiányzik. Az elsó kötet a második világháború előtti novellairodalmat mutatja be, mely főleg Tamási Áron műveiben érte el csúcspont­ját. Persze rajta kívül több kitűnő novellaíró is volt még az akkori királyi Romániában mint Benedek Elek, Szilágyi András, Bozódi György, Szentimrei Jenő vagy Berde Mária, akiknek írásait nem­csak a jelen kötetben érdemes elolvasni. A második kötet, a há­ború utáni termésből való váloga­tás, irodalmi szempontból talán ér­dekesebb mint az elsó. A besorolt novellák tipológiailag már jóval változatosabbak, amit elsősorban az új írónemzedékek kísérletező kedvének köszönhetünk. Illusztrá­cióként álljon itt csupán néhány név: Bajor Andor, Király László, Bálint Tibor, Lászlóffy Aladár, Pa- nek Zoltán, és Mózes Attila, me­lyek már az egyetemes magyar irodalomban is rangot vívtak ki maguknak, s ezért csak sajnálni lehet, hogy műveik a mi olvasóink­hoz csupán nagyon rendszertele­nül, elvétve jutnak el. Antológiáról lévén szó, hiányol­ni lehet azt, hogy Nagy Pál nem ismerteti, milyen kritériumok alap­ján válogatta a novellákat. Tekin­tettel arra, hogy a gyűjtemény a Tanulók Könyvtára sorozatban jelent meg, ezek a kritériumok fel­tehetőleg elsősorban didaktikai jellegűek is. A szerzőnek valószí­nűleg nem volt célja egy reprezen­tatív novellaantológia megszer­kesztése. Valószínűleg ezzel lehet magyarázni, hogy a kitűnő írások mellett néhány szerző másod­vagy harmadrangú novellával sze­repel csak. Ám ennek a problémá­nak az elemzése már a romániai kritikusok dolga. kokesjAnos Vietnami művészek nemzetközi sikerei A vietnami építészek, képző­művészek, filmesek, fotóművé­szek tavaly is jelentős sikereket értek el a különféle nemzetközi seregszemléken. Négy fiatal vietnami építész - köztük két nő - elsó díjat nyert Párizsban A holnap lakása címmel meghirdetett versenyen, amelyet az UNESCO támogatásával ren­deztek meg. Tervrajzokkal gazda­gon illusztrált tanulmányuk, melyet Lakások egy Hanoi környéki virág- termesztő faluban címmel nyújtot­tak be a bíráló bizottságnak, osz­tatlan sikert aratott. Építés, átépítés történelmi vá­rosokban címen rendeztek nem­zetközi versenyt Moszkvában a szocialista országok építőművé­szei számára. Ezen a pályázaton a vietnami építészek egy idősebb nemzedékhez tartozó csoportja az ötödik dijat érdemelte ki. Nemcsak az építészek, a kép­zőművészek is elismerésre méltó eredményeket mutatnak fel. Az NDK-ban megrendezett VII. Grafi­kai Versenyen Tran Khanh Chu- ong fametszetei közül három ér­demelt ki díjat. A Sárkányok, a Gyümölcsöstál és a Játékfigurák emlékezetes alkotások maradnak. A kitűnő vietnami reklámgrafikus, Tran Mai harmadik díjas lett a moszkvai Béke Plakátverse­nyen. Lidice rózsája díjjal jutalmazták a tavalyi Karlovy Vary-i filmfeszti­válon a vietnami filmeseknek A narancsszínű harang című da­rabját. A Dien Bien Phu-i győze­lem című vietnami dokumentum­film az Olasz Filmszövetség elis­merését vívta ki. Babérokat gyűjtöttek a fotósok is. A Szovjet Nő cimű képeslap versenyén a Hazám témában ké­szült alkotásokkal hat dijat szerez­tek, köztük egy elsőt is. Az UNESCO ázsiai kulturális központjának Japánban megren­dezett Víz és élet című versenyé­ről vietnamiak nem kevesebb, mint 11 díjat vittek haza. Joseph Conrad-múzeum Ukrajnában Bejárta a világsajtót a hir, hogy Te- rakovóban, e kis ukrán városkában emlékház-múzeumot rendeztek be Jo­seph Conrad, angol regényíró tisztele­tére. Mi köze e népszerű elbeszélőnek és főként kalandregényeiről ismert szerzőnek Ukrajnához, s főként e kis városhoz? Nos, élete és hányódtatása legalább annyira regényszerü volt, mint hazánk­ban is kiadott legtöbb művének a hő­seié. A Szovjetunióban ugyancsak meg­jelent majdnem minden könyve. Nép­szerűségének másik oka, hogy igazi neve Józef Teodor Konrad Nalez Kor- zeniowski, s Ukrajnában született, a mostani múzeumhoz közeli Bergyi- csev nevű faluban, 1857-ben. Tulaj­donképpen lengyel családból szárma­zott, de szüleit az akkori Oroszország­ba száműzték, minthogy részt vettek a cári uralom megdöntésére irányuló harcban. Később visszatérhetett Krak­kóba (apjával és anyjával a tüdőbaj végzett), ott tanulhatott nagybátyja tá­mogatásával, majd fölcsapott tenge­résznek. Bejárta jóformán az egész világot, s élményei hatására irta első könyvét, A félvért. Korábban már fel­vette az angol állampolgárságot, ezért angol íróként tartják számon. De a szü­lőföld sem mondott le az 1924-ben elhunyt íróról, ezt tanúsítja a most felavatott emlékház-múzeum. Eredeti emléktárgyakat természete­sen nehéz lett volna felmutatni - az ilyesmi egyébként is kegyes család a legtöbb helyen -, de a kort és a házi eszközöket visszavarázsolhatták a múzeumba. Maradt fenn azután né­hány levél és kézirat, s ami talán a leg­főbb érték: a múzeumban megtalálható Joseph Conrad különböző nyelven megjelent műveinek valamennyi elsó kiadása. (MN) ÚJ szú 4 1985. IX. 16.

Next

/
Thumbnails
Contents