Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-14 / 217. szám, szombat
KIS _______ NYELVŐR Eg y hét a nagyvilágban szeptember 7-töl 13-ig Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Celľ- nográdban párt- és gazdasági aktívaértekezleten mondott beszédet • Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka megtekintette a Lengyelország területén folytatott Barátság ’85 fedőnevű hadgyakorlatot Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője a szovjet-amerikai és a szovjet-kinai kapcsolatokról beszélt egy televíziós műsorban • Peter Colotka Bécsbe utazott Johannes Rau, az SPD alelnöke Moszkvában kezdett tárgyalásokat • Kalevi Sorsa finn államfő csehszlovákiai látogatását befejezve az NDK-ba utazott • Sikertelen államcsíny-kísérletet hajtottak végre Thaiföldön Megkezdődött a stockholmi konferencia 7. fordulója • Nemzetközi kérdésekről tanácskoztak Luxemburgban a közöspiaci miniszterek • Csehszlovák - magyar külügyminiszteri tárgyalások kezdődtek Prágában Szovjet-KNDK külügyminiszteri megbeszélések voltak Moszkvában • Az amerikai elnök találkozott azokkal a szenátorokkal, akik a közelmúltban a Szovjetunióban tettek látogatást A Milán Václavík vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter vezette csehszlovák katonai küldöttség befejezte magyarországi látogatását • A Szovjetunió és az NSZK külügyminisztereinek táviratváltására került sor a két ország közti diplomáciai kapcsolatok felvételének 30. évfordulója alkalmából Jan Fojtík, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára folytatta lengyelországi munkalátogatását • A Mururoa korallszigetre érkezett Francois Mitterrand francia elnök Fred Sinowatz osztrák kancellár Bécsben kedden fogadta Peter Colotkát, a szövetségi kormány alelnökét, az SZSZK miniszterelnökét, aki a bécsi vásár alkalmából tett látogatást Ausztriában (ČSTK-felvétel) A kapcsolatok kiszélesítéséért Johannes Raunak, Észak-Rajna- Vesztfália tartományi miniszterelnökének vendéglátója az Orosz Föderáció Minisztertanácsa volt, tárgyalópartnere Vitalij Vorotnyi- kov, az SZKP KB PB tagja, az OSZSZSZK miniszterelnöke. A szovjet-nyugatnémet kapcsolatok alakulása szempontjából mégis nagyon jelentős ez a találkozó. Rau ugyanis egyben egyik vezetője, elnökhelyettese az országosan ellenzékben levő nyugatnémet Szociáldemokrata Pártnak, s így látogatása szervesen illeszkedik az SPD vezető politikusainak - így legutóbb Willy Brandt pártelnöknek - a folyamatos moszkvai látogatásai sorába. Vorotnyikov és Rau hétfői megbeszélései során szorgalmazta a szovjet-nyugatnémet kapcsolatok fejlesztését, és egyetértett abban, hogy a kölcsönös bizalomhoz szükség van az államok közötti korrekt, kölcsönösen előnyös együttműködés megélénkítésére. Kifejezték reményüket, hogy Rau látogatása is ösztönzi ezeket az erőfeszítéseket, a kapcsolatok kiszélesítését szolgáló új formák és megoldások felkutatását. Az SPD elnökhelyettesét kedden fogadta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. A kétórás eszmecsere során elemezték a nemzetközi és az európai helyzetet, a két ország és a két párt viszonyát. A nemzetközi helyzet megvitatása során megállapították, a két párt egyetért abban, hogy aktív, kitartó tevékenységre van szükség a béke, az enyhülés, az érdemi együttmúködés érdekében. Aggodalommal szóltak a Nyugat és Kelet közti fegyverkezési hajszáelemezve rámutattak a 70-es évek pozitív tapasztalataira, s leszögezték, a kapcsolatok fokozatosan fejlődhetnek az 1970-ben aláírt moszkvai szerződés alapján. A tárgyalások során kiemelt helyen szerepeltek a gazdasági együttműködés kérdései. A találkozó utáni sajtóértekezletén Rau elmondta, az NSZK-ban változatlanul nagy az érdeklődés a Szovjetunióval való kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztése iránt, és a szovjet vezetés is szorgalmazza azok további ösztönzését és kiépítését. Érdemes megemlíteni, hogy Johannes Rau moszkvai tárgyalásai jelentőségét növeli az a tény is, hogy úgy tartják ót számon, mint aki 1987-ben az SPD kancellárjelöltje lesz. Bejrúti segélykérés A hét libanoni eseményei egyrészt azt demonstrálják, hogy változatlanul mélyek az ellentétek az egyes politikai-vallási csoportok között, másrészt megerősítették, hogy ezek az erők szinte egyöntetűen megelégelték a polgárháborús villongásokat, kísérletet tesznek a helyzet rendezésére - csak éppen eléggé eltérő irányokban. Amiben egyetértenek, az az, hogy a rendezési folyamatban nagy szerepet kell játszania Szíriának, mivel csakis Damaszkusz politikai és katonai súlya, tekintélye képes megakadályozni a polgárháború ismételt kirobbantását Libanonban, ami - ez bizonyossággal állítható - ürügyet szolgáltatna Izraelnek az ország ismételt lerohaná- sához. A libanoni kormány mérsékeltnek számitó mohamedán tagjai a „zöldvonal“ mentén és a Nyu- gat-Bejrútban folytatódó súlyos harcok megfékezése érdekében úgy döntöttek, hogy katonai segítséget kérnek a szíriai kormánytól. A kérést vasárnap tolmácsolta Da- maszkuszban Szelim al-Hossz oktatási miniszter, exkormányfő. Karami miniszterelnök és társai döntését az is motiválta, hogy Zahle kelet-libanoni keresztény városban az elhúzódó súlyos zavargásokat egy 120 főnyi szíriai egység segítségével sikerült megfékezni. Ami Nyugat-Bejrútot illeti, július óta 35 szíriai megfigyelő tartózkodik ott. Akkor megjelenésük a harcok beszüntetését eredményezte, de azóta a helyzet súlyosbodott, jelenlétük nem elegendő. Karami hangsúlyozta: Nincs más erő, amely helyreállíthatná a rendet, csak a szíriai csapatok. Damaszkusz megígérte a segítséget, s ígérete nyomán bizakodóbb és kevésbé feszült lett a hangulat Libanonban. Fokozta a reményeket, hogy Elie Hobeika, az önállósult szélsőjobboldali milícia, a Libanoni Erők vezetője hétfőn Damaszkuszba érkezett. Tiz év óta most először tett látogatást Szíriában falangista milícia vezetője. Hobeika Khaddam alelnökkel vitatta meg a válság rendezésével, az esetleges reformokkal kapcsolatos elképzeléseit. Hobeika tervezetének részletei nem ismeretesek, de fő vonásaiban is eltér Nabih Berri siita, Valid Dzsumblatt drúz vezető, Karami szunnita kormányfő vagy éppen al-Hossz miniszter, a szunnita polgárság képviselője reformterveitól. A libanoni sajtó azonban úgy tudja, a kulisszák mögött megindult tárgyalások fontos szakaszukhoz érkeztek, s van némi remény, hogy Szíria közvetítésével esetleg egyfajta politikai enyhülés indulhat meg. Van egy jel, ami arra mutat, hogy ezek a remények megalapozottak: Jicchak Rabin izraeli hadügyminiszter, aki kedden a megszállt Golan-fennsíkon tett provokatív szemleutat, azzal fenyegetőzött, hogy Izrael szükség esetén ,,megsemmisítő csapást“ mér Szíriára, és követelte a szíriai békefenntartó erők azonnali kivonását Libanonból... GÖRFÖL ZSUZSA Hogy is hívják magyarul? A fordítás ábécéjéhez tartozik, hogy nem fordíthatunk le minden idegen szót, kifejezést szavak, illetve szóelemek szerint, hanem a szóban forgó fogalom magyar nevét kell megkeresnünk megfelelőként. A régi szavak, kifejezések fordításakor figyelembe is vesszük ezt az elvet, de az újabb keletkezésű szavak, kifejezések lefordításában bizony hajlamosak vagyunk a szó szerinti fordításra. Talán azért, mert még nem idegzódtek belénk ezeknek a magyar megfelelői; nem tudatosítottuk, hogy a két nyelv esetleg ezeket is más-más szemlélet alapján nevezi meg. Az új személyi igazolványok kiadásáról beszélget az újságíró a közbiztonsági szervek illetékes parancsnokával. A cikket fordításban közli a lap. Azt már tudta a fordító, hogy az občiansky preukaz-nak nem a polgári igazolvány, hanem a személyi igazolvány felel meg a magyarban, de azt már nem, hogy a rodné číslo nem születési szám, hanem személyi szám. íme, itt is különbség van a megnevezést kialakító szemléletben: a szlovák nyelv abból indul ki, hogy a számban a személy születési adatai is szerepelnek, a magyar meg abból, hogy ez minden személynek a saját, a másokétól különböző és megkülönböztető száma. Igen ám - vethetné ellene valaki -, csakhogy a szlovákban van osobné číslo, vagyis szó szerinti fordításban: személyi szám kifejezés is; ez a különféle nyilvántartásokban az egyén állandó, megkülönböztető száma. Akkor ennek mi a magyar megfelelője? A magyar nyelvben ennek nem a személyi szám, hanem a törzsszám felel meg. Tehát a rodné číslo: személyi szám, az osobné číslo: törzsszám. Szerepel az említett cikkben a születési bizonyítvány kifejezés is. Ezt bizony egyesek első olvasásra meg sem értik - mások többszöri olvasásra sem mert még a szlovák kifejezést sem tükrözi pontosan, hanem megpróbált a fordító „magyarítani“, hogy elkerülje a tükörfordítást. Sajnos, sikertelenül, mert a szlovák rodný //sf-nek (szó szerint: (születési levél vagy lap) nem a születési bizonyítvány felel meg, hanem a születési anyakönyvi kivonat. Az újszülötteket, mint tudjuk, anyakönyvezik, s az anyakönyvi adatokról kivonatot adnak ki a szülőknek, illetve később magának az anyakönyvezett személynek is. De a házasságkötésről is adnak igazolást a házaspárnak; ennek a szlovákban sobášny list a neve. A magyarban ez is gyakran szerepel nálunk házasságlevél néven. Sajnos, ez is tükörfordítás. A magyarban ez is anyakönyvi kivonat, mégpedig házassági anyakönyvi kivonat! Ugyanis nemcsak születési, hanem házassági, sőt halotti anyakönyv is van. Tehát az úmrtný list magyar neve sem halotti levél vagy elhalálozási bizonyítvány, hanem halotti anyakönyvi kivonat. Az említett cikkben előfordul a főiskola és a főiskolás szó. Például: ......az igazolványban feltüntetik a közép-, illetve a főiskolákon folytatott tanulmányokat...“; „... a középiskolák diákjait és a főiskolásokat... figyelmeztetni szeretnénk...“ A szlovákban a vysoká škola, illetve a vysokoškolák szavak fordulnak elő a szövegben. Csakhogy ezeknek bővebb a jelentéskörük, mint a magyarban a főiskola és a főiskolás szóé. Az említett szlovák szavak ugyanis közös megnevezői is az egyetemnek, főiskolának, illetve az egyetemi és főiskolai hallgatónak, s emellett még egy iskolatípust, illetve ennek a hallgatóját is jelölik. Tudjuk, a legmagasabb szintű képzésben két iskolatípus vesz részt: az egyetem és a főiskola. A magyarban csak ebben a szűkebb jelentésben, tehát az iskolatípus megnevezésére használatos a főiskola szó, s a főiskolás ennek a hallgatóját jelöli. Az egyetemek, főiskolák közös jelölője ez: felsőoktatási intézmények, az egyetemi meg főiskolai hallgatóké meg ez: a felsőoktatási intézmények hallgatói. Az idézett két mondat tehát így lett volna helyes: ,,... az igazolványban feltüntetik a középiskolákban, illetve a felsőoktatási intézményekben folytatott tanulmányokat...“; „... a középiskolák diákjait és a felsőoktatási intézmények hallgatóit - ...figyelmeztetni szeretnénk...“ JAKAB ISTVÁN Összeférhetetlen szavak A nyelvészek tekintélyes része szabályrendszernek fogja föl a szó jelentését. A szó jelentése egyrészt az a szabály, amely megszabja, hogy milyen valóságrész jelölésére, milyen tudattartalom kifejezésére használhatjuk föl, másrészt az a szabálysor, amely meghatározza, hogy milyen beszédkörnyezetben, miféle „nyelvi társaságban“ fordulhat elő, és milyenben nem. Ez utóbbi szabálysorral jó néhányszor nem számolunk eléggé: olyan társaságba kényszerítjük szavainkat, amelynek tagjaival összeférhetetlenek, idegen szóval: inkompatibilisek. íme néhány példa a gyűjteményemből: „Jólétünk emelkedése a növekvő termelés bázisán nyugszik". A mozgalmas emelkedés szó tiltakozik itt a mozdulatlanságot jelölő nyugszik társasága ellen. Vagy: „Ezek fokozzák a vállalati döntések megalapozását". Értjük ugyan, de mégis berzenkedik a nyelvérzékünk: megalapozást még átvitt értelemben sem lehet fokozni! Ne támaszkodjunk a háttérre sem! „A korszerűsítésnek feltétele az olyan háttér, amelyre a mezőgazdaság intenzív fejlesztése biztonságosan támaszkodhat.“ Higgyék el továbbá a hivatalos stílusban írók, hogy célkitűzéseket kiváltképp nem, de még célokat sem lehet eldönteni: „Központilag döntik el a gazdaság- fejlesztés fő célkitűzéseit". Nem lehet ám a magyarban akármibe kezdeni sem! Munkába: igen. Tevékenységbe: még igen. Aktivitásba: nem! Nem azért, mert az aktivitás idegen szó, hanem azért nem, mert a tevékenységet inkább tulajdonságnak tünteti föl, nem elkezdődő folyamatnak. Néha még jelentésükben igen közeli szavak sem tűrik egymás szomszédságát: „Sok munka tette lehetővé, hogy a gazdasági fejlődés a mai szinťe emelkedjék“. A fejlődés nem emelkedhet. Papírra vetett gondolatainkkal hatni akarunk. Ne csökkentsük gondolataink hatását azzal, hogy szavaink torzsalkodnak egymással a mondatainkban! TOROK GÁBOR ÚJ SZÚ 4 1985. IX. 14. ról, a növekvő konfrontációról és az ezekkel összefüggő veszélyekről. Mihail Gorbacsov tájékoztatta vendégét a belső szovjet célokról, s leszögezte, ezek sikeres megvalósításához a Szovjetuniónak békére van szüksége. Emlékeztetett a legutóbbi szovjet békekezdeményezések sorára, és közölte, ha az érintett államok - elsősorban az Egyesült Államok - megegyezési készséget tanúsítanak, akkor ez huzavona nélkül is elérhető. Leszögezte, az atomfegyver-kísérletekre vonatkozó szovjet döntés január elseje után is érvényben marad, ha az USA csatlakozik a moratóriumhoz. Rau közölte, az SPD támogatja a szovjet moratóriumot és minden olyan javaslatot, amely az űrfegyverkezés magakadályozására irányul. A két politikus különös figyelmet szentelt az európai helyzetnek, a kontinens békéje és biztonsága megőrzésével összefüggő kérdéseknek. E témakör megvitatásának jelentőségét aláhúzza, hogy a 70-es évek elején éppen a Szovjetunió és - az akkor az SPD vezette - NSZK kapcsolatainak rendezése adott ösztönzést az összeurópai párbeszédnek, alapozta meg az európai enyhülési folyamat „aranykorát“. Johannes Rau ezúttal is kifejtette, hogy az SPD változatlanul stabilitást és szilárd békét akar Európában, olyan politika kialakítására törekszik, amely megvalósulása esetén garantálná, hogy az NSZK területéről sohasem indulna ki katonai fenyegetés a szomszédos államok ellen, hanem ellenkezőleg, ösztönözné a békés együttműködést. Gorbacsov és Rau megelégedéssel szólt az SZKP és az SPD kapcsolatairól, s mindketten szorgalmazták ezek fejlesztését és elmélyítését. A két ország viszonyát
