Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-12 / 215. szám, csütörtök
A mezőgazdasági termelés intenzifikálásának fontossága (Folytatás a 3. oldalon) nevében bizonyossággal kijelentem, ilyen lehetőségeink, ilyen feltételeink jelenleg vannak. Kolhozok és szovhozok ezreinek, számos határterületnek és kerületnek a központi bizottság májusi ülése után végzett munkája tanúsítja ezt. Most a legfontosabb feladatunk biztosítani a magas rentabilitását mindannak, amivel a mezőgazdaság és az egész mezőgazdasági -ipari komplexum rendelkezik. A falvakban az alapok megtérülése továbbra is alacsony. A kur- gani területben a kolhozok és szovhozok termelési alapjai a központi bizottság májusi ülését követő két évben csaknem 13 százalékkal nőttek, viszont a bruttó termelés terjedelme 12 százalékkal csökkent. Ugyanilyen a helyzet a kusztanaji területben, ahol az alapvető termelési alapok ugyanabban az időszakban 14 százalékkal nőttek, a termelés viszont csökkent. Az Oroszországi Föderáció, Ukrajna, Kazahsztán és Üzbegisztán több más területében is csökkent a mezőgazdasági termelés annak ellenére, hogy az alapokkal való ellátás érezhetően nőtt. A fő dolog, amire összpontosítanunk kell, hogy egy egész sor konkrét feladatot megoldjunk, melyek a vidéken várnak ránk. Ezek: a termelés szervezése, a kolhozok, szovhozok, valamint a mezőgazdasági-ipari komplexum összes vállalata dolgozóinak munkája, továbbá a nagy termelékenységű és hatékony munka eddigi tapasztalatainak széles körű alkalmazása. E téren minden a vezető káderek, a párt- és gazdasági szervek, tanácsok munkájától függ, nem pedig a pótlólagos beruházásoktól. Egyes konkrét kérdésekkel kicsit részletesebben is szeretnék foglalkozni. Mindenekelőtt merészebben kell áttérni az új, progresszívebb termelési eljárásokra, az erőforrások kihasználásának hatékonyabb formáira és ezeket főleg azokba az irányokba kell orientálni, ahol a legnagyobb eredményt hozhatják. Az elkövetkező ötéves tervben elsőrendű figyelmet kell szentelnünk a gabonatermelésnek az intenzív termelési eljárások alapján. Az idén az intenzív technológiai eljárások szerint művelnek meg körülbelül 17 millió hektár búzát és gyakorlatilag a szemes kukorica egész vetésterületét. Az időjárás minden szeszélye ellenére itt a hozamok tisztességes növekedését érjük el. A mezőgazdasági minisztérium és a mezőgazdasági tudományok össz-szövetségi akadémiájának adatai szerint a gazdaságok jelentős területeken hektáronként 4-5 tonna gabonát takarítanak be, ami 1,5-2 tonnával több, mint a szokásos technológiák mellett. Az új termelési eljárások mind szilárdabb pozíciókat szereznek. Az alulról érkezett javaslatok szerint az 1986-ban betakarításra kerülő gabonát több mint 31 millió hektáron - ebből a kukoricát közel 4 millió hektáron - az intenzív eljárások alapján fogják termeszteni. Tekintettel arra, hogy jó elődeink voltak, a közeljövőben ezeket a termelési eljárásokat legkevesebb 60 millió hektárra terjesztjük ki. Elsősorban éppen ide kell összpontosítani a műtrágyákat, a technikát és más forrásokat, hogy biztosítva legyenek a magas hozamok, s hogy a gabonatermelés szükséges stabilitást szerezzen. Azonban nemcsak erről van szó: Ma rövid találkozónk volt a tudósokkal. A beszélgetés eredményeit így összegezhetjük: a mostani szakaszban a legfontosabb a technológiai fegyelem megtartása a földeken. A mezőgazdaságban ugyanolyan technológiai fegyelemre van szükség, mint például a kohászatban vagy az öntödékben: elég egý kis hiba, és más lesz a fém minősége. A földeken végzett munka ilyen szakasza áll előttünk. Hogy maximális eredményt érjünk el az intenzív termelési eljárásokkal, szakképzett káderekre van szükség. Még nem valósítottuk meg azonban mindenütt jó szakmai felkészítésüket. Elvetni, s ami megtermett, learatni - nagyon sokan megszokták nálunk, hogy e szerint az elv szerint dolgozzanak. Igy nincs gond. Az intenzív technológiai eljárásokkal így dolgozni nem lehet. A növénytermesztésben a mezőgazdászok hozzáértő és átgondolt munkájára van szükség. Ezért arra kell tanítani a kádereket, hogy alapos ismeretek nélkül nincs eredményes munka. Elvtársak, ez a megbízható út a magas és stabil hozamok eléréséhez. Az általános irányelvek és jelszavak felett eljárt az idő. A pártbizottságoknak ezt a rendkívül fontos feladatot naponta ellenőrizniük kell, minden eszközzel érvényre kell juttatniuk az intenzív termelési eljárások bevezetését, s emellett a tudományos és a legjobb gyakorlati ismeretekből kell kiindulniuk. Másodszor - sok helyütt még mindig nem használják ki megfelelő mértékben a talajmúvelés tudományosan megalapozott rendszereit, melyek megvannak minden övezet, lényegében minden gazdaság számára. Ez a termőföld produktivitása növelésének jelentős tényezője. Eközben nem szabad elfeledkezni arról, hogy a talajművelési rendszer bármely elemének elhanyagolása megbontja a termésért vivott küzdelem egész ciklusát, sőt, néha kárba vész minden befektetett munka és eszköz. Külön szeretnék szólni az ugarokról, pontosabban az ugarokhoz való viszonyról. Emlékezzenek csak vissza, hogy még néhány évvel ezelőtt is milyen élesen vitatkoztak arról, legyenek-e vagy sem. Végül a tudomány és a tudományos adatokra támaszkodó vélemény győzött. Ma körülbelül 22 millió hektárnyi ugarunk van. Kazahsztán, Szibéria és az Urál fő gabona- termelő vidékein 15-20 százalék a parlagon heverő földek aránya. Tyerentyij Szemjonovics Malcev - aki jelen van - minden egyes alkalommal emlékeztetett az ugarokra, és azt mondta, hogy ezt a kérdést végleg rendezni kell: ha Szibériában és a kazahsztáni szűzföldeken kevesebb mint 20 százalék lesz az ugar, akkor jobb ha egyáltalán nem is lesz. Most ezt a szintet vagy elértük, vagy megközelítettük. Az eredmények azonban eléggé egyenetlenek és magyarázatot követelnek. Nagyon sok példát említhetnénk, amikor a száraz években a jól előkészített és helyesen megművelt ugarok 2-3-szor nagyobb hozamokat adnak, mint azok a földek, ahol korábban nem voltak ugarok. Ez különösen szembetűnő a nehéz években. Itt a mag minősége is sokkal jobb, mint más földeken. Azonban nincs ez így mindenütt. Még olyan nagy gabonatermelő kerületekben sem, mint az omszki, szaratovi, orenburgi és celinográdi kerület vagy az altáji határterület, ahol az ugarok bővítése egyelőre nem hozta meg a gabonatermés megfelelő növekedését. Miben rejlik a hiba? Abban, hogy az ugarok számára ugyan kijelölték a földeket, de nem foglalkoznak velük megfelelően. Ez nem új kérdés, néhányszor már beszéltünk róla. Egyszer nem végzik el időben a tarlóhántást, másszor nem művelik meg és utána ellepi a gyom. S hol vannak járási és kerületi mezőgazdasági- ipari egyesüléseink, hol vannak az egyes övezetek szakemberei és kutatóintézetei? S főleg, elvtársak, hogyan nézheti mindezt nyugodtan az agronómus? Hiszen számára a föld létfontosságú, neki mint szakembernek és törvényhozónak a földeken ez a becsület és lelkiismeret kérdése! Harmadszor: mindannyian tudatosítjuk, hogy hazánk konkrét feltételei között, erősen kontinentális éghajlat és a gyakran ismétlődő szárazságok mellett a stabil mezőgazdasági termelést nem lehet biztosítani meliorált és főleg öntözött földek nélkül. Nagyszabású talajjavítási programunk megvalósításában már jelentős utat tettünk meg. A már kidolgozott és jóváhagyott tervek alapján továbbra is bővülni fog a talajjavitási munkák mértéke. Ezt a szilárd elhatározásunkat erősítette meg ismét tavaly októberi ülésén az SZKP Központi Bizottsága. Mindezek ellenére azonban ma nem a meliorált területek bővítése az elsőrendű feladat, hanem ezek hatékony kihasználásának biztosítása. Ezeknek a földeknek a hozamai nem felelnek meg sem a befektetéseknek, sem a feljavított földek reális lehetőségeinek. A mezőgazdasági, a talajjavítási és vízgazdálkodási minisztérium és a mezőgazdasági tudományok össz-szövetségi akadémiája valójában csak regisztrálja ezt a kedvezőtlen helyzetet. Bár elég utasítás van ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, az említett szervezetek vezető dolgozói nem tanúsítottak pártos felelősségtudatot a párt központi bizottságának és a kormánynak az ide vonatkozó határozatai teljesítéséért. Gyakran hallhatunk ilyen vélekedést: ha lenne öntözött termőföldünk, a hozamok már maguktól biztosítva lennének. Ez az extenziv gazdálkodás csökönyös híveinek gondolkodásmódjára emlékeztet. Néha talán igen, de az öntözött földek kihasználása kérdésében az ösztönösség különösen megengedhetetlen. Elsősorban biztosítani kell, hogy a növényeket az öntözött és meliorált földeken intenzív technológiai eljárásokkal termesszék. Ezenkívül gondoskodnunk kell azokról a halaszthatatlan intézkedésekről, amelyek alapvetően javítanák a meliorált földek állapotát. Elsősorban éppen ide kell összpontosítani a kiutalt beruházásokat. Ez az SZKP KB és a kormány követelése, és ezt szigorúan meg kell tartani. Negyedszer - az állattenyésztés problémáiról. Be kell ismernünk, hogy bizonyos erőfeszítések ellenére ebbe az ágazatba csak kis mértékben hatolt be a tudományos-műszaki haladás. Számos vezető dolgozó és szakember mind ez ideig extenziv módszerekkel próbálja megoldani a hús, a tej és más termékek termelése növelésének problémáit. Amikor néhány évvel ezelőtt meghirdettük mint fő irányvonalat a szarvasmarha-állomány minőségi javítását és jövedelmezőségének növelését - nem pedig az állomány növelését - sokan ezt meg nem értéssel, sőt, fájlalással fogadták. Az élet azonban bebizonyította, hogy a kitűzött irányvonal teljes mértékben helyes. Ez másképp nem is lehet. Bizonyították ezt a legjobb gazdaságok tapasztalatai. Az utóbbi két-három évben, amikor az országban gyakorlatilag nem növekedett a tehenek és más állatok állománya - sőt a tehenek esetében kicsit csökkent -, ugyan nem szédítő mértékben, de állandóan növekedett az állattenyésztés hatékonysága és termékeinek tartaléka. Továbbra sem az állomány növelésére kell összpontosítanunk, mivel ez nagy kiadásokat vonna maga után az új farmok építésével és a gondozószemélyzet biztosításával, hanem a hatékony termelési módszerek határozott bevezetésére. Bizonyára a jövőben is lesznek olyan járások, sőt kerületek, ahol növelni kell majd az állományt, ha ott gyors ütemben fejlődik a takarmánytermelés. A fő figyelmet azonban az állattenyésztés intenzifikálásának kell szentelni. Ha csak 50 kilogrammal növekszik minden szarvasmarha élősúlya, akkor azonos állomány mellett élősúlyban másfél millió tonna hússal többet kapunk. Ez sokkal olcsóbb és gazdaságosabb lesz, mint a hasonló növekményt az állomány növelésével elérni, amit ebben az esetben közel 5 millió darabbal kellene növelni. Más hozzáállást követel a tejelő állatok tartása is. Aktívabban kell megvalósítanunk azokat a lehetőségeket, melyeket az állatnemesítés és törzstenyészet, az új technológiák és a kiegyensúlyozott etetés nyújtanak. Ezek a nagyfokú hatékonyság fő összetevői. Ha ma a meglevő állománytól egyedenként átlagosan 3 000 kilogramm tejet nyernénk, nem tudnánk mit kezdeni vele. Az állattenyésztés intenzifikálásának s a szarvasmarha és baromfi jövedelmezősége növelésének kérdései aktuálisak Szibéria és Kazahsztán kerületei és határvidékei számára. Ezeknek éber figyelmet kell szentelni. A továbbiakban Mihail Gorbacsov a mezőgazdasági termékek raktározása és feldolgozása javításának problémájával foglalkozott, és ezt a 12. ötéves terv egyik legfontosabb kérdésének minősítette. Ezzel összefüggésben nemcsak a raktározás és feldolgozás anyagi-múszaki bázisa létrehozásáért felelős központi szerveket bírálta, hanem a helyi pártszerveket és tanácsokat is, melyeknek meg kell keresniük a feladatok teljesítésének forrásait. Hangsúlyozta, hogy biztosítani kell az agrár-ipari komplexum harmadik szférája ágazatainak, elsősorban a mezőgazdasági gépgyártásnak a kiemelt fejlesztését. E kérdés megoldásában nem nélkülözhetjük további minisztériumok részvételét sem. A helyi pártszerveknek és tanácsoknak a rendkívül fontos állami feladat teljesítésére kell összpontosítaniuk figyelmüket és meg kell határozniuk, konkrétan mit kell és mit lehet tenni az élelmiszeripari, hús- és tejipari üzemek, zöldségfeldolgozó és -elosztó bázisok korszerűsítése és rekonstrukciója, a hűtőberendezések gyártása és felszerelése érdekében. Beszélgetésünket szeretném kihasználni arra, hogy megállapítsam, egyes kérdések, elvtársak, csak önöktől függenek. Gondot okoz talán a legnagyobb városok, kerületi és határvidéki centrumok számára óriási ipari potenciáljuk és építőipari trösztjeik tucatjai mellett létrehozni a szükséges kapacitásokat a gyümölcs és zöldség raktározására és feldolgozására? Hallottam, hogy Celinográd- ban jól működik a föld-üzlet ciklus. Ez nagy dolog. Ahol ezt nem így csinálják, nemcsak nehézségeik vannak, hanem egy komoly ügy iránti hanyagságról is tanúbizonyságot tesznek. Ezt nem lehet másként értékelni, mivel az emberek mindennapi szükségleteiről, a nép anyagi életszínvonala emeléséről van szó. Fel akarom hívni a figyelmet arra, hogy az építőipari minisztériumok ne szorítsák háttérbe az élelmiszeripari ágazatok objektumainak építését és rekonstrukcióját. Hisszük, hogy az építők az itt elhangzottakból levonják a következtetéseket. Még egy dolog. Az a technológiai és szervezeti átépítés, melyet a mezőgazdaságban és a vele összefüggő ágazatokban valósítunk meg, új hozzáállást követel meg tudományos kutatóintézeteink lehetőségei kihasználásának terén is. A mezőgazdaság-tudomány természetesen sokat tett és tesz. Ezt mindenki tudja. Ma azonban nem elégedhetünk meg azzal, amit elértünk. A központi bizottság kitűzte a tudomány intenzifikálásának feladatát is. Az a cél, hogy valódi katalizátorrá váljék a falvakban a haladás meggyorsításában. Ezzel összefüggésben elsősorban a tudományos kutatások színvonalát és hatékonyságát kell lényegesen emelni. Olyan időben élünk, amikor alaposabban kell fejleszteni a tudományos-műszaki haladás kulcsirányzatait és a biológiai és biotechnológia időszerű problémáival kapcsolatos fő munkát. A közelmúltban ezt a kérdést megtárgyalta a politikai bizottság, és határozatot hagyott jóvá. A tudósok munkái arról tanúskodnak, hogy az ezen a téren elért eredmények lényegesen fokozhatják a legfontosabb biológiai folyamatok intenzitását. A tudomány haladó irányzatai, a korszerű módszertani megközelítések nagy lehetőségeket nyújtanak a fajtane- mesítós számára. A génsebészet és sejttan hasznosítása jelentősen meggyorsíthatja a növénytermesztésben olyan fajták kifejlesztését, amelyek el- lenállóak a betegségekkel, a szárazsággal és a faggyal szemben, s amelyek alkalmazkodnak minden körzet természeti feltételeihez. Ez vonatkozik az állatok és baromfi új, jövedelmezőbb fajtáinak nemesítésére is. A mezőgazdaság tudományos alapjainak problémái ma olyanok, hogy a különböző szakágazatok tudósainak széles körű részvételét követelik meg. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájához szeretnék fordulni és felkérni azt, hogy tovább bővítse együttműködését a mezőgazdasági tudományok össz- szövetségi akadémiájával és a további, agrár-ipari irányzatú tudományos intézményekkel. Az alaptudomány és a me- zőgazdasági-ipari komplexum tudományos intézményei közti alapos integrációban nagy tartalékok rejlenek a mezó- gazdaság-tudomány színvonalának növelése és a mezőgazdasági termelésre kifejtett hatása hatékonyságának növelése szempontjából. Jobban kell gondoskodni arról, hogy a kutatók munkáinak eredményei érvényesüljenek a gyakorlatban. A formák különbözőek lehetnek, de mint a tapasztalatok megmutatták, a legésszerűbbek a tudományos-termelési társulások. Ezt sokéves gyakorlat próbálta ki és igazolta. Valamennyien egyöntetűen tudatában vagyunk annak, hogy szükség van a mezőgazdasági-ipari komplexum terén a feladatok mielőbbi megvalósítására, mondotta a továbbiakban Mihail Gorbacsov. Nem kétlem, hogy valamennyien egyetértünk abban, ehhez nagy szervező és politikai munkára van szükség. Arra a kérdésre, hogyan kell ezt a munkát hatékonyabbá tenni, választ adnak a KB áprilisi ülésének határozatai, a központi bizottságnak a tudományos-műszaki haladás problémáival foglalkozó tanácskozásáról kiadott dokumentumok és más pártanyagok. Határozottan és következetesen kell bevezetni a gyakorlatba az ezekben a dokumentumokban foglalt gondolatokat, irányvonalakat és következtetéseket. A szovjet mezőgazdaság kezdeményező munkát követel. Ez valamennyi káderre vonatkozik a párt-, gazdasági és szakszervezeti szervekben és a tanácsokban. Ez érvényes a párt valamennyi láncszeme számára. A pártszervezetek kezdeményező és alaposan átgondolt munkája lehetővé teszi a termelés legrejtettebb tartalékainak kihasználását is, vidéken pedig a termelési-gazdasági és káderpotenciál magas fokú hatékonyságának biztosítását. Most éppen erre kell helyezni a hangsúlyt. Ezzel összefüggésben szeretnék emlékeztetni a mezőgazda- sági körzetekben a párt járási bizottságainak feladataira. A 3 200 ilyen járási pártbizottság a kolhozok és szovhozok több mint 49 ezer pártszervezetét egyesíti. Vidéken most 6,5 millió kommunista van, ami párttagállományunk több mint harmada. Ilyen erővel és ilyen élcsapattal valóban nagy dolgokat tehetünk a termelési és szociális szférában egyaránt. A párt központi bizottsága nagyra értékeli pártunk e rendkívül fontos összetevőjének tevékenységét és a pártbizottságok hozzájárulását a párt politikai irányvonala megvalósításához, főleg az élelmiszerprogram teljesítéséhez. Egyúttal néhány megjegyzést is kell tenni. A központi bizottság illetékes osztályai elemezték több kerületi párt- szervezet tevékenységét, és megállapították, hogy nagyon sok járási pártbizottság csak nagyon lassan változtat álláspontján a munkában, és gyakorta megfeledkezik arról, hogy a pártbizottság a pártvezetés szerve. Egyes járási bizottságok a helytelen tevékenységi stílus felé sodródnak, és gyakorta nehéz megkülönböztetni egymástól a pártbizottság és a gazdasági szerv munkájának formáit és módszereit. Nem mindenütt szentelnek figyelmet az ideológiai munka színvonala emelésének. Vidéken a járási bizottság sürgető feladata a kádermunka. A kolhozok és szovhozok vezető dolgozói valóban kádereink aranybányáját képezik. Nagyra kell értékelni az elnökök és igazgatók nem könnyű munkáját és úgy növelni e munka tekintélyét, hogy minden járásban, minden kerületben, határterületen és köztársaságban létrejöjjön és szilárduljon a vezető gazdasági dolgozók stabil kádere. Mihail Gorbacsov végezetül kijelentette: Ez az eszmecsere, melyre pártunk kongresszusa és az új ötéves tervidőszak előestéjén kerül sor, rendkívüli jelentőségű nemcsak ennek a nagy mezőgazdasági körzetnek, hanem egész országunk és népünk szempontjából is. Kazahsztánban, Szibériában és az Urálon az idén minden feltételt megteremtettek az állami gabonaeladási terv sikeres teljesítéséhez, s ahhoz, hogy jelentős mértékben hozzájáruljanak az ország élelmiszerforrásaihoz. Ez szép ajándék lesz a közelgő XXVII. kongresszusra. ÚJ szú 4 1985. IX. 12.
