Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-10 / 213. szám, kedd
A mezőgazdaság és az élelmiszeripar irányítási rendszerének tökéletesítéséért ÚJ SZÚ 1985. IX. 10. (A cikk elsó részét lapunk tegnapi számában közöltük) Nem sikerült továbbá teljes mértékben megvalósítanunk elképzeléseinket arra vonatkozóan, hogy a megnövekedett vásárlóerőt az eddiginél nagyobb mértékben az ipari cikkek vásárlására használják fel. Mindezt figyelembe kellett venni az irányítási rendszer további tökéletesítése során. Ez azért vált lehetségessé, mert vele párhuzamosan tisztáztuk az egész mezőgazdasági-ipari komplexum további fejlesztésének tárgyi problémáit a távlati program kidolgozása során. A CSKP KB Elnöksége és a CSSZSZK kormánya a közelmúltban megvitatta és jóváhagyta a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum irányítási rendszerének további tökéletesítését. Az erre vonatkozó intézkedések a 11. ülés és az efsz-ek X. kongresszusa határozataival együtt meghatározzák a mezőgazdaság irányítási rendszere konkretizálásának alapvető irányát a következő ötéves időszakra. Az intézkedések lényege Az intézkedések gyakorlatilag az irányítási rendszer valamennyi területét érintik. Fokozott igényeket támasztanak valamennyi irányító szervvel szemben. Megteremtik a feltételeket az egyes ágazatok arányos és hatékony fejlesztéséhez a társadalmi szükségletekkel összhangban. Módszertanilag feldolgozzák a mezőgazdasági-éíelmiszeripari komplexum fejlesztési terve kidolgozásának módját, beleértve a tudomány és a technika szerepének növelését az egész tervezési és irányítási rendszerben. Nagyobb mértékben érvényesítik az állami terv feladatainak konkretizálását a mezőgazdasági vállalatoknál, a termelők és a megrendelők közvetlen kapcsolatainak elmélyítésével és a gazdasági szerződések szerepének növelésével. Nagyobb gazdasági nyomást gyakorolnak az értékesítési folyamatok javítására, hozzájárulnak ahhoz, hogy az időjárás hatása ne befolyásolja olyan nagy mértékben a gazdasági vállalatok bevételét, és megszilárdítják az érdemek elvét a javadalmazásban. A módosítások alapvető irányvonalát jelenti a terv, mint az irányítás alapvető eszköze meghatározó szerepének megszilárdítása. Ennek a szerepnek a megerősítését indokolja az a szükségszerűség is, hogy intenzifikálni kell az egész mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumot. Arányosan kell fejleszteni egyes ágazatait, és stabilizálni kell az élelmiszer- termelést, miközben az anyagi erőforrások elérhetősége egyre körülményesebb. E célok elérésének alapvető feltétele, hogy a közélelmezés valamennyi fontos összetevőjét a mezőgazdasági- élelmiszeripari komplexum szélesebb összefüggéseit figyelembe véve tervezzék. A termelőeszközök szállítói egyre nagyobb mértékben befolyásolják a mezőgazdaság és az élelmiszeripar munkatermelékenységének növelését és gazdasági hatékonyságát. A közélelmezésben valamennyi ágazat egybehangolt tervének kidolgozása megköveteli, hogy kerüljük a rutinszerű megoldásokat, kiküszöböljük a szűk reszortszemléletet, és keressük a társadalmi szükségletek kielégítéséhez vezetó utakat. E komplex terv kidolgozásában az alapvető kiindulópontot a tudomány és a technika fejlesztésének az egész mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumra kiterjedő egységes terve jelenti. Annak érdekében, hogy a tudományos-műszaki haladás a fejlődés fő mozgatóerejévé váljon, át kell hatnia az élelmiszer-termeléssel kapcsolatos egész tevékenységet. Ezért a tudományos kutató munkát is - tekintet nélkül arra, hogy szervezési szempontból hová tartozik az illető -intézmény - minden területen tervszerűen alá kell rendelni a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés kulcskérdései megoldásának. E terv kidolgozásának tapasztalatai bizonyítják, hogy nélkülözhetetlen az erők és az eszközök ilyen összpontosítása. A mezőgazdaság és az élelmi- szeripari termelés rendszerének tökéletesítését célzó intézkedések konkretizálására felhasználták az efsz-ek X. kongresszusa előtti vitának és magának a kongresszusi vitának rendkívül sok ösztönző javaslatát. Konkrét módon reagáltak sok bíráló észrevételre is. A mezó- gazdasági-élelmiszeripari komplexum tervezésében továbbra is következetesen igazodunk a központi bizottság 4. ülésének irányvonalához, amely a termelés és a felvásárlás terén a kötelező feladatok csökkentését szorgalmazza. Ezen túlmenően jelentősen növeli a mezőgazdasági vállalatok önállóságát a termelés szerkezetének kialakítása terén. Az intézkedések nem számolnak semmiféle kötelező termelési mutatóval az állami felvásárlási terv két kötelező mutatóján kívül - ezek a ga- bonanemúek és a vágóállatok felvásárlására vonatkoznak. A kötelező tervmutatók számának további növelése megengedhetetlen. A vezetők iránti bizalom politikájából indulunk ki, amint azt a központi bizottság 4. ülése hangsúlyozta. Fokozzuk az önállóságot, de elvárjuk a nagyobb felelősségtudatot is. Ezzel egyidejűleg a tervezés folyamatában jelentősen növeljük a gazdasági szerződések szerepét. A mezőgazdasági vállalatoknak sokkal jobban kell reagálniuk a társadalmi szükségletek szerkezetére és a megrendelő követelményeire, amelyek kifejezésre jutnak az állami tervben is. Ez új minőségi vonás. Már az irányítási rendszer kidolgozása folyamán előfordultak olyan nézetek, hogy ez nem gyöngíti-e a terv szerepét, s nem helyettesíti-e azt gazdasági szerződésekkel. Valójában arról van szó, hogy felhagyjunk a termé- lési és felvásárlási feladatok korábbi utasításos kitűzésével, amelyeket az irányító szervek „kezde- ményezően“ lebontottak egészen a helyi viszonyokig - a vetésterületre és az állatállományra is. A mezőgazdasági vállalatok terveinek alapját ehelyett a termelők és a megrendelők közti gazdasági szerződések képezik. Az új rendszer lényegesen növeli a két partner felelősségét a társadalmi szükségletek kielégítéséért. Ók állnak a legközelebb a fogyasztókhoz, s ezért a legjobban kell ismerniük szükségeleteik struktúráját. Ezeket a szükségleteket mind jobban ki is elégíthetik. Annak érdekében, hogy a gaz-' dasági szerződések - amelyek a tervezési folyamatban kifejezik a szállítói-megrendelői kapcsolatok új minőségét - betölthessék szerepüket, módosítjuk a mezőgazdasági termények és a szükséges eszközök szállításának alapvető feltételeiről szóló jogszabályokat. Ezekkel az intézkedé- * sekkel szilárdítjuk a terv- és a szerződéses fegyelmet. A szerződések szerepét és teljesítésük terv által történő biztosítását lebecsülő vállalatokat súlyos gazdasági szankciókkal sújtják. Miközben a termények többsége esetében a jövőben kötelező lesz az egész megtermelt mennyiség átvétele, a szerződésen felüli szállítás a megrendelő és a szállító megegyezéséhez fog igazodni. Ezek a feltételek azonban az ár tekintetében is eltérhetnek az általános feltételektől. A társadalmi szükségletek kielégítésének viszonylatában a felelősségnek nagyrészt a közvetlen termelőre történő áthárítása, valamint anyagi érdekeltségének függőviszonya a szükségletek lehető legnagyobb mérvű kielégítésétől teremti meg a szerződő felek közös érdekének bázisát társadalmi szerepük minél jobb betöltése módozatainak keresésében. A gazdasági szerződés jelentős eszköze lesz az integrációs kapcsolatok bővítésének. Lehetővé teszi például a másik fél részvételét - az előzőleg rögzített feltételek alapján - a szükséges nyersanyag kívánt minőségben történő termelésének biztosításában, finomításában vagy feldolgozásában; anyaggal, műszaki eszközökkel vagy munkaerővel segítheti partnerét stb. Ezért a szabályzatok többségében jóval nagyobbak lesznek az integrációs alapok. Az intézkedések reagálnak az efsz-ek X. kongresszusán a beruházások tervezésével kapcsolatban elhangzott további észrevételekre is. Azon felül, hogy a beruházási költségvetésbe be nem sorolt gépek és berendezések viszonylatában csupán orientatív jelleggel határozzák meg szállításuk felső határát, lehetővé teszik a további különleges mezőgazdasági beruházásokat. Nagyságrendjüknek úgyszintén orientatív a jellege. Teljes mértékben a mezőgazdasági vállalatok pénzügyi helyzetétől, tervezési, kapacitásbeli lehetőségeitől és a rendelkezésükre álló anyagkészlettől függenek. Ezért a terv kidolgozása és teljesítésének ellenőrzése során nem számítanak majd bele a beruházások volumenébe, hanem külön foglalkoznak velük. Az efsz-ek X. kongresszusán elhangzott követelményeknek megfelelően ilyen keretek között kerül sor a 3,5 millió korona költségvetési keretet meg nem haladó szénatárolók építésére is. Az efsz-ek X. kongresszusán tett észrevételekre reagálnak a tervszerű irányítási rendszer egyéb területeket érintő intézkedései is. Ösztönözzünk a ráfordítások jobb felhasználására Ezek az intézkedések a gazdasági mechanizmusban igényesebb gazdasági feltételeket teremtenek, amelyek minden termelési tényezőnek és belső tartaléknak a hatékonyabb felhasználására ösztönöznek. Az értékviszonyok reálisabbá tétele érdekében, s hogy meglegyen a termelési erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodást elősegítő szükséges nyomás, lényegesen szűkítjük azoknak a termelőeszközöknek a számát és volumenét, amelyekre eddig árdotációkat nyújtottunk. Megszűnik a műtrágya, a mezőgazdasági vegyszerek és a tejtermeléshez szükséges takarmány árdotációja. A gazdaságosság növelésére feltétlenül szükséges gazdasági nyomást gyakorol majd az is, hogy az állattenyésztésben a prémiumok a szemestakarmány-felhasz- nálási szinthez kötődnek. Az anyagi költségek lényegesebb csökkentését ösztönzi a bérek szabályozása is, amely a tiszta teljesítmény alapján történik. Az értékesítési folyamat magasabb szintre emeléséhez szükséges feltételek megteremtéséhez hozzájárul továbbá a különleges mezőgazdasági beruházások kategóriájának bővítése is. A mezőgazdasági vállalatok számára lehetővé válik, hogy termékszerkezetüket összehangolják a talaj- és az ökológiai feltételekkel. Ez is jelentős eszköz a felhasznált energia minimalizálására. A dotáció korlátozásával, valamint az egyes extenzív juttatások és prémiumok megszüntetésével nyert eszközök egy részét a szarvasmarha-tenyésztésben a felvásárlási árak emelésére használjuk fel. Az ilyen terményeknek az eddiginél jóval nagyobb hányadát dotáljuk majd az olyan árpolitikán kívül álló eszközökkel, amilyen a termővé tételre szolgáló állami alap, az integrálási és az intenzifi- kálási alap stb. A 8. ötéves tervidőszakban nem változik ezeknek az alapoknak a szerepe. Szigorítani kell azonban felhasználásuk kritériumait. Ennek során az állami költségvetési eszközökkel való ésszerűbb gazdálkodásnak, erőforrásaink jobb kihasználásának követelményéből kell kiindulni. Megengedhetetlen, hogy az állam olyan vállalatoknak nyújtson támogatást, amelyek képtelenek a kapott anyagi eszközök hatékony felhasználására, amelyek nem tudják határozott intézkedésekkel kiküszöbölni rossz gazdálkodásuk okait, és az állqm pénzügyi támogatására számítanak. Alapvető változás következik be a termés komplex biztosításával. E rendszer kimunkálásán évek óta dolgozunk. Amíg a mezőgazdasági biztosítás eddigi rendszere van hatályban, elsősorban a mező- gazdasági vállalatoktól függ, hogyan birkóznak meg az időjárásnak a gazdálkodásukra gyakorolt befolyásával. Ez a befolyás jelentős volt. Hosszabb távon a növénytermelés közvetlen kára átlagosan a termésnek mintegy egy- hatodát tette ki, kedvezőtlenebb években az egynegyedét is. Sem a biztosítás eddigi formái, sem a további intézkedések nem befolyásolhatták jelentősebben a kárszintet. A mezőgazdasági vállalatok a kedvezőtlen időjárási viszonyok következményeivel szembeni elégtelen védettségük következtében esetenként eladósodtak. A termés komplex biztosításának bevezetése a kezdeti szakaszban összefonódik azzal, hogy viszonylag nagy mértékben megnőnek a mezőgazdasági vállalatok pénzkiadásai. E biztosítás azonban másrészt jelentősen hozzájárul gazdasági stabilitásukhoz, csökkenti a jutalmaknak és a bővített újratermelésre szánt eszközök volumenének a kedvezőtlen időjárás hatásától való függését. Ennek következtében a kívánt mértékben növekedni fog a mezőgazdasági vállalatok önállósága is a gazdasági elszámolásban. A biztosításnak semmiképp sem az a célja, hogy elvonja az eszközöket a mezőgazdaságtól. Hosszú távon kiegyenlítődnek a biztosítási költségek, illetve a biztosítás alapján nyújtott kárpótlás összege. A szubjektív tényező szerepe Csak lassan teljesítjük a vállalatok közti gazdasági különbségek csökkentésének fontos feladatát. Ahol az eredmények az objektív termelési feltételek miatt rosszabbak, ott alkalmazhatjuk a hatékony gazdasági eszközöket. Ezeket az eszközöket tökéletesíteni kívánjuk a 8. ötéves tervidőszakban. A gazdasági eredmények közt szubjektív tényezők által előidézett különbségek azonban gyakran nagyobbak az eltérő természeti feltételekből objektívan következő különbségeknél. Egybevethető feltételek között még mindig 100 százalékot is elérő különbségek vannak egyes termények hektárhozamaiban. Úgyszintén nagy különbségek vannak az olyan ágazatok vállalatai között, amelyeknek termelése nem függ a természeti viszonyoktól. Ez vonatkozik például a sertéshústermelésre. A termelési szintek ilyen eltérése természetesen megnyilvánul a vállalatok jövedelmezőségében is, és általában befolyást gyakorol helyzetükre. A társadalom azonban nem fedezhet minden termelési költséget. Nem törődhetünk bele abba sem, hogy az általában jó eredmények mellett tavaly is a mezőgazdasági vállalatoknak több mint 4 százaléka volt veszteséges. Az irányítási rendszer tökéletesebb intézkedései sem szavatolják a termelés hatékony növekedését, ha nem egészíti ki őket a mindennapos irányító munka színvonalának emelése, a vezetők nevelő és szervező munkája, s a formalizmus kiküszöbölése az emberek körében kifejtett munkából. Az irányítási rendszer kedvező körülményeket teremt a vállalati gazdálkodás szilárdításához. Feladatunk a vállalaton belüli gazdálkodás lényeges javítása. Ez annyit jelent, hogy be kell vezetnünk a hatékony önelszámolási rendszert, tökéletesítenünk kell a munka szervezésének és javadalmazásának formáit. Ez politikailag azért is feltétlenül szükséges, mivel a termelés hatékonyságának további növekedését a belső tartalékok mozgósításával és a tudo- mányos-műszaki haladás eredményeinek széles körű érvényesítésével kell biztosítanunk. Ezért irányító szerveinknek és pártszervezeteinknek arra kell törekedniük, hogy a vállalaton belüli önelszámolás alapelvének alkalmazásával elősegítsék a munka- és a technológiai fegyelem további szilárdulását, a tartalékok feltárását és felhasználását, a munkatermelékenység növekedését, a műtrágyára, a növényvédő szerekre, a gépekre és az egyéb beruházásokra fordított minden egyes korona jobb hasznosítását. Szilárdítani kell a kommunistáknak és a többi dolgozónak azt a felismerését, hogy gazdálkodásunk erőforrásai korlátozottak, és ebben a helyzetben a termelési intenzitás növelésének egyetlen módja a lehető leghatékonyabb és leggazdaságosabb termelési fel- használás. Sehol sem szabad megengedni a még mindig tapasztalható felfogást, amely a nagy energia- és anyagráfordítással történő termelést részesti előnyben. Mezőgazdasági terményekből és élelmiszerekből olyan választékra van szükségünk, amelyet a fogyasztó szorgalmaz, s ezt minimális költséggel kell biztosítanunk. A vállalatom belüli önelszámolás következetes érvényesítésének követelménye az emberi tényező mind nagyobb szerepéből, az eredményekben való anyagi és erkölcsi érdekeltségből következik, amely a munkakollektívák helyes motiválására épül. Széles körű érvényesítése mellett szól az a tény is, hogy a korlátozott erőforrások helyzetében a mezőgazdaság további fejlődésének üteme az erőforrások hasznosításának szintjétől függ, miközben mind szélesebb méretekben kell érvényesíteni a legújabb tudományosműszaki ismereteket. Mindez megkívánja a legalacsonyabb szintű láncszemmel, vállalatokon belüli munkacsoportokkal szemben is a gazdasági önállóság alapelveinek fokozott érvényesítését, s ezekben az alapvető kollektívákban is a kezdeményezés jóval nagyobb lehetőségeinek megteremtését. Az önelszámolási rendszer akkor fog a kívánt irányba hatni, ha ezt az emberek lemérhetik a bérükön is. Mégpedig úgy, hogy a becsületes dolgozó többet keres, a léhűtő keresete pedig olyan lesz, amilyet megérdemel. A közvetlen irányítás minősége A tervezés és az irányítás rendszere önmagában nem oldja meg sem a termelési, sem pedig a gazdasági és a szociális problémákat. A központi bizottság 15. ülése joggal emelte ki a közvetlen irányító és szervező munka tökéletesítésének követelményét. E tekintetben még nem kevés a gyenge pont. Sehol sem szabad beletörődni a rutinmegoldásokba, a kitaposott utak követésébe, sem a központi szervekben, sem az irányítás legalsóbb szintjein. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum sokoldalú fejlesztésére való törekvések során különösképpen felelős a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok szerepe. Az irányító tevékenységük színvonalával szemben támasztott igények az adott terület mezőgazdasági termelésének fejlődésére gyakorolt koncepciózus befolyásuk arányában növekednek. Mentesülniük kell a régi szokástól, hogy adminisztratív módon beavatkoznak a mezőgazdasági vállalatok termelésébe és operatív irányításukba. Céltudatosabban kell törekedniük az új tu- dományos-müszaki eredmények széles körű alkalmazására, a vállalaton belüli irányítás tervezés és normaképzés színvonalának emelésére, az ellenőrzés rendszerének igényesebbé tételére, a korszerű tapasztalatok általánosítására és elterjesztésére, beleértve a kádermunka színvonalának lényeges emelését, a káderek sokoldalú felkészítéséről való gondoskodást. Az említett területeken a mezőgazdasági igazgatóságok tevékenységének az eddiginél jóval eredményesebbnek kell lennie. Nem kevésbé igényes a szerepük a tervezés sokoldalú tökéletesítésében és a szerződéses kapcsolatok szilárdításában. Az adott területen továbra is szavatolják a társadalom számára a feltételeknek a társadalmi szük(Folytatás a 7. oldalon)
