Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-10 / 213. szám, kedd
Tyumeny a munkahösiesség jelképe (Folytatás a 3. oldalról) potába juttattak. Néhány vezető, igyekezvén megőrizni az ágazat hírnevét, vagy valamilyen más okokból, nem volt képes vagy nem akarta tudatosítani a reális helyzetet, értékelni azt, és tájékoztatni róla a központi bizottságot és a kormányt. Igy nem lehet eljárni, elvtársak. Nehéz a munkát helyesen irányítani, ha hiányoznak az objektív információk. Az ilyen hozzáállás további hibákat és túlkapásokat von maga után. A munkák hatalmas méretei mellett ez óriási veszteségeket okozhat. Ezzel összefüggésben helyénvalónak tartom, hogy emlékeztessek arra, mire tanított minket Lenin. Nemegyszer megismételte, hogy mindenben és mindig az igazsághoz kell tartanunk magunkat, legyen az bármilyen. A szépít- getés nagy ügyünknek csak károkat okozhat. Ez a lenini hagyaték életünk normájává kell hogy váljon. Az emberekhez való viszonyunk, a róluk való gondoskodás ^ politikánk fő kérdése. Az újonnan kihasználásra kerülő területeken különleges jelentőséget kap. A tyumenyi kerületi bizottság ezt talán tudatosítja, ám következményeit tekintve nyilván nem eléggé. A kerületi pártbizottságnak és a minisztériumoknak úgy kell hoz- záállniuk az emberek normális életkörülményeinek kialakításához, mint tevékenységük legfontosabb irányához. Szibéria további fejlődése új, bonyolultabb szakaszának meg kell hogy feleljen a területen folyó minden munka szervezése új, magasabb szintje is. Ehhez megvannak a szükséges feltételek. Tyu- menyben megbízható, tapasztalt és a párthoz hű káderek dolgoznak, a kommunisták sokezres, harcra kész csapata tevékenykedik itt. Ez a kollektíva képes teljesíteni a kitűzött feladatokat. A hatalmas nyugat-szibériai területnek ebbe a központjába látogatva szeretnék röviden néhány szót szólni országunk keleti területei gazdasági és szociális fejlesztésének problémáiról. Szibéria és a Távol-Kelet termelőerőinek gyors ütemű fejlesztése a párt gazdasági stratégiájának fontos része. A mai Szibéria egyet jelent a magasan fejlett iparral és mezőgazdasággal, a nagyszabású építkezésekkel éfe hatalmas népgazdasági komplexumokkal. Szibéria országunk energiaellátásának legfőbb bázisa. Modern nagyvárosok tucatjai, kiemelkedő, világszerte ismert tudományos és kulturális központok vannak itt. Legyen azonban bármekkora is Szibéria és a Távol-Kelet mai jelentősége országunk fejlődése szempontjából, világosan tudatosítjuk, hogy holnap a terület szerepe rendkívüli mértékben tovább nő. A legsürgetőbb feladatok teljesítése során ezért már ma messzire a jövőbe kell tekintenünk, szó szerint egészen a jövő évszázadba. Világos elképzelésünk kell hogy legyen arról, miként lehet a legésszerűbben és a leghatékonyabban kihasználni Szibéria kolosszális termelési és gazdasági lehetőségeit. Éppen ebből a szempontból vizsgálta a kérdést a szibériai termelőerők fejlesztéséről és a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsításáról szóló össz-szövet- ségi konferencia, amely nemrég zajlott le Novoszibirszkben. A központi bizottság támogatja azokat a nézeteket, amelyek arra vonatkozóan hangzottak el, hogy Szibériában át kell térni a termelés sokoldalú íntenzifikálására, a kitermelt nyersanyagok alapos és komplex feldolgozására, s hogy itt kell összevonni az energiafelhasználás szempontjából olyan igényes ágazatok össz-szövetségi termelésének mind nagyobb részét, mint a vas- és nem vastartalmú fémek kohászata, a vegyipar, a petrolkémiai, a mikrobiológiai és a papíripar, a hatékony építőanyagok gyártása. A maximális figyelmet érdemlik meg azok a javaslatok, amelyek a gépipari üzemek fejlesztésének meggyorsítására, illetve arra irányulnak, hogy ezek az üzemek megszabaduljanak a viszonylag munkaigényes és a terület alapvető szükségleteivel alig összefüggő termékek gyártásától. A politikai bizottság feladatul tűzte ki az állami terv bizottság nak, a tudományos akadémiának, a tudományos és műszaki állami bizottságnak, a minisztériumoknak és intézményeknek, az OSZSZSZK Minisztertanácsának, hogy vitassák meg és érvényesítsék a konferencia ajánlásait az ország gazdasági és szociális fejlesztésének a 12. ötéves tervidőszakra és a 2000-ig terjedő időszakra vonatkozó fő irányai előkészítése során. Szibéria jövőjének, akárcsak egész országunk jövőjének kulcskérdése a gazdasági növekedés üteme. Tömören mondva, a gazdasági fejlődés stabil ütemének a fenntartásához elengedhetetlenül szükséges a mélyen átgondolt termelésszervezés, amely a területnek nemcsak a mai, hanem a távlati feladatait, s az egész ország szükségleteit is figyelembe veszi. Ez számos további problémát juttat eszembe, amelyek Szibéria és a Távol-Kelet gazdaságát tekintve merülnek fel. A kitermelő ágazatokban végrehajtott beruházások hatékonyságának növeléséhez vezető egyik legfontosabb út, ha áttérünk a nyersanyagoknak a helyszínen való alapos, komplex feldolgozására. Az egymást kölcsönösen kiegészítő termelési ágazatok itteni fejlesztésére kell összpontosítani. Ilyen tapasztalataink már vannak: országukban már létrejöttek és működnek rendkívül hatékony területi-termelési komplexumok, amelyek lehetővé teszik a beruházások 15-20 százalékos megtakarításait és az üzemköltségek jelentős mértékű csökkentését. Érthető, hogy mindez közvetlenül érinti az energia-, a nyersanyag- és alapanyagforrások észszerű kihasználásának problémáját. Ha fel kell becsülnünk e probléma terjedelmét és jelentőségét, elég tudatosítani, hogy a fűtőanyagok, nyersanyagok és alapanyagok felhasználása országunkban a társadalmi termék előállítására fordított költségek több mint felét teszi ki. A bennünket nyersanyagokkal és fűtőanyagokkal ellátó ágazatok ezenfelül a beruházások és a munkaráfordítások szempontjából igényesebbek. Ebből világosan látható, miért elsőrendű fontosságú az átmenet az erőforrásokkal való takarékoskodásra irányuló aktív politikához a népgazdaság intenzifikálása és egész társadalmunk fejlődésének meggyorsítása szempontjából. Ezzel összefüggésben szeretném támogatni a takarékoskodásra és a gazdaságosabb munkára irányuló kampányt, amely országunkban bontakozott ki. A tömeg- tájékoztató eszközök és főleg a sajtó nagy figyelmet fordít erre a témára, ami vitathatatlanul hasznos. El lehetett volna azonban érni jobb eredményeket is. Erről tanúskodnak Ukrajna tapasztalatai, ahol az utóbbi négy évben a termelés anyagigényessége több mint kétszer olyan gyorsan csökkent, mint azt a terv meghatározta. Ebben a köztársaságban az ipari termelésbe több mint fél milliárd tonna másodlagos nyersanyagot és hulladékot kapcsoltak be, és részarányuk az egész anyagfelhasználást tekintve elérte a 12 százalékot. Ez az országos szint kétszerese. Itt Szibériában és a Távol-Keleten, ahol a fűtőanyagok és nyersanyagok kitermelése összpontosul, a legnagyobbak a lehetőségek komplex kihasználásukra. Mindeddig azonban a tyumenyi kerület kőolajkitermelése során felszabaduló földgáz jelentős mennyiségét haszon nélkül égetik el. Ezzel a helyzettel a továbbiakban nem békélhetünk meg. A kőolajtermelés során felszínre törő gáz kihasználásának problémáját mielőbb meg kell oldani. Azzal sem elégedhetünk meg, ahogyan a kóolajfeldolgozás szintjének növelését célzó munkák folynak. A hasonló gazdaságtalanság nem kevés példáját hozhatnánk fel más ágazatokat tekintve is. A helyzet azonban talán a fa kihasználása területén a legrosz- szabb. A Szibériában kitermelt egy köbméternyi fából fele annyi végterméket állítanak elő, mint az egész Szovjetunióban. A nagyobb gazdaságosságra irányuló erőfeszítéseket szilárdabb tervezési és szervezési alapra kell helyeznünk, s ezt kell egész gazdasági tevékenységünk legfontosabb részévé tennünk. A nemzeti jövedelem energiaigényességét már 1986-ban 3,2 százalékkal, a fémfelhasználás igényességét 3 százalékkal kell csökkenteni. Ez rendkívül komoly feladat. Az erőforrásokkal való takarékoskodás ilyen szintjét korábban sosem értük el. Nem támogathatjuk és nem fogjuk támogatni azokat a vezetőket, akik a korábbi módszerekhez és az elavult normákhoz tartják magukat, és akik a termelésnövekedés meggyorsítását pótlólagos alapanyagforrások megszerzésével kötik össze. S még valamire fel kell hívni a figyelmet. A jelenlegi ötéves tervidőszakban a készletek forgóeszközeinek növekedése meghaladta a termelés növekedését. Ezeknek az eszközöknek a nép- gazdasági forgalomból való kivonása teljes egészében semlegesíti azt az effektust, amelyet az anyagi források megtakarításával érünk el. E kérdések megoldása teljes mértékben a közvetlenül a helyszínen dolgozó gazdasági vezetők és szakemberek hatáskörébe tartozik. Itt nincs szükség semmiféle irányelvekre, csupán az ügyhöz való elkötelezett hozzáállásra. Ez gazdasági szolgálataink - az állami tervbizottság, a pénzügyminisztérium és az anyagi-műszaki ellátási állami bizottság - számára is a legidószerýbb kérdés. Lényegesen meg kell szigorítani az alapanyagkészletek finanszírozásának és a rájuk adott hiteleknek a rendszerét. Ugyanakkor azon is el kell gondolkodni, miért élnek olyan jól azok a dolgozó kollektívák, amelyek egyáltalán nem kapcsolódtak be az erőforrások megtakarításáért vívott küzdelembe. Országunk kiemelkedő kollektívái versenymozgalmat bontakoztattak ki, hogy az idén legkevesebb két napot a megtakarított alapanyagok, nyersanyagok, fűtőanyagok és elektromos energia felhasználásával dolgozzanak. Ilyen kötelezettségvállalásokat csaknem mindenütt tettek. Azonban távolról sem élvezik a megfelelő gazdasági, szervező- és nevelómunka támogatását. Azok mellett, akik már egy vagy két napot a megtakarított erőforrásokkal dolgoztak, üzemek és szervezetek tucatjai, százai nem képesek teljesíteni a nyersanyagok és alapanyagok felhasználásának tervezett normáit sem. A gazdaságosságra irányzó erőfeszítéseinkben, természetesen, különösen fontos szerepet játszik az erőforrásokat megtakarító technika és technológiák kifejlesztése és bevezetése. E téren már jelentős tudományos-műszaki bázist építettünk ki. Ennek ellenére még mindig tömegesen használnak olyan technológiákat, amelyek az erőforrásokat szinte pazarolják. Szibériában a műszaki politikát más területeknél jobban kell orientálni a lehető legnagyobb munkamegtakarításra, mégpedig az elektroenergetikai ellátás növelésével, a legprogresszívabb technológia és a legjobb gépek kihasználásával. Szibériában és a Távol-Keleten továbbra is megkülönböztetett módon kell fejleszteni a tudományt. Ma világosan tudatosítjuk, milyen elórelátóak voltak a korábbi döntések a tudományos akadémia szibériai tagozatának és távol-ke- leti központjának létrehozásáról, a mezőgazdasági tudományok össz-szövetségi akadémiája és az orvostudományi akadémia szibériai tagozatainak létrehozásáról. A szibériai tudomány fejlesztése szemmel fátható eredményeket hoz. Ezeket itt, Tyumenyben is, a BAM-on és más területeken egyaránt láthatjuk. Ha jelenleg fokozzuk az akadé^ miai, ágazati és főiskolai tudomány fejlesztésére irányuló erőfeszítéseket, fontos, hogy megszilárdítsuk anyagi, termelési bázisát és hogy még nagyobb mértékben a Szovjetunió keleti területei termelőerőinek fejlesztésére orientáljuk. Szibériában, akárcsak az egész országban a gazdasági fejlődés mozgató rugójává a tudományos- műszaki haladás válik. Tudjuk azonban, hogy minden rugónak támpontra van szüksége. És ilyen támpont a beruházási építés. Ez azonban, sajnos, még mindig gyengéink közé tartozik. Szibéria gazdag helyi építőanyagokban. Kihasználásuk azonban nincs megfelelően megszervezve. Nincsenek teljesen kielégítve e terület igényei a vasbetonszerelvényeket, a téglát, a nem érc eredetű alapanyagokat tekintve, nem kellő mértékben fejlett az összeszerelhető házak építése. Az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa által a beruházási építés iparosításának fokozására hozott határozatok végrehajtása során a feltételezett progresz- szív alapanyagok minimum egy- harmadának termelését az ország keleti részében kell bevezetni. A gazdaság 2000-ig szóló fejlesztési tervét figyelembe véve Szibériában az építési program volumene több mint megkétszereződik. E feladat teljesítésének elengedhetetlen feltétele az anyagi bázis műszaki és szervezésigazdasági átépítése, amely lehetővé tenné az építőipar egyetlen futószalaggá változtatását, kezdve az alapanyagok, konstrukciók és nagy blokkelemek gyártásával, egészen ezek olyan létesítményekké való összeszereléséig, amelyek készek az üzemelésre. Ennek a célnak kell alárendelni az építőipar irányítási rendszerének a tökéletesítését is. Az, amiről éppen beszéltem, nemcsak a Szibériában és a Távol-Keleten folyó termelés fejlesztésére, hanem az emberek életével összefüggő szociális szféra fejlesztésére is vonatkozik. Mindnyájan tudjuk, s a Tyumeny iparosítása során szerzett ismereteink közül az az egyik legfontosabb, hogy Szibériában rendkívüliek az élet- és munkakörülmények. Szociális politikánkban igyekszünk ezt figyelembe venni. A jelenlegi ötéves tervidőszakban Szibériában és a Távol-Keleten gyorsabb volt a lakóházak, kórházak és gyermekintézmények építése mint az ország európai részében, s ugyancsak gyorsabban fejlődött a kommunális gyazdálkodás és kereskedelem. Bizonyos területeken munkahelyi pótlékokat vezettünk be vagy emeltük azokat, munkások és alkalmazottak számos kategóriái esetében a bérekhez hűségpótlékot vezettünk be és további intézkedéseket is hoztunk. Mindez hozott bizonyos eredményeket. Az elmúlt négy év folyamán az OSZSZSZK keleti területei lakosságának száma az ország más területeiről érkező munkásoknak és szakembereknek köszönhetően nőtt. Látnunk kell azonban, hogy onnan sokan el is mentek. Ez azt jelenti, hogy Szibériában és a Távol-Keleten továbbra is bővítenünk kell a lakásépítést, javítanunk kell a lakosság élelmiszerekkel és fogyasztási cikkekkel való ellátását és fejleszteni a szolgáltatásokat, az egészségügyi ellátást és az iskolaügyet. Mindez természetesen sok erőt, jelentős eszközöket és időt igényel. Szibéria nem válhat csupán építési területté, hatalmas terme- lócéhhé, mindnyájunknak tudatosítanunk kell, hogy ha ez a kiterjedt terület nem válik kényelmessé az emberek számára, mir den tervünk papíron marad. Azt akarom mondani, hogy a Szibériában és a Távol-Keleten épülő új létesítmények valamennyi tervét sokoldalúan meg kell indokolni szociális szempontból, s e terveknek magukban kell foglalniuk az emberek munka- és életkörülményeinek javítását. Még egy dolog, amely közvetlenül összefügg azzal, hogy Szibériát olyan területté változtassuk, ahol az emberek örülni fognak az életnek. Gondolok itt a természethez való körültekintő viszony kialakításának szükségességére. Szibériában igazi jó gazdáknak kell lennünk, nem szabad csupán a pillanatnyi haszonra gondolni, hanem arra is, hogy a Szibéria gazdagságát és szépségeit megőrizzük a következő nemzedékek számára. Az önöknél tett látogatásom rövid, programja azonban gazdag volt - mondotta befejezésül Mihail Gorbacsov. Hasznos és érdekes volt látni azt a gigászi művet, amely itt épül. Szibériáról azt mondják, hogy a jövő országa. Természetesen így van ez, ám ez a terület már ma megsokszorozza hazánk dicsőségét, gazdagságát és erejét. Engedjék meg, hogy önöknek és családjaiknak a munkában sok sikert, jó egészséget és sok boldogságot kívánjak. Harareban lesz az el nem kötelezettek 8. csúcskonferenciája A mozgalom fokozza erőfeszítéseit a béke és a biztonság megszilárdítására (ČSTK) - Zárónyilatkozat elfogadásával fejeződött be vasárnap este Luandában, Angola fővárosában az el nem kötelezettek mozgalmának 8. külügyminiszteri konferenciája, melyen közel 120 delegáció vett részt a mozgalom tagállamai, nemzetközi és regionális szervezetek képviseletében, valamint számos megfigyelő is. A mozgalom megerősítette, hogy kész fokozni erőfeszítéseit a béke és a biztonság megszilárdítására, az általános és teljes leszerelés elérésére, a feszültség csökkentése, a kölcsönös együttműködés megerősítése és az általános haladás biztosítása érdekében. Hangsúlyozták, hogy a mozgalom nagyon fontos szerepet játszhat a nemzetközi problémák és válságok megoldásában. A tanácskozás résztvevői kifejezték nyugtalanságukat a nemzetközi politikai és gazdasági helyzet heves kiéleződése miatt, amit a nemzetközi kapcsolatokban tapasztalható feszültség okozott. Hangsúlyozták, hogy a nemzetközi kapcsolatokban mutatkozó átfogó válságot párbeszéd útján, az ENSZ keretében meg lehet oldani. Ugyancsak nyugtalanságukat fejezték ki a lázas fegyverkezés, elsősorban a nukleáris fegyverkezés fokozódása miatt. A világbéke és a biztonság garantálásának egyetlen útja - hangsúlyozták a tanácskozáson - a leszerelés, az enyhülés, az önrendelkezésre és a nemzeti függetlenségre való jog tiszteletben tartása és az ENSZ alapokmányával összhangban valamennyi probléma békés megoldása. A konferencia résztvevői mélységes nyugtalanságukat fejezték ki a különböző térségekben, így elsősorban Dél- Afrikában, a Közel-Keleten és Közép- Amerikában kiéleződött helyzet miatt, és egyértelműen elítélték az Egyesült Államok politikáját ezekben a térségekben. Aláhúzták, hogy a tartós közel-keleti béke feltétele az izraeli csapatok teljes és feltétel nélküli kivonulása a megszállt arab területekről. A délafrikai válság megoldásának egyedüli módjaként az apartheid-rendszer teljes felszámolását és a Dél-afrikai Köztársaságban demokratikus társadalom létrehozását jelölték meg. A közép- amerikai feszültséggel összefüggésben rámutattak arra, hogy azt az USA növekvő beavatkozása idézte elő a térségben. A nyilatkozat gazdasági részében a külügyminiszterek nyugtalanságuknak adnak hangot amiatt, hogy a mozgalom 1983-as delhi 7. csúcskonferenciája óta tovább romlott a világgazdasági helyzet. Megállapították, hogy a súlyos gazdasági válság különösen a gyengén fejlett országokat sújtja. A helyzet megoldását az új, igazságos nemzetközi gazdasági rend bevezetésében látják. A konferencia döntött arról, hogy az el nem kötelezettek mozgalmának 8. csúcskonferenciáját 1986-ban Haráre- ban, Zimbabwe fővárosában tartják meg. ÚJ szú 4 1985. IX. 10.
