Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-07 / 211. szám, szombat
KIS _______ NY ELVŐR Egy hét a nagyvilágban augusztus 31-töl szeptember 6-ig Szombat: , Robert Byrd vezetésével 8 amerikai szenátor érkezett Moszkvába • Pekingben tárgyalt a francia külügyminiszter Vasárnap: Moszkvában nyilvánosságra hozták Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának a Time kérdéseire adott válaszait • Világszerte megemlékeztek a második világháború kitörésének 46. évfordulójáról • Hatvanezer dél-afrikai bányász lépett sztrájkba HéttÖ: Hanoiban nagyszabású ünnepségek keretében emlékeztek rpeg Vietnam függetlenné válásának 40. évfordulójáról • A Kremlben megbeszéléseket folytatott Mihail Gorbacsov és Georges Marchais, az FKP főtitkára Kedd: Mihail Gorbacsov fogadta az amerikai szenátorokat • Martens belga kormányfő bejelentette a parlament feloszlatását Szerda: A TASZSZ nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államok müholdelhárító-kisérleteit • Mihail Gorbacsov Tyumenybe látogatott • Luandában megnyílt az el nem kötelezett országok miniszteri konferenciája • Chilében országos tiltakozó nap volt Csütörtök: Az ottawai IPU-ülésen felszólalt a csehszlovák küldöttség vezetője • Az ázsiai béke és biztonság kérdéseivel foglalkozó habarovszki nemzetközi tanácskozás résztvevőihez Mihail Gorbacsov üzenetet intézett Péntek: A szovjet fővárosba érkezett a vietnami nemzetvédelmi miniszter • Blackpoolban befejeződött a TUC brit szakszervezeti központ évzáró konferenciája A Gorbacsov-interjú fogadtatása A szovjet-amerikai viszony, s a két fővárosban ezzel kapcsolatban elhangzott állásfoglalások álltak a hét nemzetközi eseményeinek homlokterében. A Time- nak adott Gorbacsov-nyilatkozat nagy nemzetközi visszhangot keltett, az amerikai napilapok elsó reagálásaikban többnyire azt emelték ki, hogy az SZKP KB főtitkára egyrészt figyelmeztetést intézett az ÚSA-hoz a novemberi csúcstalálkozó előtt, másrészt ismét kifejezésre juttatta a Szovjetunió tárgyalási és megegyezési szándékát. A The Washington Post például azt húzta alá, a szovjet vezető az országa elleni amerikai támadásokat a bizalmat aláásó lépéseknek tekinti. A The New York Times arról írt, hogy Mihail Gorbacsov szerint a szovjet-amerikai kapcsolatok az utóbbi időben romlottak, hangsúlyozva, hogy a Szovjetunióban önmérsékletet tanúsítanak a Washingtonnal kapcsolatos állásfoglalásokban. Még egy-két nyugat-európai vélemény: a DPA nyugatnémet hírügynökség azt húzta alá, hogy Gorbacsov szerint az Egyesült Államok vezetése a Szovjetunió kezdeményezéseire csupán azt a szimpla választ tudja adni: propaganda. A Diario-16 spanyol lap pedig azt a megállapítást hangsúlyozta, hogy az utóbbi időben nem csökkent a nukleáris háború veszélye, s ezért a washingtoni politika a felelős. Mindez jelzi, a nemzetközi közvéleményben is aggodalmat kelt az a tény, hogy az utóbbi hónapokban - amióta ismeretessé vált a novemberi csúcstalálkozóról szóló megegyezés - a leszerelés kérdéseiben az amerikai vezetés nemhogy közeledni próbált volna, hanem még inkább merevített álláspontján. Minden szovjet kezdeményezést, amely elősegíthetné a megegyezést, egyszerűen moszkvai propagandának nevezett. Korábban Washington elutasítóan reagált arra, hogy a Szovjetunió egyoldalúan befagyasztotta az amerikai rakéták európai telepítésére adott válaszintézkedéseinek megvalósítását, hogy felszólított: a genfi párbeszéd idejére függesszék fel az űrfegyverek fejlesztését és a kísérleteket, hogy fagyasszák be a nukleáris arzenálokat, s végül a hirosimai évforduló napjától állítsák le az atomrobbantásokat. Mihail Gorbacsov feltette a kérdést, hogy ha a Fehér Ház szerint mindez csak propaganda, akkor miért nem válaszol ugyanilyenekkel Washington is? Szerinte az ilyen „propaganda-versengés“ végül is mindenkinek a javára válna. A szovjet vezető kedden fogadta az amerikai szenátorokat, s ismét hangsúlyozta azokat a fő gondolatokat, amelyeket a nyilatkozatban is aláhúzott. Megerősítette, a Szovjetunió ószintén kívánja a két ország kapcsolatainak normalizálását. Bármilyen nagyok is a különbségek közöttük, nem szabad, hogy elfeledtessék a legfontosabbat, a nukleáris veszély elhárításáért, a béke megőrzéséért viselt felelősséget. Mint mondotta, őszinte jóakarattal megy Genfbe, s a csúcstalálkozó eredményeinek nemcsak a két országot, hanem az egész világot is ki kell elégíteniük. Az első hivatalos Washingtoni válasznyilatkozat ugyancsak kedden hangzott el. Speakes fehérházi szóvivő rendkívül tömören fogalmazott, főleg a már ismert szólamokat hangoztatta, miszerint az USA realista módon foglalkozik a két ország közötti nézeteltérésekkel, s hogy a megoldás érdekében Reagan kész az út ráeső felét megtenni. De milyen útra gondoljunk? Hiszen most sem felejtette el hozzáfűzni, hogy az elnök nem változtat a stratégiai védelmi kezdeményezéssel (azaz az űrfegyverkezéssel) kapcsolatos álláspontján. Ugyanis a szovjet vezető egyértelműen leszögezte: ha nem sikerül megtiltani a világúr militarizálását, ha nem sikerül elhárítani az úrfegyverkezési hajszát, akkor semmilyen eredményre nem lehet számítani. TASZSZ- nyilatkozat és washingtoni válasz Szerdán a TASZSZ nyilatkozatban mutatott rá: Az USA-ban hivatalosan bejelentették, hogy a közeljövőben kísérletet hajtanak végre az ASAT műholdelhárítórendszerrel, s valóságos céltárgyat fognak alkalmazni. E döntés a veszélyes fegyverzetek új osztályának, a kozmikus csapásmérő eszközöknek a kifejlesztését indítja el. Újabb lépést jelent a fegyverkezési hajsza fokozására és annak a világűrre való kiterjesztésére. A Szovjetunió két évvel ezelőtt egyoldalú kötelezettséget vállalt, hogy nem juttat múholdelháritó fegyvereket a világűrbe. Az amerikai lépés olyan időben történt, amikor a genfi tárgyalóasztalon fekszik a nagy horderejű szovjet javaslat arról, hogy tiltsák be az űrbeli csapásmérő eszközöket. Tehát az Egyesült Államok ismét elutasítással válaszolt a Szovjetunió gyakorlatban is bizonyított önmérsékletére, építő szándékú javaslataira. Ezért a TASZSZ közölte: Ha az USA kísérleteket hajt végre múholdelháritó fegyverekkel világúrbeli célpont ellen, a Szovjetunió felmentettnek tekinti magát a két évvel ezelőtt tett egyoldalú kötelezettségvállalása alól, s az események további alakulásáért az amerikai felet terheli a felelősség. Nos, e nyilatkozat után néhány órával a washingtoni hadügyminisztérium hivatalosan bejelentette: még ebben a hónapban végrehajtják az ASAT-kísérletet. Akaratlanul is felmerül az emberben a kérdés, hogyan kell fogadni azt a kijelentést, hogy a Fehér Házban realista módon foglalkoznak a problémákkal? Hiszen ismét egyértelmű: a Reagan-kormány- zat nem tett le arról az irreális szándékáról, hogy a fegyverkezési hajsza fokozásával erőfölénybe kerüljön a Szovjetunióval szemben. Ezt a moszkvai vezetés sosem fogja megengedni, s úgy, mint eddig, meg fogja találni az amerikai lépésre a megfelelő választ. Nem árt itt idézni a Gorba- csov-nyilatkozatból: ,,Úgy vélem, az a megmásíthatatlan tény, hogy- tetszünk egymásnak vagy sem- csak együtt élhetünk vagy halhatunk meg. A legfőbb kérdés, amelyre meg kell adni a választ, hajlandók vagyunk-e végül "elismerni, nem létezik más út, mint az, hogy békében éljünk, s hajlandók vagyunk-e gondolatainkat és tetteinket a katonai területről átvinni a béke területére? Ahogy azt önöknél mondják - élni és élni hagyni. Mi ezt nevezzük békés egymás mellett élésnek. Ami a Szovjetuniót illeti, erre a kérdésre igenlő a válaszunk.” Mihail Gorbacsov azért megy Genfbe, mert a Szovjetunió komoly leszerelési megállapodásokat kíván. Az amerikai szenátorok előtt azt hangsúlyozta, az államférfiaknak felelősséggel, kell megközelíteniük a két ország, a világ számára létfontosságú ügyeket. Megoldás csak akkor születhet, ha erre mindkét fél törekszik. Szovjet részről ismét ezt igazolták. Robert Byrd szenátor az NBC tévétársaságnak adott nyilatkozatában erről így beszélt: ,,A szovjet vezető tevékeny, közvetlen, rendkívül rátermett ember, aki pontosan és világosan fejezi ki gondolatait. Rám nagy hatással volt. A találkozóról optimista hangulatban távoztam. Beszélgetésünk három és fél órán át tartott, ami önmagában is igazolja: a szovjet vezetés párbeszédet, jó kapcsolatokat kíván.“ MALINÁK ISTVÁN Mihail Gorbacsov szerdán érkezett a tyumenyi kerületbe. Felvételünkön: az SZKP KB főtitkára a szamotlorszki olajbányászok között. (Telefoto- ČSTK) Vadászat és nyelvészet A vadászat valamikor létfenntartó foglalkozási ág volt. Ennek emlékét őrzi a nyelv is: számos kifejezés, stílusfordulat, szólásmondás a vadászat fogalomköréből került be a köznyelvbe. Az ősibb vadászati technika emlékét idézik az ilyesfajta átvitt értelmű kifejezések; behálóz, tőrbe ejt, tőrbe csal, lépre csal... Vagy például ez a szólásmondás: ordít, mint a fába szorult féreg (ti. a fából szerkesztett csapdába szorult toportyánféreg, azaz farkas). A vadászat fejlettebb, lőfegyveres korszakából erednek az effajta nyelvi fordulatok: felajzott érdeklődés (az ajz eredeti jelentése ez; .nyílásba behelyez'; a felajz pedig a nyíl bevágott részének az idegre illesztésére s az íj megfeszítésére utal), hátrább az agarakat, bakot ló, az utolsó bölény, előre inni (áldomást) a (még el nem ejtett) medve bőrére... Már egészen elhomályosult vadászati eredete ennek a szólásnak: csütörtököt mond. A puska ád ,,csött“-szerű hangot, amikor a ravasz meghúzásakor csak a závárzata csattan, de a fegyver nem sül el. A vadászat közvetve ma is gazdagítja nyelvünket. így például a régi baklövés csak napjainkban rövidül bakivá rádiósaink körében, jelentvén a bemondók vagy szereplők nyelvbotlásait. Még érdekesebb, alig pár esztendős nyelvi fejlemény a lencsevégre kap, azaz: valakit lefényképez. Minthogy a kerek lencsének semmiképpen nincs „vége“, nem kétséges, hogy ennek a furcsa szólásnak analógiás forrása ez: puskavégre kap. KUNSZERY GYULA Egy „gyilkos“ szó Gyilkos bikának nevezik azt a szarvasbikát, amelyiknek az agancsa - a többiekével ellentétben - egy ágban, úgynevezett nyársban végződik. Szarvasbógés idején az ilyen bika „leszúrja“, szinte felnyársalja azt a küzdőtársát, amelyiknek két-három ágacskában végződő agancsa nem ilyen veszedelmes fegyver. A szavak között is van jó néhány olyan „gyilkos“ szó, amely szinte kiirtja társait, önmagukban nem mind elítélendő szavak ezek, sőt nemegyszer nélkülözhetetlenek, de ha a divat hulláma felkapja őket, megvadulnak, s más, szintén kíméletlen, megbecsülést érdelmó kifejezések életére törnek. Ilyen gyilkos szó a biztosit ige. Megismétlem, amit az imént általánosságban jegyeztem meg. Képzésmódja tekintetében nem hibás ez a szó, a maga helyén van is szerepe, sőt jelentősége, de ha szinte minden lehetséges esetben ezt használjuk, nagyon sokat ártunk a biztosítnak is, kiszorított társainak is. Miért kell vetőmagot biztosítanunk, ahelyett, hogy vetőmagról gondoskodnánk? Lakást, állást biztosítanunk a rászorulóknak, ahelyett, hogy lakást szereznénk nekik? Megfelelő feltételeket biztosítanunk, ahelyett, hogy megteremtenénk e feltételeket? A nagyobb termés biztosításáról beszélnünk a nagyobb termés elérése helyett? Miért kell arról cikkeznünk, hogy a munkához szükséges felszerelés biztosítva van, holott egyszerűen megvan, rendelkezésünkre áll? Munkaruhát miért biztosítunk a dolgozónak, miért nem egyszerűen adunk? És tovább folytathatnánk a sort, mert még sok mindent lehet ily módon „biztosítani“. Csak egyet nem: a változatos, színes, kifejező stílust. KUSINSZKY ENDRE Megsütik az igényünket Elvont jelentésű szavaink egy része nagy veszélynek van kitéve. Azokról a szavakról van szó, melyeket a gazdasági és a politikai életben gyakran használnak, s nélkülözhetetlenségüket az is bizonyítja, hogy több kifejezésben és sok jelentésárnyalatban is élnek. A veszély pedig az, hogy egy-egy ilyen szó - épp fontossága miatt - időnként divatba jön. Ezeket a divatszókat sokan használják gondolkodás nélkül, a korszerűség vagy a szakszerűség szándékával, de helytelenül: a szavak jelentéskörét már-már az érthetetlenségig bővítve. Ilyen divatos, veszélyeztetett szó az igény. Jelentése önmagában nem túlságosan szétágazó: jogos(nak tekintett) kívánság, követelés vagy elvárás. A belőle képzett igényel igének azonban már több jelentése van, az igénybe vesz fordulatnak pedig öt alapvető jelentésárnyalatát is megkülönböztetik értelmező szótáraink: (fel)használ; lefoglal; kisajátít; valamely munkával megbíz; megerőltet, kimerít; megkövetel valamit, szüksége van valamire. A hivatalos nyelv fontos és egyértelmű szakkifejezése az igényjogosult, az igényes pedig manapság a köznapi életben betöltött szerepe miatt válik jelentékenyebbé, mint ellentétpárja, az igénytelen. Több, szótározott jelentésén kívül az apróhirdetések zsargonjában, főnévi szerepben, egyre inkább „pénzes vevő“ az értelme“. (A csak igényesnek kitételben ugyanis az igényes szó azon kívül, hogy olyan személyt jelöl, akinek fokozott minőségbeli igényei vannak, jelentéssúrítéssel azt is kifejezi, hogy az ilyen vevő meg is tudja fizetni a különleges minőségű árut.) Az igény és származékai tehát pótolhatatlan elemei nyelvünknek. Annál elszomorítóbb, hogy épp a körülhatárolt jelentésű alapszót használják egyre gyakrabban rosszul. Példánk az újságnyelvből való: ,,Újdonságnak számít a színben, mintában egymással harmonizáló ágynemű- és fehérnemű- kollekció, ami régen várt igénye a hazai vásárlóközönségnek.“ Tehát az ipar és a kereskedelem régen várta volna, hogy felébredjen ez a kívánság a vevőkben? Szó sincs róla! A vásárló- közönségnek régi igénye volt, hogy az összeillő darabokat együtt lehessen megvenni; ez tehát az a „kollekció“, amelyet régen várt az vásárló. A két kifejezés összekevérése eltorzítja az igény szó jelentését. Másik példánk is mutatja, hogy csakugyan fenyeget valamiféle szerencsétlen jelentésbóvülés. Egy többnapos ünnep előtt a sütőipar illetékese így nyugtatta meg a lakosokat: ,,Éjszaka megsütjük a város péksüteményigényét." Eszerint az igény már nemcsak az ellátást jelenti, mint első példánkban láttuk, hanem „szükséges mennyiség“ értelmet is tulajdonítanak neki? Hiszen a pékek nyilván a város számára szükséges mennyiségű péksüteményt sütik meg éjszaka, nem pedig az ez iránti igényt. BÍRÓ ÁGNES
