Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)

1985-09-07 / 211. szám, szombat

Hatékonyabb eszmei nevelő munkát Rövidesen megkezdődik a pártoktatás • A propaganda hatása a valóság igaz bemutatásán alapszik Szeptember másodikán megteltek az iskolák padjai kis és na­gyobb gyerekekkel, s mert megkezdődtek az előadások a pártfőisko­lákon is, a felnőttek egy csoportja szintén intézményesen művelő­dik. A kis elsősök életükben először találkoztak „életszagú“ tudni­valókkal, a nagyobbak (és a felnőttek) ott folytatták, ahol júniusban abbahagyták. Az iskolai élet sokszáz fogaskerékből álló nagy gépezete beindult. Rövidesen megkezdődik a pártoktatás is, mely­nek keretében a CSKP tagjai bővítik ismereteiket. A tanterv felöleli a gazdaságpolitikai s más fontos elméleti és gyakorlati kérdések megvilágítását, nem utolsósorban az időszerű nemzetközi helyzet ismertetését. ÚJ SZÚ 1985. IX. 7. A pártoktatás előadói, az isko­lák tanárai és tanitói a sajtó, rádió, televízió és más, az agitációval és propagandamunkával foglalkozó intézmények, szervezetek munka­társaival együtt a tanítványaik, il­letve olvasóik, hallgatóik, nézőik tudatát formálják. Sokrétű tevé­kenységről van szó, melyben je­lentős szerepe van a „hogyan“- nak. A mondott vagy irt szónak bizonyítható tényekre kell épülnie, az érveléseknek logikusaknak, vi­lágosaknak kell lenniük. Ezek ha­tározzák meg meggyőző erejük fokát. Jan Fojtík eivtárs, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a köz­ponti bizottság titkára ezzel kap­csolatban a Rovnost napilap meg­jelenésének 100. évfordulója al­kalmából Brnóban elmondott be­szédében többek között ezt mon­dotta: ,,Mibei rejlik a propaganda tekintélye? Min alapszik hatása? A valóság igaz bemutatásán, azon, hogy rá tud mutatni szocialis­ta társadalmunk mozgatóerőire, meggyőző példák alapján tudja bemutatni a kollektívák és az egyének hősiességét, alkotóké­pességét és kezdeményezéseit.“ Nálunk ezekben a példákban nincs hiány. Számtalan munka- csoport és egyén nem nézi az órát, ha torlódnak a teendők. So­kan már a 8. ötéves tervidőszak feladatait teljesítik, fiatal vagy idős újítók a pihenés óráiban rajzolnak, számolnak, töprengenek, hogyan lehetne az eddiginél jobb eredmé­nyeket elérni munkahelyükön. A propagandistáknak ezeket az örömteli megnyilvánulásokat is fel kell használniuk munkájukban, mert a bizonyítható tények sugá­rozzák a legnagyobb erőt a sza­vakba. És erre az erőre szükség van, mert politikai ellenfeleink és egyes kispolgári beállítottságú családok idősebb tagjai még ma is a „régi nótát fújják“, és egy olyan világot sírnak vissza, melynek a szétzúzásában milliók vettek részt, és közülük sokan az életü­ket is feláldozták, mert meg voltak győződve harcuk igazáról. Jele­nünk őket igazolja, hiszen az egy­kori viskók helyén magasba törő toronyházak állnak, s ahol valaha mocsarak büzlöttek, ma gyárak nyújtanak munkaalkalmat, létbiz­tonságot az emberek százezrei­nek. Az ellenség azonban mindezt tudatosan figyelmen kívül hagyja és a szocialista társadalmunknak fejlődése szempontjából elhanya­golhatóan csekély jelentőségű ne­gatív megnyilvánulásokra figyel. Felnagyítja azokat, és főleg a ta­pasztalatlan fiatalság egy részét „tömi“ velük. Ezzel magyarázha­tók egyes lányoknak és fiúknak a magatartásformái, akik majmol­ják a nyugati, hanyatló életstílust, kihívóan öltözködnek, bozonto­sak, s mert ott egy ideig bizonyos rétegekben divatban volt az ápo- latlanság, hetekig vagy hónapokig nem mosakodtak! Szerencsére kevesen vannak, és a többség nem követi, sőt megveti őket. Ideológiai munkánknak célba kell vennie a reakció minden mes­terkedését. Közgazdászaink, az életszínvonal alakulását tanulmá­nyozó tudósaink és statisztikusa­ink igen sok olyan adatot gyűjtöt­tek össze, melyek szocialista tár­sadalmunk fejlődését, örömteli távlatait bizonyítják. Az oktató-ne- velő munka minden területén fel kell használni ezeket, főleg a fiata­lok tudatának formálására, esetle­ges téves nézeteik kiigazítására. Nem dicsekedni, hanem érvelni kell! A rongyrázás - rangos propa­gandaeszközök híján - a nyugat „asztala“. Nemrég egy szerény­nek éppen nem mondható fiatal­ember valamelyik nyugati rádió- állomás stúdiójában arról szóno­kolt (vagy blöffölt), hogy jó kerese­te, lakása és gépkocsija van! Kér­dés azonban, hogy ki esik ettől nálunk hasra? Hazánkban ugyan­is tízezrekre tehető azon fiatalok­nak a száma, akik mindezzel bizo­nyíthatóan rendelkeznek. Egy ko­rábbi statisztika szerint Csehszlo­vákiában minden negyedik csa­ládnak van személygépkocsija, és nyilván ez a szám már meghala­dottnak tekinthető. Ami pedig a la­kásokat illeti, vessünk egy pillan­tást a Szlovák Statisztikai Hivatal ez év júliusának végén közzétett jelentésére: „Az első félévben 14 051 lakást adtak át, 700-zal többet, mint 1984 első felében.“ Szükségtelen bizonygatni, hogy ezeket nem kizárólag hajlott korú nyugdíjasok kapták; az új tulajdo­nosok között szép számban van­nak fiatalok is. Azzal viszont már nem dicsekedett a nyugati propa­gandagépezet „jó keresettel ren­delkező“ ifjú bérence, hogy náluk a munkanélküliek száma milliós nagyságrendet ér el. Ennek vi­szont éppen a fordítottja igaz szo­cialista társadalmunkban, mert nálunk munkaalkalomban nincs hiány, ami pedig az életszínvonal alakulását illeti, pillantsunk bele mégegyszer a már idézett statisz­tikai jelentésbe: „A szlovákiai la­kosság pénzbevételei 62,1 milliárd koronát tettek ki, és a múlt év azonos időszakához képest 3,4 százalékkal emelkedtek.“ Úgy hisszük, e- számadatok kommen­tár nélkül is választ adnak a kér­désre: hogyan élünk mi. A pártoktatásban, az iskolai és családi nevelésben, a sajtó, rádió és televízió munkájában vannak még olyan tartalékok, melyeket vétek parlagon hagyni. Számtalan értékes propagandakiadvány ada­tai néma betűkként porosodnak könyv- és irattárak polcain. Az utóbbi években közzétett nagy horderejű pártdokumentumokat, a Szövetségi Gyűlés, a szövetségi kormány, a CSNT és az SZNT ülésein jóváhagyott határozatokat gyakrabban használhatnák előa­dásaikban a propagandisták, a magas beosztásban dolgozó po­litikusaink körültekintően megfo­galmazott és számtalan értékes adatot tartalmazó beszédeit a tö­megtájékoztató eszközök az el­hangzás utáni napon megjelente­tik, de nem elégszer térnek rá vissza, többet meríthetnének be­lőlük a pártoktatás előadói és a pedagógusok is, hiszen hosszú időre szóló, irányt mutató gondo­latokat tartalmaznak. A jövőben gyakrabban kell használni ezeket érvelésre, mert passzivitásunk az ellenséget bátorítja. Sok olyan fiatal él közöttünk, aki „beleszületett“ a szocialista tár­sadalmi rendszerbe, készen kapta iskolarendszerét, egészségügyi, szociális, gazdasági és más vív­mányait, ezért a kezdettől napjain­kig ívelő politikai, történelmi ma­gyarázatok híján nem ismerhetik eléggé vívmányainkat. Tanítsuk meg őket a történelmi igazságok­ra, adjuk át nekik azokat a felbe­csülhetetlen értékű politikai isme­reteket, melyeket a marxizmus-le- ninizmus klasszikusai tettek közzé műveikben, s amelyeket pártunk története, népünk tapasztalata ékesen bizonyít. „A sajtó a párt legerősebb fegyvere“ - állapította meg Lenin évtizedekkel ezelőtt. De igen hatékony fórum a tudo­mányos alapokra épített pártokta­tás, az agitációs és propaganda- munka is. Ezeknek együttes hatá­sával eredményesen harcolhatunk a kispolgári csökevények, az ideo­lógiai torzulások előidézésére tett kísérletek, az éterből felénk zúdu­ló nyugati rágalomhadjárat ellen. Kezünkben vannak a lehetőségek, csak még jobban élnünk kell velük! Sokat tettünk eddig is az esz­mei-politikai munka fellendítésé­ért, magas szintre emeléséért. Tartalékok mutatkoznak viszont többek között azon fiatalok tudatá­nak a formálásában, akik - főleg a konzervatív, kozmopolita beállí­tottságú család vagy barát hatásá­ra - azt hiszik, hogy Nyugaton manna hullik az égből, vagy bar­nára sült kenyér terem a fán. Ha a velük egyívású társaik meg is vetik őket, mi ne mondjunk le róluk. Céljaink megvalósításához egész népünkre - igy rájuk is - szükségünk van. A nyugati vi­lágról alkotott hiányos, elferdített, torz elképzeléseiket mindeneke­lőtt nagyszerű vívmányaink felso­rakoztatásával, türelmes politikai és pedagógiai munkával változtat­hatjuk meg. Az éles, kibékíthetet­len ellentmondásokkal teli nyugati világ objektív bemutatása is segít­heti törekvéseinket, hiszen annyi­ra „jó“ és „szép“ ott minden, hogy az a csehszlovákiai fiatal férfi, aki néhány évvel ezelőtt ha­zai utasszállító repülőgépet térített el az NSZK-ba, röviddel ezután önkezével vetett véget életének. Pedig megérkezésekor a repülő­téren kijelentette: „Csodálója va­gyok a nyugati életstílusnak.“ Hozzá hasonló „hajótöröttek“, persze, vannak még nagy számban. A valóság igaz bemutatásának szükségessége a politikai meg­győzés pótolhatatlan követelmé­nye. Propagandamunkánk akkor lesz még jobb, ha a fények mögött meghúzódó árnyékosabb részek­re is ráirányítjuk dolgozóink és fiataljaink figyelmét. így kap teljes képet az olvasó és hallgató, a főis­kolás vagy kétkezi munkás célja­inkról és a szükséges ismeretek birtokában minden bizonnyal egyetért velük, támogatja azokat, hiszen egy olyan társadalom to­vábbi felvirágoztatásáért fogantak, melynek ó is tagja, és melynek javaiból részesül. Az eszmei nevelő munka hatékonyabbá tételére használjunk fel minden rendelke­zésünkre álló fórumot és eszközt, így a nyári szünet után ismét mű­ködő iskolákat, a tömegtájékozta­tó eszközöket és a rövidesen megkezdődő pártoktatást is. Az eredmények főleg a hazaszeretet és a szocialista internacionaliz­mus elmélyítésében, a jó emberi kapcsolatokban, valamint a mun­kahelyi közérzet állandó javulásá­ban - és ennek természetes vele­járójában - a kimagasló termelési eredményekben is lemérhetőek lesznek majd. KOMLÓSI LAJOS A 7. ötéves tervidőszak úttörője mozgalom feltételeinek a Ružomberok! Lenin Pamutipari Vállalatnál 77 dolgozó tett eleget, akik legalább öt hónappal a határidő előtt teljesítették az ötéves terv feladatait. Ennek a mozgalomnak a vállalatnál már tízéves hagyománya van. A legjobbak közé tartozik Marta Pudi&ová, aki teljesítménynormáját több mint 120 százalékra teljesíti. (Vladimir Gabčo felvétele - ČSTK) Nyíltan és őszintén A Dobrá Niva-i (Zvoleni járás) egyesített szö­vetkezetben öt pártcsoport van. 124 párttaggal. Aktivitásuk szö­vetkezetünk si­keres gazdálko­dásában tükrö­ződik. Teljesítjük a tej- és a hústermelés tervét és a növénytermesztési tervet is. S megvannak a feltételek ahhoz, hogy ennek az ötéves tervidő­szaknak a feladatait túlszárnyal­juk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek tartalékaink. Van elég mind a gazdálkodásban, mind a pártmunkában. Erről majd nyíl­tan, bírálóan és személyre szóló­an beszélünk a pártalapszerveze­tek évzáró taggyűlésein és az üzemi pártkonferencián. Már most konkrét intézkedéseket foganato­sítunk annak érdekében, hogy az évzáró tanácskozás ne csak a mérleget vonja meg, hanem el­sősorban tűzze ki a következő évek feladataik, ösztönző legyen és mindvégig nyílt, bíráló és önbí­ráló szellemben folyjék. Célunk, hogy minden párttag tudatosítsa, vajon mindig kommunistaként cselekedett-e. Természetesen magunkkal kezdtük, már július elsó felében értékeltük az üzemi pártbizottság tagjait. Megmondtuk, ki tett keve­set, ki teljesítette jól a feladatokat, és ki tehetett volna többet is. Ugyancsak értékeltük a pártalap­szervezetek bizottságainak elnö­keit és a pártcsoportok vezetőit. A pártalapszervezetek bizottságai szintén értékelték tagjaikat. így már tudjuk, hogy kire számítha­tunk a jövőben. Tudjuk azt is, hogy az évzáró gyűlés elé terjesztett jelentés na­gyon fontos. Bírálónak, személyre szólónak kell lennie, nem elég a hiányosságok és hibák megálla­pítása, hanem rá kell mutatnia felszámolásuk módjára is. Ezért minden részlegen külön csoport alakult, amely alapanyagokat ad az üzemi pártbizottságnak a jelen­tés kidolgozásához. Persze nem arról van szó, hogy többoldalas számadatokkal szolgáljanak a szövetkezet gazdálkodási ered­ményeiről. Az emberek ezeket úgyis elfelejtenék, és különben is ezek a számok munkájukat tükrö­zik. És ez az, amiről beszélni kell. Gondolom, helyes, ha a szövetke­zet vezetősége írásbeli jelentést kap a gazdálkodásról és a felada­tok teljesítéséről, és ezt az évzáró taggyűlés és a konferencia vala­mennyi résztvevője megkapja. És miképpen folyjon a vita? Nos, tárgyilagosan, nyíltan, bíráló, és önbíráló szellemben. Az egyes problémákkal kapcsolatban a vitá­ban nyilatkozniuk kell azoknak az elvtársaknak, akik egyik-másik részlegért felelősek. Nemcsak hangsúlyozniuk kell a hibákat és a fogyatékosságokat, hanem nyíl­tan meg kell mondaniuk ki okozta és mit tesznek felszámolásukért. A maga véleményét mondja meg mindenki nyíltan. A kommunisták évzáró tanácskozására néhány pártonkívülit is meghívunk, azo­kat, akik felelős gazdasági tisztsé­geket töltenek be, és meghívjuk a legjobb dolgozókat. A jelentésben a legnagyobb súlyt a kommunistáknak a rájuk bízott részlegért viselt személyes felelősségére helyezzük. Beszélni fogunk a munka- és pártfegyelem- ról, a kommunisták személyes példamutatásáról és elkötelezett­ségéről. Egyszóval mindent megteszünk azért, hogy szövetkezetünkben a kommunisták évzáró tanácsko­zása nyílt, bíráló és ösztönző le­gyen, s hogy a munkahelyi kollek­tívát az előttük álló feladatok telje­sítésére mozgósítsa. Például a következő ötéves tervidőszak­ban egy tehéntől 4600 liter tejet akarunk fejni évente, és a terme­lés többi ágazatában is túl akarjuk lépni a mostani átlagot. Merész célokat tűzünk ki, de dolgozóink képesek ezek elérésére. JÁN SIMKO, a Dobrá Niva-i Efsz, üzemi pártbizottságának elnöke Nyár végi határjáráson Szépen fejlődnek a tarlókeverékek A nap pazarlóan szórja sugarait a határra. Verejtékező emberek dolgoznak gépeikkel a kukorica- táblákon, szállítják az értékes ta­karmányt a tárolóhelyekre, ahol jól összetömörítik, hogy minél na­gyobb mértékben megőrizhesse tápanyagtartalmát. Csóka István, a pozsonyeperjesi (Jahodná) Ha­ladás Efsz elnöke a munka végzé­sét értékelve úgy számítja, hogy két hét alatt betakarítják a silóku­koricát. Igyekeznek, mert az őszi időszakban még nagyon sok mun­ka vár rájuk. Ebédidő alatt elcsendesedik a határ. A gazdasági udvaron is csak egy bulldózer túrja a szenet a kazánház felé. Az elnök a mun­kaszünetet kihasználva röviden összefoglalja, hogy milyen volt a nyár, mennyit terem a határ, és milyen erőfeszítéseket kell tenniük az ígéretes termés betakarításá­ért. Nehéz időszakot éltek át. Nagy viharok voltak a szövetkezet földjei fölött. Az árpa 100 százalé­ka, a búza 30 százaléka a csapa­dékos időjárás és az erős szelek hatására megdőlt. A kombájnok nem járhattak körbe a táblákon, csak a dőlés irányával szemben haladhattak. Ezért elég sok volt az üresjárat. Még szerencse, hogy a betakarítás idején alig esett az eső. Ilyen körülmények között aránylag kis veszteséggel sikerült betakarítaniuk a termést. A búza átlagos hektárhozama 7 tonna, az árpáé 5,65 tonna volt. A jó szerve­zés eredménye, hogy a szalmát 12 nap alatt elhordták a tarlóról, amit gyorsan felszántottak. Egy részébe kukorica- és napraforgó­keveréket vetettek, ami olyan jól kikelt, és olyan gyorsan fejlődik, hogy egy hónap múlva már ka­szálhatják. Az értékesebb takar­mányt pedig meghagyhatják a téli időszakra. A betakarítással egyidejűleg a szövetkezet dolgozói átgondolt munkával már a jövő évi termés feltételeit teremtik meg. Hordják az istállótrágyát a cukorrépa alá. Bőven juttathatnak szerves trágyát a földbe, mert eleget tároltak belő­le. A tervek szerint a szántóterület negyedrészét trágyázzák meg. A szerves trágyát úgy gondozzák, hogy az a lehető legkisebb mér­tékben szennyezze a környezetet. A tárolóhely aljára poros, törmelé­kes tőzeget szórnak, amely fel­szívja a trágyára öntözött trágya­levet. A tároló oldalfalaira is tőze­get raknak. Az ebédszünet után az elnökkel egy kis határszemlére indulunk, öröm járni a buja növényzet kö­zött. A kukorica egy-egy táblán 3 méter magasra is megnőtt. A perkó után vetett silókukorica is szépen fejlődött. Megtekintjük a tarlókeverékeket is, amelyeket, amint az elnök mondotta, nemso­kára kaszálni lehet. A szomszédos táblákon már több mint 100 hek­tárt készítettek elő vetés alá. A ta- lajmúvelési munkákat idejében végzik, hogy pihent földbe kerüljön a mag. így csinálják ezt minden évben, ezért kelnek jól az ősziek és a további gondozás után nagy hozamot adnak. Igazán sokat ígér nyár vége felé a szövetkezet határa. Minden par­cella a jó gazdák munkájáf dicsé­ri. BALLA JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents