Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-06 / 210. szám, péntek
Fémkohászat a Mátyusföldön A „nikkeltörténelem“ negyedszázada Az ekétől az öntödébe • Harc a századszázalékért • „Meddőhányó“ parlagon Számos olyan ágazata van a népgazdaságnak, amely pótolhatatlan alapanyagokat termel egyéb ágazatok számára, s így tud végül hasznos lenni. Ilyen például a hazai nikkelgyártás is, amelynek éppen ezekben a napokban van negyedszázados jubileuma. Huszonöt évvel ezelőtt a Vág-parti kisvárosban, Sered’ben olyan munkáskezek fogtak hozzá a mezőgazdaságról híres vidéken a hazai nikkelkohászat megteremtéséhez, amelyek korábban az ekeszarvához szoktak. Mégis a semmiből, a zöld rét közepén, alig három év alatt felépítették a gyárat, amely a környék egyik jellegzetessége lett, és rövidesen termelni is kezdett. Ma már a hazai acélipar elképzelhetetlen a sered’i nikkel nélkül. Csehszlovákia a népi demokratikus országok között a felszabadulás után éppen fejlett nehéziparával tűnt ki. Aztán az ötvenes évek vége felé már kezdtek előtérbe kerülni az acéliparban is a gazdaságossági - pontosabban anyagtakarékossági - tényezők, és szükség lett a nikkelre is, amely az acélhoz „keverve“, annak sokkal jobb tulajdonságot kölcsönöz. Ilyen módon a szilárdabb acélból kevesebb is elég, hogy ugyanolyan paramétereket tudjunk elérni. Akkoriban a szocialista országok közül csak a Szovjetunió termelt és gyártott nikkelt, felmerült tehát annak kérdése, hogy a csehszlovák kohászat is elkezdje a nikkel- gyártást. mint többi szociális jellegű igényeiket különböző anyagi hozzájárulással, kölcsönnel, egyéb segítséggel. Élénk a város kulturális és sportélete is. Amikor Ivan Juríkkai, a vállalat technológusával elindultunk, hogy végigjárjuk a nikkel útját az érctől a „fémmé válásig“, előbb el kellett haladnunk a segédfolyamatokat biztosító részlegek mellett. Víz, levegő, gáz, gőz, villamos energia... Adagolásuk fontos, és pontosan kell történnie. Az udvar legvégében van az érclerakat, de egy része egyenesen a vagonokból kerül a szalagra. Egy nagy, hangárszerű épületbe egyszerre két vagont is betölti J SZÚ 1985. IX. 6. Azért esett végül is a választás a Vág menti kisvárosra, Seredre, mert akkor környékén alig létezett valamilyen ipar, munkaerő pedig akadt, igaz ipari munkához szokott alig. Aztán 1960-ban megalakult a Seredi Nikkelkohó nemzeti vállalat, bár a „nikkelöntés“ csak három évvel később indult be. A szó szoros értelmében a „szakmát“ a munkásokkal együtt tanulta a gyár egész vezérkara, így Jozef Pachalec mérnök is, a vállalat jelenlegi műszaki igazgatóhelyettese. így aztán emlékeznie sem nehéz a kezdetekre.- Még a hidegháború idején kimondták az embargót a nyugati országok a nikkelre is, igy gyártani kényszerültünk. Az ércet - azóta is - Albániából importáljuk. Három év sem telt bele, és jelenthettük: ,,megszületett“ a hazai nikkelgyártás. Ma a vállalatnak több mint 1300 alkalmazottja van. Ez önmagában nem túl sok, viszont sokat jelentett a kisváros számára, hogy annak idején ide épült a nikkelkohó, hiszen azóta a város lakossága több mint 12 ezerrel gyarapodott. Az ötvenes évek végén még csak alig ötezer főt számláló mezővároska volt Sered’. A nikkelkohó révén megnőtt, arculata megváltozott, s ebben jelentős szerep jutott a vállalat azon dolgozóinak is, akik fontos társadalmi funkciókat töltenek be az egyes városi szervekben. Nemcsak az jelentett sokat, hogy a nikkelgyártással párhuzamosan megindult a lakásépítés is, hanem járulékos létesítmények, bölcsődék, óvodák is épültek. Azokat a város másutt dolgozó polgárai is igénybe vehetik, nemcsak azok a dolgozók, akik a mintegy 660 lakótelepi lakásban laknak. Ennyi vállalati lakást tartanak ugyanis számon a nikkelkohóban. Mintegy 150 dolgozó pedig a városban önerőből épített családi házat. Ebbéli igyekezetüket éppúgy támogatta a vállalatvezetés, nak, s egyszerre az egyik - egymástól távolabb eső - végüket fölemelik, és az érc kiszóródik, majd eltűnik egy nagyméretű rostán át a föld alá, ahol elkezdődik az őrlése. Előbb csak a nagy darabokat törik össze 80 milliméternél nem nagyobb átmérőjűvé, majd fokozatosan apróbbá, miközben szállítószalagon „utazik“ a korábban a Dunán vagy az Adrián hajózó, majd vagonokban utazó érc, mígnem egészen lisztté őrlik. Ez utóbbi forgó malomban történik, amelynek „gyomrában“ acélgolyók végzik az őrlést. Itt egyébként hangtompító vagy inkább fülvédő kellene, hiszen az összesen 50 tonnányi acélgolyók nagy robajt csapnak. Ezután következik az érc redukciója. Ezt tizenötemeletes kohókban végzik, miközben egy hosszú tengelyen forgó keverőlapátok segítségével egyre lejjebb esik. Útközben az alulról felfelé nyomuló forró krakkóit földgázzal találkozik, majd hütik, és elkezdődik a kilúgozása. Eddig tartott az ún. száraz folyamat, most már a nedves eljárás következik. Ebben a fázisban az érc ammóniá- kos oldatban lúgozódik, és a kilúgozott nikkel hatására gyönyörű kék oldatot kapunk, a kilúgozott érc pedig fekete színűvé válik, vastartalma vagy 50 százalékos. Forró gőz hatására kiválik az ammóniák és a megmaradó nikkelkarbonátra (NiC03) most már az elektrolízis vár. Itt előbb vékony alumíniumlemez képezi a katódot, amelynek mindkét oldalán vékony nikkellemez képződik, majd a következő elektrolízisnél - mielőtt még egyéb vegyi folyamatoknak is alávetik - erre a mintegy ötkilós nikkellemezre lerakódik hat nap alatt még vagy ötven kilogramm. Ezeket aztán kisebb darabokra vágva szállítják a Trineci Vasműbe. Amikor a sered’i nikkelgyártás elkezdődött, akkor még az érc nikkeltartalma is magasabb volt, meghaladta az 1 (egy!) százalékot, és az érc vastartalma ötven százalék fölött volt. Ma már a vas- tartalom csak 46 százalék körül mozog, de a nikkeltartalom is egy százalék alatt van. Tehát egyre nehezebb körülmények között kell gyártaniuk ezt a nagyon fontos vaskohászati alapanyagot. így nem csoda, ha a kivonhatóság növelésének megvitatásakor valóban csak tizedek, sót századok képezik a vita tárgyát. Viszont a termelés egyre nő. Ha tehát ilyen „csekélységek“ árán sikerül növelni a termelést, akkor ott nagyon sok munka lehet a háttérben. Jozef Pachalec nem titkolt büszkeséggel sorolja az adatokat:- Az elmúlt húsz év során több mint 70 százalékkal növeltük a termelést, viszont ugyanez alatt az idő alatt az energiaigényességet 44 százalékkal csökkentettük! Az abszolút energiafogyasztásunk 1970-től 3900 terrajoule-ról 3250 TJ-ra csökkent az elmúlt évben. Még ez alatt az idő alatt is 29 százalékkal nőtt a termelésünk volumene. Mindezt pedig olyan berendezéseken értük el, amelyeknek több mint ötven százaléka már elavult. Ilyen eredményeket csak úgy lehet elérni, hogy a mintegy 30 tagú fejlesztési kollektíva erejét megfeszítve dolgozik. Tevékenységük elsősorban arra irányul, hogy magyarázatát adják és megtalálják a módját annak, miként fokozzák a nikkel kivonhatóságát az egyre rosszabb minőségű ércből. Emellett a további veszteségek elkerülése a cél, hogy minél gazdaságosabban állítsuk elő ezt a fontos fémet. Ehhez számos más téren is takarékoskodni kell, például a szükséges segédanyagokkal vagy katalizátorokkal. A munkatermelékenység növelése magától értetődő követelmény, még ha tudjuk is, hogy mi sosem leszünk nyereséges vállalat. A mi nyereségünk abból származhat, ha az általunk előállított nikkel hozzáadásával a hazai acélipar ér el jelentős minőségi javulást termékein. Ószintén szólva, kissé meglepődtem, amikor Jozef Pachalec önmagától hozta szóba a környezetvédelem kérdését, még ha szándékomban állt is megkérdezni, mi lesz a sorsa a gyár mellett emelkedő, a bányák meddőhányóira emlékeztető kilúgozott nikkelércnek - vagy vasércnek? amely manapság olyannyira hozzátartozik a sered’i városképhez, mint amennyire a sík vidék.- Már egy nagy halom papírt tesz ki levelezésünk ez ügyben, hiszen ez a kilúgozott érc felerészt vasat tartalmaz, és ez nem lehet közömbös a számunkra. Viszont az érdekeltek azzal érvelnek, hogy két alapvető probléma is akadályozza a hulladékérc felhasználását. Az egyik, hogy porrá válik a nikkel kivonásának folyamatában, a másik, hogy aránylag sok krómot tartalmaz. Pontosabban sokat ahhoz, hogy acélt gyártsanak belőle, de keveset, hogy jó minőségű krómacél készüljön belőle. Ez pedig nagyon megdrágítaná a folyamatot. Azonban az utóbbi időben már történtek lépések a felhasználás érdekében. Meg kell oldanunk, hiszen már nemcsak gazdasági és nyersanyagkérdés, hanem ökológiai is. Ma már mintegy 28 hektár területet foglal el a gyár mellett. Egyik felhasználási területe az építőiparban is jelentkezik, hiszen általa javítható a cement minősége, de ez mennyiségileg nem túl sok. A vaskohászatban kell keresnünk a megoldást. Egyébként a többi lényeges környezetvédelmi szempont ellen nem vétettünk. Amikor távozom, még a kocsiból hosszasan nézem a mátyus- földi rónán messzire látszó kéményeket, amelyeknek a tövében nem túl hivalkodóan emelkedő szürke épületek falai mögött emberek serénykednek. Emberek, akik azért munkálkodnak, hogy megőrizzék a hazai acélipar jó hírnevét a világban. Még ha ezt néhány száz kilométerrel arrébb is végzik... MÉSZÁROS JÁNOS Augusztus 28-án adták át Bratislavában a Szlovák Műszaki Főiskola Elektrotechnikai és Vegyészeti Technológiai Karának új épületét, amelyet 211 millió korona ráfordítással a Žilinai Magasépítő Vállalat épített. (Magda Borodáčová felvétele - ČSTK) Üzemi gyógyüdülő Pihennek és gyógyulnak a Plastika dolgozói Kétezerkétszáz alkalmazott egészségének, üdültetésének fontosságát tartották szem előtt a nyitrai (Nitra) Plastika üzem vezetői akkor, amikor tervbe vették, hogy felépítik saját gyógyüdülőjüket - rehabilitációs központjukat. Az elképzelésektől a megvalósulásig eltelt néhány esztendő, hiszen három ütemben építették, de az idén júniusban elkészült. Ezt megelőzően az építkezésen hétvégeken az üzem dolgozói szorgoskodtak, bizonyítva, nemcsak kapni akarnak, ők is kiveszik részüket a munkából. A cél egy volt, minél előbb átadni rendeltetésének a 14 miliió koronát érő gyógyüdülőt. Július Štubňa személyzeti igazgatóhelyettes kissé vonakodva fotalálható strandra, hiszen mindkét helyen a meleg termálvíz előnyeit élvezhetik. Az alagsorból felérve megnéztünk néhány lakószobát is. Mit láttunk? ízléses, célszerű bútort, mely a pihenést szolgálja. - Célunk, hogy minél többen kúrálják magukat, ezért a szobák 3, 4, illetve hat ágyasak - közölte Jozef Curgali. Benéztünk a tágas, színes TV-készülékkel, könyvekkel, társasjátékokkal felszerelt társalgókba is. Kvetoslava Marešová, A Plastika dolgozója éppen fiait kereste. Megragadtuk az alkalmat s megkérdeztük, mit szól az új üzemi létesítményhez.- Csodálatos itt minden. Amikor az üzemben beszéltek az építkezés menetéről, el sem tudtam képgadott minket, mondván, a központ „próbaüzemei“, nem tudni még, milyen sikerrel. - Előbb nézzék meg, aztán beszéigessünk csak - mondotta. Szót fogadtunk, ellátogattunk a Nyitra melletti Poľný Kesovban található gyógyüdülőbe. Kísérőnk, Jozef Curgali, a káderosztály vezetője büszkén vezetett végig a korszerűen berendezett fogadótermen az ebédlőig. A 80 személyes világos ebédlőben éppen a déli terítéket helyezték az asztalokra. Megtudtuk, hogy a nyári hónapokban egyhetes turnusokban váltják egymást az üzem dolgozói, sőt, nyaranta partnervállalataikból csere- üdülőket is szívesen látnak. Ottjár- tunkkor 37 NDK-beli család élvezte a nyár örömeit.- Egyelőre a gyógykúrák közül csak kettő vehető igénybe, a szauna és a fedett úszómedence. De menjünk az alagsorba - invitált készségesen. Leérve Danica Va- ličková egészségügyi nővér magyarázta a látottakat. - Ez már a mi birodalmunk - mondta, majd elvezetett azokba a termekbe, ahol a kezelések folynak majd. A tágas, kényelmes helyiségek láttán arra gondoltunk, hogy bizony jó néhány rendelőintézet, sőt, régi kórház sem dicsekedhet ilyen berendezéssel. Megtudtuk, hogy különböző víz alatti masszázsok, gyöngyfürdő, pezsgőfürdő enyhíti majd a dolgozók fájdalmait. Természetesen a kezeléseket orvos írja elő. Mivel dolgozóik gyerekeit sem szeretnék kizárni ebből a gyógyüdülőből, gyermekorvos elbírálása szerint őket is kezelik majd.- Vendégeink a nyári hőségben is szívesen szaunáznak, a fedett uszoda naponta megtelik. Aki jobban kedveli a szabad ég alatti úszást átmehet a szomszédban zelni, mi is lesz ez voltaképpen. Naponta háromszor étkezünk, minden ragyog a tisztaságtól, a személyzet udvarias, és azon van, hogy semmink se hiányozzon. Élvezzük a jó időt, de ha esne is, rendelkezésünkre áll a fedett úszómedence. A gyógyüdülő környéke is rendezett, a gyerekek hintázhatnak, homokozhatnak, sportolhatnak. A férjemmel megbeszéltük, amint alkalmunk lesz, újból eljövünk. Elégedetten a látottakkal, hallottakkal búcsúztunk el kísérőinktől, akik elmondták még, hogy ilyen gyógyüdülő Szlovákiában nem üzemel még.- Éppen ezért nehéz a kezdet- mondta irodájában Július Štubňa személyzeti igazgatóhelyettes.- Nincs kihez tanácsért fordulni, kivel tapasztalatot cserélni. Azt szeretnénk, ha a veszélyes munkahelyeken dolgozók lennének az első kezeltek. S hogy minél többen kerüljenek el oda, 3-5 naposra tervezzük az ott tartózkodásukat. Célunk az, hogy a hétvégeken se álljon üresen a gyógyüdülő, ezért családi gyógyüdüléseket tervezünk. Persze, ehhez sok minden kell. Például elegendő személyzet, két szakács - számolt be a közeljövőről informátorunk. Elmondta, azon is gondolkodnak, hogy a dolgozókat műszak után autóbusz szállítaná a gyógyüdülőbe, délután kezelnék őket, ott töltenék az éjszakát, s reggel innen szállítanák a munkahelyre. Azért tartják jónak ezt az elképzelésüket, mert a dolgozók igy nem szabadságuk terhére kezeltetnék magukat.- Közvéleménykutatást tartottunk, az ötlet tetszik. Bízunk abban, hogy dolgozóink élni fognak az új lehetőséggel. PÉTERFI SZONYA Az új gyógyüdülő egy része
