Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-04 / 208. szám, szerda
NAPJAINK KULCSFONTOSSÁGÚ FELADATA A BÉKE MEGŐRZÉSE ÚJ SZÚ (Folytatás az 1. oldalról) ségtudatosak. A szocialista társadalom fejlődése megköveteli a dolgozó kollektívák és az egyének mind szélesebb körű részvételét az irányításban, s ehhez meg is teremtik a feltételeket. Éppen ennek az új társadalomnak a létrehozása a szovjet és a francia kommunisták alapvető célja, annak ellenére, hogy teljesen eltérő körülmények között tevékenykednek. Az SZKP az októberi forradalomnak köszönhetően elsőként lépett a szocializmus építésének útjára. Arra törekszik, hogy a Szovjetunió és nemzetei javára a legteljesebb mértékben kihasználja azokat az óriási lehetőségeket, amelyeket ez az új társadalmi rendszer nyújt. Az FKP a kapitalista elnyomás ellen harcol, amely Franciaországot egyre mélyebb válságba sodorta. Sajátos szocialista társadalom létrehozására törekszik, Franciaország jellegzetességeit és realitásait megtestesítő szocializmusra. Olyan mértékben, ahogyan a világ más tájain is megkezdték más országok ennek a társadalomnak az építését, és a szocializmus a saját tapasztalatainak köszönhetően szüntelenül érlelődött, épp olyan mértékben vált egyre sokrétűbbé, tartalmilag gazdagabbá. Ezen országok közül mindegyik új utakat választott a társadalmi átalakulások megvalósításához, olyan utakat, amelyek megfeleltek az illető országok történelmi hagyományainak és konkrét helyzetének. Az új társadalmi rendszer fejlődése, sikerének és erejének a megszilárdulása igy új távlatokat nyit, s a nemzetekben és nemzetiségekben nagy reményeket kelt a felszabadulás és a független fejlődés iránt. A kizsákmányolás megszüntetése a társadalomban és a szocializmus felépítése természetesen hosszú távú és nehéz feladat. Azok a népek, amelyek ebben az irányban indultak el, eddig még járatlan úton haladnak. A felmerülő kérdésekre új válaszokat kell találniuk, s emellett meg kell oldaniuk azokat az ellentmondásokat, ki kell elégíteni azokat a szükségleteket, amelyek magának a szocializmusnak a fejlődése során keletkeznek, s mindezt a kapitalista rendszernek és politikájának az ellenségeskedése mellett. Úgy, mint minden alkotó folyamat, a szocializmus építése sem ment nehézségek, tévedések és hibák nélkül, amelyek időnként drámai jelleget öltöttek. Viszont a kapitalizmussal ellentétben, amelynek válságát magának a rendszernek a leküzdésével kell megoldani, a szocialista társadalom problémáinak a megoldása azt feltételezi, hogy a legteljesebb mértékben kihasználják magának a szocializmusnak az előnyeit és lehetőségeit. A kapitalizmus erői, amelyek kihasználják a propaganda óriási eszközeit a szocialista országok tapasztalatainak elferdítésére, megkísérlik eltitkolni saját rendszerük válságának mélységét, a világban elkövetett bűntetteit, s kampányt folytatnak az emberiség felszabadításának gondolata ellen. E kampányokkal szemben a forradalmi és haladó erőknek rá kell mutatniuk a világméretekben jelentős sikerekre, amelyeket az új társadalmi rendszer történelmileg rövid idő alatt ért el a gazdaságban, szociális téren, a politikában, a kultúrában, s ugyancsak rá kell mutatni arra a szerepre, amelyet a világ fejlődésében és a béke megőrzésében betölt. A mélyreható változások és a hatalmas tudományos-technikai fejlődés korszakában számos nemzet továbbra is nyomorban, elmaradottságban él és éhezik. A nemzetközi társaságok nyomják el őket, amelyek egyedüli célja, hogy még nagyobb befolyást és gazdagságot szerezzenek. Erre használják ki a nemzetközi pénzügyi intézményeket is. A tőkés hatalmak kizsákmányolják ezeket a nemzeteket, ezeknek az országoknak az anyagi forrásait. Tovább fokozzák a fiatal államok kizsákmányolását, s kísérletet tesznek arra, hogy megakadályozzák önálló fejlődésüket, vágyaik megvalósítását. Ezért minden földrész nemzetei határozottan követelik a másabb, a jobb élethez való joguknak a megvalósítását. Szabadon akarják megválasztani saját jövőjüket. Ez indokolja, hogy jelenleg miért az egyik legfontosabb kérdés a mostani önkényuralomra építő kapcsolatok új nemzetközi gazdasági renddel történő helyettesítése, amely az igazságosságra, demokráciára, az együttműködésre és a függetlenségre épül. Ezt a követelményt jogosan kinyilvánítja az el nem kötelezett országok mozgalma, amelyet támogatnak a világ haladó erői. Erre törekszik a Szovjetunió a többi szocialista országgal közösen, amelyek között alapvetően új, egyenjogú kapcsolatok jöttek létre. A kapitalista országok mély válságot élnek át. Ez a társadalom életének minden területét érinti: szociális, politikai, gazdasági, kulturális és erkölcsi szférát is. A tőkés nyereséget a tömeges munkanélküliség, a szociális egyenlőtlenség mélyülése, az egyszerű emberek életkörülményeinek romlása árán érik el. Csökken a termelés, valutaproblémák lépnek fel, állandóan korlátozzák a dolgozók szociális és demokratikus vívmányait, tovább romlik az életkörnyezet. A kapitalizmus erői e válság, valamint a felszabadító mozgalmak ellenére sem teszik le a fegyvert. Mindent elkövetnek e mozgalom fékezése és feltartóztatása érdekében, hogy ezt a folyamatot visszafordítsák. Ez az értelme annak az ellentámadásnak, amelyet az imperializmus kezdeményezett, s amely a jelenlegi amerikai kormány hatalomra kerülésével egyre agresszívabb. Az imperializmusnak minden eszköz jó, amikor kísérletet tesz arra, hogy a saját javára változtassa meg a világban az erőviszonyokat. Zsarolás a világháború veszélyével, gazdasági és ideológiai háború, - mindez az ellentámadás része. Az imperializmus katonai fölényre törekszik, fokozza beavatkozását, akár katonai erő alkalmazásával is, diktátumot és szankciókat alkalmaz a felszabaduló nemzetek ellen. A rendelkezésére álló hatalmas propagandagépezetet beveti a kommunisták elleni kampányba azon országok ellen, amelyek a szocialista társadalmat építik és tökéletesítik, s úgyszintén minden demokratikus és haladó erő, valamint a nemzeti és szociális felszabadítás erői ellen. Ez az agresszív politika komolyan élezi a nemzetközi helyzetet. Fenyegető veszélyt jelent a békére és biztonságra nézve a világban. Az SZKP és az FKP rendíthetetlenül szolidárisak a függetlenségért, szabadságért és demokráciáért harcoló minden néppel. Szemtől-szembe az agresszió veszélyével szükségesnek tartják ismét megerősíteni szolidaritásukat a nicaraguai néppel, amely hősiesen védelmezi szabadságát és függetlenségét. Az imperializmus tekintet nélkül törekvéseire nem érheti el céljait. A világban a társadalmi és politikai erőviszonyokat a haladás erőinek javára sikerül fenntartani. A mostani világ változik és dinamikus. Nem lehet a status quo szemszögéből megközelíteni. Az összes világrész nemzeteinek a jövőjéről van szó, ezek javítani akarják az életüket. És minden nemzetnek joga van arra, hogy kidolgozza saját nézeteinek és értékeinek rendszerét, védelmezze életmódját, úgy építse és tökéletesítse azt, ahogyan szükségesnek tartja. Korunk döntő fontosságú követelménye a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséről szóló alapelvnek a megtartása. Évszázadunkban ennek a politikának nincsen más ésszerű alternatívája. A szocializmusnak a fejlődéséhez, a nép új, különböző szükségleteinek egyre szélesebb körű kielégítéséhez békére van szüksége. Fegyverek és háborúk nélküli világ - ez minden kommunista ideálja. Ezért harcolnak állandóan és mindenütt a békéért, a leszerelésért. Távolról sincsenek egyedül. Az utóbbi évek egyik jelentős tényezője az, hogy minden földrészen gyarapszik a legkülönbözőbb és nagy létszámú békeszeretó erők tábora. Tevékenységük meghozza gyümölcsét. Jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy felújították a genfi tárgyalásokat. Ez pozitív tény. Tekintettel Reagan új fegyverkezési terveire, elkerülhetetlen azonban, hogy mindenki, aki hú a békéhez és a leszereléshez, megsokszorozza erőfeszítéseit. A genfi tárgyalások témájáról és céljairól szóló megállapodás megtartásának döntő jelentősége van. E tárgyalásokon egyre hangsúlyozottabban merülnek fel az olyan alapvető kérdések, amelyek napjainkban az egész világ számára döntő jelentőségűek: ne kezdjék meg a lázas fegyverkezést a világűrben és állítsák meg azt a földön, lássanak hozzá az atomfegyverek radikális csökkentéséhez és végső célként törekedjenek e fegyverek teljes felszámolásához. Az FKP-t és az SZKP-t ezért aggasztják azok a nyilatkozatok, amelyek Bonnban hangzottak el az iparilag legfejlettebb hét tőkés ország vezetőinek találkozóján, s amelyek támogatták a tárgyalások hátráltatását célzó amerikai álláspontot. Mindkét párt elítéli a NATO vezetőinek azt a döntését, hogy Európában folytatják az amerikai rakéták telepítését. A tét nagy: vagy folytatódik a lázas fegyverkezés és növekszik a háború kirobbanásának veszélye vagy erősíteni fogjuk az általános biztonságot és a világbékét. A „csillagháborús“ amerikai tervek nemcsak hogy nem számolnak a lázas fegyverkezés beszüntetésével, hanem kiterjesztik azt a világűrre is. Ez a terv már a megvalósítás útjára lépett és újabb fegyverrendszereket vezetnek be. Míg az emberek ösztönösen tudatosítják a „csillagháborús“ tervek veszélyét, büntetendő könnyelműség vagy csalás lenne azt állítani, hogy veszélytelen kutatásokról van szó, amelyek állítólag műszaki előnyöket hoznak. Valójában arra irányuló törekvésekről van szó, hogy minden eszközzel leplezzék a rendkívül veszélyes terveket. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Francia Kommunista Párt a világűr mindennemű milita- rizálásának betiltására, Nyugaton és keleten egyaránt a rakéták telepítésének azonnali beszüntetésére és konstruktív párbeszédre törekszik, melynek célja a fegyverzet lehető legalacsonyabb szintjének elérése. Továbbá szorgalmazza a mostani tárgyalások és mindazon javaslatok sikerét, amelyek hozzájárulnak az enyhülési folyamathoz, valamint a jelenlegi konfliktusok tárgyalások útján történő békés rendezését. A Szovjetunió és a szocialista országok fáradhatatlanul küzdenek a békéért és a népek biztonságáért. A Francia Kommunista Párt megelégedését fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy számos országban sok államfő s a különböző politikai, szakszervezeti és vallási szervezetek vezető képviselői körében széles körű visszhangot váltottak ki azok a javaslatok, melyeket a Szovjetunió nevében Mihail Gorbacsov terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a tárgyalások egész idejére hirdessenek moratóriumot a támadó úrfegyverek fejlesztésére, kutatására, az ezekkel végzett kísérletekre és telepítésükre, valamint a hadászati támadó fegyverekre. Ez a józan ész útja. Ugyanez vonatkozik az 1985 novemberéig szóló szovjet moratóriumra, amelyet a közepes ható- távolságú rakéták telepítésére és Európában a válaszintézkedések megvalósítására hirdettek meg. Ezeket az intézkedéseket azt követően hozták, hogy megkezdődött az új amerikai rakéták telepítése. Különösen nagy jelentőségű a Szovjetunió további lépése, az a döntés, miszerint az idei év augusztus 6-tól egyoldalúan felfüggesztenek minden atomrobbantást. Ez lehetővé teszi, hogy hatékony gátat emeljenek a lázas nukleáris fegyverkezés útjába. A háború megelőzéséhez hozzájárulna, ha Európát megszabadítanák a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverektől és a taktikai fegyverektől, ha a világ különböző részein atomfegyvermentes övezeteket hoznának létre. Rendkívül nagy jelentőségű lenne, ha valamennyi atomhatalom kötelezettséget vállalna, hogy elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvert, ahogyan azt már megtette a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság. Tíz évvel ezelőtt hagyták jóvá a helsinki konferencia Záróokmányát. Elvei és valamennyi tézise továbbra is nagyon időszerű Európa biztonsága, valamennyi ország szuverén jogainak elismerése, a gazdasági, a tudományos, a műszaki és kulturális együttműködés, a környezetvédelem és az emberi jogok megtartása szempontjából. A Francia Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja megerősíti arra irányuló törekvését, hogy széles körben egyesüljenek mindazon erők, amelyek a békére és a leszerelésre törekednek, mindazok, akik - tekintet nélkül politikai, filozófiai és vallási meggyőződésükre — nem akarják, hogy a háborús lángok ellepjék a földet és a világűrt. A két párt megállapítja, hogy a szocialista országok, az el nem kötelezett országok s néhány további ország és kormány vezetőinek, valamint jelentős politikai, társadalmi és ideológiai erők vezetőinek békejavaslatai megfelelnek a békét és leszerelést szorgalmazó széles népi mozgalom követeléseinek. Nagyon pozitív a hat ország - India, Argentína, Görögország, Mexikó, Tanzánia és Svédország - vezető képviselőinek kezdeményezése. A Francia Kommunista Párt konstatálja annak jelentőségét, hogy Franciaország a világűr mili- tarizálása ellen foglalt állást és támogatta a leszerelésre vonatkozó konstruktív javaslatokat. Az FKP arra törekszik, hogy Francia- ország - kihasználva minden súlyát - járuljon hozzá a „csillagháborús“ tervek meghiúsításához olyan országokkal együttesen, mint a Szovjetunió, Kína, további szocialista országok, az el nem kötelezettek mozgalma és néhány további ország. A lázas fegyverkezés már súlyos következményekkel jár az egész világ, főleg a leginkább elnyomott nemzetek számára. A lázas fegyverkezés óriási összegeket emészt fel, míg nők, férfiak és gyermekek milliói nyomorban élnek a kapitalista rendszer feltételei között. Ezt nem szabad tűmi. Ezeknek az összegeknek egy részét haladéktalanul az ö helyzetük javítására kell felhasználni. A harc a békéért és a leszerelésért az életért vivott harcot jelenti. A Szovjetunió és Franciaország közti együttműködés jelentős eleme Európa és a világ békéjének és biztonságának. Ugyancsak megfelel a gazdasági fejlődés és a szociális haladás szükségleteinek, melyek mindkét országban különböző formájúak és jellegűek. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szovjet-francia együttműködés régi és szilárd hagyományokra épül. Ez különösen szembetűnően nyilvánult meg a nácizmus ellen vívott közös harcban. Újfent kibontakozott a hatvanas években, amikor joggal lehetett beszélni a Szovjetunió és Franciaország közti jó kapcsolatokról. A két ország együttműködése kiemelkedő fejlődést mutatott főleg a hetvenes években, amikor a két ország üzemei és dolgozói megtanultak együttműködni. Az utóbbi időben ezeket a jelentős sikereket nem használják ki teljes mértékben és mielőbb el kell érni gyümölcsöző megvalósításukat. Szükséges és lehetséges is népeink és korunk szükségleteinek szintjére emelni a kapcsolatokat. Országaink nagy, különböző és egymást kölcsönösen kiegészítő forrásokkal rendelkeznek. Ezeknek a forrásoknak a fejlesztése a kétoldalú érdekeltségen alapuló együttműködés útján azt jelenti, hogy közösen használják fel őket a foglalkoztatás növelésére, a szociális haladás biztosítására és a gazdaság korszerűsítésére, valamint a tudományos-műszaki forradalomnak az emberi fejlődés érdekében való jobb kihasználására. A népeink közti együttműködés és barátság fejlesztéséhez való hozzájárulás egyben az antikommunista és szovjetellenes kampányokkal szembeni következetes kiállást jelenti. A fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója évében a két fél a szabadságért és a demokráciáért vívott harc évei előtt tiszteleg. Hány férfi, nő és fiatal harcolt és áldozta életét azért, hogy soha többé ne ismétlődjön meg a háború és a barbárság! A náci Németországot a Hitler- ellenes koalíció országai együttes erőfeszítéseinek köszönhetően győzték le, a fasisztaellenes erők széles körű egyesítésének segítségével. A szovjet nép, amely 20 millió emberéletet veszített, drágán fizetett meg ezért. Hősiessége döntő szerepet játszott az ag- resszor leverésében. A francia kommunisták más hazafiakkal együtt jelentős mértékben járultak hozzá országuk felszabadításához. Mi, szovjet és francia kommunisták a történelemből levontuk a tanulságokat. A békéért még a háború kitörése előtt kell harcolni. Meg kell őrizni az éberséget, minden olyan revansista próbálkozással szemben, hogy aláássák azon határok sérthetetlenségének elvét, melyeket a második világháború eredményeként hoztak létre. Erre emlékeztetni nem visszatekintést jelent, hanem ellenkezőleg, annak bizonyítását, hogy a béke az emberiség legnagyobb értéke. A béke valóban a legnagyobb kincs. A szovjet és a francia kommunisták kifejezik meggyőződésüket, hogy a jelenlegi helyzetben a béke megőrzése napjaink fő feladata. Hangsúlyozzák annak szükségességét, hogy a nemzetközi kapcsolatok visszatérjenek az enyhülés és az együttműködés útjára, a lázas fegyverkezés beszüntetésének útjára, s végül, hogy bolygónkon teljes mértékben felszámolják a nukleáris fegyvereket. Mihail Gorbacsov és Georges Marchais megerősítette a két párt közös álláspontját a kommunista pártok közti kapcsolatokra vonatkozóan. Minden párt teljesen függetlenül és az országában kialakult helyzetnek megfelelően valósítja meg saját elemzését, saját politikáját és a szocialista társadalom felépítésének saját útján halad. Mihail Gorbacsov és Georges Marchais kifejezi meggyőződését, hogy a két párt közti kapcsolatok jelenlegi szintje - ahogyan azt a mostani találkozó megerősítette -, olyan tényező, amely hozzájárul az együttműködés fejlesztéséhez a szovjet és a francia nép, a két ország, a békéért, a demokráciáért, a szabadságért és a szocializmusért vívott harc érdekében. 1985. IX. 4.
