Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)

1985-09-04 / 208. szám, szerda

Egyéni és társadalmi érdekek összhangja ÚJ SZÚ 5 1985. IX. 4. 1. A munkafegyelem növelésének termelési-gazdasági feltételezett- sége összhangban van a kommu­nizmus építése legfontosabb cél­jával - az új ember sokoldalúan fejlett személyiségének formálá­sával. Az öntudatos munkafegye­lem csak azáltal szilárdulhat, hogy e cél elérésére törekszünk, s csakis így válhat az ember cselekvé­sének indítékává. V. I. Lenin hangsúlyozta, hogy a társadalmi munka szocialista, illetve kommu­nista szervezése módjához mind nagyobb mértékben maguknak a dolgozóknak szabad és öntuda­tos fegyelme járul hozzá. Egyben utalt arra, hogy a kényszertől az öntudatos fegyelemre, a munká­ban az önfegyelmezésre való átál­lás a legnagyobb erőkifejtést kö­veteli meg, és egy egész történel­mi szakaszt igényel. Az önkéntes, öntudatos fegye­lem objektív feltételei a szocializ­mus jellegéből, elsősorban a tár­sadalmi tulajdonból, a termelési viszonyokból és célokból, az egyén és a társadalom létérdekei­nek azonosságából következnek. A társadalom gazdagságát gyara­pító dolgozó egyidejűleg jobban kielégíti a saját szükségleteit is. Változik a munka jellege és tar­talma: sokoldalúan humanizáló- dik és alkotóbbá válik. Emelkedik a lakosság műveltségi és kulturá­lis színvonala. Az objektív feltételek azonban önmaguk, automatikusan nem szavatolják az öntudatos fegyel­met. Az emberek azonos körülmé­nyek között eltérő felelősségtudat­ról és szervezettségről tesznek ta­núbizonyságot. Az objektív feltéte­lek hatása a munkához való vi­szonyra és a fegyelemre az em­bertől, a szubjektív tényezőktől, a nevelő munka elmélyítésétől függ. Az SZKP ezért az emberek lét­feltételeinek alakításával egyide­jűleg nagy fontosságot tulajdonit eszmei-erkölcsi felemelkedésük­nek és szellemi fejlődésüknek is. E feladat teljesítésének egyik fő iránya az olyan ember formálása, akinek szemében a munkához és a fegyelemhez való öntudatos vi­szony valóban szükséglet, belső irányelv, erkölcsi norma. E cél elé­résének legmegbízhatóbb módja az ideológiai és politikai nevelő munkának összehangolása a szo­ciális és gazdasági szféra egyéb változásaival, s a gazdasági tevé­kenység szervezése úgy, hogy az új munkafegyelem - V. I. Lenin tanítása értelmében - a termelés valamennyi résztvevőjének tuda­tos hozzájárulásával jöjjön létre. Nem véletlen, hogy Mihail Gorba­csovnak, az SZKP KB főtitkárának a belpolitikai kérdésekről szóló va­lamennyi beszéde hangsúlyozza - az ötéves terv sikeres teljesíté­sének alapvető eszköze a lelkiis­meretes munka és a fegyelem szilárdítása. 2. Az egyén tulajdonsága, cselek­vése, indítéka, a munkafegyelem formálásának folyamatában a leg­fontosabb az ember és a társada­lom alapvető érdekei összhangjá­nak megteremtése. Marx és En­gels az új társadalmi rend alapel­vein munkálkodva hangsúlyozták: el kell érni azt, hogy az ember magánérdeke összhangban le­gyen az össznépi érdekekkel. A szocializmus felépítése megte­remti ennek az egységnek a felté­teleit. Ezek közül a legfontosabb az, hogy az alapvető termelőesz­közök társadalmi tulajdonná válnak. A termelőeszközök és a társa­dalmi termék kollektív tulajdonosai jogai gyakorlásának és ezzel egyi­dejűleg az ország lakosságában a gazda tudata kialakulásának na­gyon fontos módja aktivitásuk nö­velése a termelés irányításában. V. I. Lenin kiemelte, hogy szünte­lenül bővíteni kell a dolgozók rész­vételét a gazdaság irányításában és az új termelés fejlesztésében, mert ha ennek a feladatnak nem teszünk eleget, akkor nem építjük fel a kommunizmust. Napjainkban a dolgozók irányításban való rész­vételének joga mind inkább bővül, és ezt rögzíti a Szovjetunió Alkot­mánya, valamint a munkahelyi kollektívákról szóló törvény is. A gyakorlat, valamint a szocio­lógiai kutatások eredményei arról tanúskodnak, hogy a dolgozók ak­tivitása az irányításban kedvező hatással van személyi érdekeik közeledésére a társadalmi érde­kekhez, az öntudatosság, a fele­lősségtudat és a fegyelem szilár- dulására. A Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája Uráli Tudomá­nyos Központja Közgazdasági In­tézetének adatai szerint például azok a munkások, akik részt vesz­nek a termelés irányításában, jóval ritkábban szegik meg a munkafe­gyelmet. A munkához való kommunista viszony nagy lehetőséget nyújt az öntudatos fegyelemnek, az ember szociális-erkölcsi tulajdonságának szilárdítására. E mozgalom részt­vevőinek kötelezettségvállalásai a termelési feladatokkal egyidejű­leg rendszerint meghatározzák a munkában és azon kívül is a cselekvés normáit. Szélesebb körben érvényesülnek a munka törvénykönyvei és jogszabályai, valamint a vállalatokban, illetve a városokban és az egyes terüle­teken kidolgozott erkölcsi elvek, amelyek a konkrét kollektívák ha­gyományaira, a sajátos termelési és szociális feladatok jellegére épülnek. A szocialista munkaverseny napjainkban meghatványozza a sztahanovista mozgalom ta­pasztalatait, és új, hazafias kezde­ményezésekkel gazdagodik. Óriá­si jelentősége van például azon legjobb kollektívák kezdeménye­zésének, amelyek évente két és fél napon át megtakarított alap-, nyers- és tüzelőanyagból termel­nek. Az aktív törekvés a gazdasá­gosságra nemcsak egyik forrása a termelés növelésének, hanem egyidejűleg elmélyíti a gazda sze­repének tudatosítását és a lelkiis­meretes viszonyt a nemzeti va­gyonhoz. Az egyéni, a kollektív és a tár­sadalmi érdekek közeledése sok­oldalú folyamat, amelyet az adott feltételek között bizonyos ellent­mondások jellemeznek. Az ember például a hivatását sokszor nem a képességeinek megfelelően vá­lasztja meg - pedig ez lehetővé tenné számára a harmonikusabb fejlődést, s ezen túlmenően a tár­sadalomnak is nagyobb hasznára válna hanem a „jövedelmező­sége“ szerint. Egyesek, tekintettel szükségleteik alacsony fokú kultu­ráltságára, rátérnek a tuljadon megkárosításának, a spekuláció­nak, az adatok meghamisításának és különféle üzelmeknek az útjára. 3. A szocialista ember tulajdonsá­gának, az öntudatos fegyelemnek szilárdulása akkor lehet sikeres, ha a munka tudományos meg­szervezésére és ösztönzésére épül. A tudat tökéletesítése elvá­laszthatatlan a lét, főleg a termelé­si lét tökéletesítésétől. Alapvető fontosságú a termelés intenzifikálása a tudomány és a technika vívmányainak felhasz­nálása alapján, az új technológia bevezetése, amely növeli a munka termelékenységét, valamint a munkaszervezés javítását. A munkaszervezés egyik legha­ladóbb formája az önálló elszámo­lásra épülő brigádrendszerú mun­ka. Ott, ahol a kollektívák újszerű­én dolgoznak - távlati feladatuk a tervből következik, közös munka­lapjuk van, javadalmazásuk a vég­ső eredménytől függ, és alkalmaz­zák a munkában való részvétel mércéjét - ott magas fokú a fegye­lem és a felelősségtudat is, ott az egyén, a kollektíva és a társada­lom érdekei nagyobb mértékben fedik egymást, mint más kollektí­vákban. A munka brigádrendszerú for­mája a fegyelemnek főleg olyan tényezőit aktivizálja, mint a mun­kaelégedettség. Ha a kollektíva tagjai a végeredményre orientá­lódnak, készségesebben elfogad­ják a termelési feladatok összevo­nását, és nagyobb hajlandóságot tanúsítanak más rokonszakmák elsajátítására. Egyben jobban ér­vényesítik képességeiket, kibon­takoztatják érdeklődési körüket, ami - a munkatermelékenység növelésével és a munkával való elégedettséggel párosulva - hoz­zájárul erkölcsi fejlődésükhöz, magas fokú felelősségtudatuk és öntudatosságuk kialakulásához. Az 1984-ben megkezdett szé­les körű gazdasági kísérlet nagy alkalom a munkaszervezés töké­letesítésére és a fegyelem szilár­dítására. Keresi annak legmegfe­lelőbb formáit, hogyan tegye a kol­lektívákat érdekeltekké abban, hogy termékeiket időben eljuttas­sák a fogyasztókhoz és egyéb gazdasági mutatók elérésére ösz­tönözze őket. Ezzel egyidejűleg szociálpolitikai célja az, hogy min­den dolgozót felelősségtudatra, munkahelyén a gazda szerepének betöltésére neveljen, és össze­egyeztesse érdekeiket a kollektí­va, valamint a társadalom érdeke­ivel. A dolgozó erkölcsi nevelése fel­tételeként a munkaszervezés tö­kéletesítése akkor hatásos, ha egyidejűleg javítjuk a munka ösz­tönzésének rendszerét. A fejlett szocializmus tökéletesítésének, a dolgozók anyagi és kulturális színvonala emelkedésének folya­matában változik az ösztönzők szerepe és hatásfoka. A munka szférájában mind szorosabban összefonódik az egyén anyagi és erkölcsi ösztönzése. Az anyagi ösztönzés mechaniz­musának egyik fő eleme a bér, amelynek főszerepe van az elosz­tásban, de ezzel egyidejűleg olyan tényező, amely hatással van azokra a szociális és szellemi fo­lyamatokra, amelyek összefügg­nek a munkához való lelkiismere­tes viszonynak és a kollektíva kedvező erkölcsi-lélektani légkö­rének kialakításával. A bérnek, amelyet azon szocialista alapelv­nek következetes megtartásával kell megszabni, hogy „mindenki képességeinek megfelelően dol­gozik és munkája szerint része­sül“, ösztönöznie kell a lelkiisme­retes munkát nemcsak mennyisé­ge, hanem erkölcsi tartalma vi­szonylatában is. Az anyagi érdeknek továbbra is meghatározó szerepe van a mun­ka ösztönzésében, de ezzel egyi­dejűleg mind szervesebben össze kell hangolni az erkölcsi ösztön­zéssel. Ez utóbbi azonban csak akkor hatásos, ha kifejezi az em­berről való tényleges gondosko­dást, ha megfelel konkrét cselek­vésének, tetteinek. Az SZKP XXVI. kongresszusá­nak és az utána következő köz­ponti bizottsági üléseknek határo­zatai úgy fogják fel a kollektívák­ban az öntudatos munkafegyelem és a szervezettség szilárdítását mint az egész társadalomban a szocialista eszménykép kidom- boritását. A munkakötelezettsé­gekhez való öntudatos viszonynak - a gazdasági és a szociális fela­datok teljesítése fontos tényezője­ként - óriási jelentősége lesz a jö­vőben is. G. KOZIREV A Žilinai Közép- szlovákiai Ener­giaipari Vállalat dolgozói a nyáron ellenőrzik a transzformáto­rokat, s elvégzik a szükséges javí­tásokat az áram­elosztó berende­zéseken és a nagyfeszültségű vezetékeken. Ezekben a napok­ban Ján Vatrál mérnök, szocialis­ta munkabrigádja Liptovská Mará­ban a 110 kilovol­tos transzformá­tort ellenőrzi. Még a téli idény kezde­te előtt rekonstru­álni fogják az elosztóberende­zés kapcsolóit. A képen: Ján De- večka kapcsoló rekonstruálása közben (Vladimir Gabčo felvétele - ČSTK) A katonai életpályát választották Nehéz pályát választani, de a legtöbb fiatal már gyermekkorában elhatározza, hogy milyen pályára is lép. Van aki orvos, mérnök, autószerelő szeretne lenni, de szép számban akadnak olyanok is, akik életüket a néphadsereggel kötik össze, a hivatásos katonai életpályát választják. Tanulnak, majd parancsnoki beosztást töltenek be, kevés a szabad idejük, de ez legtöbbjük számára nem okoz különösebb problémát. Az évek múlásával egyre több tapasztalatra tesznek szert, ám ekkor sem lazítanak. Van aki tovább tanul, aki a nemzeti bizottság képviselője, vagy éppen olyan tudásra tett szert, hogy múrepülőként is megállja a helyét. Az ó életükről számolnak be az alábbi sorok. A Jindrichűv Hradec-i Jitka Český Krümlov-i üzeme gyapjúfonalat gyárt. A kész termék 55 százalékát a Jindrichűv Hradec-i Jltkának szál­lítja, a többit pedig a testvérüzemek­nek, pl. a Dvúr Králové-i Tibának, a šumperki Moravolennek, a varns- dorfi Velvetának, a Moravská Tŕebo- vá-i Hedvának stb. Az üzemben évente több mint 6000 tonna gyapjút dolgoznak fel, ebből 5500 tonna fo­nalat állítanak elő. Képünkön Bo- huslava Hálóvá látható munka köz­ben. (Jaroslav Sybek felvétele - ČSTK) Teljesült a vágya A katonai repülőtéren nagy a sürgés-forgás. Pedig ahogy mondják, csupán a megszokott ki­képzés folyik. Az egyik repülő lan­dol, a másik a magasba emelke­dik... Amikor véget ér a gyakorlat, zömök pilótával beszélgetek, aki­nek zubbonyán ott van az első osztályú pilóta jelvény. A 45 éves Oldrich Linhard alezredes, az egyik kiváló repülóraj parancs­noka. Tizenhét éves voltam, amikor a Honvédelmi Szövetség repülő­gépén először emelkedtem a ma­gasba. Már akkor elhatároztam, hogy sportrepülő leszek. Az igaz­sághoz tartozik, hogy katonai piló­ta szerettem volna lenni, de ala­csony növésem miatt nem bíztam ebben a lehetőségben. Ha nagyon akar valamit az em­ber, általában sikerül is elérnie. Ez mondható el róla is. Az orvosi vizsgálatok után hatvanban felvet­ték a pilótaképzó intézetbe. Szor­galmasan tanult, majd a három év elteltével egy csapattesthez került. Már több mint kétezer órát töltött a levegőben és további több mint négyszázat a Honvédelmi Szövet­ség repülőgépeivel, mert a szövet­séghez továbbra is hű maradt, színeit nem egy országos és nem­zetközi versenyben képviselte.-A Sucskával, így nevezzük a repülőgépet, számos közös had­gyakorlaton és bratislavai dísz­szemlén vettem részt. A feladatok teljesítése mellett mindig vonzott a mürepülés is. Évekig az akrobá- ciós négyes ,,tartalékosa" voltam, majd négy éven keresztül én ve­zettem ezt a négyest. Az 1982- ben Mladá Boleslavban megtartott repülőnapon egyéni műrepülést végeztem... A hobbim lett a hiva­tásom, teljesült gyermekkori ál­mom, igaz sok fáradságba, le­mondásba került, de megérte. Parancsnok, képviselő Harminc éves sem volt, amikor 1971-ben a városi nemzeti bizott­ság képviselőjévé választották. Tanácstag lett. A második megbí­zatási időszakban a helyi és la­kásgazdálkodási szakbizottság el­nöki tisztségével bízták meg, har­madikban úgyszintén. Igy hát Zbyňék Diviš őrnagy gyakori ven­dég a városházán. Szolgálati he­lyén felelősségteljes parancsnoki tisztséget tölt be és a pártalap- szervezet elnöke, de mégis talál időt arra, hogy közéleti tevékeny­séget fejtsen ki.- A legnagyobb gondot a lakos­sági> szolgáltatások okozzák - mondja. - A szakemberek jelen­tős része a közeli nagy építkezé­sen vállalt inkább munkát s igy öt szolgáltató részleg megszűnt. A járási szolgáltató vállalatnak nem érdeke, hogy a lakossági szolgáltatások a mi kis városunk­ban is az igényeknek megfelelően fejlődjenek. Éppen ezért huszonöt iparengedélyt adtunk ki, hogy ideiglenesen igy orvosoljuk a ba­jokat. Sajnos, a jövő tavaszig a szolgáltatóház építésének meg­kezdése is várat magára. Amint a beszélgetés során ki­derült, ez nemcsak azért bosz- szantja, mert a szolgáltatások az általa irányított szakbizottsághoz tartoznak, hanem azért is, mert a szolgáltatóház építésén kivül si­került teljesíteniük a Nemzeti Front választási programját. Elké­szült az új sportpálya, öltöző, a le­látó, átadás előtt van az egész­ségügyi központ, és épül a várost keresztülszelő folyón az új híd is. Mindebben érdeme van Zbynék Divíš őrnagynak is, aki választói­val, katonáival együtt kiveszi ré­szét a városka fejlesztéséből. Ép­pen ezért a következő megbízatá­si időszakban is számolnak vele. Jó parancsnok akarok lenni- Amikor a katonai főiskolából fiatal hadnagyként a csapathoz kerültem, azt gondoltam, hogy legalább egy évig szakaszparancs­nokként szerezhetek tapasztalato­kat. Ám, a megérkezésem után száizadparancsnoknak neveztek ki. Hamarosan lakást kaptam, megnősültem. Ezután kezdődött el a valódi katonai élet, hiszen az iskolában tanultak és a mindenna­pi életben adódó problémák nem mindig egyeztethetők össze - önti szavakba a pályakezdés nehéz­ségeit Stanislav Kulhánek szá­zados. Megtudjuk, hogy az első évek­ben nem volt könnyű az élete, de kitartása sikerhez vezetett, né­hány év múlva százada megfosz­totta elsőségétől a felderítőket, és Stanislav Kulhánekot a zászlóalj törzsfőnökének nevezték ki. Ké­sőbb más egységhez helyezték át, ahol immár három éve a zászlóalj­parancsnoki tisztséget tölti be, nem is akárhogyan.- Nyolc évvel ezelőtt vettem bú­csút a főiskolától. Ez alatt az idő alatt gazdag, tapasztalatokat sze­reztem, mégis úgy döntöttem, hogy tovább tanulok - mondja. - A napokban búcsút vettem a zászlóaljtól és ősszel a brnói Antonín Zápotocký Katonai Aka­démián folytatom tanulmányaimat. Azt hiszem, hogy igy van ez rend­jén, hiszen a parancsnoki beosz­tás is egyre nagyobb tudást kíván. Én pedig a jó parancsnokok közé szeretnék tartozni, elvégre ezért választottam a hivatásos katonai életpályát. N. J. \

Next

/
Thumbnails
Contents