Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-30 / 230. szám, hétfő
München és közvetlen következményei A fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulójának évében a nyugati reakciós erők minden eszközzel arra törekszenek, hogy elferdítsék a nemzetek nagy szabadságharcának okait, értelmét, lefolyását és eredményeit. Kétségbe vonják a jaltai és a potsdami szerződéseket, amelyek rögzítették a viszonyok háború utáni rendezését. Veszélyes revansista megnyilvánulásokat támogatnak, többek között azt a követelést, hogy felülvizsgálják Európában a területi és politikai realitást, amely a fasizmus fölött aratott győzelem eredményeként alakult ki, s amely földrészünkön a béke alapját képezi. Nem feledjük, hazánk a hitleri agresszió egyik első áldozata volt. A burzsoá Csehszlovákiát nyugati szövetségesei hagyták cserben, egyedül a Szovjetunió volt kész segítséget nyújtani, de erre a burzsoá vezetés nem tartott igényt. Már ekkor megmutatkozott, ki volt hazánk igazi barátja. A müncheni diktátum 47. évfordulója kapcsán kivonatosan közöljük Viliam Plevza akadémikus A CSKP nemzetiségi politikája c. könyvéből az alábbi részletet. ÚJ SZÚ 1985. IX. 30. Az uralkodó burzsoázia és a politikai hatalomban részesedő reformista pártok osztályhatárai, antikommunizmusa és szovjetel- lenessége megakadályozta, hogy elfogadják a köztársaság védelmének kommunisták által javasolt koncepcióját. Ez azonban teljesen törvényszerűen a hitleri terjeszkedési terv és a hazai reakció malmára hajtotta a vizet, még inkább elmélyítette a politikai és az erkölcsi válságot. Míg a CSKP mind határozottabban és sürgetőbben ösztönzött szilárdságra és egységre, addig a kormány hátrált a hazai és a külföldi fasizmus, valamint a reakció erői előtt. A CSKP vezető képviselői rámutattak arra, hogy Hitlerrel és a köztársaság hazai sírásóival szemben az ország megmentésének egyetlen módja az állam nemzeteinek egyenjogúsítása, bel- és külpolitikájának demokratizálása. A dolgozó nép ugyanakkor több tucat nagygyűlésen kiállt a súlyos belpolitikai válság kommunisták által javasolt kiútja mellett. A csehszlovák kormány ezalatt azzal foglalkozott, hogy előkészítse Lord Runcimannek, a Chamberlain- kormány csehszlovákiai megbízottjának fogadtatását, majd tevékenységét, vagyis azt, hogy „közvetíthessen“ a köztársaság nemzetiségi vitáinak rendezésében, és a brit és a francia uralkodó körök terveivel összhangban előkészítse a cseh határvidék átadását a hitleri Németországnak. S amikor a CSKP az 1938. szeptemberi általános mozgósítás idején a haza védelmére kibontakozó népi mozgalom élére állt, az uralkodó burzsoázia Eduard Beneš vezetésével elutasította a Szovjetunió által felkínált segítséget, jóllehet pontos értesülései voltak arról, hogy a szocializmus elsó országa kész megvédeni Csehszlovákiát. A szovjet harckocsialakulatok és a légierő egységei teljes harci készültségben felsorakoztak a Szovjetunió nyugati határain. Ám a csehszlovák kormány kérését, hogy induljanak el népünk megsegítésére, hiába várták... Ellenkezőleg, Beneš még ezekben a pillanatokban is ilyen szavakat intézett a lakossághoz: „Életem során sohasem ismertem a félelmet. Mindig derűlátó voltam, és derűlátásom ma még szilárdabb, mint valaha. Tántoríthatatlanul bízom államunkban, egészséges alapjaiban, életerejében, ellenállóképes- ségében, kiváló hadseregében, egész népünk törhetetlen szellemében és elszántságában.“ 1938. szeptember 30-án azonban a fegyverben álló másfél millió katona s velük együtt Csehszlovákia egész népe már tudta, hogy gyalázatosan elárulták. Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország kormányfői 1938. szeptember 29- én Münchenben konferenciára gyűltek össze. Csehszlovákia képviselőinek részvétele nélkül döntést hoztak, hogy a köztársaságnak le kell mondania a cseh országrészek nagy kiterjedésű határ menti területeiről a fasiszta Németország javára. Annak ürügyén, hogy a német kisebbség lakta területekről van szó, Csehszlovákiának le kell mondania olyan területekről, amelyeken létfontosságú nyersanyagforrások, óriási gazdasági potenciál, sűrű közlekedési hálózat és a határ mentén jelentős eródítményövezet volt. Mindez teljesen aláásta a köztársaság gazdasági életét, és gyakorlatilag lehetetlenné tette az ország reális védelmét. A hitleri Németország és a szerződés szavatoló! - köztük voltak azok a nagyhatalmak, amelyek pártfogására alapozta a polgári Csehszlovákia szuverenitását és a nemzetközi biztonságát - továbbá megszabták azt, hogy a csehszlovák kormány három hónapon belül elégítse ki a csehszlovákiai magyar és lengyel kisebbség követeléseit is. Eduard Beneš köztársasági elnök és kormánya szeptember 30-án délelőtt elfogadta a müncheni diktátumot. Ez a köztársaság népének tudtán kívül történt. A nép az uralkodó burzsoázia kapitulációjáról hivatalosan csak aznap délután 17 órakor szerzett tudomást. Ezáltal gyakorlatilag kész tények elé állították, ami teljes mértékben lehetetlenné tett bármiféle hatékony tömeges védelmi akciót. A müncheni diktátum aláíróinak a történelemben addig példátlan magatartása az európai fasizmus, a náci Németország és a fasiszta Olaszország, de egyben az ún. demokratikus nagyhatalmak, Franciaország és Nagy-Britannia képviselőinek hitszegéséról is tanúskodott. Franciaország és Nagy-Britannia képviselői arra törekedve, hogy kielégítsék Hitler agresszivitását, nem haboztak feláldozni szövetségesük létfontosságú érdekeit. Beigazolódott, hogy mennyire ingatag volt Csehszlovákia nyugati orientációjú külpolitikája. Természetesen a müncheni diktátumnak önmagában véve még nem kellett volna mély válságot előidéznie a nemzetközi politikában, s ezen túlmenően Csehszlovákiában még erkölcsi válságot is, minden végzetes következményével együtt. A csehszlovák uralkodó burzsoázia magatartása azonban a kedvezőbb fejlemények lehetőségét eleve kizárta. Az uralkodó csehszlovák burzsoázia München idején tanúsított magatartásával ismét és talán a legegyértelműbben bizonyította, hogy képtelen a cseh és a szlovák nemzet és a köztársaságban élő nemzetiségek vezetésére, s politikája veszélyes és kilátástalan. Újra beigazolódott, hogy a burzsoázia mint osztály a proletárforradalmak szakaszában fékezi a társadalmi haladást, és olyan nehéz és veszélyes helyzetben, amikor sorsfontosságú kérdésekről kell döntenie, árulást követ el. Csehszlovákia Kommunista Pártja közvetlenül a müncheni diktátum elótt a Rudé právo hasábjain figyelmeztetett arra, nagy felelősséget vállalnak magukra azok, akik szerencsétlen módon a csehszlovák állam testéből kiszakított koncokkal próbálják csillapítani a támadó étvágyát. A diktátum elfogadása után Klement Gott- wald, kifejezésre juttatva minden kommunista és csehszlovák hazafi álláspontját, még egy utolsó kísérletet tett Beneš elnök meggyőzésére: „Hadseregünk kiváló, népünk egységes. Hiszen az egész világ mégsem hagyhatna magunkra. Még egyszer meg kellene mutatnunk az erőnket. Még nem késő. A müncheni követeléseknek nem kellene magunkat alávetnünk.“ Csehszlovákia Kommunista Pártja volt a köztársaság egyetlen olyan politikai pártja, amely egyértelműen és elvszerűen elutasította a müncheni diktátumot. A nemzetközi politikában kizárólag a Szovjetunió helyezkedett ugyanilyen álláspontra. A München utáni Csehszlovákia belpolitikai életében nagymértékű jobbratolódás következett be, jellemző vonása a fokozatos fasi- zálódás volt. Ez a köztársaság müncheni diktátum elótt politikai rendszerének gyors felszámolásában nyilvánult meg. A szlovák agrárpártiak, a nemzeti szocialisták, az iparosok, a fasiszta és a szlovák nemzeti párt képviselői 1938. október 6-án aláírták a ludákok által megfogalmazott ún. žilinai egyezményt. Ezzel teljes egészében elfogadták az autonómia követelését abban a formában, ahogy azt Hlinka Szlovák Néppártja már 1938. augusztus 19-én a Nemzetgyűlés elé terjesztette. Ugyanazon a napon Jan Syrový tábornok dr. Jozef Tisót, Hlinka Szlovák Néppártja alelnökét, a ludák mozgalom vezérét kinevezte a szlovák autonóm kormány elnökévé. A Szlovákia autonómiájáról szóló, 1938. november 22-i alkotmánytörvény elfogadásával, valamint azzal, hogy Kárpát-Ukrajnában jobboldali kormány alakult, Csehszlovákia megszűnt egységes államként létezni. A CSKP közvetlenül München után , a legkritikusabb időszakban is azt a nézetet képviselte, hogy Szlovákiának a csehszlovák államisághoz fűződő viszonya nem egyetlen politikai párt ügye. És nem is lehet csak egy olyan párt ügye, amelynek álláspontját elvtelenül elfogadják azok is, akik mindig szembehelyezkedtek ezzel a párttal. A szlovák kommunisták lapja, a Slovenské zvesti 1938. október 9-én ezt irta a ludákok és az ún. polgári pártok žilinai megegyezésének margójára: „Hajdanában a ludákok arról igyekeztek meggyőzni bennünket, hogy dönteni a szlovák nemzeti kérdésekben csak az jogosult, aki elismeri a szlovák nemzet önállóságát, viszont nincs döntési joguk azoknak, akik a csehszlovák nemzeti egység gondolatát védték és érvényesítették. A žilinai egyezkedésen is e szerint az elv szerint jártak el? A néppárt ekkor megegyezett az agrárpártiakkal, pedig azok a csehszlovák összefogás és a csehszlovák egység gondolatának hívei voltak. Viszont még csak meg sem kísérelte, hogy fölvegye a kapcsolatot a kommunistákkal, akik - főleg kulturális területen - határozottan elvetették a csehszlovák nemzeti egység gondolatát, annak bármilyen megnyilvánulási formájával együtt... Tehát a žilinai megegyezéskor nem a szlovák nemzeti kérdéssel kapcsolatos álláspont játszotta a fő szerepet. Nem. Az osztályrokonság döntött elsősorban, és nem a nemzeti ügy.“ A kommunista párt ebben az időszakban is harcolt azért, hogy a szlovák kérdést a demokratikus csehszlovák állam keretei között oldják meg. Hangsúlyozta, hogy az egész munkásság - a ludák mozgalomhoz csatlakozott részét is beleértve - „Szlovákia legszélesebb körű autonómiáját sem tudja elképzelni más állam, mint a demokratikus Csehszlovák Köztársaság keretében... Órizni kell a demokratikus Csehszlovák Köztársaság államegységét, mert csak ennek keretében fejlődhet kedvezően a szlovák jövő“. A reakciós uralkodó körök egyik első intézkedése a cseh országrészekben és Szlovákiában az volt, hogy betiltotta a CSKP és a többi forradalmi és haladó szervezet, valamint egylet működését, majd magukat a szervezeteket is. Ebben az időszakban éppúgy, mint a Csehszlovákia szétzúzása, a szlovák állam megalakulása (március 14.) és a német nácik uralma alá tartozó protektorátus létrehozása (1939. március 15.) után minőségileg új feltételek között kialakult kommunista párt volt nemcsak a legnagyobb és a legszervezettebb, hanem egyben a vezető politikai ereje is a szlovák társadalom antifasiszta részének, amely nem egyezett ki a cseh országrészekben hatalmon levő fasizmussal és a szlovákiai klerikális fasiszta ludák rendszerrel, örök érvényű történelmi tény, hogy a kommunista párt tagjai voltak azok, akik munkájukkal, kiállásukkal, hősiességükkel és súlyos áldozataikkal a leginkább hozzájárultak a cseh és a szlovák nép antifasiszta és nemzeti felszabadító harcának kibontakozásához. A vítkovicei Klement Gottwald Vasmű és Gépgyár 4-es számú üzemének dolgozói a komplex racionalizációs tervét az év elsó felében több mint 113 százalékra teljesítették. Ezzel 2,3 millió korona gazdasági hasznot értek el. Az üzem jelentős ésszerűsítési intézkedése a számítógépes nyilvántartás. A felvétel az üzem számítóközpontjában készült. (Petr Berger felvétele - ČTK) Mindentudó tárcsák Huszonöt éves a bratislavai Közlekedési Számítóközpont Gépek, tárcsák, jeladók. Számok, kódok, adatok. Az ember kérdez - a számítógép válaszol. Most éppen arra: hol tart a Lengyelországba haladó osztrák hússzállítmány? Pár perc, néhány gombnyomás, s már itt is az „üzenet“: most hagyta el Olomoucot. Már. A nyugatnémetek arra kíváncsiak, hány hűtővagonjuk áll üresen Prága közelében. Az operátor pillanatok alatt továbbítja a kérdést - a gép pillanatok alatt válaszol. Hazánk harminc vasúti határállomásának távirógépei naponta száz meg száz új adatot küldenek a bratislavai számító- központba, hiszen huszonnégy óra alatt körülbelül nyolcezer tehervagon hagyja el az országot, és ugyanennyi be is jön hazánk területére. Az ó útjukat, ki- és belépésük pontos idejét tartja számon, kíséri figyelemmel a két központi egységgel ellátott nyugatnémet SIEMENS 4004/45-ös számítógéprendszer, amely 1973-ban kezdte meg működését.- A gép tizenkét éve - a számítóközpont viszont épp egy negyedszázada dolgozik. Vajon hogyan értékeli ezt az időszakot Beata Kacejová igazgatóhelyettes, a tervezési és programozási osztály vezetője?- Ki kell, hogy mondjam: a semmiből indultunk. Gépek, tapasztalatok, szakemberek nélkül, de frissen, hittel, akarattal és energiával teli. Az első tizenkét év azonban így is irgalmatlan nehéz volt, hiszen a korszerű adatfeldolgozás egyszerűen elválaszthatatlan a korszerű adatelőkészítéstől. Márpedig nekünk semmiféle adataink nem voltak; évekbe telt, amíg kristályosodni kezdett az első adatbankunk, s még ennél is tovább tartott, amíg az információk helyességét felülvizsgáltuk. Elsó célunk ugyanis az volt, hogy kiépítsünk egy olyan információs bázist, amely magába foglalja a hazánk területén rendszeresen áthaladó külföldi tehervagonok jegyzékét, s azokat a csehszlovák szerelvényeket, amelyek az ország határain túlra szállítanak árut. Ez lett aztán az Intervoz elnevezésű tervünk alapja, amely a nemzetközi teherforgalom vagonjainak pontos számbevételét biztosítja. Számítógéprendszerünkre az évek folyamán ötvenhat távirógépes terminált kapcsoltak, igy tevékenységünk egyre nagyobb méreteket öltött. Ma már a nap bármelyik percében pontos adatokkal tudunk szolgálni a hazánk területén tartózkodó külföldi tehervagonokról, a csehszlovák vagonok külföldi útjáról, a tranzitvagonok számáról, a szigorúan ellenőrzött vonatok útszakaszáról és így tovább. Ezerkilencszáz nyolcvanöt augusztus elsején háromszázharminc adatszolgáltató vasúti állomással voltunk közvetlen kapcsolatban - ezek huszonnégy óra alatt több mint kétezer ötszáz adatot továbbítanak hozzánk, így körülbelül huszonhét ezer tehervagont kísérünk figyelemmel. És még egy szám, amely nemcsak a mindennapi tevékenységünket, hanem az elmúlt évek munkáját is tükrözi: huszonnégy óra alatt több mint kétezer kérdésre adunk választ, s ez bizony, nem kevés! Gondoljunk csak bele: vonat jön, vonat megy, az adatbank naponta új és új információkkal bővül, s lehet, hogy a kérdező épp a múlt héten „elveszett“ vagonjait keresi. De ma már mi sem jövünk zavarba: tárcsáink a legrázósabb kérdésekre is „felkészültek“. Michal Hraška, a vasúti közlekedés osztályvezetője:- Az elsó években nemcsak azt tudtuk a tehervagonokról, hogy honnan jönnek és merre tartanak, mikor és hol lépték át az országhatárokat, hanem azt is, mit szállítanak. Gyakran megesett azonban, hogy a számítógép pontatlan kódokat kapott az illetékes határ- állomásról és a végén például tájékoztatott, hogy a szerelvény tartálykocsikból áll, amelyekben lovakat szállítanak. így aztán néhány év múlva lemondtunk ezekről az adatokról és megelégedtünk azzal, hogy tudjuk: ez és ez a tehervonat, itt és itt lépett be vagy hagyta el az országot. Dátum, óra, a vagonok száma - nekünk csak ennyi kell. És mert az ország vasúti forgalmát négy igazgatóság irányítja (Bratislava, Olomouc, Prága, Plzeň) arról is pontos képünk van, mikor melyik körzetben van ez vagy az a szerelvény. A mi célunk minden esetben ugyanaz: a külföldi áruval megrakott teherkocsik a lehető legrövidebb idő alatt „repüljék“ át az országot.- Végül is hogyan értékeli az elmúlt éveket?- Nézze, pontos a megállapítás: Csehszlovákia Európa szíve, s a környező országok külkereskedelmi kapcsolatait nagy mértékben tükrözi hazánk vasúti forgalma. Ha most előszedném a tegnapi, a tegnapelótti vagy a még régebbi kimutatásokat, kiderülne: a vasút tervteljesítésében a számítóközpontunknak is jelentős része van. Ezerkilencszáznyolvantól ugyanis már nemcsak a külföldön tartózkodó csehszlovák vagonokat és a hazánk területén keresztülfutó külföldi szerelvényeket tartjuk számon, hanem a KGST-tag- országok közös vagonparkját is. Ezek azok a vagonok, amelyekkel minden szocialista ország közösen gazdálkodik, annyit és olyat kap belőlük, amilyenre és ameny- nyire szüksége van.- Vállalatainkkal, gyárainkkal milyen kapcsolatrendszert építettek ki?- Ha csak a környékbeli gyárakat említem, azt hiszem sem a vágsellyi (Šaľa) Duslo, sem a bratislavai Slovnaft, sem a Georgi Dimitrov Vegyiművek nem panaszkodhatnak ránk. Amióta együttműködünk, azóta mindig tudják, hol tartanak a szerelvényeik, mikor kapta meg az árut a megrendelő, és mikorra érkezik meg a várva várt alapanyag. Ezzel aztán nemcsak a munkaszervezést, hanem a zökkenőmentes termelést is nagyban elsósegítjük.- És mit tartogat a holnap, a következő néhány év?- Munkát. Még több és még érdekesebb munkát. Először is: szeretnénk minél előbb megvalósítani a szomszédos országokkal való szoros együttműködést, azt, hogy az egységes kódrendszer kiépítése után bizonyos adatokat egymástól is átvehessünk. Aztán igyekszünk minél hamarabb felújítani az információs rendszerünket, s a régi gépeket fokozatosan újakra cseréljük, hogy minden adat, amellyel mi szolgálunk, pontos és megbízható legyen. SZABÓ G. LÁSZLÓ
